Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

4 Vasárnap, 1978. december 3. Isten veled, Júdás Bemutató a Kisszínházban ELsó közelítésben a hatalom és az ellenállás, az erőszak és az árulás fegyverzaja az Isten veled, Júdás. Rendkívüli helyzetben milyen lehetséges változatai adódnak az emberi magatartásnak? Ilyesfajta gondolati terepasztalon motoz a lengyel Ireneusz Iredynski drámája. Fogalmi síkon messze meghosszabbithntóan. hiszen gondolatiságának hasonlóan tartás horgonya az ügy. a mozgalom, az eszme erkölcsi és fizikai próbája, szakítás! szilárdsága az emberben, avagy az értelmi és érzelmi cselekvések tulajdonsága. Napjainkban, hogy a hfrek szárnyán éppoly hétköznapi beszédtéma a különböző gerillacsoportok akciólancolata, mint a nyar végi befőzés, aligha szükséges taglalni aktualitását Tizenkét dühös ember esködött föl valamiféle hatalom megbuktatására. A tizenharmadikat, a vezért, leleplezik, körözést adnak ki ellene, fényképét utcára plakátolják. A reménytelen helyzetbe került ellenállási csoport két tagja. Júdás és János, egy elhagyatott kültelki tornateremben értesül a történtekről. Ide érkezik Péter, a főnök helyettese, hogy a besúgónak gyanított Júdást ártalmatlanná tegye. Júdáira a vád intelligenciája és az a körülmény, hogy egyszer már alaposan megdolgozták a rendőrségen, s futni hagyták, nyilván azon az áron, ha a hatalom ügvnökévé szegődik. Júdás e pillanatban ártatlan, éppen azért engedték szabadon, mert nem „köpött", de figyelteti a rendőrség, sőt arra a fejleményre, hogy sajátjai megkötözik, vallatóra fogják, beront a Felügyelő, s kopói likvidálják társait. A megkötözött Júdásból most a hatalom igyekezne kisajtolni a titkot, a főnök rejtekhelyét, ehhez fölhasználják a Sápadt kislányt, akihez láthatóan vonzódik a fiatalember. Erőszakkal nem értek célt. Júdás mégis úgy dönt, áruló lesz, akkor még tulajdonképpen érthetetlenül, ha csak nem azért, mert félti a lányt, szereti, és a gerillacsoporthoz sem fűzték mélyebb eszmei kapcsolatok a puszta ellenállás, a dacos önmegvalósítás partikuláris lehetőségeinek esélyénél. Az árulással megint „senki földjére" került Júdás később meghasonlik önmagával, „nem lehet úgy megmenekülni. hogv leegyszerűsítjük a dolgokat", s tiszta féjiel. előre megfontolt szándékkal öngyilkos lesz. Ennyi a történet dióhéjban, vázlatos kivonatából Is gondolati mélyrétegek sejlenek elő. Korlátozott terjedelmi lehetőségeink okán leegyszerűsítve: az ellenállás és az árulás lélektanáról van szó tehát. Az ellenállás (mozgalom) halála a bizalmatlanság, mely az árulás előszobája. Ha mindenki gyanúsít, egyszersmind gyanúsithatóvá válik. s megdermed az eszme, nincsenek tiszta eszközök többé, a hatalom ls, az ellenállás is ugyanahhoz az erőszakhoz folyamodik, amelyről köztudomású, hogy újabb erőszakot szül Júdás személyében azonban tovább firtatja Iredynski az erőszak biológiáját. Nem a fizikai íájdalom töri meg az emberi állhatatosságot, hűséget, hanem az eszmékben való elbizonytalanodás, amihez egyfelől ideológiai síkon (Felügyelő) a hatalom asszisztál, másfelől pedig a méltóságát vesztett eszme, ha hordozói vészhelyzetben pánikba esnek, s a hatalommal egyívású erőszakhoz folyamodván. a látszatra apellálva, fölznbálják egymást. (Ez utóbbi összefüggésben mintha a fasiszta fogságokból menekültek igaztalan gyanúsítgatásalra, vagy a személyi kultusz áldozataira sóhajtana) Mégis úgy tűnik. Júdás tneghasonlása csak lehetőségként tartalmazza az árulás eme szímptomáit. Valami kimondatlan eszmei többlettel rendelkezik hozza a valahová való tartozás hiányának emésztő traumáival. Neki az eszme is inkább a kötődést, a társ(ak) utáni nosztalgiát, a magány előli menekülés reményszigetét kínálná, semmint a politikai-ideológiai revelációt, s ebben a közelítésben korunknak tipikus jelensége ő, mégha annyiban rendhagyó is, ha ezt a kiutat a hatalommal szembeni csoportosulás tájékán találja. Voltaképpen az önmegvalósítás zsákutcája, torzóban rekedt farkas vicsorítása Júdás tragédiája. (A bibliai név is, a darab szövetéhez igazodóan, egyszerre jelképes, meg valóságos aktus következménye — az apa szeszélye folytán került az anyakönyvbe, ám hősünk később sem vetette le, makacsul ragaszkodott hozzá, mint gesztushoz, melynek általa megvetheti a látszatokból ítélő világot.) S bár Iredynski búcsút int neki, leszámol a senki földiére szorultak kitörési kísérleteinek ezzel a formájával (Isten veled. Júdás), nehéz elhallgatnunk a dráma erős logikájának veszélyes nyálkahártyáját. Nincs szó ugyanis arról, miféle hatalom ellen lázadnak, nem tudni, milyen szándékú és miféle tartalmú az eszme, az ügy, a mozgalom; politikuma magmarad az általános szintjén, ahol csak eszközei vannak, de arca nincs a hatalomnak, mely „az ellenség szemében átkossá válik". Nincs arca tehát a mozgalomnak, az ellenállásnak sem, minek következtében a politikai tendenciájú dráma végig méhében hordozza az apolitikusságát, de legalább annak kockázatát, hogy a mindenkori hatalom és a mindenkori ellenállás libikókája. tehát többféle módon értelmezhető, a reakciós hatalommal szembeni haladó mozgalom pártján éppúgy, mint fordítva. Szerencsére ebből mi sem jön át a szegedi Kisszínházból. Marék Okopinski, a lengyel vendégrendezö csupán puritán játékstílust igényel színészeitől, s lemond a gyors ritmusváltásokra kihegyezett, eszköztelen, nyers, szikkadt medrű, ha tetszik „szegény színházas" föltálalásnak kívánatos kötelmeiről — amelyeket máskülönben a díszlettervező Andrzej Markowicz gázkamrásított tornatermének ridegsége, penészes ápoPályadíjak Füst Milán özvegye pályadíjat alapított, amelyet min. den évben egyszer osztanak ki olyan írónak, irodalomtörténésznek vagy költőnek, aki az adott esztendőben különösen értékes müveket hozott létre. A pályadíjat zsűri osztja ki, tagjai: Örkény István, Vargha Balázs, valamint a Kulturális Minisztérium irodalmi főosztályának vezetője, Bíró Zoltán. Az idei pályadijat most adták át az írószövetségben. A két nyertes: Sütő András és Nádas Péter. Házkezelők Hernádi Oszkár felvétele A Felügyelő: Kovács János és Júdás: ifj. Újlaky László rodottsága így is megüzen —, föltehetően azért, mert érzi, reménytelen. A mi színjátszási gyakorlatunktól merőben eltérő eszközökre lenne szüksége, beéri hát annyival, amennyire futja belőle. (Csak egyetlen példa. Júdás bizonyítani akarja a Sápadt kislánynak. hogy a bordásfalon ő is képes az egyedülálló mutatványre, „háromra fölhúzza magát" — ifj. Űjlaky László egyszerűen fölmászik valameddig, mint bármely óvodás gyerek: ez a mozzanata az előadásnak pótmegoldás, lényegében értelmetlenné válik.) Szillogizmusokat, logikát nem lehet szavalni, s minthogy a darab úgy építkezik gondolattéglákból, hogy csupán a majdnem-kész állapotában kezd fölbányászni a nézőben érzelmi hatásokat, ennek az új minőségnek születése és kisugárzása vész el azután, hogy előzőleg olcsóbb emocionális eszközökkel már aprópénzre fölváltották. Persze ne legyünk igazságtalanok az utóbbi évek legtartalmasabb színházi estjéhez. Ifj. Üjlaky Lászlónak sincs mit a szemére vetni, hiszen intellektusával megszerzi Júdás rendkívül összetett, vibráló gazdagságú, bonyolult figuráját. Csupán nem eléggé sprőd hozzá, jóságos semmint borzas, finomabb semmint sörtés, így hellyel-közzel Jézusra emlékeztet, holott az a Főnök lenne, a dráma láthatatlan főszereplője. Nagy Zoltán Jánosa viszont pontosan az a primitív kültelki verekedő, akire a mozgalom mint vakon engedelmeskedő médiumra számit, akinek csak szólni kell, hogy üssön, s elindul a bal, kinek hűsége alig több az önként vállalt kiszolgáltatottságnál. Palincz Ferenc és Kovács János a két detektív. Paláncz (Péter) a mozgalomé, tiszte, hogy ártalmatlanná tegye Júdást. S bár eszközei hasonlóak a hatalom emberének. Kovács János Felügyelőjének eszkaizeihez (végeredményben éppen ennek az azonosságnak fölismerése „segíti" Júdást az áruláshoz), sikerül érzékeltetnie a számára adott lehetőségek korlátozottságát, hogy neki mégiscsak sürgősebb, feladatát teljesíteni rövid az ideje. Kovács János pedig pontosan ezzel a „kötetlenebb idejével" játszik el okosan, a cél közelébe jutott ember türelmével, ráérősségével. A mozgalom esélyei úgyszólván minimálisak, biztos lehet a dolgában, s habár tudia, Júriással nehéz lesz boldogulnia, hűvös mértéktartással az ideológiai meggyúrás ravaszságait bevetve, okosan kivárja. Felügyelőiéből mindössze annyi híánvzik, hogy valamiképpen jelezze: megbízottjuk a Sáoadt kislány — ha már Karádi Judit játékából ez teHesen kimarad: .Karádi harsány érzelmi kitörésekkel a szegénységből utcára sodródott lány bemocskolt tisztasága iránt ébreszt részvétet, hogy egyszer az életben igazán szeretnie neki is szabad, csakhogy Júdás önpusztítása után hozzányúl a júdáspénzhez, illetéktelenül, mivel a Felügyelő eszköze is volt, tehát visszafelé hatástalanítja magatartását, mert az ügynöki küldetéséből előzően semmit sem közölt a nézővel. Iredynski drámája Balogh Gézi nak a mű karakterét és eszmei rendeltetését értő fordításában megy a szegedi Kisszínházban. Nikolrnyi István Télikabátos nő jár a lépcsőházban, benyit a szeméttárolóba, utána becsönget a házfelügyelőhöz. A második emeleten már ketten mennek. Először résnyire nyílik a második emeleti ajtó, mogorva férfi jelenik meg. Beengedi őket a lakásba, de látni rajta, hogy nem örül a házkezelő és a házfelügyelő látogatásának. Hosszú sorok a pénztárak előtt az ingatlankezelési vállalat házkezelési osztályán. — A házfelügyelők, a takarítók, a gondnokok és a liftőrök jöttek be a fizetésükért — közli Lajkó Ferencné csoportvezető. — Többek között azért is nehéz a házkezelők munkája, mert enynyi embert irányítanak. Ellenőrzik a lakásokat, és arról is elsőként értesülnek, ha a területükön valami ügyesbajos dolguk támad egymással a lakóknak. — Hogyan jut a tudomásukra? — Például a panaszos levelek útján. Sajno6, a legtöbbször olyankor írják ezeket, ha megromlik a bérlők barátsága. Persze, bőven akad jogos bejelentés ls — közli Török Lászlóné házkezelő. — Nyilván van olyan lakás, ahol nem fogadják szívesen a házkezelöt... — Ott nagyon kínos ellenőrizni. Pedig csak annyira kíváncsiskodunk, amennyire a kötelességünk. Gyakran előfordul, hogy semmit sem tudunk tenni. Az egyik móravárosi ház közelében éjszaka lebontották a szeméttárolót és elhordták az építőanyagot A másik szélsőséges eset, ha valakit ki kell költöztetni a lakásból, azért, i mert nem becsüli meg azt. Egy háromgyerekes család kétszoba-összkomfortos lakást kapott, ugyanis az előző lakhelyükön vizesek voltak a falak és hullott a vakolat. Miután beköltöztek, állami gondozásba adták a gyerekeket, ám a lakáshoz továbbra is ragaszkodtak. Panaszkodtak a szomszédok is, hogy éjszakánként hangos a lépcsőház a dáridózástól. . — Másoktól vették el a lehetőséget—szól közbe Bauer Lászlóné házkezelő. — Némelyek, és ez valóban megtörtént — évről évre disznót öltek a szobában. Ilyenkor a vállalat azt javasolja, hogy költöztessék komfort nélküli lakásba a tulajdonosokat. Szerencsére a lakók túlnyomó többségével nincs baj, és ezért a kapcsolatom is jó velük. — Mit lehet tenni, ha a lakó albérletbe adja ki a lakását? — Az egyik bérlőnek Baktóban van háza. Sokszor kerestem már a szegedi lakásán, de sohasem találtam otthon. Amikor végre találkoztunk, azt mondta, a lakásra szüksége van annak ellenére, hogy csak ritkán használja. Választhat a két lehetőség között: vagy megtartja és benne lakik, vagy átadja másnak. Általában sokáig tart, amíg az ilyen ügyekben döntés születik. — Újságolvasás közben gyakran felfigyelek arra. hogy az Ingatlankezelő vállalat tulajdonában levő lukasokat albérlőknek hirdetik. Legtöbbször a tulajdo noeok egy évre előre kéri' az albérleti díjat. Itt mé nehezebb igazságosan ítél kezni. Volt arra is péld" hogy valaki hosszú várakozá> után kapott garázst. Néhánv nap múlva eladta —••-fűzi hozzá Lajkó Forencné. — A házkezelók többnyire nők, azonban ehhez a munkához erős idegek kellenek. Mégis, miért vállaljuk? Háger Kálmánná házkezelő: — Több mint tíz éve ez a foglalkozásom. A Belváros egy része tartozik hozzám. Sűrűn eljárok a házakba, szeretek beszélgetni a lakókkal, házfelügyelőkkel, így a feladatomat ls könnyebb ellátni, meg a lakók nagy része is jóindulatúan fogad. Jövőre megváltoznak n házkezelő területeinek határai. Nagyon szeretném, ha akkor is ugyanezekbe a házakba kellene ellátogatnom. Ügy vélem, nem az ellenőrt látják bennem a lakók, hanem azt az embert, aki az együttélést hivatott elősegíteni. Jámbor Ernő Tóth Béla Móra Ferenc betűösvényein 24. Szilveszter utón, a munkaszünetben Móra 1911ben megjelent Írásait számolgattam össze. Vezércikk kilencven, tárca és mese ötvenkilenc, vers csupán három. Igaz, ez nem egész évi termés. Ha azt számolom, hogy a csókái ásatásban elvesztegetett vagy hat hetet, miközben írt is, azután Ilonka asszony betegségével pusztította az idejét, akivel hol Baján időzött, Walleshausen sógornál, aki ott aoktorkodott, hol ő maga is betegségre panaszkodott- Hogy valami ősinfluenzát hozott be Csókáról, maga is gyógyításra szorulna anynyíra, ha most ráérne, tán meg is halna. A Napló éhezik az írásaira. Engel már talpon van, és állandóan masszírozza Mórát a tárcákért, betűkkel teli kutyanyelvekért. Márton napja, november 11. Móra apjának nagy nap. A mosolygós arcú, hófehér Tiborc és Nyeszó Juhász Anna, Móra anyja az aranylakodalmukat is ezen a napon ülik. És a tizenhat évvel idősebb Pista bátyja ekkor tartja ezüstlakodalmát. Van akkora dínomdánom, ahogy Móra mondja, az egész utca kutyái mind bottal élnek. A tizenkettes év eseménytelen betűtengereken indul. Napóleon szerelmi kalandjait is közlik, és tücsköt, bogarat Hanem Tömörkénynek termékeny korszaka ez. Nagy megállapodottsággal dolgozik, mint a jó kőművesmester. Biztos kézzel. centizések nélkül teszi egyik novellatéglát a másikra. Móra sem tétlenkedik könyvtári, múzeumi mindenessége között. Óriási életmű-fundamentumba faragja az alapköveket Most szalad ki a keze alól a Csalavári Csahivér, a Georgikon sok darabja; a Darazsak pandúrja, a Dióbél kisasszony, Verebek vizsgája és mások. írói muzsikálókészsége immár minden húrt megzönget. De a körgátakban megbicsaklik hangja. Azokon nem jut el tovább. Tücsökszó! Tudja. Fájlalja. Ennek a tudata nyomasztó. Pedig a kiteljesedésre való erők ott várakoznak már készen benne, mint a tavaszra megduzzadt rügyekben. És Engelnek is nélkülözhetetlen Móra. Meginvitálja hogy lakjék a Szegedi Napló házában. Nagy lakást ad, s majdnem ingyen. Móra nem könnyen kap rajta. A majdnem ingyen munka valami pótlékát tudja Engel gesztusában, s azt, hogy ezzel még jobban magához láncolja az újság, hiszen éjszaka is fölverhetik, ha akármi segítségre szüksége van a szerkesztőségnek. Ilona asszony pedig a maga fejével gondolkozik. örül Engel ajánlatának. A gyerek is nagyocska már, külön alhatna, lassan iskolába kell járjon, az is közelébb esik, a lakbér sem enné a pénzt. Ezek a hangos szóval mondott érvei. Meg hát Feri is közelebb lenne hozzá. Csak egy fai választaná el a szerkesztőségtől. Igaz, a nyomda örökké zúg. zakatol, kalamol alattuk, de hát négy szobáiuk lenne. Abban minden elfér. És Ferkó, Ferkó minden pillanatban szem előtt lehetne. Mintha Engel is megérezte volna a saját, ás Móra sorsfordulatát. A lakás fölujánlása után egy év sem telik el. Szegedre utaztában a pesti vonaton váratlanul meghal, ötvenkét éves volt. S az a kísérteties ötvenkettős év, a csontkezű kaszással megfeküdte a lap szerkesztőit. Kulinyi, Békefy, Vas Géza mind hasonló életévükben dőltek le a szerkesztői székből. Most a tulajdonos csukta be maga mögött az ajtót. Fejetlen nagy lótás-futás kezdődött. A gyászkeretes vezércikket Móra írja Engel halála után. bár kinevezett kormányos egcsz évig nem áll a lap élén, Tömörkény és Móra megbízható munkájával célba fut a Napló hajója. Vezércikket minden korábbi évnél többet produkál Móra Kétszázig is eljut ebben a műfajban Tárcát és verset százig valót termel. Nagy tempó, de azért mégsem vakságból és véletlenségből: klrálysértési pörbe keveredik. Ártatlan kis írásocskáért okoskodnak vele a király tekintélyének védelmezői. Holott korábban is megeresztgetett ő évente többször olyan marólúgos királygyalázó Írásokat, hogy azért börtönbe lehetett volna csukni. Most, amikor legjámborabbat eregeti meg őfelségéről, pörbe fogják. 1913. Július 20-án Őfelsége békét akar című cikkét egy sereg vidéki lap átvette, s a kassai, meg a nagyszalontai ügyészség ezt inkriminálta, amennyiben királysértést látott benne. Ezekután a szegedi ügyészség is vád alá helyezte a Naplót, a cikk következő részletéért: ..Nincs benne semmi hihetetlen, hogy a király kívánja és akarja a békét, öreg emberek (84 éves) szeretik a csöndet, és félnek a viharos napáldozatoktól. Különösen, akit élete delelőjén úgy megtépázott a vihar, mint a monarchiát, annak el lehet hinni, hogy derűs alkonyaton szeretné letenni élete gondjait. Szóval, a király kívánsága lehet őszinte, mindenesetre naivnak látszik egv kicsikét. Ügy követe'i az istenadta Berthold külügyminisztertől a békét, mint lakájától az ital borát. Nemcsak a monarchia külügyminisztere tehetetlen, hanem a monarchia feje sem sokat számít ma. A Balkán népeinek nem imponál Ferenc József ódonos koronájának sápadt fénye. A Habsburg-dinasztiának nem lehet súlya, amikor a király nem a nép szeretetéből, hanem a nép türelméből viseli a koronát." (Folytatjuk.)