Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

3 Kedd, 1979. február (fc Pártiskolai évadnyitó Szegeden A közelmúltban véget ért tanulmányi időszak után fiétfőn, tegnap délelőtt újabb haLigatócsoport kezdte meg munkáját Szegeden, az MSZMP Csongrád megyei Oktatási Igazgatóságának 5 hónapos pártiskoláján. Csaknem nyolcvanan vettek részt a menyitón. Dr. Szilágyi Júlia igazgató és Szögi Bela, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott köszöntőt. Az iskola hallgatói pártalapszervezeti titkárok, vezetőségi reszortfelelősök, valamint társadalmi és tömegszervezetek aktivistái. Csongrád megyei üzemekben, téeszekben, intézményekben hasznosítják majd az öt hónap során szerzett ismereteiket A csepeli kikötő rekordja Tavaly — fennállásának 50. évében — lépte át először a 2 millió tonnás teljesítményt a csepeli kikötő. A további fejlesztési tervek elsősorban a nyütrakodói és a konténeres tevékenységet l tartják szem előtt. (MTI) Hegbízólevéllel Paksra Az atomerőmű építését világszerte az építőipar magasiskolájának nevezik. Bizonyára így tartják ezt PaJcson is, ahol népgazdaságunk ötödik ötéves tervének legnagyobb beruházásába kezdtek esztendőkkel ezelőtt Azóta már kinőttek a földből a monumentális létesítmények falai, s a terveik 6zerint az 1760 megawattos erőmű első blokkját a jövő év végén üzembe helyezik. A hazai viszonylatban egyedülálló építkezés sok jó szakembert igényel. A munkából természetesen a fiatalok is kiveszik a részüket. Hogy az elképzelések sikeresen megvalósuljanak és a nagy mű gyomrában „féllobbanjon" az energiát adó atommáglya, a KISZ IX. kongresszusa „örökbe fogadta" a paksi beruházást Az ifjúsági szövetség vállalta: annyi és olyan képzettségű ifjú szakembert küld a helyszínre, amennyire és amilyenre szükség lesz ahhoz, hogy a létesítmény határidőre és kiváló minőségben elkészüljön. A határozat 1976 tavaszán született. Hamarosan ifjúsági brigádok alakultak, majd a KISZ KB intéző bizottságának felhívására tavaly munkába állt az első komplex különítmény, a százfőnyi építőbrigád. Tagjai egy évre szóló megbízólevéllel érkeztek Paksra. Az eddigi eredmények azt mutatják, a szervezők méltán számítottak a fiatalok lelkesedésére, szaktudására. A kedvező tapasztalatok alapján ezért az idén 200 főre bővítik a létszámot. Nemrég jelent meg az újabb felhívás, melyben a KISZ KB ács-állványozókat, vasbeonszerelőket, hegesztőket, szerkezeti lakatosokat, kőműveseket, kubikosokat, villanyszerelőket, gépkezelőket, művezetőket és mérnököket hív a nehéz, felelősségteljes, de gazdag szakmai tapasztalatokat és jó kereseti lehetőségeket kínáló munkára. A jelentkezés feltételeiről Horváth András, a Csongrád megyei KISZ-bizottság munkatársa tájékoztat: — A felhívásra jelentkezők közül a munkahelyi KXSZ-szervezetek — a párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel történt előzetes egyeztetés alapján — jelölik ki a feladatok ellátására alkalmas fiatalokat. A szakmai igény ismert. A KISZ KB ifjúmunkás osztálya' felhívta a figyelmet arra, hogy a fl Cremona-üzem Országszerte keresett áru a rétegelt falemez és a furnérlap. A Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság falemezgyárában, a Cremona-üzemben hasítják, szárítják, osztályozzák a vékony furnérlemezeket. Darabolják a dobszáritóból érkező furnérlapokat Somogyi Károlyné felvételed Májas 1. szocialista brigád tagjai osztályozzák, kötegelik az árut mozgósításnál elsősorban a tanácsi vállalatoknál, a mezőgazdasági szövetkezetek építőrészlegeinél és az ipari szövetkezetekben dolgozó KISZ-eseket vegyük számba. A Csongrád megyeiekkel március elsején Szegeden, a megyei KISZ-bizottságon fogjuk megbeszélni a részleteket, felvilágosítjuk őket a legapróbb tudnivalókról. A kiválasztottak március közepén kétnapos felkészítésre Paksra utaznak. A tényleges munka április másodikán kezdődik. Az építkezésen részt vevők KlSZ-megbízólevelet kapnak, munkaviszonyuk továbbra is fennáll az eredeti munkáltatónál. Szakmai irányításukat a 22-es számú Állami Építőipari Vállalt látja eL A brigádtagok különféle kedvezményekben, szociális juttatásokban részesülnek, így például megérkezésükkor háromezer forintos segélyben, utazásiköltség-térítésben. Elhelyezésük ifjúsági munkásszálláson lesz, művelődési és sportolási lehetőségeik biztosítottak, a brigádnak külön klubja működik. Laczkő József az elsőit között iratkozott föl a jelentkezők listájára. Neki már tapasztalatai vannak az ilyen rendkívüli vállalkozásokról, hiszen két évig szibériai hidegben edződött a faipari kombinát építkezésén. — Alig hat hónapja jöttein haza Uszty-Ilimszkből •— mondja —, s most itt az alkalom újabb „kalandra"Már amennyire kalandnak nevezhető a Pakson ránk váró munka. Nem félek a lehetetlentől, szeretem a nagyfeladatokat. Tudom, ránk figyel az egész ország, nemcsak mi fogjuk látni munkánk eredményét. Asztalos vagyok a ZÖLDÉRT építőrészlegénél, a keresetem átlagosan 5300 forint. Pakson ennél is többre számítok. Igaz, 37 évemmel kinőttem már a klasszikus KlSZ-korból, de a kedvem a régi. Kovács Gábor, az Üj Élet Tsz lakatosa 24 éves fiatalember. Szaktudása alapján joggal számíthat rá, hogy bekerül a paksi KISZ-brigádba. — Még DÉLÉP-es koromból emlékszem — meséli —, milyen jó érzés egy igazán hatalmas építkezésen dolgozni. Részt vettem az újszegedi magasház és a szalámigyár klímatornyának építésében. A jelenlegi munkahelyemen sem sok a lakatos, de belátták, amit Páson tanulok, az a téesznek is hasznára válik, ha visszajövök. Ezenkívül komolyan veszem, hogy a KISZ kongresszusi vállalásának teljesítése egyben az én kötelességem is. Rózsa Imre Qsi©!8 M

indig zavarban vagyok, valahányszor olyan témám akad, amely nem köthető közvetlenül egy vagy több személyhez, lezajlott eseményhez, földrajzi vagy munkahelyhez. Töprengek, mert könnyen rásütik az emberre a bélyeget: „moralizál". Nem is lenne baj, ha nem gúnyolódó értelmében használnák a fogalmat, tudniillik úgy, hogy „már megint erkölcsi prédikációt tart..." A moralizálás ugyanis a szó eredeti értelmében azt jelenti, hogy valaki erkölcsi kérdésekkel foglalkozik. Ehhez pedig gyakran kínálkozik alkalom, kiváltképp, ha sok társadalmi tapasztalat halmozódik föl, s ha az álláspont nem egy, hanem számos — különböző munkaterületen dolgozó — ember véleményével egyezik. E kissé kényszerű „mentegetőzés" után elárulhatom (hiszen a címben is lelepleztem már magam): az önértékelésről szeretnék beszélni. Azt hiszem, két okból is izgalmas lehet a téma. Egyrészt állandó és mélyreható önértékelés nélkül aligha fejlődhet a személyiség. Másrészt az önértékelés elég gyakran zsákutcába viszi az egyént, ráadásul nem egyszer a hivatalos értékelés felületessége, vagy torzulása miatt. Nem hiszem, hogy túlságosan bonyolult ellentmondásról van szó. Az értékrend felborulása azonban megkeresíthet életeket, szétzilálhat közösségeket, vagy éppen kiteljesítheti az egyéniséget, s alkotó közösséggé formálhatja a munkahelyek különböző csoportjait. Kell, hogy mindenki tudja magáról: mennyit ér. Az ítélet helyessége azonban attól függ, hogy az ember mihez, kihez vagy kikhez viszonyítja önmagát. Válasszunk egy általános alanyt — aki mögött természetesen rengeteg ember húzódik meg, s ezúttal teljesen mindegy, hogy a szereplőket bolti eladóknak, esztergályosoknak, orvosoknak vagy színészeknek nevezzük. Ismerek két embert, azonos beosztásban dolgoznak egy gyárban. Egyikük öreg róka már, évtizedes rutinnal, a másik sem kezdő. De felkészültebb, műveltebb; szabad idejében szakmai és politikai, szépirodalmi műveket lapozgat; érdekli a művészet, a világpolitika. Mindenhez hozzá tud szólni, vitatkozik, érdeklődik. Idősebb kollégája baráti társaságban, csevegéssel tölti szívesebben az idejét, látóköre beszűkült, érdeklődése egysíkú. Mindkettő rendes, becsületes ember, tisztességesen dolgozik. Az idősebbnek feltűnt, hogy ifjú kollégája lassan megközelíti az ő bérét. Hogyhogy? És felháborodik? Miért kapott amaz 5 forínt órabéremelést, amikor neki csak 2 forint jutott? A •színvonalkülönbséget nem érzékeli. Csak a munkahelyen eltöltött Időt veszi alapul, s rossz úton járva, túlértékeli önmagát. Keserves érzés lehet. Kulturáltabb életmóddal aligha jutott volna ide. Azt hiszem, nagy baj van azzal, aki saját maga előtt sem meri leleplezni önmagát. Elképzelhető-e egyáltalán valósághű önértékelés? Azt hiszem, nagyon ritkán. Ehhez az kellene, hogy az egyént környezete is olyannak ítélje meg, mint ő önmagát. , Márpedig a munkahelyi irigységről, a féltékenységről nehezen tudunk lemondani. És kevés az olyan munkahelyi vezető, aki büszkén kihúzza magát, ha egy beosztottja túlszárnyalja őt. Pedig saját eredményének is elkönyvelhetné. Az önérzet az egyéniség pótolhatatlan „tartozéka". De mindig és mindenkit tévútra vezet, ha másokhoz, s nem a feladatok végrehajtásához, a munkához viszonyít. Mit jelentene a helyénvaló önértékelés? A harmonikus ember kibontakozását. Tudnom kell, mennyit érek,' mire vagyok képes, de nem azért, hogy másokkal összevessem képességeimet. hanem azért, hogy magasabbra állíthassam a mércét önmagam előtt... Túlértékeléshez vezethet persze az is, ha másokat rosszul értékelnek. Mondjuk, eltúlozzák erényeiket, tompítják a hibát, melyet mások észrevesznek, sőt felnagyítanak. Összeütközések sorozata kezdődhet ebből, s nem lehet kétséges: gyakran a munkahelyi vezető a hibás. Aligha van olyan bonyolult gép vagy „szerkezet", mint az ember. Vele bánni; hozzájárulni kiteljesedéséhez — mindennél felelősségteljesebb feladat. De beszéljünk még az önértékelés változatairól. Bizonyára Önök is sok olyan emberrel találkoznak, akik aláértékelik önmagukat. Ne higgyék, hogy ez jó. Közöttük szerény, vagy túlzottan szerény embereket találunk, olyanokat is, akik nincsenek tisztában önmaguk értékeivel. De nem hiányoznak e sorból a számítók sem. Egy részük meg van győződve arról, hogy ha aláértékeli a képességeit, akkor kisebb követelményt állítanak elé. És nem kevés az álszerények száma sem, akik számításból „becsülik le" önmaguk tehetségét,' azért, hogy mások túlértékeljék azt. Beszélhetnénk a „második vonalban" dolgod zó vezetők típusáról. Közülük többen részben „tekintély tiszteletből", részben azért értékelik túl nyilvánvalóan gyengébb adottságú vezetőjüket, hogy ők még jobbi képességűeknek látszanak. Ravasz játék,' meg kell hagyni. De mit segít az ügynek, és mit ho? az egyén számára? Aggódva figyelem azokat az embereket," akik az önértékelés magas fokára jutottak: kiegyensúlyozottak, harmonikus életet élnek, önérzetesek, mindig önmagukat adják, s hibáikat is képesek kijavítani. Miért féltem őket? Mert a többiek sandán tekintenek rájuk. Apróbb hibáikat felnagyítják, vagy éppen erénynek tüntetik föl, s a torz tükörben elbizonytalanítják őket. Vívódásuk nenl egyszer kudarchoz vezet. Az önértékelésről azonban nem lehet szólni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a munkahelyi értékelést. Ki értékel? Ki mondja? Van-e tekintélye előttem, és alapja ahhoz, hogy megítéljen? A munkám minősége az alap, vagy az, hogy egyszer — tálán igazságtalanul — visszaszóltam? Es szerepet játszik-e az, hogy honnan indúltam? Ismernek-e egyáltalán, hogy véleményt mondjanak rólam? A hivatalos értékelés egybeesik-e azzal, amit ugyanaz a személy társaságban mondott rólam? Ezernyi kérdést sorolhatnék. Mindenki megkeresheti rájuk a választ. A kérdések felelősségre utalnak; a személyzeti munka felületesség esetén, végzetes törést okozhat az ember életében. E

ljutottunk addig, hogy végül az éri tékelés biztonságáról, megbízhatói ságáról' ejthessünk szót (hiszen néfeJ küle nem létezhet valósághű önértékelés)'.' S ebben sohasem az egyént, mindig d közösséget kell a középpontba állítaniI Egy ember — különböző fokon — mindi# szubjektív. Több ember ítélete, mélyrete» kintése és közelsége rendszerint hitelesebb képet fest, s az egyén csak tiszta, torzításmentes tükörből képes visszanézni önma^ gára, ellenőrizni önértékelésének mozzanat tait. Ha igaz az — és miért nem volná igaz —, hogy a személyiség szerepe egyre nagyobb társadalmunkban, akkor a sze-; mélylség kibontakozásáért egyre nagyobb a felelősség a politikai, a gazdasági munkában, a munkahelyeken és iskolákban, as élet minden területén. A számítóan hamis önértékelők törvényszerűen lelepleződnek. Az igazi értékek előtt azonban nem lehet akadály. Ezért „moralizáltam". LELE BELA Történelmi városközpont Az állami tulajdonban levő házak több mint hetven százalékát újították fel eddik Sopron történelmi városközpontjában. Várhatóan 1985-ben látható majd teljes szépségében az egész rendbe hozott belváros. (MTI) Megemlékezés a KGST jubileumáról Vezető propagandisták, pártiskolai tanszékvezetők, oktatók folytattak hétfőn, tegnap eszmecserét Szegeden, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságán a KGST megalaku-1 lásának 30 évfordulója alkalmából. A szocialista országok sokoldalú fejlődésében alapvető jelentőségű gazdasági együttműködés eredményeiről, tapasztalatairól és jövő kilátásásairól előadást tartott dr. Sas György, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Tavaszvárás a Siomokföldeken Szőlőmetszés és telepítés Forráskúton Amíg a kötött talajokon a belvizek elvezetése ró nagy feladatot a gazdaságokra, addig a laza homokföldek legtöbb helyen már befogadták a felgyülemlett csapadékvizeket, s újból megindultak a tavaszváró munkák. A forráskúti Haladás Tsz 250 hektáros szőlőültetvényein népes csapatok szorgoskodnak, személyenként naponta átla-gosan több mint négyszáz tőkét szabadítanak meg a felesleges vesszőktől. Közben befejezéshez közeledik 103 hektárnyi új telepítés, csupán kilenc hektár vár beültetésre. Szervestrágya- és műtrágyaszóró berendezések járják a területet és egy száz lóerős lánctalpas traktor mélyforgatással dolgozza be a talajba a hatóanyagot. Már a korai burgonyának is megkezdték a vetőágykészítést. A tervek szerint — ha az időjárás is megenged di — e hónap derekán kibontják a vermeket, a tárolóhelyekről a termálenergiával fűthető, kétszeres hasznosítású baromfinevelő telep jelenleg üres építményeibe viszik majd csíra^tatni a szaporítóanyagot. Ebben az esztendőben 350 hektáron termelnek burg<v nyát. A vetőgumók kiültetése ptán kezdik meg a csirkenevelő házak másodszori hasznosítását. Az idén 65 vagon pecsenyecsirkét szállítanak piacra,