Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

Kedd, 1979. február 29. 5 neklő úttörők Vasárnap a tarjáni 3. számú iskolában folytatódott a szegedi úttörők kulturális seregszemléje. A programban az éneklő rajok, kamarakórusok és énekkarok mérték össze felkészültségüket. Az énekkarok vetélkedéséből a béketelepi általános iskola és a tarjáni 3. számú általános iskola csoportja került ki győztesen, produkciójukat araViyoklevéllel jutalmazták. Második helyezést és ezüstoklevelet nyert a Béke utcai általános iskola, a Móra általános iskola és a JATE Ságvári gyakorló általános iskolájának énekkara. A kamarakórusok közül a zenei tagozatosok versenyében a Rókusi általános iskolások és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló általános iskolájának tanulói végeztek az első helyen, és nyertek aranyoklevelet. A nem tagozatos kórusok versenyében aranyoklevelet nyert a béketelepi és a Rózsa Ferenc általános iskola csoportja. Másodikhelyezést ért el és ezüstoklevelet kapott a Béke általános iskola, a Szirmai István általános iskola és a tarjáni 3. számú általános iskola kórusa. Az éneklő a Gagarin raja nyerte, a tanárképző mú gyakorló Iája, míg a Zrínyi Ilona került rajok versenyét általános iskola második helyre főiskola 2. szááltalános iskoharmadikra a általános iskola 7 ,„ képernyő Portré a „filmhéten" Befejeződött a XI. magyar játékfilmszemle Budapesten. Az egy hétig tartó vetítéssorozat, a közönségreakciók és a szakmai viták tanulságait összegezve többen arra a megállapításra jutottak: a magyar filmeknek igenis van közönségük. A mozikban üresen tátongó széksorok nem föltétlenül. nem minden . esetben a közönség közönyét jelzik, hanem a filmforgalmazás ügyetlenségeit A tévé utóbbi két heti műsora alapján arra következtetünk, hogy televíziónk elszánta magát: besegít a filmforgalmazóknak. Eddig is tette, szemrehányás nem érheti; a segítőkedv azonban mintha megsokszorozódott volna, talán a filmszemle fontos tanulsága miatt Vagy ürügyén? (Hisz két héttel ezelőtt még igazán nem lehettek következtetéseink, legföljebb föltételezéseink.) Tulajdonképpen egyre megy, Változatlan a tény, csak a múlt héten három magyar játékfilmet (kettő 1976-ban, a Herkulesfürdői emlék 1977-ben készült) nézhettünk. Most lett. csak igazán házimozink! Mert ne feledjük, hogy a hét negyedik játékfilmjét, az angolt (Zeppelin), szintén láthattuk már a mozikban. Mit tartsunk eme műsorrendről? Nyilván örültek, akik annak idején nem jutottak el a moziba, hiszen A kard, a Riasztólövés, a Herkulesfürdői emlék — érdemes filmek. Nyilván mérgelődtek, akiknek már volt szerencséjük a művekkel találkozni, hiszen négy estén ütötte el őket saját produkcióitól a televízió. Kedveljük annyira a magyar filmeket, hogy a szemle hetén ne tiltakozzunk a tévébeli filmdömping ellen. És kedveljük annyira a televíziót, hogy ne vádaskodjunk meggondolatlanul, ne gondoljuk: talán elkövetkeztek a műsorszűkös Idők? Magunkat is ismervén: ha a közeljövőben mégis megörvendeztetnek egyetlen tévéjátékkal, egy csapásra feledni tudjuk a szegénység heteit. Ugyanis nem ötlet- vagy témaszegénységről lehet szó; de egy tévéjáték előállítási költségei jóval meghaladják azt az összeget, amit. mondjuk, egy stúdióbeszélgetés kíván. Arról nem beszélve, hogy az előbbi műfajban a művészi érték nem mindig arányos az előállítás költségeivel, az új büntető törvénykönyv ismertetése a Jogi esetekben viszont kétségtelenül aktuális és közhasznú. Vagy: szívesebben fogadjuk el „televíziós tett"-nek a nagy sikerű sorozat, a Kockázat egy-egy új, érdekes adását (akár a múlt hetit, a világpiaci versenyről szólót), mint valamely nagy költségen semmitmondó tévéjátékot. Az első pillantásra műsorszűkösnek föltűnő héten igazi televíziós élményünk is lehetett, Péli Tamás, a cigány festőművész portréja. Hadházy László operatőrrendező úgy fényképezte a festő arcát, hogy cseppnyi kétségünk sem maradhatott: Péli Tamás elhivatottsága, amelyről egyszerűen és érzékletesen beszélt is — való, igaz, erős. A televíziózás nagy pillanatai azok. amikor a néző olvashat egy tekintetből; amikor az idegen, a másik ember szinte észrevétlenül közeli ismerősünkké válik, mert föltétlen, kitárulkozó őszinteségét kiközvetítette hozzánk a képernyő. S. E. Á bürokratizmus forrásai Tanú mány a Társada.mi Szemlében Filmek és érvek Évente átlagosan 20—22 film készül Magyarországon. Sok, kevés? Ahogy vesszük. Lényegesebb, hogy a tavalyi termés 21 filmje közül nyolc részesült magas elismerésben, különféle jelentős nemzetközi versenyeken. „A magyar film (a lengyellel együtt) csemegének számít a legrangosabb nyugati fesztiválokon is", mondja az egyik érdekelt. Ha viszont a közönség telefonon és levélben feltett kérdéseit s általában a szélesebb értelemben vett közvéleményt nézzük, hazai filmjeinkről — finoman fogalmazva — nem a leghízelgőbb a minősítés. Vajon feloldható ez az ellentmondás? Többek között ez a kérdés is motoszkált bennem, amikor múlt héten hétfőn este a Kossuth rádió adását hallgattam, amely a XT. Magyar Játékfilmszemle első napján élő adásban sugárzott vitaműsort a magyar filmről. Sajtókonferencia címmel és jelleggel. Ha egy sajtókonferencia a tömegkommunikáció jótékony közreműködésével azon frissiben-melegiben szélesebb tömegek elé kerül, máris izgalmakat kelthet. Mondhatni, felülemelkedik eredendő funkcióján. Ha pedig — tavaly a pécsi, idén a budapesti — magyar játékfilmszemle alkalmából csatasorba lendült, egymás mellé felsorakozott kritikusok hada, továbbá a filmgyártás és -forgalmazás szakemberei és a kulturális politika irányítói (ez alkalommal Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes) közösen próbálnak meg válaszolni a kérdésekre — érveik számvetést, következtetéseik ítéletrendszert jelentenek. A műsor szerkesztője. Boros János és a riporter Petress István „hagyták a dolgokat menni a maguk folyásán". Így hallhattuk a mondatot (a már említett tavalyi sikerekhez kapcsolódva), miszerint nincs még egy filmművészet a világon, amely ilyen arányban tudna produkálni kiváló műveket. Továbbá terítékre került ama meditációra késztető ellentmondás is, az igényegyeztetés felettébb kényes és bonyolult gondjait tárva elénk, részletesen. Hallhattunk arról, hogy az úgynevezett szerzői filmek divatja leáldozóban van. a stúdiómozik fontossága nő. és a forgatókönyvírók hiánya egyre aggasztóbb. S egy végkövetkeztetés-ítélet a sok közül: „újra a helyét keresi a magyar film, mint a hatvanas évek végi nagy fellendülés kezdete előtt". Utóbbihoz csak egyetlen, sóhajtásszerű kritikusi megjegyzés: adja a celluloidszalag istene, hogy így legyen. Filmek és érvek, érvek és filmek. Jó volt hallani-hallgatni e kollektív szintéziskísérletet az év legnagyobb filmes seregszemleünnepén. S tudni, hinni, hogy a magyar filmművészet most is valóban európai színvonalú. Csak még az a bizonyos kívánság is teljesüljön. D. L. Napjainkban mind több szó esik a bürokráciáról. Észrevételezi a lakosság, szerepel a sajtóban, foglalkoznak vele a társadalmi szervezetek, hovatovább olyan rezignációval, mintha a bürokrácia elháríthatatlan istencsapás lenne rajtunk, amit legföljebb már csak szidalmazni lehetséges. Áramlanak ellene a panaszok, mert sokan úgy látják, hogy a bürokrácia a magyar szocialista viszonyok között burjánzott el ijesztően, a mi társadalmunkban válik önmagát újratermelő olyan élősdivé, amely nehezíti az életünket De hát valóban tehetetlenek lennénk? A Társadalmi Szemle februári számában ezt a kérdést boncolgatja Schmidt Péter A bürokratizmus forrásai az államigazgatásban című cikkében. Szerinte a közvélemény olyan ikerpárnak tekinti az igazga. tást és a bürokratizmust, amelyeknek elemel elválaszthatatlanok egymástól. Pedig ennek korántsem szabadna így lennie. Ha nagyobb a tényleges társadalmi ellenőrzöttség, akkor a szocializmusban is nélkülözhetetlen állam nem túlozhatja el önnön szerepét, nem lehet melegágya a bürokratizmusnak. Az államigazgatás szerepkörének módosítása — az igényeknek megfelelően — már korábban, az 1960-as évek közepén elkezdődött a gazdaságirányítás reformjával. Az akkor kibontakozott viták bizonyították, hogy korlátozni kell az államigazgatási szervek direkt irányítási eszközeit, és azokat gazdaságpolitikai módszerekkel kell helyettesíteni. Már 1012 évvel ezelőtt jogos igényként vetődött föl, hogy a gazdálkodásban decentralizálják a döntési lehetőségeket, továbbá hogy a gazdálkodó szervek ne legyenek állami jellegűek abban az értelemben, hogy azok a közhatalmat megvalósító államszervezet részei legyenek. A vitákban végül — s ez igen fontos — bürokratikusnak ítélték a gazdaságirányítás tervutasításos rendszerét, mert a döntések, meghozatalában lebecsülték az anyagi érdekek szerepét. A lakásgazdálkodást, az iskolákat, a kulturális intézményeket, az egészségügyet ma jórészt az állam szervezi és irányítja. Jelenleg is folynak a viták arról, hogy eltúlzott az államigazgatás, az adminisztratív beavatkozás szerepe, „a társadalom mozgásában ehhez képest kevés a mérlegelési lehetőség". A tanulmány szerzője úgy véli, hogy a túlzott adminisztratív létszámot, például az üzemekben, nem lehet pusztán létszámstoppal csökkenteni, hanem valószínűleg hatékonyabb eszköz lenne, ha a gazdálkodó szervezeteket érdekeltté tennék az adminisztratív létszám csökkentésében. Megállapítja, hogy a bürokrácia ellen legtöbbször rosszul, vagy legalábbis leegyszerűsítve hadakoznak. Az állami beavatkozás ugyanis általában jogszabályok útján jelenik meg és — ugyancsak általában — jogalkalmazás útján történik. Ebből az következik, hogy a bürokráciát nem a jogot alkalmazóknál kell keresni elsősorban, hanem a jogot alkotó létrehozó szerveknél. A sajtó is téved, amikor az ügyintézők bürokratikus eljárásait kifogásolja ahelyett, hogy a dolgok mélyére ásna. Az állami szervek feletti társadalmi ellenőrzést a jog alkotóinál kell elkezdeni, a tanácsok és egyéb állami szervek ugyanis kötelesek végrehajtani a törvényeket és rendeleteket. Megállapítja Schmidt Péter, hogy jelenleg is alacsony fokú a jogalkotás társadalmi ellenőrzöttsége. A jogalkotást meghatározó tartalmas közéleti vitára lenne szükség, mert a jogszabályok ma még túlzottan a minisztériumok és főhatóságok akarata szerint készülnek. Az ágazati igazgatási szervek jogalkotó tanácskozásain részt vesznek ugyan a társadalmi szervek képviselői is, az ő véleményük azonban korántsem döntő az érdekelt apparátusbei iekével szemben. De. ha adódnak Is véleményeltérések, azok „a társadalom nyilvánossága előtt rejtve maradnak, az álláspontokat szűk körben vitatják, valóságos társadalmi megítélés nem tud kibontakozni". Az állami élettel kapcsolatos bürokratikus jelenségeknek még számtalan egyéb oka Is lehet — fejeződik be a tanulmány, amely már csak azért is figyelemre méltó,, mert ezzel a problémával a társadalomtudományi irodalom eddig igen keveset foglalkozott F. N. I. Postás brigádvezetők tanácskozása A Szegedi Postaigazgatóság területén Bács, Békés és Csongrád megyében az elmúlt évben 321 kollektíva határozta el a szocialista brigád cím megszerzését. A munkahelyi értékelések már megtörténtek; termelési tanácskozásokon döntöttek a kitüntető címek odaítéléséről. A szocialista brigádvezetők tegnapi, szegedi tanácskozásán, amelyen részt vett Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője és Keresztes Mihály ISZT titkár is, főleg a mozgalom előtt álló feladatok megvalósítását, a szolgáltatások javításának lehetőségeit vázolták. A felszólalók sürgették a formalitások megszüntetését, és az üzemi demokrácia széles körű alkalmazását. Követelményként szabták többek között azt, hogy az egyéni kezdeményezések mindig a kollektívák munkáját segítsék, azok ne legyenek öncélúak. A hármas követelmény magába foglalja, nemcsak a tanulás, hanem az új munkavállalók, önzetlen tanítását is. A tanácskozás befejezéseként a brigádvezetők küldöttei döntöttek a Posta Kiváló Szoc.al's4 Brigádja cím odaítéléséről is. es Hitelek Gyorsmérleg a takarékosságról A lakosság betétállománya jelentősen emelkedett 1978ban is. Az OTP Csongrád megyei Igazgatóságának gyorsmérlege szerint a betétállomány megközelíti a 6 milliárd forintot, pontosan 5 milliárd 776 millió forint. A lakosság összbetétállománya tavaly 772 millió forinttal növekedett. A takarékossági készség tovább nőtt, és a bevételek nagyobb részét tették betétbe az emberek. Érdekes összehasonlító adatot is közölnek az összbetétállomány változásáról. A statisztika szerint a betétemelkedés 1976-ban 5,7 százalékos, 1977ben 6,8 százalékos, tavaly pedig 7 százalékos volt. Tehát nőtt a takarékosság, és a gyűjtési kedvet erősen befolyásolta, hogy sok családnál tovább javultak az életkörülInények, emelkedtek a jövedelmek. A lakosság készpénzbevétele 7,5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ehhez hozzájárult a háztáji gazdaságok, kisgazdaságok jó termelése is. A lakosság nemcsak a bankba tette a pénzét, hanem áruvásárlásra is jelentős összeget fordított; a kiadás 8,5 százalékkal emelkedett Sokan vették igénybe a vásárláshoz a hiteleket. Legnagyobb volt a kereslet a bútor, televízió és a háztartási gépek iránt Áruvásárlásra 167 millió forintot fizettek ki hitelként a megye takarékpénztárai, 25 millió forinttal többet mint a korábbi évben. A betétek többsége — 73 százaléka — kamatozó, azonban a kamatozó betétek részaránya kismértékben csökkent az összbetétállományon belüL Különösen nőtt a gépkocsinyeremény-betétek száma, 19 millió forintos emelkedéssel tavaly elérte a 372 millió forintot. Az emelkedés 42 százalékos. A nyereménybetétek közkedveltségét mutatja, hogy az állomány egy év alatt 12 millió forinttal emelkedett. A KST-k száma is tovább nőtt, 43 ezier tagja van. Nemcsak a takarékbetétek száma, hanem a hitelek öszszege is jelentős. 1978 végére 510 millió forintos állománynövekedéssel a lakossági hitelek 4 milliárd 669 millió forintot tettek ki. A legtöbben lakásépítéshez, vagy -vásárláshoz vették igénybe a kölcsönöket. A mezőgazdaságban, a háztáji és kisgazdaságokban a termelési kedv fokozódott, ezt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági hitelek összege 16 millió forint volt. Ezt a kölcsönt elsősorban a kiskertek betelepítésére, sertés- és szarvasmarha-tenyésztésre vették igénybe. Az OTP-nek jelentős a szerepe a lakásépítésben. Az V. ötéves tervben az OTP azt tűzte ki célul, hogy saját beruházásában 3 ezer 38 lakást épít fel. A terv első három évében ebben a társasház-építési akcióban 2734 lakás került tető alá, és ez 89,9 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Természetesen az OTP közreműködése nemcsak a saját beruházású társasházépítéseknél jelentős, hanem a megye lakásépítési programjában is. Az V. ötéves tervben 23 ezer lakás felépítésével számolnak a megyében. Az első három évben 15 845 lakás épült, nagyrészt a2 OTP pénzügyi közreműködésével, ami 68,8 százalékos teljesítést jelent. Mint a gyorsmérlegből is kitűnik, az OTP továbbra is népszerűen tölti be a lakossági bank szerepét. Tarkánszőtt kelmék A tavalyinál több mint félmillió méterrel több tarkánszőtt kelmét ad át ebben az esztendőben a Pápai Textilgyár a Férfi Fehérnemű gyárnak a közös kockáza' vállaláson alapuló kooper. ció keretében. Az elmúlt évben már s: keresen bemutatkoztak külföldi piacon a Pápő szőtt és Budapesten var férfiingekkel, s az expo hasznán arány osan osztó/ tak. A termék a tavalyi si kere után az idén m/r öszszesen 1,3 millió méternyi pápai kelméből készíteti inget exportálnak. <