Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-22 / 301. szám

Péntek, 1978. december 22. Közös karácsony Sásdoríalván A Sándorfalva nagyközségi közös tanács csütörtökön dr. Öcsai József tanácselnök vezetésével ülést tartott. A testület megvitatta a végre­hajtó bizottság munkájáról készült beszámolót, meghatá­rozta a jövő évi költségvetést, és elfogadta a fejlesztési ter­vet, valamint az 1979. évi ta­nácsi munkatervet. A közös tanács 1979-ben a költségvetésre 12.7 millió fo­rintot irányzott elő. Ebből az összegből elsősorban a taná­csi költségvetésű intézmények i gazdálkodásának szinten tar­j fását, de a közoktatás, kultú­j ra és egészségügy területén ! színvonal-emelkedést tűztek kl célul. A közös tanács te­Mennyezetig érő, feldíszített fenyőfa várta a Rigó utcai és a Londoni körúti gyermekotthon lakóit tegnap délelőtt az Cttőrőházban. Hat patroná'ó közösség: a Volán Egység, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat Lenin, a Szegedi Pap­rika eldolgozó Vállalat Apr.lis 4., a ZÖLDÉRT Április 4. brfoád'a, valamint a Sze-edi B'oó-lai Központ biokémiai intézetének KTSZ-szerveze'o közösen rendezett karácsonyi ünnepséget a gyermekeknek, akik a Liszt fcrenc Zeneisko­la tanárainak, a JA TE hallgatóinak műsora után ajándé­kokat kaptak patrónu3aiktól : rületén, tehát Sándorfalván 1 és Dócon az óvodás korú gyermekek túlnyomó többsé­gét e! tudják helyezni, de az óvodák munka erő-ellátottsága nem megfelelő. Ezen a hely­zeten is akarnak változtatni. A fejlesztésekre 3,4 millió fo­rintot fordítanak, a legna­gyobb beruházás tíz célcso-­portos lakás megépítése. Török Misi a városban ff Méricskéfé$einkff története Őtszáx 6v — ötven mérce A művelődéstörténeti kuta­tások részeként a történészek levéltári adatok segítségével próbálják reprodukálni az elmúlt századok mérési típu­sait, mérőeszközeit és az idők során kialakult mérési mód­szereket Bogdán István tudományos kutató több mint egy évtize­des munkával hossz- és föld­mértékeink fejlődését követte nyomon egészen a XVI. szá­zad végéig. Ennek eredmé­nyeként gyt állapította meg, hogy fél évezred leforgása alatt csaknem ötvenféle mér­tékkel mértünk: IS hossz- és 33 földmértékünk volt. Kutatásai arra engednek következtetni, hogy eleink már a honfoglalás előtt is „méricskéltek". Hosszmérté­kük feltehetően csupán egy volt, az elnevezésében kissé félrevezető erdőöl, amellyel sok mindent mértek, csak ép­pen erdőt nem. Földmérté­kük viszont több ls lehetett, így a fűkötél-nyíl. az eke-, a kapa- és a kaszaalja. A honszerzés után ezekhez tár­sult a szántónál az ödölő, rétnél pedig a vitorna. Középkori hosszmérték­rendszerünknek szélei a ská­lája. Leggyakrabban használt tagjai a hüvelyk, tenyér, arasz, láb. rőf, lépés, öl. rúd, vég. A legkisebb egvség a „királyi ujj" volt (0 0195). legnagyobb a mérföld (kb. 8 km). Testvérmértékét stá­diumnak hívták, amelyet azonban csak ritkán használ­tak, s bár nem tartozott a ki­rályi mértékrendszerhez, or­szágos mértéknek számított. Ez Idő táit hosszmértékein'' túlnyomó többsége az emberi lest valamely részéről kapta a nevét. Egy részük a test közvetlen és statikus alkal­mazása, objektivizálása út­ján. másik részük a test tel­jesítőképessége, dinamikus mozgása, illetve annak ter­mészetes meghosszabbítása útján keletkezett. Mértékeink sokkig nem voltak egységesek: mindenki­nek — volt rá eset, hogy ma­gának a királynak is — a maga keze, lába, lépése, te­nyere volt az egyedül Irány­adó mérce. Rőfből is ki tud­ja. hány volt: budai, eperjesi, selmeci, pozsonyi; va'ameny­nyi más más nagyságú. Bogdán István kutatásai azt ls tisztázták, hogv egves mértékrendszerek funkciója időnként és helységenként Változott: volt például, ahol a rőffel nemcsak posztót, ha­nem földet is mértek. De számtalan másra ls haszná'­• mértek vele gyertyát. szénaboglyát, épületet, még a hal hosszúságát is: az egyik legnépszerűbb mérési fajta volt. Idők során az icce is több mindenre volt alkalmas: Kőszegen a szőlő egyik föld­mértékeként használták. Rá­adásul arra is akadt példa, hogy maga a szőlő volt föld­mérték, a szekeret pedig nemcsak szállításra, hanem rétmérésre - vették igénybe. Okleveleink arról is tudnak, hogy a tanya egykor nemcsak szállás volt, hanem „vízmér­ték" is. Régmúlt földmértékeink­nek nagyon érdekes elneve­zései voltak, amelyek jó része csak most került napvilágra: az ismert fertály, köböl, négy­szögöl, hold mellett: kapa­alja, likó, média, metl, oktál. £s kl tudta eddig, hogy a területnagyság megjelölésére ilyen szavakat használtak: veder, vereten. bánya, udil­nlca, kormányföld, vítorna? Oláh Béla Záhony Épiil a fedett átrakó Akár két labdarúgópálya is elférne abban a fedett átra­kóban, amelynek építését sz óesztendő utolsó heteiben kezdte meg Záhony és Eper­jeske között a Kelet-magyar­országi Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkáskollektívája A MAV záhonyi átrakókör­zete fejlesztésének 4. ütemé­ben megvalósuló beruházás 250 millió forintba kerül, s várhatóan 1980 végére ké­szül eL Faülfető fiatalok Egymillió facsemetét ültet­tek el az idén Szolnok me­gye fiataljai. Gondozták az üdülőparkokat és a lakóte­rületeket. Hozzájárultak a kulturáltabb környezet kiala­kításához. Csak a fölnőtt ember tud olyan bolondot kérdezni mindjárt az elején, félt-e, amikor belépett az irdatlan nagy kollégiumba. A hétfejű sárkánnyal is megvívna élet­re-halálra, miért félne? Mé­zeskaláccsal van kirakva az utcai fele ennek a háznak, amúgy ls bekívánkozott vol­na nézelődni. Most nyolcéves Mihály, kíváncsi inkább, de nem félős. Leginkább akkor nem, ha anyja-apja vele van, és a testvérének is mutatni kell, hogy ő a nagyobb. Sem­miképpen , ne vigyenek haza rossz hírt Szatymazra. Életem legnyugodtabb be­szélgető társára akadtam. Egyetlen szóval nem mond­ja, hogy ezt a kérdést te­gyük félre, vagy arra csak az igazgatóság engedélyével felelhet; nem súgla, hogy ezt csak a notesz mellé mondja: belenéz mindig a szemembe, és várja, melyikünk unja meg előbb. Azt hiszem, min­iig az igazat mondja, teljes meggyőződéssel. Hol jobb? Itt vagy otthon? Itt ls jó, meg otthon is. (Csak mögötte tudom meg, vasár­nap délután igen elhomályo­sult a szemüvege, amikor visszahozta a család, nem győzte törülgetni. Jön a ka­rácsony, készülődni ls jó len­ne rá!) A legjobb barátok otthon maradtak, ez a leg­nagyobb baj — a Bitó Jani, a Kovács Sanyi és a Bitó La­ci —de mégse olyan nagy haj, mert ha tehet, behívja őket jövőre. Kitől hallotta, nem tudom, de kinyilatkoz­tatja: „Azért is jobb itt, mert a városon jobban tanul a gyerek." Szerinte okosab­bak is a városi gyerekek, de csak azért, mert többet ta­nulnak. meg azért ls, mert az otthonlak csak számtant tanulnak, a bentiek pedig matekot. Akkora különbség ez, hogy megéri a fáradságot. — Szereted a matekot? — Olyan nagyon nem. — Mit szeretsz? — Az írást. — Abból ötösöd van? — Csak hármas, mert szögletesek a betűk. Majd, ha meggömbölyödnek, akkor ötös lesz. A gömbölyödésröl nyugod­tan átléphetünk a disznóvá­gásra, mert a disznó ls ak­kor jó, ha már gömbölyű. A világ legjobb dolga a disz­nóölés, mindig segített ls, ha csak hozzájutott, mégpedig nem akármit, nem a szaladj Megmenekülnek a madarak Három varjú őrködik a lombjavesztett fán, a többi tépi-szaggatja a téli etetőbe kitett fél borjút. A magas­ban keringő sasok hamaro­san észreveszik az őrszeme­ket, s perceken belül 10—12 sas és va3y száz varjú fo­gyasztja békés egyetér.és­ben az ember ajándékát. Gyakran látni mostanában ezt a megjelenését az új tí­pusú — „aktív" — madár­védelemnek, amelyet az öt éve alakult, ma már 2000 ta­got számláló Magyar Madár­tani Egyesület honosított meg az utóbbi időben. A magyar jogszabályok világviszonylatban is példa­mutatóan védelmezik a ma­darakat. A madarak nyugal­mát azonban, ami pedig nélkülözhetetlen feltétele szaporodásuknak, mind erő­sebben zavarja az Iparosí­tás, az urbanizáció, a moto­rizáció, az erdőirtás, a kor­szerű agrotechnika stb., de főképpen a mindenhova be­hatoló zaj. Az utóbbi évtizedekben néhány madárfaj már vég­leg eltűnt az ország égéről. Vándorsólyom például már régen nincs, és az idén ösz­szesen hét pár réti sas kí­sérletezett nálunk a fészke­léssel, de eredménytelenül. Fogynak a császármadarak, a gyurgyalagok, külföldre csempésznek sólyom- és hé­jatojásokat, sőt flókákat stb. stb. Igaz viszont, hogy sike­rült megállítani a gólyaál­lomány csökkenését, az al­földi rezervátumban pedig tovább szaporodik a hova­tovább egyedülállónak szá­mító túzokállományt, amely­nek létszáma ma már meg­haladja a háromezret. A nagy, kedvező fordulatot most az aktív védelem mód­szereitől várják. Az egyesü­let 27 csoportjának közre­működésével az ország szá­mos pontján rakják ki a ragadozó és a magevő ma­darak élelmét a téli etetők­be, amelyeknek környékén a szárnyas vadak mind na­gyobb csapatai telepednek meg. A Ie'.kes madárbarátok a fészkelő fák törzsére a fáramászást megakadályozó vaslemezeket szerelnek, ahol pedig kevés a megfelelő fa­ág, máshonnan hozott „alap­anyagból" mesterségeden épí­tik meg a fészket, igaz, tá­volról sem olyan ügyesen, mint a madarak. A ritka madarak fészkére őrség vi­gyáz. Az egyesületi tagok egyik csoportja nemrég víz­zel árasztotta el egy réti sas tanyájának környékét, hogy senki se zavarhassa meg nyugalmát A megsérült, vagy a ma­dártolvajoktól elkobzott szár­nyasokat külön erre a célra létesített rehabilitációs tele­pen kezelik, hogy gyógyul­tan térhessenek vissza a sza­badba. A túzokok különle­ges rehabilitációs telepén kel tető gépekkel és csaknem kilométeres rep'.e ővel gon­doskodnak az összegyűjtött tojások keltetaiéről és a fió­kák felneveléséről. Igaz, a mesterségesen felnevelt túzo­kok nem hajlandók elhagyni az embert a szabadságért, de a második generáció már tökéletesen vissza tud Illesz­kedni a szabad élet körül­ményei közé. A madárbarátok külön csoportja vállalkozott a csá­szármadarak védelmére. Má­sok pedig a méhészmadara­kat, a gyurgyalagokat vet­ték gondjaikba. Ezeknek fo­gyatkozó népét tudniillik nemcsak a növényvédő sze­rekkel fertőzött rovarok fo­gyasztása tizedeli, nemcsak a mézte-melők üldözik, ha­nem azok is. akik lakásdí­»zül akarják kitömetni eze­ket a nagyon szép. színes tollú Példányokat. Mert azért — sajnos — hazánkban sem tartozik mindenki a madár­védők táborába. Török Zoltán Ide. szaladj oda munkát bíz­ták rá, hanem ő a húst vág­ta. mint akárki más. Idcn ebből a földi jóból nem ve­heti ki a részét, mert húst vesznek csak, disznót nem vágnak. Nem tanyai gyerek ő. a faluban laknak, ott ez a szokás inkább. Tanyán persze volt. hogyne lett vol­na, pícézni volt az apjával, és fogott is akkora halat — ha legalább annyira hinni lehet a mozdulatnak, mint akármelyik horgászénak —, volt az legalább félméteres, és természetesen ponty volt. A Tiszában jobb lenne, mert itt akkora halak is vannak, mint az asztal, de még nem volt ideje kimenni a horog­gal. Fél füllel hallottam, hogy birkózni is szeret. Kiderült, ha okosabb is a városi gye­rek, mint a falusi, semmi­képpen nem erősebb. Nem verekedős fajta, de bántani ne merje senki, mert ráfizet. Ügy hirdették ezt a kollé­giumot a sugárúton, hogy ide tehetséges gyerekek jön­nek majd. Föl kell tennünk tehát a nagy kérdést: ki a tehetséges? Nyögvenyelős kérdés lenne ez, azt hiszem, akárki megbotlana benne, tekergeti is egy kicsit a fe­jét Török Mihály, aztán nem mond semmit Az biztos, hogy a legbutább nem lehet tehetséges. A lusta se. Ellen­ben, aki szorgalmas, aki könnyen tanul és nehezen felejt, az közel jár hozzá. A végén csak kikereikedik va­lami. akárki ráismerhet a te­hetség eddigi legklassziku­sabb megfogalmazására: aki olyat is kitalál, amit nem ta­nult. Mivel ő ezt még nem tanulta, mégis kitalálta, ha szögletesek is még a betűi, az esze viszont kerék, tehát itt van a helye. Nagyon jól van kitalálva ez a kollégium, sok szünetet — szabad időt — is beleépí­tettek, focipályája is van, és igazi pingpongasztala, csak az a baj. hogy tornaterme nin­csen. Mászókötél lenne a leg­jobb, meg a bordásfal. Meg­próbálom eltéríteni a kötél­ről: az a mászókötél lenne talán a legjobb, amelyiknek a fölső végén szarkafészek van. Aki most se kerül egyet gondolattan az otthoni tá­jon, az nem ls harmadikos gyerek. Elneveti magát, és azt mondja, 6 fészekért nem menne föl sehová, de mada­rat fogni azért fölment a disznóól tetejére a Tatáéknál. A verebet akarta csak, de ahogy ott ül a tetőn, és vár, hogy majd csak jön, rászállt valami a vállára. Odanyúl, hát egy fecske volt. A világ legszebb fecskéje. Nem bán­totta, mert a fecskét talán még a buta ember se bánt­ja, csak megsimogatta. Arca minden rezdülésén látszik, egy ember most hiányzik a kollégiumból. Hazaruccant madarat fogni. A gólyát is megfogná, csak azért, hogy egy kicsit foghassa. Attól nem kell félni, hogy meg­koppintaná a kezét a hosszú csőrével, mert legelőször a nyakát kapná eL Jó otthon, hej, de nagyon jó! Ebédet is rendel, mire hazamegy. A karácsonyi ebéd pedig legyen egy nagy-nagy tányér bableves, sonkával, meg rakott krumpli legyen hozzá. Igazad van, Misi, ka­rácsony ide, karácsony oda, most én is hazagondoltam. Még a kutyát ki ne hagy­juk, mert az néha bejön a kollégiumba is. Azt álmodta a minap is, hogy jöttek a betörők, de Cézár, a világ legbátrabb kutyája mindet megfogta. A valóságban nem lehetne ide behozni, mert ahány gyerek itt van, any­nyifelé futhatna, azt pedig A nem akarja. Játszottunk öt percet av­val a gondolattal, hogyan kellene átalakítani Szegedet, hogy a szatymazi embernek ls jó legyen. Éppen úgy jó minden, ahogy van, ne bánt­sunk semmit, ez lett a végső következtetés, C3ak az autók­nak mondjuk meg, hogy ne rohanjanak olyan eszetlenül, mert baj lesz belőle. És ha hó esik, ne legyen csúszós az út, mert abból is baja lesz az autósnak. A villamos na­gyon jó, mert lassan jár, de nem lenne vezetője semmi pénzért se. A mozdony az igazi. Az nem városban bók­lászik, hanem kinn a határ­ban, és úgy megy, mint a villám. Mi más lehetne egy tehetséges gyerekből, ha nem mozdonyvezető. A vasút mel­lett laknak, volt is már igazi mozdonyon, ö adta a gázt, a papája barátja pedig féke­zett. Aludni viszont itt lehet jobban, mert nem zajong a vonat. Mindegyikre nem éb­red föl otthon se, csak ha gyors jön, mert az jobban csühöL Kimondom már, mire ment ki a játék. Ha mindenáron az otthoniakról akart volna beszélni, akkor kiötli az em­ber, nem jól érzi magát a kollégiumban. Ha viszont nem akar, akkor odajutunk a gondolattal, hogy nagyot vé­tettünk, mert a családi kö­telék rogyadozlk-szakadozik. A kedves mama és papa minden aggodalmát értem ós átérzem. Bár nem ismerem őket, biztosra veszem, sokáig forgatták fejükben a gondo­latot, amíg elhatározás lett belőle. Kimondhatatlanul nagyra becsülöm azonban Igyekezetüket, hiszen azt hallom, hárman jönnek érte mindig, és hárman ls hozzák vissza. Ha a távollét ritkíta­ná a családi köteléket, hét végén újra erősítik. Ha jön a szünet, Török Misi úgy megy haza, mintha mindig otthon lett volna. Hatalmas nagy kívánsága: egy tányér bableves. Természetesen jól­esik leírni, hogy Itt is jól ér­zi magát. Horváth Dezső Az építők szakszervezete központi vezetőségének ülése Az építők munkájának eredményeként az idén or­szágosan több mint 301 ezer ember jutott új lakáshoz, hiszen ebben az évben 93 ezer új otthon épült, 3001­rel több a tervezettnél — ál­lapította meg az Építő-, Fa-, és Építöanyagipari Dolgozók Szakszervezete Központi Ve­zetőségének csütörtöki ülé­sén tartott beszámolójában Podina Sebő, a szakszerve­zet titkára. Hozzáfűzte azon­ban azt is, hogy Budapesten sok nehézség akadályozta az építők munkáját, nem si­került teljesíteniük az elő­irányzatot, pedig Jó néhány megyei ÉVM vállalat ls se­gített. Az építők az ötévea terv első három évében as időarányosnál nagyobb arányban, az ötéves lakás­építési feladatok 61 százalé­kát teljesítették. A központi vezetőség a beszámoló alap­ján á tekintett" az építúk ez évi munkájának tapasztala­tait és megtárgyalta a jövő évi feladatokat, a szakszer­veze 1 munka fejle»ztésének tsnniva'óit. hogy több segít­séget nyújthassanak a gaz­dasági, hatékonyv elő­irányzatok teljesíh •z. (MTD t

Next

/
Thumbnails
Contents