Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

Szerda, 1978. december 13, 3 Az idei Sokáig állványok mögött bújt el szemérmesen a Dugo­nics tér és a Kárász utca sarkán álló tornyos ház. Hom­lokzatát a Szegedi Építő Szö­vetkezet brigádja újította föl nemrégiben, s a szövetkezet többek között ezzel a házzal nevezett be az idei homlok­zat-felújítási versenybe. A zsűri és az ugyancsak szava­zó városlakók ítélete: a ház a legszebb az idén felújítot­tak között A győztes brigád ma délben veszi át a városi tanács 15 ezer forintos jutal­mát és oklevelét Melegvizes páternoszter Helybenjáró vándorainánrais Gyárrészleg a gépállomás helyén «- Mennyi bejegyzése van a munkakönyvében? - öt. — Nem találta a helyét? Vándormadár? — Ugyan kérem, húsz év alatt ki sem mozdultam Deszkről! Taurus Gépgyár, Deszk. A műúton arra járó, ha rápil­lant a buszból vagy autóból kapu fölötti jó nagy tób­talloglóbusz, Ferroglóbusz és a KPM, autóbontó telepet akartak létesíteni. Végül a három közül a negyedik győ­zött, mert ettől remélhettük, hogy az üzem vérátömlesz­tést kap, életre kel. Egybe­estek az elképzeléseink. — A deszkiek munkát akartak. — A Taurusnak pedig hely kellett, üzemcsarnok, munka­— Miért? — Hagyjuk. Ezzel valóban nem jutot­tunk előbbre, arcán csak az elégedetlenséget sejtető fe­szültség tükröződik. Galamb Bálint, fiatalember, tíz éve esztergályos ugyanitt, öt ke­vésbé viselték meg a töb­szöri váltás bizonytalanságai. — Korábban nagyobb volt a hajtás, tömegmunkát vé­lára, régi beidegződését meg- erő. Mert ekkorra a gépgyár- geztünk. Most speciálisabb, zavarva érzi. Gépgyár? Nem, tásuk annyira felfutott, hogy úgy tudja, gumigyár. Ez sze- kinőtték a pe3ti gyárat repel a reklámokban, ez a — Milyen volt a váltás hazai gumiárukon. Hogy is pillanata, az, hogy ma HÖD­van ez? Dénes Lajos, a Tau- GÉP, holnap Taurus? H6­rus Gépgyár deszki gyárrész- gyan érezték ezt meg? legének vezetője igazít eL A Taurus Gumiipari Válla­lat önálló. A gumigyáraknak nem alárendelt egysége a Taurus Gépgyár. Eredetileg a hatvanas évek közepén ala­kult meg azzal a feladattal, bogy a gumigyártáshoz szük­séges gépeket, berendezése­ket előállítsa. — Ez volt Budapesten. Ho­gyan került Deszkre? — Ahogy a többi fővárosi ttzem csinálja: ipartelepítés. A deszki gyárrészleg ha­talmas udvarán szinte el­vesznek a műhely- és iroda­épületek. Látszik, a telepet egykor másra használhatták. Munkagépek,-erőgépek álltak a több futballpályányi gyár­telepen. — Sorsunk hasonló az or­szág majd minden alföldi községében, városában léte­sült egykori gépállomásoké­val — mondja Dénes Lajos. — Oj feladat, új munkakör, új elnevezés, s ezért volt hát a sok munkakönyvi bejegy­zés. 1950-től 1961-ig volt gépállomás, utána gépjavító és szolgáltató állomás, 65-tül révei? — A munkahelyeken nem így volt. Hetvenhat elején, április l-ig kéígazdás yolt Az egyik üzemben még gyár­tották a mezőgazdasági gé­peit alkatrészeinek utolsó da­rabjait, a másikban elkezd­tük a Taurusnak a terme­lést. — Gumiipari gépeket? — Raktári állványokat. Azt már tudtuk. — És április 1? — Elment a HÖDGÉP, el­vitt mindent, az utolsó szö­gig. Még va villanyórákat is leszerelték, s a falból csak a puszta vezetékek lógtak ki. — Most gondozott épülete­ket látni... — Volt mit csinálni. A dolgozók egy része az üzem­csarnokok felújításával fog­lalkozott, iTiikozocn mások a raktári állványokat gyártot­ták. Ebben az évben azonban már a gumiiparhoz közvetle­nül kapcsolódó termékek gyártását is megkezdtük. Hét első fázisú felépítőgépet gyártottunk. — Jól jártak a gazdacse­a MEZÖGÉP-hez tartoztunk, 73-tól a HÓDGÉP lett a gaz­dánk, majd 1978-ban a tele­pet megvásárolta a Taurus Gépgyár. Sokan vannak dol­gozók, akik mindegyik vál­tozást végigélték, s ha csak a szakmát nézzük, igazán sok­oldalú szakemberekké vál­hattak. Voltak traktorosok, gépszerelők, javítottunk épí­tőipari gépeket, gyártottunk akkumulátort, mezőgazdasági pótkocsikhoz alkatrészeket, most pedig gumiipari gépe­ket, hűtődarabolókat a gumi­gyártáshoz. — A gazdacserék előtt mindenkinek nyugodt volt a közérzete? — Azt azért nem monda­nám. Amikor a HÖDGÉP lett a „gazdánk", kiderült, hogy fejlesztésre nem számít­hatunk. Bizonytalan légkör, ideges hangulat uralkodott. A — Elmúlt a bizonytalan­ság, jó két és fel éve folya­matosan termelünk, a gyár tízmilliós összeget fordított a fejlesztésre, amely természe­tesen nem fejeződölt még be, fokozatosan talpra áll­tunk. Azt hiszem, hogy jól jártunk.., * R3dics István tmk-vezető­vel járjuk a gyártelepet. — Mutasson egy dolgozót, aki mindegyik változást vé­gigélte. — Például én. Voltam traktoros, dolgoztam műhely­ben, elvégeztem a gépipari technikumot Szegeden, vol­tam üzemvezető, most tmk­vezető vagyok. Csináltunk már annyifélét, hogy az it­teni dolgozóknak nemigen tudnak újat mondani. Ez jóllehet így igaz, mégis az átállásnál nemcsak rak­nagyobb darabokat kell meg­munkálnunk, ezzel könnyebb, de egyben precízebb lett a munka. Sziveri Mihály marós: az itt eltöltött 20 éve alatt ó is minden szakmát végigpró­bált, volt traktoros, hegesztő, lakatos, csopoz tvezető. Jelen­leg pártvezetoségi tag. — Fejlődött az üzem, a géppark, de azért már az is mellékívánkozik, hogy a gé­peink fele rossz, régi. Na és még valami: igaz, hogy több lett a fizetésünk, de a pe3ti gyárban ugyanez a ir.elóc ugyanebben a munkakörben 8-10 ezerrel többet visz haza évente. — Régi gyár, magasabl szaktudái... — Azt maga csak hiszi, hogy ez volt a magyarázat. A zöldség. Azt mondták, a pesti vezetők a közös érte­kezleten, hogy né csodálkoz­zunk, ha ott többet keresnek évente 8-10 ezerrel, mert na­gyobbak a megélhetési költ­ségek. magasabb a zöldség ára. Nem hiszem. Mi fejlőd­tünk! És különben is, itt a deszkieknek a konyhakertben megterem annyi... Ez nem lehet igaz — mon­dom magamban, és mondom az épp kiszálláson levő bu­dapesti vezetőnek. Mire ö sietve kijelenti, ezt nem hi­vatalosan mondom, de mit gondol, mennyibe kerül oda­fent egy kiló zöldség? Igriczi Zsigmond Rámpirított Fekete Imre 1500 óra társadalmi munkát olajmérnök, hogy keveset végeztünk", írunk a környékbeli kisebb — Mi van emögött? olajmezőkről, pedig ismer- — Minden. Most például a hetném a német szólást, 14-es termálvezeték csövei­„kleine fische, gutc fische". nek a fektetése. Fúrásoktól a Igaza van, nyugtattam, kü- földmunkákig. Szegedtől Fe­lönösen ebben az energiasze- reneszállásig, Forráskúttól Ci­gény világban. A kis olajme- bakházáig, ző is jó mező, s az ásottnál- Gerlefalvi megunja a saját mi 15 olajkút 70-80 ezerton- brigád dicséretét és az ásott ­na kőolajat szippant ki a fold halmiakról beszél. A gyűjtő­mélyéből évente, sőt oda ér- állomás dolgozói tizenheten a kezik a kelebiai kutak olaja Határőr nevet viselő brigád is, hogy a távvezetékbe pré- tagjai. A névválasztás nem selve eljusson az algyői köz- véletlen, többségük önkéntes ponti gvűjtőáliomásra, majd határőr. Különben mindany­tovább, az olajfeldolgozó üze- nyian született ásotthalmiak, mekbe. tíz éve még a tanyavilágban — Található ott más érde- laktak, földműveléssel, állat­kesség is, egy igen kiváló kol- tenyésztéssel foglalkoztak. Ma 'lektíva és egy technológiai olajipari szakmunkások, igen újdonság. Megéri a fáradt- szigorú emberi és technoló­ságot — invitált Feith László giai fegyelem határozza meg technikus és Gerlefalvi Nagy életüket. Temesvári József, a Sándor mérnök az ásotthalmi termelőmester, hamarosan tankállomásra. technikusi képesítéssel. A bri­Feith László önmagáról be- gádvezető Varga Imre szak­széL Húsz esztendeje eszi az munkás. olajosok kenyerét. A zalai — Könnyen ment az átál­Lispén született, olajkutak lás? — kérdem Temesváritól, szomszédságában. Édesapja — Nem volt egyszerű. So­35 évig doigozott az ameri- kan visszakoztak a fegyelem kai érdekeltségű olajcégnél. mjatt Egy életen át meg­„Nem volt nehéz szaikmát vá- szokták a tanyaiak, hogy ak­lasztanom. Kilencéves korom- kor dolgoznak, amikor akar­ban fölmásztam a negyven- nak. Persze itt nem lehetett két méter magas fúrótorony- késni, se inni, sőt meg kel­ra. Lejönni már nem mer- lett ismerni az olajipar tech­tem, apám hozott le a kar- nikáját, műszereit, berende­jaiban. A nagykanizsai tech- zéseit Aki viszont képes volt nikumban szereztem okieve- erre, az sokat ér, fegyelme­let. Itt olajtechnológiai rend- zett, odaadó és lelkiismere­szerek építésével, szerelésé- tes a munkája, vei foglalkozunk. Részíegve- Nagyon szép a gyűjtóállo vagyok . m4s A műszerekkel beren­— Hogyan lett brigádve- dezett szobában citromfa zöl­zető? deli, leander virágzik, miköz­— A miénk egy technikai ben a szekrény jelzórendsze­vezetőkből álló brigád. Tizen- rén apró lámpácskák villog­hatan vagyunk a csoportban, naic, s az URH hangszóróján s általában irányító munkát szakmai utasításokat hallani, végzünk. Hadd dicsekedjek, Az udvar tiszta, rózsatövek 1970-óta lépegetünk előre a szegélyezik a betonutat, a brigádkitüntetések útján. Vár- kertecskében zöldpaprika le­jük az aranyat. fagyott szára, az épület mö­irányítanak művezetőket, gött káposztafejek és meggy­anyag-előkészítőket, hegesz- fák sorakoznak. Szebb, mint tőket, lakatos, bádogos, kő- akármelyik hobbikert. Ér­műves, festő, vízvezeíék-sze- deklődtem a kertészkedés fe­relő és még ki tudná hirte- 1ŐL Kiderült, hogy Sólya Im­ién felsorolni, milyen szak- re szakmunkás, aki rnellék­mabelieket egészen a radioló- állásban kovácsmester a rá­gásokig, akik a hegesztés mi- luban, a legnagyobb kertész­nőségét ellenőrzik, „összetar- kedő. tó társaság, például az idén — De minek a káposzta — í979-ben Négyszázötven traktor a mezőgazdasági üzemeknek A Csongrád megyei AG­ROKER Vállalat, a Magyar Agrártudományi Egyesület helyi szervezete, valamint a Csongrád megyei TESZÖV körzeti tanácskozást rende­zett tegnap, kedden a sze­gedi járás termelőszövetke­zeteinek gépészmérnökei részvételével. Biczók Gyula osztályvezető az 1978. évi gépellátás és -forgalmazás tapasztalatairól számolt be. Az idén volt elegendő MTZ 80 és 82-es, Zetor 120—45, rossz munkakörülmények, az tári állványt kellett fabrikál­alacsony bérszínvonal pedig nem csábítja a dolgozókat. Többen el is mentek. Het­venöt végén tetőzött ez a bizonytalansági hullám, ami­kor nyilvánvalóvá vált, hogy a HÖDGÉP is megválik tő­lünk. Ekkor több vevő je­ni, s nemcsak a kőműves­munkában kellett jeleskedni, hanem tanulni is mentek a budapesti gyárba. Például Csernai Mihály, aki 22 éve dolgozik Deszken. — Engem hagyjon ki a já­tékból. Kérdezzen mást. A kevesebb—jobb Típustervek a mezőgazdaságnak lentkezett, így például a Me- Vagy írjon szépeket. Az idén tovább csökkent a mezőgazdasági típustervek száma. A gazdaságok ezzel nem rövidülnek meg. ellen­kezőleg: miután a tervjegy­zékból a MEM jóváhagyá­sával törölték a régebbi és időközben elavult modelle­ket, újabb ajánlatokkal ki­egészült tervgyűitemény sokkal hatékonyabb beruhá­zói munkát és később gaz­daságosabb üzemeltetést tesz lehetővé. Az AGROBER tavalv 229 típustervet tartott nvilván, a mezőgazdasági üzemek ezekből rendelték meg a be­ruházásaik megvalósításához szükséges dokumentációs anyagot. Az idén már csak 156 típusterv állt rendelke­zésükre, viszont ez a gyűj­temény a műszaki megoldá­sok szempontjából sokkal egységesebb. A tervjegyzékbe az idén mintegy 30 új modell került be. E tervek alapján má­több gazdaságban építkez­tek. ígv például a Komá­romi Állami Gazdaságban új tehenészeti telepet hoz­tak létre. Itt az egv férő­helyre jutó beruházási költ­ség 50 ezer forintot tesz ki. Ez 30—50 százalékkal keve­sebb az országos átlagnál. A Tamási Állami Gazdaság állattartó telepénél három állatférőhelyet sikerült ki­alakítani kettő költségéből. T—150, K—700, Rába 180 és Rába—Steiger traktor. Pót­kocsikbői, szervestrágya-szó­rókból azonban kevesebbet vásároltak a termelőszövet­kezetek az elmúlt évinél, ezért jelenleg is eladásra vár raktáraiban ilven mun­kaeszköz. A zöldségprog­ramnak megfelelően az idén borsó-, burgonya-, fűszer­paprika- és hagymatermesz­tési gépeket is kínált el­adásra a vállalat. Ez iránt azonban az üzemek érdeklő­dése a vártnál gyengébb volt. Az osztályvezető is­mertette 1979. évi terveiket. Jövőre 450 traktor eladására számítanak. A legtöbb erő­gép MTZ 80 és 82-es típu­sú. Ezenkívül lesz elegendő Zetor és Rába típusú erőgép is. összességében az eladás­ra szánt erőgépek a megye mezőgazdasági igényeit fe­dezik. Várhatóan 1979-ben nem lesz probléma a Pótko­csik és a rakodógépek. s kombájnok értékesítéséve sem. Dunai Árpád. az alkat -észosztály vezetőie elmond­ta. hogy a MEGÉV felméré­sei szerint az alkatrészellá­tásba:) tapasztalható lema­•adást a szállító vállalatok igyekeznek pótolni. Az év­végéig még várható alkat­részszállítmány, s jövőre a keresettebb alkatrészekből előreláthatóan nem lesz hi­ány. intettem a ház mögé. Moso­lyogtak a kérdésen, s megje­gyezték, hogy ők szeretik a töltöttkáposztát, különösen most, a disznóvágások idején. Sólya elmondta, hogy azért váltotta ki az iparengedélyt, hogy legyen aki megpatkolja o határőrök, a téesz, a szo­ciális otthon, s néhány gazda­ember lovát, mivel a régi mester elment kocsmárosnak. De kis műhelyében sok más munkát is megold a brigád, ha társadalmi segítségüket kérik. Abban pedig igazán nincs hiány. Házat építettek a magárahagyott öregnek, s hol az óvodában, az iskolá­ban, a könyvtárban vagy a szociális otthonban akad olyan tennivaló, melyhez férfierőre, szakemberre van • szükség. Ők szívesen mennek. A tanács — amelynek Te­mesvári is tagja — oklevelet adott szíves segítségük elis­merését jelezvén. A határ­őrök is sokat köszönhetnek a gyűjtőállomás dolgozóinak. Ugyanis az olajkutákból ke­véske földgáz is felszínre ke­rül, de nem oly sok. hogy azt érdemes volna távveze­téken eljuttatni távoli tele­pülésekre. De arra éppen ele­gendő. hogv az alig száz mé­terre levő őrs épületeiben fű­tésre. főzésre elégessék. Tár­sadalmi munkában fektették le a vezetéket a határőrök­kel együtt — S mi az a technológiai újdonság, amit említettek? Fekete Imre azt mondja, hogy már az is egy geológiai extrém eset, hogy a gyűjtő­állomásnál levő meddőkút átalakult termálkúttá. de leg­inkább az, hogy 1100 méteres mélységből 80 Celsius fokos forró víz jön a felszínre, napi 600 köbméteres hozammal. S magyarázza a szakember sza­vaival, hogy olykor rosszul hangsúlyozzuk termálvizeink gazdagságát. „Termálvizünk bőven van, mondogatják az emberek. Igen, igen, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy geotermikus energiában állunk jói. A vízkészlet vé­ges, de a föld mélyének hő­energiája végtelen. Legalább­is, amíg forog a Föld. Ebből következik, hogy a vízzel ér­demes spórolni." E felisme­rés indította el Feith Lászlóé­kat, hogy megvalósítsák a páternoszter elvén nyugvó vízkörforgást — Valójában pofon egysze­rű az egész — mondja Feith. — A lehűlt vizet visszanyom­juk a rétegbe, ott újból föl­melegszik és jöhet a nyolc­van fokos meleg víz fölfelé, a régi útján. Így lehet hasz­nosítani a geotermikus ener­giát, amely éppen úgy elvég­zi a feladatot, mint a kazán, amelyet szénnel, olajjal vagy gázzal kell táplálni, sőt ma­gát a kazánt is fölöslegessé teszi. — Ez jelenleg kísérlet. • nem is csupán hazai viszony­latban érdekes, hanem nem­zetközileg is. Jól mondta Fe­kete Imre. hogy a meglevő termálkutak hozama általá­ban csökken, sőt hosszabb­rövidebb idő után kimerül­hetnek a kutak. Ezért van ennek a módszernek nagy je­lentősége és jövője, különö­sen a mi vidékünkön, ahol a mezőgazdaság is jelentős föl­használója a termálvíznek. — Hogyan jut vissza a ré­tegbe a lehűlt víz? — Az egyik ponton ott a termálkút, s a lehűlt vizet egy távolabbi ponton elhe­lyezkedő kútnál nyomjuk vissza. A meleg oldalon a víz fajsúlya alacsonyabb, a hideg oldalon magasabb, amely még nyomást is gya­korol a fölszálló ágra. Az egyik kút elnyeli, a másik kileheli a vizet, forog, mint j páternoszter. — Kiszámítható az anyagi haszon is? — Megközelítő pontosság­gal. Egy kútrendszernél évi 100 ezer forint, amíg ..forog a Föld" — mondja Fekete Imre. Az viszont sokáig forog még. Gazdagh István

Next

/
Thumbnails
Contents