Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-30 / 75. szám

Péntek, 1979. március 30. postaláda társszerzőnk az olvasó Több olyan levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyben a levélírók mindennapi életünk visszásságait teszik szóvá, nemegyszer felháborodással, ironikusan — és névtelenül. Mások arra kérnek bennünket, hogy tegyük közzé a szolgáltatás melléfogásait kipellengérező írásokat, a meggyőzés kedvéért megtörtént, konkrét eseteket említenek, a sorok végén ama „használati utasítással", hogy nevük maradjon titokban. .Mivel az olvasóinkkal megtörtént eseteket e rovat összeállítói csak a levélírók által leírtaltból ismerik, nem mindig áll módunkban a levelekben megfogalmazott gondnak utána járni. Lényegesen könnyebb lenne a félreértések tisztázása, ha olvasóink vállalnák leírt soraikat, s nem „inkognitóban" harcolnának a visszásságok ellen. Így B. L olvasónknak azt a tanácsot adhatjuk, „Elveszett illúziók" című írását küldje el az illetékes szolgáltató vállalat vezetőjének, vagy személyesen próbáljon sérelmére orvoslást keresni. Ezek után mór csak az van hátra, hogy ízelítőt adjunk az e heti összeállításunkban „csokorba kötött" észrevételekből. Tehát egyebek között szó esik a városképet elcsúfító „szeplőkről". a petőfitelepi TÜZÉPkirendeltség nyitvatartásáról, a szőnegi Zalka Máté utca néhány lakójának közös gondjáról, s a foci szerelmeseinek bosszúságairól. Sorokban „1972-ben kötötték be lakásomba a villanyt. Szomszédainkhoz sem sokkal korábban, vagy később. A lényeg az, hogy itt, Szőregen, a Zalka Máité utcában 24 lakás van. A lakások két különböző áramkörön keresztül kapják az áramot Sajnos. mi olyan „szerencsés" helyzetbe kerül tünk, hogy ha bármilyen kicsi szél fúj, öszszeérnek a villany drótok, a kicsapódik a biztosíték. Következésképp nincs áram a lakásokban. Már személyesen is reklamáltunk az áramszolgáltató vállalatnál, de gondunkon ez ideig megnyugtatóan még nem segítettek. Egy időben raktak fel a vezetékekre úgynevezett merevítő pálcákat Sajnos, túlnyomó részük már nincs a helyén, a szél leszaggatta őket. Azt szeretnénk tudni, hogy panaszunkat mikor orvosolják? Üjabb hét évet kell-e várnunk és szaladgálnunk, telefonálgatnunk, ha kell akár este is? Azt hiszem, a készenléti szolgálat villanyszerelőinek is bosszúság, amikor este 7—8 óra körül kell kijönniük Szóregre, s mindössze azért, hogy egy biztosítékot kicseréljenek a trafóban. Szeretnénk, ha mi is úgy élvezhetnénk az áram előnyeit mint az a másilc 12 lakástulajdonos, akiknél akkor is van villany, amikor mi vakoskodunk, s mérgelődünk" — írja több lakó nevében Nánási Bálintné. „A petőfitelepi TÜZÉPkirendeltség legutóbb sem szombaton, sem hétfőn nem volt nyitva. Vezetőjét is hiába kerestük, hogy tájékoztassa a vásárlókat, miikor nyit a telep. Jó lenne, ha ilyen esetben kiírnák, hogy melyik napon tudnak a lakosság rendelkezésére állni, Sok emberrel találkoztam, akik itt szerettek volna vásárolni, de megunva a várakozást, csalódottan távoztak. Szeretném felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy lassan mindenért a városba kell bemennünk, ha vásárolni akarunk. Mert például nem kapható Itt faanyag. ablak és ajtó, sóder, homok, nincs vascső, s hiányzanak a kertészkedéshez szükséges szerszámok" — írja Kónya Sándor a Duna utca 22. szám alól. .Amikor a Tisza-parti villamosjáratot megszüntették, a Volán illetékesei hangoztatták, hogy a SZEOL-pályón tartott mérkőzésekre akár különjáratokkal is, de biztosítják a megfelelő közlekedést Namármost: március 18-án, vasárnap 14 óra 40 perctől 15 óra 25 percig nem járt erre a 22-es járat sem. Így az Anna-kúti megállóban népes szurkolótábor töltötte el mérgelődve a mérkőzés első félidejét. Vagy talán, úgy gondolják az illetékesek, hogy mindegy: a megállóban mérgelődni, vagy a nézőtéren? — Nagy Ferenc, tarjáni olvasónk leveléből idéztünk. Godó Jenőné, Szegedről amiatt méltatlankodik levelében, hogy március 19én, hétfőn reggel 7 órakor az FI 03-08 rendszámú locsolóautó vezetője figyelmetlenül végezte munkáját. Nevezetesen: olvasónkat és családját alaposan lespriccelte. Levélírónk annyit tesz a történtekhez; vajon, amikor a vezető látja, hogy a járókelők az úttesthez közel mennek, vagy várakoznak, nem tudná-e lejjebb venni a vízsugár ívét Talán azt gondolta a sofőr — folytatja olvasónk —, hogy kezdjük a hetet tisztasági fürdővel? Dr. Koczor Lajosné olvasónk — nem véletlen, levélírónk biológia—földrajz szakos tanár — megnyert egy fogadást. Levélírónk tudniillik az egyik, nemrégiben megjelent Meteorológiai és csillagászati tavasz című írásunkkal polemizál. E rovat összeállítója a meteorológiai állomás dolgozóit kérte, döntsék el a vitát: melyik napon kezdődik a csillagászati nyár és* tél. Az érdeklődésünkre kapott válasz megerősíti a levélírónk által meghatározott időpontokat, eszerint a csillagászati nyár június 22-én, s a csillagászati tél december 22-én kezdődik. Névtelenül — vajon miért így ? — javasolja egyik olvasónk: az élelmiszerüzletekben helyezzenek el ellenőrző mérlegeket, hogy a vásárlók meggyőződ jenek arról, az eladók vajon pontosan mértek, azaz számoltak-e. Névtelenségbe burkolózó olvasónkkal nem értünk egyet: azt hisszük, hogy a „téma" nem is olyan kényes ügy, tudomásunk szerint több üzletben megtalálható az ellenőrző mérleg. „A múltkorában levelet írtam a Postaláda rovatnak, melyben azt reklamáltam, hogy a posta nem szállítja házhoz a csomagot, a küldeményért be kell menni a hivatalba, s személyesen hazavinni. A posta illetékes vezetője azt válaszolta, hogy amíg nincs kiépített út az új városrészben (Északi városrész), addig nincs házhoz szállítás. Ezúttal szeretném megkérdezni az illetékeseket, mit értenek „kiépített út" alatt? Házunktól ugyanis (Ág u. 1., 125-ös épület) 5 méter 15 centiméterre van az úttest, anyaga beton. Ettől a beton úttesttől bitumenjárda vezet tízemeletes házunk kapujáig (A fent említett betonúton egyébként a posta csomagszállító autója hordja a csomagokat a környező házakba. a 125-ös épület kivételével.) Mindezt azért bátorkodtam leírni, mert tegnap kaptam egy tizkilogrammos csomagot, s mint 63 éves nyugdíjas ember, röpke három óra alatt haza is cipeltem a tarjáni postától." — írja Juhász József olvasónk. Válás után A válásokról manapság sokat hallunk. Hallani a nemrég még boldog házaséletekről, vagy a már véglegesen elromlott házasságokról. Mindezek önmagukban is szomorúak. Mélyen megrázzák az embert. Különösen a széthulló családot. Ennél már csak a gyermek — a gyermekek — helyzete a legszomorúbb. Mert a válás nemcsak a felnőttben hasít sebet, hanem a gyermekben is. Talán bennük még jobban. Nekik mindig hiányozni fog valaki. S ez a hiányzó éppen az, aki elment. A nőnapon láttam. Hazafelé ment. Kezében csomagolt virág. Távolról ismerem. Egyszerű, szerény, dolgos asszonynak. Olyannak, aki két dolgos kezével, egyenletes szorgalmával, akaraterejével igyekezett mindent megtenni családjáért. Am úgy látszik, hogy mindez mégis kevés volt. Férje tartotta magát a váláshoz. Az azóta már iskolássá cseperedett kislány az édesanyjánál maradt. Az édesanya bármenynyire is kutatta a már megváltoztathatatlant, a saját magának megfogalmazott kérdésekre nem kapott választ. Aztán hallotta, hogy volt férje újra nősül. A kezdeti nehéz időben, amikor kislánya álomra hajtotta fejét, sokszor idő múlásával érezni kezdte, hogy lassan hegged a fájó seb. Szívós asszony maradt. Tudomásul vette, hogy ketten maradnak. Hogy többen is élnek így? Igen. Sajnos többen is. Ezt az édesanya is tudja. De a családi gondot, amely a vállára nehezedett, azt legjobban mégiscsak 6 érzi. Mással aligha tudja megosztani. Gyermekéért mindent megtesz, amennyi csak erejéből telik. Ám úgy érzem, hogy áldozatvállalásában egyet azonban mégsem tud pótolni. Az édesapát Barna Péter Szeged, Ságvári Endre u. 13. Utcák, játszóterek A Maros utca 11. szám alatt lakik az a levélíró, aki az új ifjúsági ház közelében tapasztalt rendbontások miatt fogott tollat. Mint írja, a ház közelében a fiatalok az utcán ürítgetik a sörösüvegeket. Sörnyitójuk nem lévén, az üveget a kőhöz vágják. A környék tisztaságáért, olvasónk véleménye szerint a házmesterek is felelősek, azaz munkakörükbe tartozna, hogy a házak előtt a járdát, a lépcsőházakat, s a kukák környékét tisztán tartsák. Levélírónk feltételes módban fogalmaz, mert tapasztalatai szerint sok házmester elhanyagolja feladatát. A lakók sem mindig angyalok — írja —, ők is többet tehetnének annak érdekében, hogy tisztaságot, rendet tartsanak környezetükben. „Az épülő, szépülő Szeged minden lakójának kötelessége, hogy megőrizze a tisztaságot. Sokan mégis az utcán dobják el a szemetet, messze elkerülve a szemétgyűjtőket. A város „szeplőiért" azonban nemcsak a járókelők okolhatók, sok helyütt tapasztalható, hogy az építőiparban dolgozók munkájuk végeztével, elvonulás után az utcán hagyják a szemetet, az építési hulladékot noha, a vállalatnak kötelessége volna a törmeléket, a bontási anyagot elszállítani. Példákban sincs hiány: a Tanácsköztársaság útja 1. szám alatt pinceklubot építettek. Az udvarra kihordták a földet, a törmeléket, s ott is hagyták, mind ez ideig nem szállították el. Az efféle hanyagság a társadalmi tulajdon védelme szempontjából is káros, hiszen sokszor látni az utcán őrizetlenül hagyott deszkát, cserepet, állványfalakat, különböző szerelési tartozékokat Az Április 4. útja—Bokor utca sarkán hónapok óta rozsdásodik a drága vasállvány. Jó volna, ha az illetékesek felfigyelnének a hanyagságra, s a felelősségre vonás sem maradna el." — Kondella Pál tarjáni levélírónk soraiból idéztünk. Hat aláírással megerősített levelet küldött szerkesztőségünkbe fíózsa Szilveszterné, a Palánk 2. szám alól. Arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy a házunk közelében található játszótér több éve igen elhanyagolt. Elvitték onnan a szeméttároló edényt, szemétdomb van a helyén. Elkelne jó néhány mászóka is a játszótéren, hogy a gyerekeknek alkalmuk legyen egy kis testmozgásra. Sok boszszúságot okoz a szülőknek az is, hogy többen itt sétáltatják kutyájukat, ahogyan a Móra-parkot is sokan kutyajátszótérnek használják. Az ebek aztán „emlékeket" hagynak maguk mögött, a játszóteret illetlenül, illemhelynek nézvén. Válaszol az Illetékes A Délmagyarország 1979. március 23-i számának Postaláda rovatában megjelent Környezetünk védelmében című cikkel kapcsolatban írja a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese: „Az utcai szeszesital-fogyasztást vállalatunk is elítéli. Ennek megakadályozására — hatósági szabályozás hiányában — saját hatáskörünkön belül igyekszünk mindent elkövetni. Korábban több alkalommal — a cikk megjelenését követően ismételten — kiadtuk rendelkezésünket, mely szerint szeszes italt az árudéban felbontani szigorúan tilos! Tilos továbbá a szeszes italok felbontásához szükséges eszközök bolton belüli és kívüli elhelyezése, Illetve a vásárlóknak történő átixlása (dugóhúzó, 6örbontó stb.). Tudjuk, hogy ezek az Intézkedések nem szüntetik meg az utcai italozást, ezért örömmel fogadnánk, ha azt — néhány nagyvárosunkhoz hasonlóan — Szegeden is rendelet tiltaná, illetve az elkövetők ellen szabálysértési eljárást kezdeményeznének." összeállította: Ladányi Zsuzsa Bátyai a r • • r r r a r j«ní> Az újjáépítés ii krónikája A háború után Az első világháború alatt lelassult a város fejlődése. Talán csak egy jelentősebb épülettel számolhatunk ebből az Időből, amely éppen a háború elejére készült el. Ez a Kálvária (ma Üttörö) téren felépült, Orth Ambrus és Somló Emil tervei szerinti gépipari technikum épülete, mérsékelten szecessziós stílusban. Átadását követően katonakórháznak foglalták le, majd 1920-ban a Kolozsvárról Idetelepült egyetemi klinikáknak adott otthont. A Gabonatermesztési Kutatóintézet újszegedi épületének tervelt 1914-ben készítette Bobula János. A kivitelezéssel Ligeti Béla a háború miatt csak 1921-ben készült el. Ugyancsak a tízes évekből való a vakok újszegedi intézete, Perhács Lajos tervei szerint, A háborút követően Berzenczey Domokos városi főmérnök irányításával az elhanyagolt, közművek és épületek felújítására tervet dolgoztak ki, és ezek megvalósításában nagy segítséget kapott Szikszay Gerőtől, akinek tervei alapján a szegedi közúti hidat 1928-ban átépítették. A rakpartiul 80 méteres csuszamlásának felújítási tervét Zsiday Imre készítette. Az elavult, gőzüzemű, Worthington-szivattyús vízművet 1930-ban elektromos üzeműre állították át. Sokat foglalkozott Berzenczey az utak és a terek burkolásánuk, a közvilágítás és a vízellátás javításának kérdésével. Az ő Ideje alatt indult meg és fejeződött be a város gázvilágítésról elektromos világításra való átállítása. A város vezetését további bérházak építésére vette rá. aminek eredményeként nyolc jelentősebb épületet emeltek. Munkásságának köszönhető a ma is meglevő újszegedi strandfürdő és két jelentősebb sportpálya. Berzenczey jó dlakmal kapcsolatai révén nyerte meg több szegedi terv elkészítésére Hültí Hilmér professzort, akinek tervei alapján újították fel a Zolb Alajos által 1891-ben tervezett Dohánygyár (ma Ruhagyár) több épületét, készítették el a rókusi iskolát és tornacsarnokot, továbbá négy óvodát a városban. Mint említettük, a fogadalmi templom megvalósítását 1925-ben folytatták. A 81 méter hosszú, 51 méter széles építményre 93 méter magas tornyokat emeltek. Orgonáját, amely Európában, a milánóit követően a második, Geyer József és Antos Kálmán tervezte. és a neves pécsi orgonakészítő, Angster gyártotta, 10 ezer 180 síppal, amelyek közül a legkisebb 1,5 centiméter, a legnagyobb 5 méter nagyságú, öráit Csury Ferenc szegedi órásmester készítette. Hazánkban ez a legnagyobb méretű toronyóra-számlap. öt harangjából a legkisebb 2,5, a legnagyobb 85,4 mázsás. Ugyancsak Csury készítette a dóm homlokzatával szemben, az egyetemi épület tetején levő zenélő órát, amely meghatározott időközönként szólal meg, miközben felvonulnak az egyetem rektorát, dékánjait és diákjait mintázó alakok. A sokat vitatott, többek által ,.gyökértelen"-nek nevezett épületet 1930-ban szentelték fel, és a köré épült épületegyüttessel a városképet új elemeivel meghatározó színfolttá vált. A régi szegedi belváros, a Palánk egy részét 1926-ban vették csákány alá, és ezzel eltűnt a nagyárvíznek ls ellenállt barokkos városrész, a maga szűk, girbe-gurba kis utcáival. Először a gyermekklinikát építették fel, utána a volt szemkórházból alakították kl a szemészeti klinikát, majd a sebészeti klinika következett. A belgyógyászati klinikával körülbelül egyszerre épült a bőrgyógyászati kilinika. Ezt követően készült el a nőgyógyászati klinika. Az ideggyógyászati kilinika a jelenlegi Móra Ferenc Szakmunkásképző Intézetben, a millennium évében készült közös hadseregi katonakórházban kapott elhelyezést. A klinikai épületeket Kotb Flórls és Kappéter Géza tervezték, a célnak megfelelően, de minden különösebb művészi ihletettség nélkül. A fogászati klinika épületét, a volt Tóth-szanatórium épületét Szívesig Tibor tervezte, 1937-ben, s vele egyidejűleg az Ilona utcai hűtőházat. A gyufagyár jelenlegi formáját Román Miklós elképzelései szerint alakították ki, szintén a húszas években. Rerrich Béla a Templom tér beépítésére olyan megoldást javasolt, amellyel az alkalmazott anyag, annak színhatása nagyszerű keretet ad a templomnak, amelynél jobb el sem képzelhető. Az árkádos épületcsoport ihletője valószínű a stockholmi városháza, vagy a hágai királyi palota udvarának színes téglaarchitektúrája lehetett. A téglahomlokzat, az árkádok oszlopainak merész megoldása mind azt a merevséget Igyekeznek feloldani, amit a templom monumentalitása parancsol a térre. A tér építése 1930-ban abbamaradt, Rerrich tervének csak a fele készült el. ö ugyanis s javasolta, hogy a templomot a másik három oldalról is fogják keretbe. A tér végleges beépítését mindenesetre Rerrich elképzeléseinek figyelembe vételével most igyekeznek megoldani. Rerrich kertépítő mérnök volt, és minden bizonnyal ebbéli művészetét adta a tér szép mintázású kövezetmegoldásában. A közel négyzetes alapú, több mint egy hektár területű teret, a dóm előtti lépcsők szélességében, világos alapon sötét vonalazással, a két szélső mezőt pedig sötét alapon világos vonalazással tagolta. Milyen kár, hogy 20 éve nem láthatja az ember. A változatos kiképzésű árkádok alatt 1931-bén alakították kl a Nemzeti Emlékcsarnokot, amelyben a magyar irodalom, a tudomány, a művészet kiválóságainak szobrait, emléktábláit helyezték el, azóta is gyarapítva sorukat. Két. szeresen is panteon ez a létesítmény,, mert a szobrokat a legjobb művészek készítették, több tucat Stróbl Alajos hagyatékából került ki. A XI. századból való, nyolcszögletű, csonka Dömötör-torony restaurálását is Rerrich végezte, 1931-ben, amikor a kovácsoltvas ajtót, az Élet kapujának szimbolikáját is elhelyezték rajta. Belső freskói Aba-Novák Vilmostól valók. Rerrich Béla a Dóm térre olyan csodálni való épületegyüttest álmodott, amely igazi építészeti formákat alkalmaz. őszintén, egyszerűen bánik a téglával, és bátran mutatja meg p vasbetont. Nem cirádáz, malterbői vagy gipszből nem' készít „faragott" követ, nem alkalmaz hosszú, keskeny ablakokat, hanem kitárja a falat, hogy minél több fény és levegő jusson be az épületbe. (folytatjuk.) i I