Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-08 / 56. szám

A Csütörtöki 1979. március & A ruhagyári példa Egy hónapja már, hogy azert« az országban elkezdődtök a KISZ-szervezetek értékelő és vezetőségválasztó taggyűlései. Ezekben a hetekben Szegeden 700 alapszervezetben készítenek számvetést a múlt évben végzett munkáróL A napokban egy KISZ KB dicsérő oklevélre Javasolt KlSZ-kollektíva taggyűlésére látogattunk el a Szegedi Ruhagyárba. Eredményes esztendőnek minősíthette a tavalyit a Komócsin Zoltán nevét viselő alapszervezet, melynek 52 tagját öt különböző terület — az üzemgazdasági, a kereskedelmi főosztály, a tmk, az óvoda és a bölcsőde, valamint a gyártmánvelökészítésl osztály — fiataljai alkotják. Nem kis feladatot Jelentett a vezetőségnek, hogy Jó szervezéssel megfelelően aktivizálja e sajátos összetételű közOsséget. Az évközi munkában egy pillanatig sem volt kétséges az akeióév sikere: a KISZ-vezetők közötti okos munkamegosztás, a jó „csapatszellem" meghozta, gyümölcsét' Az alapszervezet gazdasági munkájával elsősorban a gyártás előkészítését és kiszolgálását segíti. A KISZtagok e vállalásuknak teljes mértékben eleget tettek. A KISZ-radar keretében folyamatosan ellenőrizték az öltönyök párosítását a sablonok pontosságát Négyszáznegyven óra társadalmi munkát végeztek, ott voltak a kommunista műszakokon, a szállítási csoport fiataljai pedig felújították a vállalati gépkocsikat A la borosok a szegedi ifjúsági napok dekorációinak elkészítésében segédkeztek, s beneveztek a Ki minek mestere? vetélkedőre. Szabad idős tevékenységüket számos kulturális rendezvény, klubdélután, baráti találkozó színesítette. A sportpálya elkészültével a lányok kézilabda-, a fiúk labdarúgócsapatot alakítottak Megnyertek több üzemi kupát, részt vettek az asztaliteniszbajnokságon. Rendszeresen patronálják a tarjáni l-es számú és a pusztaszeri általános iskola alsótagozatos kisdiákjait Tavaly bábfigurákat szemléltető eszközöket készítettek a gyerekeknek. A ruhagyári ifjúkommunistáknak együttműködési szerződésük van a Kossuth laktanya KlSZ-szervezetével. s rendkívül jó a kapcsolatuk a népfront rókusi körzeti bizottságával. A tartalmas beszámolót, melyet Komáromi Zoltán KISZ-titkár ismertetett mindenki megelégedéssel fogadta. Egy-két hozzászóló azért megjegyezte, hogy az akcióprogram sikeres megvalósításában néhányan nem vettek részt Horváth Sándorné, az V-ös számú pártalapszervezet titkára és Hadák Attila, a ruhagyári KISZ-bizottság titkára elismerően szólt az alapszervezet múlt évi eredményeiről. Arra kérték a fiatalokat, hogy lelkesedésük a jövőben se csökkenjen. Csupán az egyéni vállalások értékelésekor vált kissé paprikássá a hangulat. A vezetőség ugyanis azt javasolta. hat fiatalnak fügesszék fel KISZ-tagságát Közülük ketten jöttek el a gyűlésre. A négy távollevő előzőleg be jelentette, hogy nem kíván tovább KISZ-tag lenni. Akik rossz minősítést kaptak, családi okokra, tanulmányaikra, a többlekétől eltérő munkaIdejükre hivatkoztak. A titkár szigorú volt Példákat hozott föl arra, hogy mások is tanulnak, családjuk van, mégis teljesítették vállalásukat. A taggyűlés elfogadta többek védekezését. Bizalmat szavaztak nekik az idei mozgalmi évre, annak reményében, hogy ezen túl nem hanyagolják el a rájuk váró megbízatásokat A vezetőség újjáválasztása könnyen ment A szavazóknak nem kellett sokat gondolkozniuk azon, kit jelöljenek a titkárt, a kultúr-, vagy éppen a sportfelelősi posztra. Nagy fogadalmakat senki nem tett, de hangzatos kijelentések nélkül is érződött: a Komócsin Zoltán KISZalapszervezetben a sikeres évzárást jó évkezdés követi majd. R. I. Kórházi menü Megoszlanak a vélemények — Problémák Mi kerül a beteg tár nyérjába? A kérdésre nem könnyű válaszolni. Kezdjük talán egy kis számítással: Az ország gyógyintézeteiben 90 ezer ágy van, vagyis naponta ercnyj beteg étkeztetéséről kell gondoskodni. Az előírt ételmennyiség átlagsúlya személyenként. 1,5 kilogramm, értéke: 22 forint A kórházak konyháiról tehát naponta 135 tonnányi meleg és hideg étel kerül a fekvő betegek tányérjába. Ez 20 ezer forint híján kétmillió fonnt költséget jelent Csakhogy ennek egyharmadát nem eszik meg a betegek, otthagyják tányérjukon, onnan periig a mosléktárolóba jut Minden szépítés nélkül: naponként több mint félmillió forint értékű. 45 tonnányi ételmaradékot szállítanak el a kórházakból. Az okot keresve, kétségtelen felvetődik: talán baj van a koszt minőségével? Élete aorán viszonylag kevés ember kerüli el a kórházat. Ha 6 nem, akkor a családjában biztosan akad, •ki megismeri a kórház) étlapot. Megoszlanak a vélemények a megfelelő és az ehetetlen fokozatok között Nem eszi meg a beteg az ételt ha: hidcc vagy ízetlen, gyakran ismétlődik a menü, nincs gusztusosán tálalva, nagy az adag. Más a befogadóképessége, étvágya egy 40 évesnek és más a 80 éves, gyenge öregembernek. A betegélelmezésben viszont nincs „zónaadag". Az összképbe tartozik nz is, hogy sok beteg jóllakik a büfében vagy eltelik a hazaival, a „diétás" disznótoros káposztával, zsíros rántott húsokkal, s akkor már nem Ízlik a kórházi menü. A magyar ember szereti a gyomrát, — ha beteg, még kényesebb rá — az étkezés befolyásolja közérzetét, hangulatát. az pedig kihat gyógyulására. A gyógyszer — esetleg a műtét — és a diéta egységet alkot a betegségek gyógyításában. Könynyű, vegyes, pépes, zsíi-szegény, sószegény ételek hatásos összetétellel a kezelés fontos kiegészítői, gyorsítják a gyógyulást Csak egyet kiragadva: a cukorbetegek esetében elsődleges a diéta megszabása, betartása. Az egészség mielőbbi visszanyerése azon Is múlik, hogy az étel megfelelő mennyiségben, minőségben, a szükséges hőmérsékleten jusson el a beteghez. Ehhez az kell, hogy tökéletesen működjön a betegélelmezési lánc: az orvos megállapítja a diagnózist, tájékoztatja a dietetikust vagy a diétás nővért, aki összeállítja a gyógyításhoz szükséges ételek diétás sorát, milyen nyersanyagokból, hogyan készüljön az étel stb. Mindezt közli a konyhával, ahol az előírásoknak megfelelően készül az étel. Ezután következik a szállítás speciális kocsikban, hőtartó edényekben, végül az étel kiosztása. A központi tálalóban a tányérokon már előre. név szerint megjelölik, melyik ételt ki kapja. Ez az elmélet S» ml a valóság? A fővárosi és vidéki kórházakban — kevés kivétellel — a betegélelmezési láncon még sok a javítanivaló. Kezdve a kiindulásnál : az orvostudományi egyetemeken hat év alatt legalább 50 tárgyból vizsgáznak a hallgatók, de önálló tárgyként a dietetika nem szerepel, csak egyes betegségeknél utalnak rá. Ezt a szaktudást önképzéssel sajátítják el az orvosok. Pedig az alapokat az egyetemen kellene tanítani. Dietetikus, diétásnővér... Elméletben 100 ágyanként egy diétásnővért kell foglalkoztatni. Most az ország kórházaiban összesen 400—500an vannak, tehát a fele a szükségesnek. A hároméves egészségügyi főiskolán évente 30—40 dietetikus végez, vagyis a szakemberképzés, az utánpótlás még hosszú távon gond lesz, hacsak átmeneti megoldásként nem szerveznek rövidített tanfolyamokat. A konyhák többsége Jól főz, a kórházi rekonstrukciókból nem maradnak ki az élelmezési üzemek. A tanácsok is szorgalmazzák korszerűsítésüket, gépesítésüket. A kritikus láncszem inkább a szállítás. Főleg a pavilonrendszerű, nagy — 100Ű—1500 ágyas — kórházak gyenge pontja ez. Az udvaron át kocsikon hordják a 3—20 literes edényekben zötykölődő ételt. Míg a konyhából a pavilonokig ér. majdnem teljesen kihűl. Jobb esetben — ahol van erre lehetőség — újból melegítik, aztán a nővér vagy a takarítónő tányérokba meri — szemmértékre. A cukorbeteg diétáját is, holott, nála a szénhidrát mennyisége grammhoz kötött. Ahol nincs tálalókonyha, ott mindez a folyosón zajlik le. A tömbépületekben már kedvezőbb a helyzet, ott megoldható a központi tálalás, s így jobb az étel minősége is. Nálunk a dietétikának hagyományai vannak, nemzetközileg elismert a kórházi betegélelmezés rendszere. Csaknem egy évtizede alakult az Országos Dietétikai Intézet, ahol tudományosan foglalkoznak a betegélelmezés fejlesztésével. Budapesten és vidéken már több kórházban alkalmazzák korszerű diétás rendszerelméletüket. Az Egészségügyi Minisztériummal együttműködve az intézet országosan megszervezte a megyei diétás szakfőorvosi hálózatot Ennek feladata a többi között a dietétikai továbbképzés, amelyen a szervezés- és módszertani tudnivalókat is elsajátítják az orvosok, a diétás nővérek. Elméletben tehát minden rendben lenne, csak a gyakorlati átültetés még sok helyen várat magára. Pénz, munkaerő és szervezés kérdése ,az egész — állítják az egészségügyszakemberei. Olyan, mint egy gordiuszi csomó... Persze, ha már ennyire pénzszűkében vannak, előbb azon kellene változtatni, hogy ne kerüljön naponta több mint félmillió forint a moslékoskannákba. H. A. Nézőpont kérdése? Dicsekszik egy környékbeli szakszövetkezet elnöke. Sorolja eredményeiket, amelyek valóban figyelemre méltóak. Okosan és jól gazdálkodnak, értelmesen, célszerűen fejlesztik gazdaságukat. Számokat is idéz közben a tavalyi eredményekből. Például: 2,4 millió forint volt a nyereségük, 3,2 millió forint dotációt kaptak az államtól, s 800 ezer forint adót fizettek. Még azt is hozzáteszi, hogy hitel nélkül gazdálkodnak, fejlesztenek, hogy* a kamat se rövidítse meg őket. Két szám hallatán aztán fölkapja a fejét az ember. Nyereség 2,4 millió, állami támogatás 3.2 millió? Hogy is van ez? Hiszem akkor a jól gazdálkodó szövetkezetnek nemhogy a teljes nyereségét, hanem annál valamivel többet is az államháztartás fizette? A kérdésre az elnök kissé sértetten felel: megdolgoznak ők azért a pénzért. Nem ingyen kapják. Különbözeti földjáradék az, mivelhogy kedvezőtlen adottságok kőzött gazdálkodik a szövetkezet, jobhára homokos talajon... Panaszkodik egy szegedi ipari szövetkezet vezetősége. Hosszú éveken át volt egy biztos exportpiacuk. Berendezkedtek rá, nagy kapacitású gyártósorokat állítottak össze. Néhány hónapja megváltozott egy-két szabályozó, s ezzel ez az exportjuk gazdaságtalanná vált. Azóta már találtak egy-két vevőt, aki konvertibilis valutával fizetne, és .16 árat termékeikért, csakhogy kis szériákra tartanának igényt. Ehhez pedig át kellene szervezni gyártósoraikat Sőt, az sem biztos, hogy a jelenlegi létszámot meg tudják tartani. Segítséget kérnek hát ebben is, abban is, mondván: ök jól dolgoztak, nem tehetnek arról, hogy közben megváltoztak a szabályzók ... Ha gazdasági vezetőkkel beszélget az ember, sokszor érez mostanában lemondó tehetetlenséget a hangjukban. „Nehezebbek, szigorúbbak lettek a gazdálkodás feltételei" — halljuk lépten-nyomon, s egyikmásik vezető sokszor úgy i érzi, hogy reménytelen helyzetbe került, hogy méltánytalanul raknak a nyakába ilyen terheket Hiszen ő jól dolgozott!... Hiszen ő eddig is megdolgozott a vállalat pénzéért, életképességéért!... Valóban méltánytalanok lennének ezek az új terhek? Valóban „szigorúbbak" lettek a gazdálkodás feltélelei? — Ezeket a kérdéseket már csak azért is fel kell tenni, mert — mint" az köztudomású — az idei esztendő nem rendkívüli év. hanem csupán kezdete egy folyamatnak. Egy időszaknak. amelyben ezek a „terhek", ezek a „szigorúbb" feltételek egyre kifejezettebben fognak érvényesülni a népgazdaságban. Dehát miről is van szó voltaképpen? Hót nem kell segíteni a rossz adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezetet, hogy legalább megközelítően egyenlő partnere legyen a jó földekkel rendelkező gazdaságoknak? Hát nem kell támogatni a nagy szériájú, biztos piacra menő exportot? A válasznak alighanem valahogyan úgy kell hangzania: igen, támogatni, segíteni kell, de nem minden áron. Igaz, a rossz adottságok között gazdálkodó szövetkezetek az idén is, sőt, föltehetően lövőre is kapnak majd állami támogatást, s ezzel vezetőik is megnyugodhatnak. a mi igazságérzetünkről nem is beszélve. Csakhogy az igazságosság a gazdaságpolitikában nem bizonyos, hogy célravezető kategória. Pár hónapja ugyanis egy debreceni tanácskozáson teljes joggal kelt ki az ilyen juttatások ellen a Pénzügyminisztérium egy magas beosztású tisztviselője, mondván: — Ezekkel a juttatásokkal sokszor csak azt segítjük elő, hogy a gazdaságok olyasmibe is belevágjanak, ami ellentmond adottságaiknak, helyzetüknek, amit — ők is tudják —képtelenek gazdaságosan művelni. De azt is jól tudják, az államtól úgyis kapnak majd támogatást, s így nyereségessé válhat az, ami voltéiképpen veszteséges. S ami a legnagyobb baj, sok gazdaságnál emiatt adottságaik ellenére alakul a termelési szerkezet, mivel az állami támogatás biztosabb, és néha kifizetődőbb is, mintha a saját körülményeik között is rentábilis modell kidolgozásának és megteremtésének olykor bizonytalan, R némiképpen kockázatos útját választanák ... Pedig akárhogyan is nézzük, manapság éppen a kényelmesebbnek tűnő út lehet bizonytalan, mert nem biztos, hogy az államháztartás örökkön-örökké akarja és tudja fedezni az ésszerűtlen gazdasági szerkezetből adódó veszteségéket. Márpedig ha az ilyen támogatásokat csökkentik vagy megvonják, nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen lesz néhány hónapon belül értelmesebb, célszerűbb, mankó nélkül is életképes termelési szerkezetet kialakítani. S vajon valóban „szigorúbb" feltételek közé került az emlegetett ipari szövetkezet? A szövetkezet minden bizonnyal. Csakhogy mi, összességében a magyar állam már évsk óta ilyen „szigorú" követelmények között gazdálkodik. És azt még senki sem hallotta, hogy az állam panaszkodott volna a „szigorúbb" követelmények miatt. Legföljebb arról hallottunk, hogy megváltoztak a világgazdaság realitásai, s hogy a magyar állam milyen erőfeszítésekkel próbái alkalmazkodni az új helyzethez. Igaz, jó pár évig nem vettük túl komolyan mindezt, mert hiszen a vállalatok alig-alig érezték meg a világpiacon fújdogáló jegesebb szeleket. S mivel az állam a termelői árak s az export támogatásával nem éreztette a vállalatokkal, hogy milyen változások történtek a világpiacon, a vállalatok nyilván nem Igen alkalmazkodtak ezekhez a változásokhoz, s végeredményben nyilván az állam alkalmazkodása sem lehetett túl eredményes. Hiszen, ami a gazdasági viszonyokat illeti. nyugodtan elmondható: az állam mi, a termelőegységek (vállalatok, szövetkezetek) vagyunk... Nézőpont kérdése, hogy sértődötten, az eddigi — sokszor irreális — feltételek szerinti jó munkára apellálva túl szigorúnak tekintjük-e az új feltételeket, vagy természetesnek fogva föl a változásokat, megpróbálunk alkalmazkodni hozzájuk. Igen, a felfogás lehet nézőpont kérdése is, de az eredmény így is, úgy is ugyanaz kell, hogy legyen. Vagyis: nem élhetünk önálló (mert úgy mindenképpen lassan elszegényedő) szigetként a világban. hanem alkalmazkodnunk kell az új realitásokhoz. Igaz, az állam most is csak fokozatosan teszi ki a vállalatokat, szövetkezeteket a világpiac hatásainak. Ám, ahol okosak a vezetők, már most többet tesznek annál, mint amit az új szabályozók rájuk kényszerítenek. Többet tesznek, vagyis felkészülnek egy talán nehezebb, de mindenképpen mozgalmasabb. értelmesebb, sőt egy gazdagabb jövőre. Szávay István Moszkva/ Rád/ő Tanácsköztársasági pályázat Magyar hallgaloi számára a Moszkvai Rádió pályázatot hirdet a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére. A testvéri magvar nép e nevezetes évfordulójáról a Szovjetunióban is széles körben emlékeznek meg, a foglalkozik a jubileummal a rádió és a televízió. A pályázóknak öt kérdésre kell valaszolniok: 1. Melyik magyar rádióállomás lépett elöször kapcsolatba 1919 márciusában Szovjet-Oroszországgal, és a Magyar Tanácsköztársaság vezetői közül ki adta hírül Moszkvának a magyar proletariátus győzelmét? 2. Kik azok a magyar internacionalista forradalmárok, akik találkoztak LeninEgyedülálló lelet A mezozoikus kor jurakorszakából, mintegy 150 millió évvel ezelőtt fennmaradt ichtyosaurus csontvázat találtak Szaratov közelében. Górnij település téglagyárának agyagbányájában. A Szovjetunióban ezen őeéllat maradványa most került először felszínre. Az egyedi leletet most a szaratovi Csernisevszkij Tudományegyetem történelmi geológia- és paleontológia) tanszékén tanulmányozzák. (APN) nel? Jelölje meg a találkozát időpontját is. 3. Mit tud az oroszországi internacionalisták részvételéről a tanácshatalomért ví. vott harcokban Magyarországon? 4. A húszas években melyik szovjet megyében volt < szovjethatalom vezetője Kun Béla? Napjainkban milyen kapcsolatot tart fenn ez a megye Magyarországgal? 5. Napjainkban milyen formában öltenek testet a szovjet —magyar internacionalista barátság hagyományai, amelyeknek alapját a forrradalom éveiben rakták le? Említsen konkrét példákat. A válaszok postára adásának határideje 1979. március 21. A győztesek nevét 1973. május elsején, a moszkvai rádió magyar nyelvű adásában közlik. A nyertesek k"zt a Moszkvai Rádió értékes ajándéktárgyait sorsolják kl. A pályázók leveleiket a következő címre küldjék; Szov. jetunió, Moszkva. Rádió, magyar osztály. A borítékon tüntessék fel: pályázat