Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

4 Péntek, 1979. ianuSr 5. postaláda társszerzőnk az olvasó Postaláda rovatunk üj évi első összeállításában szeretettel köszöntjük olvasóinkat. A múlt esztendőben közzétett panaszok közül — szeretnénk remélni — sok orvoslásra talált, de bizonyára akadnak olyan gondok is, amelyek idén sem vesztették aktualitásukat. Legalább is erre utalnak a napokban szerkesztőségünkbe érkezett levelek, amelyekből megtudhatjuk: a bútorvásárlás még mindig nem zavartalan „mulatság", az utazás még gyakran tartogat bosszúságokat, az üzletekből még mindig hiányzik néhány fontos árucikk,., és még mindig van Javítanivaló a szemléletünkön. Többször eladott jegyek Józsa Dánlel olvasónk levelét — mivel az. abban leírtak bizonyára több embert érintenek — teljes terjedelmében közöljük. Remél |Ult, hogy a Volán illetékesei nem hagyják válasz nélkül az alábbi sorokat: „Egy meglehetősen furcsa utazásról szeretnék beszámolni. Tavaly, december 21-én családommal Szabadkára akartunk utazni. Jegyünket már egy héttel hamarabb elővételben akartuk biztosítani a reggel 6 órai járatra. El is mentem a Bajcsy-Zsilinszky utcai Volán-irodába. Ott azt a tájékoztatást kaptam, hogy menetjegyet elővételben csak kis határátlépő vei rendelkező utasoknak, és csak korlátozott számban adhatnak kl. Közölték, hogy kontingensük már december 15-én elfogyott. azt tanácsolták, hogy próbálkozzam az IBUSZ Klauzál téri irodájában. Az IBUSZ-nál közölték. hogy csak a délután 3 órai járatra van helyjegyük, próbáljak meg a Marx téri autóbuszállomáson jegyet váltani. Harmadik sorban állásom végül meghozta a sikert. Jegyváltáskor a pénztárosnő elővett egy lapot az autóbusz alaprajzával, és az általam vásárolt három jegy alapján ceruzavonallal áthúzott három helyet: jelezve, hogy a hely biztosított December 21-én így az utazás biztos tudatában várakoztunk a pályaudvaron. legnagyobb meglepetésünkre nagy tömeg várta a 6 órakor induló jugoszláv autóbuszt. A kocsi meg is érkezett, s mivel sem a kalauz, sem a vezető nem tudott magyarul — útlevél vagy (egyre való tekintet nélkül — nagy tolakodás kezdődött, megtelt a busz utasokkal. Jó néhány jegybirtokos társunkkal lemaradtunk a járatról Szerencsére a zental járatra még felkapaszkodhattunk, az előre váltott jegyekkel az országhatárig mellettünk. Ott közölték velünk, nogy szálljunk át az egyik jugoszláv helyi járatra. Mondanom sem kell, arra az előre váltott jegy nem volt érvényes: h menetjegyet így dinárban kellett megváltani. Eddig a történetem, és szabad legyen ezzel kapcsolatban néhány gondolatot még elmondanom: a magyar—Jugoszláv autóbuszforgalomban jó lenne a kulturált utazást megvalósítani. Mert mi értelme van annak, hogy hoszszas sorban álláasal, elővételben váltzuk meg a jegyet, ha azok az adott járatra nem érvényesek. Tisztességtelen haszonnak tartom az elővételben eladott Jegyek Ismételt és dinárért való értékesítését. (Talán megfelelő tolmács segítségével ezt a gondot is orvosolni lehetne ) Tudomásom szerint a magyar— jugoszláv aotóbuszfo-galomban ezt az általam is Igénybe vett utazási formát a kishatárátlépővel, kevés valutával rendelkező utasok részére kívánták biztosítani. Kérőn, gondolják ffieg Üiet tékesek, vajon elérték ezt a célt? Annyit mondhatok, hogy december 21-én, velem együtt nyolc magyar állampolgár bosszankodott, s váltott kevéske valutájából a buszon menetjegyet." Sertéstartók gondja A sajtó, a rádió és a televízió gyakran közöl kisállattartókat serkentő hirdetéseket. Az állam különböző módon Igyekszik segíteni a sertéstartókat is. A hizlalók mégsem nevelhetik gondok nélkül a jószágukat, amint arról Nagy Mihály baktói olvasónk levele alapján értesülhettünk. „Már több Ízben szerettem volna vásárolni a sertéstartáshoz nélkülözhetetlen Futor csonterősítő szert A mezőgazdasági szakboltokban mindannyiszor arra hivatkoznak, hogy megrendelik ugyan, de nem szállítják részükre. Az érvelés mindig azonos, ahogyan mindenesetben elhangzik a Javaslat is: a Futor helyett vásároljak 16-18 forintért ásvány! premixet, ezt lehet kapni. Tudom, ez is megfelel a célnak, de mivel a Jószágtartáshoz még nagyon sokféle takarmány szükséges, nem mindegy — s minden bizonnyal más állattartóknak sem mindegy —, hogy egy, vagy tizennyolc forintért vásárolunk csonterősítőt Szeretném tudni, hogy melyik bolt az, amelyik rendszeresen árusítja a i Futor csonterősítőt" Vakok és világtalanok Karácsony, a szeretet ünne' pének hetében, havas, hétfői reggelen, a Csongrádi sugárút és a körút kereszteződésében áll két ember. Erőteljes, magas férfi, fehér bottal, karöltve társával, egy hajlott hátú anyókával, aki bizonytalanul tapogat a járda szélén, szintén fehér bottal. Tétován állnak, a dübörgésre figyelnek, hiszen csak abból érzékelhetik, hogy mikor indulhatnak. Magam autóban ülök, lámpám pirosat jelez, távol vagyok, nem segíthetek. Hirtelen csönd lesz. A két kisöreg bizonytalanul, botjára támaszkodva elindul. Két hajlott hátú ember az élet alkonyán. A pillanatnyi csönd megzavarta őket, nem látják, nem tudhatják, hogy a bekanyarod ás előtti színváltás okozta a csendet. Sietősen nekiindulnak. Az áradat azonban megindult — messze vagyok, nem kiálthatok —, a dübörgés fokozódik, a lámpa zöld. A két fehér bot nem akadály Szerencsére a reflexek még működnek, a két kisöreg Ismét a járdán 611, botjára támaszkodik. Nekünk, látóknak Is baj van a szemünkkel? Kát fehér bot, s két idős ember semmit sem jelent? A lámpa zöld: rohanni kell. A látással tehát semmi baj. És mégis... _ yalami meghibásodott a nagy rohanástan. Észre se vesszük, amire pedig figyelnünk kellene, s érzéketlenül rohanunk tovább. Kovács Béláné Csongrádi sgt. 2/A Másfél évszázados biztosítási rendszer állnak érte. Én ls megpróbáltam az érveimet felsorakoztatni, többek között arra szerettem volna választ kapni, hogyan lehet egy darabot kétszer eladni. Mivel kielégítő választ nem kaptam, arra kell gondolnom, hogy aki bútort vesz, jól teszi, ha a számla kiegyenlítése után öles betűkkel bevési zsírkrétával nevét a kiválasztott bútorba. Így talán reménykedhet abban, hogy a megvásárolt, kifizetett bútort fogják hazaszállítani." Olvasónk még megkérdezi, vajon mások mit tennének az ő helyében? Véleményünk szerint legtöbben ugyanazt, amit levélírónk, a vállalat igazgatójánál reklamálnának, illetve megkeresnék levélben Postaláda rovatunkat. Reméljük, hogy már az elóbbl megoldás is sikerrel jár. Sorokban „Örüiön, hogy kapott..." Közhelyszámba megy, többször leírtuk már: a kereskedelem van a vevőért, és nem fordítva. S hogy ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, azt igazolja Gazdag Donaventuráné balástyai olvasónk észrevétele is. „Levelem mottója ez ls lehetne: karácsonyi öröm helyett üröm. December 19-én, Szegeden, a Kálvin téri bútorüzletben gyermekheverőt vettem kislányomnak. Annak rendje-módja szerint kifizettem a heverő árát, az 1280 forintot Régóta Jártam már a bútorüzleteket, hiába. Heverő nem volt, kislányom lába pedig egyre inkább kikandikált a rácsos gyermekágyból. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt az örömöm, amikor sikerült a heverőre rátalálnom és megvásárolnom, éppen karácsony előtt. Örömöm csak december 20-ig tartott A heverőt ugyanis elekor szállíttattam haza. Otthon a meglepetéstől szóho2 se tudtam jutni. Az általam kiválasztott és kifizetett világosbarna heverő helyett egy szépnek egyáltalán nem mondható, zöld színűt adtak kl az üzletben Rögtön felhívtam telefonon az Üzlet vezetőjét. ö arról próbált meggyőzni, hogy a szín semmit nem számít, örüljek, hogy egyáltalán kaptam, más örülne ennek Is, hiszen ritkán lehef kapni, naponta sorban Szűcs István szegedi olvasónk arról értesít bennünket, hogy mindig nagy figyelemmel olvassa lapunk. Az új híd krónikája című sorozatát. Mint írja. úgy tudta, hogy az új közúti híd átadását ez év november hónapra tervezik. Értesülése helyes, az átadás határidejét nem módosították. A munkálatok megfelelő, jó ütemben folynak, az év végén megindulhat a hídon a forgalom. Ha levélírónk valamelyik híradásban más idópontról olvasott — az átadás idejét Illetően —, az csak sajnálatot elírás lehetett. Az építkezés menetéről egyébként a jövőben ls folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat Török Vidor Csaba utcai olvasónk Szeged egyik kisvendéglőjében szórakozott decemberben, amikor a vendégek közül néhányan összeszólalkoztak. A vita verekedéssé fajult s egy férfi véresre verve maradt a „küzdőtéren". Olvasónk felháborodottan írja, hogy többen kérték az üzletvezetőt nívjon mentőt és értesítse a rendőrséget. Az Intézkedés, mint levélírónk közli, elmaradt Egy utcai telefonfülkéből kellett segítséget hívni. Levélírónk méltatlankodását megértjük, s annak, hogy az üzletvezető nem telefonált mentőért, rendőrségért minden bizonnyal csak egy oka lehetett: rossz volt a telefonja. Mert nem tudjuk elképzelni, hogy az olvasónk áltál említett esetben bárki közönyösen és tétlenül nézné a történteket. Legutóbbi összeállításunkhoz hasonlóan mai Postaládánkban is kénytelenek vagyunk szólni a temetők rendjéről. Egyik olvasónk arról értesít bennünket, hogy a kiskundorozsmai temetőben szabadon garázdálkodnak a sertések, feltúrják a sírokat A temető gondnoksága re-. mélhetőleg rövid időn belül intézkedik a tarthatatlan helyzet megszüntetése érdekében. Válaszol az illetékes Múlt év december 15-t Postaláda rovatunkban közzé tettük Kovács Mihály Dalos utcai olvasónk levelét. Levélírónk szóvá tette, hogy a 4-es vonalon gyakran késnek a villamosok. Az észrevétellel kapcsolatban az SZKV igazgatója és főmérnöke küldött válaszlevelet szerkesztőségünkbe: „A 4-es villamosvonalon — az egyik végállomástól a másikig — a menetidő 30 percben van meghatározva. Ezt dolgozóink be is tartják. Mivel a levélíró sajnos konkrét adatokat nem közölt, csak általánosságban foglalkozhatunk ,a kérdéssel. Azt, hogy a villamos olykor egy óra alatt teszi meg ezt az utat, egyáltalán nem jellemző, s ezt a menetkiesési nyilvántartásunkkal bizonyítani tudjuk. Ilyen késés csak a kocsik meghibásodása, vagy baleset esetén fordulhat elő. Kérjük az olvasókat, hogy panaszuk megemlítésekor máskor pontos adatokát közöljenek, a gondokat így részletesebben is megvizsgálhatjuk." A Szegedi Postaigazgatóság Igazgatóhelyettesének levele alapján közölhetjük Süli Dezső, Szeged, Semmelweis utca 3. szám alatt lakó olvasónkkal, hogy az URH rádióadással kapcsolatos bejelentését továbbftották az illetékes Posta Rádió és Televízió-műszaki Igazgatóságához. December 22-! Postaláda rovatunk Válogatós antenna című írásával kapcsolatosan dr. Strohner Ferenc szervizvezető küldött szerkesztőségünkbe levelet: „A cikk megjelenésének napján a déli órákban ' megvizsgáltuk az Olajos utca 8 számú épület C lépcsőházában a központi tévéantenna működését, a panaszos lakásán kívül még öt lakásban. Valamennyi lakásban kifogástalan volt a vétel, még a magyar tévé második műsorának kép- és hangminősége is megfelelő volt. Pedig köztudott, hogy Szegeden a 2-es műsort a pécsi adóállomásról vesszük, s így a vétel a nagy távolság miatt az időjárástól függően változó. A panaszos készülékén valóban gyenge volt a magyar tévé második programjának hangja, de ezt a hibát a szerviz elhárította." A szervizveze'.ő válaszleveléhez csak annyit tennénk hozzá; levélíróink minden bizonnyal nem a déli órákban tapasztalták, hogy rossz a vétel, talán jobb lett volna a vizsgálatot a főműsor idejére időzíteni. összeállította: Ladányi Zsuzsa Több mint 150 évvel ezelőtt, 1827 őszén érkezett Bécsből Prágába az udvari kancelláriának az a határozata, amely meghatározza a császári- és királyi előjogokkal bíró cseh biztosítótársaság kártérítési alapszabályait tűzkárok esetére. Már egy esztendőre rá megkezdte munkáját az Első Cseh Kölcsönös Biztosítóintézet, 24 alkalmazottal. Ez tulajdonképpen háztulajdonosok szövetsége volt, akik kölcsönösen biztosították egymás kártérítéseit. Fennállásának harmadik évében a Kölcsönös Biztosítóintézet már 102 ezer bebiztosított épületről gondoskodott A múlt század hatvanas éveitől Csehországban több más biztosítóintézet létesült, új biztosítási ágazatokkal, beleértve a életbiztosítást Is. A kapitalizmus és a burzsoázia gyors fejlődése a biztosítási rendszert láthatatlan áruval kereskedő üzletté változtatta. 1948 után, amikor Csehszlovákia megindult a szocializmus útján, az egész országban szocialista jellegű biztosítási rendszert építettek ki, amely visszatért az eredeti embert szolidaritás elveihez. Ma Csehszlovákiában két biztosítótársaság működik, a Cseh Állami Biztosítóintézet és a Szlovák Állami Biztosítóintézet. Mindkettő működését az állampolgárok és a szervezetek biztosítási védelmének következetes érvényesítése jellemzi. 1953-ban a Cseh Állami Biztosítóintézet Cseh- és Morvaországban három és fél millió biztosítási szerződést tartott nyilván, s 313 ezer biztosítási ügyet intézett el. 1970-ban már v millió volta biztosítási szerződések, és 1,6 millió az elintézett ügyek száma. A kártérítésként kifizetett ősszeg 3,6 milliárd koronát, a gépkocsik kötelező biztosításából eredő kártérítés pedig több mint 800 millió koronát tett ki. Csehszlovákiában az épüle» teknek majdnem száz százaléka, a háztartások hatvan, a hétvégi házak hetvenöt százaléka és a Személygépkocsiknak több mint fele biztosítva van. A Cseh Szocialista Köztársaságban élő lakosság felének van életbiztosítása, nyugdíj- vagy balesetbiztosítása, a keresőkorban lévő állampolgárok fele kőt kombinált biztosítást (élet- és balesetbiztosítást együtt). A Cseh Állami Biztosítóintézet közlekedési gyermekjátszóterek, közlekedési Jelzések, autószervizek építésére, valamint kutatói és népművelési tevékenvségre ötvenmillió koronát fordít évente. (BUDAPRESS — ORBIS) Ökológia a szovjet tudományos-fantasztikus irodalomban Manapság az „ökológia" kifejezés, amely sokáig csupán a szakemberek szűk csoportját érdekelte, milliók számára ismeretes. Az Ökológiai problémának napjainkban csapásra utaló felhangjai vannak. Harmóniazavarok ké'4tke2tek a természetben, amelyet évmilliókon keresztül teremtett meg a „dolgos" evolúció. A bennünket körülvevő légkör szennyezett; eltűnnek a föld színéről egyes növény- és állatfajok; a városokban az egyre növekvő zaj tömegméretű neuraszténiához vezet; a vegyi hulladékanyagok ugyancsak veszélyeztetik az ember és a bioszféra egészségét. Szerencsére az emberiség feje fölé tornyosuló veszélyt Idejében észrevették. A hetvenes évek elején tucat számra hoztak nemzeti törvényeket, határozatokat, nemzetközi megállapodások születtek a környezet védelméről. Természetes, hogy az ;dők fuval tataira oly érzékeny irodalmi műfaj, mini a tudományos fantasztlka, amely nemegyszer töltötte be a „veszélyjelző" szerené . foglalkozni kezdett ökológiai témákkal. A szovjet és a nyugati fantaszták különbözőképpen közeledtek ehhez a témához. A nyugati világban ez a téma üzlet tárgya lett Napvilágot látott az ökológiai katasztrófákon csámcsogó „rémregények" sorozata. A gigantikus gyilkos méhekröl, a városi civilizáció méhében fogant öldöklő „életről", a szemételep-vámsokról és az eltűnt állatok helyébe lépett kibernetikus állatokról szóló betse'lerelc elárasztották a könyvpiacot. Az ökológiai válságon nyíltan nyerészkedni ke'd'ek ... Terméizetcsen Itt is vo'tak kivéíe'ek a szabály alól. Komoly könyvek ls megje'entek. ame'yekből <"«zlnte aggodalom és józan figyelmeztetés csendült ki. A szovjet tudományos fantasztáknak más feladatuk van: fe'h'vni a ftgvelmet erre az igen komoly probc lémára. hozzájárulni ahhoz, hogy Idejében intézkedéseket tegyenek. Az optimizmus azonban nem jelent gondatlanságot Éppen ezért a szovjet írók minduntalan figyelmeztetnek az esetleges veszélyre. Vajon derűs az a perspektíva, amelyben ritkaságszámba megy a veréb (Dmltríj Dilekln „Utazás a természetvédelmi területre")? Vagy.hogy a Bajkál-tó vize csempészek üzérkedésének tárgyává válik és becsesebb lesz az aranynál (Igor Rozohovatszkij „Vámellenőrzés")? A szovjet fantaszták hisznek az emberben, értelmében, a jövö Iránti felelősségérzetében. Sokan közülük ezt a jövőt az ember és a természet szimbiózusában látják. SzergeJ Drugal fiatal szibériai fantaszta elbeszélésciklusában megrajzol egy emberhez méltó, Jó és bölcs jövőt, amelvben nemcsak hogy megóvják a természetet, hanem még restaurálják is. Az embernek a kozmoszba való kijutásával lényegesen megnövekedőt1 az „ökológiai" problémák száma. Eléggé ismert Arthur Clark kanadai író „Az édenkertig" című elbeszélése: az elsó Jövevények bűnös fel'iletesséze következtében elpusztult az élet a Vénuszon. Ezzel az elbeszéléssel belsőleg polemizál Szever Ganszovszkij szovjet író: a földlakók nemcsak hogy nem pusztítják el az idegen életet, hanem segítenek ls neki, ha szükség van rá. (A „meg kell menteni decembert!" című elbeszélés.) Szerintem „az ember és a környezet" téma le-érdekésebb megoldása azokban a müvekben ta'álhntó, ahol a? ember nem a tsrm iszetet. hansm önmagát Igyekszik megváltoztatni. A szovje ("antasztákat áthatotta Francis Bacon böl'sessége: a természetet csak akkor lehet, meghódítani, ha engedelmeskedünk neki. Vlagyimir Glakov (APN—KS)