Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-02 / 51. szám

Péntek, 1979. triárcius 2. 5 Hotel DELEP '79 2. A pozitív hős, avagy jó példa szépséghibával Alacsony, fekete fiatalember. Keze idegesen motoz a cigarettás dobozon. Nehezeit bukik ki a száján a szó, mintha valami láthatatlan akadály állná útját. Szemeiben szomorúság, szorongás. Fojtott hangon beszél. vigyázva, hogy bele nem hajszolja túlságosan az emlékezésbe. Gyűrögeti a kezében tartott papírlapot. Beutaló. — Ideggyógyászatra, a klinikára. Pulz utca, úgy tudom. Azt mondták, ezt diliháznak is hívják, de nem érdekel. Ez nem. mert ha az embernek baja van, mindegy kl, csak segítsen rajta. Megtépázott az élet. Meg engem I Itt vagyok a szállón, egyedül. Ügy ám, mint az ujjam No, ez nem azt Jelenti, hogy nincs kihez szólni, mert az így nem igaz. Ei-elmegyünk a városba a munkatársakkal, kollégákkal, presszóba, étterembe, no meg a 6zobában sincs egymaga az ember, de hát nem erről van szó. Nem erre értem. Az élete, a jövője mindenkinek a magáé, mindenkinek a saját kezében van. Ebben aztán haverok ide, haverok oda. lehet olyan egyedül, mint a jegenye a pusztában. — Nem dicsekszem az életemmel, de azzal még kevésbé, hogy szegedi vagyok. Hát hogy jön az ki, hogy szegedi állandó lakással munkásszállóra kényszerül az ember? Ki ne kapná fel erre a fejét! Nem csodálkozom, hogy amikor kértem a felvételem, úgy néztek rám, mint aki kínaiul beszél. Papírt kellett szereznem. Ehol van e. „Igazoljuk, hogy ... állandó lakással rendelkezik Szeged városban (utca. házszám), amelyet hozzátartozói elidegenítettek..." — Hát ez az. Pesten dolgoztam, nem jöttem haza egy évig. Amikor ellátogattam ide, mentem haza aludni. Nyitom a kaput. Nem megy. Zárva van. Lökdösöm. Kijön egy öregember, mögötte meg egy rakás gyerek. Kit keres? — kérdezi, én meg csak hüledezek. Hogyhogy kit keresek? Maga mit keres jtt? Elnézést, mondom, de itt valami tévedés van. Ez az én házam. Veszem elő a személyi igazolványt, mutatom. Mutatja ő is. Egyezik a cím. Mind a kettő azonos. Görcsbe ugrott a gyomrom, szédültem. Hogy lehet ilyen? Kitől vette, kérdezem, mert még mindig nem értette, nem hitte, hogy jó helyen járok. — Mondja kitől, s akkor kezdtem józanodni. A nagynéném! Hihetetlen, de rá kellett jönnöm: a nagynéném eladta a fejem fölül a házat. Az én házamat! Kifordultam a kapun, azt sem tudtam, merre megyek, csak szédelegtem a városban, míg | ságokat, a vállalatokat. Era Tisza partján találtam1 refelé jó a talaj a paprikómagam. Megborzongtam a sötét víz látványától... — Hogy lett nekem házam? Rámhagyták. Míg élt nagyapa, Zolival, a nagybátyámmal mi voltunk vele legtöbbet. Biztos ezért, de Zolira és rám hagyta végrendeletében a házat! A mamáé meg a haszonélvezet volt. Akkor én még ezt nem tudtam. Meghalt a nagyapa, a temetés után mondom Zolinak — mert már akkor külön éltem —, hogy ideköltöznék. Még mit nem, mondja ő, ehhez neked semmi közöd. Kontrázott a néném is, aki ekkor került „tűzközelbe". Majdhogynem megvertek... — Mentem vissza Pestre. El innen! Alig ült el ez a vihar, jött a következő. Villámcsapás volt az! — A mama meghalt, Zoli meg fölakasztotta magát. Állítólag rájött, hogy gyógyíthatatlan beteg és így, hogy a mama meghalt, nem lett volna, aki gondozza őt. Ezt mér nem bírtam ki én se. Elvágódtam, és csak az idegosztályon tértem magamhoz. összeroppanás! Felépültem, vissza Pestre. Ezután jött az, hogy megtudtam. a házat Zolira és rám hagyták, így aztán háztulajdonos lettem. De milyen ! • — Ezt már megmondtam: jövök haza, és nincs házam! Ekkor jöttem a DÉLÉP-hez — egyszál magam. — Most már azt illene mondanom, hogy vége a tortúrának, de nem tudom. Tépik az ember idegeit, tépik. Hát kiderült, hogy a mama nem magától halt meg. Szíves volt, szedett valamilyen orvosságot. Üvegeset, cseppeket. No, ezt a néném kicserélte. Hipóra, vagy másra, nem tudom már, de azt igen, hogy a mamát elvitte. Gyógyszert akart, mérget ivott. Szegény. A néném ül. Kilenc évet kapott érte. A tárgyalásra — mármint arra, amelyiken a ház eladásáról volt szó, csíkosban jelent meg. Ott volt az ügyvédje is. Vádlottként. Ilyen piszkosságot nem lehet csinálni. Okirat- vagy milyen hamisítás, nem tudom, de jogtalan volt. Kaptak másfél évet. Én meg? Egy csomó nyugtatót, meg papírt. Beutalót. — Hát így vagyok én a szállón harmincévesen. Menekültem ide. Az élettől, a vihartól. Fedél a fejem felett. Menedék. * Hej, de szép kis történet — ömlengek nagy elégedettségemben napok múltán is. Szorongatom saját kezem, jól van pajtás, figyelj az emberre, lelke van! S milyen titkokat rejt! Ihaj! Gyere a keblemre sorsverte pajtás... no gyere már, hol vagy te nehézéletű, bocsánat, nem látták?... — Hát maga nem tudja? — Nem én. Mit? — Sitten van. Végiglopta az egész szállót. Ezúttal a lelkendezést elhalasztom. Igriczi Zsigmond (Folytatjuk.) Országos diáknapok Szakmatörténeti kiállítás Szegeden Szakmatörténeti kiállítás nyílt tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden, a 600. sz. Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúsági házának KISZ-klubiában. Nyolc szakmunkásképző intézet diákjai több mint 200 munkaeszközt, szerszámot gyűjtöttek össze, bemutatva tiz szakma fejlődéstörténetét. Korhű dokumentumok szemléltetik többek között a textilipar, a gépipar, a híradástechnika fejlődését. 1-átható itt mángorló, rokka, működő gőzgépmodell, s a legelső telefon hű mása. A látogatókat Hofgesang Péter, az iskola igazgatója köszöntötte, és röviden ismertette az ősszel átadott if.iúsági ház eddigi programjait. A kiállítást — amely az országos diáknapok megyei rendezvénysorozatának kezdete — Kulcsár Péter, a KISZ Csongrád megyei bizottságának titkára nyitotta meg. Elmondta, a legjobb pályamunkák a zsűrizés után a budapesti országos bemutatón képviselik majd a megye színeit. Ugyancsak tegnap képzőés iparművészeti, valamint népi díszítőművészeti kiállítás nyílt Hódmezővásárhelyen. a Komócsin Zoltán Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet auláiéban. Az országos diáknapok megyei eseményei szombaton és vasárnap folytatódnak. Március 3-án Szentesen, a Tóth József Színházban rendezik meg a vers- és prózamondók. az irodalmi színpadok, a nép'Anccsoportok minősítő versenyét. Március 4-én a hódA szakmatörténeti kiállítás egy részlete mezővásárhelyi Petőfi Sándor Művelődési Központban középiskolák és szakmunkástanuló intézetek énekesei. szóló hangszeresei, kamara- és pol beat együttesei versengenek egymással. A szegedi városi döntőket két helyszínen tartják: szombaton délután 2 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban, vasárnap délután 2 órakor pedig a Tiszaparti Ifjúsági Házban. Megkezdődött a tankötelesek beiratkozása Csütörtökön megkezdődött igazgatói felhívják a szülők és március 15-ig tart a szép- figyelmét. A beíratáskor tétem ber elsejéig tanköteles jékoztatják a szülőket a kökorba lépő gyermekek beíra- telező orvosi vizsgálat, iltása az első osztályba. A lelve az iskolaérettségi vizsbeiratkozások napjáról min- gálát helyéről és időpontjádenütt helyileg döntöttek, ról ls. Minden tankötelest be kell íratni — függetlenül testi vagy szellemi fejlettségétől — a lakás szerint körzetileg illetékes általános iskolában. A nemzetiségi származású gyerekek anyanyelvüknek megfelelő iskolába kérhetik felvételüket. Ha az adott helységben ilyen nem működik, el lehet tekinteni a körzethatároktól. S a szülő, a gondviselő kívánságára olyan iskolába vehetik fel, ahol a kívánt nyelvet tanítják. Minderre az iskolák Hasznos vállalkozás Téeszek, feldolgozók, értékesítők társulásai A több szem többet lát nak, másfelé többet terem társulás, ha pedig részelnek mondás alapján a mezőgaz- a napraforgó. a nyereségből, akkor renddasági, szövetkezetek, a fel- Szegeden és a környékén szer tagjai lesznek.) dolgozo és értékesítő válla-" a városellátásra, a fűszerpap- * latok rendszereket, társuláso- rika- és a kendertermesz- Nemrégiben Gödöllőn, a kat alakítottak. Annak ide- tésre alkottak közösséget. A rendszerek képviselői azt jén a vállalkozó partnereket szegedi járásban pedig a kapták útravalóul, hogy a az átvenni a jót, megváltoz- zöldség- és a burgonyater- tapasztalatcserén hallottak tatni a rosszat gondolat ve- mesztésre alakítottak társu- csak úgy hoznak eredményt, zérelte a közös munkára, lást a termelők és az érté- ha azokat ki-ki a saját terüSikerük mérhető, mert az kesítők. Néhány termelőszö- létén az adottságoknak megiparszerű termelési rendsze- vetkezet több rendszernek felelően használja. A rendrek, az egymással együttmű- is tagja. Megtalálhatók szerek, a társulások nem leködő társulások olcsóbban és téeszeinkben a KITE, az hetnek „hatalmi apparátutöbbet termeltek. IKR, a GITR, a BKR szak- sok" annak ellenére sem, a emberei, akik tanácsokkal, hogy bizonyos technológiai Csongrád megyében 65 70 útmutatásokkal segítik a ter- fegyelmet megkövetelhetegyüttműködés tömöríti a mel<fst. (A Kukorica és Ipari- nek. gazdaságokat. Többségük növények Termelesi Együtt- A szegedi Tájegység Fűipari rendszer, társulás, de mukodese, az Ipari Kukorica- szerpaprika Termelő Társuakad önálló közös vállalat termesztési Rendszer, a Ga- lás 23 tagja közül 20 termeis Javarészük más megyéből bona es Ipannovenyek Ter- lőszövetkezet és 3598 hektájött át, mert az éghajlati és mesztesi Rendszere, valamint ron gazdálkodik. Tavaly a termőföldi adottságok hoz- a Bajal Kukoricatermesztesi közösből és a háztájiból 253 ták egy kalap alá a gazda- Rendszer az ország elismert ezer 994 mázsa paprikát gazdaságait tömöríti maga- szedtek le. Árbevételük megba.) Huszonkét együttműkö- haladta a 100 millió forintot, désnek Csongrád megyében E társulás Pusztaszertől Ruvan a központja. zsan át Tiszaszigetig magáA búza- és a kukoricater- ba foglalja a fűszerpaprikamesztés technológiájáért termelő gazdaságokat, a feszomszédoltak a szövetkeze- keteföldieket és homokiakat tek, ami nem is szégyen, egyaránt. Tízenhárom járási, hiszen pazarlás lenne kísér- hét szegedi tsz képviselteti letezni azzal, amit már má- magát a közösségben, sod eredményesen alkalmaz- Az Egységes Zöldség- és nak. A TESZÖV adatai alap- Burgonyatermesztési Társuján a rendszerekben termelő iást 19 gazdája hangolja gazdaságoknak hektáronként össze. Tavaly 8Í4 hektáron 2,1 mázsával több termést termeltek zöldséget, és csakadott a föld, mint azoknak, nem ezer hektárra ültettek akik csak a saját fejük után krumplit, mentek. . Mindez nem azt jelenti, hogy aki csatlakozik vala- Milyen haszna, előnye van, melyik rendszerhez, társulás- ha valakl csatlakozik valahoz, az már azonnal elveszti melyik rendszerhez, vagy önállóságát. Éppen ellenke- társuláshoz? Elsősorban: zőleg, az együttműködésnek zökkenőmentesebb lesz a az a célja, hogy minden vetőmagellátása, könnyebben gazdaság élhet tapasztalatai- kaP hitelt az ágazat fejleszval, s választhat a számára tésére. Ugyanis az állam tákedvezőből. Hogy az együtt- fogatja a gazdaságok haszműködés melyik formáját nos együttműködését, választja, azt az dönti el. A rendszerek, társulások mennyire érdekelt az érté- hoznak a konyhara, mert kesítésben a nyereségben több szem többet lát- a kol~ kesuesDen, a nyeresegoen. lekUv tapasztalat többet ér (Ha csak a jogi forma köti az egyedinél. össze a gazdaságokat, akkor M. T. Például: megsértődünk Automatizálás A Bakony Művek háromszázhúsz tonnás, NDK-gyártmányú automata sorozatprést vásárolt. Az elmúlt évi próbaüzemelés után a gépóriás az idén megkezdte a termelést, és az év végéig kilencszázezer darab alkatrészelemet préseL Több mint másfél évtizede, hogy a közművelődésben különös figyelmet kaptak a klubok, szakkörök, kis csoportok, a művelődés közösségi formái. Gombamódra szaporodtak, a növekedés irama mára lassult, de nem állt meg. A mennyiséggel elégedettek is lehetünk, bár mutatóit sokféleképpen használjuk; még a művelődési igény vagy az ellátottság szintjének mérésére is, pedig erről megbízhatóbb. reálisabb tudásunk akkor lenne, ha e közösségek minőségeit ismernénk. Minthogy ez is dolgom, elindultam a minőségjegyek után kutatni. Néma .jegyzőkönyvemből" szeretnék most áttenni ide valamiféle leírást a városban működő rengeteg klub, szakkör egyikérőlmásikáról. Hanem a művelődés ügyeitől látszólag eltávolodva — egyféle magatartásmódról megosztani a kérdéseimet. Elém tettek egy paksamétát: „a terveink, ilyen program alapján dolgozunk. Kéthetenként találkozunk. Amit elterveztünk, azt eddig meg is csináltuk, tessék, utána lehet nézni. Jól működő klub, igazi közösség a miénk." Számláihatatlan, hányszor hallottam már hasonló szavakat. Hol ilyen szűkmarkúan adták. hol ontották — egyként nem jelentettek semmi lényegeset. Mit lehet tenni, indul a kénytelen-kényelmetlen faggatózás, kör-, kereszt- és részkérdések, mind egy célért: mi az, hogy igazi közösség? Az elképzelések, gondolatok szintjén — és a gyakorlatban? Ami persze nyilvánvaló, azt nepi kell kérdezni: adott egy embercsoport, összefűzi őket az azonos érdeklődés, ezért rendszeresen együtt tevékenykednek. Megvannak tehát a legszükségesebb feltételek ahhoz, hogy az ilyen módon együvé tartozók valóban ismerjék, azaz alakítsák egymást. Hisz hogyan másként formálhatnák meg a valódihoz legjobban hasonlító képünket a másik emberről, ha nem az együtttevékenykedés alapján? És miként változhatna bennünk ez a képmás, ha nem kísérhetnénk a modell változásait? Vagy: nem hajlamosabb-e az ember arra, hogy megváltozzon, jobb legyen, ha ismeri a képeket, amelyek róla másokban élnek? A közösséget minősíthetnénk, ha sikerülne megállapítani: ismerik-e egymást a tagjaik? Nem a neveket. foglalkozásokat, családi állapotokat stb. Olyan „ismeretség" nyomaira kellene bukkannunk, amelynek légkörében természetes az egymásra hatás. vannak példák és követők, kinek-kinek inspiráció, hogy jó irányban változzon, nemesedjen, emberebb legyen. Néztek rám. Nem értetlenkedve, hanem gyanakvóan. Rakhattam egymás mellé megfontolt, de azért egyértelmű mondatokat — a szemek csak vizslattak, hangsúlyt, gesztust, mimikát vizsgáztattak. csakhogy kibányászhassák maguknak a választ kimondatlan, de kizárólagos fontosságú kérdésükre: „mit akar ezzel mondani?" Nem hitték el, hogy mindössze arról érdeklődöm. amit szavakkal is kifejeztem. Mögöttes szándékok után kutattak, vagyis, őszintétlenséget tételeztek. Tudni vélték, hogy munkasikereiket, elóretörekvéseiket, jószándékaikat kérdőjelezem meg, személy szerint őket sértegetem, ha megállapítom, hogy klub ide. kiscsoport oda. fenti normáim szerint: ők nem ismerik egymást. A védekező reflexek működésbe léptek; bezárultak, elnémultak. Nem értették, nem lehetett meggyőzni őket, nem velük, X vagy Y személyével. tetteivel, vagy semmittevésével van bajom, hanem a jelenségről, az „ügyről" lenne jó beszélni. az együttgondolkodás, a jobbítás érdekében. Hányféle oka lehet: olyannyira szokatlannak találják ezt az emberek, hogy rögtön rejtjelek után kutatnak, megoldáskulcsokat keresnek; és ha nem találják a hátsó gondolatokat, mögöttes szándéko- I kat — például: megsértőd-1 nek. Még a művelődés égisze alatt formálódott csoportokban is. Hát a többiben? 8. E.