Délmagyarország, 1979. április (69. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

4 Vasárnap, 1979. április 15. Milyen hazudósak vagyunk... Nemrég olvashattunk arról szétpukkanó szappanbuboré- többször előfordul, hogy a • 30 éves segédmunkásról, kok, ha a szavak tanítását hivatal megbízik az állams „ke- nem szentesíti a gyakorlat, polgárok igazmondásában, az nem egészíti ki a személyes emberek felelősségérzetére aki merészet gondolt, zelésbe vette" a személyi igazolványát Talán a Jó estét példamutatás. S ami a pélgeden szórakozó kisiparos nemrég — az alkohol mámorában — úgy eldugta egy szállodai szobában 60 ezer forintját, hogy kijózanodva a legnagyobb igyekezettel sem találta meg. Azt hitte, elvesztette, s mivel igencsak tartott a feleségétől, jelentkezett a rendőrségen; feljelentést tett ismeretlen tolvaj ellen. Egy másik, gyerekei előtt tekintélynek örvendő családapa autózás közben árokba apellálva megelégszik egy biruit. ripityára törte autóaláírással, egy nyilatkozattal, ját Kémg8éga sem akadáriyár, jó estét szerelem Vik- damutatást Illeti: túlontúl H __ _ ^ torénak sikereit irigyelte sok a negatív példa. Persze a melynek igazságát büntetőjo- jyózta"rneg"abban" hogy kimeg, s kiadta magát — no, rossz példát szóba hozni, gl felelősségünk tudatában okoskodjon egy mentőötletet nem görög diplomatának — megmutatni is kár, még a szavatoljuk. A hamis nyilat- Kikászálódván kocsijából festőművésznek. Érdeklődést Játod, gyermekem, ezt ne kozat azután megindít egy egVenesen a rendőrségre tarmegható szavakkal a nehezen összekutedd!" kezdetű intelemmel is procedúrát, melynek eredmékockázatos. nyeképpen több ügyintézőHagyjuk hát a gyerekeket nek kell haszontalanságra fe- porgatott pénzen vásárolt keltő, nem mindennapi „foglalkozását" be is jegyezte a személyi igazolványába. Festőművészként azután leruc- játszani, csukjuk be a gye- csérelnie idejét. A valótlan áleant Budapestről Szegedre, úgy, ahogyan az szerinte a könnyen szerzett titulusnak dukál — taxival. A foglalkotott, s előadta: rekszoba ajtaját! Magárama- lítások kibogozása nemcsak a autót ellopták. Ügy gondolta az „ismeretlen tettes" — aki radva ki-ki nézzen a tükör- különböző hivataloknak, a ta- feljelentést tett — kibe, önáltatás nélkül, lehe- nácsok egyes osztályainak ad tőleg elfogulatlanul. A sok- munkát Akadnak, akik közZksról kitalált hazugság ak- sok kistükör mozaikképe a jegyző előtt bizonygatják, élkor lepleződött le, amikor a társadalmi önvizsgálat na- hunyt rokonuknak ők az taxisofőr feljelentette. A mes- gyító lencséjében korántsem egyedüli törvényes örökösei. ter ugyanis nem tudta kifizetni a viteldíjat Az „apró' ad megnyugtató képet. A bű- Ügy vélik, a haszonszerzés húzhatja a csávából, az anyagi kár is az ő számlájára írható. Az efféle „kegyes" hazugságok, csalások nem ls olyan ártalmatlanok. A jog nyelnözési statisztikában jelentős reményéberi megengedhetnek vén a hatAsáe félrevezetésé trükk, a kívülállót nevetésre helyet foglal el a közokirat- maguknak egy kis hazugsá- nek neVeztetnek. számtalan Ingerlő hazugság a törvények hamisítás, nevezhetjük a ha- got. A valódi örökös azonban idejét és energiáját értelmében bűncselekmény- zugság társadalmi méretek- a legritkább esetben sem yojjják ^ valóban fontos nek: csalásnak, közokirat-hamisításnak minősíttetik, büntetést von maga ütán. Apró, „maszek" hazugságait ki-ki elintézheti magáben is káros valfajénak, mely ilyen engedékeny pert indít feladatokt61. A szándékosan nem egy esetben a sikkasztás, az őt kijátszani akarók ellen. hamis nyilatkozatok nyoTná. a társadalmi tulajdon meg- nApró» hazugságainkban ban jegyzőkönyvek születkárosításának egyik eszköze. sokszor rendkívüi merésznek nek. aktacsomók gyűlnek, bí. „ . . A közvélemény a sikkasztót mutatkozunk. Számtalan pél- rósági tárgyalások zajlanak, ban rakosgathatja, dugdos- éppúgy elítéli, mint a bűn- dát sorolhatnánk erre: sokan így lesz a hazugságból a gathatja, amennyire azt lel- cselekmények egyéb változa- még a rendőrségre is beko- törvények értelmében büntefff, v-S jTÍ?. 4. telt A közokirat-hamisítás pogtatnak „ártatlan" kis csa- tendő vétség Elégtételként dik. Jóllehet, adódhat alka- enyhébb eseteit azonban so- lásaik szentesítésére. Ügy szolgálván azoknak, akik kelom, amikor a hazugság bo- ^ még mindig bocsánatos okoskodnak, ha nem ártanak vésbé kockáztató természecsánatos bűn, netán éppen bűnnek tartják. Nemrég veie senkinek. miért nepró- tűek lévén, megbíznak aszóembertársunk, barátunk lelki azért ánt egy házaspár a bálkoznának meg egy ön- lásmondások igazságában... nyugalma védelmében tör- szegedi járásbíróság' előtt, mentegető trükkel. Egy Sze- Ladányi Zsuzsa Jelzője mert a valóságnak ellentmon leszkedik ajkunkra, ilyenkor a kegyes és a Jóté- d(j tényt rögzítettek abban a kony. Persze, a kegyes zugságból is megárt a segítő szándékunk, például a ha- hivatalos formanyomta tványban, melyben a tulajdonszerzési korlátozással kapcsolatkitörni készülő konfliktust ban kellett nyilatkozniuk. hatástalanítani igyekvő, ártalmatlan hazugságunk is el Büntetőjogi felelősségük tudatában állították, hogy sem lenünk fordulhat. Ilyenkor sem a velük együttlakó könnyen behelyettesíthetjük magunkat ama szólásmondáshozzátartozók nem rendelkeznek lakás- vagy telektubell ember helyébe, aktt lajdonnal. Ezzel szemben az könnyebb utolérni, mint a igazság: az ingatlan vásárlásántá kíltvát. sára' készülő házaspárnak Akt hazudik, tudatosan Szőregen háza és építési telmond valótlant. Jgy félreve- ke van. A hamis nyilatko^ zetl, becsapja az embereket zatra az bátorította őket, A hazugság káros voltára hogy tudtak, ingatlanuk nem már a kisgyerekeket is igyek- szerepel a telekkönyvi nyilszünk ráébreszteni; a kisdo- vántartásban. Tudatosan vabosok hat pontjának egyike lótlant állítottak, mert úgy éppen az igazmondásra fi- vélekedtek, a tanács illetékes gyeim ez tet. Aligha akad az osztálya nem láthat a „kárérdekelt korosztályból olyan, tyájukba". Rosszul okoskodaki ne fújna betéve a be- tak, a közokirat-hamisításra csület másik öt axiómájával hamarosan fény derült, s a együtt. Mégis előfordul, hogy házaspár a bíróság előtt véta szülő nyilvánvaló, mond- kesnek találtatott, hatni céltudatos hazugságon Sokat beszélünk a bürokkapja gyermekét A dorgáló ráeia útvesztőiről, még töbazóra a „bűnös" nemegyszer bet arról, hogvan lehetne a olyan értetlen, megdöbbent hivatalos tortúrákat rövidíteképet vág, mintha csak ezt ni, az ügyintézés időt rabló akarná mondani: „jó, jó, tu- ág-bogait lenyesegetnl. Nos, dom, de ki veszi ezt komo- az ügvintézés egyszerűsítése lyan?" Mert az erkölcsi in- érdekében. mindennapi telmek csak azép, könnyen ügyes-hajgs dolgaink során Gyermekeknek egy cseppet sem! Megy a gyerek húsvét hét- Az alkohol: méreg a gyerfőn, széles kedvvel, zsebében meknek. Aki itatja vele: tua rózsavíz, megy a gyerek: datosan mérgez; a szervezelocsolkodni. „El ne hervadj, tét. S még valami: tudomámint a rozmaring!" — mo- nyos vizsgálatok bizonyítják, tvogja szemérmesen, zsebre- hogy a felnőttektől látott vágja a fémtízest, elteszi a „virtusból" kézd inni a kapiros tojást, harap a linzer- masz, s lesz esetleg később bői. Lányok, asszonyok, házi- az alkohol rabja. Van-e fogagazdák, fölnőttek! Ne ront- natja az intő szónak — plasuk el a gyerek örömét! A kát, újság, rádió hirdeti évről legénykéknek szeszes italt — évre Ilyentájt, hogy gyeregy cseppet se! „Te már kész mekeknek egy cseppet sem férfi vagy" — sajnos, akad, —, úgy tűnik: igen. Az utóbahol még mondják nekik, s bi két évben egyetlen fiúcskfnálják borral, sörrel, pá- kát sem kellett alkoholmérlinkával. Hinnék is szegé- gezé6sel kórházba szállítanyek szívesen, ha csakhamar niuk a mentőknek, ám arról nem fordulna ki velük sar- nincs statisztika, hány gyerkaiból a világ, nem fájdítaná meket istápoltak otthon a szemüket a napsütés, nem görbére sikerült locsolkodás kóvályogna a fejük, nem rán- után. Ne kínáljuk hát szedulna görcsbe a nyeideklo- szekkel, gyúszűnyivel sem az jük. S amikor kialusszák ma- illedelmes kisfiút, aki szófoSá íugkoSr^g «acióan( fölhörpintené. Nem nem nekik kell szégyenkez- nyalánkság az édes pálinka, niök. méreg! Tűzfészekvita - tűz nélkül Hadd bocsássuk előre: kitűnő ötlet a Filmtéka. A múzeum dísztermébe hetente három napra kiváló, másutt Szegeden nem látható filmek érkeznek. Legutóbb Tarr Béla alkotása, a filmkritikusok .,1978 legjobb, első filmje" díjával kitüntetett Családi tűzfészek. A dokumentumfilm e fiktív elemekkel „dúsított", több szempontból újszerű, és első filmes rendezőtől kiemelkedő színvonalú produkcióját a közönség mégsem élvezhette igazán. Nem mintha a film nem érkezett volna meg, még a rendező és az operatőr is eljött. Am, körülbelül egy órán keresztül jó, ha a filmben elhangzottak töredékét lehetett érteni a borzalmas hangminőség következtében. Hogy ez a tény mit jelenthet olyan film esetében, ahol a szóbeli megnyilatkozások döntő fontosságúak, elképzelhető. Mégis végigvárták jó néhányan — talán megsejtve, hogy a „második félidőre" már érteni, következésképpen felfogni is lehet, amit a szereplők mondanak. Vagy talán azért, mert ők tudták: a vetítés után vita következik a fiatal, tehetséges rendezővel és az operatőrrel. Mások viszont — bocsánatos bűn — erről nem hallottak. Annyi baj legyen, arra való a vitavezető, hogy ezt a terem kivilágosodása, a legutolsó filmkocka után közölje. Közönségcsalogatónak, figyelem- és érdeklődéskeltően. Am amit sokszor a józan ész természetesnek tart(ana), a valóságban egyáltalán nem úgy történik. Mint most, a Filmtéka Családi tűzféSzek-vitájánáL A film végetért, a közönség szedelőzködni kezdétt, s amikor a kevés számú, Intuitív alkatú (netán jól Informált?) néző láthatóan a helyén maradt, akkor kezdődött csak valami mozgolódás, ami arra engedett következtetni : itt még lesz valami. A vitavezető még a film hangjánál is rosszabbul hallhatóan „bekonferálta" a bekonferálandókat. Kérdések, beszélgetés — lassacskán megindult. Lassacskán, hiszen minden vita, ankét természetes jellemzője, hogy nehezen melegednek bele a résztvevők, egyféle átállásra, a hozzászólás lélektani gátlásainak leküzdésére van szükség. A vitavezető ilyenkor (elvileg) segít, bátorít, orientál, szempontokat, igyekszik adni. Nem így történt. Sebaj, idővel csak kezdett felengedni az általános merevség. Ekkor viszont — talán egy szűk óra sem telt el — „időnk lejárt, akinek van még kérdése, és köszönjük a részvételt"-módon berekesztetett minden. A Családi tűzfészek jó film, okos és tisztességes alkotás. A rendező szerény volt, a közönség érdeklődő és az igen-Igen bosszantó technikai hiba ellenére megértő. Már a film címe után is izgalmakat kelthető, tüzes, parázs tűzfészekvitára számíthattunk volna, különféle nézetek kemény összeütköztetésére alkalmat adó, komoly tanulságokat nyújtó beszélgetésre. Ami ehelyett történt: nem méltó a Film téka ötletéhez, egy figyelemre méltó kezdeményezés jelentőségéhez. Ha már vita — legyen vita. Családi tűzfészekről vagy másról: először is megfelelő technikai berendezésekkel, továbbá tűzzel, élénkséggel, megfelelő szervezéssel és vezetéssel. D. L. Avar kori kincsek Csanyteleken A Csongrád megyei Csanytelek határában egy régi homokbánya területén különleges régészeti leletet talált Szabó Imre helybeli lakos. A szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei megállapították, hogy avar kori kincsek kerültek elő a föld mélyéből, valószínűleg régi sírt bontottak meg a homokkitermelés közben. A régészeknek átadott tárgyak között aranyból készült fülbevaló, aranyozott ezüstből való díszes övcsat, több nyílhegy, tőr és kard található. A leletek a szegedi múzeum avar kort anyagát gazdagítják. A kincsek megtalálóját a múzeum megjutalmazta. Ze/e/ Miklós: A kezdet Egy életút dokumentumai 9

Mindent egy lapra tettem fel. Vagy sikerül, vagy lesz • belőle jó házasság, vagy nem. Szerencsém lett, mert ma már latom, elég ügyetlenül gondolkoztam akkor, fiatalon. Azt hittem, adva van egy nő, én a férje, eltervezem az életünket, ő segít benne — azt hittem, ilyen egyszerű. I Igyekeztem bizalmas lenni hozzá. Elbeszéltem a gyermekkordmat,! aztán mentem Lisztes Istvánékhoz éjszakázni. Egész éjszaka egyezkedtünk Pistával, hogy melyikünk kezdi a lánykérést, mert ö is akkor tartotta az eljegyzést Margit húguval, Nurával. Én azt hoztam fel érvül, hogy ő Idevalósi, ismeri a szokásokat, s látott már eljegyzést is. Én viszont még soha nem voltam ilyen helyzetben. Pista meg arra hivatkozott, hogy én városi ember vagyok, Jobb a szókincsem, kezdjem én. Így is lett. Elég zártkörű összejövetel volt. csak harmincan voltunk, s már mindenki kíváncsian várta az asztalnál, hogy melyikünk kezdi. Felálltam és illendően megkértem a szülőktől Manyika kezét, hozzátéve, hogy a rokonság véleményét is kikérem, no meg Manyikáét is. Mindenünnen megkaptam az igent., és boldogan húztam fel a gyűrűt hivatalos menyasszonyom ujjára, nem maradt el a csók sem. Utánam felállt a sógor is, Pista, és a legnagyobb meglepetésemre a következőket mondta: — Kedves szülök és rokonok, sógorok, én is csak azt akartam mondani, amit Jóska. Ezzel, mint aki Jól végezte dolgát, felhúzta a gyűrűt Nusi ujjára, megcsókolták egymást és leült Volt nagy nevetés, hogy milyen ügyesen kivágta magát, de engem boszszantott kicsit., hogy előfutárnak használt. Egy Németh István nevű ember, Llsztesék veje, olyan kedves volt, hogy még a ruháját is kölcsönadta az eljegyzésre. Egyszóval nagyon szerettek, nagy reményeket fűztek hozzám, akárcsak én közelgő házasságomhoz. Éjfélig mulattunk, és csak azért hagytuk abba, mert másnap, István napján elölről kellett kezdeni az ivást. Az esküvőt 1955. május 28-ra tűztük ki. Pünkösd napjára; és beléptem a Szabadság Tsz-be. Nem tudtam, miből akarunk lakodalmat csinálni, nem volt egy fillérünk se. Végül kaptam a tszcs-től ezerkétszáz forint előleget, ami csak csepp volt a tengerben. A többit a rokonság és az anyósomék állták. Én nem voltam hozzászokva az Ilyen nagy ceremóniákhoz, de úgy látszott, hogy anélkül el se tudják képzelni a boldogságot. Mostanában még nagyobbakat rendeznek. Esküvő előtt két héttel szándékunkat bejelentettük a tanácsban és a református templomban, már azért is, mert a templomban kihirdetik az ilyet, s eljött végre a nagy nap. Az udvaron sátor, benne asztalok, székek, padok. Engem elvittek a sógor. Lisztes Pista szüleihez, hogy a vőfély j.udjon kitől búcsúztatni. Nagyon sok vendég volt, az én rokonságomból senki. Azért nem keseredtem el, vártam izgatottan a fejleményeket. Szépen búcsúztattak el Pistáék, mintha ők lettek volna a szüleim. Délután kettőkor Indultunk a templomba, nyolc kocsival. Pali fiam, az első gyerekünk megszületése után még egy új ember érkezett hozzánk, Ambrus Gyuri személyében. Magas, sovány, bajuszos, kiütéses, gyenge emberke volt. Az új agronómus. Egyik napról a másikra meg akarta változtatni a bevált módszereket. Fontoskodott rengeteget, de nekem gyanús volt a tudása. A mi agronómusunk még a vetögépet se tudta beállítani, de azt se tudta, hány kiló kukorica kell egy hold földbe. Nem akartam piszkálni, gondoltam, eljön majd az ideje. Elég jól keresett. Havi ezerkétszáz forint volt neki megszabva, ami nagy pénz volt akkor egy téeszcsében. Kapott még egy hold háztájit és napi egy liter tejet. Mindent fordítva akart csinálni. Aratáskor is járt a szája a szemveszteségről, a mennyiségről, a minőségről, de sose mutatta meg, mit és hogyan kell csinálni. Nem nagyon tetszett a tagságnak, de nem volt mit tenni. Odahelyezték, maradnia kell. Aratás végén mindennek a végére jártam. Megvolt az ünnepi vacsora, félrehívtam: — Ambrus elvtárs, hogy lehet az, hogy maga agronómus létére még egyszer se mutatta meg, hogy kell dolgozni? Hogy kell a kaszát tartani? Hogy kell kikalapálni fűhöz, búzához? Nem különb maga a tanácselnöknél semmivel se! A tanácselnök mégis aratáskor fogja a kaszát, és beáll a rendbe. Dolgozik. Kaszál, kévét köt, keresztet rak. — Nézze, Varga elvtárs, én gyenge fizikumú ember vagyok. Nem tudnék végigvinni egy rendet Aztán bevallotta, hogy az egyik vidéki város rádiójánál volt azelőtt színjátszó. Nincs semmi mezőgazdasági képesítése. De csinált valamit, jönnie kellett onnan, elsütötték agronómusnak. S amikor ősszel a pesti megmozdulások híre hozzánk is eljutott, szó nélkül eltűnt. Néhány emberünket, mintha kicserélték volna. Volt aki olyan szónoklatot vágott ki azelőtt az Imperialisták ellen! De ahogy kitört nálunk a kis helyi ellenforradalom, rögtön a szocializmust szidta. , Mindenáron fel akarták oszlatni a téeszcsét. Jó hónapig tartott ez a huzavona, de arra senki nem gondolt hogy amíg ők vitatkoznak, addig a jószágnak ennie kéne. Azoknak nem lehet megmagyarázni, hogy na, marhák, ellenforradalom van, újra egyéniek vagytok, nem kaptok enni-inni. Réti Jánossal, a barátommal, Fülessel, Trajer Györggyel négyen voltunk, akik azokra a szerencsétlen jószágokra is gondoltunk. Eszünkbe se jutott, hogy egyet is hazavlgyünk. Fizetést nem kaptunk, de elégtételül szolgált az, hogy mégsem oszlottunk fel. A vezetőséget ötvenhétben átszervezték. Sokan kiléptek, de maradtunk annyian, hogy összehívhattuk a közgyűlést. Elnöknek ^ánt Zoltánt, helyettesnek Gombkötő Imrét, engem pedig brigádvezetőnek tettek meg, és fölvettük az Esze Tamás nevet. Nem sokkal később elnökhelyettes lettem, s még az év elején párttag is. Kaptunk telket is házhelynek, de építeni még sokáig nem tudtunk. Akkor még búzát, krumplit, kukoricát adtak munkaegységenként. Kevés volt a termés, kevés jutott belőle. Ahogy most visszagondolok mindarra, ami addig, huszonhét éves koromig történt velem, ebből a messzeségből elvesztették már fontosságukat, elvésznek amögött a tény mögött, hogy ha huszonhét éves koromban is, de elkezdődött az életem. (Vége.)