Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

4 Kedd, 1979. március 20\ Takarékosság Az üzemi étkezdében hosszú sorban állnak a mosogatóban az érintetlen, teli tányérok. Csodálkozva nézem, s azt ls, ahogyan egyre-másra kelnek föl az emberek az asztaloktól, s kissé szégyenkezve hagyják ott adagjukat, hogy helyette szendvicset vegyenek a büfében. Akkor látom: a menü szalontüdő. — Hiáha, nem megy — legyintett lemondóan az egyik delikvens. — Nemcsak, hogy nem szeretem, de rá sem tudok nézni! S amikor két nap múlva körömpörkölt az ébéd, ha nem is ilyen arányban, de jó része annak is a tányérban marad, a moslékba megy. Igaz, az üzemi étkeztetésben is takarékoskodni kelL Normája van, amiből ki kell jönnL Kikalkulálják egy-egy napra tehát az olcsóbb ebédet — Adnának Inkább egy Jó paprikás krumplit — jegyzi meg valaki. — Az sem lehet drágább, s legalább jóllaknánk ... Talán érdemes lenne megfontolni szavait Hiszen üzemi étkezdében, ahol nincs mód választani, mindenképpen érdemesebb a kom merszet, a mindenki által elfogadhatót főzni. Eleve a mosléknak dolgozni nem okos dolog. A takarékosság „főszakács módra" legföljebb az elszámolásokben lehet eredményes, s az mindenképpen kérdés marad: takarékosság-e ez egyáltalán? 8Z. I. Mennyire van Szeged Szegedfői? Textiletek és utánpótlás A tejpor és az ultrahang A Leningrádi Tejkombinátban kipróbálták a tejporból • tejet szinte azonnal előállító új ( készüléket A tejpor általában soha sem oldódik fel teljesen a vízben. Adott esetben a zsír- és fehérjerészecskék azonnali feloldását ultrahang-besugárzással segitik elő. Az így előállított tej csak kétszer hosszabb Idő után savanyodik meg, minta hagyományos, és ami a legfontosabb, ize a frissen fejt tejére emlékeztet. Az emulgeátor modelljét is elkészítették a háziasszonyok számáraSzokásos, még ha az átlagnál jóval érdekesebb is a tájékoztató a textilművek munkájáról, helyzetéről. Én Immár szokásos a panasz is: kevés a munkáskéz, nehezen jönnek új jelentkezők a gyárba. Ezen már meg sem lepődik az ember. Azon viszont annál inkább, amikor azt hallja: a textilipari szakközépiskolából évek óta alig jön végzett, érettségizett szakember a Szegedi Textilművekbe! Ilyen hosszú lenne az út Szegedről Szegedre? Vajon hova tűnhetnek a gyerekek? Lássuk az iskolátl Ahol „hozomány" az érettségi Vőneki Gyula igazgató — bár nyilván jól ismeri az ipar gondjait is — az iskola bajaival kezdi. — Évente három első osztályt indítunk. Kilencven gyereket tudnánk fölvenni, ám a továbbtanulási lapokon jó, ha 15—20-an jelölik meg első helyen iskolánkat, smég vagy tizen a második helyen. Vagyis az első osztályok indításakor általában 25—30 olyan gyerek jön iskolánkba, aki eleve ezzel a szándékkal érkezik. A többiek — (hiszen azért a létszámot tudjuk biztosítani!) — azok közül kerülnek ki, akiket más középiskolákba nem vesznek föl. Évente általában 45—50-en érettségiznek az iskolában, magas tehát a bukási arány. Föltehetően kivétel lesz az idei tanév, amikor is várhatóan vagy hetvenen végeznek. E gondok után még meglepően kedvező ls az iskola statisztikája, amely szerint a náluk érettségizett gyerekek nagy része az iparban marad. Az 1976-ban végzett 44 gyerek közül mindössze 5, az 1977-ben érettségizett 51 közül 6, s az 1978-ban végzett 46 gyerek közül szintén 6 választott más pályát. Jobbára falusi gyerekek és lányok, akik például inkább a téeszben kerestek adminisztrátori állást. — Tudja — teszi hozzá kicsit keservesen mosolyogva az igazgató —, faluhelyen néha az érettségit még a hozomány részének tekintik. Hozzánk meg könnyebb bejutni... Ám mégis, a gyerekek nagyobb része az iparban marad. Igaz, Szegeden, vagy szegedi székhelyű vállalatnál csak a végzettek fele, kétharmada, S nagy részük a KSZV-nél helyezkedik el. (A szakközépiskola adatai szerint az utóbbi három évben a KSZV-nél 37. a textllművekben 12 végzett tanulójuk helyezkedett el. A textilművek adatai viszont csak 4 fölvett gyerekről tudnak ebben az Időszakban.) — A KSZV-nek sok a vidéki telephelye, s kis településen még él a jó hagyomány, hogy a fiú követi apját a pályán. így a KSZV minden évben jónéhány gyereket küld társadalmi ösztöndíjjal az iskolába. Nyilván ez is nz oka az aránytalanságnak. S talán az is, hogy a KSZV-nél inkább megtalálják a gyerekek számításukat A pénz és társai Vajon mik tehetnek ezek a számítások? — Minden gyerek máshogyan képzeli el életét, munkáját — magyarázza Vőneki Gyula. — Vannak, akiknél nagyobb súllyal esik latba a pénz, mint a többieknél, mert lakásra gyűjtenek, vagy csak jobban akarnak élni. Főleg azoknál van így, akik otthonról kevesebb támogatásra számíthatnak. Ok szívesebben mennek szakmunkásnak, gép mellé, hiszen úgy jóval többet, keresnek. S a korszerű, új gépek mellékeli is a jól képzett szakember. A KSZV-hez pedig eleve szakmunkásnak is hívják a gyerekeket. Ez is csábító lehet. No meg, akiknek más ambícióik vannak.,. Pesten jóval több a női művezető, mint például a textilművekben ... Az iskolában meg egyre több a lány. Hallgassuk meg a másik felet is. Takács Imrénét, a textilművek pártbizottságának titkárát — Mi is beláttuk, hogv egv javarészt nőket foglalkoztató iparban nem mehet ez így tovább. De okai voltak. Az új fonodában már két — a textilipari szakközépiskolában végzett — lány dolgozik segédművezetőként. Ott könynyebb a dolguk. De a régi gépeknél, ha elromlik valami, a művezetőnek kell megfognia a kulcsot, s bajlódnia a nehéz javításokkal... — A művezetők javítják a gépeket? Hét nincsenek külön karbantartók? — Régi hagyomány volt ez a textiliparban, amit éppen a munkaerőhiány miatt máig fönt kellett tartanunk. De mi is beláttuk, több okból is szét kell választani ezt a munkát, s így már több nő kerülhet irányító munkakörbe. A relatív luxus A textiliparban alapvető követelmény a minőség javítása. Fejlesztésre, új gépek beszerzésére alig futja, marad tehát az „emberi oldal". Vagyis a jobb minőség javarészt az embereken múlik. Csakhogy nagy hiány van szakképzett középkáderekből, közvetlen termelésirányítókbői. Vajon luxus-e ilyen körülmények között szakmunkásként alkalmazni érettségizett szakembereket? — Egyelőre, ebben a munkaerőhelyzetben nálunk sajnos, még az — válaszol Takács Imréné. Csakhogy a pénz! A fiatalok egy része nagyon is rá van szorulva a gép melletti jobb keresetre. S amíg egy néhány éves fakorláttal rendelkező segédművezető alapfizetése 2800—2800 forint, egy fonó- vagy szövőnő 3800—4000 forintot keres. Az aránytalanságot fölismerték a textilművekben is, s március 1-től átlagban 250—450 forinttal emelték a közvetlen termelésirányítók alapfizetését, így a művezetők fizetése 3400—3850 forint körül alnkul majd, a főművezetőké pedig jelentősen meghaladja a 4 ezret, s ehhez jön még a műszakpótlék. Sok mindenben változik tehát a helyzet a texttlművekben a szakképzettséget szerzők — beleértve az esti vagy levelező tagozaton végzőket is — számára. Anyagiakban, perspektívában, szakmai érvényesülésben egyaránt többet tudnak majd nyújtani azoknak, akik szakképzettséget szereznek. S az Ifjúsági parlamenten elhangzott javaslatok alapján a jövőben több támogatást, segítséget kapnak azok, akik esti, vagy levelező tagozaton folytatnak szakmai tanulmányokat. Mindez talán valamelyest segíteni fog a kádergondokon. S azon is, hogy a végzett gyerekek közül mind kevesebben nézzenek néhány év múltán más pálya után, s hogy az esti tagozatokon végzők is minél nagyobb számban lépjenek elő képzettségüknek megfelelően. Szávay István Gsaiádi események HAZASSAG Simám József és i'álfl Judit, Rapp Ferenc é* Hódi Julianna, Czekus Lászió és Kovács Erzsébet Tünde. Lázár Jenő és Verik Piroska, Kun lajus es Nemeth Mária, Mgi Gábor és Kéri Erzsébet, Rutai iitvtn és pomézt írén, Oera József és parcsők Ilona, Ambrus Zoltán és Venter Kaolin, Kránicz László és Kosóczkj Katalin Mária, Takáoi József Péter éa Angyal Agnoa, Bartók Antal és Szabó Katalin. Szabó Mihály és Sánta Ágota házasságot kötettek. SZÜLETÉS Koós Istvánnak és Markovjcs Máriának Tamás, Canjuvec Béla Mihálynak és Székely Annának Zsuzsa, Csányi Józsefnek ás Darócó Olgának István, Török Antalnak és Mészáros Mária Erzeébetnek Csaba. Balogi Józsefnek és Szék Bdikó Irénnek József Kálmán, Félt Jánoe és Vöröe Juliannának Andrea, Nagy Lászlónak és Kovács Juliannának Judit, Kalmár Jenőnek es Csonka Ibolya Angélának Judit, Farnek Ferencnek és Joó Ibolya Máriának Ferenc. Baté Istvánnak és Varga Piroskának Roland István, Menyhárt Mihálynak é* Mészáros Máriának Anikó, Nacsa Andrásnak és Bálint Anna Arankának -Melinda. Gáli Károly Mihálynak és Pataki Katalinnak Károly, Márti Józsefnek és Kacsok Juliannának Annamária, Putnik Lázárnak éa Plpicz Gizellának Arnold, Kalács ka Istvánnak és Kiss Magdolnának Anna, Kovács Józsefnek ée Mészárol Erzsébetnek esolt József, Farsang István Mihálynak és Reszelő Katalinnak Gábor Attila, I Hóbis Jánosnak és Török Oabrieiianaik Katalin Gabriella, Plgnirzkl Józsefnek éa Cseazlal Erzsébetinek Zsuzsanna Mária, Vecseri Istvánnak éa Bozó Judit Klárának Zsanett Nóra, Takács Mihály Lászlónak éa Hugyák Juliannának Erna, Kovács József Lászlónak és Kónya Etelka Máriának József, Bácsi Ferencnek és Cauka Terézia Rozáliának Melinda, Bányai Péternek és Berta Ágnesnek Ágnes, Mojzee Gábornak éa Süli Annának Petra, Boga Tamáa Lászlónak éa Msasányi Hilda Mariannának Judit Qraolya, Kovács Lajos Istvánnak éa Lesetár Ilonának Dániel, Laczkó Lászlónak és Korom Máriának Ildikó, Szabó Istvánnak éa Lévai Erzsébetnek Tamás Csaba. Kiszner Antalnak éa Kordás Mária Magdolnának Antal, Juhász Ferencnek és Varga Piroskának Tibor, Erdélyhegyl Lászlónak éa Fülöp Évának László, Horváth látván Jánosnak és Bokor Piroskának Krisztián István, MÁSÍT Józsefnek éa Rokolya Erika Mártának Ervin, Nagy Mihálynak és Ökrös Mária Juliannának Krisztián, Gémes Ferencnek éa Gácser Mária Honának Ferenc, Gyurioa Attilának és Oál Katalin Rózsának Dávid Előd, Sermann Józsefnek és Borbás Margitnak Gabriella, Lábát Sándornak és Paréj Juliannának •tzdemóna, Ezumah MA Rex Ebenézernek és Német Györgyinek Adrienn Manuéla, Tamás Gyulának éa Muazbek Irénnek Péter. Szabó Sándornak éa Szuhat Máriának Gergely. Suti Sándornak és Mtklde Veronikának Gábor, Kállai Józsefnek és Papp Irénnek Anikó, Lubsnl Non árnak éa Bácskai Évának Amina, Terma Atilla Jánosnak cs Masir Julianna Veronikának Attila Ferenc. Bakos András Lászlónak éa Bozőki Ilona Zsuzsannának Csaba Balázs, Bullás Istvánnak és Fáber Anna Juliannának Mónika, Kohling Jakabnak és Nagy Juliannának Norbert Jakab, Uhrln Sándor Jánosnak és Fcmyó Mária Katalinnak Tamás Krisztián, Orgovány Zoltánnak es Selmeczky Gizellának Melinda, Markos Vilmos Jánosnak éa Boda Ilonának Aliz Ágnes, Koszé litvánnak éa Rozai Mária Piroakár nak llrigttla, Eszik Péter Lászlónak es Bnri Zsuzsanna Máriának Dénes Antai. Kovács Sándornak M Berta Rozáliának Sándor, Nógrádi Jánosnak és Simon Zsuzsannának Anita, Turi Józsefnek és Szirák Évának Melinda. Czompó Ivánnak éa Tóth Rózsa Mártának Diána Henrietta, Calazár Tibornak éa Klalukáca Irénnek Bernadett Ronáta, Csonka Szilveszter Andrásnak és Fodor Anna Ágnesnek Szilveszter, Veres Mihálynak és Bigors F.rzsébetnek Róbert, Borbola Janónak és Szabó Máriának Olga. Pálihkás Józsefnek és Koszó Máriának Mónika, Hoszágh Gyula Zoltánnak és Drávai Ágnesnek Orsolya, Acsal János Józsefnek és Novodons/.ky Rozáliának Eszter, Dombos Kálmán Lajosnak és PaveLka Évának Tamás, Fehér Tibornak és Nemes-Napv Rozáliának Mónika, Czirok Istvánnak és Molnár Ágnes Editnek István, HaJzer Józsefnek és pa-muk Máriának József, Csorna János Ernőnek és Kóbori-Kovács Jolánnak Valéria, Borbély Istvánnak és Krajczár Máriának Róbert, Halász Pálnak és Rácz Matildnak Tünde, Czékua Vilmosnak éa Somogyi Juliannának Henrietta, Bfró Attilának ia Jámbor Klárának Balázs, Huszka Bélának és Balogh Gabriellának Anett Adrienn, Horváth István Jenőnek éa Kónya Irénnek István Jenő, Farkas Zoltánnak ás Benoaik Ilonának Tímea, Szabó Lászlónak és Koitál Mártának Krisztina, Móráth Lászlónak éa Szabó Sarolta Erzsébetnek Zsuzsanna Anita nevű gyermekük született. HALALOZAS Tóth Gézáné Lapu Ilona, Berta István János, Lévai Sándor, Papp Sándor, Tóth Sándorné Frunoz Erzsébet, Igaz Istvánné Kara Erzsébet, Faragó Antainé Kátat Vilma, Kothencz Jánosné KékasS/.abó Rozália, Csuth AntaUié Tóth Esztér, Tímár József, Rapcsányl Miklóané Slmaay Katalin, Rácz Antal István. Pintér J6zsefné Börcsök Rozália, Mártán Gyuláné Laltner Erzsébet, dr. Szűcs Józsefné Barabás Piroska, Kardos Imréné Fodor Rozália, Szűcs Ferenc, Farkas Károlyné Molnár Erzsébet, Pálvölgyl Lajos, Tóth Józeef, Hegedű* Istvánné Ssemerédl Julianna, Hozóid Alajosné Csabajda Erzsébet, Körösi István, Verea János, Sándor Bálint József, Blelik Andrásné Sándor Mária. Balaczkal József, Babarczi Zoltán Jánosné Masa Ilona, Braun Lajoané Szabados Anna. Nagy Sándor, Vaszy Viktor, Tóth Katalin, Bogdán Jánoa, Banbély Antal, Tóth TamSsrué Süli Erzsébet, Bemáth József, Mészáros Mihály. Bodó Hona, Gábor látván. Szűcs Józeefné Zipszar Julianna. Barabást Gergelyné Unyl Mária megholt. Bátyai j«nő Az újjáépítés krónikája Az első lépések Áz újjáépítés első momentumakánt az alföld—fiumei vasútvonal töltésének helyreállítására írtak ki pályázatot, amelyet a Deutsch és Társa-cég nyert el. A vssúttöltésen keletkezett rések betömésére cölöpszerkezetet és rőzsekötegeket alkalmaztak. A munkálatokhoz szükséges földanyagot űthalomról és a szöregi magaslatokról szállították. Jelentős mennyiségű földre volt szükségük, mert egyidejűleg n töltés koronáját is megemelték. Ezután került sor a víznek a városból törtónt kiszivattyúzásárs. és ennek tervét a MAV Gépgyár készítette el. A tervezett 65 gőzszivattyú 1879. április 24-én érkezett meg Szegedre, ugyanannyi gépésszel. Ezt követték a fővárostól kölcsön kapott szivatytyuk. A szivattyúkat a szilléri töltésen, a vasútállomás környékén ós a Sina-udvarnál helyezték el, és a munkálatokat Krause Waldemár fővárosi gépész irányította. E folyamat eredményeként június 8. és augusztus 25. között öszszesen harminchárommillió köbméter vizet emeltek ki a városból. Ehhez hozzászámítva a körülbelül 4,5 millió köbméter elpárolgott vízmennyiséget, egyre több sziget emelkedett ki a vízből, és szeptemberre csaknem az egész város területén még lehetett kezdeni az ideiglenes lakások építését Az újjáépítés megszervezését és irányítását TUza Lajos királyi biztosra bízták, aki 1879. június 12-én kezdte meg működését, az 1879. évi XX. tc. szellemében. Tanácsadó testülete tagjaivá nevezték kl Bakay Nándort, Horváth Gyulát, Jankovich Miklóst, Komjáthy Bélát, Szemző Gyulát éi Végh Aurélt, mint országgyűlési képviselőket, továbbá Dobó Miklós kanonokot, Rónay Béla földbirtokost és Tallián Béla főszolgabírót. Ez a testület a városi közgyűlés részéről Pálfy Ferenc polgármesterrel, Szluha Ágost volt országgyűlési képviselővel és dr. Rosenberg Izsó ügyvéddel egészült ki. A város újjáépítését tervező műszaki osztály élére Lechner Lajos kapott kinevezést, aki korábban már bebizonyította felkészültségét a fővárosban az Andrássy út rendezésével és a csatornahálózat tervezésével. Lechner Lajos a közlekedési minisztérium státusában kapott osztálytanácsosi kinevezést, de kötelezettséget kellett vállalnia, hogy az újjáépítési munkaiatok befejezéséig Szegeden marad. A királyi biztos és közvetlen munkatársai az 1873ban, eklektikus stílusban épült Új Zsótér-házban — Klauzál tér 1, — kaptak elhelyezést. A királyi biztos adminisztratív torzskarához tartozott Kelemen Mór, Stesser József és Kállay Albert, akit az újjáépítés befejeztével a város főispánjává nevezték ki, és ezt a tisztet több mint három évtizeden át töltötte be. Különös érdeme Szeged újjáépítésében az újszegedi liget fásítása. A város korabeli vezetői közül azokat is meg kell említenünk, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak az újjáépítési munkálatok minél rugalmasabb kivitelezéséhez. Dám Ferenc főispán, akire ekkor ugyan már nem sokat bíztak, de Intézkedéseivel mindenkor körültekintően segített. Szabados János tanácsnok újságíróként került a városba, és az újjáépítés ideje alatt a színház és egyéb kulturális ügyek intézésével foglalkozott. Zombary Antal tanácsnok a város pénzügyeit kísérte figyelemmel, és az egész újjáépítés alatt egyik legoptimistább vezető volt. Pillich Kálmánt 1880-ban választották a királyi bizottságba, amikor Bakay lemondott. A királyi biztos körül jobbéra az újjáépítés adminisztratív ügyeit intézték, így Lechner Lajos, és mérnökkollektívája jobbnak látta, ha szeparálja magát, ezért választotta a műszaki osztály működési helyéül a főreáliskola épületét, az egyetem mai központi épületét, a Dugonics téren. Az újjáépítés kezdetéről az elsők között kell kiemelnünk azt a hatalmas munkát, amellyel a várost ideiglenes körtöltéssel, szádfalakkal elválasztották a külső oldalakon lavő árvíztől. Az elvégzett munka emberfeletti áldozatvállalását talán az jellemezheti legjobban, hogy sok helyen 2-1 méter mély vízben, 75 nap alatt elkészültek a szádfalazás6al. Akkoriban a közvélemény részéről sok kritika érte ezt a munkálatot, Mindenesetre, az akkori műszaki adottságolt figyelembevételével is csodálatra méltó, hősi helytállás lehetett, hiszen csaknem teljes egészében kézi erővel építették kl az ötezer méter hosszúságú cölöpfalat. Jókai Mór jellemzi talán legszebben A szádfal című írásában, amely 1879-ben jelent meg a Hon-ban. E részt akkor ls kötelességem idézni, ha az előbbi sorozatban már kapott ízelítőt belőle az olvasó. ,, * *, Most aztán áll a fal, mint Sión hegye, A hullámnak kétezer vasrudat kellene összetörni, hogy azt megingathassa. A két fal köze pedig ki van töltve földdel, amit az öthalomból hordtak át. Csupa agyag, amit a víz közé raktak le: ha az keresztülszárad, keményebb lesz a sziklánál. Egymilliónál többe került az a fal. De remekmű azj minden külföldi építész bámulva szólt róla, s vakmerőnek ismeri el az eszmét és kivitelét, mi pedig nyugodtan mondhatjuk el, hogy e gátfallal örökre meg van mentve Szeged belső területe az árvíz rombolásaitól." A tragédia bekövetkeztével mind többeket foglalkoztatott Szeged jövője és újjáépítése itthon és külföldön egyaránt. Kossuth Lajos Bakay Nándorhoz írt leveleiben részletesen kifejtette a Tisza szabályozásáról ós az újjáépítésről elképzeléseit. Kossuth azt ajánlotta, hogy az egész csatornahálózatot betonból építsék, az alépítményekben és a falakban is betont kell alkalmazni, legalább olyan magasságig. ameddig az árvíz emelkedett. A mélyebben fekvő helyeken cölöpökre kell építkezni, és minden utca kövezett legyen. A bérházakat is betonból kell építeni, és nem szabad a földszintes házakhoz ragaszkodni. Szegednek városi jelleget kell adni — mondta, illetve írta Kossuth. A külvárosokba is villaszerű, emeletes házakat ajánlott, és úgy képzelte, hogy a kertnek utcára néző részét virágokkal diszítsék, majd hátul kapjanak helyet az udvar és a gazdasági épületek. (F oly tatjuk.)