Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

Vasárnap, 1979. március 18. Takáts Gyula A gyermekemlékek vázlatfüzetéből Nyolcévesen: A játszótérről Mikor a hattyúk szálltak, még szikrázott a szittyó és a [nádas. A négylábú sárkánykígyóra. emlékezve, mindenki tudta, hasa alatt ledőlt a torzsa. Két nyelve volt s fürdött [a tóba. A pelikánnak nyoma sem [maradt. Sivatag falta föl a halakat. Csak tört csigák zúgnak, [ragyognak itt, s a szélben kvarckistály vakít. Vigyázz!... A sárkányfogakat e tőzeg rejti még és . [tündérlányokat. Bikákat hajt rájuk az [alkonyat... Kilencévesen: A házról A fuvola, de kinek ajkán ? ... A kert szól. avagy bátyám alkonyi tiszta szoba-kékbe és szól a fuvola, szól valaki kezébe... A zongorában tarka kis-kakas ugrál és sarkantyúz a [kalapács. A hátasló benéz az ablakon. Szemében két fekete csillag. Fehér cukor, feszes tenyér s a délután az égig ér... Szatelliték nélkül jelez. Könnyű nagy gömbök, lámpiondarázs zizeg az udvaron. Fénylik egy ünnep [csillagrendszere a leckék, órák és botok mögött és fölött... És [mindenütt a fuvola s a cifra kis-kakas... EH is szállt az a ház s a [zongora. Csupán az acél váz maradt. Viszi, azt is viszi a fuvola ... Tízévesen: A világról Ali a fátylas kócsag... A napra és a liliomra egyszerre figyel... Csőrében mézsárga sikló: arany bilincs!... Ivébe zárva fénylik a fölkapott világ... Hadüzenet a szmognak Metutópia — a füst nélküli város Feltűnést keltő bejelentés hangzott el a közelmúltban a Ruhrvidéken: „szmogriadót" rendeltek el. Az intézkedés célja az volt, hogy megelőzzenek egy olyan tömegszerencsétlenséget, amely 1952-ben Londonban több ezer ember életét követelte. Nálunk a tv által közvetített NSZK-riport-játékfilm hívta fel a témára a figyelmet. A szmog a smoke (füst) és a fog (köd) angol kifejezések összevonása — magyarul tehát: füstköd". Keletkezése egyrészt meteorológiai, másrészt mesterséges tényezőkre vezethető vissza, s mindenekelőtt az erősen iparosított és nagyfor'galmú nagyvárosokat fenyegeti. S minthogy a fejlett nyugati országokban a lakosság 70 százaléka városlakó (az előrejelzések szerint ez a szám 2000-re 85 százalékra emelkedik), a szmog leküzdése ott máris halaszthatatlan feladat. Az amerikai Maryland egyetem professzora, H. E. Landsberg tudományos munkásságát annak szenteli, hogy kidolgozza egy szmogmentes metropolisz terveit. Megállapítása szerint a nagyvárosok „melegszigeteket" hoznak létre, megváltoztatják a vidék klímáját. A meleg évszakokban a városok légköre felhősebb és csapadékosabb, de ugyanakkor — a csatornázás okozta kiszáradás miatt — alacsony páratartalmű. A levegő mindezek következtében nagy mennyiségű mérgező anyagot és gázt tartalmaz. Télen a magas légnyomás akadályozza a légmozgást. és szmog keletkezéséhez vezet. Landsberg megtervezte a jövő városát, amelyet „Metutópiá"nak nevezett el. A terv a nagyvárosi légkör okozta veszélyéket kívánja megelőzni. Metutópia építésekor a lehető legnagyobb mértékben meg kell őrizni az eredeti növényzetet. Az egyes épületek között nem egyszerűen füves „zöldterületeket" képeznek, hanem minél több fát és bokrot hagynak meg, vagy telepítenek, mert ezek megőrzik a lehullott csapadékot, és a lassú párolgás révén nyáron hűtik a város levegőjét. A lakóházakat egymástól megfelelő távolságra építik. hogy szabad járást biztosítsanak a szélnek. Nem lesznek szűk utcák. Mindennek különösen akkor van jelentősége, amikor a magas légnyomás következtében A

taxit John halássza elő az autóáradat forgatagából a nyugati Negyvenhatodik utcában. — Most már csak az a kérdés, hajlandó-e odáig elmenni... Mert ezek... Kitép egy lapot jegyzetfüzetéből: a motorháztetőre hajolva skiccet rajzol az esti félhomályban. A sofőr töpreng. Arcán kétségek. Csak nagysokára bólint — Oké — mondja John. — Vállalta. Éjszaka Bábelben LM úgynevezett inversió keletkezik, amely a talaj fölött úgyszólván megszünteti a levegő mozgását. A téli szmog-füstköd rendszerint éppen az inversió következménye. A robbanómotoros járművek közlekedését a minimálisra csökkentik. A személyforgalom túlnyomó részét sűrűn induló, föld feletti, vagy földalatti elektromos tömegközlekedési eszközökkel bonyolítják majd. A távolsági forgalmat szolgáló utak elkerülik a nagyvárosokat, a köztes területeket erdősítik. Metutópiában a magas vérnyomást, idegrendszeri bántalmakat, légcsőhurutot, tüdőrákot, ólommérgezést stb. előidéző légszenynyeződés megelőzésére elektromos meghajtású szállítóeszközöket alkalmaznak. Az energiatakarékosság érdekében nagy gondot fordítanak az épületek hőszigetelésére. Az ablakokat, és más üvegfelületeket nyáron fény- és hővisszaverő zsaluzással látják el, télen pedig hőelnyelő üveghomlokzatokat alkalmaznak. Vannak vidékek, ahol az építészeknek nagyarányú földalatti építkezésekre is be kell rendezkedniük. Montrealban például egész üzletsorok vannak a föld alatt a gyakori hóviharok és a nem ritkán napi 30 fokos hőingadozások miatt. Az olvasónak bizonyára feltűnt, hogy Metutópia sok vonatkozásban nem is annyira utópia: egyes megállapításait már ma is alkalmazzák a várostervezők. Genfben például nemrég készült el a hatalmas földalatti garázs, a Genfi-tó alatt. Stockholmban és Helsinkiben az új városnegyedek épitésénél messzemenően tekintetbe veszik, hogy a természetet a minimális mértékben károsítsák, a meglevő faállományt messzemenően kíméljék. Nemcsak nyugaton, de a fejlett iparral rendelkező szocialista országokban, így hazánkban is találunk hasonló törekvéseket A jövő városainak tervezésénél az emberek egészségének megóvása érdekében elengedhetetlen a meteorológusok és az építők szoros együttműködése. Nem kétséges, hogy mindezek a berendezések nagy anyagi eszközöket igényelnek. Az emberiség jövendő nemzedéke egészségének megóvása azonban olyan parancsoló szükségesség, amely minden másnál előbbrevaló, GATI ISTVÁN osztásában angolos. Nyikorgó lépcső vezet föl az emeletre, de egyelőre megállapodunk a földszinten. — A pincében van a bár. Majd megmutatom — folytatja John. — Ott szoktak lenni a partyk. 1*1 Elöl ülök, ahogy megbeszéltük. A taxi lestrapált Ford, az ötvenes évek derekáról. Kopott, sivár, kényelmetlen. A műszerfalon a sofőr kartotékja. A fényképen mintha fiatalabbnak látszana .., James Webb. Született 1922-ben Seattle-ben, Washington állam. Arca öreg, elgyötört Queens-be igyekszünk. A Ford lihegve küzdi magát előre a kocsiáradatban. Előbb ki kell kevergődzni Manhattan utcaszövevényéből, aztán áthajtani az East Riveren: ahol hirtelen lejteni kezd az úttest, ez már Queens— Midtown Tunnel, egy istentelenül hosszú alagút, fala fehér csempével kirakva, akár egy kórházi műtőé. Torkolatánál, mikor a kocsi fékez, előírásszerűen odaadom a sofőrnek a három darab huszonöt centest. James Webb megkönnyebbülten bólint, majd beletapos a gázpedálba. Megy ez, akár a karikacsapás. Előtte John tüzetesen elmagyarázta a részleteket: itt az utas fizeti az alagútvámot, és az nincs benne a viteldijban... De ha nem, akkor ezek... Rövidesen újra feltűnnek a város fényei. Ez itt most éppen a határvonal. Jobbról Brooklyn fénypontokkal átlyuggatott sötét masszája, balról Queens. A hátul ülők felvihognak. Dezső éppen viccet mesél. — Amikor Móricka... — Hangja csúfondárosan vontatott. Fél tizenegy múlt hét perccel. Már több, mint negyedórája tart az út, és még legalább ugyanennyi van hátra. Itt, mélyen bent Queens rengetegében már erősen megcsappant a forgalom. A járdákra kékes fényt csurgatnak a reklámok, a beugrókban töksötét, és sehol egy járókelő, csak autók, autók, autók. Jó előre elterveztem magamban a fizetés pillanatát. Átnyújtom a két tízdollárost. A taxis előbb két huszonöt centest ad vissza, aztán egy tízcentest. Majd kézbe számolja a papírdollárokat: egy, kettő..., öt, hat... összesen tehát tizenhárom dollár negyven cent a fuvardíj... Kiemelek egyet a papírpénzek közül. A sofőr megenyhül. Alig van Idő körülnézni, a Ford pillanatok alatt felszívódik a félhomályban. Széles, rosszul világított út, köröskörül — a félhomályban lapulva — földszintes, egyemeletes házak, oldalt fényárban úszó, autószervizzel összekombinált benzinkút. — Erre, erre! — kiáltja John a túloldalról. Tulajdonképpen ez is party, csak már nem volt elég idö rá, hogy összetrombitálják a megszokott társaságot. Tom, az üzlettárs, néha már keresgéli emlékezetében az otthonról hozott szavakat és a nyelvtan váza is kezd szétesni benne. — Hozzam elő a fegyverek? — kérdi. John bólint. Kinyitja a díszes, belül bársonyozott tokot A nagy forgópisztoly ékszerként csillog. — Medvét is lehetne ölni vele... Johnnak hobbija a fegyver. Fogom a forgópisztolyt, meg' próbálom egy képzeletbeli célra tartani, ujjam a ravaszon. Oldalt elmozdítom. Most így éppen a színes tévé képernyőjére ásít rá a cső. A képernyőn csinos görlök, fürdőruhában. Egy-két-há, egy-két-há... Csuklóm elzsibbadt, a fegyvercső már remeg, mintha villanyáramot eresztettek volna belé, ide-oda imbolyog a célgömb. De még nincs vége. Puskákból is nagy a választék. Egycsövű, kétcsövű. Golyós, sörétes. Fényesre csutakolt csőbarázdák, hideg tapintású tusák, fém-, olaj-, kenőzsirszag. — Errefelé igyekszik mindenei jól fölszerelni magát — mondja John, miközben kibiztosította a kétcsövűt. — Nálunk a fegyver... Könnyed mozdulattal meghúzza a ravaszt. Halk csettenés. Az asszonyok sikkantanak, arcuk elé kapják kezüket. — John mosolyog: — Aki csak valamelyest is ért a fegyverhez, azzal soha nem fordulhat elő, hogy... Mi Ls mosolygunk. Leteszi a puskát, kiemeli a tokból újra a medveölőt Hüvelykujjával megpörgeti a forgódobot. Kat, kat, kat... — mondja a fémhenger. — Egyszer egy éjjel kimentem az udvarra, kilőttem egy egész dobbal. Csak úgy bele a vakvilágba ... Mint az ágyú ... Köröskörül a szomszédok azonban ... De ez még nem itt történt. Hanem... Végül a finn kés. A puha bőrtokból halkan csúszik ki és kékesen villog a penge. Széles, kissé görbült. És az éle... — A világ legjobb kése. Ezzel még a... Belevág vele a levegőbe. Csak egy villanás az egész. Mint amikor a vaku gombját megnyomják. — No, még egy koktélt?... 4. — Még elég jó a környék — mondja aztán. Nekem nem tetszik annyira. Kutyaugatással cifrázott csönd, elhagyottnak tűnő autók, rácsos kapuk, magas "kerítések és előkertek mögé húzódott villák. Itt aztán kiabálhatnék, ha valaki oldalamhoz feszítené a késpengét John mintha olvasna gondolataimban. — Még elég jő a környék. De már kezd romlani. Nem nagyon ugyan, ám bizonyos jelek... Ilyenkor az jár jól, aki időben szimatot fog. Már árulják is a házat, hatvanötezerért. * A ház különben fából ácsolt, a pincével együtt háromszintes, beItt kezd romlani a környék. New Jerseyben már épül az új ház. Csak áthajt az ember aHudson alatt a Lincoln-alagúton. Még öt percbe se telik... És röhögni kell: az már egy egészen más világ. Más adó, más törvények. Amit szabad New Yorkban, az ott tilos. Ami meg... Újabb koktélt tölt, Tom meg lemezt tesz fel. — Valahol persze el kellett kezdeni. Alul a fenében. És nem megragadni, sehol. Menni tovább, egyik állásból a másikba... Ebből lesz a respekt... Eleinte még éjszaka ráhúztam: taxiskod tam,.. Tom erősít a zenén. — ... Aztán lassan kezdett kialakulni az egész Most már ismernek bennünket. Tom remekül ért a tapétázáshoz, meg mindenféle berendezési munkához, csakhát ő... Tárgyalni mindig én megyek. Ml ls csak ismert embereknek dolgozunk: írók, művészek, bankárok... Fifth Avenue, Park Avenue, Madison Avenue ... Central Park South ... Elegánsnak kell lenni. Kézbevenni, megsimogatni az idős hölgy kutyáját, elismerő pillantást vetni a hölgy briliánsgyűrűire... És beszélni, beszélni, beszélni; eléönteni az elképzeléseket. Minél többet .. Végül hozzávetőleg " árat mondani, persze a valóságos kalkuláció ötszörösét. Aki itt olcsó, azzal többé szóba se állnak ... Hat munkásunk van, négerek. Tudják a dolgukat, értenek a szemvillanásból is, nem kell nekik mindent elmagyarázni... Ja, van egy ügynökünk a tőzsdén is... Igaz, csak kicsiben ... Idetelefonál például, hogy megy fel a cukor ára... S már intézkedik is... Ezzel ls meg lehet keresni egy évben körülbelül... Éjfél után fél kettő. Reggel hétkor indulnánk Washingtonba. A lemezjátszó egyre bömböl, és Tom újabb koktélokat hoz Az asszonyokat táncra invitálják. Csak úgy reng a ház az ugrabugrától. Számban kesernyés ízek. Napok óta alig aludtam valamenynylt Arcom gyűrött, szemem alatt sötét karikák. Már képtelen vagyok udvariaskodni. — Gyerünk! Kint újra ugatnak a kutyák, vékony törzsű fák hajladoznak a feltámadt szélben. John előáll az 1977-es Oldsmobile-lal. Csak akkor riadok fel. amikor már az East Riveren hajtunk át A Queensboro Bridge ívén túlról idelátszik a Wefare-sziget keskenyen sötétlő csíkja. •A kocsi lágyan ringatódzlk, a motor halkan duruzsol, a műszerfal akár egy elfektetett sokfényű karácsonyfa. Rendőrautó húz el mellettünk, tetején villog a fény, közben szakadatlanul sugározza vészjeleit melyek elektronikus puttyogáshoz hasonlítanak. Annyira már ébren vagyok, hogy észrevegyem, a két jel nincs szinkronban egymással. Egy puttyogás éppen két felvillanás közé esik. Hajtunk a rendőrautó nyomában, csak a Central Park sarkánál fordulunk délnek, a Fifth Avenue-n. Innen már csupán néhány utca: ötvenhét, ötvenhat. Ötvenöt... A Times Square fényárban úszik. A Negyvenhatodik utca sarkán, az önkiszolgáló étterem előtt sötétlő tömeg, rendőrautók gyűrűjében. — Fényképész is van — mondja John. — Ha fényképészt is hoznak, akkor gyilkosság történt. — Hangja kissé rekedt. Majd gázt ad az Oldsmobilenak. PAPP ZOLTÁN i