Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

4 Csütörtök, 1978. november 30; Közösen— [Mi újság szomszédainknál ? a tervezeasztaltol A továbbképző és módszertani intézet makettje Igényli-e korunk építészete • képzőművészetek többi, fő­ként hagyományos ágazatá­nak közreműködését? Ha igen, a művészetek bekapcso­lódásának igénye csökkenő vagy emelkedő tendenciát mutat-e a múlthoz képest? — teszi fel a kérdéseket Po­gány Frigyes A szép emberi környezet című könyvében. Példák sokaságával bizonyít­ja, hogy szükségszerű egy új jellegű szintézis létrejötte. Egy bizonyos: a nagy szinté­zisek kora lejárt, a mai épí­tészet ritkán ad helyet szob­roknak, faliképeknek, mozai­koknak, de — egyre több jel szerint — az építészet moz­gása, fejlődési tendenciája egy új szintézis ígéretét vil­lantja föl, a művészetek olyan társulását, összefonó­dását, amely nem hasnolít­ható tematikusan az elmúlt korok szintézisjellegéhez. „Együttműködésünk jelle­ge, hogy építész, belsőépítész, és társművész együttműköd­jön a tervezés kezdeti sza­kaszától azzal a céllal, hogy megoldást keressen épület és társművészeti alkotás szerves kapcsolódására... Első lépé­sünk a tapasztalatszerzés le­het minden vonatkozásban. Ezért az első munkánál nem törekedhetünk a lehetőségek teljes kibontására, ez a to­vábbi feladatok során foko­zatosan valósítható meg .,." (Részlet egy 1977. szeptem­ben 20-án kel feljegyzésből.) Az épített emberi környe­zetnek ősidők óta társa a képzőművészet — a falfest­mény, a szobor, a legkorsze­rűbb anyagokból készült mű­alkotás. A nagy stíluskorok — román, gótika, reneszánsz, barokk — csodás egysége az elmúlt századokban fölbom­lott Külön csapásokon kez­dett Járni az építészet, kü­lön a képzőművészet. Nem minden mai épület igényli a társművészet közreműkö­dését, de egyre szorítóbb az .egykori nagy szintézisek kor­szerű újrafogalmazása. Hogy az oldottabb harmóniarend­szer, kötetlenebb ritmika, szabadabb szerkezet elviseli-e és hogyan a képzőművészet jelenlétét — mai feladat. Mai tervezők és képzőművé­szek közös együttgondolko­dásának munkájától függ. Képzőművészeti kapcsolódás kétféle lehet: kötödhet mű­aÍKOtás díszítő funkcióval, „bross-jelleggel" és szervesül­het, ecybeötvöződhet az épí­tészeti tervező munkával. Ez utóbbi esetben kerülhető el az applikációs Jelleg, így kü­szöbölhető kl, hogy a mű­alkotás nem idegen test az építészeti egységben, hanem az építészettel együtt lélegző, ahhoz szervesen kapcsolódó egységes egészként valósul­hat meg. A társművészetek a modem épületben a kife­jezést mód minden változa­tában megielenhetnek. ha az épülettel tartalmilag közös nevezőre képesek Jutni. Módszertani Intézet, illet­ve Tanácsi Továbbképző Központ tervezése jelen­tette együttműködésünk ke­retét. Ma, a tudományos technikai forradalom korá­ban a pedagógus-továbbkép­zésnek ez a megyei bázisa olyan új funkciókat igényel, mely magában hordja és fel­tételezi építész, belsőépítész és képzőművész közös mun­káját az első gondolattól, a tervezőasztaltól. így elérhető, hogy az együttes munka eredményeként ez a komplex feladatokat ellátó épület a vizuális nevelést is szolgálja. T. Nagy Irén szobrászmű­vész, a Tömörkény Gimná­zium és Művészeti Szakkö­zépiskola tanára: Másfél év­tizede foglalkoztat a gondo­lat, hogv összebékítsem az építészeti feladatot a művészi megjelenítéssel. Az lskoláhan, az épületszobrászat tanítása közben sok ötletet meg is valósítottunk, melyek az építészet és képzőművészet kapcsolatait kutatták. Konk­rét feladat nélkül azonban egyszerűen lehetetlen a to­vábblépés. Most végre itt az alkalom, hogy valóságos fel­adaton realizáljuk elképzelé­seinket, méressük meg ter­veinket! Szekeres Mihály, a CSOMI­TERV belső építésze: Igyek­szünk a tervezőmunkában egységes egészet alkotni. Leg­fontosabb feladatunk, hogy a különböző funkciókat az egymásba nyüó térrendsze­rek összekapcsolják, megte­remtsük a művészi élmé­nyünk kibontakozásának lé­lektani folyamatát A mun­kában az eddigieknél gazda­gabb térformálási lehetőség­re nyílott alkalom, 6 ez elő­segítette elképzeléseink to­vábbépítését, gazdagítását, differenciálását, plasztikusab­bá tételét. Igyekeztünk meg­keresni az épületnek azokat a feszültségi pontjait, ame­lyek alkalmasak egyedi mű­vészeti feladatok megoldásá­ra is. * Újszegeden, a Tárogató ut­ca és a Közép fasor találko­zásánál már épül a tovább­képző és módszertani inté­zet. Az országban ls egye­dülállóan olyan létesítmény valósul meg itt. mely töme­gével, formarendjével, erő­teljes plaszticitásával össze­kapcsolja a külső környeze­tet — a környék családiházas és társasházas övezetét, va­lamint a teraszokat és a ker­tet—a belső terekkel. Ez a megvalósítás mindenekelőtt szemléletformáló erejű, ht­szen nem csupán önmaga formáival, de arányrendjével, emberközpontúságával, stí­lusával is tartalmi mondani­valók hordozója. Klbontakoz­taják a szerkezetből kínálko­zó és ahhoz kapcsolódó for­marendet (az épület öntve sokszorosítható UNIVÁZ ele­mekből készül). oktatási, a szállodai és a ki­szolgálási szárnyból A két­százötven személyes előadó­terem mellett L alakú fo­lyosó-zsibongó-társalgó-pihe­nő rész szervezi és kapcsolja össze a több kisebb előadó­termet kiszolgáló helyiséget, a fogadórésszel, az étterem­mel és konyhai szárnnyal, valamint a szállóval. A gipsz alapanyagú, ívelt • formálású plasztikus fal továbbviszi a belső térbe a kerítések és a teraszok plasztikus formáit, így valósítható meg az a lé­lektani hatás, mely az épü­let felé közeledő, abba be­lépő, ott tájékozódó embert éri. A jól variálható elemek magukban hordják annak le­hetőségét, hogy a külső plasz­tikai megoldás és belső tér­formálás összekapcsolódjon, új dimenziókat nyerjen. A tervezők elképzelése sze­rint a külső és belső tér gyújtópontjaiba eredeti és egyedi műalkotások kerülnek. A bejárat mellé mobil fém­plasztikát képzeltek a ter­vezők, s a kertteraszokat gazdagítja majd a zászlótar­tók rendszere. A fogadótérbe freskó kerül majd, az étte­rem és folyosó közé maratott üvegfalat gondoltak a terve­zők, a társalgó hangulatát a gobelin puhasága oldja, a lépcsőfeljárókba faplasztikát terveztek, s a büfé hangula­tát intarziás pohárszék hatá­rozza meg. * Három művész összedugja a fejét... Három gondolko­dó ember azonos véleményen van ... Hárman arra töreked­nek, hogyan kapcsolhatnák össze elképzeléseiket, mun­kájukat az első gondolattól, a tervezőmunka első fázisá­tól. .. Elképzeléseik, úttörő terveik — úgy tűnik — való­sággá érnek. A Csongrád me­gyei Beruházási Vállalat már építi a teljességében harmo­nikus képet mutató épületet. E szokatlan módszer még a Lektorátus vezetőit is meg­lepte, olyannyira egyedülálló az országban ez a kezdemé­nyezés. A művészek hiszik — bizonyára rövidesen mi is meggyőződhetünk róla —, hogy a környezettervezéstől a kertépítésen és épület­héjon át az utolsó függönyig és bútorig egységes szemlé­letet, harmonikus egészet tükrözzön a létesítmény. A tervezés stádiumán már túlvannak az alkotók. A megvalósulás minősége és el­képzeléseik teljessége nem csupán rajtuk múlik. Ha a kivitelező, a Képzőművészeti Lektorátus és nz egvee fel­adatokra kijelölt alkotómű­vészek olyan lelkesedéssel, kutató ambícióval és rendít­hetetlen hittel látnak mun­kához. mint Nóvák István, T. Nagy Irén és Szekeres Fe­renc, akkor az országban el­sőként születik példa arra. hogy Igen is megvalósítható építészet és társművészetek szintézise, elkezdhető a közös Tallózás a jugoszláv és román lapokban Növik István, a CSOMI- A földszint plusz kéteme- munka már a tervezőasztal­TERV <' "'sze: A Csongrád letes épület három Jól elkü- náL < , megyei Továbbképző és löníthetö részből áll — az Tandi Lajos Hegszűnik a bajmoki kendergyár Megszűnik a bajmoki Rav­nica Szövetkezeti Kombinát kötelékébe tartozó kender­gyár. Évek óta tengődik, veszte­séggel működik, a kendernek nincs keletje, a kendergyár­tásnak jövője. Ezért a szö­vetkezetiek úgy döntöttek, hogy ebben az évben nem is vetnek kendert, a bajmoki állomás tőszomszédságában levő kisüzem a múlt évi nyersanyagtartalékból „táp­lálkozik", a tartalék azonban az év végéig elfogy, s ha fel­dolgozzák a raktáron levő négy vagon kendert, leállnak a gépek, megszűnik a mun­ka. Különben csak január l-ig kaptak engedélyt a munkára, mert a szűkös jö­vedelemből nem tellett két­millió dinár a szűrőberende­zés vásárlására! Megpecsételődött tehát a bajmoki kendergyár sorsa. Ilyen körülmények között magától adódik a kérdés: mi lesz a kendergyári munká­sokkal? Az év kezdetén még hat­vanan dolgoztak a gyárban, aztán megszüntették a má­sodik műszakot, a dolgozók egy részét átirányították a mezőgazdaságba, vagy más munkahelyet biztosítottak számukra. A gyárban most 38-an maradtak, s mivel a kendergyártásnak nincs jö­vője. elhatározták, hogy elő­ször kiválnak a balmoki Ravnica Szövetkezeti Kom­binátból, aztán betársulnak a bajmoki bútorgyárba, amely évek óta a zrenjanini Zarko Zrenjanin társultmunka­alapezervezeteknét működik, méghozzá igen sikeresen. A kendergyár igen nagy terü­leten fekszik, s fekvése is olyan kedvező, hogy szinte korlátlan lehetőségeket nyújt a bútorgyár fejlődésére, ter­jeszkedésére. A kendergyár és a szövet­kezed! kombinát társadalom-­politikai szervezeteinek kép­viselői a napokban kijelen­tették, hogy a munkások jö­vője egy pillanatig sem for­gott kockán, a dolgozóknak január elseje után ls bizto­sították volna a munkát és a megfelelő személyi Jöve­delmet. A kendergyár egyéb­ként teljesen „tisztán", vesz­teség nélkül készül a bútor­gyárral való társulásra. Új autóbuszállomás Szabadkán Jóllehet Szabadkán nem­zetközi autóút és más jelen­tős főútvonal halad át, ame­lyen nagy az autóbuszforga­lom, a városban nincs meg­felelő nemzetközi és távol­sági autóbuszmegálló. A Su­boticatrans Közlekedési Vál­lalat 1972-ben 240 ezer di­náros költséggel készített ugyan egy tervet egy ilyen létesítmény építésére, de az a fiókban porosodik. Most azonban, hogy vége felé kö­zeledik a város közlekedésé­nek fejlesztéséről készülő tanulmány kidolgozása, tes­tet ölthet egy régi elképze­lés, és Szabadka, a vajda­sági nagyközségek közölj utolsóként — végre megfele­lő autóbuszállomást kap. Az említett tanulmány alapián az állomás . legmeg­felelőbb helye ott van. ahol a keiebiai határátkelőtől ve­zető nemzetközi út a város központiéhoz közei az nemzetközi útba torkollik, •mégpedig a Romaniiska és a Mihailo Radnic utca között Ugvanide futnának be a köz­ség kUltelepüléseire járó autóbuszok is. Mellette ha­ladnának el a városi járatok, ami azt jelenti, hogy az utasok vidékről jövet az autóbuszállomásról folytat­hatják útjukat. Felépítésűvel megszűnne a vasútállomás­nál levő városközi autóbusz­megálló és a zöldpiaci autó­buszállomás. Az emeletesre tervezett épületben helyet kap min­den, ami az utasok ellátását szolgálja, a kereskedéstől a fodrászszalonig. Az elképze­lések szerint a tavasszal megkezdődhet az építés. A mintegy ötven dolgozót fog­lalkoztató létesítményt a ter­vek szerint jövő év novem­ber 29-én adják át rendelte­tésének. Házgyár épül Topoiyán Az elmúlt néhány évben a munkaszervezet a lakásépí­tésre szakosította magát, s így Vajdaságban a felépített és átadott lakások száma te­kintetében a 3. helyen áll. A lakásépítés a munkaszervezet kapacitásainak a 60 százalé­kát köti le, s így magától értetődő, hogy a fejlődés to­vábbi útját is a lakásépítés korszerűsítésében keresik. Egyébként a házgyár létesí­tésének kérdése immár 15 évvel ezelőtt felvetődött. A topolyai szakemberek más építőipari vállalatok szak­embereivel karöltve tovább­fejlesztették az előre gyártott elemekkel való építkezést. A házgyár három szakasz­ban épül fel. Az első szakasz­ban. 1980-ig 71 millió diná­ros költséggel elkészül az a gyárrész, amely évente mint­egy 5Ö0 lakást fog készíteni. Idővel a gyár kapacitása el­éri az évi 2000 lakást. Túlteljesítik terveiket A fogarasl vegyipari fel­szereléseket gyártó vállalat munkaközössége jelentette, hogy már megvalósították a jelenlegi ötéves terv első há­rom esztendejének tervfel­adatalt. Előzetes számítások szerint, esztendő fordultáig újabb 410 millió lej értékű termeléssel tetézik meg az előírtakat. Ez annál is in­kább dicséretes, mivel a vál­lalatban, az új vegyipari ter­melőegységek számára egész, sor bonyolult szerkezetű gé­pet és felszerelést viteleztek ki. Szépítik Marosvásárhelyet Az ország helységei között kibontakozó hazafias szocia­lista versengés célja minde­nekelőtt az évi gazdasági ter­vek fő mutatóinak, a társa­dalmi-művelődési, a terület­és helységrendezési, a lakos­ságszolgáltatási stb. felada­tok példás teljesítése volt. Ugyanakkor ezek a verse­nyek azt a célt is követték, hogy a lakosság energiáit, hazafias munkalendületét kü­lönböző városrendezési, szé­pítést és gazdálkodási akciók terén gyümölcsöztessék. Ma­rosvásárhely municípium la­kossága válaszolva a szebeni kezdeményezésre, tekintetbe véve a kibontakozó verseny célkitűzéseit, minden tevé­kenységi területen, így a vá­ros szépítésében is, kiemel­kedő sikereket ért eL Az 1978. január 18-án elfogadott terv több mint 12 millió lej értékű munkát tűzött felada­tul, ez képezte a honpolgári bizottságok és lakótársulások közötti versenyek gerincét, így hát Marosvásárhely va­lamennyi választókerületé­ben tevékenységi programmá változott. A municípiuml néptanács végrehajtó bizottsága első pillanattól kezdve messze­menően támogatta a verseny­ben részt vevő feleket A la­kossággal közösen, nemegy­szer annak javaslatára elter­vezett munkálatokhoz felsze­reléseket, megfelelő eszközö­ket és műszaki személyzetet bocsátott rendelkezésre, azaz anyagi feltételeket teremtett a munkák sikeres elvégzésé­hez. Ez lehetővé tette, hogy a lakosság hazafias tevékeny­ségének ez évi értéke elérje a 42 812 097 lejt, azaz 611597 lej értékkel meghaladja az­eredetileg tervezett előirány­zatokat Díjazott könyvek Az RSZK Akadémiája het­venöt, 1976-ban megjelent művet tüntetett kl. A kitün­teti munkák a kultúra egé­szét átölelik, a hidrodinami­kától a kamarazenekari műig. Figyelemre méltó, hogy a kitüntetett munka java ré­sze az ügynevezett áltudomá­nyok, Illetve éltechnológíák körébe tartozik, és hogy kö­zöttük szerepelnek mind alapvető, mind alkalmazott .kutatási eredményeik is. A társadalomtudományi díja­kat olyan műveknek ítélték oda, amelyek tükrözik Ro­mánia fejlődésének jelenlegi szakaszát, és összefoglalják e tapasztalatokból fakadó elvi, elméleti tételeket. A 75 díjazott mű román, magyar, német és más nem­zetiségű szerzői között ott ta­láljuk az Előre című lap régi munkatársát. Takács Lajos professzort is, akinek a Mar­tian Niciuval együtt írt Dreptul International Public című könyvét a Simion Bar­nutiu-díjjal tüntették ki. A faragás öröksége Századokon át faragták m sótömböket Rónaszéken. A rónaszékiek erősen hagyo­mányőrzők. Ragaszkodtak például a faragáshoz. Igaz, nem sót. hanem fát farag­nak. S talán még hírnevet is. Az általuk gyártott ródlit például minden mennyiség­ben megvásárolnák a nyu­gati partnerek, de a profi' nemcsak szánkóra szól. ösz­szeszerelhető fémbarakkokat kereskedelmi bútorokat. Isko­lai, óvodai alkalmatosságokat és sok más egyebet kérnek még tőlük. Becsülettel min­den megrendelésnek elegei is tesznek. Jön a II A gópkocsirendsxámokról Több százezer autóst ér­iekel: mi lesz a gépkocsi­•endszámokkal? A magán­tulajdonban levó személy­autók jelenlegi rendszerén nem változtatnak, nem tér­nek át a területi jelzésre. Még hosszú ideig marad a mostani, vagyis a kétbetűs, négyszámos tábla. Mivel a „P" fogytán van, ezt köve­ti majd a „V" kezdőbetűs tábla. A jövőben az elveszett. vagy használhatatlanná váll -endszámtáblák helyett nem aunak újat. hanem a régi betűvei és számmal, azt új­ból legyártják. Az újragyár­tás Ide.ie alatt a személy­gépkocsikra átmenetileg — ,,E" betűs négyszámú tábla kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents