Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

Kedd, 1978. november 14. 5 Barátságvonattal Odesszába (5.) n Patyomkin forradalmi tengerészek számára" f? A város és a folyó, illetve a tenger kapcsolatáról azon a fotókiállításon beszélget­tem először, ahol dr. Somo­gyi Károlyná, a Délmagyar­ország fotóriporterének szá­mos kitűnő képe Illusztrálta a ml Tiszánkat. Az érdek­lődő újságírók, írók az 1970-es árvízi képek láttán az esemény drámájáról fag­gattak. Én viszont Odessza es a tenger kapcsolatáról kérdezősködtem. Sota Rusztavell a grúzok legnagyobb nemzeti költő­je. Akkor is megtanultam volna a nevét, ha ezt nem tudnám róla. A tengerjáró ugyanis az ő nevét viseli. Égy költő neve alatt ha­józva Indulunk útnak, hogy megkoszorúzzuk a tengert, megkoszorúzzuk azt a helyet, ahol a Patyomkin páncélos­hajó horgonyzott vörös zász­lóval az árbocán. A fekete-tengeri hadiflot­tának G. A. Patyomkin her­cegről. Krím egykori főkor­irányzójáról elnevezett pán­céloshajón Június 14-én föl­lázadt a mintegy hétszáz fő­nyi legénység. Tisztjeiket fogságba ejtették vagy meg­ölték és a cirkálóra fölvon­ták a vörös zászlót. Odesz­szában kötöttek ki, hogy egyesítsék erőiket a város munkásaival, de nem sike­rült összehangolniuk tevé­kenysé~üket, ezért ismét kifutottak a tengerre. A Pa­tyomkin élelem és szén nél­kül csak tizenegy napig tart­hatta magát De a fölkelők ekkor sem a cári hatalom előtt tették le a fegyvert, ha­nem Konstancában kötött ki a hajójuk. A legénység többsége emigrációban ma­radt A Patyomkin Lenin sze­rint a forradalom legyőz­hetetlen felségterülete volt. Mindez 1905-ben történt A forradalom történetének ragyszerű fejezetét írták annak ideién a tengerészek. A költő Kiss József Knyáz I'ctemkin híres verse is eb­bői az alkalomból íródott 1906-b3n. Nem ismeretlen tehát a tengerészek hősies­eéta a magyar olvasók előtt sem. A R'isrtrveli a kegyelet­adás stéo aktusának helyé­re hajózik most velünk. Álmélkodva ismerkedem a nyolcemeletes hajóval. Ha­marosan megtudom, hogy a szovjet fiatalok egyik cso­porríát ez a haiő szátiítot­t', Kubába, a VIT-re. És azt is. hogy a személyzete 360 ii. Körülbelül ennyi a ma­gyar delegáció létszáma ls most itt a hajón — tolmá­csokkal, Inturist-vezetőkkel egvütt A hangosanbeszélő is­merteti a pontos progra­mot. Déli 12 óra 35 perc­kor érkezünk arra a Kelyre. ahol a Patyomkin állomá­sozott. A he jó megáll. Leg­alabb hús- méter irTtaból eresztik alá a tónesőt. hogy Odessza képviselői és a ba­rátságvonrt ta^jej elhelyez­zék koszorújukat V. V. Szergvuk rektor és dr Szűcsén Sándor indul rreg az imbolygó lépcsőn tó­felé. Kezükben a koszorú. Pflirata: ,.A Patyomkin for­radalmi tengerészek számá­ra". Szól a rekviem. A ten­geren már ott himbálódzik a koszorú. És megszólal a Rusztaveli hajókürtje. Majd amikor elhaltóat, megszólal a kikötőben horgonyzó va­lamennyi hejó kürtié, hogy tiszte! Q~i?nek a hőrök em­léke előtt. Felemelő piltó­r.at. A tenger áttetszően tür­któ'té'r vi-én ott ring a" emlékezés k"— órája. A he­ta'm-s s"»R''Zkcs-orú tó-­snn ve;Tik el szemünk el-ő1. idézve azonban az egykori­ak h "rierségét. A társatóóban. ahol a ba­rátsázvo"at vfriam^nnyi uta­sa ]r+i'?:rrio-«Ti elfér, srines és jó hangulatú kultúrmű­sor kezdődik. Neves mű­vészek és zenészek adnak inűcort a vendégek tisztele­téi e. A bárban fél rubelért a legfinomabb örmény konya­kot kóstolgatják az ínyen­cek. A többiek a hajófedélze­ten élvezik az októberi nap­sütést, a fűszeres levegőt. Amint körülnézek, mintha állófogadásnak lennék ta­núja. Most látszik csak, hogy az elmúlt' tíz nap alatt mennyi újabb barátságot kö­töttek a mieink a kedves há­zigazdákkal. Készülnek az emlékeket megörökítő fény­képfelvételek, címek cserél­nek gazdát és baráti ölelés­ben sincs hiány. Tolmácsra ezekben a napokban már nemigen van szükség. A ba­rátság legfontosabb monda­tait, kifejezéseit szinte va­lamennyien tudjuk már kí­vülről. Amikor lifttel lemegyek az terembe, a fehér blúzos és nagyon elegáns felszolgáló kisasszonyok mér a borttöl­t'k a poharakba. Benke József, a magyar­csanádi Úttörő Termelőszö­vetkezet brigádvezetője mel­lé kerülök. Élményeiről kér­dezem, hiszen már az utolsó órákat töltjük Odesszában: — Kultúrára, művelődésre Igen sokat adnak falun. És a bdráti fogadtatás. Azt ki se lehet fejezni, azt a lelke­sedést, azt a szeretetet Odessza pedig nagyon szép. Én nem találkoztam még ilyen várossal. Kétharmada zöldövezet. Csak élni kell benne. Nagy élményt je­lentett nekem a történelmi emlékhelyek megtekintése, a katakombák és tegnap az úttörők meglátogatása. Tet­szett az a nevelés, amit kapnak, szinte teljesen ön­állók. Boldog vagyok, itt le­hettem Odesszában... A parancsnoki vezénylő­asztalnál még elnézegetem a biztonságos hajózást segítő műszereket, mindenekelőtt a radar képernyőjét és máris itt az odesszai világítóto­rony. Este ünnepi köszöntőkkel búcsúznak egymástól a bará­tok. Nem hinném, hogy len­ne valaki, akinek ne szoron­gatnák a kezét, aki ne mondana néhány jó szót kí­sérőjének, aki ne emelne po­harat a két nép barátságá­ra Este 11 órakor mindez az állomáson folytatódik, csak akkor még a katona­zenekar is bekapcsolódik az ünnepélyes búcsúztatásba. Nehéz szívvel veszünk bú­csút a kedves Odesszától és a még kedvesebb odesszai­aktól. A szegedi Nagyállomásra — huszonnégy órával ké­sőbb — négy perccel ha­marabb (!) érkezünk Odesz­szából. A párt- és állami ve­zetők, a politikai delegáció tagjai várják a barátság­ven a tot. Méltó befejezése egy tí­zenegynapos felejthetetlen utazásnak. Polner Zoltán Közgazdasági napok 78 A közgazdasági napok '78 rendezvénysorozata záróak­kordjához érkezett, edd'g közel húsz előadást tartot­tak meg a szakegyesütéték, s két plenáris rendezvényre is sor került, valamint Szege­den, a Technika Házában a Közgazdasági- és Jogi Könyv­kiadó könyvkiállítást szerve­zett, amely „tovább vándo­rol" és ma, kedden délután fél három órakor Hódmező­vásárhelyen a városi tanács dísztermében mutatkozik be. A kiállítást Szabó Dánie', a vásárhelyi városi pártb'zott­ság osztályvezetője nyitja meg, a nagyközönság ped'g naponta 10 órától 18 óráig tekintheti meg pénteken es­tig. Plenáris előadásra ma délután 3 órakor kerül sor Vásárhelyen a tanács nagy­termében, ahol dr. Pongrác? László, a munkaügyi tervezés várható feladatairól tart előadást Tegnap, hétfőn a Magyar Közgazdasági Társaság ren­dezésében az MNB szegedi klubjában dr. Morvaköz' László, a pénzügvi tervezés időszerű kérdésé ről tájékoz­tatta az érdeklődő'-et Ma. kedden, három rendezvényre kerül sor. A Magyar E'ekt­rotecuikai Egyesület Baján, a DÉMÁSZ üzemigazgatóságá­nak székházában dé'után kettőkor várja az érdeklődő­ket, s dr. Paku Mihály, a vállalati tervezés és a gaz­dasági sza bá' yzórendszer összefüggéseiről tartja meg előadását. A Szentesi Ba­romfifeldolgozó Vállalat klubjában ugyancsak délután 2 órakor Szabó Tamás, a baromfi felvásárlási és ter­melői árrendszerének to­vábbfejlesztéséről, a gazda­ságossággal való kapcsolatá­ról tart előadást. A Szerve­zési és Vezetéstudományi Társaság megyei szervezeté z szegedi Technika Házában délután 3 órakor tartja ren­dezvényét: dr. Jenei Tibor, a Pénzügyminisztérium Be­vételi Főigazgatóságának he­lyettes vezetője a vállalati gazdálkodási tevékenység megítéléséről, annak népgaz­dasági hatásáról tart e'ő­adást. Minden rendezvényre az érdeklődőket szívesen várják az MTESZ tagegye­sületei­Szovjet könyvek kiállítása A szovjet pedagógiai tudo­mány gazdag iroda' mából nyílt könyvkiállítás hétfőn délelőtt a Szcviet Kultúra és Tudomány Házában, a ház, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Mú­zeum rendezésében. A könyv­tárlatot Hangi Mária okta­tási min'szterhe'yettes nyi­totta meg, msM megkezdő­dött az az előadássorozat, ame'y a vi'ághirű szovjet pedagógia időszerű kérdéseit I dolgozza fel. Versenyben A televízió szeged! körzeti stúdiója immár kezdi észre­vétetni magát Nem mással, a műsoraival, amelyekre — úgy tűnik — egyre érdeme­sebb odafigyelni. Néhány utóbbi félórás adásban olyan témákat dolgoztak fel az al­kotók, amelyek a „hely"-hez kötöttek, ehhez a tájegység­hez, egyszersmind ország fi­gyelmére érdemesek. Említ­sük csak a kenyériinnepi szo­kásokat, rítusokat, népi hie­delmeket csokorba kötő múltkori dokumentumfilmet, meg a most vasárnap su­gárzott Juhász Gyula-műsort. A téma megválasztásán kí­vül jó szót érdemel a meg­valósítás mikéntje is; ezek az összeállítások (és talán egyet­kettőt találnánk még mellé­jük) arról is beszélnek, hogy magabiztosabban lápeget a stúdió a „felnőttkor" felé, mint korábban; produkciói­ból kivesznek, szerencsésen elmaradoznak gyermeteg és amatőr minőságjegyek. Már versenyben vannak — a .nagytévé" akármely más műsorai vaL A Léner Péter rendezte íCáső szüret című adásban szegedi színészek mondták a Juhász Gyula-verseket és a költőről, személyiségéről és életéről szintúgy sokat mon­dó levél- és egyéb dokumen­tumrészleteket. Nem volt sem különösebben újszerű, sem rendkívüli hatású az összeállítás, de a versek „él­tek", a költőről az ismert kép kirajzolódott, egységes, stílusosan lírai hangvételű, jól szerkesztett és precízen előállított műsor kerekedett. A tévébe!i állandó versmon­dók helyett bizonyára öröm­mel látta országnyi néző az új arcokat; és nyilván együtt, élvezték velünk, a szegedi színészeket jól ismerő közen­séggzl Fekete Gizi, Kovács János, Nagy Zolién, Paláncz Ferenc, Rácz Tibor, ifj. Új­laki László versmondótehet­ságét-remeklését, Nóvák Já­nos énekét. Megváltozott némileg — javára —- a krónikaműsor is. Nyilvánvaló legalább a szán­dék, miszerint magazinjelle­gűvé kívánják formálni. A három megyéből összegyűj­tött információk, riporto* ed­digi egyvelege helyett vala­miféle jó kötőanyaggal ösz­szeépített egységet szeretné­nek létrehozni. A feladat oroszlánrésze — ahogy a né­zők látják — a szerkesztők­nek meg a műsorvezetőknek jut, de hasznos szolgálatokat tesznek a magazinjelleg ér­dekében a kommentátorok, riporterek is. A riportokat az eligazító, friss szavú műsor­vezetői szövegek kötik össze, a kommentálok apró glosszá­fcat is megengednek néha maguknak. Kevesebb az ál­riport, tűnőben a krónika anyaghiány miatti kazal jelle­ge, esetlegessége. Az apróbb­nagyobb hibák, a feszességek. a gyakorlatlanság miatti fe­szültségek mellett határozot­tan érződik a szándék a tu­datosabb szerkesztésre, a for­materemtő közreműködői ma­gabiztosságra. Ugyancsak érdekeltek vol­tunk, szegedi nézők, a leges­legújabb vetélkedőműsorban, a nők és férfiak országos versenyében, melynek első fordulója pénteken zajlott. Zajlott, a szó szoros értelmé­ben, hisz a Ti és mi verseny kezdő tömegei, a miskolci férfiak és a kecskeméti höl­gyek legtöbb energiája arra ment, hogy „lekiabálják egy­mást". Hála a technikának, a nézők nem hallottak ugyan minden zajt, ami a helyszí­neken lehetett (csak Viírag Tamás mérges fintoraiból, Szilágyi Jár.os szokatlan ide­gességéből, alig türtőztetett, néha kemény mondatokban kitörő dühéből következte­tünk ennek mé etei-e), dc épp eleget. Így aztán * gin­kább azon gondo' rc „unk vajon mekkora Jutalom előt­tünk titkolt kitüntetés éri r győzteseket? Ami megéri e nyilvánosság előtti kicsinyes civakodást? Kerekaszta!, avagy TIT-irodalomtörténet A nem túl érdekfeszítő te­matikájú, de — a látottak szerit — tömegeket megmoz­gató, jó hosszú, ezért talán elég olcsó játék valóban já­tékká válhatna a következő alkalomra. Amikor is szege­diek és pécsiek lesznek a sze­replői. Ki tudja, honnan a nők és honnan a férfiak — reméljük azért, hogy a mi sportcsarnokunk is megtelik. Hisz végül is: ennyien együtt játszani nem lehet olyar rossz. Figyeljünk hát majd a következő forduló előtti sor­solásra, aztán fel, mindazok, akikben inkább játék-, mint küzdőszellem buzog. S. E. Fura telekommunikációs műfaj a kerekasztal-beszélge­tés. Sokan máris készülőd­nek kikapcsolni a tévét, ha megjelenik az a bizonyos, be­szélgetőpartnerekkel koszorú­zott asztaL Tény: a vizuális kultúrában az efféle statikus program nem túlzottan tart­hat igényt a látvány mozgal­masságát kívánó nézősereg koncentrált érdeklődésére. A magyarázat viszonylag egy­szerű: kerekasztal-beszélge­tésnél az érdemi mondandó, a téma izgalma és a feldol­gozás-megbeszélés módja, vagyis a hallott, a fülre apelláló megnyilatkozás dön­tő jelentőségű. Tehát azon ritka esetek egyikét biztosit­hatja e műfaj, mikor a rádió természetes módon a tévé eszközfölényét ellensúlyozni képes. Egy jó rádiós vitamű­sor, kerekasztal-beszélgetés felérhet — mondjuk egy or­szágos tévévetélkedő izgal­mával. Legalábbis bizonyos társadalmi rétegek számára. A kört azonban lehet bővi­teni: a TIT budapesti irodal­mi szakosztálya és a rádió irodalmi osztálya az elmúlt héten tízrészes beszélgetésso­rozat első adásával mutatko­zott be a Kossuth-adón. A havonta egyszer, a Kossuth­klu'oból jelentkező műsor az 1945 utáni magyar irodalom történetének felvázolására vállalkozik, kritikusok, iro­dalomtörténészek, írók és a József Attila Szabadegyetem hallgatóinak segítségével. Elő­ször a két világháború közöt­ti időszak haladó örökségéről, a különböző irodalmi irány­zatokról s a háború alatt a nrog-esszív törekvéseket szin­te maradéktalanul egyesíteni képes, Illyés Gyula-féle Ma­gyar Csillagról beszélt Béládi Miklós, Bodnár György, Czl­ne Mihály és Szabolcst Mik­lós . rádiófigyelő A Gondolattól, a rádió iro­dalmi lapjától eddig is meg­szoktuk az igényes, magas szinvonalat. Hogy ez a kez­deményezés mégis roppant fontos újításnak tekinthető, annak bizonyítása éppen a TIT tudományos ismeretter­jesztő alapjellegében találha­tó. Persze azonnal felmerül­het a kérdés (a beszélgetés résztvevői is számoltak vele): mennyire lehet vajon egy történelmi cezúrával kezdő­dő, de voltaképpen máig le­záratlan, nagy irodalomtörté­neti korszak akár vázlatos feldolgozására i3 vállalkozni, hiszen sem a társadalmi, sem a históriai körülmények nem indokolhatnak semmiféle szintéziserejű visszapillan­tást? Mindez igaz, azonban, ha például középiskolai iro­dalomtankönyveink 1945 utá­ni magyar irodalmi részére gondolunk, amelynek „segít­ségével" immár nemzedék nőtt fel Déry Tibor vagy a népi írók akár valamirevaló ismerete nélkül — nos, akkor talán más fénytörésben vizs­gálható a Történelmi jelen­idő, a múlt héten megindí­tott közös TXT—rádiós akció. A hagyományos szóbeli is­meretterjesztés közvetlen. A tömegkommunikáció, ezen belül a rádió felhívó-meg­erősítő lehetőségeit használ­va, a TI T-irodalom történet közös vállalkozása az alapo­sabb, rendezettebb és tisz­tább irodalmi érték- és hely­zettudatért lép fel. A magyar Irodalom legalább ennyit megérdemel. D. L. Közlekedési balesetek A Csongrád megyei Sütőipart Vállalat tehergépkocsiját vezet­ve a Kascuth Lajos sugárúton haladt Rókus feli a kora dél­utáni órákban a 21 éves Czeno Ferenc, Szőreg, Vaspálya utca 5. szám alatti lakos. Amikor a Vásárhelyi Pál utca keresztező­déséhez ért, a forgalomirányító lámpa piros fénnyel világított. Czene Ferenc a követési távol­ság helytelen megválasztása m'att hátulról nekiütközött egy előtte haladó, a lámpa e'ő't megállni készülő személyautó­nak, melyben körülbelül kétezer forintos kárt okozott. A baleset után közölte nevét a személy­gáokocsi vezetőjével, majd Kis­telek felé elhajtott. A közleke­dásrendészet kocsija Kisteleken érte utol. megállapították, hogv Czene Ferenc Ittasan vezetett. Jogosítványát a helyszínen be­vonták. A Volán 10. számú Vállalat teherautóját vezetve a B3ZV telephelye felől a Fonógyári út felé igyekezett a reggeli órák­ban a 32 évei Szal.il Tibor, Szeged, Réti sor 2. szám alatti lakoo. A Fonógyári út ke-eszte­zőíftéhez érve mecáUt az Ali', élről: Sségadás kötelezői t'bl.e előt:, de amikor elindult, o blztos'tott elsóbbsőget a jobb kéz fe'ől érke-ő villamosnak. A »5 éves Bá'int Sándorné. Szeged, Kereszttöltés utca 23. szám alat­ti lakos, a villamos ve-e'ö'c --.-•- f*k*óvolsógon belül észlel­hette, hogy a tehergéokocst a sinre hajtott. Ezért a villamossal megállni már nem tudott Az összeütközés serán a villamos vezetője nyole napon belül .gyó­gyuló könnyű sérülést szenve­dett. A jármüvekben keletkezeti anyag: kár megközelíti a 60 ezer forintot. A feteaége nevén nyilvántar­tott személygépkocsival jogosít? vány nélkül, ittasan közlekedett a kora délutáni órákban Kts­kundorozsmán a 43 éves Ballal Ferenc. Dorozsma, Kubikos utca 22. szám alatti lakos. A Felsza­badulás utcán haladt a forrás­kút! út felé. A Felszabadulás utca 33. számú ház előtt ittas­sága és a vezetésben való gva­kT'atlcnsága miatt az úttest jobb clda'án levő villanyoszlop­nak, ezt követően egy kéziko­csinak ütközött, melvet a 43 éves Mészáras Károly, Dorozs­ma, Felszabadulás utca ÍM szám aiattf lakos húzott az úton Az ütközéskor a kézikocsi fel­borult és Mészáro, Károlvt el­sodorta — sérülése könnyű, nyolc napon belül gyógyuló —, a személygépkocsi pedig a bal oldali árokban kötött ld. Vasárnap délután halálos hala eset történt a Nagymágocs— Orosháza közötti úton, a 20-aa kilométerkő közelében. A 2S éves Vincze Zoltán, Nagymágocs, Mágocsoldal 57. szám a'.atti la­kos kerékpár'n csomagt-rtó'án szállította apját, Vincze Sándort. Amikor a fö'.dútról a szilárd burko'atú útra fel akart hajtani, nem biztosított eIsőbb~A<"n egy személygépkocsinak, féktávolsá­gon belül elékarikázott. Az üt­közés során a személyautó Vincze Sándort halálra gázolta. Hunlcássztnr'ófszék találkozóba Vasárnap szakmai vitával gező szakemberek megá'lapi­és értékeléssel befejeződött tásai szerint a fesztivál iól Tatabányán a munkásszín- bizonyította a munkásszín­játszók IV. országos talál- játszás létjogosultságát, sze­kozója. repéne'c jeténtőségét a' köz­A tapasztalatokat össze- művelődésben /

Next

/
Thumbnails
Contents