Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

8 Vasárnap, 1979. április 15. Dom/án Gábor Őriás üveget! (Barátom emlékére) Gyönyörű csönd van Gábor! füveken hullámzik nevetve marasztalnám Itt fölötted de jobb, ha száll ível mint a fecske mintha sírodra a térből boltozatot nyesne vagy mintha szemüvegedhez órás üveget vágna hogy végre láss! jobban mint aki a látást kitalálta! mint aki békétlenségre késztetett hogy be ne csapjon ami látszik ami látszatnak is csak rossz lehet... mert megromlik a szem a koponya velőt csordul dioptriák bongva összetörnek mintha harang utolsót kondul zavarodat látom lila garbód fejedre húzva ne lássák hogy elpirulsz mert semmise úgy van mintha volna létünket látom elfogyhatatlan cigarettád kioltva hamujából szállhat csak föl ének! A múzeum állandó kiállításainak remekei Hun fejedelmi kincsek A fekete bársonyon, a múzeum Hunok, avarok, magyarok című régészeti kiállításának egyik legszebb vitrinjében csupa aranytárgy, egy hajdanvolt hun fejedelem kincsei. A fehér és bíborszínű kövekkel díszített, gondosan megmunkált tárgyak nemcsak szép látvány a szemnek, hanem fontos adatokat is jelentenek egy bonyolult, sokat vitatott korszak, a korai népvándorláskor történetéhez. Sokáig csak történetírók leírásai alapján ismerték a 4. század végétől az 5. század közepéig Európa életében oly fontos szerepet játszó hun harcosokat, a hun előkelők arany- és pompaszeretetét., öltözetük gazdagságát, díszes fegyvereiket. A Nagyszéksóson Móra Ferenc idejében előkerült kincs a korszak szinte egyedüli, hunnak tartható tárgycsoportja Dél-Magyarországon. Az anyag hiányos: nem lehet tudni, hogy mit kótyavetyéltek el a találók, mire a hír a leletről Móráig eljutott. Néhány megégett tárgyból lehet csupán arra következtetni, hogy egy halotti lakoma maradványait lelték meg. Az Európa-szerte a hun előkelők viseletét utánzó, ebből a korszakból származó, épen maradt fejedelmi sirok alapján rekonstruálhatjuk és értelmezhetjük a tárgyakat, melyek között a viselet, a fegyverzet és a lószerszám díszeit. tartozékait lehet felismerni. A bemutatott négy aranycsat — funkciójából eredően — bármelyik esetben jó szolgálatot tehetett. A csatfejek formája, szerkezete és technikai kivitele teljesen azonos; a csattest kidolgozása. formája azonban már mindegyiknél más. Közös az (e korszak ötvöstechnikájának egyik jellemzője), hogy a csattesten rekeszeket alakítanak ki, és ebbe helyezik a díszítő drágaköveket. Hogy a kőnek még szebb legyen a fénye, a kőlapok alá vékony arany-, vagy ezüstlemezt helyeztek. Történelmi adatok bizonyítják, hogy a hunok az 5. század első harmadától valahova ide, a Marostól délre eső területre helyezték keletről központjukat Valahol ezen a tájon ívelt fel Attila pályája, és itt hanyatlott le halálával a hunok dicsősége. Talán itt temették el valahol, de a nagy király, akit a legenda aranykincsekbe burkolt és hármas koporsóba helyezett, nem került elő. Vagy az lett a sorsa már régen, mint annyi magányosan, titokban eltemetett fejedelemé: sírját véletlen meglelték és gondatlan, barbár kezek szétdúlták, megsemmisítették.. Ha valaki kíváncsi a valódi Attilára, nézze meg a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti kiállításában ezeket a kincseket, mert, ha nem is az övéi voltak, Attiláé is hasonlóak lehettek. VÖRÖS GABRIELLA muzeológus A

dalék a témához: Egyik rokonommal néhány éve egy jugoszláviai matematikus ismerősünknél jártunk. Beszélgetés közben fölemelt az íróasztalról egy kis elektromos „zsebszámológépet", mire rokonom, aki közgazdász és egy szállítási vállalat kirendeltségének vezetője, fölsóhajtott: — Bár nekem lenne egy ilyen gépem a cégnél ... Értetlenkedtem: most már bőven kapni nálunk is hasonlót. Ilyet még nem — volt a válasz. A kis gép ugyanis nem számológép, hanem kisszámítógép, minikalkulátor volt. Azaz nemcsak egyes számítások, hanem betáplált program alapján műveletsorok elvégzésére alkalmas gép. S az ára mindössze száz dollár, vagyis, kereskedelmi árfolyamon vagy négyezer forint. S, hogy mire tudta volna használni egy szállítási kirendeltség? Például a napi szállítási feladatok optimalizálására, vagyis annak pillanatok alatt történő legpontosabb kiszámítására, hogy egy-egy nap szállítási feladatait hogyan lehet a legkevesebb ráfordítással megoldani ... Hetek alatt megtérülne egy ilyen beruházás. A számítástechnika most van elterjedőben minálunk. Már sok tekintetben divat lett, ám alkalmazása sok szempontból még gyermekcipőben jár. Sok nagyvállalat szerez be számítógépet, amely egy időben már-már státusszimbólum számba ment, s komoly, nagy teljesítményű gépeket sokszor mélyen lehetőségeik alatt használunk, egy kicsit olyanformán, mintha RábaSteiger traktorral akarnánk fölszántani víkendházunk kiskertjét S nem a szakemberek tudásának hiányosságai, vagy a technikai feltételek elégtelensége okozzák ezeket a tüneteket, hanem inkább az a szemlélet, amely a számítógépek körül kialakult. S hogy a szemlélettel van baj, mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy gyakorta beszélünk számítástechnikáról, egyik szülőjéről, a kibernetikáról pedig alig ejtünk szót a mindennapi életben. Pedig hát anélkül a számítástechnika valódi lehetőségeit sem sejthetjük meg. Há keveset is beszélünk a kibernetikáról, lényegét megérteni mégsem nehéz. A kibernetika olyan tudomány, általános tudományos irányzat, amely működő rendszerek (élő szervezetek, társadalom, gépek stb.) vezérlési, szabályozási és információ-feldolgozási folyamatainak közös törvényszerűségeit kutatja. A kibernetika egyik bölcsője volt a számítástechnikának, mert megteremtette az elméleti alapokat a mai számítógépek tervezéséhez, megszerkesztéséhez és alkalmazásához. S, hogy mi volt ez az alap? Nagyjából az, hogy a legbonyolultabb folyamatok is elemeikre bonthatók, s ezáltal öszszeíüggéseik megragadhatókiká, vizsgáihatókká válnak, magukat a folyamatokat pedig — legyen szó bármiről — formalizálni, azaz modellálni lehet működésüket matematikai alapokon. Az élet (sajnos, éppen a háború idején — mondotta egy tájékoztatójában Székely Sándor, a JATE Kibernetikai Laboratóriumának vezetője) megkövetelte, hogy bonyolult folyamatok földolgozására, elemzésére nagyon gyors lehetőségek szülessenek. Ekkor hozták létre a légvédelem számára az első, modernnek tekinthető mechanikus és elektronikus számítógépieket, a lőelemképzőket. Feladatuk az volt, hogy a repülő mozgásának (magasság, irány, sebesség) adatait földolgozva azokat egyeztessék a lövedék mozgásának adataival, azaz nagyon gyors számítások eredményeként úgy állítsák be a lövegcsövet, hogy a lövedék és a Botár Attila Láz-jegyzet Engedelmesen — jön a láz. Engedelmesen — a pokolba! A hóesés házát lebontják. Majd a nyaktiló kerül sorra. Szárnyaszegett vizek a parton. A föld dögei a folyóban. Ne kérdezzétek: májusfát kitáncoló kedvem hol van? Az ember az okosabb, de... Számítógépek és kérdő elek gép pályájuk egy pontján találkozzanak. Nehéz helyzetben volt minálunk kezdeteikor a kibernetika és a számítástechnika. Az 1955-ös Filozófiai lexikon még reakciós áltudományként, jelenkori mechanisztikus elméletként írja le a kibernetikát Voltak ennek ideológiai okai is, mivelhogy akkoriban úgy vélték, hogy a dialektika elveit sérti, ha egy folyamatot elemeire bontva vizsgálnak, formalizálnak. (Sajnos, ez az ellenállás időnként ma is teret kap a humán tudományokban!) S nyilván gazdasági okai is voltak, mert hogy egy extenzív szakaszhan levő társadalom és gazdaság még nemigen igényli nélkülözhetetlenül a bonyolult folyamatok gyors és optimális szabályozását. Csakhogy, az élet követelményei áttörik az elvi gátakat, hiszen az ötvenes években már építettek számítógépieket, például a Szovjetunióban, ha más néven is. A nehéz kezdet után ma már a legtermészetesebb dolog, hogy nagyvállalatainknál számítógépek dolgoznak, hogy például villanyszámláinkat számítógép állítja ki. Társadalmi fejlődésünk mai színvonalán a nyújtott társadalmi, gazdasági szolgáltatások száma olyan mennyiségre duzzadt, hogy adminisztrátorok tízezreire lenne szükség az adatok milliárdjainak földolgozására, a szolgáltatások folyamatosságának biztosítására. Erre nyilván nincs lehetőség, s ma már ennek a munkának jó részét néhány tucat számítógép végzi az országban. Visszafordíthatatlan, szükséges és jó folyamat ez. Csakhogy, vannak hiányosságai, visszásságai is. mint a már emlegetett Rába—Steiger traktornak a kiskertben. Gépeink ugyanis Jóval többet tudnak, mint, amennyire többnyire ma használjuk őket. Igaz, sok helyen már elvégeztetjük velük az ember számára robotszámba menő rutinmunkákat, amelyeket ma már — óriási tömegük miatt — emberekkel amúgy sem lehetne elvégezni. Csakhogy a gépieknek egyéb lehetőségeik is vannak. S tán fontosabbak, mint pusztán azadqtföldólgozás, számlázás. Gondoljunk csak a kibernetikára, amely a vezérlési, szabályozási és információ-feldolgozási folyamatok törvényszerűségeit kutatja! F.bből következően a gépiek alkalmasak adatföldolgozó és átalakító munkájukkal döntés-előkészítésre, szervezésre, irányításra és tervezésre is. Am ma még ilyen célokra alig-alig használjuk a számítógépeket. S ahol használnák is, sok helyen látni, kinyitatlanul pxirosodó gépi táblákat, mert a vezetők sem igen tudják, miben lehetne segítségükre a gép, mire kérhetnének a géptől választ, s azt a választ hogyan is tudnák használni napi feladataik jobb megoldásában. S így az sem csoda, hogy az olcsó kis kalkulátort rokonom annak idején csak külföldön csodálhatta meg, mivel egy-két ember érdeklődése és hozzáértése még nem piaci, gazdasági igény. S az alkalmazás feltételeinek híján nyilván meg sem kezdődhetett az ilyen gépiek behozatala, vagy hazai gyártása. Székely Sándort, a tudományegyetem kibernetikai laboratóriumának vezetőjét éppen a feltételekről kérdezem. Nála illetékesebbet keresve sem találhattam volna, hiszen itt minden az oktatással kezdődik. Az emberi, a szemléletbeli oldal a legfontosabb a feltételek megteremtésében. Szerencsére ma már — az új tantervekkel — jócskán előreléptünk. Általános iskolában ma már a gyerekek megismerkednek az olyannyira nélkülözhetetlen elméleti alapokkal, vagyis azzal: hogyan lehet egy folyamatot elemeire bontani, s azt fölírni, formalizálni. Példaként egy feladat: a tanuló írja föl felkeléstől iskolakezdésig tevé- ' kenységének algoritmusait. Az új középiskolai tanterv szerint középiskolákban további elméleti és gyakorlati ismereteket kapnak majd a tanulók. A szegedi középiskolákban például a tervek szerint a JATE számítógépére kapcsolt terminálokat (alállomásokat) helyeznek el, a gyakorlati oktatás céljára. Egy már van a Körössy József szakközépiskolában, amit jövőre már a diákok is használnak majd. Az egyetemi oktatásban piedig éppen Szeged van kedvező helyzetben, Kalmár László munkássága eredményeként, aki minden ellenállást leküzdve, már az ötvenes évek második felében megkezdte az egyetemen a feltételek megteremtését a kibernetika, a számítástechnika kutatásához, tanulmányozásához. Neki köszönhető, hogy a magyar felsőoktatásban először Szegeden jelent meg számítógép. S a mai gépet bármely szegedi egyetemi hallgató használhatja tanulmányokra és kutatásokra egyaránt. Ahhoz természetesen még sokáig kell várni, míg az első bölcsész, vagy jogász engedélyt kér például elméleti témájú szakdolgozatának elkészítéséhez a gép használatára, de például orvostudományi kutatásokban máris jelentős szerepet tölt be az egyetemi számítógép. Igaz. sokat változik a számítógépek technikája is. A laboratóriumban sorakozó, Videoton gyártmányú terminálok — amelyek rá vannak kapcsolva a nagy gépre — kezeléséhez például már nem kellenek különleges szakismeretek. Csak azt kell tudni, hogyan lehet formalizálni, elemeire bontani, s a gép számára egy írógépszerű klaviatúrán fölírni a problémát. S most már nálunk is megjelentek a nagyon olcsó, egyéni használatra szánt minikalkurátorok, amelyek kiválóan alkalmasak tudományos és gazdasági problémák megoldására. S hamarosan megtörténik az első lépés a nagy számítógépi hálózatok létrehozására, elsőként a magyarországi egyetemek gépeinek összekapcsolásával. Ez majd lehetővé teszi, hogy egy — például egy iskolában elhelyezett — terminál egyszerre több nagy számítógép adatbázisát és műveleti segítségét igénybe vehesse egyegy feladat megoldásához. S már a hazai iparban is megkezdődött a mikroprocesszorok fölhasználása, amelyekből a dominóelv alapján szinte bármilyen feladatmegoldásához alkalmas, különbözö nagyságú számítógépek összerakhatok ... Változnak hát a gépek is, egyre inkább „emberszabásúak" lesznek, egyre inkább betöltik majd mindennapjainkat, hiszen kezelésük egyszerűbb, fölhasználásuk lehetősége egyre sokoldalúbb lesz. Nem, nem fenyeget a veszély, hogy átvennék fölöttünk a hatalmat, mint azt a sci-fikben írják, ám egy-két évtizeden belül olyan eszközzé válhatnak, amilyen most számunkra például a telefon... A gépek nem zseniálisak, csak hihetetlenül gyors idióták — mondta egyszer valaki. Valahogyan így van. Az ember az okosabb, hiszen ő tervezi a gépeket, s — esetleg anélkül, hogy értené működését — ő adja a gépnek a feladatokat is. Az ember az okosabb, de ... De meg kell tanulnia kérdezni, ami a legnagyobb tudománya az egyetlen, az emberi intelligenciának, s meg kell tanulnia, mire is használható a gép. S ami még mindehhez hozzátartozik: az okosabb enged! Vagyis az embernek engednie kell egy lezárulóban levő korszak szokásainak merevségéből. Űj szokásokat kell fölvennie munkájának, szervezeteinek, a vállalatoknak, az igazgatásnak stb. szervezésében, irányításában. S ez a nehezebb ügy, amelyet talán csak egy következő generáció tehet mindennapi valósággá. SZAVAY ISTVÁN