Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

Szombat, 1979. áprifis 21. 5 Energia a falpunk alatt (4.) Bár a termálenergia- nagyobb arányú hasznosításához nyilván számos kérdésre kell választ találni, e kérdések egyik legfontosabbika: mennyire gazdaságos? Számokkal, konkrét adatokkal megtámogatott választ nem sikerült kapnom. Ahol már hasznosítják a hévizet, ott nemigen számolgatják gazda-; ságosságát. Hiszen van, folyik a földből. Sőt, sok „vizes" szakember — a fölhasználás lehetséges gondjait — a hálózat elkövesedése stb. — sorolva egyenesen azt vallja, ez az eljárás drágább kell hogy legyen, mint a hagyományos fűtés. Vajon mi is a valóság ? Egy kis számtan Gazdaságosságot tapogató kérdéseire, ha választ, adatokkal, tényekkel megtámogatott választ nem is kap az ember, annyi elégtétele van, hogy a legtöbb helyen meglehetős izgalommal kezdik törni a fejüket: valóban, erre nem is gondoltunk — mondják. Csakhogy számolni — összehasonlító adatok híján nemigen tudnak. Ficzere László, a városgazdálkodási vállalat távhőszolgáltatási főosztályának vezetője viszont lelkesen kapja elő a számológépet. — Látja, ez jó ötlet — teszi hozzá, miközben már a gombokat nyomogatja. A számok természetesen csak nagyon gyors, „maszek" számolgatás eredményei, ezért csak közelitők lehetnek! Íme, a fontosabb, hozzávetőleges adatok az odesszai termálfűtésre (600 lakás) és egy átlagos tarjáni gázfűtőműre számolva: A szegedi távfűtési hálózatban egy fűtési szezonban átlagosan egy légköbméter fűtése 43 forint 71 fillérbe került 1978-ban. (Ebből 13 forintot fizetnek a lakók, a többi állami dotáció!). Van természetesen olyan környék is, ahol 60 forint fölött van egy légköbméter fűtése. Odesszában, ahol 600 lakást részben termálvíz fűt (mínusz 2 fok alatt kiegészítő kazánnal rá kell fűteni), egy légköbméter fűtése egy szezonban, ráfűtéssel együtt átlagosan 26 forintba kerül (beszámítva természetesen a fönntartást, karbantartást és munkabéreket stb. is). Ideális esetben, ha nem kellene ráfűteni (s ez csak vízhozam és -hőmérséklet kérdése) légköbméterenként mintegy 10 forintbői lehetne megoldani a fűtést, amortizációval együtt számolva. Mit jelent mindez 600 lakásra számolva? Csak termálvízzel egy szezonban mintegy 840 ezer forint lenne a költség, ráfűtéssel 2 millió 300 ezer forint körül alakul, csak gázfűtéssel pedig mintegy 3 millió 860 ezer forint 000 lakás fűtése egy szezon hat hónapja alatt Megtakarítás vagy gazdaságosság Energiaszegény, nagy energiaimporttal rendelkező ország lévén, a fő népgazdasági szempont nyilván az importkiváltás lehetne, ám a közvetlen felhasználót nyilván a konkrét takarékosság lehetőségei érdeklik. Vajon melyikben jelesebb a termálvíz? Importmegtakarításban, vagy gazdaságosságban, pénzben kifejezhető takarékosságban? Szegeden 14 ezer lakás van bekapcsolva a távfűtési hálózatba. Ha ideális esetben valamennyit termálvízzel füthetnénk, ezzel körülbelül évente 15-17 ezer tonnaolajnak megfelelő gázt takaríthatnánk meg a népgazdaságnak, ez viszont az évi tízmillió tonna körüli olajfelhasználáshoz mérve nem túl nagy mennyiség. Bár sok kicsi sokra megy. És a gazdaságosság? Hatszáz lakásnál évi 3 millió megtakarítás igazán szép összeg, s tiszta termál fűtésnél (ráf ütés nélkül) körülbelül meghozná a távfűtési számlák és a tényleges ráfordítás közti nagyon is jelentékeny különbözetet. Sőt, még ráfűtés esetén is — ha nagyobb méretekben elterjedne a termálfűtés — jelentősen csökkenteni lehetne az állami dotációt. Sokan félnek a termálvíztől, mondván: nagy a sólerakódása, tönkreteszi a fűtőrendszereket Elrettentő példaként szinte mindenütt kéznél van a csőszelvény, amelyet egy termálkút vezetékéből vágtak ki. Lám, a 150 milliméteres csövet a kövesedés így szűkíti két-három év alatt 30-40 milliméteresTapasztalcstok a gyakorlatban Az első kérdésem Ficzere Lászlóhoz, a távhőszolgálta-' tási főosztály vezetőjéhez éppen ezért áz volt: — Milyenek az odesszai kút tapasztalatai? — Jók. Lakonikus válasz, ám kiderül, hogy igaz. Erőteljes kövesedést csak a kútfej és a gáztalanító medence közötti vezetékben figyeltek meg (onnan származnak különben az elriasztó minták). Magát a fűtési rendszert csak évente ét kell mosatniuk, komolyabb kőlerakódás nincs. S ami kicsi van, az ugyan valamelyest csökkenti a hőleadást, de védi is egyúttal a fémet a korróziótól. Lehet, hogy itt hosszabb életűek lesznek a radiátorok és csövek, mint a gázfűtésnél? Hasonló tapasztalatokat szereztek Szentesen, a Termál Tsz-ben is. Fekete Nagy József, a szövetkezet energetikusa szerint is csak a kútfej és a hőközpont közötti rövid vezetékszakaszban van jelentős kövesedés. Ezt kétévenként savazni, vagy ami alig kerül többe, cserélni kell. Ám ez még alighanem elenyésző költség a gáz-, vagy olajfűtés áraihoz képest Használják is bőségesen a termálvizet Kilenc kútjuk 122 ezer négyzetméter üvegházat, második lépcsőben pedig 28,5 ezer négyzetméter fóliaházat fűt. Termálvíz adja a meleget 23 ezer négyzetméter baromfiháznak s a gépműhelynek, valamint lakó- és szociális épületeknek is. S ebben nincsenek benne a többi szentesi szövetkezet ugyancsak szép adatai. Sőt holland terményszárítójuk első lépcsőjét is termálvíz fűti, csak a másodikat gáz... S a legfőbb gondjuk? Nincs elegendő kapacitás, vállalkozó új kút fúrására, karbantartására, tisztítására. És az, hogy nem ismerjük eléggé a termálvíz természetét. Volt egy kútjuk. Évekig dolgozott kövesedés, lerakódás nélkül. Négy kilométeres hálózatot táplál, s nemrégiben, a vízhozam csökkenése miatt szivattyúállomást telepítettek rá, hogy biztosítsák a hálózat ellátását Ekkor olyan méretű kövesedés indult meg, hogy négy nap alatt „megfogta" a szivattyúkat. Íme egy tanulság a kutatás szükségessége mellett Szávay István (Folytatjuk.) Ezüstkincsek Pécsett a Bajcsy-Zsilinszky utcában pincemegerősítést végeztek az aknamélyítő munkások és ennek során egy régi fal tövében elásva fedeles, mázas fazekat leltek. Az edény színültig volt ezüstpénzzel. Valamennyi úgynevezett ezüsthúszas a 18. század második és a 19. század első feléből. A Pécs közelében levő Olasz faluban egy parasztház bontásakor az alapfalba beágyazva háromlábú cseréplábast találtak az építők. A törött edényből ugyancsak ezüsthuszasok ömlöttek ki. A ma is jó állapotban levő érmék osztrák, magyar és bajor pénzverdékben készültek. A legkésőbbi veretű 1844-ből való. A kincslelő munkások az ezüstpénzeket az edényekkel együtt átadták a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak. Líbiai delegáció a iGiaörkésy gimnáziumban A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására, az Oktatási Minisztérium vendégeként tíz napot töltött hazánkban a Líbiai Arab Népi ' Demokratikus Köztársaság oktatási delegációja. A küldöttség csütörtökön Szegeden járt és látogatást tett a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskolában. A delegációt Ali B. Elfandi, a líbiai oktatási minisztérium főosztályvezetője, az olimpiai bizottság elnökevezette, tagja volt Isza Aíuhamad Abu Ali, a minisztérium oktatási és nevelési osztályának vezetője, Ali Abdullah Alkalali, a minisztérium művészeti osztályának vezetője és Ibrahim Rahuk Zajéd, a nifnisztérium testnevelési osztályának vezetője. A líbiai delegációt dr. Diós József, az iskola igazgatója fogadta és tájékoztatót adott a középiskolában folyó sokirányú oktató-nevelő munkáról A vendégek tiszteletére az iskola zeneművészeti tagozatos tanulói hangversenyt adtak, a leánytanulók pedig két, modern zenével kísért gimnasztikai gyakorlatot mutattak be. A küldöttség tagjai látogatást tettek a képző- és iparművészeti műtermekben. A vendégek elismeréssel szóltak az iskolában folyó színvonalas oktatónevelő .munkáróL Tóth Béla: Gyaluvonásük Létezik nekünk, mai harminc év körülieknek egy misztikus nemzedék. Akik már eszmélkedve élték át a háborút, leventék voltak és látták a Liberátorokat Szeged fölött. Tinédzserként élték meg a huszadik századi Magyarország legnagyobb társadalmi átalakulásának hajnalát, akiknek — a Szilágyi György-féle Hányas vagy?- ból kölcsönözve — cukrot adtak a németek és cukrot adtak az oroszok. Azután ifjonti hévvel és lelkesedéssel vetették magukat az országépítés lázába, lettek az élet fiai. a küzdelemre fölkent daliák. És lettek népi kollégisták, a híres-neves Fényes szellők-nemzedék, az új népi értelmiség Rajk László köré tömörülő, Minden tizedik embert érint Befejeződött az aílergológusok és immunológusok vándorgyűlése De sokszor és sokan mondjuk nap mint nap. allergiás vagyok, erre vagy arra a gyógyszerre, ételre, jelenségre. És milyen sokszor védekezünk ezen szavakkal: erre én immúnis vagyok. Az allergia igen elterjedt betegség, a világon minden tizedik embert érint. Magyarországon egymillióra tehető az allergiás betegek száma. Ezért is fontos és figyelemre méltó mindenki számára, hogy a tudomány milyen erőfeszítéseket tesz ezek megszüntetésére. Tegnap. pénteken fejeződött be a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai i Társaság IX. vándorgyűlése Szegeden, a Technika Házában. A tudományos tanácskozás végén összefoglalót kértünk dr. Hámori Artúr egyetemi tanártól, a társaság elnökétől. — Milyen céllal és feladattal hozták létre, közel egy évtizede, az allergológiai társaságot, mely több tudományág képviselőit egyesíti? — Eredetileg az allergiás betegségekkel foglalkozott a társaság, éppen a* nagyarányú elterjedtség miatt. A kutatók beszámoltak tapasztalataikról. klinikai megfigyeléseikről. Hamar kiderült, hogy ez nem elegendő. A modern cél a betegségek keletkezésének elemzése. s ezek megértése után ésszerű okiterápia. így kapcsolódott a túlérzékenységet vizsgáló tudományág mellé az immunológia, a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezését vizsgáló tudomány. hiszen az allergiás betegségeknek immunológiai hátterük van. — A klinikusok — bór- és ideggyógyászok, onkológus, bél- és tüdőgyógyászok, reumatológusok — mellett részt veitek a konferencián az elméleti kutatók és laboratóriumi szakemberek is. — Elmúlt már az az idő, amikor a tudós egyedül, bezárkózva laboratóriumába, tette nagy felfedezéseit. Ma az együttműködésnek van óriási jelentősége. A kollaboráció nélkül nem lehet nemzetközileg értékelhető eredményeket elérni. A vándorgyűlések célja, hogy a referátumok fölvessenek egy-egy kérdést, a "világirodalom és a saját kutatási eredmények alapján áttekintést adjanak egy-egy téma jelenlegi helyzetéről, és megjelöljék a kutatási irányokat. Társaságunkra jellemző az aktivitás, a vitakészség. az építő kritika. A hazai tudományos élet képviselői mellett holland, NDK-beli, lengyel és csehszlovák kutatók is részt vettek a háromnapos tanácskozáson. Igyekszünk elmélyíteni nemzetközi kancsolatainkat, a szoros és állandó tudományos együttműködést. Énnek jegyében választottunk és tüntettünk ki diplomával három külföldi tudóst. Munkánk színvonalának emelését szolgálja, hogy tudományos díjjal jutalmazzuk az elmúlt év legsikeresebb hazai publikációinak szerzőit — A mostani tanácskozáson három fő téma'szerepelt, az egyik az allergiás betegségek gyermekkorban, a másik az immundeficiens állapotok kezelése, míg a harmadik az allergia és immunológia aktuális kérdéseiMelyek voltak e témák legfontosabb kérdéskörei? — A gyermekkori túlérzékenységgel foglalkozó előadások közül az egyik azt bizonyította, hogy a gyerekek 20 százaléka tejérzékeny. Ebből következik, hogy nem lehet őket tejfogyasztásra kényszeríteni. A másik problémakör előadásai bemutatták azokat az erőfeszítéseket, melyeket az immunhiányos (védekezésre képtelen) betegségben szenvedők gyógyszeres kezelésére végeznek. Bár a kérdés még korán sincs megoldva, sok kecsegtető lehetőséget villantottak föl a kutatók. A _ harmadik tematika' elő- i adásainál bizonyosodott be,' hogy szükség van ilyen szabad előadásokra is, egy-egy kongresszus sikere érdekében. Leginkább itt mutatkozott meg a nagyszerű vitaszellem. A háromnapos konferencia előadásai hűen tükrözték a magyar aílergológusok és immunológusok felelősségét a beteg emberek gyógyítójában. T. L. szépreményű hajnalhozói. És néhány röpke és alatt sok minden egyebet meg kell lett érniük... Tóth Béla új regényében erről a generációról ad látleletet. ízig-vérig szegedi könyv ez: nemcsak a helyi vonatkozások, s még nem is csak nyelvezete miatt. Űgy az, ahogyan az egyik legfontosabb forrásvidék, Tömörkény művei. A hely szellemisége olyan népi realizmussal csap át az egyetemesség birodalmába, hogy a provinciális tartalmat mindenkor átfogó, általános érvénnyel bíró mondandó és tematika eszközévé teszi. Az az emberek ezreit megrázófelkavaró, új, ismeretlen, meghódítandó birtokok felé indító erjedési folyamat, amely az 1945—49 közötti Magyarországot jellemezte, sajátos szociálpszichológiai következményekkel járt a nép köréből, a kétkezi munkások közül kiemelt és kiemelkedő fiatal értelmiség minőségét illetően Tóth Béla a legbiztosabb módszert, az önéletrajzi elemekkel sűrűn átszőtt realista regény lélekábrázolását választotta, ezt is a legkendőzetlenebb, legszemérmetlenebbül kitárulkozó közlési forma, a sajátjaként, egyes szám első személyében elmondott eseménysorok alkalmazásával. Garantált lehet így a személyes élmény hitele-ereje, s egyben a tisztességes önés hemzedékvizsgálat állandó jelenléte. Mindkettő — atmoszférát teremtő, helyenként magával ragadóan sodró lendületű részekben — megtalálható a Gyaluvonásokban. Az író. éppen tíz évvel ezelőtt megjelent regényére, a Mi, janicsárokra rímel a mostani: e nemzedék társadalmi hőseire háruló, sokszor erejüket, teherbíró képességüket meghaladó feladatok és emberség-próbák sorozata áll előttünk, melyeket egy új társadalmi rendszer tudatosan önmaga hasznára nevelt janicsárjaira rótt. Az egykori asztalos gyaluvonásai mélyek, a munkában önmagát feloldani képes ember műgondjával végzettek. Azt a jellemző kettőséget veszik észre és mutatják meg ami a közéleti vereségek és magánéleti kudarcok közben egy sokat próbált nemzedék más életkorral, háttérrel át nem élhető tudati-érze!mi állapotát jellemezheti. Finom művészi megoldás ennek felmutatása a regény végén a kollektív-egyéni elbeszélőt fellcereső Lövő Zoli konfliktusának tudatos beépítése a mű látszólag más erővonalakat követő szerkezetébe. Akárcsak az emlékezések, a kronológiát megmegbontó hátrapillantások, visszautalások mindig komoly tartalmi funkcióval bíró válogatása. Paradox jelenség, hogy a Gyaluvonások 60k erényében rejlenek hibái is. Nevezetesen az a kritika által már tíz évvel ezelőtt, a M:, janicsárok megjelenésekor is észlelt és taglalt mozzanat, amely a tárgyias népi realizmus markáns, Tóth Béla-i műveinek nyelvezetével áll kapcsolatban. A tartalmi hitelesség és az eszmei-erkölcsi alapállás fokozottabb érvényesítéséhez az író ugyanis a népnyelv sajátos, már-már elfeledett zamaté mondatainak, fordulatainak sokaságával teremt formát. Gazdag, eredeti hatást keltő és régi, magyaros ízeket idéző ez a nyelv, a realizmust táji keretbe foglaló. Ám helyenkénti túlzott alkalmazása, burjánzása olykor az eredeti szándékkal ellenkező előjelű hatást ér el: a feszültség növelése, a történeti igazság kíméletlen ereje helyett modorosságá, öncélúvá válik. Említettük már a Gyaluvonások „különös" szegediségét. Hagyományt folytató, értékes alkotással gyarapodott az igazi szegedi szellemiség igényeit felvállaló művek sora. Amelynek erejét, dokumentáris, emberilélektani ábrázolásának jelentőségét sajátos formanyelv és igényes struktúra teszi teljessé. Olyan felvillantott régi képekkel is, amelyek nekünk már szinta a mese birodalmába tartoznak, holott épp oly Igazak voltak, mint Tóth Béla Gyaluvonások című regénye: a 6-os villamos, amely a Tisza-pályaudvarról zötyögött. a Piactér felé, a* összetűzés a munkások és a reakciósok között a Stefánián, az 56-os tüntetés a Széchenyi téren, s a kimustrált amerikai katonaruhákban feszítő NÉKOSZ-osok csapatai, akiknek tudásszomjánál csak tiszta, őszinte és romlatlan lelkesedésük, tenniakarásuk volt nagyobb. Egy nemzedék kap úiabb. szép és elgondolkodtató mementót, egy nemzedék, amelynek görög sorstragédiákat idéző végzete volt. hogy későn vették észre: gondos gyaluvonásai alatt e<tv ország lehetett volna korábban simább és tetszetősebb^ szebb és em be t-n ek - va 1 óbb, akárcsak népének otthonaiban a bútorokDomonkos Lászlá