Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

Vasárnap, 1978. december 10. íl Rekonstrukció a Belvárosban A turistacsoport el van ragad­tatva, hogy ilyen szép, meg olyan gyönyörű. Pest után a legrende­zettebb magyar város, hangsú­lyozza egy idős ember. Közben más várost ls említenek. Sokáig nem tudnak megegyezni, de végül ls Szegedé, pontosabban a Belvá­rosé a pálma. Ha a Nagykörúton belüli részt képzetéiben kiemelnénk. Szeged elvesztené varázsát, tájét. A Bel­várostól Igazán Szeged Szeged. Ag épülete - hangulata, a tér, aa utca, homlokzatképzés adja meg azt a karaktert, ami hónyzik más megyei városból. De ez természe­tas is, nem biztos, hogy jó lenne, ha minden település mint két to­jás, úgy hasonlítana egymásra. Határvita Szeged belvárosa báját és sa­játosságait két dolognak köszön­heti. A múlt századi nagy árvíz­nek, mert azután alakították kl sugaras-köru tas szerkezetét, s megteremtették a XX. századi modem város alapjait. Másrészt: az unokák folytatták a tudatos építkezést, s az elmúlt három év­tizedben a Belváros fejlesztése megkülönböztetett figyelmet ka­pott. A cél az volt —» s jelenleg sem változott —, hogy a régi vá­rosképet őrizve, védve (a Nagy­körúton belül) épüljenek az ÚJ házak. Intézmények. Az is meg­fogalmazódott. hogy az épületek ne uniformizáltak, hanem stílu­sukban is hangsúlyozott „objektu­mok" legyenek. Korunk egytk nagy vitája, hogy a régi stílushoz hogyan lehet Il­leszteni a mai építészetet. Euró­pában ez a törekvés szinte irány­jattá vált, és Itthon is kezd meg­honosodni. A városrendezésben — hazai tapasztalat — egyre több helyen azzal hívják fel a figyel­met, hogy a régit és az újat si­keresen ötvözik. Miről van szó? Senki nem várhatja, hogy a ter­vezők olyan eklektikus épületeket álmodjanak, amelyek a múlt szá­zad végén, a XX. század elején formálódtak. De a mai építészet anyagaiból, az üvegből és beton­ból ls lehet a történeti városkép­hez Illő házakat felhúzni. Azt hiszem, senki nem kifogá­solja — vagy biztosan kevés el­lenzője van —, hogy a szegedi postapalota a város szivéből nőtt kl. Ugyanis a megyei tanácshá­zával. az olajos- és DÉLÉP-iroda­hézzal most már olyan új épület­együttest alkot, amely kitűnően illeszkedik a városközpont régi épületeihez- S ez nemcsak a rep­rezentatív külső rrüatí van. A megfelelő térképzéssel, a külső felület megtörésével, tagolásával mozgakv-asak ezek az épületek. Nem unalmas dobozok, nem tü­körsima házak. S a mozgalmas­ság — ami a tér tagolódásából adódik — összekapcsolja a régi építészettel, a korábbi korok stí­lusajvai, amelyekre ez a tulaj­donság joiiemző. így az utcának megmarad az agóraszerepe. A vá­roslakók szívesen sétálnak. be­szélgetnek, nézelődnek. Melléke­sen jegyzam meg. hogy a panel­építészet nem attól szürke, hogy nem színesek a falak, hanem at­tól válik egyhangúvá, s ebben különbözik a korábbi építészet­től, hogy a homlokzat egysíkú, nem tagolt. Nem akarom elvenni az építé­szek kenyerét, sem pedig vitát provokálni. Rövid fejtegetéssel azt hangsúlyoznám, hogy a Bel­város rekonstrukciója milyen gondosságot, felkészülést, fantá­ziát követel. Érdekes módon a vi­ta elsősorban amiatt van, hogy hol kezdődik s végződik a Belváros. Köztudott a szegedi ember „Szé­chenyi tér-centrikussága". Száz közül legalább kilencven ezen a gyönyörű téren igényelne vagy építene lakást. S itt látná szíve­sen a munkahelyét is. Következe­tesen úgy gondolkodik: a Belvá­ros egyenlő a Széchenyi térrel, illetve környékével. Folyamatos fejlődés A tervezők és a városrendezés elvei szerint a kérdéses terület sokkal nagyobb. Az egyik legille­tékesebb, a városi főépítész, Ta­kács Máté megfogalmazásában: a Belváros a Nagykörút és Odesszai körút határolta rész, viszont a vá­rosközpont a Lenin körút és a Tisza közötti terület. Az elmúlt három évtized alatt a Belvárosban hétezer lakás és hetvennégy intézmény épült. (Összesen 250-300 hátban talál­ható mindez.) A rekonstrukcióra jellemző né­hány mozzanat. Szegeden 1965-ig elsősorban csak a Belvárosban építkeztek. Az emeletráépítések és a folyamatos lakáskarbantartót miatt elkerülhetővé vált, hogy egy-egy tömbre rászabadítsák a buldózereket, s így helyükön nem kellett új lakótelepeket kialakí­tani. Az a veszély is fenyegetett, hogy mivel az épületek többsége közel egyidős, egyszerre robban­nak le. s egyszerre kell újat épí­teni. A tervszerű felújítás ' nak köezönhetően szerencsére ez nem következett be, és a rekonstruk­ció a legideálisabb körülmények között folytatódott. A foghíjak — üres telkek — vagy egy-két ház lebontása után felszabadult terü­let beépítése lehetőséget adott, hogy a Belváros folyamatosan fejlődjön. A folyamatos építkezés körülményei továbbra ls fennáll­nak. Szinte nincs olyan tömb, ahol ne lenne foghíj, vagy a héz állapota miatt előbb-utóbb ne kelljen elkezdeni a bontást. A Belváros építkezésében ez garan­tálja a változatosságot, és a sok­színű fejlődés hosszú l'V? bizto­sított. Tudni kell, hogy az építő vállalatok nem tolongnak az Ilyen munkáért, több ok miatt sem. Körülményes a fölvonulás, nehe­zebb megszervezni a munkát, és a nagyobb vállalatok — mint például a DÉLÉP — a tömeges lakásépítésre rendezkedtek be. A kisebbek — építőipari szövetke­zetek — pedig a lakáskarbaptar­tásra, -felújításra. Marad a CSO­MIÉP, a Szegedi Magas- és Mély­építő Vállalat, de kapacitásuk szűkös. Sokszor a tanács hosszú Ideig próbálja meggyőzni valame­lyik vállalkozót, hogy fogadja cl a megrendelést. Már néhány éve a tömbrekonstrukció miatt szíve­sebben vonulnak fel az éoítők a Nagykörúton belül ts. A Nemes­takács utcai és a Honvéd téri tömbben az eddiginél nagyobb léptekkel halad a városrendezés, úgy, hogy az esztétikai követel­ményeknek is eleget tesznek. Ki tudja? Hogy az elmúlt három évtized tervezői közül kinek a nevére em­lékszik majd az utókor, vagy esetleg kinek a nevét írják fel a falra, azt természetesen ma még nem lehet tudni. De a három év­tized elegendő ahhoz, hogy leg­alább a kortárs, a szemtanú Is­merje el az eredményeket. Nem végeztem közvélemónykutatást, lehetséges, hogy sok városlakó máa nevet és épületet mondana. Elsősorban szakmai véleményt tolmácsolok, amikor megemlítem Borvendég Bélát, aki az Oskola utcai rekonstrukciónak a szelle­mi atyja. Nagy János a Hungária Szálloda és környékének, Pazar Miklósné a Lenin körúti iroda­háznak, Tarnai István és Tarnal László a számos gyönyörű köz­intézménynek, Darvas Imre a Ka­zinczy utcai lakóháznak, Kovács­házi László a Dóm téri orvosbio­kémiai intézetnek tervezője. Ter­mészetesen még több nevet le­hetne felsorolni, hiszen a Bel­városnak több büszkesége van. A mai ember talán jobban tudja, hogy ki volt Lechner vagy Ved­res István, mintsem Ismerné a váro3Íormálás mai mestereit Le­het hogy ez így természetes? Pénz és pénz Bizonyára volt olyan, aki el­töprengett azon, mennyibe kerül­hetett eddig a Nagykörúton belül az építkezés. Nehéz hivatalos számvetést kimutatni, mert az építőanyagárak többször ls vál­toztak. Hozzávetőlegesen azonban ki lehet számítani, hogy milyen értékű az a nemzeti vagyon, ami már a szocialista építés produk­tuma. Ha mai áron lakásonként átlagosan 500 ezer forintot szá­mítunk — mert van 700 ezer fo­rintos otthon is —. akkor a Bel­városban a lakásépítés 3 és fél milliárd forintot tesz ki. A közin­tézmények építési ára körülbelül 1,5 milliárd forint, a közmüveké körülbelül 5 millárd. A legfon­tosabb útvonalakat az utóbbi években teljesen felújították, ez történt a gáz- és villanyvezeté­kekkel, és a vízhálózat nagy ré­szét is átépítették. Csak a szenny­vízcsatorna a régi. Ehhez még hozzávehetjük az intézmények másfél milliárd forintos és a la­kóépületek többszáz milliós fel­újítását. Nagyon hozzávetőlege­sen a belvárosi rekonstrukciónak 12 milliárd forint mai értéket számíthatunk. Az összehasonlítás miatt jegyzem meg: a hatezer lakásos Tarján teljes építési költ­sége — ebben a közművesítés is benne van — 3 milliárd farint» Nyilvánvaló, a Belváros volt — és lesz — Szeged legnagyobb és legjelentősebb építkezési területe, A rekonstrukció terve 18-30 év­re előre megszerkesztett, de ef elképzeléseket ötévenként felül­vizsgálják. A terv biztosítja a Belváros örökös fejlődését é» megújulását. Túlságosan fárasátó lenne egy évtizedre előre egy képzeletbeli utazást tenni, hogy milyen színekkel lesz ékesebb a körutak határain belül a város. Elegendő néhány év és kiderül, 9 rövid idő alatt is mennyi min­den történik. Újabb építkezések Már .jövőre valóra válik az a tervezői álom, hogy Szeged főut­cája a Tisza. A partfalépítés be­fejezésével a Kárász utca mellett a Tisza-part lesz a másik sétáló­utca. Elképzelhető, é3 a körvona­lakból kitűnik, hogy a Domus, Illetve a nagyáruház milyen jól kiegészíti és fokozza a környező házak építészeti hatását. Meg­kezdték a Dóm téren a könyvtár és levéltár alapozását, amely újabb büszkesége lesz a városnak. A VI. ötéves tervben tovább te­rebélyesedik a klinikai tömb. A Centrum áruház mögött pedig egyszintes régi ü'tetházak helyén újak épülnek. És számolni kell azzal, hogy a második Tisza-híd átadása után Ülszeged még dina­mikusabban fejlődik. A Tisza bal partján az elmúlt néhány eszten­dő. alatt több intézmény épült, illetve most ls épül (megyei ta­nács oktatási központja, megyei KörAL). A VI. ötéves tervben az új híd környékén 5-10 szintes há­zakban 700 lakás kap helyet. A Bal-fasor és az Odesszai körút sarkára 400 személyes ko'iégtum kerül. Az Odesszai körút—Közép­fasor között 'és a Rő-sa Ferenc sugárút két oldalán a Holt-Msro­slg irodák, Intézmények létesül­nek. Ar. e'köveF'ezendő évek nagy étetke-ésclnek s-'nhe've lesz a két hfd és a Gyap'as Pál utca közötti terül-t. Itt üdülők, gyógyszállók. fü-dőmedeneék épü'nek. A SZOT ígérete s-erlnt a VI, ötéves tervben elkésrtü egy háromszáz helyes gyógyszálló és oktatási központ. Ha az Idő óriás eslzmálával csak egv arasznyit lénünk. akkor Is látszik, hogy a Belváros ha­gyományainak kitaposott ösvé­nyén szépül tovább. HALASZ MIKI OS Ancsa startja A Gyoroa—Körösiadány kö­zötti útról rövid elágazás vezet a sorompóig. Az út­torkolatnál tábla: Körösi Állami Gazdaság mezőgazdasági repülő­tere, Ha csak úgy véletlenül csöppentem volna oda, tán még meg is mosolygom a tábla szö­vegét... Minek ez a nagyzolái, egy darabka gyep, sima rét miatt? Ám Kékesi László, a gaz­daság termelési igazgatóhelyettese addigra már felvilágosított: az elnevezés helytálló. Az ország el­ső, szilárd burkolatú kifutópályá­ját, tehát igazán repülőtérre em­lékeztető felszállósávját építették meg. . , — És látunk majd gépet ls a betonon? Startot meg leszállást le. közelről? — Gép van, beton nincs, — De hát épp jaz előbb mond­ta, hogy az ország első, sallArd burkolatú... — Mert nem betonból van. Aszfaltból. Kérdőjel lehet az arcomon. — Kiszámoltuk: betonból 15 millió lenne, a mi aszfaltunkból 4 millió az ára a húszszor négy­száz méteres szalagnak. Egyéb előnyei mellett őzért la válási-, tottuk az aszfaltszőnyeget. A Körösök vidékén a talaj meglehetősen agyagos, csúszóe, esős időben a növényvédő szol­gálat repülői nem mindig tudtak felszállni. — De hát az aszfalt is csúszik t — Ez nem. A Hódmezővásárhe­lyi Közúti Építő Vállalat embe­rei olyan szemcsés szerkezetű aszfalttal terítették be — 18 cen­timéter vastagon — a leszélló­sávot, amely elnyeli a csapadék­vizet, s még a hó is hamarabb elolvad rajta. A lecsorgó vizet csőrendszer gyűjti össze, s vezeti el, távolabbra. A víznyelő aszfalt­sáv másik érdekessége, hogy alá — Dániában gyártott — nyomás­elosztó szövetet, úgynevezett Üebertexet terítettek, amelyen ke­resztül a víz felülről leszivárog, de a talajból fölfelé nem. A vfz­zéró, nyomóselosztó textíliának köszönhető, hogy a kifutó na­gyobb gépeket, a növényvédő AN—2-eseken kívül árvízvédelmi és mentőszolgálati gépeket is fogadhat. S nem kell hozzá kü­lönleges alapozas, kis túlzással azt ls mondhatnánk: e négyszáz méteres kifutópályát szőnyegsze­rűen fel lehetne göngyölíteni. (Ugyanezzel a szemcsés aszfalt­tal burkolták a 47-es út két éa fái kilométeres szakaszát, Hódmező­vásárhely és Kopáncs között. Akik gyakran Járnak arrafelé, emlékezhetnek: ha másutt áll is Tömbrekonstrukció a Nemes takacs a teában a csapadékvíz az úttesten, azon a szakaszon mindig száraz az aszfalt.) A dolog hát egyszerű: Ambrus Balázs, a gazdaság igazgatója és helyettese tervezget, segítőtársa­kat keresnek ós találnak, aztán kivitelezőt l» — és november ele­jére elkészül a repülőtér. Az első számításokat februárban írták le — a „kihordási idő" így épp ki­lenc hónap volt. Ebből az épít­kezés: mindössze hat hét. S a haszna? — Ami forintban kifejezhetet­len: errefelé sok a rizstermelő gazdaság, s van olyan rizskárte­vő, amely ellen ha 24 órán belül nem védekezünk, aztán már majdnem hiába. És a „földi" gé­pekkel nem ls győznénk olyankor az iramot. A műtrágyázást — a tovaszl kukorica, napraforgó alá — már télen elvégezzük, s idő­ben, kora tavasszal megkezdhet­jük a gabonafélék vegyszerezését is. A repülőgépes ütemezéssel időt nyerünk, meg a műtrágya ér­tékcsökkenését is megakadályoz­hatjuk. Az aszfaltburkolatú kifutó ré­vén megnőtt a repülésre alkal­mas napok száma is, kilencven­százalékos a valószínűsége, hogy évente 47 százalékkal. S a gép. amely eddig összesen 380 órát tölthetett a levegőben, most 621 óráig mütrágyázhat, permetezhet. — A nővónyvédő szolgálat 52 brigádja számára hasznosak le­hetnek az itteni tapasztalatok t— s talán épp ezért karolta fel ter­vünket — amelyet azóta szaba­dalmaztattunk — az AGROBER is. A gyomai agrokémiai köz­pontnak ez a repülőtér lesz a bázisa, a kifutó mellé az AGRO­BER műszaki fejlesztési alánjá­ból kapott kétmillió forintból építhettünk hát műtrágyatáro­lót is. — Kétmillió az AGROBER-től, négy az Útépítő Tröszt műszaki fejlesztési elánjából — meg ls volt hát a szükséges hatmillió. A Körösi Állami Gazdaság a föld­munkákat és a kábelá t.hel vezést vállalta. Ez így egész jó üzlet a gazdaságnak... — És példa lehet a többleknek. A tervek készek, gazdasávossági számításaink megismerhetők — remélhetőleg lesznek követőink. A megtérülési idő — népgazdasá­gi szinten — 1,68 év a renülőtér esetében. Ha a szociális énületet, a csatlakozó utat. a műtrágyatá­rolót ls hozzás-ámítluk: 2 óv és 9 hónao. Csuoán abból, hogy a gépek több Időt tölthetnek a le­vegőben, egymillió forinttal nö­vekszik a gazdaság á-bevétele. A leszállópályát ugyanis használ­hatják a környező gazdaságok is: a gyomai Oyőzelom és az Alkot­mány, a dévaványai Aranykalász és a Lenin Tsz, valamint a mi gazdaságunk összesen 30 ezer hektárnyi termőföldjén végzi majd a repülőgép a vegva-e-es gyomirtást, permetezést, műtrá­gyázást. Köztien megiön Ancsa is. A lártynév ne tévesszen meg senkit: vezetője becézi így az AN—2-es típusú gépet. Közeledik az asz­faltsávhoz, sebessége csökken az­tán zökkenés nélkül gurulni kezd felénk. Nyílik az altó. s míg fel­töltik — megtankolják — a gé­pet újabb adag műtrágyával, azt latolgatjuk fiatal vezetőjével, hányszor tud még felszállni a hóesésig. Kenderesen, Gyomától 40 kilo­méterre ugyanis már szakad a hó, rádiójukon azt ts hallották, sorra jelentkeznek a nyugat­dunántúli brigádok: abbahagyják a munkát, elromlott az idő. Aztán újra felpörög Ancsa mo­torja, ráfordul arra a táblára, ahol a két jelzőőr zászlókkal mu­tatja, merre kell haladnia, hol kell folytatnia a műtrágyaszórásl. — ö nem a mi pilótánk, köl­csön kaptuk a szomszédból. A gazdaság repülőgép-vezetője ugyanis néhány nappal ezelőtt koccant a kocsijával. Nem találta a magasaági kormányt-r.. - — PALFY KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents