Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-03 / 28. szám

Szombat, 1979. február 5. 3 Végső búcsú Béréi Andortól Családtagjai, egykori munkatársai, elvtársai, a magyar politikai, kulturális és tudományos élet képviselői kisérték utolsó útjára pénteken Berei Andort, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét, a Kossuth Könyvkiadó volt igazgatóját. A Mező Imre úti temető díszravatalozójában a vörös drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál a párt és állami életünk jeles képviselői álltak díszőrséget. Az MSZMP Központi Bizottsága, elvtársai, harcostársai, volt munkatársai nevében Győri Imre, az MSZMP KB titkára vett búcsút az elhunyttól. A többi között megállapította: Berei Andor élete, munkássága kora ifjúságától halálának pillanatáig töretlenül azon a pályán ívelt, amelyen pártunk jeles harcosai haladtak és haladnak. Berei elvtárs a pártalapítók nemzedékéhez tartozott. Kommunista élharcosként, teljes energiával, fáradhatatlanul, odaadással, szilárd elszántsággal, s ugyanakkor nagy szerénységgel mindig ott volt, ahol kiváló képességeit a leghasznosabban tudta kamatoztatni a dolgozók érdekében, a forradalmi munkásmozgalom, a szocialista társadalom javára. Berei Andort a munkáskásmozgalmi panteon sírkertjében helyezték örök nyugalomra. (MTI) Icélgyártási rekord A Dunai Vasmű acélművében a hármas martinkemence Béke szocialista brigádja az eddigi acélgyártási rekordot .alaposan megjavítva pénteken, tegnap 2 óra 20 perces adagidő alatt 176 tonna jó minőségű acélt csapolt. Ezt megelőzően a Dunai Vasműben a legjobb eredmény 64 tonna/óra volt. Cement a BCM-ből Pénteken elkészült a 6 milliomodik, tonna cement DélBaranya ipari óriásában, az 1972 őszétől minden esztendőben többet termelő Beremendi Cement- és Mészműben. A BCM jól startolt az új esztendőben: a félkészterméknek minősülő klinkerből 7000 tonnával, cementből 15 000 tonnával teljesítették túl első havi tervüket. Két kiállítás is nyílik a hét végén Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeum rendezésében. A Medgyesy-teremben Füz Veronika fiatal szegedi szobrász rajzainak és szobrainak kiállítását ma, szombaton délután 5 órakor Tóth Sándor szobrászművész nyitja meg. A Tornyai múzeum és az élelmiszeripari főiskola állattenyésztési karának múzeumbaráti köre a Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrártörténeti emlékeinek megmentését tűzte ki legfőbb céljául. Az 1927-ben Budapesten alakult kör hódmezővásárhelyi csoportja az élelmiszeripari főiskola állattenyésztési karán 1973 óta működik. Gyűjtőmunkájuk minden olyan használaton kívüli néprajzi-mezőgazdasági eszközre kiterjed, amelyeknek megmentése igen fontos. Február 4-én, vasárnap déli 12 órakor a Tornyai János Múzeum emeleti kiállítótermeiben dr. Vlcskó Lajos, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója nyitja meg a Vásárhelyi térképek című kiállítást, amely a város és környékének múltját szemlélteti. Fordul a kocka címmel műveltségi vetélkedőt rendeznek az ipari szövetkezetek a KISZ-alapszervezetek és a klubok részére a KISZÖV-klubben ma, szombaton délután 3 órakor. A vetélkedőn a Country, a Western Folk és a MORt. együttes, valamint Szurdi Zsolt népi hangszereken Műsorajánló]játszó zenész szórakoztatja a résztvevőket. Mesemozi szerepel a Juhász Gyula Művelődési Központ gyermekfoglalkozásán február 4-én délelőtt 10 órai kezdettel. Gyermekeknek szól a Móra Ferenc Múzeum múzeumi matinék sorozatának következő foglalkozása. Február 4-én délelőtt 11 órakor a Vasvirágok című kiállítás termében Veres Mihálv festőművész rajzfoglalkozást tart, Egy kis állatvédelem címmel pedig Csizmazia Zoltán tart előadást az Ember és környezete című kiállítás termében. Bencze Ilona és Maros Gábor színművészek ím, szólal az ének című előadóestjét rendezik meg a Bartók Béla Művelődési Központban február 5-én este 8 órakor. Közreműködik Fiumei Dóra (zongora). A műsorban többek között Janus Pannonius. Petőfi, Ady, József Attila és Gábor Andor művel szerepelnek. _ A romantika zeneművészete a főszereplő az Országos Filharmónia főiskolalegyetemi bérletének «oron következő koncertjén, melyet február 5-én este fél 8-kor rendeznek meg a Liszt Bizottság a tejiparban Különleges helyzet és homo mensura Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának hangversenytermében. Közreműködik Deák Tibor. Kerek Ferenc (zongora). Kraszna László (klarinét), Rákosi Géza (hegedű), Sin Katalin (gordonka) és Slnkó György (ének). A műsorban Mendelssohn, Schubert, Brahms és Schumann művei szerepelnek. A Mozart Fúvóstríó Bachés Mozart-műveket játszik a hanglemezbarátok klubjának soron következő összejövetelén, melyet február 5-én este 6 órakor rendeznek meg a TIT Kárász utca 11. szám alatti klubhelyiségébea A Szegedi Dixieland együttes műsorát közvetíti a rádió a Kossuth adón, február 5-éa 14 óra 05 perckor. A Szegedi Kamarazenekar Bach-hangversenyét szintén ezen a napon a harmadik műsorban hallhatjuk 9 óra 34 perces kezdettel. Az adás a november 15-1 hangverseny felvételének Ismétlése. Kalocsai vagy szegedi? Ez a címe a szegedi körzeti tévéstúdió adásának, amely február 8-án 17 órakor jelentkezik a televízió l-es műsorában. Ezúttal legismertebb és legkeresettebb fűszernövényünkről, a paprikáról lesz szó, választ keresve arra a kérdésre is: miért éppen a két híressé vált helységben, Kalocsán és Szegeden alakult kl « paprikatermesztés két hazai centruma? — Ide hallgasson! Itt három műszakban dolgoznak az emberek, olyan termékeket gyártunk, ahol a minőségi kívánalmak a szó szoros értelmében „naprakész", állandó feladatot jelentenek. Megnövekedett felvásárlés, közben gondok a tárolási kapacitással. a hűtési lehetőségekkel. Képzelje még ehhez a higiéniai követelményeket! Itt a legtöbb munkás kora hajnalban kezd, késő estig folyamatos a munka. Az áruszállítók rengeteget mozognak Ide-oda. Most mondja meg, hogyan lehet ezeket az embereket valamiféle kulturális akcióba bevonni? Nálunk mindennap dolgozni kell, nagyon kevés közművelődési program egyeztethető az üzem különleges helyzetével! Az átlaghoz képest Igen korán, 1976 decemberében alakult meg a Csongrád megyei Tejipari Vállalatnál a művelődési bizottság: tizenegy fővel, elnöke — érdekes megoldás — maga a vállalat igazgatója. Kétszeresen természetes tehát, ha a vállalat gazdasági helyzetének a szokásosnál is jobban függvénye a művelődés ügye. Csikós Sándorné, a művelődési bizottság titkára —tőle származik a fenti monológ — elmondja még, hogy a legfőbb gond, a speciális helyzet ellenére, mégis történt egy s más a bizottság működésének két éve alatt, öt évre szóló tervet dolgoztak kl. A feladatokat nézegetve, mintha túlságosan általánosnak tűnnének. Megjegyzésemre a válasz elgondolkodtató: öt üzem területén szétszórtan dolgozik a vállalat 800 dolgozója. Esetenként kis csoportokban „beszervezhetők" egy-egv rendezvényre, a munkrtsiművelődést segítő akcióba. A rapszodikus lehetőségek között mégis sorozatban rendezett TIT- és MTESZ-előadásokat, orvosegészségügyi tanfolyamokat, író-olvasó találkozókat találhatunk. A könyvtár kicsi ugyan (bővítéséhe nincs pénz), mégis eléggé látogatott. Ami a művelődési bizottságot Illeti: a gazdasági vezetés kezében összpontosult közművelődési munka szemmel láthatólag — fokozottan az emberi minőségeken múlik. „Mondja meg nekem — kérdi újra a titkár, Csikós Sándorné —, melyik gazdasági vezetőt vonták már felelősségre, vagy akár kérdezték meg egy üzem közművelődési helyzetével kapcsolatban? Hogy tényleg súlya lehessen a munkásművelődésnek tevékenységében és a gyárban? De ha gazdaságilag hibádzlk valami — ez azonnal megtörténik." A kérdésre kérdés válaszolható: vajon különleges iparági körülmények között kik, milyen emberek legyenek azok, akik a művelődés ügyét vállaikra veszik? Vajon a kellő áttekintéssel — úgymond — nem rendelkező kulturosok. vagy a gazdasági gondokat átlátni képes, ám olykor talán kizárólag csak erre koncentráló vezetők? A művelődési bizottságok javaslattevő, véleményt mondó és kérdéseket felvető funkciói arra késztetnek, hogy egy voltaképpen általános, valójában azonban mindent eldöntő választ próbáljunk megofgalmazni. Mivel a cél a művelődési bizottságok esetében magától értetődően a dolgozó ember kulturálódása, művelése, az e feladatot végzők mértékének, kvalitásainak is emberinek kell lenni. Beosztástól függetlenül. Akármilyen különleges a helvzst, csakis az ember a mérték. Homo mensura. D. L. Öt és félezer hektár a paprikának Új tagokkal gyarapodott a termelés/ rendszer Az elmúlt esztendő kevésbé kedvezett a paprikás gazdaságoknak, mégsem lanyhult a termelési kedv. A nagyüzemi technológia széles körű alkalmazásával ugyanis jelentős mértékben képesek ellensúlyozni a szeszélyes időjárású idényekben jelentkező hátrányokat. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat termeltetési osztályától kapott tájékoztatás szerint 5500 hektárra kötöttek szerződést. A terület túlnyomó részén, 4300 hektáron alkalmazzák a Szegedi Fűszerpaprika-termelő Társulás technológiáját. Az iparszerű termelési rendszer új tagja a szegvári Puskin Téesz és a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet. A vállalat és a termelési rendszer gesztorgazdaságának, a szeged-mihálytelekt Üj Élet Téesznek a szakemberei elmondották azt is, hogy a termőhelyre való közvetlen magvetésnek, valamint a palántázásnak kialakított és bevált arányát megl tartják. Az összes terület 55 százalékát Járják be a vetőgépek, és 45 százalékán tűzdelik kl az üvegházakban, fóliasátrakban előnevelt palántákat. Ez utóbbi, hagyományos módszert főleg a háztájiban alkalmazzák. A vetőmag kiszállítását megkezdték, s február végéig a nagyüzemek, március 15-ig pedig a háztáji gazdaságok is megkapják a szaporítóanyagot. Több évi tervszerű munkával sikerült a közkedvelt Szegedi 20-as fajta vetőmagjából jelentős mennyiséget előállítani. A bőtermő, magas festéktartalmú fajta értékes beltartalmi tulajdonságai mellett gépi betakarításra ls alkalmas. Előreláthatóan a termőterületnek mintegy negyven százalékát foglalja el. Három gazdaságban: aszeged-mihályteleki Üj Élet, a forráskúti Haladás és a pusztaszer) Hétvezér Téeszben az elmúlt ősszel felszerelt korszerű szárítóüzemek az új Idényben már teljes kapacitással dolgoznák. SZ. SIMON ISTVÁN: 9. Nagy vizek krónikája .Szegény, szegény szülővárosom..." Még nem zúgtak a harangok, amikor egy kis udvari nyomdában a Szegedi Híradó szerkesztője elsírta a másnapra tervezett kétoldalas újság utolsó sorait — mondhatjuk úgy is: Szeged gyászjelentését. Arra már nem volt Idő, hogy ki is nyomtassák, s már cím sem lett volna, ahová kikézbesítsék. Nagy Sándor (Senex), a szerkesztő az örökkévalóságnak írta a kis nekrológot. Kefelevonatban találtak rá: „Éjfél után 2 óra. Az ár betört. 1879. március 12., éjfél után 2 óra! Szeged város haldoklásának kezdete. 24 óra múlva halott; volt, nincs többé! A Gondviselés elpártolt tőlünk s nem akarta pótolni az emberek bűnét, amelyet ellenünk vétettek. Szegény, szegény szülővárosom! Magyarország volt második városa! A koldus sirat, aki szerkesztő volt. S vele sirat téged s magát hetvenezer koldus magyar! De megsirat még Magyarország is, mikor a bajban érezni fogja, hogy nem vagy többé... Kongj, városháza öreg harangja! Hirdesd Szeged népének, hogy szülővárosa végórája elérkezett." Hajnali négyig szakadatlanul zengett a tornyok érce, félelmetesen, bánatosan, s ezekből a pillanatokból elbeszélések, riportok, novellák, regények születtek. Egyelőre mégis maradjunk a hivatalos jelentéstételnél. A polgármester 1880 januárjában terjesztette elő tételes beszámolóját a törvényhatósági bizottságnak a katasztrófáról. E jelentést araszolva ma is megtudhatjuk a dráma részleteit. A vihartól felkorbácsolt hullámok előbb csak mintegy 25 \néternyi utat törtek maguknak a Makkos-erdőnél, de nem volt már erő és lehetőség a sárrá vált nyúlgát eltömésére. Ott történt ez, ahol ma emlékkő áll az azóta épített körtöltésen, s Móra Ferenc sorait olvashatjuk róla: „Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat, / Ránk e helyen szabadultak az ér hullám-paripái,,," A kapu egyre szélesedett, s ömlött, ömlött a víz szabadon, folyóvá terjeszkedve, s kezdett megülepedni a legmélyebb városrészeken, Rókuson és Felsővároson. S bár a város talpon volt, felverték a korábbi rémhírrel volt, akit a vész ágyban talált, készületlenül ért. Több mint 70 ezer lakosa volt ekkor Szegednek, s a népességhez képest szerencsének ls vehetjük, hogy csak másfél száz áldozatot követelt a vlz. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert sohasem tudódott kl az áldozatok pontos száma. Az egyik forrás 146-ot, a másik 151-et emleget. A polgármesteri jelentés az utóbbihoz ragaszkodik. Egyharmaduk kiskorú gyermek volt. Talán még ennyivel sem „tartozott" volna Szeged a Tiszának, ha a vészhelyzetben szokásos kapkodás nem segít neki. Ugyanis „vészlövés mindössze csak kettő tétetett, mert mire a taraczkok felállíttattak, már a városháza előtti térséget is elöntötte az ár". Eleinte a harangzúgast sem igen lehetett hallani, mert az orkán hangosabb volt, meg a szél elemelte a város fölül a vész kiáltásait — ám amint a hatalmas szél „elvégezte" dolgát, nevezetesen a nyúlgát átszakítását — el is csendesedett. Az elöntés reggel öt órára teljes volt. A Belvárosban maradt egy kis sziget: a Tisza védtöltése, a Révai, a Szekíű, az Oroszlán és az Oskola utca környékén. Hat-hét óra körül már az Oskola utca is úszott, de délutánra a vízszint kissé megcsappant és visszahúzódott az ár a gimnázium és az Oroszlán kávéház közötti utcarészről. Olyannyira elborította a víz a várost, hogy amikor június 11-én, három hónappal a vész után berajzolta a térképre a királyi biztosság műszaki osztálya a száraz területeket — még mindig a kék dominált. Ebben az Időben is csak a mai Belváros egy része, a vár, a Széchenyi tér keleti oldala, a Dugonics tér, a Kárász utca, az Oskola utca és a Tisza közötti terület volt szárazon, továbbá egy kis folt a Szentháromság utca (Hunyadi sgt.) déli végén, meg a Budai országút (Kossuth L. sgt.), a Felső-Tisza-part és a Kis-Tisza utca és a vasúti töltés magaslatai a déli részen, a régi vasúti hídtól a rendező pályaudvar felé. A víz tehát Rókusról jött. Miután ennek a városrésznek a medencéjét megtöltötte, Felsőváros felé talált természetes utat. Ezután bukott St a budai országúton s befészkelődött a Belvárosba, majd lement Alsóvárosnak. Miután a töltésekkel kerített város megtelt, a többi víz kívül keresett magának utat, de már akkor elvéve Dorozsmát ls. A lakosság menekülésének lehetőségei is megtalálhatók ebben a sorrendben, bár ehhez más véletlen is segített, mint az emberek ébersége. Korábban már katonai segítséget is vezényeltek a városba, s a temesvári hadtest nem üres kézzel jött, hanem hajóhidat ls rakott a Tiszára. Miután a nép beözönlött a külső városrészekből a palánkba, az akkori városmagba, innen száraz lábbal vándorolhatott tovább Üjszegedre a pontonhídpn, majd tovább, tovább, befogadó városokba, községekbe. Éjszaka lévén, menteni szinte nem lehetett. Csak hajnalban tudtak elindulni a csónakosok, hogy a fákról és az áradattal még dacoló építményekről összeszedjék az embereket. Távolabbra pedig csónakok híján ekkor még el sem Jutottak, csak később, amikor vízijárműveket kapott Szeged a mentésre. Így teljes egy héten keresztül folyt a vízben rekedt emberek felkutatása és megmentése. Azt lehetne mondani, hogy már az ár első rohama végzett Szegeddel, hiszen kőépület alig volt. Kártyavárként omlottak össze a házak már a vész kezdetén, s ha valamelyik dacolt ls még, pár óra múltán valósággal elmállott a vízben, A tragédiának rettenetes részleteiről tudósítottak a szemtanúk. Előfordult, hogy felravatalozott halott koporsóját hintáztatta a víz, s körülötte sírt, zokogott, jajveszékelt a család. A vízveszedelem nem volt elég, a mai Szent István tér táján tűzbe borult a régi gyufagyár. A mentés elején előfordult, hogy ott kellett hagyni a szinte szalmaszálba kapaszkodó emberekel mert a dereglye már-már süllyedésig megtelt. Máskor, mikor a dereglye megérkezett, akkor temette be a reménykedőket az összeomló ház. Az Iloval malom 22 embernek lett temetője; nyolc megfagyott gyermeket találtak. Bajban kétféle ember terem leginkább: önző és hős. Volt olyan, aki bútorait rakatta csónakokra, ingóságait dédelgette rajta — és elment a fuldoklók mellett, pontosabban: elment volna, ha éppen derék, helytálló csónakosokkal, mentőkkel nem találkozik. De több volt, aki mások menekítése közben járt szerencsétlenül, s még több, aki végigküzdötte a mentés napjait, alvatlanul, fázósan, éhesen. (Folytatjuk.)