Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

74 Vasárnap, 1978. november 12. A mai ember elődeiről A természettudományos ismeretterjesztés hazánkban jól szervezett és sokoldalú. Ennek ellenére mégis található olyan terület, amelyre korábban nagyobb figyelmet fordítottunk, s ez az ember természetben elfoglalt helyével, az ember elődeinek kutatásával foglalkozó ismeretanyag. Ilyen kérdésekről ma te Iiallunk a televízióban, rádióban, olvashatunk a napilapokban. Elsősorban az újabb leletek előkerülése során vetődnek fel újra és újra ezek a problémák. A szakszerűséget tekintve azonban a híradások, riportok olykor meglehetősen sok kívánnivalót hagynak maguk után. Éppen azért talán nem célszerűtlen röviden összefoglalni mindazokat az Ismereteket, melyeket ma már a természettudományos műveltség szemoontjából nézve is szükséges tudni. Az ember ősei után kutató szakemberek sok évmilliókkal ezelőtt élt, ma már csak csontmaradványok formájában fellelhető állatok tanulmányozásával ís foglalkoznak. Jellegeik alapján leginkább a mai majmokhoz hasonlíthatók ezek az állatok. Az ilyen maradvány elsősorban a paleontológusokat érdekli, de az ember származását kutató szakemberek sem mehetnek el minden további nélkül a paleontológiái ismeretek mellett A legutóbbi években Magyarországon, Rudabányán kerültek eló ehhez hasonló leletek. Ezeket Rudaplthecus, Bodvapltheeus néven jegyezte fel a tudomány, ezzel te arra utalva, hogy jellegeiket tekintve ezek majmok (pithecusok) voltak A mintegy 10—12 millió évvel ezelőtt élt lények éppen a fentiek alapján még nem voltak emberek, s így téves volt az az egyik korábbi híradás ls. mely szerint Rudabányán az ősembernek építenek múzeumot. Nagyon fontosak viszont az ilyen leletek az ember kialakulásának, az állatvilágból való kiemelkedésének a megítélése szempontjából, hiszen több olyan anatómiai tulajdonság figyelhető meg a csontokon, melyek szerint arra lehet következtetni. hogv a Rudapithecushoz hasonló elődök már az ember felé vezető fejlődési vonalat képviselték. Sokkal ismertebbek azok a leletek. melyeket a fáradhatatlan Leakey család munkájának eredményeként ismerünk Dél- és Kelet-Afrikából. A leletegyüttes első darabját még 1924-ben tárták fel. és azóta ehhez a fejlődési tokhoz tartozó alakkörből Jó néhány lelet került felszínre. Ma összefoglaló néven Australopi thecusok nak (déli majmoknak), nem éppen találó magyar elnevezéssel legősibb előembereknek nevezhetjük őket. Még nem voltak Igazi emberek, mert eszközöket nem készttettek. Az 1—6 millió évvel ezelőtt élt, félig majomi. félig emberi jellegeket mutató állatok maradványait korábban mind külön-külön nevezték el (Australooithecus, Paranthropos, Zinjanthropus, Pleslanthropus stb.), ez azonban mai ismereteink szerint rendszertani S'empontból nézve helytelennek tűnt. Az eltérő jellegek nem Inkább eltérő fajokra, mlnt nemi különbségekre, életkori elterésekre, földrajzi variánsokra utalnak. Éopen ezért ma egvetlen alcsaládba (Australooithecinae), mások egv nemzetségbe (Australoptthecus) sorolják őket A következő fejlődési fokot olyan leletek képviselik, melyek már jobban ismertek a nagyközönség előtt is. Ezeket a mintegy félmillió évvel ezelőtt élt ősöket ma összefoglaló néven Homo erectusnak. magyarul előembernek nevezzük. Az ember, a Homo elnevezés teljes joggal megilleti őket, hiszen kőeszközeiket saját maguk készítették pattintással, a lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy Ismerték és használták a tüzet, csontvázaik alapján megállapítható. hogy állandó Jelleggel két lábon tudtak jérnl. Legismertebb képviselőjük a korábban Pithecanthropusnak (majomembernek). ma Homo erectus eractusnak nevezett jávai lelet, melyet még 1891-ben tártak fel. Ide tartozna,; a korábban Sinanthropusként Uínai majomemberként) nyilvántartott előember-maradványok te. Hazánkban, Vértesszőlösön, 1963-ben felszínre került Homo erectus palaeohungaricus képviseli ezt a fejlettségi fokot. A híradásokban és a köznapi nyelvben legtöbbször az ősember megnevezés szerepel, pedig ez a következő, már meglehetősen fejlett szintet képviselő csoportra illik csupán. Első leletüket még 1848-ban tárták fel, legismertebb mégis az 1856-ban előkerült neandertáli koponyatető. Az ide sorolható leletek is ettől kapták nevüket: Homo sapiens neanderthalensis — ősember. Jelenleg száznál több azoknak a leleteknek a száma. melyeket ebbe a csoportba sorolhatunk. A nagy leletszámnak az oka egyrészt az, hogy ezek az őseink halottalkat már eltemették, s így Jobban védve voltak a természet viszontagságaitól. Arról, hogy valóban emberek voltak, nemcsak anatómiai jellegeik, hanem maguk készítette, a használat közben elkopott és újból „élesített" kőeszközeik, a tűz használatának nyomai, barlengi lakóhelyeik tanúskodnak. Az előemberekhez hasonlóan ezek is el voltak terjedve Európában, Ázsiában. Afrikában. Magyarországon 1932-ben a Bükk-hegységben levő Subalyuk barlangból kerültek elő Ilyen típusú leletek. Hosszú Ideig fennmaradt ez a csoport Európában te. hiszen 250—50 ezer év közötti időre biztosan tehető az az időszak, melybe a tudomány elhelyezi őket. Ezt a csoportot váltotta fel mintegy 70 ezer évvel ezelőtt a mai ember közvetlen elődje, a Homo sapiens sapiens kihalt (fosszilis) változata, amely ezek szerint részben kortársa is volt a neandervölgyi típusú ősembernek. Ezt a csoportot franciaországi lelőhelye alapján általában csak cro-magnoni (kromanyonl) emberként szokták említeni. Sok helyről ismeretesek ezek a leletek. s a jellegeik alapján^ arra lehet következtetni, hogy ebben az időszakban már megkezdődött az addig meglehetősen egvséges emberiség tagozódása nagyobb csoportokra, az ún. főrasszokra. Ez az eltérő földrajzi körnvezet következménye volt. s később az emberiség szaporodásával, elterjedésével egvfltt fo'-ozódott a testi tula*donsé-»ok eltérése. A mai négerek, európaiak és mongolok (helyesebben neo-Hek. eimonidok és monvn'idok) 1»n«gei tehát csak később atókultak ki a Wd-alrt körnverethez va?ó alkn'mazkodás ere-i-^épvefcént. Éppen az előbbiek alanlán mondtuk, hnvv ma egvetlen emberi fal. a Homo sapiens sapiens van ps"p4tí. melvnek lri*«vh. falon beteli válto—tai, faltéi figvei^rtők meg. Ezek száma állandóan yáltp-dk, e«rv~iek eltűnnek. mások írelofre-tóben vannak. Az elkülönülés (pl. egy szigeten) elősegíti létrejöttüket de nr.a a.iii.;o.- a nagyobb földrészek közötti utazások nem jelentenek különösebb problémát, az emberiság keveredése egyre fokozódik s valószínű, hogy ismét egységesebbé válik antropológiai szempontból ls. Ma azonban még négy nagyobb csoport, főrassz található. Ezek: a veddoausztralidok — elsősorban Ausztrália és a környező szigetek lakói; az europidok — főként Európa lakói, de gyakorlatilag minden földrészen megtalálhatók; a negrldek — fóként Afrika és Amerika lakosai; a mongolidok — Ázsia lakóinak egy része. Az amerlndidek, vagyis Amerika őslakói, az indiánok csak mintegy 10—15 ezer évvel ezelőtt kerültek mai hazájukba Araiából és az europid, valamint mcmgolid főrasszok keverékeinek tekinthetők. Mint láttuk tehát az emberiség különböző fejlődési fázisokon át jutott el a mai fejlettségi szintig. Vitatott, hogy mely földrészen alakult ki, annyi azonban biztos, hogy csakis az övilág lehetett az őshaza, mivel sem Ausztráliában, sem Amerikában ősemberhez, előemberhez hasonló leletek eddig még nem kerültek elő. Eleinte egységes jellegegyüttes jellemezte az emberisége?, melv később az eltérő környezeti hatásra megváltozott. Voltak olyan csoportok, melyek kihaltak. Két embertaj. a Homo erectus és a Homo sapiens neanderthalensis kihalt és ma csupán egyetlen emberfajról, a Homo sapiens sapiensről. illetve annak emberfajtáiról (és nem fajairól!) beszélhetünk. Mindazokban az országokban, ahol a természettudományos eredményeket tekintik elsődleges fontosságúnak az ember kialakulásának, fejlődésének megismerése szemoontlából, határozottan fellépnek az emberek tudománytalan megkülönböztetése, fajokra való tagolása ellen. Ml te ezen- az állásponton vagvunk. Csak nyelvünk, amely az utóbbi évtizedekben sok új, eddig ismeretlen fogalmat és szót tudott befogadni, melyeket naponta alkalmazunk is, valahogyan elmaradt ettől a tudományos állásponttól. Gondoljuk csak meg. hogv olykor naponta te hányszor hallunk, olvasunk ilveneket: nem helves az embertatók (és nem pedig emberfalták!) szerinti megkülönböztetés. Beszélünk fajeyű'öletről fajtasrvűlölet helvett. HasznáHuk a feketék megjelölést a sötét bő-ű. színes bőril helyett, holott valóban fekete bő-szín az embernél nincsen. És még lehetne folytatni a sort. Csak egy kis figyelmet kellene fordítani az elnevezésekre, és ha a szótárunkból kiiktatnánk az emberfaj többesszámát, s helyette emberfajtákról beszélnénk, nemcsak a tudomány mai álláspontját tennénk magunkévá, hanem többet tennénk a cél érdekében is. Ez elsősorban az írással, ismeretterjesztéssel, hírközlő eszközökkel, filmek szinkronizálásával kapcsolatban levő emberek feladata kell legyen. Ez a rövid írás is azt a célt kívánta szolgálni, hogy legalább az első lépések megtételénél segítsen. I- DR. FARK 4 S GYULA egyetemi docens Bennfentesek IC ülönös ismertetőjelük: sejtelmes mosoly a száj szögletében. Néha gunyoros, máskor kedveskedő; a jól értesültság önfeledt boldogságát, fontosságot és önelégültséget, sohasem derűt, de mindig valamiféle lútszatmagabiztosságot árasztó mosoly. Föllelhetők: a legkülönbözőbb hivatalokban és munkahelyeken, utcán, eszpresszóban és baráti társaságban. Nem szerepelnek a Kék fényben, nem adnak ki ellenük országos körözést, tehát nem a bűnüldöző szervek alanyairól van szó. A társadalmi közfelfogásnak keü ítélőszék elé állítani őket. Talán eddig is kiderült: ma egy embertípus több változatának „természetrajzát" szeretném ábrázolni, jóllehet a magatartásformát sokkal árnyaltabban jellemezte már a világirodalom. Csakhogy ma sem ..nélkülözzük" a bennfenteseket. Nem a fölfedezés izgalmával beszélek róluk — hiszen mindenki lépten-nyomon találkozik velük —, hanem a figyelmeztetés szándékával. Ha „jó fiú" akarnék maradni, azt a célzatosan szellemes kifejezést használnám, amelyet mostanában többször is hallottam különböző előadóktól egy-egy „kényes" kérdés rpegfogalmazása ürügyén, így hangzott: „Bizonyos, hogy Csongrádban nincs ilyen, de az országban azt tapasztaltam..." Csak az „nyugtat meg", hogy a bennfentesek úgysem veszik magukra mondanivalómat, nem szokásuk. Nem is nekik szánom. Ha neveket követelne az olvasó — és beosztásokat —, tulajdonképpen jogosan tennéTudnám is sorolni tízesével, csak abban nem vagyok bizonyos, hogy a „legjelentősebbeket" emelném ki. Másrészt megvallom: gyakran magam sem tudom, hogy honnan ered a híresztelés. Többek között ezért te veszélyes a bennfentesek áskálódása; nem könnyű őket nyakon csípni. Pedig rászolgálnak. A közélet légkörét, a demokratizmust. a tisztességet és a közhangulatot befolyásolják nem éppen jellemes módszereikkel — rendszerint önös érdekből, nem is hatástalanul. Tehetséges emberek sohasem választották ezt az utat... De hát próbáljuk megközelíteni őket, elvég-e föltem erhetők. Csak a jellemzőbb „módszereket" próbálom felsorakoztatni. Kezdjük hát a „legártatlanabb" típussal, amelyik nem akar semmi rosszat, csak éonen a hiúságának hízeleg, hogv „ő már mindent ti-d". Kéntelen magában tartani. Első dolga, hogy közölje az ..érdekelttel". Az etóző típusnál csak az a rosszabb, aki gátlástalanul hazugságot közöl az érintettel: azt ucvanis. hogv „mondtam a főnöknek. többet adjon, de nem hallgatott rám". És ekkor már nem ..hivatalának" él, hanem önös érdekeinek: h'szen jo^b srinKen a'rar f**tilnn»: támogatót, tá-rat. ..d-csérő brigádot" igyekszik a'aVi'tenl maga körül — érdemtetenül. A tói s-te-wttört fitogtatása veszélyekkel tó-. S-űkeVtó vjj-ben moodi'ik tertt^-e kerül? egv elképzelés: valamin változtatni m AARKADI PÉTER RAJZA kell. A vezetők tanácsot kérnek a párt- és társadalmi szervektől, közvetlen munkatársaiktól. Még szó sincs döntésről, de a bennfentesek már futnak a hírrel, közvéleményt, hangulatot teremtettek. Miért? Mert ők a jól értesültek. S környezetükben szinte szédelegnek a vezetők. Demokratikus módszereket követnének, de bizalmatlanná teszik őket. A vezető a hibás? ö is. Kiből, hogyan és milyen körülmények között lesz bennfentes? És milyen „adalékokkal" lehet ábrázolni őket? Nem a tisztességes munka, hanem a jól értesültség megjátszása, öntömjénezés és híresztelés mások rovására. alattomos sunyiság, ravasz susmogás jellemzi őket. Tudni vélik, hogy X. lesz a főmérnök, mert nem szeretnék, ha Y.-ra esne a választás. „Bedobnak" egy nevet a köztudatba, amikor meghal vagy eltávozik az osztályvezető; „összefüggéseket" fedeznek föl saját elképzel lésük vagy ellentétének bizonyítására. Embereket tesznek tönkre. Vigyázat tisztelt olvasó: a bennfentesek veszélyhelyzetet terem te neki „Saját káderpolitikájuk" van például, s jóllehet semmi közük hozzá; híreszteléseikkel önmaguk jövőjét formálják. Kik ezek az emberek? Csak a kíváncsiak? Nem. ök a hírek között fütetők, akik mindent elkövetnek, hogy valakinek a bizalmába férkőzzenek. Nem Ismerik például az igazgató titkárságán naphosszat várakozókat? Azokat, akik ott isszák a kávét, s tízszer is elhűl, mire kijön a főnök? Csak egy percet kérnek, hogy bogarat dughassanak a fülébe X.-ről, Y.-ről. (Szomorú, ha el is várják tőlük.) Találkoztak már derékszögben hajlongó emberrel? Ugye. ráismernek? Fölismerik a „jópofa srácolcat". akik viccet mesélni, inni, esetleg vadászatot szervezni is tudnak a főnöknek, ne?án ultizni a főhatóság képviselőjével? „Méhecskék" ezek. információkat gyűjtenek. Hallottak a „koesitirsakról", akik mindent elkövetnek, hogv a főnökkel utazhassanak vidékre, s rendszerint ők fizetnek a benzinkút presszójánál? Mire megy a játék? Ilyenkor „eláztatnak" mindenkit maguk körül. Szomorú, de ők a legnaevobb hibákat is elkövethetik bün?«tés nélkül; késhetnek, fegyelmezetlenkedhetnek. hiszen... A bennfentes súg és elhallgat; simogat a szemével ínéba a kezével is), hosrv mindenáron bizalmába férkőzhessen annak, akitől híreket vár. Nevekben gondolkodik: összeugraszt embereket — saját jövö'ét é~it~eti. A Nagy Informátor íev nriia?vorik: ,.Tra el—ovdod. horm töl-m t-id-d, Ú7t/is letagadom." És ő mondta tovább, „értesüléseivel" beterít! a várost. A bennfentes törekvése' Hogy mint a pa?kánv, e'igázodtón a rekesrek kőző??. Nem váloretía a módszereit, önrő: tudni aha— ja. hogy mi a vél—ény róla. és mi lesz a jövője. Csak 6 a fontos. m'ndcnki má't kénes eTtiporni. Zs«k-e*®?? kézre* haUre+árik ar a??ó előtt, ezután ti a n-ana'""és mgrit. M«-t ő "ál értéért. PTál«-k te~me?t? Jellembeli adottság. A mi tó—ndrImwkban is rdn mé" tá-telate. Vr-n-k vezetők, akik adnak. építenek rá. FP«nsrer? A tl ••vt légkör. a valódi demokratizmus nem t-f-l meg a jól értesültek meste-kedéseit. Ha a tájékoztatás időben és valósághűen jut el az emberekhez, akkor „meghalnak" a bennfentesek. A közélet nem misztikus köd; de ahol tnég mindig nem értik ezt. ott a bennfenteseké a „küzdőtér". Vigyázat, a bennfentes gyakran veszélyesebb a bűnözőnél. A napokban egy tévéjátékban hallottam: „Az emberek egymást gyilkolják — és önmapufcat." C-akhogy akik fölléphetnek a társadalmi közszellem „gyilkosai" ellen, azok sokkal többen vannak. Mellettük áll a becsület, a tehetség, a tisztesség és a jobbra törekvés elhivatottsága. TFTF BÉLA •y i X > V