Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

Csütortö'í, 1978. december 21. 5 Burns a főiskolán A vidám koldusok Már a plakát a főiskola fo­lyosóján Burns Róbert urat üdvözli. Üdvözölhetjük ml is őt, Róbert Burnst. a 18. szá­zadi angol (pontosabban skót) Irodalom e fenegyere­két, aki korában páratlan merészségű, teljesen új hang­vételű, sajátos, friss bájt és életörömöt sugárzó verseivel afféle szigetországi Rimbaad­ként, igazi csodagyerekként robbant a költészetbe. A vi­dám koldusok című kantátá­ját „anarchista kantátának" is nevezték már. Ez a kitű­nő, a szó szoros értelmében hangszerelt költemény vidám cimboráknak, a társadalom számkivetettjeinek, kétes hí­rű hölgyek és nagy mennyi­ségű alkohol társaságában el­töltött, alapvetően közösségi Indíttatású világát a földi örömök himnuszaként és a szabad és független emberi lélek mindenhatóságaként hirdeti. Kénytelenek vagyunk elhinni Róbert úrnak mind­ezt: a kantáta szuggesztivitá­sa és meghatározatlan, üde bája a garancia erre. A darabválasztásért feltét­len dicséret illetheti a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola irodalmi színpadát. Azért is, hogy Székely Ádám felismer­te a már említett lírai hang­szerelésben rejlő zenei lehe­tőségeket: tehát zenét kom­ponált a kantátához, hiszen a recitativo-dal építkezés szinte tálcán kínálta ehhez önmagát. Miháczi János ren­dezése is a legkézenfekvőbb megoldást választotta: Cic Nusi kocsmáját tárta elénk a főiskola dísztermében, terme­táblával és jó falusi gugyit, snapszot, konty ala valót, bi­kák vérét és Malmos Maca kedvencét kínáló iszákokat tartalmazó árlappaL Egyszóval minden poten­ciális, az irodalmi műben rej­lő feltétel adott volt a főis­kolai irodalmi színpad bemu­tatójához. Egy, sok más (fő­leg középiskolai) irodalmi színpadhoz hasonló gondok­kal küszködő együttes bemu­talójához, amelynek a főis­kolai ünnepségeken valórész­vétel és az önálló, szuverén produkció állandó kettősségé­ből kell kialakítani saját ar­culatát. (Ráadásként az éven­te jelentkezők beépítésével.) A korábbi bemutatók és dí­jak már biztató jeleket mu­tattak, a rendező- és főleg a szereplő változások már nem tettek jót a Burns-produk­ciónak sem. Annak ellenére, hogy a bemutató háromne­gyed része színt, varázst és hangulatot tudott teremteni a főiskola dísztermének akusztikailag rendkívül hát­rányos helyiségében. Azok a kidolgozásbeli egyenetlensé­gek, amelyeket a commedia dell'arte szabad egyeni imp­rovizációkra lehetőséget te­remtő műfaji követelményei csak némileg tudtak egyen­súlyozni, éppen az előadás végén, a csattanót és végsc mondandót jelentő, híres­dacos Azért is, azért is... éneklésekor okoztak egyfajta kollektív kisiklást, hirtelen színvonalcsökkenést. Mindvé­gig azonban a hatásos és jó zongorabetétek a prózai kocsmai évődő-ivó részeket tűk, s a Törpe Nyírettyűs, az özvegy, az Üstfoltozó, a Köl­tő, a Hadfi, maga Cic Nusi és a többiek, a vidám kol­dusok (Bagó József, Csala Gabriella, Kovács Attila, Sza­bó Ilon a, Szuromi István, Szüts Péter, Tóth Gizella, Kiss Judit, Lencsés Erzsébet) megtették a magukét. Miként a színész-rendező Miháczi Já­nos is. Aki — ha egynémely amatőrszínpad modernkedő. avantgard-szürrealista, gya­nús felhangokat hallató be­mutatóira gondolunk — vala­mi egészséges, tiszta és őszin­te emberségigénnyel fellépő Burns-megjelenést hozott a főiskolára. Olyannyira, hogy a végén szinte kedvünk tá­madt beülni egy snapszra Cic Nusi kricsmijébe, oda­vágni a poharat, és elénekel­ni e polgárilag roppant ké­tes megjelenésű és viselke­désű hölgyekkel, urakkal: „Köpj a bíró oltalmára! Törj szabadság, ég felé! A törvény a gyáva vára, a templom a papoké!" Domonkos László Szlovák kórusvezetők a szabadtérin Először kerül a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorá­ra, jövő év nyarán, Verdi A végzett hatalma című ope­rája. A műben jelentékeny feladat jut az énekkarnak, melyre a Szlovák Filharmó­nia 90 tagú kórusát kérték föl. Az előkészítő megbeszé­lésre jó egy hónapja utazott Pozsonyba Horváth Mihály, a játékok igazgatója és az előadást vezénylő Pál Tamás, akik akkor elviekben megál­lapodtak a vendégszereplés körülményeiről. Látogatásuk viszonzásakép­pen tegnapelőtt az esti órák­ban érkezett Szegedre Lubo­mir Matl, a kórus vezető karnagya és Emília Klimova, az énekkar titkára. A szlovák vendégek tegnap a szabadté­ri játékok irodáján tisztázták a nyári szereplés részleteit s szakmai kérdésekben váltot­tak szót Pál Tamással. El­látogattak a Kisszínházba is, ahol megnézték A windsori vig nők főpróbáját. A szlo­vák kórusvezetők tegnap ha­zautaztak Pozsonyba. Várha­tóan a közeljövőben kötik meg a szerződést a két kon­certiroda között is. tes női kebleket Idéző cég- megfelelő ritmusban tartót­Szakemberképzés és a nemzetiségek A Kulturális Minisztérium a nemzetiségek igénvével is számol a közművelődési szakemberképzés tervezése­kor. Szorgalmazza, hogy a pedagógiai intézetek nemze­lmr|rfnt Rllcuxns Uj zenei könyvek ALBRECHT BETZ: HANNS EISLER. „Általános maga­tartása a legnemesebb érte­lemben forradalmi — írta Brech művészeti harcostársá­ról. — Zenéje mind a hallga­tóban, mind az előadóban ha­talmas Impulzusokat fejleszt ki, és bepillantást enged egy korba, amelyben minden gyönyör és erkölcsiség forrá­sa az alkotóképesség, legyen az bármilyen jellegű. Ez a zene újfajta finomságot és erőt, állhatatosságot és moz­gékonyságot, türelmetlensé­get és óvatosságot, igénytel­jességet és önfeláldozást te­remt." Hanns Eislerről óha­tatlanul a Vörös Csepel (ere­detiben : Vörös Wedding) meg az NDK nemzeti himnusza jut eszünkbe. Életművéről kevesebbet tudunk, hézag­pótló munkát ajánl tehát a Zeneműkiadó, ha Klausz Zsu­zsa fordításában magyarul is hozzáférhetővé teszi Bstz könyvét Eislerről. A lipcsei születésű zeneszerző Schön­berg zenei forradalmának nyomdokain indult, a dode­kafónia mesterének iskolájá­ban tanult, s életútja négy szakaszra osztható. Az első bécsi tanulóéveket és korai műveit foglalja magában 1925-ig, a második Berlinhez kapcsolódik, és nagyjából a weimari köztársaság második szakaszára jut 1925-töl 1933-ig. Ezt követi másfél évtizedes száműzetése, amit Bécsben, Dániában, a Szov­jetunióban, s túlnyomórészt az Z-yesüit Államokban töl­tött 1948-ig, míg a negyedik, úgynevezett késői alkotói korszaka az NDK Berliné­ben 1950-töl 62-ig, haláláig terjed. Fejlődése szempontjá­ból kétségtelenül a húszas évek a legjelentősebbek, ek­kor találkozik Brechttel is, hogy egy üttoűködé£ü& során a zenés színház és a vokális zene újfajta szintéziseit dol­gozzák kl. Hanns Eisler, mint századunk egyik nagy kom­ponistája azzal emelkedett ki mások közül, hogy komolyan vette a zene társadalmi sze­repét, s ebből művészi és po­litikai következtetéseket vont le, hogy a modern zenét ki­vezesse az elszigeteltségből — írja Maróthi János. A kí­sérlet, hogy az átmeneti idő­ben a zenét és a politikát közvetítse egymáshoz, követ­kezetesen vezette Eislert az alkalmazott zenéhez. Az NSZK-beli muzsikus-filozó­fus, Albrecht Betz, monográ­fiája történelmi keretben vi­lágítja meg, hogyan jött lét­re Eislernél a zene és poli­tika összefonódása. Betz munkája szinte az egész vi­lágra kiterjedő kutatásainak eredményeképpen összegyűj­tött, részben kiadatlan doku­mentumokra támaszkodik. A BUDAPESTI FILHAR­MÓNIAI TÁRSASÁG 7ENE­IÍARÁiNAK 125 ESZTENDE­JE. Erkel Ferenc volt az ala­pitója, első karnagya a leg­nagyobb múltú, s hagyomá­nyú szimfonikus együttesünic­nek, a Filharmóniai Társaság Zenekarának, mely 1853. no­vember 20-án mutatkozott be a Nemzeti Múzeum díszter­mében. Vezetői közé tarto­zott később Erkel Sándor, Kerner István, Dohnányi Er­nő, Ferencsik János; ma Ké­rődi András a zenekar elnök­karnagya. Az együttes hosz­szú évtizedeken át egyedüli letéteményese volt a magyar zenekari kultúrának, tagjai a Pesti Nemzeti Színház, majd az Operaház legjelesebb mu­zsikusai. A 125. születésnapot köszöntő jubileumi kötet Tóth Dezső kulturális miniszterhe­lyettes köszöntője és Szabol­csi Bencének a zenekar ceng tenáriumára, 1953-ban, írt üdvözlő sorai után két rész­ben ismerteti a filharmonikus zenekar munkásságának rö­vid történetét. Németh Ama dé az alapítástól a felszaba­dulásig, Breuer János (a kö tet szerkesztője) pedig a' 1945 óta eltelt időszak esemé nyelt taglalja, érdekes és ér­tékes adatokkal, a legjelentő­sebb koncertek felidézésével. A kötet közli a zenekar tisz­teletbeli és rendes tagjainak, vezetőinek névsorát, a mik­robarázdás hanglemezek disz­kográfiáját, s jelentős kép­anyagot válogatott az együt­tes archívumábóL SZABÓ HEI.GA: ÉNEKES IMPROVIZÁCIÓ AZ ISKO­LÁBAN. E jobbára pedagó­giai célzatú kiadványhoz a szerző így igazít útba: „Bár­dos Lajos írásai bátorítottak fel, hogy az énekes nevelés­ben alig-alig alkalmazott Bartók-művek; a Mikrokoz­mosz, a Gyermekeknek és a Hegedűduók általános iskolai felhasználásának lehetőségeit kutassam. Másfél éves elem­ző munka és gyermekekkel való kísérletezés közben tá­rult fel előttem Bartók rend­szeres pedagógiája, mely éne­kes tantervünk lehetőségeit kihasználva, 8—10 éves gyer­mekek számára is hozzáfér­hető ... A gyermekek zenei nevelésén munkálkodó kollé­gáimnak azzal a biztatással nyújtom át a tanulmányt, hogy a gyermekek játszva, énekelve, szórakozva is végig tudnak menni rajta!" Szabó Helga könyvének első köte­tét, az általános Iskola kis­diákjainak énekes-improvizá­ciós játékait, a pentatoniára alapozta. Ezúttal a második kötetet Mikrokozmosz alcím­mel kínálja a szakemberek­nek, pedagógusoknak. K, h tiségi tanszékein közműve­lődési tevékenységre ls ké­szítsék elő a jövendő óvó­nőket, tanítókat, tanárokat, s a nyelvszakot a népműve­lői szakkal párosítsák. Mi­ként Boros Ferenc, a mi­nisztérium nemzetiségi osz­tályának vezetője elmondta: a nemzetiségi szövetségek kongresszusain elhangzott javaslatok megvalósítására a minisztérium szorgalmazza: a megyei szervek vegyék számba, hogy a következő években mennyi nemzetiségi közművelődési szakemberre lesz szükség, és az igények­nek megfelélő számban ké­pezzék Őket. Kialakítják a nemzetiségi művelődési bá­zisokat, amelyek szakmai, módszertani irányító funkci­ót töltenek be. A nemzetiségek javaslatá­ra fokozottabban támogatják a klubok létesítését is. Apró-cseprők Később jön, tovább megy Ismerik azt a megjegy­zést, melyet a munkahelyé­re későn érkező mondott főnökének: amennyivel ké­sőbb jöttem, annyival ko­rábban elmegyek. Ez egye­nes, tiszta beszéd. De mit mond az az autóbuszvezető, aki a legforgalmasabb vo­nalon vezeti kocsiját és ké­sőbb jön, mint a meghatá­rozott menetidő? Semmit sem mond, bár mondhatna. Ügy érzem, hogy meg­nyugtatná az idegeskedő utasokat, ha valamit szólna, legalább elnézést kérne a késésért. Ez ma még nem divat. Örüljön a várakozó, hogy egyáltalán megérke­zett. Legfeljebb később ked­vére te6z. Mint például hét­főn reggel a 20-as csuklós tette. A Radnóti gimná­ziumnál meg sem állt, bár az utasok több ajtónál is jelezték, hogy szeretnének leszállni. Az utasok nem késtek a jelzéssel, hiszen már a József Attila sugár­úton megnyomták a gom­bot. A késést nem így kel­lene behozni.. Bár még ez esetben is elvárnák a hop­pon, illetve buszon maradt emberek, hogy elnézést kér­jenek tőlük. Rejtélyes mérlegek Panaszkodik egyik szom­szédom, hogy sehol a vá­rosban nem tud fürdőszoba­mérleget vásárolni. Arról a kis lapos mérlegről van szó, amelyre rá kell állni és a körbefutó skála megmutat­ja, mennyit hízott vagy fo­gyott a delikvens. Nem akartam elhinni a panaszt, hiszen a fürdőszobamérleg kelendő cikk, különösen azóta, hogy sok új lakást adnak át, s ma már a mér­leg is hozzátartozik a für­dőszobák berendezéseihez ugyanúgy, mint a pipere­polc, a tükör, a mosógép és más egyebek. S egyébként, különösen karácsony előtt mint ajándéktárgyat is ke­resik az emberek. Utánanéztem az ügynek. Igaza volt szomszédomnak. Se a szegedi, se a környék­beli városok állami és szö­vetkezeti üzleteiben nem találtam fürdőszobamérle­get. Ellenben ráleltem egy maszek kereskedőnél az új­szegedi városrészben. Sót, még választékot ajánlott: az egyszerűbbet 190 forin­tért, a cifrábbat, műbőr­borítással, súlybeállítóvaL nikkelezve 330 forintért kí­nálta. A panaszosra gondol­va megkérdeztem, hogy fél­retennének-e egyet, holna­pig. Szívesen, mondta a ke­reskedő, hiszen van bőven készlete ezekből a mérle­gekből. Hogy lehet ez? Talán a kiskereskedő egyenesen a svéd mérleggyárostól szerzi be áruját? Dehogy. El­mondta, hogy ő maga jár beszerzőútra a nagykeres­kedelmi cégekhez. „Csak menni kell az áru után másképpen fölkopik az ál­lunk" — magyarázta. Aa állami kereskedelem képvi­selői megfogadhatnák e ta­nácsot Az viszont igaz, hogy az ő álluk nem kopik föl akkor sem, ha üres a bolt. Zebra csík nélkül Nem a kedves és hosszú nyakú állatról állítom azt hogy elhagyta csíkjait, ha­nem a szegedi Lenin körút és a Kálvin tér, valamint az Arany János és a Taka­réktár utca torkolatánál le­vő gyalogos átkelőhelyről. Valamikor volt ott zebra, s minden bizonnyal azért, mert régen megszokott át­kelője volt a tér felé igyek­vőknek. Többek között azért is, mert a Kálvin tér felöli ré;zen több fontos intéz­mény található. Csak néhá­nyat említsünk: a városi pártbizottság székháza, a tüdőszűrő állomás, a bútor­üzlet, a református temp­lom, s a piacra menet is útba esik. Ma már az sem lehet ma­gyarázat, hogy javítják aa utat, hiszen egy esztendeje készen van. Rá kellene fes­teni az aszfaltra újból azo­kat a csíkokat, hogy na­gyobb biztonságot adjanak a gyalogosoknak. Így is, úgy is ott mennek át a tér felé igvekvők. tehát törvé­nyesítsék szerzett és gyako­rolt jogaikat. Gazdagh István Hatholdas rózsakert Színes magyar ri'm. Ba­~bits M'fály „v déki komé­diájából' írta: Nádssy l a zló és Ranody Línzló. Fénykérete: ülés Gyö-gy. Zene: Hidas Fricyes. Rcn­dez'e: Rrnoly L'srió. Főbb «ze cp ők: Tahi Tóth Lász'ó, Drahotv A-drei, Tclray Klári, Kiss Ma y\ Sz'lvíssy A"na-"á ia, Pá­ger Antal, Szendrő József. Sramlizene, kocsikorzó, hídpénz, Tisza István és Fe­rencz Jóska nevei. Jellegzetes ruha-, öltöny- és kalapköl­teményekben pompázó höl­gyek-urak, faburkolatú fal­lal díszített, csillogó kávéhá­zak, konflisok csattogása a macskaköveken. A monar­chia halhatatlan. Világa — légyen szó a székesfőváros­ról vagy akár egy Gádoros nevű poros vidéki városká­ról — homogén, levegője jellegzetesen fülledt, fanyar, kérdőieles nosztalgiát idéző. Mi illik ide jobban (mond­íuk egv orfeumbéli kánkánt leszámítva), mint a „nem akarok nősülni" jelmondat­tal aposztrofálható, a letűnt Ferencz Józseí-i világnál is ősrégibb játék? Vagy ha „történelmiek" és tudomá­nyoskodók akarunk lenni: „a feudálkapitalista társada­m új film lom elembertelenítő, a sze­mélyiség ambícióit semmibe vevő, konvencionális-kon­zervatfv erkölcsének meg­semmisítő ereje". Bizonyos mértékig Babits dzsentritemető Halálfiai cí­mű regényének ellendarab­ja a Hatholdas rózsakert, e „vidéki komédia". Ranódy László a kor atmoszféráját idéző, kissé „színdbádi" ih­letésű, gyönyörű színes fel­vételekkel ékesített filmet készített az elbeszélésből. A szokványos-félszeg történe­teeske — a diplomás ifjú behálózása a házasságba, il­legve a szegény, feibekötés­től menekülő áldozat kitöré­se — nem is annvira a megfelelő miliőbe ágyazott tá-s'rtalomkritikára, mint inkább néhány nagvszerű színészi alakítás és egy-két fanyar-groteszk. megmoso­Iyogtatóan kedves szituáció bemutatására adott alkal­mat. Tahi Tóth Lászlót ta­lán még soha nem láttuk így sziporkázni, mint ebben a filmben. Félszegebb, cseb­lőbb-botlóbb Gruber Franci már nem is lehetne. A cso­daszép rózsák között szé­pen virulnak a hasonlókép­pen szép színésznők — Dra­hota Andrea megfelelően hűvös és eltökélt. Szilvássy Annamária ingerlő és kacér. S a mellékszerepekben olvan nevek, mint Páger Antalé, Tolnay Klárié. Gobbi Hil­dáé, Bodrogi Gyuláé... Es még két szereplő, akiknek neve sajnos a film készíté­si dátumáról is árulkodik — Szendrő József és Kiss Ma­nyi is feltűnik a vásznon. Fájdalommal vegyes öröm­mel látjuk őket viszont. Megnyugodva távozhatunk a moziból: Franci mégis megmenekült a kényszerű házasság fenyegető rémétől. S a monarchiabéli rózsaker­tek, viháncoló hölgyek, nagyhangú öcsém-bátyúin rokonok és álmatag. ám mégis éberen figyelő kisvá­rosi figurák keserédes uni­verzuma ha nem is komoly művészi élménnyel, de kel­lemetes, ártatlan szórakoz­tatást nyújtó nrv' fé1 ó-ával ajándékoz meg bennünket. Jó, hogy ilyen filmek i« vannak néha. Csak ne hiuy­gyük őket ^többnek — mini D. U (

Next

/
Thumbnails
Contents