Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-03 / 52. szám

SzomSaf, 1979. március 3. 3 A vasutasok kényelméért Új, háromszintes épületet avatlak Makón A kívülállóknak szokatlan, a vasutasok körében általá­nosan elfogadott a „lakta­nya"' szó használata, ha azt a szálláshelyet akarják megne­vezni, ahol az éjszakáikat töltik, ha idegen városba ér­keznek este, s reggel onnan is indulnak tovább. A moz­donyvezetők. jegyvizsgálók, vasútépítők és pályamunká­sok, akiket munkájuk né­hány órára köt Makóhoz, tegnaptól új „laktanyában", ám szállodához illő kénye­lemben tölthetik el a vára­kozási időt. Elkészült ugyanis az az új szociális létesítmény, vas­utasotthon, amelyet a CSO­MIÉP dolgozói építettek a MÁVTI építészeinek elképze­lése alapján. Az avatóün­r ipséget tegnap tartottá*. Sarró Ferencnek, a makói pártbizottság titkárának, dr. Forgó Istvánnak, Makó ta­nácselnökének jelenlétében Lovász Lázár, a MÁV Sze­gedi Igazgatóságának vezető­je mondott avatóbeszédet, hangsúlyozva: a szociális kö­rülmények megváltoztatásá­ért nagy erőfeszítéseket tesz a vasút Az UNIVÁZ-elemekből épült, tetszetős, háromszintes épületre 22.5 millió forintot költött a szegedi igazgató­ság. A földszinten egy idő­ben 300 adag ételt főző konyha és 54 személyes ön­kiszolgáló étterem kapott helyet, s ott rendezték be az üzemorvosi és fogászati szak­rendelés helyiségeit is. A ter­vezők megbízói előrelátóak voltak: az épületet fűtő, gáz­tüzelésű kazán alkalmas ar­ra is, hogy a makói állomás felvételi épületét is fűtse majd, ha az állomást átépí­tik. A két emeleten összesen 52 vasutas kaphat éjszakai szállást a két-, illetve há­romágyas szobákban. S hogy igazán otthonra találjanak a Makón időző vasutasok, ké­nyelmüket társalgók, főző­és melegítőfülkék, fürdők, öltözők is szolgálják. S mi­ve! a makói vasúti körzetben négyszáz vasutast foglalkoz­tatnak, hozzátartozóikkal együtt körülbelül kétezer ember egészségének védel­méhez, pihenéséhez, nyu­galmához teremtettek kitű­nő feltételeket az új vasutas „laktanya" elkészültével. Piacon a retek A fűtött fóliaházakból már kezd kifogyni a retek ugyanakkor az úgynevezett „napfényenergiás", vagyis a fűtés nélküli fóliaalagutak alatt színesednek a termé­sek. Szeged-Mihályteleken és Röszke községben a házak kertjei, úgyszólván be van­nak fedve műanyag lepel­lel. Csupán annyi terüle­tet, keskeny sávokat hagy­tak szabadon, ahol el tud­nak járni az alacsony fó­liasátrak között. A korán vetett primőrt helyenkint már szedik, na­ponta kétszáz-háromszáz csomót visz egv-egv terme­lő a felvásárlótelepre. A Csongrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat szatymazi telepéről a napokban útnak indítot­ták az idei első tételt, 13 ezer 700 csomó korai ret­ket a Német Demokratikus Köztársaságba. Egyelőre té­li almával együtt utazik hű­tővagonokban a vitamindús zöldség. Amint az idő job­ban felmelegszik. néhány nap múlva várhatóan már önálló „retekvagont" indít­hatnak. Természetesen a hazai piaci igényeket is ki­elégítik, a szegedi üzleteket látják el elsősorban. Nők a gépek mellett Hajmeresztő — növesztő Soha ennyi mosolygós em­bert nem lehetet látni a Le­nin körúton. Pedig az „ügy", mely nevetésre rántja az arcizmokat. meglehetősen komoly. Még azok is lassíta­nak, megállnak pár pillanat­ra, akiknek sietős az útjuk. A gyalogátkelőhelyen torlódás, egy aktatáskás férfi oly­annyira elbámészkodik, hogy észre sem veszi, tilos­ban kocog át Egy Moszkvics majdnem elüti. — Hát ez óriási, ilyen még nem volt Szegeden! — mor­fondírozik hangosan. — Maga könnyen beszél — vágja rá menet közben egy ismeretlen — a kalapjá­tól ugyan nem látom, de biz­tosan nem kopasz! — Ha az lennék is — kontráz az aktatáskás — ak­kor sem állnék be a sorba. Látja hol a vége? Bent a Hajnóczy utcában a zónázó­nál! Lehet vagy 200 ember. — Hát ez hajmeresztő, aki Itt kivárja a sorát, meg­őszül, aztán mehet a drogé­riába hajfestékért * Délelőtt negyed 10. Beállunk a sor végére mi ls. szóba elegyedünk a vára­kozókkal. Kíváncsiskodunk: ki kinek akar vásárolni a Bánffy-féle hajnövesztő szerből. Nehezen indul a be­széd, míg egy asszony be nem dobja: saját szemével látott Békéscsabán egy fér­fit, akinek olyan sima volta feje, akár a kugligolyó, s a szer hatására kinőtt a haja, — Én nem hiszek benne mondja egy 25 év körüli szakmunkás — illúzió az egész. — Ne játszd meg magad, apukám — vihog a haverja — nem ezért jöttünk be Mártélyról! — Maguknak hosszú hajuk van! Miért várakoznak itt? — A látszat csal —mond­ja a szakmunkás és színpa­dias mozdulattal leemeli fe­jéről a szőrmekucsmát — íme! Odaszól a haverjának, tartsa a sort, ő körülnéz elől a bejáratnál. Kisvártatva jön ls vissza, s a hír felborzolja az idegeket. — Azt mondják, akik ki­jöttek a boltból, hogy már kevés van. A végén még hiába várunk. — Kilenckor kezdték árul­ni, de a kolléganőm szerint — ő reggel a buszból leg­alábbis így látta — sokan már hat orakar idcálltak. G yermekgondozási segély, kismama­szalag, egyműszakos beosztás, mun­kai dő-kedvezmény és... — nehogy túl szép legyen a menyasszony —: 12 ezernél is több gyermek a bölcsődékben, mint az eredetileg tervezett férőhely; 34 ezer állami gondozott; s bár minden száz aktív kereső nő közül 62 a fizikai foglal­kozású. csak 11,1 százalékuk szakmunkás. Ezek a tények, a valóság egy-egy darabjá­nak metszeteként magukban hordják a rész és egész közös jellemzőit. A tudo­mányos szocializmus a nőkérdést a társa­dalom általános törvényszerűségeivel együtt vizsgálja; a nők helyzete sem füg­getleníthető a gazdaság, a társadalom egé­szének helyzetétől. Hazánk népességének 51.5 százaléka nő, ezer férfire 1978-ban 1061 nő jutott. A „gyengébb nem" 55,7 százaléka van mun­kavállalási korban, ténylegesen aktív ke­reső minden száz nő közül 37. Száz aktív kereső nőből mindössze három a műszaki foglalkozású, 29 betanított munkával, 21 pedig segédmunkával keresi meg kenye­rét. Az aktív kereső nők ötven százaléka munkás, ám közvetlen termelésirányító csupán 0,6 százalékuk, arányuk a férfia­kénál ötször kevesebb. Még kedvezőtlenebb az arány a szövetkezeti parasztságnál, ahol nyolc férfi után következhet egy nő a köz­vetlen termelésirányítók sorában. Nagy út áll mögöttünk. Majdnem ötven esztendeje. 1930-ban. a tizennyolc éves és idősebb nők közül 2.1 százaléka érettségi­zett. 1975-ben pedig már 17 százalék. A fi­zikai foglalkozású nők tábora meghaladja az 1,1 millió főt! Az aktív keresők száma gyakorlatilag évek óta a női foglalkozta­tottak számának gyarapodása következté­ben növekszik. Tíz megkérdezett közül tízen vágják rá gondolkodás nélkül, hogy a nők foglalkoz­tatásának fő területe a könnyűipar. Té­vedés! A nehéziparban több lány. asszony dolgozik, mint a könnyűnek nevezett s va­lójában korántsem könnyű iparokban. Még a kohászatban is 18 ezer fölött van a fizi­kai foglalkozású nők száma. Legtöbben egyébként — 90,5 ezren — az élelmiszer­iparban találhatók, aránvát tekintve vi­szont a kézmű- és háziipar vezető, a nők 90 százalékos részesedésével. Még ott is. ahol jelenlétük a legszerényebb, a szén­bányászatban. minden száz foglalkoztatott­ból 15 a nő, a fizikaiakból pedig 11. Most már ennek ismeretében jogosnak tartha­tunk-e bármiféle vitát arról, azon, fontos-e n női munka a népgazdaság bármely terü­letén - • ­Hódítanak asszonvaink ígv is. űsrv is. Szí­veket és munkahelyeket. Az iparban dol­gozók 35 százaléka volt nő 1960-ban, 1978­ban részesedésük már 44,6 százalék. Az a kérdés: ilyen iramban javultak-e a gon­doskodás, a törődés szellemi, tárgyi felté­telei is? Hiszen csak az iparban 768 ezer a napról napra munkába álló lányok, asz­szonyok létszáma. Ügy vásárolhatnak, köz­lekedhetnek, helyezhetik el a gyermekeket, vehetik igénybe a szolgáltatásokat, ahogy az számukra — s munkájuk minél jobb ellátása érdekében — a legkedvezőbb lenne? A kérdés szónoki, mert hiszen a ta­pasztalatok figyelmeztetnek: rengeteg még a tennivaló. Ezer kockából biztató mozaikkép rakha­tó össze: 1960 és 1978 között a textilipar­ban négyszeresére nőtt a kezelők fizikai igénybevételét jelentősen, mérséklő auto­mata szövőgépek aránya. Nagy iramban bővültek a gyermekintézmények, a koráb­binál jóval magasabb színvonalú a válla­lati szociális gondoskodás. Mindezt akkor értékelhetjük fontosságának megfelelően, ha tudjuk: az iparban foglalkoztatott nők legnagyobb csoportját — 275 ezer főt — az 1948 és 1961 között születettek alkotják, azok tehát, akik egyszerre viselik a mun­kakezdés, a beilleszkedés, a családalapítás, gyermeknevelés terheit. Nekik minden ap­ró könnyítés nagy segítség! A gépiparban a férfi szakmunkások átlagos havi bére ma is nyolcszáz fo­rinttal magasabb, mint a nőké. Nem feledkezünk el a képzettségben, begyakor­lottságban stb. mutatkozó eltérésről: de vajon indnkolt-e ekkora különbség? És in­dokolt-e a gyógyszeriparban, ahol ezer forint a keresetkülönbség a férfi szak­munkások javára, vagy az olyan, nőinek tartott területen, mint a kötszövőipar. ahol 1100! Ez utóbbinál a különbség megma­rad a betanított munkásoknál is. A se­gédmunkásoknál is jelentős a különbség' 700 forint — természetesen — a férfiak javára. Kilenc esztendeje, 1970. február 18-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága ha­tározatot fogadott el a nők politikai, gaz­dasági. szociális helyzetéről és a további feladatokról. Ebben a dokumentumban ol­vashatjuk: „Figyelembe kell venni, hogv a társadalmi és gazdasági élet fejlődése, valamint a nőkérdésl>en meglevő problé­mák és ellentmondások jellege elsősorban helyi intézkedéseket követel. A központi döntések csak könnyíthetik, de nem pótol­hatják a nők érdekében teendő helyi ál­lásfoglalásokat, intézkedéseket. A politikai, gazdasági feladatok nagyfokú önállóságot, szélesebb alapokra helyezett politikai és gazdasági tevékenységet igényelnek." Mészáros Ottó Somogyi Károly né felvétele Sorban állás a hajszeszért Nézze meg ezt a sok idős nénit! Hát van az emberek­nek szívük? Elzavarják az anyókákat, mondván, ők rá­érnek. Csoda, hogy bírják ezt az álldogálást — Miért? Én is a vejem­nek viszem Kisszállásra. Annyira bántja a kopasz­sága ... — Kisfiú, te kinek akarsz venni? — Egy néninek — hangzik a szégyenllős válasz. — Nincs ezen röstellkedni való — mondja egy 35 év körüli kőműves — én Vásár­helyről jöttem át. öt kollé­gám megkért, vigyek nekik is. — Azt mondják, egyszerre csak három üvegggel adnak. Biztosan hallotta a rádiós riportot, vannak, akik üzle­telnek vele. — Nem kellene csak egy üveggel adni egyszerre — most már egész társaság kapcsolódik a beszélgetésbe — több embernek jutna, * Tíz óra. Mintha tapodtat sem ha­ladt volna a sor. Legalábbis szemmel látható változás nincs. Azokat, akik már be­jutottak az üzletbe, újak pó­tolják a sor végén. Fiatal­asszonyok kisgyerekekkel, idós nénik bevásáriószatyor­ral. A férfiak közül néhá­nyan olvasással ütik agyon a várakozás perceit. Van. aki rezzenéstelen arccal áll­dogál, igyekszik senkire nem nézni, nehogy őt is bevonják a beszélgetésbe. * Háromnegyed tizenegy. A legalább hatvan méteres sor mellett egyenruhás rend­őrök sétálnak le-föl a jár­dán, A tömegből valaki tud­ni véli, hogy három nappal ezelőtt majdnem verekedés tört itt ki. Két fiatalember ugyanis soron kívül akart az üzletbe bemenni, mondván, ők csak gyógysampont vesz­nek. Ezekután megértjük e so­rok íróját: nem volt bátor­sága átverekedni magát a tö­megen, hogy bent az üzlet­ben az előadóktól is érdek­lődjön. Túl nagy eredmény­nyel egy korábbi látogatás alkalmával sem jártunk. Az elárusítónő a munkától alig tudott szóhoz jutni. Mind­össze egy kétségbeesett mon­datra futotta erejéből: „Azt írják meg, hogy türelmeseb­bek is lehelnének az embe­rek". Meglehet, a Bánffy-féle hajszesz nagy áldás az em­beriségre, de hogy mostaná­ban sok eladót környékez miatta az idegösszeroppanás, az biztos. Az idegeskedések a véget nem érő sorbaállások könnyűszerrel elkerülhetők lennének. A megoldás ké­zenfekvő: a slágercikk áru­sítása ne csupán a Herbária üzleteinek privilé"ii'ma le­gyen ! Ladányi Zsuzsa Gyümölcstermelés a megyében A Hosszúhegyi Állami Gazdaság Gyümölcstermesz­tési Rendszere, immár az egész országra kiterjedő vál­lalkozás. Az össz-termőterü­let meghaladja a 7 ezer 800 hektárt. Megyénk ez év ja­nuár 1-től 1 ezer 400 hektár­ral csatlakozott a rendszer­hez. A rendszerbe való belépés legfontosabb indoka, hogy a Tegnap, Balástyán, a Móra Ferenc Termelőszövetkezet­Ián ismét összegyűltek a szakemberek, hogy meghall­gassák a gesztorgazdaság kertészeit és növényvédőit, akik arról beszéltek: hogyan tovább? Horváth Tibor, a Hosszú­hegyi Gyümölcstermesztési Rendszer növényvédő szak­tanácsadója, az almás és megyei ültetvények jelentős csonthéjas gyümölcsösökben része elhanyagolt. Pedig az végzendő növényvédelem fel­éghajlati és talajtani adottsá- adatairól beszélt. Hangsúlyoz­gok vidékünkön kimondottan ta az előadó, hogy a kiadott kedveznek a gyümölcster- növényvédelmi technológiai mesztéshez. A hosszú hegyiek előírásokhoz nem kell, sőt eredményei feljogosítják a nem is szabad mereven ra­gazdaságot arra, hogy e gaszkodni, hanem szakta­rendszer gesztorai legyenek, nácsként kell azt elfogadni. Az elmúlt évet például 80 millió forint vállalati nyere­séggel zárták. A termésátla­gok is említést érdemelnek, almából 37,6, őszibarackból 9,6, meggyből 11 tonnát szü­reteltek hektáronként. Szabó Lajos, a rendszer osztályvezetője elemezte az egyes gyümölcsfajok szaksze­rű metszési módját, amelyet az egybegyűlteknek a balás­tyai Móra Ferenc Tsz gyü­mölcsösében be is mutatott. Megállapodás Eredményesen segítik a zogaz-dasági és Élelmezés­magyar mezőgazdasági szak- ügyi Szervezete), főigazga­emberek a fejlődő országok tó-helyettese, aki a MÉM agrárgazdaságának moder- meghívására tartózkodik nizálását — állapította meg hazánkban. A látogatás al­pénteki sajtótájékoztatóján kalmával a MÉM vezetőivel Dieter Félix Reinhard Bom- további három évre meg­mer. a FAO (az ENSZ Me- állapodást írt alá. Pénteken, az Országház- Tanácsi Hivatala elnökének bein Papp Lajos államtit- vezetésével értekezletet tar­kárnak, a Minisztertanács tottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi ta­nácselnökök. Romány Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, va­lamint Soós Gábor mi­nisztériumi államtitkár is­mertette a mezőgazdaság időszerű feladatait, majd Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke tartott előadást a tanácsok feladatairól a kör­nyezet- és természetvéde­lemben. Képzés, továbbképzés A kohászatban, a gépipar­ban és a villamosenergia­iparban dolgozó munkások képzését, továbbképzését ösz. sze kell hangolni a termék­szerkezet korszerűsítésével az új technológiák alkal­mazásával — állapította meg péntejki, tegnapi ülésén a Vasasszakszervezet elnöksé­ge. A KGM ágazataiban, ed­dig tíz szakterületen indí­tottak ilyen jellegű tanfo­lyamokat. Előrelépés tapasz­talható a mesterszakmunkás továbbképzésben is. Az el­múlt oktatási évben három szakma tanfolyamaira le­hetett jelentkezni, az idén további 18 szakmát von­nak be ebbe a képzési for­mába. Ebben a tervidőszak­ban a kohászatban és a gép­iparban 21 termékcsoport gyártását erőteljesebben fej­lesztik, és több mint száz termékcsoportban a terme­lést csak korlátozottan nö­velik, vagy éppen megszün­tetik. Az átállás megköve­telte. hogy betanító tanfo­lyamok egész sorát szer­vezzék meg. A szakszervezet elnöksége fontosnak tartja, hogy a továbbképzési for­mákat egy-egy területre specializálva alakítsák kl és hogy — a szakmai to­vábbképzés érdekében is — a vállalatok segítsék a mun­kásokat hiányos általános­iskolai végzettségük pótlá­sában. (MTI) t

Next

/
Thumbnails
Contents