Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

M S Z M P S Z EGED VÁ R OSI BIZ OTT SÁG Á N A K LAPJA 69. évfolyam 59. szám 1979* március 1 vasárnap Ára: 1,60 forint Százéves város Kevés olyan város van, amely születésének, vagy legalább újjászületésének dátumát anyakönyvi pon­tossággal meg tudja határozni. Ha mégis van ilyen Szegeden kívül, az ugyancsak valamilyen katasztrófá­tól jegyzi új é'.etét Itt a víz csinált tabula rázát, majd 750 éves. gazdag városi múlt után — kitűzve egy új szegedi időszámítás nullapontját amihez képest ép­pen száz esztendő pergett el. Így, ha a mai generációk a százados nagy vízről beszélnek, leginkább a százéves új városra gondolnak. Valamely forrásban találtam rá arra a megjegy­zésre, hogy a magyarok igen-igen tudnak ünnepelni. De itthon is hallottam: hogv lehet „ünnepet" csinálni egy szörnyű fekete napból? Csakhogy más az ünnep és más az emlékezés. Miként törölhetné a szegedi ember me­móriájából a nagyvizet? Város mállott el a Tisza hul­lámsírjában, nagyapáinkat kergette szét a világba a víz — de nagyapáink visszajöttek ide, és várost alakítot­tak ismét Rangos, szép várost, otthonos és esztétikus várost melyet ránk hagytak, miként ennek a helynek az olthatatlan szeretetét Szeged új évszázada két érzelmi kitöréssel határol­ható. A végzetes éjszakán, 1879. március 12-én így sír­ta el bánatát az ügyeletes szerkesztő: „Szegény, sze­gény szülővárosom..." — most pedig ezt lehetne sze­dőgépbe diktálni: „Ragyogj, ragyogj, gyönyörű váro­som!" És történelmileg minden emlékezés ide vonzó­dik, az újjáalkotás, a teremtés, az emberi küzdés és szorgalom e piramisához! Különösen olyan közösségek érzékenyek a múlt­jukra, amelyek valamilyen meghatározóan nagy tör­ténelmi élményt éltek át És ilyen tekintetben nem­csak a vész volt nagy összetartó > erő, hanem az újjá­alkotás is, amely száz esztendeje — kisebb-nagyobb megtorpanásokkal — szakadatlanul tart Szegeden. S mert száz év- alatt sem készül e! egy város, töménte­len sok dolgot ad még az a végzetes éjszaka a ma élők unokáinak is. Csodájára járnak annak a modern városszerkezet­nek. c annak az építészeti stílus egységnek, amellyel Szeged felragyog hasonló várostestvérei kőzött Bizo­nyos. hogy a „nagy városrendező"1, a víz tette lehetővé ezt a városkaraktert, s az az emberi szándék, hogy a túlélők kárpótolni akarták magukat a nagy veszte­ségért. De ezt a vigaszunkat megvámolja az átélők szomorúsága. A sebesen kötelező újjáépítés és a to­vábbépítés nagy rohamai bezártak ide a körtöltés mö­gé százados gondokat is. így abból a nagy álomból, amivel az újjáépítők a városépítésnek nekifogtak, na­gyon-nagyon sok tennivaló ránk maradt És az árvízi centenárium, az emlékezés így vezet át bennünket a jelenbe meg a jövőbe: a városépítés mai korszakában kell korrigálni a hibákat és az egykori álmokat a mai szükségletekhez igazítva kell befejezni a nagy művet ha egyáltalán befejezhető egy város. A nagy víz. amelyre most emlékezünk, mindennek kiindulópontja. A mai szegediek büszkén gondolhatnak az elődök küzdelmeire, városépítő buzgalmára, lokál­patriotizmusára, mert a város új nagy korszakának munkásai. A sokat emlegetett hausmanni keret igazá­ban most kezd megtelni váro-élménnyel. amikor már nemcsak a városmag megtöltésére jut energia, hanem az egész város minőségi újláteremtésére. Holnap éjjel ismét megszólalnak a város harangjai, hogy emlékeztessenek. De ez a harangzúgás egyúttal azt is mondja a városnak: az ember fölül tud emel­kedni a bánaton és a természet pusztító erején. Az em­ber alkotásra termett — s otthonos, szép, szívünknek kedves várost emelt s emel a régi hullámsír fölött Sz. Simon István Ái űj híd krónikája Szerelőtér a kalamaránon Február első napjaiban a Tisza árhulláma elérte azt az előszerel őteret, amelyen a Ganz-MAVAG dolgozói ren­dezkedtek be az épülő új híd szomszédságában, a jobb parti ártéren. Az árhullám levonulásának idejét még ' a vízügyi szakemberek sem szokták előre megjósolni, ezért a hídépítők nem koc­káztathattak, kisegítő meg­oldást kellett keresniük. El­kérték a Szentes—Csongrád közötti híd építőitől azt a kéttestű hajót, katamaránt, amelynek fedélzete alkalmas arra, hogy a szerclőteret át­menetileg pótolja. A katamarán lehozása sem volt egyszerű dolog, hiszen a Csongrádon rászerelt daru­val együtt nem fért volna át az algyői híd alatt. Meg kel­lett tehát várni azt a víz­állást. amelynél a darut ki­tehették a kéttestű hajóról a szárazföldre. Igenám, csak­hogy az a bizonyos vízma­gasság már olyan közel volt az algyői híd szerkezetéhez, hogy a katamaránnak csak nagy üggyel-baital sikerült épségben „megúsznia" az átbújta tást Aztán persze ki kellett emelni az elöntött szerelő­térről a vízben rekedt szer­kezeti elemeket — búvárok segítettek ebben. Az ideigle­nes megoldás jól bevált: a kilenc-tíz fődarabból áüó; de három részletben beeme­lendő szerkezeti elemek ösz­szeállítása javában tart. Még körülbelül hatvan méter hi­ányzik ahhoz, hogy az új­szegedi és a belváros felőli oldalon dolgozó hídépítők kezet foghassanak a fólyó fölött, de szilárd „talajjal", pontosabban pályalemezzel a talpuk alatt, előreláthatóan május végén. Addig persze még sok a tennivaló: az újszegedi olda­lon be kell fejezni a szegé­lyezést, a feljáróhíd díszei­nek tekinthető elemek fölra­kását. A város felőli olda­lon a támfal zsaluzatát is el kell készíteniük még az építőknek, s a mederpillér testéről is hiányzik nyolc sör kő. A Hídépítő Vállalat és a Ganz-MAVAG brigád­jain kívül jelenleg hat ki­vitelező vállalat érdekel' Szegeden. Az Országos Szak­ipari Vállalat, a DÉGAZ, a DÉMASZ, a Vízművek, a KÉV és a Szegedi Magas- és Betonozás a szegedi hídfőben mm*® Somogyi Károly oá felvételid Szerelőtér a katamaránon Mélyépítő Vállalat dolgozói­hoz azonban rövidesen újabb hat alvállalkozó csatlakozik, ha a híd befejező munkála­taira kerül sor. Nem kis fel­adat a 12 külső kivitelező és a négy szállító vállalat mun­kájának összehangolása. Ért­hetően szükség is van a rendszeres koordinálásra, a fáradság azonban megtérül: a hídépítők kezdettől fogva bíznak abban, hogy még 1979-ben megindul a forga­lom Szeged második közúti hídján. Szaljut- 6 A második hét végén már minden rendeződött: a Szal-s jut—6 űrállomás legfonto­sabb alkatrészeinek átvizs­gálását befejezték, s az akk­limatizálódásnak is végére ériek az új űrexpedíció tag­jai. A két űrhajós fokozato­san áttér a kísérleti program végrehajtására, a szükséges megfigyelések elvégzésére. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjunnn számára nag> .oól hasonló feladatokat irányoz­tak elő. mint az első két tar­tós űrexpedíció tagjainak: a Föld és a világtengerek megfigyelését és fényképezé­sét. műszaki-tudományos, valamint orvosi és biológiai kísérletekei. Munka a hagyma­földeken A makói tájkörzetben megkezdődött a vidék kora tavaszi munkája, a fokhagy­ma duggatása. Mivei ennek a fűszernövénynek az ülte­tése nem gépesíthető, ezért ma már kizárólag a háztá­jiban termesztik, a hagyo­mányos módon, kézi erővel tűzdelik ki a földbe a sza­porítóanyagot Nehéz és ap­rólékos munka ez. Egy em­ber napi teljesítménye leg­feljebb kétszáz négyszögöl, •.Tégis megéri a táradságot mert a fokhagyma „pénzes növény", külföldön is szin­te korlátlan piaca van. Egy-egy család ültetvénye — attól függően, hánvam vannak, hogv győzik a mun­kát — kétszáz négyszögöltől l ezer 600 négyszögölig ter­ied. A közös gazdaságok már iól bevált gyakorlat szerint segítik tagjaikat. Még az ősszel előkészített területen, összefüggő táblákon mérték ki a háztáji parcellákat Ál­talában a város téeszeinek tagjai összefognak ilyenkor: szomszédok, rokonok, isme­rősök. kölcsönösen segítenek egymásnak, és ahogv szik­kadnak a belvíz iárta föl­dek. olyan ütemben rakják ki a hagvmagerezdeket. A 'egnagvobb területen a ma­kói Űttörő és a Lenin téesz­Hellek foglalkoznak a fehér fűszernövény termelésével. Bauxitvagyonnnk földolgozása Megkezdődött az újonnan felfedezett hazai bauxitva­gyon gazdaságos feldolgozá­sával kapcsolatos laborató­riumi kísérletek az Almásfü­zitői Timföldgyárban. Mint ismeretes. Észak-Dunántúlon a nagyegyházi-mányi meden­cékben a széntelepek alatt — nem nagy mélységben — ba­uxitrétegeket is felfedeztek. A szén és a bauxit együttes kiaknázására már épül az el­ső nagyegyházi bánya, amely­ben a szén kitermelését 1981­ben. a bauxitét pedig 1985­ben kezdik meg Évente £00 000 toiais bauxit kerül majd felszínre a nagyegyházi bányából, de a későbbiekben a timföldipar szükségletével összhangban . fokozható a ter­melés. A feltárási rendszer ugyanis évi 750 ezer tonna bauxit termelését is lehetővé teszi. • • • A kutatók az előzetes vizs­gálatokkal azt már megálla­pították, hogy az új bauxit jó minőségű, iparilag hasznosít­ható, összetétele azonban alapvetően eltér a hazánkban eddig feldolgozott bauxitétól. Több olyan szennyező alkotó­részt tartalmaz — a szén kö­zelsége miatt — ami az eddig ismert bauxitokban nem ta­lálható. sőt a környező orszá­gok timföldgyáraiban sem dolgoznak a nagvetvhári'W hasonló nyersanyaggal, ezért lehetséges, hogy a hazánkban meghonosodott Báyer-féle timföldgyártási technológia nem alkalmas az új bauxit feldolgozására. A kutatók a laboratóriumi vizsgálatokkal arra keresik a választ, hogy célszerű-e a Bayer-féle tech­nológia módosítása. vagy szükséges-e egy teljesen új gyártástechnológia kidolgozá­sa Tovább fejlődik a szegedi kábelgyártás A nemrég elkészült válla­lati mérleg adatai azt mutat­ják, hogy eredményesnek ítélhető a Magyar Kábel Művek szegedi gyárának el­múlt gazdasági éve. Üj üze­mek, üzemrészek álltak mun­kába. s ezekben is sikerült jó minőségű árut előállítani. A kábelgváriak ebben az évben kétmilliárd-negyvenmillió fo­rint termelési érték előállítá­sát tervezik. Amint Tombácz József igazgató elmondta, ez kétsrázbetrenmilliö forinttal nagyobb összeg a tavalyinál. A terv reális A iobb ered­mény az utóbbi évek követ, kezetes fejlesztőmunkáiénak, a rekonstrukciós program si­kerének köszönhető. A svár­ban ma mér szin'e kizárólag csak korszerű, konvertálha­tó t.e-mékeket állítanak elő. s lónak mon-ihatő a kiala­kult termékszerkezet is. A rekonstrukció — erről egy nemzetközi tanácskozás kap­csán nemrég lapunkban is hírt adtunk — folytatódik. Ez azonban csak akkor le­hetséges, ha a szegedi gyár is teljesíti kétszáznegwen­millió forintos nyereségter­vét. Ez a feltétele annak is. hogy meg tudiák valósítani jövedelempolitikai célkitűzé­seiket Érthető tehát, hogy így fogalmaznak: az export­piacokra való pontos szállí­tás. a belföldi igánvek m3'a­dékta'an kielégítése mellett a nyereségterv teHesí+ését tartjuk a legfontosabbnak. Az első két hónán lendü­lete a garancia arra. hogy mindez sikerül. Beváltak a munka- és üzemszervezési intézkedések: s iavult a tech­nológiai fegvelem. Ez külö­nösen azért fontos, mert eb­ben a gvá-^an a felhasznált alananvagok döntő többsége imnortból származik Az im­portanyagokkal pedig taka­rékoskodni kell. Erre a ká­belművek pártbizottságának cselekvési programja kötele­zi is a kollektívát. Két egész két tized százalékos anyag­megtakarítással számolnak ebben az esztendőben. A százalékszám nem mond so­kat, inkább az érték: mind­ez körülbelül huszonötmillió forintot ér. Végül még valamiről, ami fontosságát tekintve, akár az élre is kerülhetett volna. Je­lesre vizsgázott a tavaly be­vezetett — NDK-beli ta­nasztalatokból adaotált — új munkaversenv forma, amelv valóban a munkára orientált, s nemcsak egvé­nenként. mert elve szerint egy műszak — egy brigád. A versenv állását nanonta érté­kelik. Ennél oersze figyelőm­be vesznek más szemponto­kat is: a briaád"állaiások gaz*-rs-íoj tontossáqá' a költ­ségekkel valő takarékoskodás mértékét. S természete«on azt is. hányan tanulvak tovább, szereznek az egvre korszerű­södő technológiához illő. korszerű tudást

Next

/
Thumbnails
Contents