Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

ÁJlbP VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÖLJETEK! DELHAGYARORSZAG 68, évfoTynm 303. szám 1978. december 24., vasárnap Ára: 1,50 forint AZ MSZMP S ZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A béke ünnepe A béke, a szeretet, a család ünnepe kará­csony. A családé, ami­kor fenyőillat tölti be a bé­kés, csöndes, meleg szobát, amikor a hideg, fagyott földből frissen kiszakított kis fa mulandóvá tett örök­zöldje, a család ilyenkor mindig tisztává simuló bé­kéje néhány napra feledteti velünk a kinti világot, ami­kor megengedtetik szá­munkra néhány napig ott-' honunk falai közé húzód­nunk. s amikor a biztonsá­got adó falak között eltölt­het bennünket a béke s nyugalom csodás érzése. Mindenki szereti és várja a karácsonyt. Ha más nem, hát a gyermekkor élményei­nek visszahozhatatlan vilá­ga melengeti át még a ma­gányos embert is a szeretet ünnepén, a fenyőillatú, me­leg szobában, az otthon biz­tonságában. Biztonság. En­nek jó érzése tölti be az embert, s örül, hogy nem kell egy-két napig szemet nyitnia a világra. Ám a vi­lág a tények makacsságával • a technika jótéteményei révén ilyenkor is befurak­szik szobánkba. Tüntetések, lövések, könnygázbombák, munkanélküliség, éhínség, helyi háborúk... Az ember már-már látatlanban képes sorolni az esti tévéhíradó várható híreit Képes rá, hi­szen megszoktuk, túlontúl is megszoktuk ismétlődérük­ben ezeket a híreket. Oly­annyira jó ismerőseink, hogy a terített, ünnepi asz­tal mfellől immár aligha en­gedjük fülünkbe jutni őket. mondván: legalább erre a napra merüljenek feledésbe a világ bajai. Legalább az ünnep legyen a béke és a szeretet ünnepe. Én ls megszoktam ezeket a híreket. A tévét néző. új­ságot olvasó ember túlzott és hamis „edzettségével" gyakran engedem el őket a fülem mellett. Hát még ka­rácsonykor. A képernyőről könnyen kalandozik el sze­mem a földíszített fenvőre. fiam boldog arcára. Hagy­juk most a világ dolgait... Csakhogy a fenvő... ! Az élet békés zöldiét beton­falairrk világába hozó fenyő, amely baltától, fűrésztől immár gyökértelenné vált. halálraítélként dísrítt ünne­pivé a lakást... ! Igen, a fenyő. Ahogvan megáll raj­ta- a szem, ismét kinyílik az élet tettességére, hiszen az ünnepi hangulat ls az élet része, amelyből — gvökér­telenné téve. természetes világából — beköltöztettük a fát, hogy a megújuló élet reményét hozza el zöld tű­levelerve! lakásunkba. Az élet teljessége... S már ismét a képernyő­re fordul az ember szeme. Tüntetések, lövések, könny­gázbombák, munkanélküli­ség. éhínség, helyi hábo­rúk ... S a karácsony, a béke a szeretet ünnepe ... Hiába Ilyenkor is dörögnek a fegvve-ek. ezrek halnak éhen Afrikában. Európában eddig sosem látott pusztító erővel felszerelt hadseregek állnak szemben egy, még az enyhülés ellenére sem nyu­godt világban. Keletről, nyugatról egyaránt halljuk a békefelhívásokat, a biz­tonság erősítésére, a lesze­relésre vonatkozó javasla­tokat, s közben a NATO emeli fegyverkezési kiadá­sait, s a Varsói Szerződés országai is kénytelenek ugyanezt tenni. S Európa, a világ népei mit is tehetné­nek mást, a félelem egyen­súlyával, a világ többszörös elpusztítására képes iszonyú pattal nyugtatják magukat: nem, ma már nem lehet háború! A józan ész amel­lett szól, hogy a megaton­nákban szunnyadó iszonyat fölébresztése képtelenség. Hogy ez semmiképpen sem történhet meg. Csakhogy közben gyarapodnak az ar­zenálok, s az új és új fegy­verzetek világában lassan­ként már a félelem egyen­súlyában sem bízhatunk. Csökkenteni kellene hát a veszélyt, vagyis minde­nekelőtt a fegyverzeteket, 9 fegyverben álló hadseregek létszámát. De hiába teszi meg sorra javaslatait a Varsói Szerződés, a NATO részéről mindig egy a vá­lasz lényege: félelmetes erű­ket tartunk arzenálunkban, s ezért ők is erősítik a ma­gukét. Kimondva, kimon­datlan hozzáteszik: a szo­cialista országok megbízha­tatlan partner, hiszen támo­gatják a fejlődő világ fel­szabadító harcait. Ilyen „za­varkeltéssel" szemben pedig egyetlen út marad: tovább fegyverkezni... óriás spirálban csavaro­dik fölfelé a fegyverkezés. Mit tegyünk? A fegyverze­tek csökkentésére, leszere­lésre volna szükség, de hát ez egyoldalúan nem megy. Hagyjunk föl a fejlődő vi­lág harcaihoz nyújtott se­gítséggel. s lebegjen a sze­münk előtt csupán Európa békéje? Ez sem járható út. Hiszen az éhező, elnyomo­rodott népek segítése nem­csak internacionalista kö­telesség, hanem jól fölfogott érdek is. Hiszen hogyan is beszélhetnénk békéről, biz­tonságról egy éhségtől, nyo­mortól bizonytalanná tett világban? Hogy segíteni más módon is lehet a szegény néoeket? Hogyan? Legföl­jebb karácsonyi meleg le­vessel. ha éppen éhségük, nyomoruk egyik legfőbb okának, a társadalmi elma­radottságnak és elnyomás­nak a fölszámolásához nem segítjük őket hozzá. Hiszen c=ak szabad néöék és egész­ségesen berendezett társa­dalmak összessége szavatol­hatja földünkön a valódi, nem a félelmen és a köl­csönös elrettentésen alapuló békét H 'ába. a béke és a sze­retet ünnepén is ki kéli tekintenünk a világba. S *alán énoen a ka-ácsonvi ünnep fétivénél lá'hatiuk be igazán, a mi bé'fonk. nyugalmunk az e-rtoe-ip-te^en gyökerezik. Nem S7=kíttuk kí nta""r|1'at a nének családfából, hisz gvökérielenfTi csak az len­ne a sorsunk miiit a fe­nyőé. amelv b^két hozva közén1', gyökerei nélkül el­sorvadásra ítéltetett a me­leg, összkomfortos otthon kényelmes világában. SZAVAT ISTVÁN Az építészeti egység megmarad a Dóm lerei „Szeged nyílt nagy város, és egyetlen, mintegy egy­mérföldnyi hosszú utcából áll" — írta 1433-ban a vá­roson átutazó Bertrandon de la Brocquiére burgundi lo­vag. Mit láthatott, mit nem, nehezen idézhető fel. kevés a XV. századi emléke a vá­rosnak. Az egyik e kevés­ből: Mátyás király ..miko­ron Szegeden a gyűlésben vala és Szent Dömötör nap­ján (14G5. október 26.) be­ment volna a nagymisére" — kezdi egyik történetét Heltai Gáspár Chronica az magyarok dolgairól című munkájában. Vagvis Mátyás templomban is járt. Mire Heltai sorai megfogalmazód­tak. már kétszer is átépí­tették a katonák, halászok, pásztorok és városlakók vé­dőszentjének. Dömötörnek XI. századbéli templomát. S a következő évszázadokban még jó néhányszor. Mára a hajdani templom­ból a XII—XIII. századi, kőbáránnyal díszített kis to­rony maradt. Magát a temp­lomot az 1879-es árvíz még megkímélte, ám épp az ár­víz miatt bontották le ké­sőbb. Ügy határoztak ugyanis a városatyák, hogy fogadalmi templomot emel­nek, afféle árvízi emlékmű­vet Dömötör temploma he­lyén. Az építkezés 1913-ban indult, s a világháborús szü­net után 1923-ban folytató­dott. A tér beépítésére kiírt tervpályázatot Rerrich Béla nyerte meg, elképzelése a dóm. a Dómötör-toronv. az egyetemi épületek, a püspö­ki palota harmonikus együt­tesét teremtette meg. mely­be a tér északi oldalán a klasszicista volt Hungária­szálló (ma az MTA székhá­za) és a barokk, görögkeleti templom méltó kiegészítés­ként simul Aligha van Szegeden még egy olyan tér, mely évtize­deken át őrizte régi arcula­tát, amelynek házain nem fogott ki az idő, s amely­nek városképi jelentősége szinte szimbolikus. A két torony tövében nyaranta százezrek fordulnak meg, s mióta a szabadtéri játékok­nak is helyet ad a tér. ne­ve Szegedével öSzeforrott. ve Szegedével összeforrott Elődeink, városrendező őse­ink buzgalmából s tán ide­jéből nem futotta a tér ke­leti és nyugati oldalának befejezésére. A két foghíjat betölteni, bekeretezni a dó­mot úgy. hogy a tér építé­szeti egysége megmaradjon — ez kortársainkra maradt Az orvostudományi egye­tem klinikai tömbje, meg a tér is kiegészül a már épü­lő oktatási központtal, amely a Tisza felől nézi a dómot Ar épület szerkezeti elemei noha új technológiával ké­szültek, hozzásimulnak a Rerrich tervezte klinker­téglás épületsorhoz, a pár­kányok magasságát, az ab­lakok rendjét ugyanis a már meglevő adottságokhoz han­golták a tervezők. A nvugati oldal kis háza it 1975-ben bontották Ír már tudván, hogv ott az ide' esztendő végén gépek ielen nek majd mea. s a kuttú c 'erén megkezdődik a műve lődésügv Szegeden olv rég óta nélkülözött könwtárá nák. levéltárának alapozás' munkája. Az előzmények híreit rendre tudattuk olva­sóinkkal — kiírták és a BUVATI megnyerte a terv­Bomogyl Karotyné fetveteM Ax oktatási központ a ssomszédos házak ritmusát Ismétli meg A könyvtár-levéltár helyén dolgoznak már a földmunka­gépek pályázatot, elkészültek az első tervek —, hát most köz­ié adjuk a legfrissebb in­formációt is képünkkel: a DÉLÉP brigádjai, munkagé­pei elkezdték a háromszin­tesre tervezett, s homlokza­tával a dómra néző kulturá­lis intézmény építését. Nyolc és fél ezer nég st­méterrel lesz „tágasabb a tér, ekkora alapterületet építenek be a három szinten összesen. Befejeződik hát — előre­láthatólag 1980-ban — a Dóm téri épületegyüttes ki­egészítése. a tér rekonstruk­ciójának e század eleién in­dult folyamata lezárul. Ki­lencszáz évét ível át a tér „látható" története: a Dö­mötör-torony és a levéltár szomszédsága... *». K­Korszerűbb gépekkel több új termék Megjelent a „RIVER BLUE" farmer A Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat — bár jelen­tősen érzi a világgazdaság kedvezőtlen hatásait — eb­ben az esztendőben 2,2 mil­liárd forint értékű terméket gyártott és értékesített a ha­zai és a külföldi' piacokon. Figyelemre méltó technoló­giai és technikai korszerűsí­tést hajtottak végre az év fo­lyamán, amelynek következ­ménye több új árucikk meg­jelenése. A polipropilénzsineg-gyár­tás fejlesztése keretében meg­kezdték a Szegedi Kenderfo­nógyárban az új fóliagyártó és -feldolgozó gépeken a ter­melést. A gépeket és beren­dezéseket olasz cégtől vásá­rolták a nyáron, és szeptem­ber végére üzembe helyez­ték. Az új gépek termelé­kenyebbek a korábbiaknál, percenként 70 méter helyett 100 méteres sebességgel állít­ják elő a fóliát. így az ott dolgozó emberektói is na­gyobb ügyességet, figyelmet igényel a gépek irányítása, kezelése. Az új gépsort úgy­nevezett fogazott szerszá­mokkal is ellátta a Covema gépgyár, amelynek következ­tében külön fibrillálás nél­kül is jól rostosítható zsine­get lehet gyártani. Az így készült zsineg karaktere lé­nyegesen szebb, mint a tűs­hengerrel rostosított zsinegé, s ezenfelül a szakítószilárd­sága ls kedvezőbb, tehát könnyebben eladható a kül­piacokon. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét is javít­ja e termékcsoport gyártása, hiszen a próbaüzemelés so­rán már a Tiszai Vegyi Kom­binátban készített polipropi­lén granulátumot használták föl. A pépétex, vagy ismertebb nevén á műkender, úgy lát­szik, egyenesbe jutott Már a júliusi Szegedi Ipari Vásáron fölfigyeltek erre az újszerű termékre a szakemberek, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron pedig díjat kapott. Két hónapja indult meg a nagyüzemi gyártás a szegedi kenderfonóban. Sikerült el­érni a korszerű gyártóberen­dezések segítségé vél. hogy 15 den finomságú szálakat ál­líthatnak elő, óránként 100 kilogrammot Első ízben a szövőfonalakhoz keverték a műkendert Ebből az anyag­ból tisztán, vagy természetes szálakkal keverve kiváló zsi­negeket, köteleket lehet ké. szíteni, s e termékek Iránt van érdeklődés a tőkés or­szágok piacain. Az új gépek sok területen javítottak a termelékenysé­gen, s újabb lehetőséget biz­tosítottak a gyártmányfej­lesztésben is. Nemrégiben he­lyezték üzembe, az Újszeged! Szövőgyárban az ugyancsak olasz cégtől vásárolt zsugo­rí tó gépet. E berendezés segít­ségével az új szegedi gyárban készített farmeranyagokat mérettartóvá tudják tenni. Az így készített farmerszöve­tek mosás után sem zsugo­rodnak 1,5 százaléknál na­gyobb mértékben. Ez azt is jelenti, hogy a szegedi far­merszövetek kiállják a pró­bát fölvehetik a versenyt a Levis farmerszövetekkel, il­letve megfelelnek m'nien olyan előírásnak, mint CM­lyeket az ismert nyugati far­merszövetek elé állítanak a szakemberek. A méretrögzí­tést követően megváltozott a szövetek jellege is, a farmer­anyagök puhábbá, simuléko­nyabbá váltak. S keresztelőt is tartottak már az újszeged! farmercsaládnál. a márka­név: RIVER BLUE (kék fo­lyó). A I

Next

/
Thumbnails
Contents