Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

I Piros hajnalba lép a lába íj körül a vén, rohadt világon e hajnal ég minden virágon, sötét halotti éjszakába. ő volt a földnek céda rongya, ki teste terhét nyögve vitte!... Am álmait remélve hitte s Eszmék nevét remegve mondta. De bánatát már nem zokogja; » Múltba néz komor sötéten e néma szép és kedves éjen s kemény kezét ökölbe fogja. Ma mindent összedönthet romba, hatalma nagy, akár a tenger! S csak most látjuk, hogy ő az Ember, penészes odvak barna rongya. S beront az új világba ökle, hogy ami szenvedés, nyomor, most elpusztuljon, mindörökre. (Szeged és Vidéke, 1919. április 7.) FQssy László Lázas napokban (1918. OKTÖBER) Ma azt mondanám Már hiába minden, Elfáradtam... Semmi dolgom itt lenn, Sátáni kétkedés Hallom jól a szavad: ..Földön nem volt törvény Az Erőszak — marad." Küzdünk jobb világért, Értéktelen semmi Nem tud itt az ember Soha ember lenni A lélek kapuját Soha át nem lépi, Gyilkos kézzel egymást Csak marja, csak tépi. (Szeged és Vidéke, 1918. ok,tó XI. S holnap szólok: Van célom a földön, Meddő lemondással Napjaim nem töltöm S azt kiáltom. Átok reám, átok. Ha beletörődöm Abba, mit itt látok: Még ember milliók Sorsa ily mostoha. Én hánykódó lelkem Meg ne nyugodj soha S akár bukáson jön. Akár diadalon Lendülj; te is értük Égnek ifjú karom! , . . ber 28.) Lődi Ferenc Tavasz-Magyarország Ügy hívták akkor: Tavasz-Magyarország, s a fáradt bakák arca felderült, gyár-tépte munkás, megtöretett Dózsák gyönvörű harci rendje seregült. Tavasz volt akkor csoda-indulóban s rügyet fakasztó nótás szél dalolt soha még szebben, soha siratóbban, s az is felérzett rá, ki sírba' volt. Vörös lángoktól részegült a Föld is végsőnek szánt lőportól gyulladott —. A/ életért a fáradt baka ölt is, győzött és halt és újra támadott És készült már a szívében a béke. rendezve benne álmodásait, hogy múlt, jelen és jövendő is értse: emberibb ember születik ma itt. Sipos Iván A vöröskatona A vörös tűz diadalútja FORRADALMAK TÜZE lángol át Európán. Ma itt holnap ott gyulladnak ki robbanó elevenséggel a szárnyaló piros tüzek, a megalázott és szenvedő emberszívekben. És a véres kínokban vajúdó világ fölött méltóságteljes diadallal zeng millió és millió proletár szívének lázas dobogása, és leng a nagy győzelem ünnepi zászlaja, a Vörös Lobogó! Forradalmak tüze lángol meggyötört országok fölött, forradalmak tüze szánt végig pusztulás-, ra érett birodalmakon. Szent, minden bűnt és szennyet, gazságot és erőszakot letipró és összezúzó és megsemmisítő forradalom tüze égeti a szolgaságba hajtott és bilincsekbe vert milliók lelkét. Kelet felől jött egy új nap, az új élet hajnala, és most ennek a fénye borítja lángba a Föld felét. Már kél a hajnal mindenütt. Piros, derengő fénye kápráztatja az ámuló szemeket. Már kél a hajnal körülöttünk is. Az úi nap sugara elér mindenfelé, ég és gyújt. Nincs erő, nincs hatalom, mely megállítsa. Végigsöpör az egész világon, ahogy nem állt meg nálunk, nem áll meg a szomszédban sem. Nem lesz hely a földön, amely megmenekedjen ennek a kezdődő világforradalomnak perzselő, tisztító, teremtő lángsugarától. Most hallgassunk el egy pár pillanatig meghatódva, megilletődve. Utánunk új országok fölött gyúl ki a diadalmas vörös tűz. Már látjuk ismerős meleg fényét, amely felénk reszket minket bátorítva. Amely újonnan ébredt országok proletárjainak üzenetét küldi felénk: — DOLGOZNI. DOLGOZNI, DOLGOZNI! Hogy tanulhassunk tőletek, hogy segíthessetek rajtuijk, ha kell, majd! Mert már tudjuk, hogy a testvéreink vagytok, és tudjuk, hogy félrevezetett áldozatai voltunk csak eddig is a tőkés politikának. Ezt és ilyesmit üzennek felénk a piros tüzek, amelyek most új országok fölött gyulladtak ki, és vannak kigyúlóban. Amelyek mámorító érzésekkel töltik el a lelkünket, hiszen lassan-lassan beteljesül az Ige, amelyet három év óta hirdetnek borzalmak közben a messzi Keleten. Amely átjött mindenen keresztül Nyugatra is, hogy egy nap meghódítsa a világot Forradalmak tüze lángol át Európán. A megrothadt, elzüllött, katasztrofálisan lesüllvedt világ el fog égni ezeknek a forradalmaknak szent tüzében egészen. Mert el kell égnie, hogy a helyén megszülethessen az a jobb, szebb, az A boldog új világ, amelynek elkövetkezéséről prófétai ihlettel szólott a nyomor vallásának megteremtője: Marx Károly. A világ proletárjai már látják az eseményeket, es tudják, hogy mi a kötelességük. És reszkető szívvel azt a szent tüzet, amelynek fénye már egészen vörösre festi a földet! És amelynek fénye most leng először szomszédságunkban! (Névtelen.) (Szegedi Vörös Üjság, 1919. április 12 J Meghajtják a zászlót előttünk. kalaplengetéssel üdvözölnek bennünket a hivatalos felköszöntők, amiket nap nap után elmondanak a megdőlt társadalom oszlopai. Üszunk a népszerűségben, mindenfelől nyájas, kiderült arcok üdvözölnek. Divatba jöttünk, de nagyon. Timeo Danaos Gyanús nekünk ez a görnyedezés, ez a hajbókolás! De ne ejtsen tévedésbe téged, te üldözött, a lelkednek ez a hirtelen jött pálfordulása. A forradalom még nem győzött, csak ráijesztett egyesekre. Akik most szívesen meghallgatnak, beszélnek veled s rád mosolyognak, azok nem az új idők megtértjei, azok csak az ijedtek és reszketők. Ne hidd, hogy a magántulajdon fanatikusai, a tulajdon szentségének esküdt őrei mind kivesztek, egy rövid haláltusa után. Ö, ne hidd! Itt vannak még, inog a térdük, remeg az ajkuk, vacognak a fogaik a félelemtől, mert így még sohasem féltek attól, hogy a gond nélkül való életnek vége, hogy a vagyon. a vagyon, amit százezrek verejtéke, az ínség és Nyomor létrehoztak, az ebek harmincadjára kerül maholnap. Ne higgy a mosolyuknak, a hízelgő szavuknak, ők félnek. Ne tétovázz hát. ne törődj velük, ne hallgass rájuk, mert tőrbe ejtenek! Ott int a Végcél! Még megpillantottad csak. de nem közelítetted meg. Ez a forradalom csak egv eseménv volt, túl sokat ne foglalkoztasson, haladj, haladj már tovább, előre! CZIBULA ANTAL (Tűz, 1919. január II.) A nagy ijedség hiteles története 1919. március 10-én. hétfőn délelőtt a szegedi leszerelt katonák gyűlést tartottak, amelyen két határozatot*'hoztak. Kimondották:, hogy követelik az 5400 korona végkielégítés, azoni+li .kifizetését, és felszólítják a szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy helyét azonnal hagyja et mert letért arról az útról, amelyet igazi szocialista nem hagyhat el soha, és amelyen a népet vezetni kell. Ez volt délelőtt. Délután Szabó János pártelnök repülőgépen Pestre ment. A párt szerdára, tehát másnap, tüntető sztrájkot és népgyűlést rendelt el és hívott össze. Szerdán délelőtt megállottak az összes üzemek. A háztartási alkálmazottak pont fél 10 órakor a tűzhelyen hagyták a rántást. Az újságírók kivonultak a bűzös redakciókból. Egy egyszerű, rendes tavaszi nap volt A zeniten különösebb égi jelek nem mutatkoztak. Az emberek a városból elindultak a Klauzál tér felé. Ez volt az előjáték. Tizenötezer ember szorongott, nyomta és lökdöste egymást a téren, és érdeklődéssel figyelte, várta a fejleményeket. Csönd lett egy-egy pillanatra. Ha kommunista szónok, vagy a leszereltek valamelyik megbízottja beszélt. Feldmann Pál, a Katonatanácsok kormánybiztosának megbízottja mond most valamit: ^— Árulás — mondja, de tovább nem folytathatja. Orkánszerű vihar töf rki egyszerre. A Kígyó-patiká előtt mozgolódás támad, egy asszony előreugrik. egy diák elkiáltja magát: — Menekülni!... Rettenetes kavarodás támad. Az erkélyről Feldmann beszél, a szélen megbomlik a tömeg, és menekül mindenki a Széchenyi tér felé, mert egy francia gépfegyveres osztag tört utat magának a tömegen. Néhány pillanatig tart azonban a pánik. A legnagyobb zajban, a már-már kritikussá váló helyzet legizgalmasabb pillanatában váratlanul egy új vörös zászlót lengetnek meg hirtelen a Belvárosi kávéház előtt. Vele kommunisták jönnek, éltetik a proletárdiktatúrát, a zászlóvivőnek helyet enged a tömeg, és a kommunisták néhány perc után az erkély előtt vannak, és együtt tüntetnek a leszereltekkeL És most érzi. megérzi mindenki, hogy itt most szocialisták és kommunisták, dühök. hitek, szenvedélyek, keserű és halálos elszántságok vannak: ez itt egy komoly, nagy és végzetes pillanat. BTBÓ LAJOS (Tűz. 1919. március 15. — Részlet.) Iam proxlmus ardet Ucalegon! Föl a fejekkel szomorú, kis tegnapi emberek. Az újságrongyok kósza, bizonytalan és hazug szavai meddig feszítik még beteg idegeiteket? Miért borzadtok meg és miért irtóztok a jövendőtől, miért ijesztgetitek egymást és saját magatokat a végítélettel? Nincs, mitől félni, nem is volt soha, ma legkevésbé. Csakugyan eljött a vége és el is fog pusztulni a régi félelmetes, reménytelen és undorító tegnapi világ gonosz és utálatos istenével, császáraival, hóhéraival és aranyborjaival együtt. Hát nem halljátok, hogy a saját lelketek legfenekén, e titkos kapuk előtt is fújja az arkangyal a szent harsonákat? Az ős ösztönök fakadtak föl és törnek elő a sárba legázolt milliókban, az egyetlen igaz jog: az élet joga. Nincs nagyobb, szentebb, előbbre valóbb ennél, hazug üres agyrém ehhez képest a túlvilág minden gyönyörűsége. Ez az egyetlen szent mámor Ne félj! ezen az árva földgolyón, ez ad minden erőt és ennél tisztább, igazabb, ennél emberhez méltóbb nem lehet, hogy végre szabad lesz élni, joga lesz élni mindenkinek egyformán, akadály nélkül, itt ezen a földön. Nincs kivétel. Még a mennyek üdvössége is hazug, bűnös ígéret ehhez képest. Nézzétek! Föllángolt a tűz és vadul terjed a nagy erdőégés! Rohan az orkán végig a világon. Ne állj elébe, ne átkozódj, ne félj ós ne remegjen a szíved, ne kábuljon el az agyvelöd ebben az isteni színjátékban. Felejtsd el már egyszer, hogy nyomorult féreg voltál és a szolgaság gyalázatos fekélyét metéld ki magadból! Gondolj véreid ötezer éves gyalázatára és üdvözöld a felszabadult Prometheust, aki a szíved tüzét újra visszalopta könyörtelen isteneidtől. És fa rágott képet ne csinálj többé magadnak, hogy azt imádjad! (Tűz, 1919. január 4., TERESCSÉNYI GYÖRGY >