Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

6 Csütörtök, 1978. december 24. A világ - rajzban E

lső emlékezetes rajzát négyéves korában kéiszítette. Házacskát kanyarított, virágcseréppel az ablakban, a ház mellett léckerítés, fák. kanyargós utacska — filctollal a nagymama kitöltött, lebélyegzett, okmánybélyeggel szentesített útlevélkérő lapjának margójára. Biztattuk a nagyit, ne legyen elkeseredve, a kérelem azért jogos, s legalább az ügyintéző is mosolyoghat. Ránéz majd a házacskára, talán még gyerekkora kedves meséi is elősejlenek a múltból, talán még a ráncok is kisimulnak kis időre az arcán ... Aztán jött a „virágkorszak", megannyi seholnlncs, pompázó színekkel megrajzolt formával, és jöttek a tarka tollú, egyenesen hátranyújtott lábbal repülő madarak. Az ember rájuk nézett s arra gondolt, de jó is volna madárrak lenni. A királvkisasszonyok — szemük csillag, arcuk piros alma — már a kisiskolás rajzai. Számtalan változatban készültek, attól függően, mikor, milyen kedve s milyen vágya volt az alkotónak. Felnőtt ésszel azt hihetnénk, egyik királykisasszony olyan mint a másik, pedig dehogy is. ..Látod, ez még kiesi. iskolás mint én. azért van copfja és oici koronája. Ez meg Agnetha Föltskogra hasonlít, tudod az Abbéból, hosszú szőke a haja és nagyon díszes a koronája. Emez meg olyan, mint te, anyuci, pontosan veled egyidős, az ő koronája a legeslegnagyobb." Anyu átruccan a mosogatás mellől a mesébe. Benci királyfi lesz. és diadalmasan vonul mackójával a kacsalábon forgó vár felé. „Vagy Inkább az autódat rajzoljam oda?" A családot ábrázoló rajz viszont elárulja, hogy nem mindig" Ilyen készséges; ha a kisöccséről van szóv Mert nem kell ahhoz- • pszichológiai tanulmányokat folytatni, hogy az ember észrevegye, féltékeny a hívatlanul életbe pottyant kicsire. Évekig ő volt a család szemefénye. az egyedüli gyerek, a kis betolakodó kifúrta pozíciójából. De meg la kapta a magáét, hiába pörölne ellene: „Az én családom" címmel megjelölt rajzon alig fér a lapra, annyira apától, anyától távol, a papír legeslegpzélére, lett odakanyarítva. Viszont ő, a rajz alkotója, boldogan mosolyog anyu mellett, aki — csodák-csodája, színes ceruzából megszületve — maid egy fejjel magasabb lett apunáL Ahány rajz, annyi dokumentum a gyerek érzelmeinek, gondolatvilágának. érdeklődésének változásairól, elárulják örömét és bánatát, csalódását és meglepetését. Megfesti az őt körbefogó világot, az Iskolát, az otthont, a kirándulást, az állatkertet — mindent, ami foglalkoztatja, ami Jó vagy rossz élményt nyújtott számára. A valóság a képzelettel keveredik, meglelenlk a szemmel nem látható: akárcsak a szürrealista festményeken. A színek gazdagabbak, mint valójában, a méretek, a formák feleselnek egymásnak, de soha nem oktalanul. Minden vonásnak értelme van, csak tudjunk olvasni a rajzokból. A lélektan és a pszichiátria vizsgálati eszközei között tartja számon a rajzoltatást, a raizok „elolvasását". Különböző korú gyermekek rajzait adták nemrég a kezembe a szegedi gyermeklélektani intézetben. Vegyünk csak szemügyre néhány családábrázolást! A kilencéves K. Andris rajzán egy férfit látunk krampusz képében. Andris édesanyja előző házasságából született. Az új apa nem lehet túlságosan kedves a gyerek számára, minden bizonnyal nagyon szigorú. A kisfiú tart tőle, azért rajzolta ilyen ijesztőnek. Az ötéves V. Zsófi rajza érettségével. komponáltságával kitűnik a többi közül. A vonásokból olyan lendület árad. hogv a mozgás illúzióját keltik. Zsófi és kistestvére boldogan táncol a karácsonyfa mellett. Az anva feléjük lép, kezében ajándék, mögötte — alakjának csak a fele fért a rajzra, mintha nem tartozna szorosan a családhoz — az apa. A kislány szülei elváltak, az apa csak alkalmanként tölt néhány' órát a gyerekekkel, a karácsonyt évek óta nélküle ünneplik. Zsófi ralzában a kl nem mondott vágy: de jó lenne, ha apa ls velünk volna. Z. István egv hatalmas, cukorkával. csokoládéval feldíszített, gyertyákkal, csillagszórókkal pompázó fenyőt formált, amikor le kellett rajzolnia, milyennek képzeli a karácsonyt otthon. Egyedüli figuraként magát tette a képbe, körülötte dobozok, autók. ájáridékök, amennyi az óriáv .Awtapra elfért. Z. István állami góna&zott. mindannyiszor ufaz intézetteen ünnepli a karácsonyt. S az intézeti közös fenyő csillagszórói mögül nem elkerült meglátnia, milyen is a karácsony otthon. Nagycsoportos óvodások rajzai fekszenek előttem az íróasztalon. Kollégáim élvezettel szemezgetnek belőle, egyikük kommentálja a látottakat, „Az én családom mindig együtt van, együtt megyünk a felvonulásra is. Kisöcsém apu nyakában ül, zászlót lobogtat, mindenki mosolyog, nevetnek a házak is, azért ilyen színesek, és vidáman csilingel a villamos, zümmögnek az autók." Mondom a kollégáimnak, támadt egy ötletem — a címet ellopjuk az óvodásoktól —, rajzoljuk le a családunkat, s magunkat, ahogy közöttük élünk. Nem vállalták: „Ne hülyéskedj, neked most egy vidám, pozitív befejezésre van szükséged..." Mi már nem tudunk rajzolni — legalábbis úgy. nem. LADÁNYI ZSUZSA Hátrányos helyzetűek... A

kkor nehéz volt megértenem, aztán meg elfelejtenem az asszony kétségbeesését. Jött magyarázatért, kért protekciót az igazgatóhoz, intézném el, hogy kitöröljék a papírokról az 6 nagy megaláztatását. Általános iskolás fiának a neve mellé minden hivatalos papirosra odaírták: hátrányos helyzetű. Az anya azt tudta, hogy bár heten vannak és szűkösen él a család. neki minden ereje-törődése arra megy, hogy megkapják a gyerekek, amire szükségük van. Ml jogon mondják most ki rá: nem képes úgy nevelni, ahogy mások a magukét? Amikor azt mondjuk: • „társadalmi probléma", ritkán gondoljuk ' végig, hogy mit jelent a szóban forgó közös gond az egyeseknek. Az előbbi példa egy a sok közül arról, hogyan érzékelik az emberek azokat a társadalmi erőfeszítéseket, amelyekkel a tanulás egyenlő esélyeit igyekszünk megadni — mindenkinek. Sorolhatnánk egyéb szélsőséges reakciókat is. Példákat, amelyeknek szereplői visszaéltek az irántuk nyilvánult segítőkészséggel, nem használták, hanem kihasználták; beszélhetnénk a bürokráciának köszönhető torzulásokról. valóban méltánytalan megkülönböztetésekről. Sokan nyelhettek keserű pirulákat különféle érzékenységekre, mialatt Ilyen-olyan, elhibázott, vagy sikeres akciók zajlottak a társadalmi mobilitás egészségének fenntartásáért. És manapság ls roppant a felelősségük mindazoknak. akik ezzel a „nehéz kérdéssel" foglalkoznak. Pedig bízvást mondhatjuk: vége annak a . kapkodásnak, ami például a szégyenét elsíró asszony panaszkodó sónak Idején, hét-nyolc éve volt. A szervezett rendben folytatott segítő akciók meg egyre eredményeket hoznak. Például a Felvételiket Előkészítő Bizottság ÍFEB) működése. Az állam! bizottság irányítja a fizikai dolgozók gyermekeinek előkészítését — a felvételikre. 1975-ben alakult, hogy a különféle társadalmi akciókat Irányítható egységgé szervezve seLődi Ferenc Sirató Meggyűlöllek, ha mégis meghalsz, anyám is gyűlölöm. Ujjamon tíz köröm.. • Kikaparnám ma is, ha tudnám. Mert anyás voltam s lennék újra Pótolhatnád. Tudod? Fogl fel! Elájulok; szívedben nincs már irgalom se. Testemet kígyók marják végig, harapnak és falnak. Vége már a dalnak, mit elkezdtünk, de széttört, szegény. Nincs szánalom, se megbocsátás, csak gyűlölet, harag. Tárgya, alanya vagy s nyugtalanságom ihletője. Szeretném látni hószín arcod és belesírni még. Ha én mór nem: ki véd? Megtestesült a béke bennem. Készül szivemben pogány zsoltár készül, hogy meghalok, mint tajtékos habok vihar után, a partra verve. Készül, hogy elmulatsz egy éjjel... Rám ismer a prímás. Nincs levél, se írás, nincs semmi. Voltál s messze vagy már, FI vitted mind a bárányfelhőt. Kitaláltuk őket, mint a mesét. Óid meg a jéggyapjast, a kicsi szépet. Nagv s'rhatnékok szorongatnak, könnvem sós meg édes. Neked már kevés ez. Ave Maria, mindörökre. gítsen méltányos arányokat te^ remteni; hogy többen bejuthassanak az egyetemekre-főiskolákra olyan tehetségek ls. akik rajtuk kívülálló okok miatt, a segítség nélkül, kívülrekednének. A bizottság bölcsészkari országos központjának irányítói Szegeden dolgoznak, az elnöke dr. Nagy József egyetemi docens. Hol tart ma a FEB munkája? Miként és milyen mértékben képes elősegíteni a kívánatos és szükséges társadalmi mobilitást? Milyenek a terveik? — erről kérdeztük. — Ezekre a kérdésekre mi is folyvást keressük a helyes válaszokat. A bölcsészkaron tanulóknak 36 százaléka volt fizikai dolgozók gyereke, amikor a legkevesebben voltak. Ma ugyanez az arányszám: 46 százalék. Nem mondom, hogy ez kizárólag a* előkészítők eredménye; de az is, biztos vagyok benne. Miután kialakult, majd finomodott a szervezeti rend, több energiát tudtunk fordítani a munka tartalmi tökéletesítésére. Ügy hiszem, már közismert, hogy működésünk két formája: az előkészítő táborok, valamint az úgynevezett levelezés. Ez utóbbi azt Jelenti, hogy adott tantárgy témáiból feladatokat kapnak és oldanak meg a felvételire Jelentkezők. A kimunkált feladatgyűjteményeket a bölcsészkaron füzetekbe gyűjtöttük. Ezeket kell átdolgoznunk az új középiskolai tantervek megjelenésekor. Módszertani újdonságként ezúttal olyan feladatbankokat tervezünk, amelyek révén sokoldalúan lehet felkészülni egv-egy témából, hiszen változatosan, rugalm^n JtasináUtaMuk p^fpladatokat, 1980-ban látunk hozzá ehhez a munkához. — Nemrégiben országos konferenciát rendeztek Szegeden, amelyen a másik munkaforma, az előkészítő tábor volt a téma. — Pályázatot hirdettünk, amelyben a nyári és tavaszi táborok oktatói rendszerezték, végiggondolták a módszertani kérdéseket. az oktatás tartalmi témáit tantárgyanként, a kapcsolódó kulturális programok szervezését, minőségét. Vaskos füzetet jelentettünk meg a pályázati anyagból, abban a reményben, hogy ki-ki a leírtak szerint végzi ezt a munkát. A kötet alapján, amelyben tantárgyi programok is vannak, tantervi útmutatókat szeretnénk elkészíteni. — Hogyan vélekedik, mint pedagógiai kutató: vajon meg lehet oldani véglegesen, hogy a felvett fiatalok között méltánuos arányban legyenek a fizikai dolgozók gyerekei? Vagy. talán tágítva ezt a kört: a hátrányos helyzetűek? — Ezt meg kell oldani. Könynyű persze kimondani. Elvi vitának nincs is helye, a dolog sürgető és szükségszerű; a „hogyan?" már fogas kérdés. a gyakorlatban számos a gondunk. Pillanatnyilag terveket készítünk elő. Ügy véljük. eRyévea intenzív előkészítő tanfolyamokkal jutunk a végleges megoldáshoz Az előkészítő táborok résztvevői közül kiválasztanánk azokat, akiket ugyan nem vettek fel, de elég magas pontszámot értek el. Azokra is figyelnénk, akik közülük valóban hátrányos helyzetűek, mondjuk nem kvalifikált szakmunkások, hanem segédmunkások gyerekel, vagyis az egyetemmel több lépcsőt ugranak. Szerény ösztöndíjat kapnának. kollégiumot, heti 5 napos intenzív munkát, kemény otthoni feladatokat. Ez az új forma tolajdonképpen: előkészítő évfolyam. Van már Ilyen, csak nem legálisan. A sikertelenül felvételizett. nem fizikai dolgozók gyerekei ugyanis magánórákon készülnek fel az egy év múlva következő vizsgára. Ez az. amit nem tesznek, nem is nagyon tehetnek a fizikai dolgozók gyerekei Elmennek dolgozni. Azt reméljük. hogv az egyéves e'őkészítő után viszont helytállóénak, célt érnének ők, és mi mindanynyian. SULYOK ERZSÉBET r