Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Vasárnap, 1978. december 3. 124 »MAG Győző, a munkaadó öt óra. „Most jönnek, naná" — — Hatvankilenc, állt félre Győző a fal mellett, — Én száztizenkettő, hogy maga elé engedjen egy mik- — Ezt miért mondja? robuszt. Csörrennek az edények — Hogy tudjon mihez viszonyía kocsi alján. Párállik a százlite- tani... res hordó moslék, mögé huppan A szakács tétován fogott a egy friss zöldséggel megrakott munkához. Jobb lesz megbékélni nylonzsák, aztán gyümölcsöslá- ezzel az őrülttel, aztán majd megdák tűnnek el az autó mélyén, látjuk — gondolta. Meglendítette Már a múltkor látta, hogy el- a kalapácsot, hogy leverje a savisznek ezt-azt a moslék ürügyén, lakot egy peremes bronzcsőről. Beszélték a Pufajkásban is; a Űszott a porban, főszakács bátyjának gebinje van. — Tegyen sapkát, van ott a A nagyoló előtt megállt. Zárva sarokban — ajánlotta a rézöntő, volt az ajtó. Elmentek ezek is. Odament a sarokhoz. Leemelt Mehet az öltözőig. Itt szoktak egy simlis sisakfélét, tartani egy ballont, mindig az — És miért nem szóltak, ha arra járó éjszakás népeknek, kevés az ebéd? Ahogy belépett az épületbe, a — Szóltunk. Jött is rá válasz: konyha felől eloltották a villanyt, ennyi jár. Becsapódott a vasajtó. Töksötét — Az már igaz. volt a folyosó. A hétszentségit, Odébbment egy másik szekmég csak ez hiányzott! — mor- rényhez. Ahogy megemelkedett, mogta. érezte, hogy nehezül, szeme előtt Mellette surrogott valaki. „Aha" lebegnek a piros karikák. Tapad — villant át az agyán. Körmei rajta minden, a sapka pereménéi odakoccantak a falhoz, ahol meg- égni kezdett a bőre. lapult. Aztán karja hirtelen ki- _ Rohadt egy meló ez. vágódott. Ügy érezte, mint aki _ Na ,átj ezért nem kellene nagyon-nagyon puhát fog. amely j j pillanatról pillanatra zsugorodik A főszakács sunyított. hosszú bütykei között a tenyerébea szüneteket tartva. Győző őrült • tempóban vágta a szekrényeket. — Megőrült? Eresszen el! „Baromi, mit melózik ez a pali" — Hogyne. Csak kérdezek va- _ állapította meg a főszakács, iamit — Mindig ezt csinálják? — Azért marcangolja a nyaka- — A, ez a kisebbik és a könymat? nyebb. Délelőtt öntjük a rezet. — Így jobban bízhatok az Azt látná, ott milyen meleg van. őszinteségében — lazította ujjait _ Holnap adok magának repea főszakács faggyús bőrén. — Azt tát Rakott krumpli lesz. Dupla kérdezném, maga bírna-e rezet tejfölt is kap rá. önteni azzal, amit ebédre adtak? _ Nem kell. — Nem a maga dolga. Egyéb- _ Miért, nem maga mondta, ként kelkáposzta-főzelék volt hogy kevés az ebéd? húsgomfcóccal. — De. csakhogy így megint azt — Most. hogy jobban utána- adnáj amit másoktól elszed, gondolok, tényleg. De a kérdés Nyolc óra elmúlt. A végéhez az, hogy tudna-e Ilyen kajával közeledtek. A fene egye meg azt rezet önteni? a marhát, jól elszúrta az időmet — Én nem szoktam rezet ön- — dohogott magában. Mit tudhat teni. ez? Látta a kocsit. Esetleg a — Fog- zöldséget. Hol van az már? Haj— Eresszen el, mert nagyon t Különben is mivel bizonyímegbánja! taná? Holnap majd jelentem, * hogy rámtámadt ez a hülye. Hadd Győző bevágja maga mögött az mossák meg a fejét. Lenne éleiajtót A szakácsot megcsapta a mesebb, ne másokat kritizálna, gázszag. Kapkodott levegő után. Győző egy sinen mozgó kisdaHátrált a műhelysarok felé. ruval kupacba hordta a kész re— Mit akar tőlem? ^t. — Hogy dolgozzon. _ Na, főnök, megvagyunk... — Miért ? — Maga meg, én meg ki... — Hátha nem lopnák ki az _ ugyan, egy kis melótól... ebédből a belevalót _ És az idegesség? — • • Vwfc. ,„, . trv.ci — Várjon, adom a nyugtatót. — Az előbb rakták fel a kocs - Elduör ,s. azért a munkáért most ra a szajrét, ott voltam, maga is nem jár ^ Mi szocialista britudja. gád vagyunk, és szerződésben _ Akkor is, ez önbíráskodás Sá„altX hogy soron kívül ad* T ,EZ Tg ^nv^rcra öt a selejtpótlást a Bendőék foggal - kezébe nyomta az ot- Jbr1gádidnaki az esztergályosokká kalapácsot. kábádat nJ Mágodszor: ha maga meg„ levehetl. Az ingét nem ajanlom, abbahagyják, én nem a por hamar csíp. ® ' ,, . .. ... Kiütötte a formaszekrényből a szólok senkinek arról, amit látbiztosítószöget. Ömlött a finom tam. Harmadszor: állapodjunk öntöhomok, felcsapott gázos füst- meg hogy erről a mai esetről je Megmutatta, hogy kell kivenni beszélünk. Ali az alku? a kész öntvényt. Amíg lehajolt, érezte, hogy a főszakács egyre „Dögölnél meg — gondolta, de jobban mögé kerül. azért rávágta: — Maga hány kiló? — kérdezte — Oké. Győző hirtelen felegyenesedve. KOVÁCS L. PÉTER A z artista felugrott a csillárra. három ford-szaltót csinált, aztán spárgába lezuhant Amikor felállt azt mondta: — Formában vagyok. — Óriási formában vagy — mondta az asszony, és megcsókolta. és hozzásimult. Imádta a férjét. Az artista felöltözött, kalaoot vett, és elindult a felvételi irodába. Amikor bement a nagykapun, levette a ka'aoját, amikor bement a kis ajtón, köszönt és meghajolt: — Kérem széDen..., az igazgató..., úgy tudom, a következő produkció... A titkárnő, aki valamikor lovarnő volt, egy párnázott ajtóra mutatott. — Bent — mondta, aztán felugrott az aktatömegre, ami olyan magas volt. mint egv ló. Az artista megkopogtatta a párnázott ajtót, de a párna nem kopogott. Illetlen dolognak tartotta. hogv az aitón kopogás nélkül lépjen be. kiment az utcára és beugrott az ablakon. Amikor talnra esett és mosolygott látta, hogv az igazgató egy nagv asztalnál egv kis, karika lábú emberrel sakkozik. — Jó nanot — mondta halkan az artista, és meghajolt és meghajolva maradt Az igazgató nem látta, nem hallotta az artistát csak a bástyáin mögött sakkozott Az artista csendben kiegyenesedett és leült a sarokba. Másfél óre múlva felugrott az igazgató, röhögve összedöntötte a sakkfigurákat, örömében a karikaiábú mellét bokszolta, és kiabált: — Elvesztette, barátocskám... hahál... elvesztette, barátocskám, hoz egv üveg konyakot! A görbe lábű ember elment hozott egv üveg konyakot Amikor ittak, és az igazgató a sarokba, a szemétkosárba akarta dobni az üres üveget, meglátta, hogy a szemétkosáron az artista ül. — Maga mit akar?! — kérdezte. Az artista felállt, meghajolt úgy maradt, és azt mondta: — Kérem szépen, én szeretnék ... a következő produkció ... Az igazgató felugrott egy falóra: — Mit tud? Az artista mosolygott felegyenesedett ledobta felső ruháját, felugrott a csillárra, három fordszaltót csinált, aztán spárgában lezuhant Az igazgató a falovon elhúzta a száját: — Magasabbra nem tud? Az artista összeszorította a száját hogy ne sírjon, hóna alá csaota a ruháját, és elment. Sietett haza, gyakorolni, hogy magasabbra tudjon ugrani. Amikor már a csilláron is túlugrott egészen a plafonig, és lefelé négy ford-szaltót csinált, azt mondta a feleségének: Sakk — Cseréljük el a lakást. Tudom, hogy anyagi áldozat, de nekem magasabb mennyezet kell. A felesége megértette a kérést megcsókolta az artistát hozzásimult és elcserélte a lakást Az artista szorgalmasan gyakorolt, már az öt métert is megugrottá, amikor megint kéréssel fordult a feleségéhez: — Tudom, hogy anyagi áldozat, de nézzük meg az új produkciót Meg akarom nézni, mit tudnak a többiek. A felesége megint megértette a kérést megcsókolta az artistát hozzásimult és megnézték az új produkciót A karika lábú ember benne volt a produkcióban. Nem csinált semmit, csak bohócsapkában a görbe lábát mutogatta. A közönség azért röhögött Az artista nem szólt semmit csak elhúzta a száiát, és aztán otthon még többet gyakorolt, hogv a következő felvételnél a legjobb legyen. Amikor elment a következő felvételre. a következő produkcióhoz, az igazgató megint sakkozott. De most egy háromméteres emberrel. Az artista most már tudta, mi a dolga, nem köszönt nem hajolt meg. csak csendben leült a szemétkosárra, és várta, hogy a sakkpartinak vége legven. Két óra múlva lett vége, az Igazgató nyert, és a vesztes, a háromméteres ember hozott egy üveg konyakot Amikor az igazgató megint felült a falóra, és megadta a jelt az artista elkezdte a produkciót Fe'ugrott a hatméteres szobában. beverte a fejét a plafonba, már öt ford-szaltót csinált a levegőben, és kézállásban végezte. Az igazgató a falovon elhúzta a száját — Magasabbra nem tud? Az artista beleharapott a szájába, egy csepp könny a szempilláján rezgett. — De. kérem szépen — mondta halkan, meghajolva —, bevertem a fejem a plafonba. — Jó, jó — mondta az igazgató a falovon —, de az lenne az igazi, ha átütné a plafont Az artista felesége megint megértette a férjét, megint anyagi áldozatot hozott és egy szobrásztól kibéreltek egy tíz méter magas műteremlakást Az artista éjjel is gyakorolt a csillár nyolc méter magasan volt az öt szaltóból hat lett és' a végén kézállásból zuhant spárgába, és onnan ismét kézállásba. Amikor már hibátlanul kidolgozta a mutatványt, az artista felesége megint anyagi áldozatot hozott: elmentek, megnézték a második cirkuszi produkciót A második produkcióban a háromméteres ember is benne volt. Az artista most már nem húzta el a száját csak összeráncolta a homlokát Harmadszor, amikor elment a felvételi irodába, már nem ült a sarokba, a nagyasztal mellé húzta a szemétkosarat, és nyakát nyúitva, minden idegszálát megfeszítve figyelte, hogy az igazgató és egv kéz nélküli légtornász hogyan sakkozik. Az artista tisztán látta, pontosan megfigvelte. hogy az igazgató kértte'en kombinálni, ha a lóval gé hatra kellene ugrani, akkor gyáloggal az ef háromra megy, ha a gyalogot kellene a gé négyre húznia, akkor a királynővel fut Az artista a szemétkosáron ülve azt is megfigyelte, hogv a kéz né'kiili légtornász zseniális, sokkal jobban sakkozik, mesterhúzásokat csinál a lábával, és mégis, mindezek ellenére is. a játszmát elveszti, és hoz az igazgatónak egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megitta a konyakot, és megint felült a falóra, megint az artistára kiáltott: — Mit akar? — Semmit — mondta halkan, zavartan az artista —, csak nézem a sakkot — és elment Az artista, amikor hazament leszerelte a csillárt a tíz méter magas műteremből, egy húsz méter magas fára kötötte az udvaron, és most már a halálugrást gyakorolta. Arra gondolt, előbb sakkozik, aztán bemutatja az igazgatónak a halálugrást Száz és száz járókelő bámulta az artistát amikor a halálugrást gyakorolta. Az autóbuszok és a villamosok megálltak az utcában, és az utasok, lélegzetüket visszafojtva nézték a halálugrást Az artista naponta húsz órát gyakorolt mutatványa mindig sikerült könnyedén ugrott és a felvételi irodába is jókor, korán érkezett, és leült az igazgatóval sakkozni, és nagy megerőltetésébe telt hogy elveszítse a játszmát de elvesztette, és hozott az igazgatónak egy üveg konyakot és várta, hogy bemutathassa az igazgatónak a halálugrást De az igazgató csak itta a konyakot, és nem kérte az artistát hogy mutassa be a halálugrást. De azért az artista a negyedik produkcióban benne volt Sikert aratott De otthon már nem gyakorolt többé. Csak feküdt elhízva, lomhán a heverőn — és mert tudta, hogy világ körüli útra indul egy produkció —. csak azon gondolkodott: vajon a menedzser tud-e sakkozni? H. BARTA LAJOS A megperzselt Már egy ideje vészjósló jelek mulatják a Nagylány változásait. Tavaly még nem létezett kezdemények dudorítják a blúzát, és azzal az ábrándos „Aliz Csodaországban"-képével halálra dühösit, valahányszor ránézek: hogy mert így a fejemre nőni? — Hozd ide a vödröt! — mondom, mire 6 ábrándosan nyúl a partvisert. — A vödrött — ordítom. — Azért nem kell igy kiabálni — motyogja sértődötten, miközben szív alakú arcára kiül a világfájdalom. — Szerelmes — közli a Középső, ártalmatlannak látszó fiúgyermekem, fel sem pillantva százhúsz kisautója mellől. — Igen? — kérdezem közömleányzó bősen — és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság sugallta többi kérdést diplomatikusan elhallgatom. — Péternek — suttogja a Nagylány révetegen —, valódi farmerja van és Jeans-inge. Egy percre elszorul a szívem: ott ül legidősebb gyermekem elomolva, végeláthatatlan lábakkal, a maga ostoba tizenhárom évével, valódi felnőttbánattal az arcán. — Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agyamon, miközben sebesen arra próbálok gondolni, milyen is voltam én, a magam első szerelme idején, és máris újra érzem a kamaszbánat torokszorítását, akkori félszeg magányomat... Hátrafordulok, a Nagylány elmélyülten tologatja öccse autóit, arcán a majdnem elillant gyerekkor visszfénye. — Eszel valamit? — kérdezem gyengéden, egy meggyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leányzó megrázza a fejét. — Inkább kimennék a térre — és néz rám, talán utoljára, a régi kisbabaszemekkel. — Menj — sóhajtom. Már tudom, aligha védhetem meg attól, hogy végérvényesen felnőtté váljon. A Középső rosszallóan rámnéz, miközben nővére kisurran az ajtón. — Esik az eső — mondja drámaian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragaszkodik férfiúi fölényességéhez. — Mondhattad volna előbb is — szólok, és futok ki a lányom után. Kint vigasztalanul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői között, akik mind egyszerre beszélnek, és valamennyien csíkos zoknit viselnek, velük szemben hanyag testtartásban ifjak támasztják a vizes falat. Egyikükön valódi farmernadrág. — Gyertek be — mondom lemondóan. Ügy viharzanak utánam, mint kotlós után a kiscsibék. — Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő. Zord Atya megkövülten áll az előszobában, karján a Kicsi, mellette az elképedt Középső. A Nagylány betereli vendégeit a szobájába, az ajtóból visszanéz, mintha hálát látnék csillogni a szemében. A becsukódó ajtó látványa felingerii a Középsőt: — Benézek a kulcslyukon! — ordítja nővére után. Zord és Gyanútlan Atya még mindig tétován áll, szemeit a zárt ajtóra meresztve. — Gyere már — mondom vidáman —, nemsokára nagypapa leszel. Nem úgy néz rám, mintha értené, mi történik most körülötte. — Mit fognak ezek itt művelni? — kérdezi, és idegesen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. Magam is aggódom, de ezt most a világért sem ismerném el. — Nem kell mindiárt rosszra gondolni — felelem könnyeién —, és különben is, az én lányom ... — Igen? — mondja rosszmájúin, szerencsére a folytatás most az egyszer elmarad. A Középső közénk áll, ránkmereszti meghatóan kék szemét, hangjában megértés bujkál: —Mit izgultok, gyilkost játszanak. Most néztem be a kulcslyukon. BOGARDI MARTA