Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

10 Vasárnap, 1979. március 71. Elutazott a török küldöttség A török parlamenti küldöttség — az országgyűlés meghívására hazánkban tett hivatalos látogatását befejezve — szombaton elutazott Budapestről. A delegációt, amelyet dr. Cahit Karakas, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke vezetett, a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúztatta. Jelen volt Talat Benler, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. A delegáció vezetője nyilatkozatában elmondta: a parlamenti kapcsolatok érdekében rövidesen megalakítják az Interparlamentáris Unió török tagozatának magyar csoportját. Képviselői látogatás Vásárhelyen Győri Imre a Tanácsköztársaság emlékünnepségén Szombaton, a kora délelőtti gyei és városi vezetők kíséreórákban Szegedre érkezett tében a Csongrád megyei MoGyöri Imre, az MSZMP Köz- ziüzemi Vállalat központjába ponti Bizottságának titkára, látogatott. Itt Horváth LászA megyeszékhelyen rövid Ióné igazgató és a vállalat megbeszélést folytatott dr*. Koncz Jánossal, a megyei pártbizottság titkárával és dr. Perjési Lászlóval, a megyei tanács elnökével, majd országgyűlési képviselői munújitani, keresik és megtalálják az utat a közönséghez. Győri Imre vásárhelyi programja ezután a 602. sz. Magyar—Vietnami Barátság Szakmunkásképző Intézetben folytatódott A város és a környék szakmunkástanulóinak e korszerű, a legmodernebb eszközökkel felszerelt intézményében Katona Lajos igazgató tartott tájékoztatót az oktató-nevelő munkáról 3 ™ annak személyi és tárgyi feltételeiről, valamint a vietnamás vezetői fogadták a vendégeket, akikhez csatlakozott dr. Müller Józsefné, a megyei tanács osztályvezetője is. A megye kulturális életékájávai összefüggésben Hód- ben fontos szerepet játszó mezővásárhelyre utazott, út- vállalat munkájáról, műsorjára elkísérte dr. Koncz Já- politikájáról, nos is. életkörülményeiről Horváth A városi pártbizottság I-ászlóne számolt be. mi testvérkapcsolatokról, ezt székházában dr. Szalontai Jó- A Központi Bizottság titká- követően bemutatta a venzsef első titkár és dr. Csator- ra elismeréssel szólt arról, dégeknek a szaktermeket és doi Antal, a tanács elnöke fo- hogy a vállalat vezetői első- tanműhelyeket, valamint az sorban kultúrpolitikai, műve- intézmény kollégiumát lődéspolitikai feladatnak te- . . _ , . , . ... , , A Kozponti Bizottság titkákintik a filmforgalmazást, s ra ^ kisérete ^uXán a, állatbár a tárgyi feltételek való- tenyésztési főiskolai kart keban szűkösek, beleértve a reste fel. Itt dr. Korell Femegyeszékhelyt is, a meglevő renc karigazgató és dr. Csatlós Pál párttitkár számon be gadta a KB titkárát, Vásárhely országgyűlési képviselőjét, majd tájékoztatták az idei városfejlesztési program megvalósításának eddigi eredményeiről és nehézségeiről. Győri Imre ezután a mekeretek között mégis tudnak Ásnak Szegváron MozaikSap a múlthoz Sík a táj Szegvár környékén, igazi alföld. Csak a falu Szentes felőli szélén mélyül a földbe egy víz járta lapos, alján most a Kórógy-éri csatorna vize csillog. Nem meszsze emelkedik tőle a Balástya-halom — egyike az Alföldön oly gyakori, kora bronzkori halomsíroknak —, a fóliaházak szomszédságában. A Puskin Tsz kertészete. A halom mellett, a fóliaházak felé, észak—déli irányban egy kis hátság nyúlik eh lánctalpak sűrű nyomaival. Közepén kis, néhány tucat négyzetméteres elsimított terület. Most régészek dolgoznak ott. A szövetkezet földrendezésbe kezdett nemrégiben a halomsír környékén. Víztározót akarnak ott létesíteni, s a hátságról lehordott föld a fóliaházak talajául szolgál majd. Munka közben bukkantak a sírokra. Azonnal leállították a munkát, s értesítették a szentesi Koszta József Múzeumot. Dr. Hegedús Katalin régész, a múzeum igazgatója jött ki, hogy mentse az esetleges leleteket, csak hát a leletmentésből közben valamivel több, igazi ásatás tett Február 56. óta dolgoznak kint a terepen. Dolgoznak, hiszen a József Attila Tudományegyetem régész szakos hallgatói egymást váltva sea mezőgazdasági szakemberképzés helyzetéről, kutatási eredményekről, a főiskolai karon folyó politikai munkáról, továbbá az intézmény szeptember 1-től esedékes új profiljának kialakításával járó nehézségekről. A főiskolai karon tett látogatás 4a különböző. korszerűen felszerelt előadótermek és a nemrégiben átadott nyelvi laboratórium megtekintésével ért véget. A város országgyűlési képviselője délután részt vett és beszédet mondott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére az MSZMP városi bizottsága, a tanács, a népfront és a KISZ által a Petőfi Művelődési Központ színháztermében rendezett ünepségen. „ Együttműködés Ismét napvilágra kerül egy sir Szegváron avar település árok- és gödörrendszerét találták. És maguk a sírok: honfoglaláskori, X—XI. századi közgítenek a munkában. Jó ez népi temető maradványai teszakmai gyakorlatnak is, meg w a nagyobb részt. Hogy aztán máshogy nem is nagyon boldogulnának. Sokan vallják. ..kincses'' terep a magyar Alföld a régészek számára. Igaz, mutatós, nagy leletek csak ritkán kerülnek napvilágra, de talán egyetlen más tájon sem találköznépi. azt a leletanyag szegényessége sejtet Néhány szerény bronz- vagy üvegékszer, vaskés, egy-egy edény, két nyílhegy — ennyit adtak útravalóul a halottak mellé. S hogy X—XI. századi sírok, azt a pogány és a keresztény ható annyi, már réges-rég jeUeg egymás meUetisége te- ^"(^"íe^iétkertek kihalt a történelem viharai- zonyitja. A hajkankak, az ban eltűnt nép emlékei egy- edények, a kés csakúgy a kemás fölött és mellett, mint itt, reszténység előtti hitvilágra a népvándorlás főútvonalán. vaU. mint a temető szélén elJó példát ad erre a szegvári földelt kutyatetem._ am_ az ásatás is. ahol találtak a egyik gyermeksírból elokenegyvennél több sír mellett ™lt bizánci jellegű, gömbökhulladékgödröket, szarmata *>en végződő kis bronzkereszt már az első, korai keresztény hatásokra vall. és gepida leletekkel. A szarmaták az I—IV. század, a gepidák pedig az V—VI. század táján lakták ezt a földet. Az eddig föltárt sírok nagy Izgalmas, sokféle hagyományra, kapcsolatra utalhat szintvonalas rajzot készííetMég nincs vége az ásatásnak. A lapát nyomán egyre újabb sírokat jelez a valaha megbolygatott föld sötétebb foltja. Az eredmények összegzése, a leletek rendszerezése és földolgozása nyilván a jövő feladata. Addig — hogyan tovább? — A leletektől függően — még meglátjuk — tálán a halomsír irányában folytatjuk a munkát. Lehet, hogy az volt a centrum, s ha voltak ilyea gazdagabbak — mutatja Hegedűs Katalin a kiemelkedő halmot. S közben köszöni a segítséget Azt amit a téesztől lcaptak, amely gépekkel is segített ha kellett a földmunkában. És az olajipar dolgozóinak közreműködését. Rózsa Gábor mérnök társaival többször is járt az ásatásnál, a temetkezés módja. Találtak többsége honfoglaláskori, de padmalyos sírt, ahol a kicsivel arrébb késő avar ko- holtat — egy kislányt — a ri sírokra is akadtak a régé- sírgödör oldalába vájt üregszek. Az avarok pedig a VII. század körül éltek ezen a vidéken. A vízjárta, mocsaras laposból a halomsír mellett kiemelkedő hátságot szívesen választották a népek lakó- és temetkezőhely nek. S a honfoglalás idején a magyarok is követték elődeik példáját. A ben helyezték nyugalomra. (Talán kazár vagy késő avar hatásra utal?) Annyi bizonyos, hogy ritka lelet, a második az országban. S két zsugorított temetkezésre is bukkantak. ahol a halottat kuporgó helyzetben helyezték a sírba, (ösi szokás, talán rabsírok mellett egyelőre egy szolgák lehettek?) tek a hátról, a sírokról. Rengeteget segítettek, hiszen a terep pontos szintezése, fölmérése elengedhetetlen a régészek munkájában. Igaz, szenzációs leletet nem hozott napvilágra a lapát, a spatni vagy a söprű. De napvilágra hozta egy kis lapját a múlt nagy mozaikjának, hogy majd az eredmények, a leletek földolgozva bővítsék ismereteinket múltunkról, e táj valamikori életéről. Sz. I. aktívája A fővárosi építőipari vállalatok a továbbra is növekvő feladatokat csak a termelékenység növelésével valósíthatják meg. A termelékenység az 1970-es években évente 5,3 százalékkal növekedett, meghatározó tényező volt az elmúlt években a műszaki-technológiai fejlődés és a gépesítés. A munka szervezettségének színvonala azonban eltérő, mert a magas színvonalú, tehenológiai rendszerű üzemszervezés mellett megtalálható a szervezettségnek még az alapelemeit is nélkülöző munkavégzés. Ezért a veszteségidő átlagban mintegy 20 százalékos — mondotta egyebek között Bozsó László, a budapesti pártbizottság titkára a budapesti építőipari vállalatok kommunista aktíváján szombat délelőtt, az MSZMP budapesti pártbiz/jttságának Villányi úti oktatási központjában. Ezt kővetően Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Gérnyi Kálmán, a fővárosi tanács elnökhelyettese, Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes és Polder János, az Építő, Faés Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete budapesti bizottságának titkára tartott korreferátumot A kommunista aktíva négy szekciócsoportban tárgyalta meg az érintett ágazatok legfontosabb tennivalóit, majd délután plenáris üléssel ért véget. (MTI) S

zakállas történet, de tanulságai még ma is érvényesek. Évekkel ezelőtt az egyik ellenőrző szerv emberei megjelentek egy szegedi intézményben. Cs-ak beszélgetni jöttek, de elmondták, hogy mire kíváncsiak, ha majd a vizsgálatot megindítják. Kérték: a szükséges aktákat, bizonylatokat az ellenőrzés kezdetére gyűjtsék össze, hogv gyorsan, pontosan tudjanak dolgozni. Legnagyobb meglepetésükre, a vállalat vezetője közölte, azonnal átadja a kért iratokat. Bár nem várta ezt az ellenőrző szervet, de korábban nyolc különböző hatóság, intézmény vizsgálta ugyanezt a kérdést. Tehát az újonnan jöttek „kilencedikként" érkeztek. Mondani sem kell, a hatóságok nagy része ebben az esetben fölöslegesen dolgozott. Az agyontllenörzésről viccek, kabarék születtek. A felületes, lelkiismeretlen vagy elmaradt vizsgálatokról pedig bírósági akták tanúskodnak. Valamennyinek közös tanulsága: ha a figyelmeztető szó nem késik, akkor nincs bűntény, lopás, hanyag gazdálkodás, a társadalmi tulajdon megkárosítása. Igen lényeges kérdés, hol az a pont, amikor az ellenőrzött vállalatnál, intézménynél nem érzik azt, hogy bűnbakot keresnek, vagy az évszázad esetének leleplezésére készülnek. De az is természetes, és a társadalmi fejlődése miatt sem közömbös, hogy a különböző vizsgáló szervek miként tudják munkájukat a köz hasznára végezni. Az ellenőrzés színvonalának emelése miatt szükséges tehát, hogy az erre hivatott intézmények, hatóságok működésüket összehangolják. Mert csak így lehet kiküszöbölni a sorozatos és fölösleges vizsgálatokat, így lehet alapossá, hatékonnyá tenni a felügyeletet. A Minisztertanács 1977-ben rendeletben foglalkozott az ellenőrzés összehangolásával. Sorolni lehetne a különböző paragrafusokat, amelyek meghatározzák e rendszer továbbfejlesztése érdekében a legfontosabb feladatokat. De egy ilyen terepszemle túlságosan hosszúra nyúlik. Alapvető elv: az összehangoltsággal nemcsak a felesleges vizsgálatok száma csökken, hanem az ellenőrző szervek alaposabb értékelésével — kevesebb vizsgálat esetén jobb munkára van módjuk — elősegítik a felettes intézmény tájékoztatását, a döntések megalapozottságát. Nem kell hosszasan bizonyítani, hogy így menynyivel jobban lehet javítani a tervszerűséget, a gazdálkodás fegyelmét mindenki örömére, de leginkább hasznára. Egyetlen rendelettől sem szabad csodát várni, különösen egy bő esztendő alatt nem, amióta a jogszabályok életbe léptek. Hiszen több évtizedes, rossz beidegződést, szokást kell felszámolni, és meg kell találni az együttműködés újabb formáit. A kezdeti (tavalyi) tapaszt alatok azonban több területen kedvezőek. A költségvetési revízióknál a tanácsok és minisztériumok gondosan együttműködtek. A megyei .főügyészség a fontosubb vizsgálatokról tájékoztatja a NEB-et, a tanácsot és az illetékeseket. Így azoknak ugyanazzal a kérdéssel nem kell mégegvszer foglalkozni. A PM Bevételi Főigazgatóságának megyei hivatala, mielőtt felelősségrevonást kezdeményez, konzultál az ügyészséggel. A NEB tapasztalatairól informálja a tanácsot. Summa summárum, a különböző szervezetek jobban figyelemmel kísérik egymás munkáját, de ennek ellenére az együttműködés lehetősége még mindig nincs teljesen kihasználva. Kevés az olyan vizsgálat, ahol a különböző szervezetek szakemberei közösen dolgoznak. A jó tapasztalatok nem válnak gyorsan általánossá, és ezért a tanulságokat széles körben nem tudják felhasználni. Az ellenőrzések egy része nem a legfontosabb kérdésekkel foglalkozik. Továbbra sem szűntek meg a párhuzamos vizsgálatok. Bizonyos témában egvmáet követik a revíziók. Ritkán átfogó egy-egy ellenőrzés. Külön figyelmet érdemel, hogy miként oszlanak meg a vélemények a felelősségről. Kétségtelen, hogy az elmúlt évben már észre lehetett venni: több esetben kezdeményeztek a „koordináció" hatására felelősségrevonást, mint korábban. Ám érdekes, a felügyeleti — de leginkább a belső — ellenőrzés kevesebb felelőst talált, mint más külső szerv. Még mindig vannak olyan vezetők, akik úgy gondolkodnak: miért rontsam népszerűségemet azzal, hogy eljárást indítok, fegyelmiket osztok a mulasztókkal szemben. Majd jönnek a revizorok, és ők elvégzik a „kényelmetlen" munkát Persze, olykor-olykor a felügyeleti szervek sem következetesen keresik a felelősöket. Több fórumon elhangzott már, teljes lenne a fordulat, ha a vezetők munkájának megítélésénél jobban figyelembe vennék, hogy az ellenőrzéssel miként foglalkoznak, törődnek. Mert ma még nem ritkaság, hogy az igazgató rábízza a főkönyvelőre, vagy valamelyik munkatársára, egyszóval, kiadja albérletbe az ellenőrzéssel kapcsolatos összes feladatot. Természetesen ellenkező példáról is tudok. Az egyik szegedi nagy-, üzem vezetője rosszul érzi magát,, ha nem tud mindarról, ami a gyárban történt. Igaz, soha egyetlen felügyeleti, vagy más. külső hatósági szerv nem talált olyan mulasztást az üzemben, ami miatt korábban az igazgató ne hozott volna intézkedést, nem vonta felelősségre az illetékeseket. E kérdésben járatos szakemberek, elsősorban ügvészek véleménye, hogy általában akkor lesz laza az ellenőrzés, amikor egy-egy üzem, intézmény igazgatója saját és munkatársai elgondolásait, munkáját nagyszerűnek tartja, s ilyenkor mindenféle önkontroll is megszűnik. Külön pszichológiai tanulmányt lehetne írni, milyen felkészültségű emberek alkalmasak leginkább a rend és fegyelem megtartására. Annyi bizonyos, bármilyen gyenge vagy erős kezű is a főnök, első rendű cél az ellenőrzések minőségének fokozása. Nemcsak azért, mert jogszabályi rendelkezés is van erre, hanem mert a mai élet, a gazdasági törvényszerűségek is ezt diktálják. N

em szabad elégedettnek lennünk azzal a ténnyel, hogy jobb a vizsgálatok koordinációja. A legjobban összehangolt elemzések, ellenőrzések sem érnek e»» lyukas kétfillérest, ha a hibákat nem küszöbölik ki. Ha az okos, ésszerű, javító ötleteket, javaslatokat a páncélszekrénybe zárják. Mert sajnos még ez sem ritkaság. A legjobban megszervezett ellenőrzés is fölöslegessé válik, ha a felelősségrevonás elmarad. Halasz Miklós )