Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

4 Szerda, 1979. március 7. A faluban, ahol gyere­keskedtem, negyvenötben, negyvenhat nyaráig, tojás­sal va© liszttel fizettünk a xnozlje©ért. A na©obbak a hátunk mögött, ha ú© lát­ták, már nem jut hely ne­kik. ökölbe szorították a kezünk, s jót röhögtek a földre csurranó tojássárgá­ján és a kis©erekek köny­ayein. Amikor bejött a forint, ml azt tudtuk biztosan, ho© az a kis pénzecske bizton­ságot ad nekünk, sorunk sze­rint válthatunk jegyet —, egyszóval a nagyokkal szem­ben is megvéd bennünket. A pénzünket a legjobb helyre dugtuk, s ha már csakklott­gatya és a bőrünk volt a nyári szerelés, felvágtuk a koreot, » tl© kör berak­tuk magunkat a filléreink­kel. mint Tom Tiller.a vad­nyugati filmekben a töltény­táskáját golyóbisokkal. Pénzt találni, akár tíz fillért ls, na© öröm volt. Egyszer a barátommal ballagtunk a falun át, kl a malomgödör­höz úszni; ez egyik sarkon e© forint hevert a földön. Szétnéztünk, lát-e minket valaki. Pista komám nagy sóváran kibökte: „Ellopjuk, he?" Bólintottam. FJköl­twvi nem mertük, attól fél­ve. feltűnik, akármit ls ve­szünk rajta. Honnan- van ezeknek pénzük — zenge­né az egész falu. A hombár e©fk repedésébe rejtettük, és többet nem beszéltünk ró­la. A továbbiakban nem az a tanmese kerekedik ebből az Írásból, tanítsuk meg a ©é­rekeinket gazdálkodni, ho© a kicsit összekössük az egésszel, a társadalommal. Másról bár, de mégis a pénzről lesz szó. Arról, ho© nálunk a pénz i— elvileg — annak a Jele, ho© valaki a munka Jogán Jutott hozzá, s annyihoz csu­pán, amennyiért valójában megdolgozott Ha csak i© kerülne pénz, az emberekhez — megint csak elvileg —, akkor mindenhol az érde­melné a legnagyobb erköl­csi megbecsülést is. aki a legtöbbet kapta. Ho© ez nincs í©, arról már sokat cikkeztek, tanulmányokat és drámákat írtak róla. s bí­rósági ítéletek is tanúsít­. Ják. ho© a Jogtalanul szer­zett pénznek e© ideig nincs gzaga. Az tehát, ho© valakinek Van száz forintja, nem fel­tétlenül bizonyítja, ho© száz forint értékű munkát adott a társadalomnak. Ná­lunk csak ú© lehet felül­fizetni valakit, ho© mást alulfizetnek. És gyakorlati­lag ugyanez történik, ha különböző teljesítményt nyújtó emberek között e©enlösdi alapon osztják a bért, emelik a fizetést. Vég­ső fokon ez a társadalom számára végzett hasznos munka lebecsülése, melyet minden érdemtelenül kifi­zetett e© forint kiáltóan bi­zonyít. A szűkebb közös* Bégben mindenki szeme lát­tára és tudtával történik meg az igazságtalan elosz­tás. Ezt szóvá is teszik a bátrabbak, de az e©enlős­dl ellen mór ' ,',nem ülik" fellépni. Mégpedig sajátsá­gos ok miatt Nemes gon­dolkodásra vall. ho© e© kollektívában a Jól dolgozó, emberek nem azon az áron akarnak boldogulni, ho© mások nem boldogulnak. A kollektív szellemnek ez a rossz szokássá vált meg­nyilvánulása a bérezésben, sajnos, nem válik a Javunk­ra. Mert valójában mi tör­ténik? Van, aki azért hall­gat mert bizonytalan, va­jon ő megérdemelte-e a fi­zetést mig a másik tudja, kevesebbet adtak neki a megdolgozottnál, s ezért ú© találja, hogy nem érdemes igyekezni Végül a ©engét, a lustát meg nem ösztönzi a munka javítására a „ta­lált pénz": S ez még a jobbik eset; a rosszabbik, ha nevet a markába. Megtörténik, ho© a pénz elosztásakor a szerény, jól dolgozó embereket tuda­tosan, a hallgatásukra számítva, kiha©ják a bér­emelésből, a jutalomból, ho© a nagyszájúakat fel­tétlen kielégítsék. Az élv­telenség nyilvánvaló. Saj­nos. az ilyen és ehhez ha­sonló eseteknek, sok min­denen túl az is táptalaja, ho© a teljesítménybérezés alkalmazása a szükségesnél lassabban terjed el, s a normák tekintélyes része nem műszaki számításokon, va© a dolgozó és a nor­más megegyezésén, folya­matos alkudozásán nyug­szik. Azaz: a szubjektiviz­muson. Az alkalmazotti szakmák e© része pontos munkakö­ri leírás esetén „normázha­tó" volna, de ahol ez fel­vetődik, hirtelenjében min­den munkakörről szeretnék az érintettek bebizonyítani: ho© „alkotó" munkát vé­geznek. Nem kell munka­ügyi szakembernek lenni ah­hoz, ho© tudjuk, a szelle­mi munkás • is „lead" e© bizonyos teljesítményt, mely mérhető, csak hát más mó­don, bonyolultabb eszkö­zökkel, és más időtényezők alapján, mint az eszterga­padnál. A közős, az alapvető min­den szakmában, ho© mun­kával méretünk meg, s em­berként is ez tesz bennün­ket e©enlővé. Ez a szocia­lizmus legsajátosabb törvé­nye. — Miután a munkánk társadalmi haszna különbö­ző. az a „Jogtalanság" kö­vetkezik be. ho© jövedel­münknek ls egyenlőtlennek kell lennie. Jó, ha tudatá­ban vagyunk, hogy az egyéni ósdi, a teljesítmény­hez lazán kapcsolódó bé­rezés a -nemzeti Jövedelem pazarlásának e© sajátos formája; nem szólván ar­ról. ho© a jól dolgozó és többre is képes emberek vlsniatartják a teljesítmé­nyüket, aminek végül is mindannyian kárát lát­juk. AT. egvenlő«<fi. a teljesít­ményeket mellőző magatar­tás lesjobb ellenszere, ha nem ú© csinálják, mert az emberek szemléletére a helyes gyakorlat van a leg­nagyobb hatással. Nemzeti Műemlékek helyreállítása érdek, ho© a munka sze­rinti elosztás törvényének fokozottabban érvényt sze­rezzünk minden munkahe­lyen, s e© szélesebb ér­telemben üzem és üzem között is. Ez pedig azt je­lenti, a kereseteknek job­ban kell a teljesítményekhez igazodniuk és olyan mun­ka szerinti differenciálásra van szükség, amely való­ban jobb eredmények el­érésére ösztönöz. Elkerülhe­tetlen tehát, ho© e©es emberek jövedelmének nö­vekedése mellett másoké ne csökkenjen. Leegyszerűsítve: az a jó a társadalomnak, ha a pénz, a többletjövedelem megszer­zése nehezebbé válik min­denütt. Emiatt sok min­dent végig kell gondolni, il­letve másképp kell alkal­mazni például olyan berozs­dásodott fogalmakat. mint fluktuáció, netán törzsgár­datagság. Hiszen például az, ho© valaki búsz éve dolgozik e© munkahelyen, nem érdem, ha 20 éve ©en­gén dolgozik. És lehet va­lakinek azért alacsony a ke­resete, mert nem érdemel többet, s nem azért, mert sokszor kifelejtették a bér­emelésből. Az Ilyen em­bernek miért kellene fize­tésemelést adni? Jótékony­kodásból? És a béremelések szokásos, esetenkénti indok­lása ls ismerősen hangzik, ugye? „Már két éve nem kapott: ő OTP-re vett la­kást, sok a részlete; már megint adjunk neki. még azt mondják, hogy futtat­juk..." Pedig azokat érdemes anyagilag és erkölcsileg fut­tatni, akik tudnak futni, s hajlandók többet és kemé­nyen dolgozni a jó eredmé­nyért Valamennyien vesz­tesek leszünk, ha az átlag­hoz igazítjuk a tempót, és a díjazást Az időmérők pedig ne felejtsék el, ho© már elektronikus stopperóra és nem tojás van a kezükben Fábián Péter Szenny és víz - a Tiszában Jövőnk védelme egyben a környezetünk védelme is. Eh­hez pedig hozzá tartozik, ho© óvjuk az élővizek tisz­taságát. Bár az "utóbbi évek­ben több tiltó és korlátozó rendelet született, azért még mindig elég ©akran hasz­nálják a tavakat és a folyó­kat a szemét lerakására és a szennyvíz elvezetésére. A helyzet nem jobb a „Szőke Tisza" partján sem. Csupán Szegednél naponta min te© 60 ezer köbméter szennyvi­zet engednek — némi ülepí­tés és tisztítás után — a fo­lyóba. Ha közepesen na© a Tisza vízhozama, a szenny­víz jobban felhígul, s ezért kevésbé ártalmas. Az árhul­lámok idején lelassul a víz folyása, s í© nem lehetetlen a kisebb mértékű vissza­áramlás sem. A vízügyi Igazgatóságok szakemberei megfl©elték, ho© az ideihez hasonlóan magas vízállás több éves pe­riódusként jelentkezik. S ha nem is jövőre, de az utána következő néhány évben valószínűleg kevesebb víz fo­lyik le a Tiszán. Ezért vár­ható, ho© romlani fog a víz minősége, hiszen az ipari üzemekből és a lakott terü­letek csatornahálózatából egyre több szennyvíz áram­lik a folyóba. Ez ellen csak korszerűbb szennyvíztisztí­tással lehet védekezni Szeged alatt jelenleg öt he­lyen engednek szennyvizet a Tiszába. Szűréssel, hígítással, esetleg ülepítéssel próbálják megakadályozni a folyóvíz szennyezését. Ezek azonban e©általán nem a leghatéko­nyabb módszerek. Megfelelő eredménnyel csak a biológiai tisztítás járhat. Ezt a mód­szert használják fel a szen­tesi szennyvíztisztítóban, s ú© tervezik, ho© hasonlóan működik majd a most épülő hattvastelepl szennyvíztisztí­tó is. Az utóbbira na© szükség lesz a közeljpvőb^n, mert rö­videsen működni fog a be­csei duzzasztó, a Tisza ju­goszláviai szakaszán. 1976­ban, amikor az első próba­duzzasztást végezték, a víz tisztaságát ellenőrző vizsgá­latok meglepő eredményt hoztak. A jugoszláv határnál a jobb part közelében IV. osztályú. Tiszaszigetnél. Sze­ged alatt III. osztályú, Al­©őnél, Szeged fölött pedig I. és II. osztályú volt a Tisza vizének minősége. Az elő­írások szerint vízi sportra, fürdőzésre, valamint a fris­sen - fo©asztható zöldségfé­lék öntözésére csupán az el­ső és másodosztályú folyóvíz alkalmas. A várost átszelő folyószakaszon akkor még nem volt szükség határozott intézkedésekre. De ha vala­mivel na©obb erejű a víz visszaáramlása, veszélyesen szennyeződhet a Tisza Sze­gednél is. A Tiszából vett mintákat havonta ellenőrzik a Csong­rád me©ei KÖJÁL labora­tóriumában. Néhány mik­roszkopikus élőlény előfor­dulásából következtetnek ar­ra, ho©an változik évről év­re a folyó élővilága. Sajnos ©akran találnak veszélyes mikrobákat is. A pontosabb ellenőrzéshez na©obb és korszerűbb labaratóriumok kellenének. A tervek szerint 1981-ben új épületbe költöz­hetnek a KÖJÁL szakembe­rei, ahol a modernebb esz­közök segítségével teljesebb képet tudnak adni a víz mi­nőségéről. Ez na©ban előse­gíti majd, ho© szigorúbban ellenőrizzék a vizek tisztasá­gát Ami fontos azért, ho© óv­ják a Tisza élővilágát, és azért is, mert a mélybe fúrt kutak előbb va© utóbb el­apadhatnak, s akkor az ivó­vizet is a felszíni vizekből kell nyemi. A helyzet azon­ban jelentősen akkor javul majd, ha átadják az új, korszerű hattyastelepi szenny­víztisztítót. Ez na©ban elő­segíti, ho© csak tiszta ví» kerüljön a „Szőke Tiszába". Jámbor Ernő a kerítés építése A Tokajban levő egykori görög kereskedőház felújítá­sával megkezdődött a mű­emlékek ez évi helyreállítása Borsodban. A na©l«>zscg főterén levő, tizennyolcadik századi műemlék épületben múzeumot rendeznek be. Itt mulatják be többek között a Tokaj-he©a!jai sző­lőtermesztés és borkezelés emlékeit a hajdani kismes­terségek. a kádárok, mézes­kalácssütök, bognárok eszkö­zeit és készítményeit, vala­mint a toka ji várral kapcso­latos emlékeket. A Borsod me©ei tanács és az Országos Műemléki Felü©előség közötti megál­lapodás alapján az idén to­vább folytatják a középkori eredetű, reneszánsz faragá­sokkal díszített pácini vár­kastély helyreáll! lását is. Helyreállítják a 18. század­ban épült mádt zsinagógát is, amelyben a tervek sze­rint községi mintakönyvtárat rendeznek be. M. L.-né gyálarétl olva­sónk írja: „Az utcánkban probléma a kerítés építé­se. Van, aki azon az olda­lon kerít, ahol a lakóháza van, van. aki az ellenkező oldalon. Kérem, szíveskedje­nek választ adni, hogy pon­tosan hol kell keríteni. Ez a válasz sok esetleges kel­lemetlenségtől, s szomszéd­haragtól ment meg bennün­ket." Az általános szabályokat az Országos Építésügyi Sza­bályzat határozza meg. Az előírások lényege az., ho© a tulajdonos köteles az. utca felől nézve a homlokvonalat keríteni, továbbá, í© szem­ben állva a homlokzattal, a jobb oldali kerítést, továb­bá erről az oldalról szá­mítva a hátsó rész. felét. A most Ismertetett szabályból következik, hogy a bal ol­dali kerítést már a szomszéd köteles elkészíteni, ez egyéb­ként érthető is, az ismerte­tett szabályokból, mert az 6 ingatlana előtt állva ez. ne­ki a jobb oldali kerítése. Természetesen, ha sarokin­gatlanról van szó, akkor a bal oldalit is a tulajdonos­nak kell elkészíteni, hiszen ott már nincs szomszédja. A szabályzat szerint a két köz.út között fe.kvő építési telket a jobb oldal megha­tározása szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha az a két közút kö­zött megosztva volna. Ol­dalhatáron levő épületnél a tulajdonos az. oldalkerítést azon a telekhatáron köte­les megépíteni és lenn tar­tani, amelyen az épület áll. Az építésügyi hatóság már kialakult beépítés esetén — — a helyi gyakorlatnak meg­felelően — az oldalkerítés megépítésének és fenntar­tásának a kötelezettségét et­től eltérően is megállapíthat­ja. Nvilvánós építési telék esetén a nyilvános telek és a visszamaradó telek közöt­ti — az utcavonallal pár­huzamos — köz.ös telekhatá­ron álló kerítés megépítésé­nek és fenntartásának a kö­telezettsége á visszamaradó telek tulajdonosát terheli. Előfordul, hogy egyértel­műen nem állapítható meg, ho© valamely építési -te­lek kerítése megépítésének és fenntartásának a kötele­zettsége kit terhel. Ilyenkor a helyi építésű©! hatóság Il­letékes dönteni. Az építési telek tulajdonosa a teleknek azon a hátáén va© a ha­tárnak olyan részén is lé­tesíthet kerítést, amelyre nincs kötelezettsége, de a kerítésnek ezt a részét csak a saját telkén helyezheti el, s az í© létesített kerítést bármikor megszüntetheti. DB. V. M. Bélyeggyűjtőknek A na© szegedi árvíz cen­tenáriuma alkalmából a Ma­gyar Posta március 12-én emlék-levelezőlapot ad kl. A százezer példányban megje­lenő levelezőlapot Forgács Miklós tervezte. A rányo­mott bélyeg névértéke 60 fil­lér. Szeged 1. számú és Bu­pest 4. számú postahivatal a megjelenés napján rajzos al­kalmi bélyegzőt használ. A Tömörkény István Gim­názium és Szakközépiskola bélyeg©űjtőköre március 21 —23. között bélyegkiállítást rendez a gimnázium épületé­ben. (Tömörkény u. 1.) a for­radalmi ifjúsági napok tisz­teletére. Bemutatásra kerül­nek munkásmozgalmi, mű­vészeti, egészségügyi moti­vum©űjtemények_ A kiállí­tás ünnepélyes megnyitója március 21-én 9 órakor lesz. A Ma©ar Bélyeg©űjtők Országos Szövetsége, a Ha­zafias Népfronttal közösen olimpiai és sportbélyeg-kiál­lítást rendez Mosonma©aró­váron június 10-től 25-ig. A kiállításon a magyar ©űjtő­kön kívül részt vesznek az európai szocialista államok líélyeg©űjtői is. A témába illő anyagokkal a ©fljtők a MABÉOSZ kiállításrendező ©űjteményminősítő bizottsá­gánál jelentkezhetnek. Dr. Buda József szerkesz­tésben „Solferinotól — nap­jainkig" címmel — Vöröske­resztes-mozgalom bélyegeken alcímmel — Jelent meg e© . rdekes 3zép kiállítású kis könyv a Ma©ar Vöröskereszt kiadásában. A könyv bemu­tatja azokat a bélyegeket, bélyegzéseket, fllatellsta do­kumentumokat, amelyek a Vöröskereszt tevékenységét népszerűsítik. A magyar Filatéliai Válla­lat közölte, ho© február 15­től néhány bélyegsorozat és blokk árát módosította ár­jegyzékében. 1© egyes bé­lyegek árai 10—20 százalék­kal növekednek. Az árválto­zásokat a bélyeggyűjtők szaklapja, a Filatélla Szemle márciusi száma részletesen ismerteti. Deák Endre Ifiiva iWlexico Elkészült és rövidesen n szovjet közönség elé kerül a filmművészet na© szovjet klasszikusa, Szergej Eizen­stein „Viva Mexico" cimű filmje. A hír némi magya­rázatra szorul, hiszen a film még a harmincas években készült, s azóta több verzió­ban is bemutatták. Ezek kö­zül azonban e©ik sem volt valódi. Csaknem fél évszázad elteltével .sikerült a szovjet film képviselőinek megsze­rezniük az eredeti anyagot. Illetve az abból készült má­solatokat, összesen minte© hatvanezer méterből kellett kiválogatni a megfelelő fel­vételeket, a jó minőségű anyagokat. A filmhez most szöveg is készült: a szöveget nem kisebb színművész ol­vassa alá, mint Szergej Bon­darcsuk. Ellesett pillanatok 1. Higiénia Élelmiszerbolt A hűtő­pulton műanyag tálkákon kocsonya, öreg néni szem­léli. Kiveszi az egyiket, vizs­gálgatja. Hüvelykujja be­ielóg a kocsonyába. Föl­emeli a tálkát megszagolja. Visszateszi. Másikat választ. Talán szálkás csülökdara­bokat keres. Az ember meg- • nézi, mire adja ki a pén­zét. Széles bőrleffentyfl ter­peszkedik az e©i'k edény­kében. Lehet, ho© alatta rejtőzik a csülök? A néni vl©ázva a körme közé csip­penti a leffentyfl sarkát Felemeli, alánéz. Nem, ott sincs. Végül, mégis választ e©et Odacsörtet a kenyerespult­hoz, papírt kér. — Jól csomagolja be ara­nyoskám — inti a tanuló­lányt —, neho© rászálljon a por az utcán' 2. Hetvenes évek Tataroznak a tanácsnál. A Mázoló szakmunkás, kék folyosó telezsúfolva iroda- köpenyben. Felfordított író­bútorokkal. Hivatalnok, fe- aS2talon ül. szalonnázik. Vé­hér^ köpenyben. Az égre glgmérJ a fehér köpenyast: — Egek, micsoda felfor- — Dolgozzon, aki momd­rililás! De legalább dolgoz- ja! nának! L X.

Next

/
Thumbnails
Contents