Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-02 / 284. szám

2 Szombat, 1978. december 2. Be fejeződött a Legfelsőbb Tanács ülésszaka Új törvények • Moszkva (MTI) A szovjet állampolgárságról szóló új torvény elfogadásával pénteken, tegnap délelőtt Moszkvában véget érta Legfelsőbb Tanács ülésszaka. A 29 cikkelyből álló Ú1 törvényjavaslatot Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese terjesztette elö. Elmondotta: a törvénytervezet teljes egyenjogúságot biztosít a Szovjetunió minden állampolgárának. függetlenül attól, hogy mikor és hogyan kapta meg az állampolgárságot. A tervezet pontosan meghatározza, kiket fogadhatnak az. állampolgárok sorába. A Szovjetunió állampolgárainak kötelességük, hogy becsülettel viseljék ezt a címet, megőrizzék az ország érdekeit és méltóságát. A Legfelsőbb Tanács két háza csütörtökön külön-külön ülésen elfogadta a Szovjetunió 1979. évi népgazdasági tervéről szóló törvényt, és a jövó évi állami költségvetést. Ugyancsak Jóváhagyták az Idei terv teljesítéséről és a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéseket, és jóváhagyták a Legfelsőbb Tanács Elnöksége által a legutóbbi ülésszak óta kiadott törvényerejű rendeleteket. A képviselők egyhangúlag megszavazták a Szovjetunió állampolgárságáról szóló új törvényt, • a Legfelsőbb Tanács háromnapos ülésszaka ezzel befejezte munkáját. MfegkezdCdött a békekongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) tes természeti katasztrófák sora — árvizek, tájfunok. Súlyosbítják mindezt az ismert politikai és katonai események, n kinai haladásellenes politika fájdalmas következményei, a voltaképpen már negyedik évtizedében járó szüntelen hadiállapot. A magyar társadalom Vietnam népe mellett volt az imperializmus elleni harcában, mellette van a szocialista építőmunkában. Az Országos Béketanács főtitkára Ismertette a VIII. kongresszus óta végzett propaganda- és tájékoztatási munka eredményeit, az OBT nemzetközi kapcsolatainak bővülését, majd a feladatok kapcsán aláhúzta: — Békekongresszusunkra az a feladat hárul, hogy kidolgozza a mozgalom programját. Arra törekszünk, hogy a legkisebb településektől a nagyvárosokig, a termelőüzemektől az intézményekig, a dolgozók minél nagyobb számban kapcsolódjanak be cselekvően a békemozgalom feladatainak megvalósításába. Feladataink nem könnyűek és nem kevesek. Megvalósításukhoz kérjük a kongresszus, egész magyar békemozgalom támogatását. mindazokéi akik íenni, cselekedni akarnak a békéért, mindannyiunk szebb holnapjáért — mondotta befejezésül Sebestyén Nándorné. Hozzászólások A szóbeli kiegészítést követő vitában elmondotta véleményét: Margócai József, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola főigazgatója; Knáll György, a békéscsabai Krier nyomda gépmestere; Fischer Mihályné, a bajai Kismotor- ,és Gépgyár dolgozója; Szentágothai János, az MTA elnöke; Polgár Sándorné, a rákóczifalvai tsz növénytermesztője; Szentes Tamás, az OBT tagja, egyetemi tanár; P. Kovács Tibor, a Mecseki Szénbányák dolgozója; Tintfcó Imre gürögkatolikus megyéspüspök (Nyíregyháza); Dudás Aurél mozdonyvezető (Borsod megye); dr, Szentistványi Gyuláné. a HNF Országos Tanácsának titkára; P.omes Csandra, a BVT elnöke; Tóthné Fodor Judit, a Heves megyei úttörőtanács elnöke; Szabó István, a TOT elnöke; Boldizsár Iván író, az OBT alelnöke; Taglicber Ferencné Állami díjas brigádvezető (Nógrád m.); D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, a BVT tagja; Horváth Imre, a HNF érdi titkára; Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész; Kovács Jenő, a KISZ KB titkára; Fülöp Mihály, a Somogy megyei TESZÖV szakmérnöke; Bostai Károlyné, a HNF budapesti bizottsága titkára; Kiss Zsigmondné kisiparos (Fejér m.); Berényi Dénes, a Debreceni Atommagkutató Intézet igazgatója; Kürti László miskolci református püspök; Bartolt József üzemmérnök (Budapest); Tolnay László, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa; Pesta László, a Magyar Vöröskereszt budapesti vezetőségének elnöke; Hollandi Mária fóiskolai hallgató (Szeged); Földesi Balázs, a rajkai határállomás parancsnoka; Krauth János, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének elnöke. Romes Csandra tSisxólalása ELUTAZOTT A SVÉD KÜLDÖTTSÉG A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására novemoer 27—december 1. között látogatást tett hazánkban a Svéd Baloldali Párt — kommunisták küldöttsége Bo Hammarnak, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével A küldöttséggel megbeszélést folytatott Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Berecz János, a Központi Bizottság külügyi osztalyának vezetője. A Svéd Baloldali Párt — kommunisták küldöttsége pénteken elutazott Budapestről. BEFEJEZŐDÖTT A CGT KONGRESSZUSA Az egység, a folyamatosság é6 a megújulás jegyében ért véget pénteken a legnagyobb francia szakszervezeti központ, a 2,3 millió szervezett dolgozót tömörítő Francia Altalános Munkásszövetség (CGT) 40. kongresszusa. HITEL KÍNÁNAK Nagy-Britannia 1,2 milliárd dollár értékű hitelt nyújt a Kínai Népköztársaságnak, jelentették csütörtökön londoni hivatalos források. CARTER-NYILATKOZAT James Carter amerikai elnök pénteken a Fehér Házban lapszerkesztők egy csoportjának adott nyilatkozatában kijelentette: reméli, hogy rövidesen szovjet—amerikai csúcstalálkozóra kerülhet sor, és Leonyid Brezsnyevvel aláírhatják a hadászati támadó fegyverrendszerek kc.-lá'ozásáról szóló újabb SALT-megállapodást. JABLONSKI LUANDÁBAN Luandában pénteken megkezdte tárgyalásait Henryk Jablonskt, a Lengyel Egye; sült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke. Az angolai küldöttséget Agostlnho Neto, az MPLA Munkapárt elnöke, köztársasági elnök vezeti. Romes Csandra beszédében többek között hangsúlyozta: — Éppen 25 éve annak, hogy először Budapestre látogattam — mondotta. — Emlékezetes az akkori látogatás azért is, mert életemben először vehettem részt a BVT ülésén. Visszaemlékezve az elmúlt időszak kiemelkedő eseményeire, ki kell jelentenem: a magyar mozgalom a békevilágmozgalom első soraiban harcol, s világszerte megbecsülést szerzett hazájának. Ezért az elismerést és a Béke-vllágtanács. valamint több mint 130 ország békcszervezeteinek üdvözletét is magammal hoztam. Sz mély szerint is nagyon sokat köszönhetek Magyarországnak, a magyar mozgalomnak, s az olvan kiemelkedő személyiségeknek, mint a céliainkért haláláig küzdő Sík Endre. Romes Csandra nyomatékosan aláhúzta a fegyverkezési hajsza, a neutronfegyver gyártása elleni küzdelem jelentőségét. Rámuta'ctt: világszerte mindinkább nyilvánvaló, hogy az Imperializmus ellen és a nemzetek felszabadításáért, a haladásért folytatott harcban a Szovjetunió halad az első sorban. Köszöntötte az amerikai békemozgalom Ismert vezetőjét, a kongresszusi teremben helyet foglaló Harry Bridgest, hozzátéve: a hozzá hasonlóan gondolkodók példája bizonyítja, hogy létezik egy új Amerika, amelynek hívei igent mondanak az enyhülésre. A fegyverkezési hajszát elutasítók száma a NATO-országokban is nő. Egy olyan kis allamban, mint amilyen Hollandia, 1 millióan írták alá a neutronbomba r elleni ^tiltakozást, a közvélemény súlya alatt a holland kormány nyilatkozatban közölte: nem egyezik bele az új tömegpusztító fegyver hollandiai elhelyezésébe. A Béke-világtanács és hívei továbbra is korunk legfontosabb feladatának tartják az enyhülésért, a fegyverkezés ellen folytatott harcot. Megmenteni és jó irányba megváltoztatni a világot! Ezért küzd a nemzetközi békemozgalom minden résztvevője — mondotta \ 'gezetül Romes Csandra, és a kongresszus minden küldöttének további sikereket kívánt a szocialista Magyarország építésében, a béke védelmében. Lmom* nemzeti ünnepe alkalmából Magyar vezetők üdvözli távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke: Apró Antal, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke Laosz nemzeti ünnepe alka1 mából üdvözlő táviratot küldött Kaysone Phomviliane elvtársnak, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének; Szufanuvong elvtársnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, a Legfelsőbb Népi Tanács elnökének. HÁROM ESZTENDEJE. 1975. december 2-án kiáltották ki a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot, a laoszi nép történelmében először lett országának valódi gazdája, vehette kezébe a hatalmat. Kétezer esztendős történelme folytonos küzdelem volt az állami önállóságért, a függetlenségért. Az imperializmus és a gyarmatosítók ellen évtizedeken át folytatott nehéz, áldozatos harc végül is meghozta a győzelmet: a nemzeti demokratikus forradalom felszámolta az idejétmúlt monarchikus rendszert. A királyság elefántos lobogója helyérbe új zászló került, a megújulást jelképező teliholddal. Sokáig „Délkelet-Ázsia szívébe mártott tőrnek" nevezték az országot, mert stratégiai helyzete az Egyesült Államok indokínai agressziójának egyik hídfőállásává tette. De ez ma már történelem. A testvéri Laosz népe marxista— leninista pártja, a Laoszi Forradalmi Néppárt köré'tömörülve diadalt aratott a neokolonialisták és a honi reakció fölött, s immár három esztendeje dolgozhat fejszabádult légkörben hazája' újjáépítésén. Eközben hihetetlenül súlyos gyarmati örökséggel, gazdasági elmaradottsággal kell szembenéznie. A termelőeszközök korszerűtlenek, az analfabéták száma magas, az oktatás és a tudományos-műszaki ismeretek színvonala alacsony Laosz népe mégis bizakodó, mert tudja: a párt irányvonala helyes, megfelel az egész nép óhajának. Az ország gazdag, ha feltáratlan kincseit, a művelhető, de még meg nem művelt földterület nagyságát tekintjük. A szorgalmas laoszi nép tudja azt is, hogy mindenkor számíthat a testvéri szocialista országok erkölcsi és anyagi támogatására. Most az elsődleges cél a mezőgazdasági termelés fejlesztése, megfelelő mennyisé-, gű élelmiszer biztosítása. Iguz, súlyos gondot okoz, hogy a tavalyi pusztító szárazság után az tdén árvíz sújtotta Laoszt, s megsemmisítette a termés 40 százalékát. Az ország dolgozói azonban mindent elkövetnek • lakosság alapvető szükségletelnek kielégítésére. Emellett nagy erővel dolgoznak az általános iskolai rendszer kiszélesítésén, a szakmunkáiképzésen is. Az első eredmények máris mutatkoznak: egyetlen esztendő alatt több mint 600 ezer ember tanúit meg írni és olvasni. Határozottan visszaverik az ellenség minden olyan próbálkozásai, amely az országban élő nemzetiségek megosztására irányul. A három és fél milliós lakosság 60 etnikai csoporthoz tartozik. A megosztási kísérletek hosszú évekre nyúlnak vissza, s céljuk az, hogy megbontsák az ország belső rendjét, szembeállítsák Laoszt és a szomszédos országokat. A FIATAL KÖZTÁRSASÁG külpolitikáját a . marxizmus—leninizmushoz, a proletár internactdnulizmushoz való hűség jellemzi. Egyre erősödnek baráti kapcsolatai a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, mindenekelőtt a Vietnami Szocialista Köztársasággal. Erőteljesen fejlődik a baráti viszony Laosz és az el nem kötelezett országok között is. Hazánk lehetőségeihez mérten segíti a laoszi nép munkáját, a két ország között a testvéri kapcsolatok gyümölcsözően fejlődnek. Laosz mai unnepéü sok sikert kívánunk az országépítés munkájához, a szocializmus alapjainak megteremtéséhez. Tóth Béla Móra Ferenc betuósvényein 23. Persze, Emmi is ott tanyázott körülötte De tudhatta azt Ilona asszony is, hiszen valahányszor neki szóló levélkével érkeztem meg Csókáról, ő is mindig válaszolt, hogy amikor útra kelek, magammal vihessem. A legtöbbször megvártam a választ összeszorított szájszéllel írt s míg lezárta a borítékot nem akadt ideje, hogy megkérdezze, mennyire haladnak a munkával, kik vannak odakint Én a kósza eszemmel még azt is el tudtam volna képzelni, hogy kijön velem az ura látására egy szép meleg, májusi napon. Netán kis kosár élelemmel, ezzel-azzal, s elidőzgetne a szeretett férjeura mellett Tudhatta, hogy Csóka egynapi járás. Reggel oda, este viszsza. Tudhatott Emmiről? Nem kérdezett rá. Sokkal mélyebb önérzetű asszonynak ismertem, hogy idegenektől firtassa férje lépéseit. Lehet, Mórától megkérdeni. Vagy csak megérzi? Némely aszszonynak csudálatosak lehetnek a megérzései. Emmi nem zavartatta magát. De Móra sem. Ha Tömörkény nagy ritkán rájuk nézett, oly természetesnek vette Emmi jelenlétét, akár a napszámosokét. Mert ekkor sem szólt hozzá, ahogy soha életében. Lehet, perszónának tartotta. A perszóna pedig a tökéletes asszony szintjén Tömörkénynek nem téma. Emmi ugyan tanár-perszóna, pedagógus alkat, érdekli a biológia, tücsök és bogár. őszintén. Én néha azt hiszem, a M5ra kedvéért. Tömörkény ilyenkor is csak hallgat, magában valószínű legyint, rá kell hagyni. Domokos László is ráhagyja, ö is gyakran kint jár, a fölásott kincs iránt igazából érdeklődik, hosszú cikkekben böcsületesen fölleltúrozza a megtalált értékeket Olyan, parasztok között arányosságból menő, tapogatódzó beszéd pedig nem esett a két férfi között, hogy ennyi megtalált kincs mellett egymást megtaláltátok-e? Jólneveltségük gátolta őket, s elnézést, se kértek u majdani történésekért. Domokost nagylelkű embernek ismertük, s különlegesnek, de hozzánk sok mindenben közelebb állónak Móránál is. Talán forradalmi megnyilatkozásaiért. Szerettük, meg is csodáltuk, hogy ezzel a ledér asszonnyal, akinek szépsége, kedvessége egyenesen kihívó és ránézve bántó, milyen türelmesen él. Persze, Móra vonatkozásában biztos lehetett Domokos, hiszen ő se volt az a könnyű léptű ember, aki akár Emmi intésére csak letérüljön a böcsület csapásairól. Már úgy testi értelemben. Hogy lelkiekben milyen messziségbe ment el a két ember, annak magamfajta egyszerű nyomdász gondolatban sem tudott volna a végére járni. Annyit azért sejtettem, hogy szellemiekben tilalmasabb területekre lehet eljutni, mint testiekben. De hát az értelmiségiek bármilyen közelségben éltünk, kiismerhetetlen, külön világot jelentettek a mi számunkra. Nekem furcsák voltak. Arról kezdtem meggyőződni, hogy nekik nem az a fontos, ami nekünk. Ezekben a meleg május végi napokban újból lüktetek ki Csókára. Fölpakolászva újságokkal, levonatokkal, megbízásokkal. Ahogy odaérek. Móra sehol. Mondják az emberek, hogy aznup még ők sem látták. A csókái papnál lakott, megfordultam ott is, épp úgy, mint a lakásukon. Megyek utána. Ült az öreg rezes orrú páter a parókia ámbitusán. szalonnát evett, kávét ivott rája. Kérdezósködésemre ő is kérdéssel válaszolt: — Hát Szögedébe költene annak lönnie? — Akkor nem keresném. Bár attól haza is mehetett. Fölállt az öreg pap a fonott székből. — Csak nem vesztek a Tiszába? Tegnap ott feredőztek azzal a ... — Emmi kével — segítettem ki a nyájpásztort. — Szó nélkül nem szokott pedig elmenni a háztól. Számon volt a válasz, de nem akartam a jámbor öreget parázna gondolataimmal megbotránkoztatni. Mivel a bátyámnak én minden jót kívántam, s az 6 helyében, huszonhárom éves fejjel, a magam nevében beszélek, bizony én nem hagytam volna a drága szép Emmit sem föltáratlanul. Hiszen tán ő is azt akarja! Es nagy kár volna, hogv megcsalódjon egy ilyen szép aszszony az én jó bátyámban. S ha egy csöpp eszük van, akkor éppen abban műveskednek, amit én gondolok. De hát ilyen óvatlanul? Lehet, hogy átugrottak valamelyik zentai szállodába? Hogy itt a partok galériaerdőinek csenderesében elterüljenek, ahogy én tenném, talán mégis csak méltatlan tenne Móra mentalitásához, s az Emmiéhez is. Míg ilyen parázna képzelgéseim között füstölgők a négyezer éves Kremenyák kiásott gödrei partján, váratlanul odakanyarodik Back Bernát személyautója. Ügy ismertük a szegedi autókat, ahogy a sarki rendőröket. Nem volt belőlük sok. Egy tucat is alig szaladozott Szeged utcáin. Kiszáll belő'.e Back úr, a gőzmalmos, mellesleg,' mint vagyonos ember, nagy műgyűjtő, s tudtommal ennek az ásatásnak is a pénzelője, és kiszáll mellőle Léderer Arthur földbirtokos, akinek az uradalmán terül el ez a Kremenyák, azaz a tűzköves kúltúra emberének egykori élőhelye, s velük jön a plébános, a sas orrú Farkas Szilárd, továbbá Móra és Domokos. Körüljárják a látnivalókat. Kullogok utánuk. Gondolom, ezek az est® is itt járhattak, s autóval kaphatták haza Mórát A legkedvesebb szilveszteri szórakozásaim közéé számított már évek óta Móra munkásságának boglyába gereblyézése. Tudat alatt lehet. hogy számítottam rá, éntőlem még az életemben megkérdezhetik: na, Marci gyerek, hát ml az eredmény? Talán azt is vártam, hogy ő maga, a fogadott bátyám kérdezi meg, mire jutottunk egy év alatt .Mert tudtommal ő maga nem ért rá, hogy rakosgassa, ollózgussa az írásait. Amilyen pontosan e'rubrikázta a múzeum számára gyűjtött törött cserepek ezreit kiürült tintásüvegeit, a vásárolt és ajándékba kapott könyveket az utolsó katalóguscéduláig, úgy kezébe sem vette azokat a lapokat, ahol írásai jelentek meg. Pedig mostoha gyerekeinek sem tekintette őket, afféle balkézről érkezett jövevényeknek, -Szívvel, szenvedéllyel, a vérével irt, s szeretett róluk hallani. (Folytatjuk.)