Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

6 Csütörtök, 1978. december 24. A világ - rajzban E lső emlékezetes rajzát négyéves korában kéiszí­tette. Házacskát kanyarí­tott, virágcseréppel az ablakban, a ház mellett léckerítés, fák. ka­nyargós utacska — filctollal a nagymama kitöltött, lebélyegzett, okmánybélyeggel szentesített út­levélkérő lapjának margójára. Biztattuk a nagyit, ne legyen el­keseredve, a kérelem azért jo­gos, s legalább az ügyintéző is mosolyoghat. Ránéz majd a há­zacskára, talán még gyerekkora kedves meséi is elősejlenek a múltból, talán még a ráncok is kisimulnak kis időre az arcán ... Aztán jött a „virágkorszak", megannyi seholnlncs, pompázó színekkel megrajzolt formával, és jöttek a tarka tollú, egyenesen hátranyújtott lábbal repülő ma­darak. Az ember rájuk nézett s arra gondolt, de jó is volna ma­dárrak lenni. A királvkisasszo­nyok — szemük csillag, arcuk piros alma — már a kisiskolás rajzai. Számtalan változatban készültek, attól függően, mikor, milyen kedve s milyen vágya volt az alkotónak. Felnőtt ésszel azt hihetnénk, egyik királykis­asszony olyan mint a másik, pe­dig dehogy is. ..Látod, ez még ki­esi. iskolás mint én. azért van copfja és oici koronája. Ez meg Agnetha Föltskogra hasonlít, tu­dod az Abbéból, hosszú szőke a haja és nagyon díszes a koroná­ja. Emez meg olyan, mint te, anyuci, pontosan veled egyidős, az ő koronája a legeslegna­gyobb." Anyu átruccan a mosogatás mellől a mesébe. Benci királyfi lesz. és diadalmasan vonul mac­kójával a kacsalábon forgó vár felé. „Vagy Inkább az autódat rajzoljam oda?" A családot áb­rázoló rajz viszont elárulja, hogy nem mindig" Ilyen készséges; ha a kisöccséről van szóv Mert nem kell ahhoz- • pszichológiai tanul­mányokat folytatni, hogy az em­ber észrevegye, féltékeny a hí­vatlanul életbe pottyant kicsire. Évekig ő volt a család szemefé­nye. az egyedüli gyerek, a kis betolakodó kifúrta pozíciójából. De meg la kapta a magáét, hiába pörölne ellene: „Az én csalá­dom" címmel megjelölt rajzon alig fér a lapra, annyira apától, anyától távol, a papír legesleg­pzélére, lett odakanyarítva. Vi­szont ő, a rajz alkotója, boldo­gan mosolyog anyu mellett, aki — csodák-csodája, színes ceru­zából megszületve — maid egy fejjel magasabb lett apunáL Ahány rajz, annyi dokumen­tum a gyerek érzelmeinek, gon­dolatvilágának. érdeklődésének változásairól, elárulják örömét és bánatát, csalódását és meglepe­tését. Megfesti az őt körbefogó világot, az Iskolát, az otthont, a kirándulást, az állatkertet — mindent, ami foglalkoztatja, ami Jó vagy rossz élményt nyújtott számára. A valóság a képzelet­tel keveredik, meglelenlk a szemmel nem látható: akárcsak a szürrealista festményeken. A színek gazdagabbak, mint való­jában, a méretek, a formák fele­selnek egymásnak, de soha nem oktalanul. Minden vonásnak ér­telme van, csak tudjunk olvasni a rajzokból. A lélektan és a pszichiátria vizsgálati eszközei között tartja számon a rajzoltatást, a raizok „elolvasását". Különböző korú gyermekek rajzait adták nemrég a kezembe a szegedi gyermeklé­lektani intézetben. Vegyünk csak szemügyre néhány családábrázo­lást! A kilencéves K. Andris raj­zán egy férfit látunk krampusz képében. Andris édesanyja elő­ző házasságából született. Az új apa nem lehet túlságosan kedves a gyerek számára, minden bi­zonnyal nagyon szigorú. A kis­fiú tart tőle, azért rajzolta ilyen ijesztőnek. Az ötéves V. Zsófi rajza érett­ségével. komponáltságával kitű­nik a többi közül. A vonásokból olyan lendület árad. hogv a moz­gás illúzióját keltik. Zsófi és kistestvére boldogan táncol a karácsonyfa mellett. Az anva fe­léjük lép, kezében ajándék, mö­götte — alakjának csak a fele fért a rajzra, mintha nem tartoz­na szorosan a családhoz — az apa. A kislány szülei elváltak, az apa csak alkalmanként tölt né­hány' órát a gyerekekkel, a kará­csonyt évek óta nélküle ünnep­lik. Zsófi ralzában a kl nem mondott vágy: de jó lenne, ha apa ls velünk volna. Z. István egv hatalmas, cukor­kával. csokoládéval feldíszített, gyertyákkal, csillagszórókkal pompázó fenyőt formált, amikor le kellett rajzolnia, milyennek képzeli a karácsonyt otthon. Egyedüli figuraként magát tette a képbe, körülötte dobozok, au­tók. ájáridékök, amennyi az óriá­v .Awtapra elfért. Z. István állami góna&zott. mindannyiszor ufaz intézetteen ünnepli a kará­csonyt. S az intézeti közös fenyő csillagszórói mögül nem elkerült meglátnia, milyen is a karácsony otthon. Nagycsoportos óvodások rajzai fekszenek előttem az íróasztalon. Kollégáim élvezettel szemezget­nek belőle, egyikük kommentálja a látottakat, „Az én családom mindig együtt van, együtt me­gyünk a felvonulásra is. Kis­öcsém apu nyakában ül, zászlót lobogtat, mindenki mosolyog, ne­vetnek a házak is, azért ilyen színesek, és vidáman csilingel a villamos, zümmögnek az autók." Mondom a kollégáimnak, támadt egy ötletem — a címet ellopjuk az óvodásoktól —, rajzoljuk le a családunkat, s magunkat, ahogy közöttük élünk. Nem vállalták: „Ne hülyés­kedj, neked most egy vidám, po­zitív befejezésre van szüksé­ged..." Mi már nem tudunk rajzolni — legalábbis úgy. nem. LADÁNYI ZSUZSA Hátrányos helyzetűek... A kkor nehéz volt megérte­nem, aztán meg elfelejte­nem az asszony kétség­beesését. Jött magyarázatért, kért protekciót az igazgatóhoz, intéz­ném el, hogy kitöröljék a papí­rokról az 6 nagy megaláztatását. Általános iskolás fiának a neve mellé minden hivatalos papiros­ra odaírták: hátrányos helyzetű. Az anya azt tudta, hogy bár he­ten vannak és szűkösen él a csa­lád. neki minden ereje-törődése arra megy, hogy megkapják a gyerekek, amire szükségük van. Ml jogon mondják most ki rá: nem képes úgy nevelni, ahogy mások a magukét? Amikor azt mondjuk: • „társa­dalmi probléma", ritkán gondol­juk ' végig, hogy mit jelent a szóban forgó közös gond az egyeseknek. Az előbbi példa egy a sok közül arról, hogyan érzé­kelik az emberek azokat a tár­sadalmi erőfeszítéseket, amelyek­kel a tanulás egyenlő esélyeit igyekszünk megadni — minden­kinek. Sorolhatnánk egyéb szél­sőséges reakciókat is. Példákat, amelyeknek szereplői visszaéltek az irántuk nyilvánult segítő­készséggel, nem használták, ha­nem kihasználták; beszélhetnénk a bürokráciának köszönhető tor­zulásokról. valóban méltánytalan megkülönböztetésekről. Sokan nyelhettek keserű pirulákat kü­lönféle érzékenységekre, mialatt Ilyen-olyan, elhibázott, vagy si­keres akciók zajlottak a társa­dalmi mobilitás egészségének fenntartásáért. És manapság ls roppant a fe­lelősségük mindazoknak. akik ezzel a „nehéz kérdéssel" fog­lalkoznak. Pedig bízvást mond­hatjuk: vége annak a . kapkodás­nak, ami például a szégyenét el­síró asszony panaszkodó sónak Idején, hét-nyolc éve volt. A szervezett rendben folytatott se­gítő akciók meg egyre eredmé­nyeket hoznak. Például a Felvé­teliket Előkészítő Bizottság ÍFEB) működése. Az állam! bizottság irányítja a fizikai dolgozók gyermekeinek előkészítését — a felvételikre. 1975-ben alakult, hogy a külön­féle társadalmi akciókat Irá­nyítható egységgé szervezve se­Lődi Ferenc Sirató Meggyűlöllek, ha mégis meghalsz, anyám is gyűlölöm. Ujjamon tíz köröm.. • Kikaparnám ma is, ha tudnám. Mert anyás voltam s lennék újra Pótolhatnád. Tudod? Fogl fel! Elájulok; szívedben nincs már irgalom se. Testemet kígyók marják végig, harapnak és falnak. Vége már a dalnak, mit elkezdtünk, de széttört, szegény. Nincs szánalom, se megbocsátás, csak gyűlölet, harag. Tárgya, alanya vagy s nyugtalanságom ihletője. Szeretném látni hószín arcod és belesírni még. Ha én mór nem: ki véd? Megtestesült a béke bennem. Készül szivemben pogány zsoltár készül, hogy meghalok, mint tajtékos habok vihar után, a partra verve. Készül, hogy elmulatsz egy éjjel... Rám ismer a prímás. Nincs levél, se írás, nincs semmi. Voltál s messze vagy már, FI vitted mind a bárányfelhőt. Kitaláltuk őket, mint a mesét. Óid meg a jéggyapjast, a kicsi szépet. Nagv s'rhatnékok szorongatnak, könnvem sós meg édes. Neked már kevés ez. Ave Maria, mindörökre. gítsen méltányos arányokat te^ remteni; hogy többen bejuthas­sanak az egyetemekre-főiskolák­ra olyan tehetségek ls. akik raj­tuk kívülálló okok miatt, a se­gítség nélkül, kívülrekednének. A bizottság bölcsészkari orszá­gos központjának irányítói Sze­geden dolgoznak, az elnöke dr. Nagy József egyetemi docens. Hol tart ma a FEB munkája? Miként és milyen mértékben ké­pes elősegíteni a kívánatos és szükséges társadalmi mobilitást? Milyenek a terveik? — erről kérdeztük. — Ezekre a kérdésekre mi is folyvást keressük a helyes vála­szokat. A bölcsészkaron tanulók­nak 36 százaléka volt fizikai dolgozók gyereke, amikor a leg­kevesebben voltak. Ma ugyanez az arányszám: 46 százalék. Nem mondom, hogy ez kizárólag a* előkészítők eredménye; de az is, biztos vagyok benne. Miután ki­alakult, majd finomodott a szer­vezeti rend, több energiát tud­tunk fordítani a munka tartalmi tökéletesítésére. Ügy hiszem, már közismert, hogy működé­sünk két formája: az előkészítő táborok, valamint az úgyneve­zett levelezés. Ez utóbbi azt Je­lenti, hogy adott tantárgy témái­ból feladatokat kapnak és olda­nak meg a felvételire Jelentke­zők. A kimunkált feladatgyűjte­ményeket a bölcsészkaron füze­tekbe gyűjtöttük. Ezeket kell át­dolgoznunk az új középiskolai tantervek megjelenésekor. Mód­szertani újdonságként ezúttal olyan feladatbankokat terve­zünk, amelyek révén sokoldalú­an lehet felkészülni egv-egy té­mából, hiszen változatosan, ru­galm^n JtasináUtaMuk p^fpl­adatokat, 1980-ban látunk hoz­zá ehhez a munkához. — Nemrégiben országos kon­ferenciát rendeztek Szegeden, amelyen a másik munkaforma, az előkészítő tábor volt a téma. — Pályázatot hirdettünk, amelyben a nyári és tavaszi tá­borok oktatói rendszerezték, vé­giggondolták a módszertani kér­déseket. az oktatás tartalmi té­máit tantárgyanként, a kapcso­lódó kulturális programok szer­vezését, minőségét. Vaskos füze­tet jelentettünk meg a pályázati anyagból, abban a reményben, hogy ki-ki a leírtak szerint vég­zi ezt a munkát. A kötet alap­ján, amelyben tantárgyi prog­ramok is vannak, tantervi útmu­tatókat szeretnénk elkészíteni. — Hogyan vélekedik, mint pe­dagógiai kutató: vajon meg lehet oldani véglegesen, hogy a felvett fiatalok között méltánuos arány­ban legyenek a fizikai dolgozók gyerekei? Vagy. talán tágítva ezt a kört: a hátrányos helyzetűek? — Ezt meg kell oldani. Köny­nyű persze kimondani. Elvi vi­tának nincs is helye, a dolog sürgető és szükségszerű; a „ho­gyan?" már fogas kérdés. a gyakorlatban számos a gondunk. Pillanatnyilag terveket készí­tünk elő. Ügy véljük. eRyévea intenzív előkészítő tanfolyamok­kal jutunk a végleges megoldás­hoz Az előkészítő táborok részt­vevői közül kiválasztanánk azo­kat, akiket ugyan nem vettek fel, de elég magas pontszámot értek el. Azokra is figyelnénk, akik közülük valóban hátrányos helyzetűek, mondjuk nem kvali­fikált szakmunkások, hanem se­gédmunkások gyerekel, vagyis az egyetemmel több lépcsőt ug­ranak. Szerény ösztöndíjat kap­nának. kollégiumot, heti 5 napos intenzív munkát, kemény otthoni feladatokat. Ez az új forma to­lajdonképpen: előkészítő évfo­lyam. Van már Ilyen, csak nem legálisan. A sikertelenül felvéte­lizett. nem fizikai dolgozók gye­rekei ugyanis magánórákon ké­szülnek fel az egy év múlva kö­vetkező vizsgára. Ez az. amit nem tesznek, nem is nagyon te­hetnek a fizikai dolgozók gyere­kei Elmennek dolgozni. Azt re­méljük. hogv az egyéves e'őké­szítő után viszont helytállóénak, célt érnének ők, és mi mindany­nyian. SULYOK ERZSÉBET r

Next

/
Thumbnails
Contents