Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

Csütörtök, 1978, november 9. 5 Baráfságvonaflal Odesszába (1.) Ukrajna fővárosában A barátságvonat menetrendszerű pontossággal indult a szegedi Nagyállomásról. Hétórás utazás után már a moszkvai időhöz igazíthatjuk az óránkat. Záhonyon túl, Csop előtt vagyunk. Csopon mindössze néhány percet állunk, majd az emelőállványok közé terelik a vonatot, hogy megkezdődjék a tengeiycsere. Aki csak egy kicsit érdeklődik a technika iránt, kiszáll a kényelmes hálókocsiból és úgy nézi végig, amint a hidraulikus emelők a magasba nyomják a tíz kocsiból álló szerelvényt Amikor a kerekeket görgető csörlő működésbe lép, a hálókocsik alól kilökődnek a kisnyomtávú kerekek és megfelelő méretű 6zovjet tengelyek kerülnek alá. Háromnegyedáráig ha eltart a művelet, és máris indulhatunk tovább. A látványos technikai megoldás nagy élmény a szemlélőknek! Olyannyira, hogy az élelmes fotóriporter maga elé veszi a gépet, a még „éle1mesebb" vasúti tisztviselő azonban leinti. A mozdulat • egyértelmű, tilos a fényképezés! Az utazás folytatódik. Munkács várát még gyönyörködve nézzük az alkonyatban. a Kárpátokból azonban már alig-alig látunk valamit Az étkezőkocsiban vacsorára várják a csoportot És máris itt az első éjszaka, méghozzá a hálókocsiban. Reggel nyolc órakor érkezünk Kijevbe. A huszonötórás utazás után várakozva toporgunk a hatalmas kijevi pályaudvar járdaszigetén. A pályaudvar előtt már ott sorakoznak az Inturist piros buszai. A hűvös és borongós reggelben sietve foglaljuk el helytinke*, hogy a szállodába induljunk. A csomagokat külön autóbusz hozza utánunk. Az idegenvezető nagy szeretettel köszönti a csoportot, fél órás út után pedig már a Szlavutics Szálló tizenötödik emeletéről nézem a várost, a Dnyeper karcsú hídjait, és a mtelegy másfél kilométer szé'es folyót, amely óvatosan kerülgeti a maga emelte szigeteket. Csak a csomagok kerülnek a helyükre és máris indulnak tovább a buszok, mivel a délelőtti program: városnézés. Mindenekelőtt a történelmet vallatjuk. A Dnyeperre néző Vlagyimir-dombon ott magaslik Vlagyimir szobra is, kezében a kereszttel és afféle gellérthegyi benyomásokat idéz. Vlagyimir a Dnyeper vizében kereszteltette meg a kijevieket, hogy megszilárdítsa a hatalmát. Az egykori K'jev igazi nagyságát és fényét Jarószláv alatt érte el, később azonban viharos századok vonultak el a város felett Történelmi ismereteinket újabb és újabb információkkal frissíti fel a tolmács, és mire a Szófia székesegyházhoz érünk. már tudj.ik. hogy Bohdan Hmelnickij nem véletlenül kapott szobrot a városban. Az ő kemény keze fordította meg Kijev sorsát. Az ágaskodó lovon üló hős kardjával Moszkva felé mutat, jelezve a város hovatartozását. Kijev 1686-ban az Orosz Birodalom városa lett A Szófia székesegyház aranyozott tornyai ragyognak a napsütésben. A harangtorony díszes kapuiát grúzok és tatárok társaságában lépjük át. A székesegyház méltó idegen'orga'mi nevezetesség Másfél órával később végig utazunk a Krescsatyikon. Kijev híres íőutcáiát a fasiszta megszállók föld'g lerombolták. ám eredeti szépségében újra helyreállították a házakat. Bárhová nézünk, mindenütt parkok, ligetek, fasorok. Zöldövezetben nincs hiány. A forgalmas főutca baloldalán gesztenyés fasor húzódik, kellemes pihenést és jó rálátást kínál a főutcára. Kijev címerében nem véletlenül került a gesztenyefa levele. A rövid városnézést az 1917-es forradalom hőseinek emléket állító szobornál, majd azt követően az Ismeretlen Katona obeliszkjénél fejezzük be. Az obeliszkhez vezető sétányon harm'ncnégy tiszt és katona van eltemetve. A harmincötödik az Ismeretlen Katona emlékműve. A mintegy ötvenméteres elősétányon kijevi úttörők adnak díszőrséget. Éppen két copfos úttörő masírozik velünk szemben, a szobornál pedig folyik az őrségváltás. A szobor melletti kis térről nagyszerű kilátás nyílik a Dnyeperre és a folyó által közrefogott hatalmas szigetekre. Valamikor több tízezer kijevi élt ezeken a szigeteken, a németek azonban minden házat felrobbantottak. A háború után a kijeviek úgy döntöttek, nem építik újjá a házakat, hanem lakótelepeket emelnek majd túl a folyón. A szigetek azonban nem néptelenek, nyaranta a strandotok és a pihenni vágyók tízezrei indulnak oda, hogy felüdüljenek a Dnyeper vizében és a fák alatt. Óvodabővítés társadalmi összefogással ilyen rövid idő alatt? — teszem fel magamnak a kérdést. Aligha. Az idegenvezető is alig győzi sorolni a történelmi és városképi neve-j zetességeket. Benyomásaim viszont kitűnőek, a modern, tiszta és nagy forgalmú Kijevnek jelenleg 2 millió 300 ezer lakosa van, és ez már önmagában világvárosi színvonal. Másnap délután a Hadtörténeti Múzeumba látogatunk, ahol már vár ránk Grinyova Róza Galijevna, aki részt vett Kelet-Magyarország felszabadításában is. — Amikor az apámat kikísértem, azt mondta, lányom, a haza nagy veszélyben van. Meg kell védenünk. Sohasem láttam őt többé — kezdi visszaemlékezését a hós asszony, aki tizennyolc évesen maga is beállt a harcosok közé. Most pedig emlékeit idézi. Nagy taps köszönti az egykori harcost, maid Bíró Laios, a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának titkára mond köszönő szavakat. A múzeumlátogatás után vacsora, gyors csomagolás, és este 23 órakor a barátságvonat 331 fős csoportja elutazik Kijevből. Irány Odessza! A fedett játékudvart birtokba veszik a gyerekek Polner Zoltán (Következik: Megismerhető-e egy város Majális a Szeged utcában Konferencia az ideológiai osztály harcról A József Attila Tudományegyetem filozófia tanszéke és a TIT Csongrád megyei szervezetének filozófiai szakosztálya ma, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel a TIT Kárász utca 11- szám alatti klubjában elméleti konferenciát rendez. A nemzetköri ideológiai osztályharc fóbb kérdései címmel. Előadó: dr. Vonsik Gyula, az MSZMP KB Propagandista című folyóiratának főszerkesztője, a filozófiai tudományok kandidátusa. Egyre többször örömmel adhatunk hírt arról, hogy a szegedi óvodákat, bölcsődéket társadalmi munkában bővítik vagy felújítják. Így elmondhatjuk, hogy rövid időn belül a társadalmi összefogás a várospolitika, a városépítés részévé vált Ezúttal Újszegeden, az Odessza körúti óvodában örülhettek a gyerekek egy újabb létesítménynek, ami szintén a társadalmi összefogás eredménye. Fél évvel ezelőtt határozták el, hogy egy olyan fedett játékudvart csarnokot építenek, ahol nyáron, jó időben alhatnak, télen pedig mozoghatnak, levegőzhetnek, játszhatnak a gyerekek. Az egyik építővállalat, amely z munkát elvállalta volna, közel 200 ezer forintra kalkulálta az építési költséget Nos, a DÉLÉP Lendület, a CSOMITERV Vedres és Petőfi, a DÉGÁZ Daru és Tranzit, a Kohászati Alapanyag előkészítő Közös Vállalat Tiszatáj, az Energiagazdálkodási Intézet Május 1. brigádja valamint a szülők ilyen étékű társadalmi munkát végeztek, mert végül is az alapozástól kezdve a tetőfedésit mindent ők csináltak és nem volt szükség az építővállala* munkájára. A játékudvar terve is társadalmi munkában készült Az újszegedi óvoda egy új épületrésszel bővült, amelynek ünnepélyes avatásán Joó Antal, a szegedi városi tanács társadalmi munkát szervező szakbizottságának titkára megköszönte a brigádok képviselőinek a segítséget, és emléklapot adott át A társadalmi munkában részt vevő szülők is köszönőlevelet kapnak a városi tanácstól Újítások az élelmiszeriparban Évente mintegy 120-150 millió forint az élelmiszeripari újítások gazdasági haszna, a dolgozóknak mintegy 10 százaléka vállalkozik észszerűsítésre — állapította meg az ÉDOSZ vizsgálata, amely szerint az utóbbi 5 évben megkétszereződött az újítások száma. Évente most már rendszeresen 10-12 ezer újítási javaslatot adnak be az üzemekben. Az elemzés szerint azonban túlságosan magas az elutasított újítások száma, ezek teszi ld az összes ésszerűsítési javaslat 40 százalékát. A legtöbbször azért nem fogadják el az újításokat, mert valahol másutt már megtalálták a jó megoldást, tehát a javaslatok nem számítanak újdonságnak. Máskor, az esetek mintegy 5 százalékában az ésszerűsítés munkaköri kötelessége a javaslattevőnek. Az elutasított javaslatok viszonylag nagy száma arra figyelmeztet: helyenként túlságosan magukra hagyva dolgoznak az újítók, a vállalatok nem karolják eléggé fel őket és sokszor ezért dolgoznak hiába. (MTI) IvAwm W rádiófigyelő Talán lassan már el is felejtődött Ho/i Géza 1972-es szilveszteri paródiája, Berek Katiról és a kisfiúról, akit a színésznő megkérdezett: „öcsikém, tudod-e, ki volt Petőfi Sándor? öcsi természetesen azonnal kapcsolt, vágta rá, hogy: ..." Tátott száj, bambán meredő tekintet, sűrű pislogással Jött a keresztkérdés: „nem is hallottál róla?" öcsi rögtön válaszolt: ... Ugyanaz. A döbbenet hahotába fullasztása nem feltétlenül csökkenti az elérni kívánt hatást (Jóságos ég, ilyen is léterik a hetvenes évek Magyarországán?) De Hofi öcsikéje legalább nem mondott semmit ö gyermeki ártatlansága teljes és tökéletes tudatlanságában bámult a semmibe, vizsgálódjanak a bácsik meg a nénik, ki is az a Petőfi, és én miért nem ismerem. Amikor néhány héttel ezelőtt éjszakákat töltöttem egy szenzációszámba menő könyv társaságában, amelyet megkapni manapság Végh Antal focikönyvével, egy-két Moldova-művel és Konrád György A látogatójával azonos módon lehet (illetve nem) — arra gondoltam, a Hit, illúziók nélfcülnek a pultok alatt se igen található darabok között a helye. A szenzációnak óriási értéke is lehet; ha ennyien és így érdeklődnek éppen századunk egyik legjelentősebb magyar politikusa iránt, nem lehet különösebb baj. Korai volt az öröm? Lehet. Az elmúlt héten hétfőn este a Kossuth rádióban hallott műsor, A Károlyi-jelenség győzött meg e baljós tény igazságáról. Ezen belül nem is Major Ottó és Mesterházi Lajos finom intellektuális pár-beszédelemzései Károlyiról nem is az általuk írott rádió6 dokumentumesszé fontossága vagy esztétikai értéke. Nem. Csupán azok a közbe-közbevágott néhány perces kis interjúk, amelyeket Borenich Péter készített A kérdés mindig, minden alkalommal, mindenkinek azonos volt: mit tud Károlyi Mihályról? Nos, ahogy mondani szokták, szinte a székhez szögezve hallgathattam a válaszokat Volt ezekben Károlyi zeneszerző, főpincér és szakács a Gundelban. És persze rengeteg „semmit sem tudok", „nem tudom", „miért, ki volt az? Valami fontos ember?" De olyan felelet is, amely egyediságében sokatmondó: „Én, édesapám, nem nyilatkozom. Azért, mert rögzíted. De ha kikapcsolod, azonnal mondom." A rendező Bozó László legfrappánsabb, minden műfaji és rádiós-esztétikai kérdésen felülemelkedni képes ötlete volt ezeknek a kis riportoknak kommentár nélküli beépítése jó egyórás műsorba. Ettől, ezáltal vált élővé, hatásossá és főleg valóban dokumentumértékkel bíró, eszszéisztikus rádióprogrammá A Károlyi-jelenség. Az őszirózsás forradalom 60. évfordulóját sok szép cikkel, rendezvénnyel ünnepelte az ország. Viszont nagyjából úgy, ahogy a legmagátólértetődőbb dolgokat szokás mondjuk a nemzeti ünnepet vagy május elsejét. Mint felfedezésre nem váró, általánosan ismert, természetes évfordulót Holott — a műsor bizonyított — távolról sem erről van szó. Az évforduló segített, tovább is segíthet, hogy A Károlyi-jelenséghez hasonló Károlyi-expedíciók induljanak. Hová, kikért, kik ellen? Inkább úgy lehetne csak kérdezni: kikért és kiért? Akik zeneszerzőnek vagy szakácsnak vélik Károlyit, netán az égvilágon 6emmit sem tudnak róla, vagy akik úgy tudják, „feudális-burzsoá gróf" volt csupán, esetleg bolond, vagy kalandor — azok ugyanazok, akik máig vallják (így hallották,* tanulták, olvasták), hogy például Magyarország Hitler legutolsó csatlósa volt, és a személyi kultusz szükségszerű lépés a szocializmus felépítése során. Egyszóval: a közvéleményért, a közvélemény tudatának egészségéért kellene, kell az efféle expedíció. Felfedezőét — nekik. H'szen, hogy szükség van ilyesmire, arról egyáltalán nem ők tehetnek. Domonkos László Gyerekeknek! Róka Rudi, akinek mi adtuk ezt a Rókáéknál hétköznapinak számító nevet, egy medencében csücsül. A lakótelep egyik óvodájának udvarán. Rudit eleinte csak cirógatni volt szabad, később paskolni lehetett, mostanában muszáj vele beszélgetni. „Mit álmodtál az éjszaka, Rudikám?" — így a kérdés, minden reggel és bizony mondom, alig győzöm már a szép álmokat kitalálni a Rudi helyett Pedig kell, méghozzá naponta más történetei persze azonos szereplőkkeL Életkori sajátosság... Ennyivel úgyszólván be kell érnie a pöttöm emberkének. Vagy: még ennyit sem kap, ha az anyuka siet, nincs kedve színészkedni, különben is, ki se látszik a Rudi a ködből Pedig a „színhárigénye" óriási. Halász Judit például elbűvöli a pódiumról És a lemezről is, bár az már nem ugyanaz. Báboznak esetleg, az óvodában. És ezen kívül? Játszana egész nap, nézné, mi történik a színpadon — de roppant kevés, amit ért is, amivel azonosulni képes. Hároméves! A Bábszínház még nagy neki", hisz Lúdas Matyi Döbrögi - csépeléséből még csak az ütleget veszi észre; gyerekszínház messze van. A tévé igyekszik hivatását betölteni: olyan gyerekműsorokat közvetíteni, amelyek némiképp csökkentik az apróságok (és persze a szülők) hiányérzetét. A hétvégi műsorokra, meg az ünnepiekre gondolok elsősorban, hiszen a hétköznapi esti mesék között túl sok olyan van, amelyek helyett a szünetjelet néznénk inkább. A mostani ünnepen is remekelt a Zsebtévé a Cimbora. És ráadásnak: mese-musical a Budapesti Gyermekszínházból. A farkas és a hét kisgida története magával ragadta az élő előadás nézőit, hangos érzelemnyilvánításaik viszont a képernyő előtti társakat Hogyne, hiszen a kép- és hanghatások révén: mintha igazi színházban ültek volna. Ami annyira hiányzik a hétköznapjaikból 1 Vajon nem tellene legalább a tévének többre? Mi lenne, ha nemcsak a kétnapos ünnepeken juthatnának nekik való színházhoz, akik ezt naponta igénylik: a gyerekek? 8. E. Vadászati idénykezdés A vadászati idény kezdete a természeti, időjárási tényezők hatására több mint egy hónappal eltolódotl csak október második felében indult meg. Várni kelleti hogy fejlődjenek, nagyobb súlyúak legyenek a vadszárnyasok. A február végéig tartó szezoniban most már folyamatosan szállítják a lőtt fácánokat a szatymari hűtőházba, illetve a kecskeméti területi átvevőhelyre, amely egyben a délalföldi megyék vadexportját lebonyolító központja. A november elején kezdődött nyúlvadászat keretei továbbra is korlátozottak. Az egyes területek állománysűrűsége szabja meg, hogy hármat vagy ötöt lőhet ki egyegy vadász. Puskacső elé tehát nem sok tapsifüles kerül, az élő nyulak exportjának korábbi szintjét azonban tartani szeretnék. Decemberben és januárban mintegy 12 ezer nyulat terelnek majd a hajtók a hálókba, s az értékes tenyészanyagot a MAV AD több országba szállítja. Az áj idénnyel kapcsolatban Dragon József megyei fővadász elmondotta: mindinkább előtérbe kerül a változó követelményekhez igazodó vadgazdálkodás. A tanyák fokozatos megszűnésével, az óriási méretű táblák kialakításával egyidejűleg leszűkül a vadak élettere. Ezérl kell mesterséges neveléssel tervszerűen gondoskodni a fácánállomány utánpótlásáról, ugyanakkor — amíg szükség lesz rá — szigorúan betartani a nyulakra vonatkozó kíméletet, a kilövésüket szabályozó intézkedéseket t 1