Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

4 Szerda, 1979. február 13: Műemlék kastélymúzeum A dél-csehországi Zvikov Rótikus várkastélya festői környezetben, az Otava és a Vltava összefolyásánál az Őrlik víztároló partján emelkedik a magasba. A vár a XIII. és a XIV. században a cseh királyok palotája volt. Első ízben I. Václav idujén említik az okiratok (1205—1253), teües befejezéséről pedig II. Otakar (1253 —1278) dokumentumai adnak számot. Az építészeti remeknek számító várkastélyon az Idők folyamán jelentősebb átépítést nem vé-. geztek, ma is híven őrzi a múltat. A cseh államiság e beszédes tanújelét a legjelentősebb műemlékek között őrzi, ápolja az állam. Termei ma múzeumnak adnak helyet. Az egyik állandó kiállítás a cseh államiság történetének emlékeit ismerteti. A földszinti helyiségek a gótikus építészet monumentalitását, célszerűségét mutatják be a ma emberének. A belülről is korhűen restaurált első emeleten a múzeum termei várják a látogatókat. Gyógyszerkutatósfik Bulgáriában A bolgár g> ógyszervegyészet múltja viszonylag rövid: a húszas években nyílt meg az első gyógyszertani intézet és gyógyászati részlege, ahol megkezdték a növényi alapanyagú gyógyszerek előállítását és klinikai kipróbálását. Jelenleg a gyógyszervegyészet a népgazdaság feuődő ágai közé tartozik. Hat tanszék foglalkozik e fontos ismeretanyagok oktatásával a főiskolákon, egyetemeken. Két jelentős kutatóintézet, számos laboratórium munkatársai járulnak hozzá a gyógyszerkutatás, ezen keresztül pedig a gyógyszerkészítés új meg új eredményeihez. Peter Nikolov professzor — az első gyógyszertani kutatóintézet hajdani asszisztense — munkatársaival számos új gyógyszer kifejlesztéséhez segített hozzá. Ilyen például a gyermekbénulás (Szövődményeinek kezelésénél használatos Nivalin, amelyet a vegetatítv idegrendszeri zavarok esetén is eredménnyel alkalmaznak, és ilyen a sebészetben nélkülözhetetlen Pimadin; a kitűnő antituberkulotikum, az INHA—1 és a SAM. Bolgár kutatók vizsgálják egyes gyógyszerek hatását az agyi vérkeringésre, s ezzel a gyógyszertan világviszonylatban is új irányát követik. A plovdivi gyógyszerkutatók a hazai gyógyvizek. 42 különféle éterolajfa.ita és méhészeti termék farmakológiai hatását is vizsgálják. A bolgár gyógyszerek ma a világ 60 országában ismertek és keresettek. A legtöbbet a Szovjetunióba exportálják. Szabadság, leszerelés után M. F. szegedi olvasónk sorkatonai szolgálata alati szakaszvezető! rendfokozatot ért el. A leszerelés után régi munkahelyére tért vissza dolgozni. Rendfokozatára tekintettel számított arra, hogy a munkajogi szabályok szerint hat munkanap rendkívüli szabadságot fog kapni. A vállalata azonban esak négy munkanap fizetett szabadságot biztosított ezen a elmen részére. Olvasónk a vállalat eljárását méltánytalannak tartja, mert tudomása szerint minden leszerelő katonatársa, akik tisztes rendfokozatot értek el, megkapták vállalatoktól a hat munkanap rendkívüli szabadságot, még őrvezető rendfokozat eseten ls. Kérdezi: a vállalat eljárása vitatható-e? Továbbá azt is szeretné tudni, hogyan kell mcgátlapítani a leszerelók munkabérét? Olvasónk esetében a vállalat eljárása jogilag nem kifogásolható. A 9/1973. (VIII. 28.) MüM. számú rendelet 2. paragrafusa szerint a sorkatonai szolgálat teljesítése után a bevonulás előtti munkahelyen ftovább foglalkoztatott dolgozót — a leszerelést követő évben — az illetékes katonai szerv áltál kiállított, az adományozáshoz szükséges feltételt bizonyító igazolás, okirat (katonakönyv) alapján a sorkatonai szolgálat alatt a kiváló szint vagy tiszthelyettesi rendfokozat (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester), illetőleg zászlós vagy tartalékos tiszti rendfokozat elérése esetén hattól tizenkét munkanapig terjedő rendkívüli szabadság illeti meg. Élenjáró osztályos szint vagy tisztes rendfokozat (őrvezető. tizedes, szakaszvezető) elérése esetén hat munkanapig terjedő rendkívüli szabadság iár. Olvasónkat a fenti rendelkezés szerint legalább hat munkanap rendkívüli szabadság illeti meg, de ennek mértéke kevesebb is lehet, a vállalat mérlegelésétől függően. Tekintettel arra, hogy a munkajogi szabályok adta keretek között a rendkívüli szabadság konkTét mértékét a vállalat állapítja meg, ezért ebben az ügyben munkaügyi vita sem kezdeményezhető. A fenti rendelet foglalkozik a leszerelők bérével is. A rendelet kimondja, hogy a sorkatonai szolgálat teljesítése után a bevonulás előtti munkahelyén továbbfoglalkoztatott dolgozó bérét a vele azonos vagy hasonló munkakörben bekövetkezett bérrendezésre (bérfejlesztésre) figyelemmel kell megállapítani. Dr. V. M. jubileumra készül a Tápai Népi Együttes A húszas évek derekán már szervezett formában működött Tápén a dalárda. Hosszú élete alatt a mindenkori kántortanító vezette, ugyanő gyűjtötte és állította össze a dalcsokrokat, amelyekkel eljutottak a budapesti országos dalostalélkozóra is. Tápé abban az időben még valóságos kincsesbánya, ahol igen korán, 1906-ban, Eartók Béla is megfordult Szeged környéki népdalgyűjtő útja alkalmával. A tápai nép dalos kedvű. Szeret csoportosan dalolni, de olykor munka közben a jóhangúak maguk is énekelnek órákig is. A dalárda közben versenyről versenyre járt, s ezzel elindult hódító útjára az azóta híressé vált tápai népművészet. 1930 táján már érlelődik egy táncegyüttes is, aminek megalakulása azonban még évekig váratott magára, 1934 körül jártak ki iae a Szegedi Fiatalok: Ortatay. Radnóti, Tömöri Viola. Budai György és mások, akik a népéletet tanulmányozták. Az egyre gyakrabban kijáró kutatók munkájukkal ébren tartották a falu népében az évszázadokra visszanyúló hagyományápolás szeretetét. Ugyanekkor él itt a festő Nyilasy Sándor, aki Heller nyomdokain haladva ecsetével járul hozzá a tápai .nép életének, viseletének korhű megörökítéséhez. Sorra alakulnak az ország nagyobb hagyománnyal bíró helységeiben a Bokréta néven megismert népi együttesek. Tápéra éppen 45 évvel ezelőtt jut el „a bokrétások atyja" Paulini Béla, s kezdeményezésére 1934 tavaszán megalakult a Tápai Gyöngyösbokréta. Olyan kiválóságok voltak munkatársai — Kodály, Manga. Volly, Tömöri és Ortutay —. akik nagyon jól Ismerték a magvarság gazdag folklórmúltját, s azt is tudták, hogy tevékenységük szárnybontására •éppen az az idő a legalkalmasabb. Hiszen akkor még tisztes paraszti voltában élt falvaink nagy része. Hagyományaikban éltek, így különösebb nehézség nélkül alakulhattak — legtöbb helyen az akkori elöljárók vezetésével — az öntevékeny csoportok, a bokréták. Rövid időn belül Magyarországon száznál jóval több Bokréta szerveződött és. működött, amelyek a saját etnikai tájegységük folklórját voltak hivatottam ápolni. Mindennapi életük egy-egy sajátos mozzanatát — 15 perces keretbe foglalva — állították színpadra, amivel a budapesti István-napi ünnepségsorozaton léptek közönség elé esténként. Tápé 1934 óta vesz részt ezeken a bemutatókon a Tápai lakodalom, vagy a Tápai halászok (később a két műsorbőL egy mű készült) című összeállítás színrevitelével. 1946 és 1949 között egy ideig két néven szerepelek, mert működött még az Országos Bokréta Központ, de mellette bontogatta szárnyát a Népművelési Intézetben is a népi együtteseket összefogó bizottság. 1949-ben az addig Bokrétaként megismert és híressé vált tápai együttes a népi együttes nevet vette föl, de sem személyi, sem egyéb változás nem történt. Érdekes módon — ki tudja milyen suta meggondolásból — némelyek — sajnos roszszul tájékozott és befolyásolt vezető Körök is — ettől az időtől számítják a tápai néptáncmozgalom, s egyáltalán a tudatos hagyományápolás letezését. Pedig ez korántsem igaz! Már a föntiekből is világosán kitűnik, hogy az első hivatalos dátum 1934. év, amitől nem kevesebb, mint 45 esztendő választ el minket. Elválaszt? Nem hiszem, mert azóta folyamatos Tápén a népművészet ápolása, csak — mint láttuk — időközben más nevet vett föl. Így lett népi együttes, aminek a jubileumi éve ma éppen 30 esztendő, sőt. mint Hagyományőrző Pávakör a tizenötödik életévét tapossa. Így ez az év háromszorosan is jubileumi év a Tápai Népi Együttes életében. If j. Lele József Bélyeggyűjtőknek Március 31.—április 8. között rendezik meg Békéscsabán a 17. országos ifjúsági bélyegkiállitást. A kiállítási anyagokat legkésőbb március 5-ig kpll a MABÉOSZ Dél-magvarországi Területi Irodájához (Szeged, Bécsi krt. 29/B) megküldeni. A kiállítás március 31én fél 12-itor nyílik a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban. A kiállításra Ifjúság '79 bélyeg, alkalmi levelezőlap, kiállítási emléklap és emlékboríték jelenik meg. A megnyitás napján az 1944-ben és 1945-ben működött, útőri futár-postaszolgálat emlékére úttörő-futárpostát indítanak Gyuláról Békéscsabára. A kiállítás helyén alkalmi postahivatal fog működni, ahol a kiállítás emlékbélvegzőiével bélyegzik a küldeményeket. * Az Apollo—15 űrhajóval száz darab levelet juttattak fel a Holdra 1971-ben. Ezeket a leveleket akkor a Kennedy Űrhajós Központ bélyegzésével látták el és a két űrhajós. Irwing Scott és Woorden írták alá. Frankfurt am Mainban árverésen hatvanezer frankot fizettek ki egy .Íven valóban nem mindennapi levélért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének postája 1980ban megkezdi az ENSZ tagállamai zászlóinak bélyegen történő megjelentetését. Február eleién sorsolással döntötték el, hogy melyik 16 állam , zászlója szerepeljen az 1980-ban megjelenő bélyegeken. A sorsolás nekünk is kedvezett, így a magyar zászló bélyegképe már jövőre kiadásra kerül. A sorozat utolsó értéKei előreláthatólag 1990-ben jelennek meg. Tekintettel az ENSZ-tagállamok nagy számára, 150 értéket meghaladó, „maratoni" hosszúságú sorra számíthatunk. Bulgária bélyegkiadással emlékezett meg arról, hogy elkészült a Szövetség gázvezeték. A 13 st. névértékű bélyegen látható a vezetéket építő országok — a Szovjetunió. Bulgária, Lengyelország, Roinania, Magyarország, Csenszlovákia és az NDK — zaszlója is. A bolgár postától kaptuk azt a nagyon érdekes, magyar vonatkozású hírt is, hogy bélyegen kívánják bemutatni a nagyszentmiklósi aranyleleteket Deák Endre SZ. SIMON ISTVÁN 18. Nagy vizek krónikája »» Ne vakeset és egyesek szeszélye alapján..." Szeged újjáépítéséről törvényjavaslatot fogadott el a képviselőház. A királyi biztos a törvényt egyebek között Ilyen indoklással pártfogolta: „...azon egyedüli haszon, mely hasonló pusztulásokból vonható, ne vesszen el a városra nézve, azaz: a város ne a vakeset és egyesek szeszélye alapján épüljön ismét föl." Kiknek szánta a megjegyzést — nem fontos ma már. Az újjáépítés valóban körültekintően ment végbe, méghozzá meglehetősen nagy sebességgel. Jól tudjuk, hogy ennek Lechner Lajos volt a szellemi atyja. Az 6 zsenialitásának köszönhetjük a hagyományos városképet. s a kor szemléleti és lehetőségbeli korlátainak a megörökölt nehézségeket. Mert bizony sok mindenben a megoldás keretei sem maradtak ránk — sok másban meg követni sem tudtuk őket. Az újjáépítési terv magyarázatában ez a nagyszerű mérnökember kifejti az akkor egyetlen helyes és elfogadható koncepciót. Talán jobb lett volna, ha vállalkoznak az ősük a város feltöltésére.., — de mikor lett volna abból városrekonstrukció? Jó lett volna az is, ha nem szorul Szeged ilyen kis karéjba... — de hiszen a körtöltés így is majdnem 12 kilométer! Nem bánnánk, ha kicsit erélyesebbek lettek volna, s mondjuk minden házat kőből, téglából rendelnek megépíttetni... — akkor most nem fájna annyira, hogy száz év múltán minden egyszerre kezd elavulni és (Bnkremennl. Bár megépítettek volna tízszer annyi csatornát, kiköveztek volna száz annyi utat, emeltek volna három annyi közintézményt! Ügy sikerült, hogy a víz után sebtében felraktak egy modern elképzelést, s kitöltöttek belőle annyit, amennyire energia volt. A többit későbbi generációkra hagyták. Így is nagy korszaka volt ez Szegednek. Talán Csak a jelen évtizedek dinamizmusa fogható hozzá. Pénze nem volt akkoriban senkinek a pusztulás utánr s téves hiedelem az, hogy netán a segélyekből föl lehetett építeni az új várost. Csak a kölcsön segített. Közintézmények építésére 5 millió forintot kölcsönzött Szegednek az állam, magánépítkezésekre pedig 10 milliót. De jól kibiztosította magát a kincstár, mert a magánadósságokért is a városnak kellett kezeskednie. Igazán jogos ítélkezést az utókor mondhat a hatalmas vállalkozás műszaki és esztétikai értékeiről, amely már jól „meglakta". A minősítés summája körülbelül ez: „Lechner európai példaképe Hausmann párizsi városrendezése volt, amely számot vet a modern nagyváros megnövekedett közlekedésével, a lakás, illetőleg a munkahely megközelítésének mind súlyosbodó problémáival, a városlakók egészségügyi szükségleteivel. Éppen ezért széles utcákat, sugárutakat és körutakat létesít, terekről és nyilvános parkokról, kényelmi berendezésekről, így a vízvezeték, csatornázás, modern világítás általánossá tételéről gondoskodik. A feudális időből származó városmagot, amelynek reprezentáns alkotása a vár és templom, a nemesi palota és a céhbe tartozó kisipari műhely, most körülveszi a burzsoázia övezete a maga üzleteivel, bankjaival, bérpalotáival, a modern városi élet színhelyeivel: közhivatalokkal, iskolákkal, kórházakkal és szórákózóhelyekkel. A külső övezetre, a modern városi proletariátusnak a . perifériákon elhelyezett bérkaszárnyáira, tömeglakásaira és gyártelepeire azonban nincs kellő gondja. Ez a polgári önelégültség és egyoldalúság Lechner tervezetén is tükröződik" (Bálint Sándor). Továbbra is az idézett szerző nyomain haladunk, mert oly tömören és elemzőn tán senki sem centizgette végig ennek a városnak szinte minden korszakát, mint ő. A turista csodálkozása jogos az egyöntetűségen — ám ebben kevés volt az eredetiség. A tervben kifejeződő nagyvonalúság — mely európai igényű nagyváros kereteit jelenti — jórészt illúzió maradt, hiszen éppen maga a polgári korszak rombolta le sorozatosan a fejlődés anyagi alapjait. A szabályosságot is túlzáshoz közellnek érzi az utókor, de hálás az utak és a terek méretezéséért. És ez a bírálat nem kisebbíti Lechner érdemeit, mert korának színvonalán, ízlésvilágát tükrözve dolgozott, s ezzel a csekély megszorítással kivívja még kritikusaitól is a „kiváló" minősítést. Legtöbben a királyi biztosságnak a feltöltés körüli állásfoglalását sérelmezik a későbbi építészek közül. Az utak és utcák magasításával ugyan valamiféle belső „gátrendszert" alkottak, remélve, hogy majd a folyamatos belső feltöltés követi ezt a lépést — hanem ezzel egyszersmind berekesztették a várostestbe is a nedvességet, s a valódi mélyedések lecsapolhatatlanságát is elérték. Innen a sok nedves ház és pincelakás, ezért volt és maradt drága sok városrészben máig is az építkezés. A városszint egyenetlensége ezer gondot hagyott a csatornázás ügyeire is. A kor embere természetesen másként látta mindezt. A vész után épült és felépült a város — s ez a szenvedések után mindennél nagyobb gyönyörűséggel töltötte el. Kaszárnyákat építtetett az állam, díszes középületeket, ez időből való a posta, a financia, a bíróság épülete, a híreshírhedett Csillag-bőrtől?, a színház, elkészült az új közúti híd, kétszeres nekifutással a rakpart,' az újszegedi vigadó, egy sereg iskola és egyházi épület... Nagy étvágya lett Szegeden a polgárságnak, saját tőkéjével és a kölcsönökkel maga is tollászkodott — hanem a kölcsön törlesztése körül nagy zavarok támadtak aztán! Félig készen álltak házak, rengeteg volt közöttük az eladó, mert a város kezességet vállalt a hitelért, s valahogyan biztosítania kellett magát. Sok házat akár ingyen is meg lehetett volna akkoriban venni, átvállalva a kölcsön törlesztését. Azt talán mondani sem igen kell, hogy őfelsége, a király visszajött Szegedre, behajtani a nép megbecsülését és tiszteletét az egykori látogatásért - és pártfogásért. Történt ez 1883-ban. S az előkelőségek nem győzték hangsúlyozni, hogy „a királyi akarat" .. . meg effélék. A nép azonban emlékezett egy valódi történelmi nagyság szózatára. A Kossuthéra. „Bái-mit és mennyit is-tegyen a királyi hatalom által támogatott nemzet Szeged javára, ez csak segítség lehet az alkotásnál, de nem maga az alkotás. Ennek nagy munkájában az oroszlánrész mindenesetre Szeged népének csüggedetlen erélyére vár." Akkor is, azóta ls. (Folytatjuk.)