Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

Szombat, 1979. január 13. Befejeződtek az észak—déli metró dél-pesti szakaszának 1980-as átadásával kapcsolatos új forgalmi rend tervezési munkálatai, felülvizsgálták B felszíni csomópontok környezetének közlekedési és parkolási lehetőségeit. A kidolgozott javaslatok álapján még az idén dönt a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a végleges forgalmi rendről. Kulturális Belgiumban magyar kiállításokat, zenei programokat rendeznek Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából. A magyarországi is a belgiumi nyári egyetemeken kétszer annyi ösztön-* díjas vesz részt egymás országából, mint amennyi ez ideig tanult — többek között ezt irányozza elő az az 1979 —1981-re szóló magyar—belga csereprogram, amelyet pénteken írtak alá a kulturális kapcsolatok intézetében. A két fél rendszeresen kiese-' réli oktatási tapasztalatait is ebben az időszakban. (MTI) Egy kubikos életútja Acs Sándor a neve ellenére kubikos, nincs tudomása arról, hogy a famíliájában valaki ácsmester lenne. Az viszont igaz, hogy munkakörében több az olyan mozzanat, amelyet zsaluzásnak neveznek, s az ásót, lapátot, talicskát csak igen ritká.i kell megfognia, öt munkatársával alkotnak egy brigádot, mivel állandóan fogy a csapat, nyugdíjba vonulnak a régi harcosok. Ács Sándor és társa, Kiss Mihály is készül, hogy mire kitavaszodik, elmennek pihenőbe. Minden bizonnyal hiányozni fognak az építkezéseken, hiszen évtizedes tapasztalataikat nem könnyű pótolni, s a mai fiatalok nem is igen akarnak „kubikos" státuszba kerülni, alapokat egyengetni, ácsolatokat zsaluzatokat készíteni a betonozáshoz. * Jelenleg a szegedi dóm oldalánál dolgoznak, az egyetem oktatási központjának új épületét készítik. Az épület önmaga igen szép megjelenésű, modernsége ellenére nem bontja meg a környezet korábban kialakult építészeti egységét, stílusát. Az egyszerű emberek egyszerűnek tűnő munkája nélkülözhetetlen egy modern épület létrehozásánál is. Az építkezés művezetője, Mihály Gábor elismerő szavakkal szól a kicsiny brigádról: „Olyan dolgot nem lehet tőlük kérni, amelyet ne teljesítenének. Akár éjjel vagy szombaton és vasárnap legyen is tennivaló, Acs Sándorra és társaira számítani lehet. Munkájuk megbízható, pontos és igen szakszerű." A fölvonulási épület „tisztaszobájában" ültünk le Sándor bácsival, hogy beszélgessünk egv keveset. Származásáról csak nagvaDai távolságig tud. Apiátoi hallotta, hogy Mindszentről kerültek a Dóc melletti Károly-majorba, a Palavicini uradalom cselédseregébe. Apja lóval bánt, kocsis volt. — Milyen munkát végzett fiatal korában? — Nem olyan cseléd voltam, mint a szüleim, mert már pici gyerek koromban a szabadabb életre vágytam. Nyáron általában cséplőrászesnek szegődtem, mivel ott jobban lehetett keresni. Maid jött a katonaság, a front, de negyvenháromban leszereltek és visszatértem a Károlymajorba. Gőzekésnek álltam, ott is jó volt a kereket. Havonta négy mázsa búzát és négy kilogramm szalonnát kaptam, de még percentet is, ha többet szántottunk. Hatan voltunk egy bandában: három ekés, egy gépész és két fűtő. Később még egy vargabetűt kényszeritett rá a sors. Újból behívták katonának, ki vezényeltek a frontra. S micsoda véletlenek, szerencsés szerencsétle-sé^ek adéd"ak az életben. Édesapja megbetegedett és levelet írtak fiának a frontra, hogy siessen haza. amennyiben életben akaria látni apiát. Mutatta a levelet parancsnokának, aki el is engedte két hét szabadságra. Szerencsére apja is jobban lett. A visszaút már körülményesebbnek tűnt, mint az idefelé vezető. Helyőrségtől helyőrségig iránvították, míg Kassára került, hogy onnan a déli vonattal mehet csapattestéhez a frontra. Véletlenül lekéste az induló vonatot, csak a másnapival mehetett. Ez volt a szerencséje, előző éjszaka szétverték az ezredét, szakaszából egyetlen ember maradt életben. A századból mindössze egy rajra való katonát tudtak* összeszedni. — Később mi is hadifogságba kerültünk — folytatja visszaemlékezését. — Bányában dolgoztam, különösebb panaszom nem is volt, sőt kiváló munkásnak számítottam, még fizetést is adtak, de megbetegedtem. Negyvenhétben pedig hazaengedtek. Irány a Károly-major, várt a juttatott föld, negyvenkilencben megnősültem. Ezután kölcsönnel házat építettünk Dócban. Két fiúgyerekünk született, az egyik esztergályosnak tanult, de gépkocsivezető lett belőle, a másik továbbment, gépászmérnök a foglalkozása. A kis föld kevés volt a megélhetéshez meg a gyerekek taníttatásához, ezért úgy határoztam, beszegődök az építőkhöz. Be is jöttem Szegedre ötvennyolcban. Az asszony meg belépett a táeszbe. Algyői és sándorfalvi emberekkel került egy csoportba, velük könnyebben szót értett, gyorsan elsajátította az építkezéseknél szükséges kubikosmunkát. S azóta több mint húsz esztendő telt eL Ott volt majdnem minden szegedi építkezésnél, aligha tud úgy végigmenni a városon, hogy ne akadna útjába egy-egy emlékezetes munka. A szegedi építkezésekről kérdezem, rövid leltárt kérek tőle. — Hosszasan lehetne csak fölsorolni — mondja —, de néhányat megemlítek, amelyek számomra is érdekesek voltak. Az első munkánk a Hajnóczy utcai lakóházak voltak, majd a Búbos étterem és a mögötte lévő lakótelepek következtek. Dolgoztam a megyeházánál, a villamos távvezetéknél, a gumigyárnál, a Püspök utcai házaknál, a buszállomásnál, a kábelgyárnál, a téglagyárnál, a korháznál, a határátkelőnél, a bútorraktárnál, a szakmunkástanuló iskolánál... Most már két éve itt dolgozunk az egyetemi klinikáknál. Készen van a véradó és más épületek, s az idén átadjuk ezt az oktatási épületet is. Bár, mire ez készen lesz, én már nyugdíjba megyek. * Társa, Kiss Mihály közbeszól, hogy ő is pihenőbe vonul, legfeljebb mint nyugdijasok, eljönnek az avatóünnepségre. Kiss Mihály elmondja, hogy Csólyospálosról jár be hosszú ideje a szegedi építkezésre, s csak a téli hónapokban veszi igénybe a munkásszállodát. Szemükből viszont azt olvasom ki, hogy ezekre a megjegyzésekre, a nyugdíjazás emlegetésére egyáltalán nem az öröm fénye villan föl. Mintha nosztalgia, a megváltoztathatatlan beletörődés tükröződne. Kubikosok, kubikosok... morfondírozok magamban, nézem az ablakon át a korszerű épületet, s a végén megkérdem Ács Sándortól, itt milyen kubikosmunkát kellett végezniük. — Itt nem annyira kubikosmunka volt, hanem a betonelemeket szereltük össze. Génekkel készítették az alapokat. Előbb úgy volt, hogy cölöpverővel dolgoznak, de a mérnökök kiszámították, hogy a rezonáló ártana a templomnak. ezért más technológiát választottak. Higgye el ezt az egész épületet a mi brigádunk rakta össze. Mórt zsaluzatokat készítünk, a fűtéscsöveknek kihagyták a helyet, azt kell betonozni. Babramunka ez. nagy figyelmet, pontosságot igényel. —Mennyit keresnek a kubikosok? — Télen kevesebbet, nyáron valamivel többet Nem olyan legendás a jöved°lmünk, három-négyezer forint. A jó pénzt a szakiparosok viszik eL — Arra nem gondolt Sáv dor bácsi, hogv szakmát kel lett volna tanulni h-'sz évvelezelőtt, amikor az építőiparba került? — Akkoriban nemigen vo'* erre mód. nen\ is igenyelt® az inar, inkább szükség voP a kubikosokra, a betanPot' munkásokra. Az évek közben futottak, mi meg megöregedtünk, sza'Tnifnii'á.snál már nem m;ránk számítanak, minek is számítanának, bü-zen márciusban már megyünk eL — Elérte-e vágyait? Azt mondfa. hogyerekkorába-> a szabad élet vcmzo*ra. Mi teljesült kívánságaiból? — Most utólag azt mondom, hogy csak részben találtim meg a számításomat. Vágyaimat nem tudtam százszázalékosan kielégíteni. Jó lett volna könnyebben élni. nyaralni is közben, de nem tehettem, szabadságom idején is dolgoztam, kellett a pénz Adtak volna üdülőjegyet de nem fogadtam el egyszer sem. Talán majd ezután, ha jobban ráérek. Látom az arcán, érzem a hangsúlyán, hogy nehezen fog változtatni. Csak a státusz változik, az életritmus marad. Gazdagh István Eddig egyetlen olyan közgyűlési beszámolót se hallottam, amelyiknek az elején el nem hangzott volna: a mostoha időjárás ellenére ... Valamire mindig mostohán néz le az időjárás, tehát lehet hivatkozni rá. Vagy kapaszkodónk és megfellebbezhetetlen bűnbakunk az időjárás, vagy ékes bizonyság: mi akkor is szép eredményeket értünk el, ha rossz volt az idő. Közbevágtam tehát, hogy ez a nóta nem jól szól. mert túlontúl régi. Meg kéne próbálni nem az időjárás ellenére, hanem minden lehetőséget kihasználva jól dolgozni. Hamar nyitottam ki a számat, mert éppen erről volt szó. Ennek a szövetkezetnek a természet törvényei szerintel kellett volna úsznia tavaly. Kicsike gazdaság, földjének nagyobbik felét szőlővel és gyümölccsel ültette be sok évvel ezelőtt. Május 13-ra virradó éjjel szőlőjét és gyümölcsösét katasztrófa érte: elfagyott. Éjfél után két óra .körül elállt a szél, és mint valami óriási henger, végiggördült a fagy a homoki határon. Akinek tíz tőke szőlője van a kertjében, az is téblábolt csak, és szólni nem nagyon tudott. Május tizenharmadikán, reggel tehát megírhatták volna a zárszámadás minden mentségét. Az elfagyott szőlő olyan, mint kopasz ember maradék haja: haszna semmi, a borbély viszont éppen annyiba kerül, mint akárki másnak. Szőlő ebből már nem lesz. de minden költség marad, mert kapálni, vegyszerezni. permetezni így is kell. Ott a szép őszibarack, ágai közé annak is odacsapott a fagy. Hiába adtak a fagyosszentek jól meglapozott zárszámadási vázlatot. félretették, és nem nyúltak hozzá. Jött a hűvös nyár. fáztunk inkább, mint melegedtünk, érezte minden növény — íródhatott volna ez a második bekezdésbe. Szép zárszó kellene már csak a végére. beleértve piacot és más tőlünk függet1 len tényezőt, néhány ugyancsak mástól függő emberi-vállalati praktikával együtt, és máris jöhetne a „jól megalapozott" állami támogatás. Jött helyette más. hatmillió forint nyereség. Ezért a sok pénzért már érdemes tovább kérdezni. Az történt, hogy május 13-án, reggel, a fagyos határ első megtekintése után mindent átprogramoztak, amit csak lehetett Majdnem minden tag szakember a szőlészet és a gyümölcstermesztés tudományában, sokat magyarázni nem kellett, hogy minden munkát úgy végeznek ezután is, mintha fagynak a szele se járt volna erre. Ha most elha-' nyagolnák, a következő években megint kárát látnák. Mintha csak meg akarta volna háláni a természet a nagy igyekezetet, elkezdett teremni a szőlő. Kevesebbet adott persze, mint máskor, de a gondozást kifizette. Barack is maradt, körülbelül 60 százaléka annak. amit eredetileg vártak. Jól iártak vele. ez volt az ezvlk kpnaszkod^tak. A korai barinktól a késrtfg i'rtv y^rpfiort-k, hrnv "mi nttiz kihozható brtó'z art kiErre a v~ rirlü azonnal fölüti a fejét, és azt mondja, az ő zsebére kalkuláltak, de furcsa áttételei vannak a piacozásnak. Amikor keveset kínált érte a kereskedelem, elvitték Pestre, Miskolcra. A vevő ugyanannyit adott érte, mintha a kereskedelem szállította volna oda, csak sokkal frissebbet kapott, tehát szívesen nyúlt utána. Amit délután leszedtek, másnap reggel már árulták valahol. Aki józan ésszel számol, azonnal megkérdezi, mi ebben a haszon? Ha ugyanannyiért adják? Az átvevő, a közvetítő, a továbbadó és célba vivő kereskedelem különféle költségei tapadnak minden kiló barackhoz, ezt nyerte meg a szövetkezet azzal, hogy mentesítette a kereskedelmet. A hirtelen átállás bökkenők sorozatát hozhatja elő. Lehetne ezt termelni, próbálni kellene amazt is, de gép nincs hozzá, hiszen másra készültek, vagy ember nincs hozzá. Paradicsompaprikát ültettek, jósokat. és kiadták részes művelésre. Szegedről jártak ki munkások és hivatalnokok, kicsik és nagyok, és kapálták-szedték a paprikát. Ezzel már nem mentek piacra. a kereskedelem is. a a konzervgyár is jól fizette. Pár évvel ezelőtt rossz boltnak látszott a paradicsompaprika, sok szövetkezet abbahagyta. Aki a hézagot most kitöltötte, jól járt már nem lesz semmi, csak ki kell húzni valahogy az évet, hanem azt, hogy az idő így is, úgy is eljár fölöttünk, legalább valami látszata legyen A szövetkezet vezetői fizetés dolgában is merészet gondoltak. Ha most sok munkával lehet jó! termelni, akkor a sok munkát kell jól megfizetni. Kockázatos dolognak látszik ez a lépés, csak az nem kockáztat, aki nem ismeri a tagjait. Illetve kockázat nélkül semmi nem megy. józan észszel szabad is, kell is vállalni. Ebben a szövetkezetben vállalták, és hárman jártak jól vele. Munkája után tisztességes bért kapott. aki dolgozott. Nem azt mondták az embereknek, most nehéz az esztendő, keveset fizetünk, hanem azt, hogy sokat vell dolgoznunk, hogy jól fizethessünk. Jól járt a közös gazdaság önmariban is. hiszen a hatmilliós nyereség őt erősíti. Van az egyenletnek persze másik oldala is. de könnyű kiszámítani. Ha jól járt a szövetkezet, akkor ezzel a szövetkezettel jól iárt az állam is. Sokkal jobban, mintha neki kellett volna támogatást adnia. 3. 2. Az Igazi zárszámadás dolga lesz, hogy minden lépést sorra megvizsgáljon, mi egy nagyot ugrunk most, és a következtetéseknél á.lunk meg. Fogalmazzunk szépen, és mondjuk úgy, ha lassúbbak a reflexek, ha a mozgatórugók ellustulnak, akkor valóban elúszik a szövetkezet. Magyarázat lett volna rá. hiszen a megtámadhatatlan magyarázatok megfogalmazásában néhány vállalatunk és szövetkezetünk eljutott már az akadémikusi szintre, valami pénz is csordult volna érte. de kevés. Aki dolgozik, keresni akar. Máius közepétől az első őszi fagyig mindenki úgy sürgölődött tehát, hogy sokat keressen. Nem azt mondták a ta"nk és besegítők, hogy ebből A három tényező közül ki-ki saját érdeke szerint ki szokta emelni az egyiket. Van tag, amelyik azt mondja, mit érdekel engem a többi, csak én kapjam meg a pénzemet Soha nem fogja megkapni, ha a másik kettő nem találja meg a számítását, viszont mindig jól jár, ha" emezek eem fizetnek rá Biztosan elmondják majd a közgyűlésen, nehéz volt az esztendő, sokat küszködtek. de nyugodt szóval tehetik hozzá: megérte Jönnek majd a főkönyvelő nagy számai bizonyítéknak, és biztosan sokan vonnák majd le fontos következtetéseket. Oda föltétlenül eljutnak, hogy a három érdek igen szorosan kapaszkodik össze. És oda, hogy gyorsan váltó ésszel, kitartó munkával, nagy felelősséegei sok jó eredmény születhet nehéz esztendőben is. Horváth Dezső ff Beszél" a Balaton A Balaton „beszél": az éjszakák és a nappalok hőmérsékleti különbségének hatására összezsugorodó, illetve kitáguló jégpáncélja érdes hang kíséretében több helyen végigrepedt. Ilyenkor durrog, csattog a jég, a repülőgépek hangrobbanására hasonlító hangot éles pengés és csilingelés követi. Egyikmásik rianás tíz kilométer hosszúságban szeli át a jégmezőt. rem Cipőipar Joi minőség, nagyobb választék Megkezdődött az extra minőségű lábbelik nagyüzemi gyártása. A legutóbbi értékesítési tárgyalásokon különösen a Duna, a Minőségi és a Sabaria Cipőgyár, valamint az endrődi és a pécsi Kossuth szövetkezet mutatott be igen színvonalas kollekciót a kereskedelemnek. A hazai ipar erre az esztendőre lényegesen bővülő választékot ígér. A tovább korszerűsödő termékskála a korábbiaknál több lehetőséget kínál a válogatásra a vásárlók jövedelme, sőt korosztálya szerint is. A már forgalomba került úgynevezett „kényelmi lábbelik" közt az érettebb korúak és a teltebbek találhatnak egészséges s ugyanakkor divatos cipőket. A Könnyűipari Minisztériumban elmondották: rövid időn belül gazdagodik az ifjúsági korosztály kényelmi szempontoknak megfelelő szabadidő-cipő kínálata is. Ebben az esztendőben a magyar cipőipar a múlt évinél valamivel több terméket szállít a belkereskedelemnek. Tudatosan törekszik arra — és ezt a szándékát öszszehangolja az alapanyag- és a kellékszállítókkal is —, hogy tovább gazdagodó kínálata a termékek kivitelében is jobbat, a vásárlók igényeihez közelebb állót nyújtson. Az utóbbi években gazdagodott, színesedett a gyermeklábbelik választéka. Ezzel szemben a férfiaké még meglehetősen szűkösnek bizonyulhat sokak, főként az igényesebbek számára. Ebben is közeli javulásra van kilátás, több termelő tett már választékbővítő intézkedéseket. A Bonvhádi Cipőgyár például külföldről vásárol igen fejlett gyártási eljárást, és a rendkívül korszerű modellsor átvétele után rövidesen számottevően gazdagítja a férficipők hazai kínálatát. (MTI) Buszgyártás Az Ikarus-autóbuszok alvázait a Csepel Autógyár autóbusz gyáregységében készítik. Az Ikarus budapesti és székesfehérvári gyárának igénye szerint az év végéig több mint 11 ezer autóbuszalvázat gyártanak. I