Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

Vasárnap, 1978. december 24. 3 A tanácsoknak, mint népképviseleti, Önkormányzati és államigazgatási szerveknek fontos feladatuk a terület- és településfejlesztés, az ellátás színvonalának javítása es olyan hatósági-igazgatási tevékenység, amely minden állampolgárt érintő kapcsolatot teremt a lakossággal. Az elmúlt évekre, de különösen az V. ötéves terv időszakára jellemző, hogy a rendelkezésünkre álló jelentős pénzeszközök lehetővé teszik számukra a lakosság szükségleteinek mind szélesebb körű kielégítését. Mindez igényli — összhangban az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztését célzó párt- és kormánypolitikával — a tanácsok és szerveik munkája hatékonygigának növelését. A tanácsi munka hatékonysága növelésének egyik feltétele a szükségletekhez igazodó szervezet kialakítása. A társadalmi, gazdasági élet fejlődése, a működési feltételek módosulása egyébként sem tűri a mozdulatlan szervezetet. A korszerűsödés alapvető célja az egyszerűsödő, gyors, bürokráciamentes ügyintézés. Jó példája ennek az utóbbi években az ügyfélszolgálati irodák működése, amelyek javították a hatósági munka eredményességét, gyorsabbá tették az eljárásokat, megkímélték a lakosságot a sok utánajárástól Ezzel egyértelműen az állampolgárok érdekeit szolgálják. Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Makón működő ügyfélszolgálati irodák 1974-től több mint 800 ezer ügyet intéztek. Ez a tény önmagáért beszél. Megyénk párt- és tanácsi vezetése a Központi Bizottság és a kormány iránymutatásai alapján — a tanácsokról szóló 1971. évi törvény hatálybalépése óta — folyamatosan törekszik a tényleges szükségletekhez igazodó tanácsi szervezet kialakítására. Ez- a szándék távolról sem csak a szigorúan vett szakmai szempontokat tartja szem előtt, hanem azt, hogy az igazgatási tevékenység fontos politikai kérdés. A tanácsok és a lakosság kapcsolatának alakulása ugyanis nagyban befolyásolja az állampolgári közérzetet, és minőségétől függően segítheti vagy nehezítheti a lakosság aktív bevonását közös érdekű feladataink megvalósításába. Sok értékes, hasznosítható tapasztalatot hozott megyénkben az a folyamat, amely a korszerűsítés jegyében kezdődött az elmúlt években, ma is tart, és folytatódik a jövőben. Nagyközségek és közös tanácsú községek kialakítása A megye 1971-ben kialakult községi tanácshálózata több szempontból nem felélt meg az új tanácstörvény követelményeinek. Elsősorban -annak az ellátási felelősségnek, amelyet a jogi szabályozás az önkormányzati jogosítványokkal is rendelkező tanácsokkal szemben követelményként támasztott Részben azért nem, mert viszonylag magas számban voltak olyan önálló tanácsok, amelyek alacsony lélekszámú, kis községekben tevékenykedtek. E szűkös anyagi, fejlesztési lehetőségek, a pénzügyi források túlzott szétaprózottsága miatt azokat az alapellátási követelményeket sem tudták kielégíteni, amelyeket a lakosság ezeken a településeken is joggal elvárt A településfejlesztéshez szükséges eszközök elégtelensége mellett a kisközségek tanácsainak minimális létszámú apparátusa az igazgatási, hatósági munkát sem tudta a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelően végezni. A községi tanácshálózat egy másik problémáját ez időben az okozta, hogy a településhálózat-fejlesztési tervben szélesebb feladatkörrel szerepeltetett nagyobb községek működési feltételrendszere a többi községtől alig tért el. Az említett ellentmondások feloldása érdekében 1971-től kétirányú fejlődés kezdődött Sor került a közös tanácsok létrehozására. amelynek eredményeként az addig szétforgácsolt anyagi eszközök koncentrálódtak. felhasználásuk hatékonyabbá vált Az apparátusok összevonásával az igazgatást magasabb szinten ellátni képes tanácsi szervezet alakult ki. Mindennek eredményeként lehetőség nyílt — a feltételek javulásával — hatáskörök leadására (pL az ipar, a kereskedelem és egyéb ágazatok területén), illetve a társközségekben olyan, alapellátást nyújtó létesítmények megvalósítására (orvosi rendelők létrehozása, óvodák, járdák építése), amelyeket a kisközségek külön-külön nem tudtak volna sem létrehozni, sem működtetni. A másik fejlődési irány a nagyközségek kialakulása volt Nagyközségként — szerepkörüket és funkciójukat figyelembe véve — azok a fejlődő községek jöttek számításba, amelyek a környező szűkebb táj alapfokot meghaladó ellátását biztosítják, s népességük meghaladta az 5 ezer főt A nagyközséggé alakulással megnövekedett feladatokhoz természetszerűen évről évre jobban igazodnak a működés pénzügyi feltételei. Egyidejűleg kialakult az olyan nagyközségi szervezet is, amely gyakorlatilag városi színvonalú igazgatási ellátást tud nyújtani. Ez abban nyilvánul meg, hogy szinte egyetlen lakossági ügy intézésére sem kell a járási székhelyekre utazni. Helyben intézik az állampolgárok szempontjából nagyon fontos adózáái, építési, ipari, kereskedelmi ügyeket Az éltéit nyolc évben a megye nagyközségi hálózata gyakorlatilag kialakult. Lényegében minőén olyan település, ahol ennek feltétele Egyszerűbb szervezettel hatékonyabb tanácsi igazgatás Irta: dr. Perjési László és indokoltsága fennáll, ma már nagyközségi rangú tanáccsal rendelkezik. Több esetben élve a lehetőséggel, nagyközségi közös tanács alakult Ez a folyamat ma sem zárult le Ismert, hogy a megyei tanács legutóbbi ülésén határozta el, hogy 1979. január 1-ével Üllést nagyközséggé és Forráskúttal közös tanácsát nagyközségi közös tanáccsá nyilvánítja. Az ismertetett, az élet követelményeivel összhangban álló szervezési intézkedések eredményeként az 1971-ben működő 62 községi tanács helyett ma már csak 41 tevékenykedik. Közülük a makói járásban Csanádpalota és Kiszombor, a szegedi járásban Kistelek, Mórahalom és Sándorfalva, míg a szentesi járásban Mindszent, Szegvár és Nagymágocs nagyközségi ranggal, A városok vonzása a környező településekre Csongrád megye településszerkezetének lényeges sajátossága a városok viszonylag nagy száma, a városi lakosság magas, mintegy 67 százalékos aránya. A nagy hagyományú városi igazgatási szervezet az élet minden területén szoros kapcsolatokat épített kl a vonzáskörzet lakosságával a városkörnyékkel Az ellátás, a különböző szolgáltatások, a kultúra és a művelődés, az egészségügy és a gazdasági tevékenység ezernyi szállal kapcsolta össze a városokat és a környék községeit már a múltban is. Mai viszonyaink között a közös érdekek alapján a szocialista építőmunka előrehaladásával összhangban erősödnek, fejlődnek a kapcsolatok. Bátran mondhatjuk: a város kömyékiség olyan tény, ami jogi rendezéssel vagy anélkül eleven valóság, az ott élő lakosság életének meghatározó tényezője. Ezzel a tényezővel számolni kell annál is inkább, mert világviszonylatban is a városok a közigazgatás centrumai és ez a folyamat a jövőben minden bizonnyal még inkább kiteljesedik. " : A. városok köré települt községek és $ vonzásközpont közötti nyilvánvaló kapcsolat megkövetelte, hogy ez az összefonódási a tanácsi szervezetben is megjelenjen, és megfelelő jogi szabályozást kapjon. A fejlődés által diktált, társadalmi, gazdasági szempontból egyaránt indokolt korszerűsítés első ilyen lépése volt a városokkal szorosan egybeépült községeknek a várossal való egyesítése. így vált Szeged részévé — az attól csak az élet által már túlhaladott közigazgatási határral elválasztott — Kiskundorozsma, Szőreg, Tápé, valamint a város gazdasági életét szinte átformáló szénhidrogén-lelőhely egyik központja, Algyő — vagy például Gyálarét, amely a város és az országhatár közé szorulva az önálló fejlődés semmiféle előfeltételével nem rendelkezett, Az elmúlt öt évben végrehajtott területszervezési, egyesítési intézkedések — amelyek Szegeden kívül kismértékben Szentest és Csongrádot is érintették — a gazdaság, a társadalmi élet, a városiasodás szempontjából egyaránt helyesnek és célszerűnek bizonyultak. Az egyesítés valóságos társadalmi igényt fejezett ki, s ez lehetővé tette a Szeged részévé vált új városrészek gyors integrálódását Ma már senki sem kívánja vissza a városokkal egyesült községek korábbi „önállóságát", hiszen ezek minden olyan értékét, amely a megóvásra érdemes volt, tovább őrizte és fejlesztette most már a nagyobb közösség, a város. Az egyesülésnek számos olyan előnye is nyilvánvaló ma már, amit sokan eleinte kétkedéssel fogadtak, vagy egyáltalán nem ls reméltek. A csatlakozással városrésszé vált korábbi községek területén új utak épültek, korszerű közvilágítás létesült, bekapcsolódtak a fejlett nagyvárosi közlekedési hálózatba, mintegy 20 kilométer járda, 1,7 kilométer csatorna létesült, 225 óvodai férőhellyel több áll rendelkezésre, 248 célcsoportos és OTP-társasház, valamint 120 munkáslakás épült stb. Csak a IV. ötéves tervnek az egyesülést követő éveiben ezek a községek 19 millió forinttal kaptak többet, mint amennyi eredeti terveikben szerepelt, és fejlődésük ma is a korábbi, saját fejlesztési alapjuk többszörösének beruházásával valósul meg. Űiabb változások 1979. január 1-től Az 1970-es évek elejétől mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a megnövekedett, öszszetéttebb gazdálkodási feladatok, a fokozódó lakossági igények kielégítése szükségessé teszik a felesleges lépcsőfokok kiiktatását, a követelmények nagyságrendjéhez igazodó optimális működési területű egységek létrehozását. Jól tükrözte ezt a folyamatot a termelő, gazdálkodó szervek összevonása is. Amíg 1971-ben 28 ÁFÉSZ feladata volt a megye lakossága egy részének ellátása, addig ezt ma egyre javuló színvonalon 14 ÁFÉSZ oldja meg. A mezőgazdasági termelés területén is jelentős koncentráció ment végbe. 1971-ben 106 tsz egyenként 2 ezer 632 hektár átlagterületen gazdálkodott, ma pedig a korszerűbbé váló termelésszerkezet, az iparszerű rendszerek elterjedése, az üzem- és munkaszervezés, az agrotechnika új eredményeinek felhasználásával számuk 69-re csökkent, átlagterületük — egyenként — több mint 4 ezer hektárra emelkedett. Ez a folyamat tovább tart. Az erők koncentrálása ugyanis világjelenség. Jóllehet, a szétaprózott közigazgatási szervezet nagyobb egységekbe foglalása nem egyedüli és önmagában érvényesülő hatékonysági tényező, de ez a folyamat Finnországban éppúgy lejátszódott, mint az NSZK-ban, Dániában, vagy a szocialista Lengyel Népköztársaságban. Részmegoldásokat eredményez egyes ágazati feladatokat ellátó szervek összevonása is (pL 1&79. január 1-től az egészségügy területén egyes városi-járási KÖJÁL-ok működnek majd megyénkben is). Az igazgatás további átfogó korszerűsítése csak úgy valósulhat meg, ha az összhangban áll a népképviseleti, önkormányzati jelleg jól bevált elvével. Ebből adódik annak mérlegelése, hogy egy-egy területen az 1971-ben megszűnt járási tanácsok helyébe lépő, önkormányzati-népképviseleti jelleget nem hordó járási hivatalok betöltenek-e olyan sajátos szerepkört, ami mással — például a város és környéke jogilag szabályozott kapcsolati rendszerével — nem pótolható? A felmérések, a tudományos kutatások tapasztalatai szerint, ahol a városnak és környékének kialakult tradicionális kapcsolatrendje a járás egészére kiterjed, a kölcsönös igény- és szükségletkielégítés meghatározó a város és a községek kapcsolatában. ott célszerű megszüntetni a járási hivatalokat. A községi önállóság fenntartása mellett újszerű jogi kapcsolatot szükséges létrehozni a városi és községi tanácsok között Ezeknek az összetett követelményeknek a kielégítését teszi lehetővé a város környéki község kategóriájának a tanácstörvényben meghatározott szabályozása. Ez a község önállóságát, eddig kialakult és mc-glevő jogosítványait fenntartva törvényi szinten juttatja kifejezésre azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek a községek és a vonzáskörök központjában levő városok között fennállnak. A város és a városkörnyék olyan történelmileg kialakult szűkebb vagy nagyobb tájegység, amelyben egyre erőteljesebben jelentkeznek a kölcsönös érdekek és szükségletek, s mind meghatározóbbá válnak a csak együttműködéssel, szoros koordinációval megoldható feladatok. Anélkül, hogy agglomerációs kapcsolat, egyesülés vagy egybeolvadás alakult volna ki, a város és közvetlen vonzáskörzete területének fejlesztése csak egységes szempontok és szemlélet alapján történhet. Szükségszerű, hogy ott, ahol ez a kapcsolatrendszer már kiépült, a csak igazgatási, hatósági funkciót betöltő járási hivatal megszüntetésével közvetlenül valósuljon meg a munkaerő-gazdálkodás, az egészségügyi, kulturális, kereskedelmi ellátás stb. területén jelentkező kölcsönös igények kielégítésének koordinálása. így nyílik lehetőség a közös érdekű létesítmények arányos teherviseléssel történő együttes megvalósítására is. Az a tény, hogy mindazokat az I. és II. fokú hatósági jogköröket, valamint ellenőrzési feladatokat, amelyek eddig a járási hivatal hatáskörébe tartoztak, a város látja el, lehetőséget ad egységes jogalkalmazási szemlélet és gyakorlat kialakítására, az irányítás hatékonyságának növelésére. Ilyen helyzet alakult ki az ország több járásában. 1979. január 1-ével a Népköztársaság, Elnöki Tanácsának 22/1978. számú határozata ezért rendelte el a pécsi, a derecskei, a szécsényi, a barcsi, nagykállói, a bonyhádi, a celldömölki, á zalaszentgróti, valamint Csongrád megyében a makói járás megszüntetését. Makó város körzetében csak Makó az egyetlen hangsúlyos, történelmileg kialakult természetes vonzásközpont. Ennek megfelelően szerveződött a terület művelődésügyi, egészségügyi, kereskedelmi hálózata, a gazdasági struktúra, az ipari foglalkoztatottság. A változás eredményeként Makó és tágabb térsége olyan közigazgatási egységgé alakult, ahol a települések önállósága változatlan marad, de lehetővé válik az egységes tervezést, a már létező, szoros kapcsolatban, közbeéső áttételek nélkül követő ellátó, szolgáltató és igazgatási hálózat megvalósítása. A tényleges kapcsolati rendhez igazodó, a járás összesen mintegy 28 ezres lakosságú községeit Makó város környéki községeivé nyilvánító döntés módot ad a települések és a 30 ezres lakosságú város közötti együttműködés fejlesztésére, az igények jobb kielégítésére, az erőforrások közös érdekű felhasználására. Ezt a célt olyan biztosíték is szolgálja, mint a községi tanácselnökökből álló — és a városi elnök, valamint a vb-titkár vezetésével működő — koordinációs bizottság. A területi együttműködés további lehetőségeit jelzi, hogy lehetséges közös városi-járási szakigazgatási szervezet fenntartása az egészségügy, a sport, a munkaügy és a művelődésügy területén. Az elmúlt évek tapasztalatai érlelték! meg Szeged megyei város egységes, I. fokú igazgatási szervezete kialakításának szükségességét. A jelenlegi I. fokú szervezet alapvetően a korábbi kerületi tanácsok idején kialakult gyakorlatot követve ugyanis rendkívül széttagolt volt Mint ismeretes, három kerületi hivatal, valamint né^y szakigazgatási kirendeltség működött, emellett a feladatok eredményes ellátása megkövetelte, hogy egy-egy hatáskört (egészségügy, kisajátítások), a város területének egészén csak egy — erre kijelelt — I. fokú kerületi hivatal lásson el. Mindez lassította az ügymenetet, gyengítette az irányító munka eredményességét, és sok bosszúságot okozott a lakosságnak. Például a város egyik kerületéből a másikba való költözést követően -a gépjármű-tulajdonosoknak mindkét kerületi hivatal pénzügyi osztályát fel kellett keresniük. De ennél is bonyolultabb helyzet adódott a különböző építési vagy kisajátítási ügyek egy részénél. A megyei város tanácsa — a felsőbb párt- és állami szervek egyetértésével — ezért határozta el az egységes L fokú szervezet létrehozását (Ilyen szervezetalakul egyébként több más megyei városban is.) A cél az, hogy az 1979. január 1-ével működését megkezdő új, 1. fokú szervezet áttekinthetővé váljon, egységes igazgatási politikát valósítson meg, magasabb politikai és szakmai színvonalon, gyorsabb ügyintézéssel, kevesebb bürokráciával dolgozzon. A lakosság ügyeinek színvonalasabb intézése mellett az új szervezetnek biztosítani kell a tömegkapcsolatok eddigi formáinak további eleven működését A tanácsi szervek és a lakosság kapcsolatai az új megoldások eredménye'.-.int az eddiginél szorosabbá, termékenyebbé válnak, megszabadulva az esetenként tapasztalható nehézkes hivatali jellegtől. A korszerűbb igazgatási formák kimunkálása és bevezetése elősegíti az adminisztratív munkakörben foglalkoztatott dolgozók 5 százalékos létszámcsökkentését elrendelő kormányzati Intézkedés megvalósítását is. A jelenlegi 430 fős összközségi létszám 416-ra, a járási hivatalok dolgozóinak létszáma 130-ról 118-ra csökkenA népgazdasági célkitűzésekkel is egybevágó hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást Jelzi, hogy a megszűnő Makó járási hivatal feladatkörét átvevő Makó városi tanács új. létszáma 20 fővel lesz kevesebb, mint a városi tanácsnál és a járási hivatalnál eddig foglalkoztatottak létszáma volt A cél: javítani a munka minőséeét Ebből a vázlatos áttekintésből !s érzékelhető, hogy a végrehajtott, illetve most életbe lépő változások nem a tanácsi szervezet öncélú „áfcszervezgetései", hanem az államigazgatási munka minőségét javító olyan intézkedéssorozat, amely összhangban áll az állami szervek fejlesztésére és korszerűsítésére vonatkozó pártkongresszusi döntésekkel, a hatékonyabb tanácsi működést. a lakosság igényeinek magasabb szintű kielégítését követelő igényekkel. A fejlesztés követelményének szükségességét jól tükrözi, hogy az ellátást, a szolgáltatást ós nem kis mértékben a termelést szervező, az ehhez szükséges Intézményeket fenntartó tevékenységen túl a tanácsi szervek évente mintegy másfél miU lió ügyet intéznek a megyében. Ennék során 100-150 ezer olyan határozatot hoznak, amely jogokat és kötelezettségeket állapít meg a lakosság részére. A határozatok törvényessége ugyan megnyugtató, az ellenük benyújtott jogorvoslati kérelmek aránya alacsony — 3 százalék alatt van —, s ezeknek mintegy kétharmada megalapozatlan, az állampolgárok önkéntes jogkövetése egyre inkább általánossá válik. Az előforduló hibás döntések továbbra is indokolják, hogy az igazgatási munka javítása a párt- és tanácsszervek vezetői figyelmének középpontjában maradjon. Összegezve: olyan folyamatról kívántam szólni, amely szocialista társadalmunk fejlődésének természetszerű velejárója, és mint ilyen, eddig és a jövőben is a városok, a községek, a megye egész lakosságának érdekét szolgálja. Ezt a feladatot valamennyi tanácsi szinten a testületi, bizottsági és a területi munkában több mint két és fél ezer tanácstaggal és 'szakembeftel együtt olyan kommunista és pártonkívüli közalkalmazottak látják el, akik túlnyomó többségükben élethivatásuknak tekintik a társadalom, a lakosság szolgálatát, folyamatosan törekednek politikai és szakmai képzettségük fejlesztésére. %