Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

Kedd, 1979. március 13. 5 Elhunyt Hont Ferenc A Kulturális Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Magyar Színházi Intézet közli, hogy március 11-én, életének 72. évében elhunyt Hont Ferenc, Kossuth-díjas színházi rendezd, esztéta, az irodalomtudományok kandidátusa, a Magyar Színházi Intézet nyugalmazott igazgatója. Halála a magyar művészeti élet nagy vesztesége. Temetéséről később intézkednek. A XX. századi magyar színházi élet egyik legsokoldalúbb és leghatásosabb -egyéniségét vesztettük eL Az elmúlt nyáron még itt köszönthettük a szabadtéri játékok előadásain. Abban a városban, mely sok évtizedes, gazdag pályafutásának legfontosabb állomása volt. Fiatal éveinek párizsi tanulmányútja után, 1927. május 11-én közölte a Délmagyarországben a Szegedi Szabadtéri Játékok létrehozásának ötletét. S bár ezt őrültségnek nevezték és mereven elutasították, mégis ő a szabadtéri játékok szellemi atyja. Annak ellenére, hogy az első előadás nem az ő rendezésében került színre. De 1932-ben már ő és fiatal társai dolgoztak a Dóm téren, s munkáját nagyban támogatták barátai, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai, Buday György, Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Erdei Ferenc, Baróti Dezső, Tolnai-Gábor és mások. Az ő segítségükkel született meg az első szabadtéri Tragédia — vetített díszleteivel, hétezer főnyi közönség előtt. A felszabadulás után kiemelkedő szerepet töltött be a megújhódó magyar színházi kultúra irányításában, a Színháztörténeti Múzeum, a Filmtudományi Intézet, majd a Színháztudományi Intézet vezetője lett Emellett oktatott, rendezett, elméleti műveken dolgozott Ott volt a Szegedi Szabadtéri Játékok feltámasztásának bölcsőjénél. Két évvel ezelőtt emlékeit sorolva óhaját is megfogalmazta : „Elkészítettem. Az ember tragédiája újabb rendezői elképzelését: félkör alakú, mozgatható alumíniumfelületre vetített díszletekkel. Lehet, hogy ez is megvalósul egyszer..." Ez immár testamentuma. Emlékezés az alapításra Tanácsülés Sándorfalván Sándorfalva alapításának 100. évfordulója alkalmából tegnap, hétfőn emlékülést tartott a nagyközség pártbizottsága, tanácsa és népfrontbizottsága a művelődési otthori nagytermében. Ott volt dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Jáhni László, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Szabó Jánosné, a Csongrád megyei tanács általános elnökhelyettese és Nagy István, a népfront megyei bizottságának elnöke is. Az ünnepi ülést Király József, a sándorfalvi párt-vb titkára nyitotta meg. Dr. Ócsai József, a sándorfalvi nagyközségi tanács elnöke mondott emlékbeszédet, amelyben ismertette a nagyközség eltelt száz évét. Juratovics Aladár, Sándorfalva országgyűlési képviselője köszöntötte a centenárium alkalmából az ünneplőket, akik az ülés után az emlékpark száz tölgyfáját ültették el. Meghalt Vaszy Viktor Tegnap, 76 éves korában, meghalt Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szimfonikus Zenekar nyugalmazott zeneigazgatója, a Zenebarátok Kórusának vezetője, a Szocialista Kultúráért, az Érdemes Művész, a Munka Érdemrend, a Kiváló Művész, Szeged város alkotói díja, a Csongrád megyei tanács alkotói dija és a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetettje. Pár hónapja hívott telefonon, alig ismertem a hangjára. Szegény Szatmári Géza meghalt — suttogta rekedten —, elmegyünk valahányan. Hátborzongató volt ilyennek hallani, kivált, hogy az ő egészségi állapotáról is aggasztó hírek jártak. Amikor 1975 őszén nyugdíjba ment, még merész tervek foglalkoztatták. Föl is fortyant önérzetesen, ha valaki szóba hozta a nyugalmasabb éveket: egy igazgató elmehet nyugdíjba, de a zenész soha. Valóban, hetven fölött sem dolgozott másként, mintha az évek nyomtalanul szálltak volna tova, úgy tűnt, Vaszy Viktor is kortalan muzsikus a nagy karmesterek, a két lábon járó klasszikusok bámulatos generációjából. Szem- és fültanúk mesélték, az utóbbi hetek-hónapok koncertjein, a fővárosban vagy másutt, nagyszerű dolgokat produkált a pulpituson, döbbenetes víziói támadtak. Azt viszont már aligha látta a közönség, milyen fáradtan érkezett és milyen kimerülten távozott a hangversenyekről, muzsikusait valósággal rémületbe ejtette — de ott fönn, a pódiumon, évtizedeket fiatalodott, hiszen csak a zenét hallotta, csak azzal foglalkozott, mintha kicserélték volna. Érezte, tudta talán, hogy közel a vég? Ml furcsa azonosságokat teremt a sors? Minden idők egyik legnagyobb operakarmestere utoljára Verdi hatytyúdalát, a Falstaffot mutatta be a szegedi társulattal. Nem a Nabuccót, a Szicíliai vecsernyét, a Normát, az Ivan Szuszanyint, nem a Prokofjeveket, a Mathiszt, nem Egk Peer Gyntjét, Gotovac Erő ját, nem von Einem operált, a Dantont és az öreg hölgyet, melyekkel pedig operatársulatot, annak olyan repertoárt teremtett Szegeden, ne megyszer a budapesti bemutatókat megelőzve, hogy messze földön csodájára jártak. Élete a zene bűvöletében és szolgálatában telt el, s hogy nekünk szegedieknek többet jelentett Vaszy Viktor, mint általában a magyar zenekultúrának, nemcsak az érthető elfogultságnak tudható be: kétszer szervezett és alapozott meg itt színházi operát, létrehozta a szimfonikus zenekart, múlhatatlanok érdemei a szabadtéri játékok felújításában és felvirágoztatásában, a Zenebarátok Kórusának megalapításában, pedagógiai munkássága révén egész sor kiváló énekest, zenekari játékost bocsátott szárnyaira, s mint zeneszerzőnek sem hiányzott neve a koncertmüsorokróL Mindez természetesen nemcsak helyi jelentőségű. Abban a házban született 1903-ban Budapesten, ahol Molnár Ferenc bájo6 gyermekhőse, Nemecsek Ernő lakott Zenészcsaládban, környezetben nőt fel, hamar hegedülésre fogták, tíz évesen már komponált. Zeneszerzői tanulmányait 1919 őszén Molnár Antalnál kezdte, később Kodálynál folytatta, és ő volt az utolsó Koessler-növendék Bartók, Dohnányi, Kodály, Weiner Leó után. 1925-ben hangzott el először nyilvánosan saját kompozíciója, s ebben az esztendőben mutatkozott be karmesterként is a budapesti Gellért-szálló halljában, a Székesfővárosi Zenekarral. 1929től a budapesti Egyetemi Énekkar karigazgatója, 1935től pedig a hírneves Palestrina Kórusé, amellyel hat évig dolgozott, előkészítve a Te Deumot Kodálynak, Bartók Cantata profanáját Dohnányinak, s volt bátorsága együttesével Rómában megszólaltatni a • Missa papae Marcellit is. Közeli munkatársának fogadta Bartók Béla, több közö6 koncertjükön zongorázott Bartók, 6 Vaszy vezényelte a Divertimento és a Hegedűverseny első hazai bemutatóját. 1941—44-ig Kolozsvárott dolgozott, s több wmmmmmmr mm " ' ' J JI gjM H^^HBlL-y^ jf. | SSmL——*- mm. m • •. / ••• - ' g 1 Éli Megkezdődött a főiskolai diákhét muzsikusa vele tartott Szegedre is, amikor rábízták a felszabadult Magyarország első operatársulatát. Tulajdonképpen azokban az években sikerült olyan együttest teremteni vidéken, hogy a vállalkozás mértéke, 6Úlya kötelező érvényűvé vált később is: amit Vaszy kénytelen-kellemetlen abbahagyott a negyvenes évek végén, 1957-től folytatta máig, látványos eredményekkel. Igazgató úrnak szóllította boldog-boldogtalan azóta is, hogy pár éve nem vett részt közvetlenül a város zenei életének irányításában. Nyugdíjazása után, egy beszélgetés alkalmával, elmondta, mi minden foglalkoztatja a karmestert, a zeneszerzőt. Szeretné írásban rögzíteni emlékeit a két világháború közti hazai zenekultúra nagy korszakáról, s végezetül papírra vetni gondolatait a zenekarvezetés művészetéről. Nem mondta ki, ám sejtetni engedte, úgv szeretné befejezni, mint Bach a Fuga művészetével. Életét tegnap délelőtt, színházi próba közben, mégis Verdi utol60 operájának dallamai kísérték át a halhatatlanságba. A tragikus Verdi egyetlen igazi vígoperáját, a Falstaffot dirigálta... Nikolényi István A folyosón óriási plakát: „Melyiket akarjátok? XIII. Nagy Kopaszt, vagy J. (Nagy?) Moholit?" A választásra parancsoló kérdés tegnap este több mint indokolt volt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A díszteremben nyüzsgött négy évfolyam rendkívüli napokra éhező diákserege, a zaj pedig akkor erősödött föl Igazán, amikor egymás után koronás-palástos ifjak lépkedtek be több-kevesebb méltósággal leendő alattvalóik elé. Pontosabban közülük csak egy, a megválasztandó diákkirály tarthat majd igényt az uralkodói jogkör egyhetes előnyeire. „A hajdani bolondünnepek alatt fordult így meg a világ" — kezdte kortesbeszédét az egyik uralkodópályázó, majd társaival együtt meghirdette programját. Szerepelt ezek között diákigazolvány rendszeresítése a szegedi vendéglátóipari egységekbe éppúgy, mint a főiskolai előadásokon lényeg és töltelékszöveg arányának műszeres mérési javaslata. A tetőpont a szavazás volt. A zajszintmérő munkában: egetverő ribillióval végül nem XIII. Nagy Kopaszt, hanem a harmadévesek jelöltjét tartotta évfolyama hangereje méltónak a magas tisztségre, ö lett tehát a főiskolai diákhéten az intézmény legfőbb hatalma — III. (éves) László néven. (Polgári nevét — illő lojalitásból — hadd ne írjuk le mi sem.) „Királyi ukáza" kiadatása után dr. Moholi Károly, a főiskola főigazgatója ünnepélyesen átadta neki a hatalmat egy hétre. Az újÜMM Az egyik királyjelölt — agitálás közben donsült uralkodó pedig mind- dődött a diákhét a Juhász ehhez illő méltósággal tele- Gyula Tanárképző Főiskolán. pedett le trónjára, oldalán a A rendezvénysorozat a diákszemrevaló királyhővel. király megválasztása után az Ezzel a tréfás-ünnepélyes, évfolyamok szellemi vetélkedves eseménnyel megkez- kedőjével folytatódott Szállítás, rakodás Több száz vagon árut raktak ki és be vasárnap GyőrSopron megye vasúti csomópontjain- A legtöbben a győri teherpályaudvaron dolgoztak, az üzemek a hétfői termelés zavartalan kezdéséhez kaptak nélkülözhetetlen nyersanyagokat A rakodást önkéntes üzemi brigádok is segítették. Jelentős volt a vasárnapi tranzitforgalom is. A kelet— nyugati és az észak—déli szállításokban is jelentős részt vállaló soproni, hegyeshalmi és rajkai pályaudvarok több mint 500 vagon tranzitárut fogadtak és továbbítottak. A tranzitforgalom megközelítette egy átlagos hétköznap forgalmát (MTI) ünnep, megemlékezés A nőnapot a tévében is megünnepelték, Mészáros Márta mozisikerével, a Kilenc hónap című filmmel — a napján. De a nőnapnak az előestjét is megtartották, bemutatták a G. Szabó Judit írásaiból készült tévéjátékot (Megérjük a pénzünket!), és egy dokumentumfilmet, melyben a nőmazgalom különféle nemzetiségű képviselői beszéltek — nőkről, nőkért, mindenkinek, aki hallgatta őket. Megérjük a pénzünket — mondtuk G. Szabó Judittal szerdán (7-én 1), mert lassanként minden ünnepünk eltűnik. Nem úgy, hogy elfeledkezünk róluk, ellenkezőleg: Megtartjuk, megemlékezzük, megüljük ahányszor csak lehet, de leginkább az ünnep előtt ünnepelünk, egy nappal, kettővel, egy héttel, kinek, hol, hogyan jön ki a lépés. Mikorra elérkezik az Közlekedési vetélkedő, diákoknak Az elmúlt hét végén 20 általános iskola és 16 középfokú tanintézet diákjai vettek részt a szegedi közlekedési vetélkedő döntőjén. Az úttörők kerékpárral, a középiskolások pedig már kismotorokkal rajtolhattak a gyakorlati és ügyességi versenyen; illetve a motorosok már terepen is bemutatták, hogy urai a kis gépeknek. Érdekességként kell megjegyezni, hogy a középiskolások A-kategóriájában két olyan tanuló is indult, akik még általános iskolásként a magyar kerékpáros válogatott csapat tagjai voltak. Egyikük, a makói Csáki Csaba (Radnóti gimn.) két évvel ezelőtt Brüsszelben, a másik, a mezőkovácsházai Körösi Tibor (Tömörkény gimn.) pedig a tavalyi brüszszeli Európa-versenyen. Most mindketten szegedi diákként, s egy kategóriában szerepeltek. Eredmények: Általános iskolások: 1. Ság vári telepi isk., 2. Tápé, X Gárdonyi isk. (Mihálytelek)- Egyéniben: lányok: 1. Kispál Erzsébet (Szőreg); fiúk: I. Szabó András (Dózsa isk.). Középiskolások: A-kategória (14—16 évesek): 1. Körösi Tibor (Tömörkény G.), 2. Csáki Csaba (Radnóti). B-kategória (16—18 évesek): 1- Csányi Péter, 2. Mester János (mindkettő Radnóti G.). Az iskolák közötti csapatversenyt a Radnóti gimnázium nyerte a Tömörkény és a Ságvári Endre gimnáziumok csapatai előtt. ünnep napja, belefáradunk az egészbe. Lehet, hogy az „előeste" miatti (elismerem: egészen személyes, maszek, külön bejáratú, ezért talán fölöslegesen ide citált) bosszankodás az oka, de valahogy nem jött a vidámság az emlegetett tévéjátékból, pedig vártuk, tudván, hogy vidám írásokból készült. Látszott viszont, hogy különálló kis sztorik szolgáltatták a „nyersanyagot" Karinthy Márton rendezőnek, aki nem arra koncentrált, hogy egységbe ötvözze ezeket, csak arra, hogy egymáshoz ragassza. Minthogy a történetek egy családról szóltak (életképek munkás hétköznapokról, ahogy ez nőnap előestéjén dukál), a ragasztás nem volt nagy kunszt, annál inkább, hogy kitűnő színészeket nyert meg a rendező a szereplésre. Azért csodálkozunk, mert Ruttkai Érának, Kállai Ferencnek, Inke Lászlónak, de még a fiataloknak, Jani Ildikónak, Gálffy Lászlónak, Andresz Katinak is nehéz lehetett valami vonzót találni a rengeteg szürkeségben, az elcsépelt frázisok, családi álkonfliktusok, közhelyes mama-, papa- és gyerekszerepek között. Dicséretükreha már vállalták, tettek t.« sok mindent. Megpróbáltak egy-két ironikus-önironiku* foltot ejteni a népszínműves bájolgáson; Ruttkai Éva foltozott legtöbbet, úgy is, mint a játékbéli anya, úgy ia, mint színésznő. Napjaink Júliája, az NDK tévéfilm sem mondott sokkal többet, mint hogy: megérjük a pénzünket. A műsor főcíme ugyanis: Aíai témák — külföldi tévé játékműhelyekből. Mármost, ha a magyar nézők látják, hogy külföldön, például az NDK-ban ia készülnek ugyanolyan lapos, közhelyes, édeskésen hazudós, funkciótlan formabontással művészkedő filmek, mint itthon, talán nagyobb elnézéssel viseltetünk ez utóbbiak, a honi készítmények iránt A monstre (a műsoridő hosszúságát értjük) NDK tévéfilm megtekintésa után azonban csak arra Jutottunk: nem szorulunk Importra, effélékből van elég nekünk is. A szegedi körzeti stúdií „Üjitsd mög mag adl..." címmel jól szerkesztett, érdekes műsorral emlékezett a nag\ árvízre az évfordulón. Tóth Béla író (aki élményszerű „meséjével" örvendeztette meg a nézőt), Papp Gyula, a városi tanács elnöke és dr Simády Béla. az ATIVIZIC igazgatója szavai egészítet ték ki a gondosan válogatott gazdag dokumentum- és kép anyagot. A műsor író-szerkesztő t Fülöp János volt. az opeta tőrök: Kléner György é Rozsnyai Aladár. A rendező Bortha Attila 8. E.