Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Vasárnap, 1979. január 7. II WEDM Az alapkutatás nem szórakozás Beszélgetés dr. Alföldi Lajos főigazgatóval Manapság igen sokat hallunk arról, hogy hazánkban a kutatók munkája nem gyümölcsözik úgy, ahogyan azt elvárnák az emberek. Irigységgel, elfogultsággal vádolják egymást a kutatók, a feltalálók és újítók. Korábban az Élet és Irodalom című hetilapban élénk vita folyt a kutatómunkáról. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke elgondolkodtató adatokat tárt a nyilvánosság elé interjújában. Felhozta, hogy hazánkban —, amely viszonylag kis ország — több mint harmincezer kutató dolgozik, de eredményeik, legalábbis számukhoz mérve elmaradnak a világátlagtól. Azt mondta, hogy a kutatók inkább arra törekszenek, hogy tudományos címet, rangot szerezzenek maguknak, mint kézzel fogható gyakorlati eredményt. A tudományos fokozatok birtokában nagyobb a respekt, hamarabb lehet külföldi ösztöndíjat, egyetemi kinevezést szerezni, mint az életben, a gazdálkodás területén is hasznot hozó újdonságokkal így van-e ez a valóságban, vagy sok a túlzás? E témáról beszélgetünk dr. Alföldi Lajos professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Közportjának nem régen kinevezett főigazgatójával. Mivel az intézet munkája elsősorban az alapkutatásra irányul, a kérdésünk azt firtatta, mi is voltaképpen az alapkutatás, és az hogyan függ össze az alkalmazott. illetve fejlesztési kutatással? A Természettudományi Kislexikon definíciója szerint „Alapkutatás: a tudományos kutatásnak az a része, amely új termés_eti, illetve társadalmi törvényszerűségek feltárását célozza. Az alapkutatás által megszerzett ismeretek gyakorlati felhasználásával az alkalmazott kutatás és a fejlesztési kutatás foglalkozik." — Az alapkutatás tehát új természeti törvényszerűségek megismerésére irányul. Vajon menynyire költséges alapkutatással foglalkozni? A kutatás ma már nem olcsó időtöltés. Egyetlen kutatói munkahely fenntartása 400—500 ezer forintba kerül évente, s mivel intézetünkben kb. 120 kutató dolgozik. évente 50-60 millió Ft a költségvetésünk. — Ez fantasztikusan nagy öszszeg. Megéri ez a társadalomnak? Első hallásra tényleg meghökkentő ez a szám, különösen akkor. ha a saját családi költségvetésünkhöz viszonyítjuk ezt az összeget. A népgazdaság azonban más nagyságrendekkel dolgozik. Csak annyit említek meg, hogy az országban évente az összes kutatásra és fejlesztésre fordított összeg 17 milliárd Ft körül van. Ehhez képest a mi intézetünk fenntartási költsége már nem is olyan nagy összeg, de még így is jogos a kérdés, hogy érdemes-e alapkutatásra ennyit is fordítani. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához tudnunk kell azt, hogy gyakorlati ismereteinket elméleti problémák alapozzák meg. Ezek az elméleti alapismeretek teszik lehetővé, hogy az általános törvényszerűségekből egyedi esetekre konkrét megállapításokat tegyünk, és a gyakorlatban ezeknek a konkrét megállapításoknak megfelelően alakítsuk az ipar, mezőgazdaság, távközlés stb. munkáját. Építeni tehát csak széles alapokra lehet. A tudománytörténet sok példáját lehetne felsorolni, amelynek során világosan látszik, hogy az ún. alapkutatás, amelynek az adott pillanatban látszólag semmi gyakorlati haszna nincs, miként jelenik meg előbb vagy utóbb a gyakorlat hátteréül szolgáló nélkülözhetetlen adatként. -> Az elmondottaknak megfelelően tehát minden társadalom |ej-. Iettségétől függően különböző öszszegeket kell, hogy alapkutatásokra fordítson. — Gyakori ellenvetés, hogy bízzák az alapkutatást a nagy országokra, a kisebbek legfeljebb átveszik a végeredményt. Ez nem jó megfogalmazás. Nem kis és nagy országok csoportosítását kell alapul venni, hanem megfelelő fejlettségi* szinten levő országokat Ahol megvan a hagyomány és a fejlettség, ott nélkülözheteUen az alapkutatás. S hangsúlyoznám, hogy e tevékenység nem feltétlenül a mának dolgozik, hanem a közeli és a távoli jövőnek. Más kérdés, hogy mennyit érdemes áldozni alapkutatásra. Az ország tudománypolitikai vezetése úgy < ítélte meg, amikor a Szegedi Biológiai Központot létrehozta, hogy hazánk jelenlegi fejlettségi fokán biológiai alapkutatások végzésére ilyen összeget feltétlenül indokolt fordítani. — Milyen területen végeznek alapkutatást, s hol mutatkoznak eredmények, amelyek a döntés helyességét igazolják? Kutatótevékenységünket a Biológiai Központban levő négy szegedi intézetben olyan problémák megoldására koncentráljuk, amelyek elsősorban a mezőgazdaság és a gyógyszeripar számára fontosak. Hangsúlyozni szeretném, hogy az alapkutatás nem szórakozás, hanem nagyon komoly és fárasztó munka, ahol a kutató gyakran megoldhatatlannak látszó feladatokkal találja magát szembe, és ezeket a feladatokat meg kell oldania. A továbbiakban azt is be fogom mutatni, hogy lehetséges olyan problémákat keresni, amelyek megoldásából nyilvánvalóan látszik, hogy abból a társadalomnak közvetlen haszna lesz. — Kíváncsian várom a konkrét ismertetést, és azt kérem, hogy említsen mindegyik intézetből ilyen gyakorlati kihatást világosan mutató alapkutatási problémát. Kezdjük talán a rovarok életciklusa szabályozásának kérdésével. Mindenki tapasztalatból tudja, hogy a lepkék petét raknak, a petéből hernyók kelnek ki. ezek táplálkozásuk során nagy kárt okozhatnak, majd bebá7odónak és a bábokból egy idő múlva újra lepék kelnek ki. Ezeknek az élőlényeknek az életciklusa évmilliók óta így zajlik le. Alapkutatási probléma az, hogy ezt milyen genetikai program szabja így meg. A Genetikai Intézetben ezt az izgalmas kérdést egy nagy munkacsoport tanulmányozza, mégpedig az ecetmuslica segítségével. , — Miért éppen a muslicalegyet vették elő. és miért nem pl. a burgonyabogarat? Tulajdonképpen dolgozhatnánk burgonyabogárral is. Miután azonban a burgonyabogár laboratóriumi tenyésztése nagyon körülményes, s miután a burgonyabogár genetikájáról az égvilágon semmit nem tudunk, előbb 10-15 évet kellene e problémáknak a megoldására fordítanunk, s csak azután kezdhetnénk el az életciklus szabályozásának a vizsgálatát. Az ecetmuslicát a kutatók 60 éve tanulmányozzák, laboratóriumban kitűnően tenyészthető, genetikájáról az összes magasabb rendű élőlén vek közül talán a legtöbbet tudunk. Ezen a vizsgálati objektumon tehát a kérdés azonnal tanulmányozható nemcsak a legkönnyebben, hanem a legjobban is. — Gondolja, hogy az ecetmuslicával kapott törvényszerűségek majd a burgonyabogárra, vagy egyéb kártevő rovarokra is érvényesek lesznek? Pontosan erről van szó. Senki nem lepődik meg ma már azon, hogy pl. a tengerimalacon foly-# tátott kísérletekből számos olyan törvényszerűség vonható le, amely az emberre is érvényes, és az ember gyógyításában alkalmazható. Ugyanígy meg vagyunk róla győződve, hogy az • ecetmuslica életciklus-szabályozásának megértése révén az öszszes rovar életciklus-szabályozására vonatkozó általános törvényszerűségeket fedezhetünk fel. — Ennek az alapkutatási problémának a megoldásától milyen gyakorlati kihatást várnak? Az életciklus szabályozása az élőlényben belülről történik. Ha ismernénk a szabályozását, akkor megtalálhatnánk a módját, hogy abba beleavatkozzunk, pl. leállítsuk a fejlődés körforgását. Ez pedig nem más, mint rovarirtás. A jelenlegi rovarirtó szerek széles hatásúak, mérgezőek, nemcsak a káros rovarokra, hanem a hasznosakra, sőt sokszor más élőlényekre is. A belülről jövő élettani hatású anyagok nem befolyásolnak más élőlényt, csak azt, amelyiknek a szervezetében képződnek. Ilyen specifikus hatásokkal elképzelhető az egyetlen rovarfajra irányuló rovarölő szer kifejlesztése is. A muslica rendszerben megismert törvényszerűségek alapján káros rovaroknál is könnyebben megtalálhatónak véljük ezeket a lehetőségeket. — Ez valóban érdekes, jó lenne, ha mielőbb sikerülne. A Növényélettani Intézetnek viszont már vannak olyan eredményei, amelyeket a közvélemény is ismer. A Növényélettani Intézetben a növényekkel elsősorban sejtszinten foglalkoznak. — Mit jelent az « megfogalmazás, hogy sejtszinten? Minden élőlény, így a növények Is sejtekből épülnek fel. Ez régi ismeret. Az is elég régi ismeret, hogy a szervezetekből kiemelt sejtek mesterséges körülmények között, kémcsőben tovább szaporíthatók. Az azonban már a közelmúlt nagy felismerése, hogy minden egyes sejtben az egész élőlényre vonatkozó minden géninformáció jelen van. Ez növények esetében azt jelenti, hogy egyetlen növényi, ún. szomatikus sejtből is. megfelelő technikával, a teljes növény újra előállítható. A növényi sejtekből végzett kísérletekből tehát az egész növényre is feleletet kaphatunk. Közismert az, hogy a növénynemesítés elsősorban az ivaros keresztezések útián hoz létre új és jobb teljesítményű növényeket. Ivaros úton azonban számos növény nem keresztezhető. Képzeljük el, hogy milyen lehetőségek nvílnának meg a növénynemesítés előtt, ha sejtszinten azok a növények, amik ivaros úton nem keresztezhetők, valamiképpen keresztezhetővé válnának. — Ez tényleg lehetséges? A közelmúlt külföldi eredményei közé tartozik az. hogy kidolgoztak egy eljárást, amelynek során a növényi sejtek falát „lehámozzák", s ilyenkor csak egy hártva veszi körül a sejtet. Megfelelő eljárással két ilyen növényi sejt összeolvasztható. — Lehet az igy összeolvasztott sejtekből újra növény? Igen. Ezt is igazolták, s ebben már szegedi kutatóknak, dr. Maiiga Pálnak és dr. Dudits Dénesnek is komoly szerepe volt A világon elsők között Szegeden hoztak létre ilyen, úgynevezett szomatikus hibrid növényeket. Ennek a kutatási irányzatnak a jövőre magától értetődő, hiszen valami olyan újat produkál, ami eddig a természetben nem létezett De ennek a növényisejt-tenyésztő munkának nemcsak ilyen perspektívája, hanem más. a gyakorlatban megmutatkozó konkrét eredménye is van. A kémcsőben tartott sejtek védve vannak a fertőzéstől. s ezekkel el lehet érni, hogy fertőzésmentes növényt alakítsanak ki. Tudott, hogy a vírusfertőzött növénvek hozama fokozatosan csökken, a vírusmentes növénvek hozama nő. jobb és állandó. Ezek a kutatások a hetvenes évek elején indultak meg intézetünkben külföldi tapasztalatok alapján. Érdemes volt ezen a területen dolgozni, s ma már a budapesti Rozmaring Tsz(Folytatás a 6. oldalon RÉVÉSZ NAPSUGÁR: CSALÁD Pákolitz István Újesztendőre Adjon Isten minden jót olyat ami sosem volt A kétkedőt nagy hit óvja midőn gyötri meddő óra Kesergőnek kacagásra forduljon lepittyedt szája A beteg erőre kapjon két bak-arasznyit ugorjon Jobb munkához tisztességet nagyobb kedvet emberséget Minden lánynak jó szeretőt ha nem elég egy hát kettőt Pulyákat az asszonyoknak ameddig nem hervadoznak Ordaserkölcs dölyfös ármány kezesed jen: kezesbárány Katonának bodzapuskát telt kulacsot hátsósunkát Jó parolát hű tenyérnek a világnak békességet Nem egy évre se kettőre de örökös-mindörökre Adjon Isten minden jót amilyen még sosem volt Csorba Győző Hanem majd egyszer A hétfők, keddek, szerdák ésatöbbi, vagvis hát valamennyi nap koptat, farag, átszab kicsit rajta és róla. De ő alva iár. csak néha oillant föl nár pillanatra, s nem észleli a változást Hanem maid egyszer, hogyha régi ismerős iön. s megkérdezi: „Mi történt"? — s néz riadva rá, s ő újra tükröt fog kezébe... Menekülni lesz kénytelen valakihez, kinél, mivel nem maradt: épen ottmaradt s könyörögni lesz kénvtelen. hogv egyszer még. egvetlenegysze. láthassa fényben, gazdagon és diadalmasan magát