Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

* Szombat, 1979. február 4. technika hohhi Devizát B'.mwi mwma. .Atí.";; .vu cgr-err > ff Mindentudó" mikroszkóp Az utóbbi éveKoen mindJobban elterjedtek a nagy pontosságú, kontrasztos, Ibolyántúli sugárzóval felszerelt és így különlegesen jól áttekinthető színes képet mutató fénymikroszkópok. Felmerült az nz igény is, hogy a mikroszkópokicai ne csak megtekinthetők legyenek az egyes preparátumok. tárgyak, hanem azok biológiai fejlődése, változása, olvadása vagy dermedése fotográfiai úton ls követhető és rögzíthető legyen. Ez alapvetően elősegíti a Vizsgált eljárás dokumentálását, és más kísérletekkel, ellárásokfcal való objektív összehasonlítását A természetes világítás a mikroszkópi feltételek készítéséhez elégtelen. Az izzólámpás megvilágítás koncentrált fénysugarai pedig sokszor olyan hőt fejlesztenek, amely káros a preparátumra. Mindamellett mind (t természetes, mind az Izzólámpás világítással viszonylag hosszú expozíciós időre volt szükség, és ez a képek elmozdulás okozta életlenségét vonta maga után. E nehézségeken azáltal lettek úrrá, hogy olyan kis méretű villanófény-berendezést konstruáltak, amely a mikroszkópba beépíthető, és fényét az optikai útba beillesztve sugározza a vizsgált tárgyra. E „mlkroblitz" készülékkel már megoldható a mikrovilágban élő és mozgó tárgyak. kristályok növekedésének. átalakulásának tetszés szerinti mozgásszakaszokban való lefényképezése. A beépített villanófény megvilágítási ideje kb. 1 ezred másodperc, arrtt elegendő ahhoz, hogy 0.001 milliméter nagyságrendű réseleteket megörökíthetővé tegyen. A villanások — tehát az egyes felvételek is — kb. 3 másodpercenként követhetik egymást. Ennél nagyobb felbontóképecs' ;t f nem ls várnak el a fénvmlkroszkópoktól, annál inkább a más .elven működő eleklromikroszkőpoktől. Képünkön: Angol gyártmányú „mindentudó", igen egyszerűen kezelhető fénymikroszkóp, amely a legkülönfélébb objektumok vizsgálatára használható. Orgona a gyermekszobában A század elején a zongora a polgári házak elmaradhatatlan tartozéka volt. A diadalmasan előretörő gépzene — a rádió, a hanglemez, utóbb a tv és a magnó — háttérbe szorította a házi muzsikálás hagyományos formált, és a zongoragyártás töredékére esett vissza. Az utóbbi évtizedekben még egy újabb eszköz ls megjelent versenytársként, az elektronikus orgona. amely fokozatos olcsóbbodása révén most kezd. elterjedni. Míg a hagyományos zongora különböző márkájú példányai csak a vájt fülűek számára felfedezhető hangzásbeli árnyalatokban térnek el egymástól, addig az egyik elektronikus orgona alig hasonlít a másikhoz: más a méret, a billentyűzetek száma, a pedálok elrendezése. a hangzásbeli klfelezések lehetősége, a hangerő, a frekvenciatartomány. A legmegkapóbb a hanghatások gazdag változatossága. A hangszeren nemcsak a színpompás orgonamuzsika hangja zendíthető meg, hunom csaknem valamennyi hagyományos hangszerünket utánozni tudja: a fuvolát, a hegedűt, a trombitát, az oboát, a hárfát, a csellót. r rw ero szerűm A világ sok fejlett és gazdag országát megelőzve elsőnek nálunk számoltak fel vagy szorítottak vissza több veszedelmes állatbetegséget, mint például a veszettséget, a takonykórt, a tenyészbénaságot, a sertéspestist stb. A száj- és körömfájás vírusának Európában három típusa fordul elő. Ezeket a típusokat O, A és C betűvel jelölik a szakemberek. A védekezés egyik nehézsége abból fakad, hogy az az állat, amelyet például a C típusú vírus megbetegített, meggyógyulását követően megbetegedhet az O, maid az A típusú vírustól ls. Mivel a megelőzés céljából tervejbtt oltásnál. Járványmentes időben, mindhárom típus támadásától tartani kell, olyan oltóanyagot — úgynevezett OAC trivalens vakd nát — állítanak elő, amely mindhárom vírustípus felhasználásával készüL Az ilyen oltóanyag azonban a konljrétan megjelent típussal szemben korántsem ad olyan védettséget, mint a megegyező típusú — monovalens — vakcina. Ezért egy-egy járvány felléptekor sőt már közeledtekor, nyomban meg kell határozni a vírus típusát. A száj- és körömfájás elleni oltóanyagot hazánk ma már maga állítja elő, megtakarítván a korábbi Import tetemes devizaköltségét. Könny űszeikezeffe! gyorsabban A mintegy másfél évtizede feltűnt könnyű zerkezetes építési mód világszerte véglegesen csatát nyert, nagykorúságának korszakába lépett. A kísérletek lefolytatása, az egyes rendszerek kialakítása, a tervezési metodika kidolgozása után sehol nem volt könnyű elfogadtatni az újfajta építési módot. A könnyűszerkezetes építés ugyanis valójában nagyon bonyolult, nagyobb szakértelmet és fejlettebb ipari kultúrát kívánó, jó együttműködést feltételező. és 25-30 százalékkal drágább, mintha ugyanazt az objektumot téglából, panelből, blokkokból építették volna. Van azonban néhány döntő momentum, ami mellette szól: az anyagmegtakarítás, a kisebb munkaerő-szükséget és a rövidebb kivitelezési idő. Márpedig ami az anyagot, az embert és az időt Illeti, mindháromból egyre kevesebb lesz. Számolni kell azzal, hogy egyre kevesebben lesznek, akik télen-nyáron vállalják a sokszor mostoha körülmények *özt végzendő építőipari munkát. A könnyűszerkezetes építési munka érte'mesebb, képzettebb szakembergárdát kíván! Ez megváltoztathatja a hagyományosan durva és nehéz építőipari munka társadalmi megítélését, a szerelő jellegű tevékenység vohzóvá teheti a fiatalok számára az építőmunkát. A rövidebb kivitelezési időről szólva pedig azt kell megemlneni. hogy a könnyűszerkezetes építési mód mintegy négyszer • gyorsabb valamennyi hagyományos technológiánál I Képünkön: a könnyűszerkezetes építés egyik iskolapéldája. Az 50 ezer négyzetméter alapterületű majdani csarnoképület tetőrácsszerkezetét kútalapozásű oszlopok tartják. Az építményt oldalfalpanelekkel veszik körül, s cementkötésű, faforgácsaimé vála'zfalelcmekkel hajtják végre a belső térelosztást. Rendkívül rövid Idő alatt elkészülhet egy ilyen hatalmas csarnok ezzel a ma ismert, leghatékonyabb építési móddal. Importált jéghegyek Rövid tudományos hírek Az elektronikus orgonában a billentyűzeten kívül nincsenek mechanikus alkatrészek, panelekbe épített' tranzisztorokból és más elektronlkai alkatrészekből épül fel a hangszer. Az Integrált áramkörök elterje rt'-se és olcsóbbodása tette lehetővé a méretcsökkentést, a hangszerek árának mérséklését. Olyannyi-ra, hogy ma már n gyermekszobákban elférő miniorgonák előállításának sincs akadálya. Képünkön: Nyugatnémet gyártmányú. 37 . billentyűs „Orgonetta" miniorgona. Földünk édesvízkészletének kevesebb mint egy százalékát találjuk viszonylag könnyen hozzáférhető helyen; folyókban, tavakban és a föld alatt. A többi a glaccserekbe és a sarkvidéki jégsapkákba van zárva, méghozzá kb. 00 százalékban az Antarktiszon. Napjainkban az ivóvíz is az energiahordozókhoz és nyersanyagokhoz válik hasonlóvá, minthogy egyre szűkösebbnek bizonyuló készleteiért egyre többet kell fizetni. Egyértelmű a következtetés: meg kell vizsgálni, hogy a sarkvidékekről jéghegyek formájában szállított ivóvíz állná-e a versenyt a tengervíz sótalanításával nyerhető ivóvízzel szemben. A fantasztikusan hangzó ötlet egyébként nem ls új: 1090 és 1900 között rendszeresen vontattak ki léghegyeket Dél-Chiléből Valparalsóba. sőt a perui Callaóba is, 3900 kilométer távolságra. De ez még a modern hűtőipar korszaka előtt történt, s a vállalkozás jég beszerzésére irányult. A közelmúltban viszont a nagyon vízszegény, de ez idő szerint tőkeerős Szaúd-Arábia karolta fel a jéghegyek importjának az ügyét. 1977. június végén Párizsban szakértők egy csoportja arról biztosította a SzaúdArábia vízellátásáért felelős Mohamed A1 Faisal herceget, hogy az Antarktiszról édesvizet szerezni nem csupán technikailag lehetséges, de 30—50 százalékkal olcsóbb. mint a tengervizet sótalanítani. Műholddal választanának ki egy lehetőleg szabályos téglatest alakú, a közepesnél kisebb (kb. egy kilométer hosszú. 300 méter pzéles) jéghegyet az Antarktisz atlanti-óceáni partjáról frissen leválók közül. A jéghegyet a tetejébe mélyesztett, hatalmas vascölöpökhöz erősített kötéllel vontatná három hajó. A jéghegyet valószínűleg megpróbálják áramvonalasabbra (nagyjából hajó alakúra vágni), de nagy tömege miatt igy is csak lassan haladhat. A tervek szerint egy hét alatt gyorsulna fel kb. óránként 30 kilométeres sebességre. A következő feladat annak megakadályozása, hogy a jéghegy megolvadjon, mialatt áthalad az Indial-óceán meleg vizén. E célból hatalmas plasztikfóliába burkolnák: ez megakadályozza, hogy a víz a jég mellett állandóan melegebbre cserélődjék; a jéghegy saját hideg olvadékában úszva alig olvadna. Az igazi nehézségek a megérkezésnél kezdődnek. Az Adenl-szoros túl sekély egy „gazdaságos" mére-ű jéghegynek, azért az egy darabban nem juthat el a vörös-tcngerl Jeddába. Vagy szeletekre vágva kell odahúzni, vagy felolvasztani Adennél és a vizet továbbszállítani. Az itt felmerülő költségek tennék ki a víz árának nagy részét. Ha eddig óvni kellett a jéghegyet az olvadástól, most probléma megolvasztani: ez sokkal több energiába kerül, mint a vontatás. Bármekkorák legyenek is a nehézségek, könnyen elképzelhető, hogy a jéghegyek importálására a nem túl távoli jövőben sor kerül. Ez a vízellátás igen megbízható forrása lenne és ráadásul nem jelentene beavatkozást a természet kényes folyamataiba, hiszen minden emberi közreműködés nélkül is évente több mint tízezer jéghegy válik le az Antarktiszról es olvad fel az óceánban. Az olcsónak ígérkező vízforrás Ausztrália és egves dél-amerikai államok érdeklődését is felkeltette. M. I. CSÁSZÁRMADÁR TENYÉSZTÉSE FOGSÁGBAN Európában hegyvidéki erdőkben, láperdőkben él a fogoly nagyságú császármadár. Színe szürkés és rozsdabarna árnyalatú. Tollazata feketével és barnával mintázott. Előszeretettel tartózkodik fákon. A kakasnak magas trillázóslpoló hangja van. Az Európában honos császármadár közeli rokonát az USA-ban több évtized óta tömegesen tenyésztik. A tenyésztési tapasztalatok szerint nagyon fontos, hogy a tenyésztés mindkét tagja harmonizáljon egymással. Mivel egész éven át párban élő madarak, a fajta más tagjaival Igen agresszíven viselkednek. Ezért a tenyésztésben a gondozás nem könynyű feladat és lényeges a megtelelő ketrecek kiválasztása. A császármadár sikeres meghonosításával tovább folynak az USA-ban a kísérletek. A LEGMAGASABB KÉMÉNY A Szovjetunió Energetikai Intézete légmedence-védelmi laboratóriumában „teli tüdővel" működik a különböző légköri feltételeket imitáló aerodinamikai berendezés. A tudósok a berendezéshez, bekötik egy hőerőmű kéményeit (az igazi kémények százszorosával kicsinyített másolatait), és érzékeny műszerek segítségével megállapítják, melyikükben jobb a légvonat. A hőerőmű szívó-szellőzőkéményeinek elvben biztosítaniuk kell a tüzelőanyag égéstermékeinek azonos légköri „emeletekre" való szállítását, ahol bekapcsolódnak a természet körforgásába, és ahol a mikroorganizmusok könnyen felveszik azokat. Azonban, ha az új nagy teljesítményű hőerőműveken az eddig elfogadott rendszert alkalmazzák, amelyben minden egy* kazánnak saját kéménye van, akkor kiderül, hogy az égéstermékek nem mindig érnek el elegendő sebességet ahhoz, hogy a kellő magasságba emelkedjenek. Az aerodinamikai berendezéssel végzett vizsgálatok döntötték el, hogy voltaképpen milyen kémények a leghasznosabbak. A nagy magasságú és, ami a legfontosabb, többcsöves kémények bizonyultak a legjobbaknak. Ezek elsősorban hatékonyság tekintetében előnyösen különböznek a többiektől. Minden egyes kazán számára van egy kis átmérőjű elszívócső; ezek egyetlen erős áramlásban gyűjtik öszsze a főfúvóka termékeit; ez utóbbiak ennek következtében erősen felgyorsulva, szétszóródnak, messze túl az ember számára tiszta levegőt biztosító légrétegek határain. Az Energetikai Intézet tudósainak kutatásai Moszkva városgazdálkodásában gyakorlatilag megtestesülésre találnak. A 25. sz. Hőerőmű számára például egy száznyolcvan méter magas, többcsöves konstrukciójú kémény épült. TENGERI KÖRNYEZETVÉDELEM JAPÁNBAN Japánban olyan tudomá, nyos intézményt hoztak létre, amelynek kutatói kizárólag a tankhajó-katasztrófák megelőzésével és- az olaj kiömlések következményeinek csökkentésével foglalkoznak. Az „Oil Spill Prevention Ingtitute" a Közlekedési Minisztérium égisze alatt működik. Az intézet költségeit a japán Hajóipari Alapítvány finanszírozza. Az intézetben jelneleg két kísérleti medencében dolgoznak. Az egyikben hullámgenerátorok segítségével valós tengeri helyzetet teremtenek a benne úszó tankhajómodellek számára. A másik medencében többek között a kiömlött olaj terjedését vizsgálják.