Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

2 Csütörtök, 1978. november 8. Pátkal Tivadar Szerelem országa téged kerestelek már a játszóterek libikókái között is matrózblúzos bálok teleizzadt tenyerű táncocskáiba vittelek jósoltalak magamnak álmoskönyvek lapjaiból fűtetlen mozik nyikorgó ülésein gubbasztottam veled hányszor teveled a lépcsőházak fordulóiban suta katona levelek gyöngy betűivel frtalak tele és jaj! jártam én a várótermek álmosai olcsó szerelmek árusai között leszólítottalak gyárkapukon kiröppenő fecske-lányok seregéből érted ácsorogtam villámok idején is érted az ereszek Ijedt fészkei alatt téged kerestelek csak tégedet a cipó arcú falvak esti harangszavával melyet messzire visz a szél elvisz oly messzire nem várlak mái­hold - ha 11 ga tással szomorú esőkkel sem zengő havazással madaraimat a mezőkre mind elküldtem hogy dalolják NEM VOLT HIÁBA NEM az órák mutatóinak ollózása hogy egyetlen térképem lettél amelyen eltalálok a legutolsó állomásra Asszony verve nem jó Több évtizedes — egyesek sze­rint évszázados — harcban győz­tek az amerikai nők: június vé­gének egyik szép napján a New York-i rendőrség főnöke kimond­ta, hogy a jövőben le fogják tar­tóztatni azokat a férjeket, akik verik a feleségüket. Laurle Woods asszony. Ismert ügyvédnő ezt a határozatot kom­mentálva kijelentette: „Kétszáz évig a rendőrség csak nézett és visszautasította. hogy segítségére siessen azoknak az asszonyoknak, akiket a férjük brutálisan bántalmazott. A rend­őrség passzivitása felbátorította a verést és ezek a férjek mind bru­tálisabbak és brutálisabbak let­tek." „A New York-I rendőrség mos­tani döntése szakítást jelent az­zal a gyakorlattal, amely vissza­utasította az erőszakos férjek le­tartóztatását. csupán azért, mert házasságot kötöttek áldozatukkal" — nyilatkozta a Megvert Nők Perbeli Képviselete nevű szerve­zet. A mostani döntés nem könnyen született meg: voltaképpen annak a pörnek a lezárása, amelyet 1971-ben Indított 71 New York-í asszony a rendőrség ellen, sőt a városi tanács illetékes osztálya ellen Is, amely visszautasította, hogy „beavatkozzon" hasonló ügyekbe. A New York-i döntés jelentősége főleg az, hogy az egyesült állomokbeli jogi szemlé­letben nagy szerepe van egy-egy hatóság döntésének, mint prece­densnek, ezért erre hivatkozva most már másutt is várható az áttörés a nők védelmének e fon­tos frontján. A Koronatanács ülésén min­den érdekelt jelen volt. Először is a király, aztán valamennyi tanácsosa és minisz­tere. A legfőbb napirendi pont előadója, a Népi Ügyek Mi­nisztere izgatottan forgatta a nyakát. Azonkívül titkolni igye­kezett, hogy izzad a tenyere. Aztán megszólalt a gong, és kezdetét vette a tanácskozás. — Uram királyom — állt fel az előadó —, életem, halálom ke­zedbe ajánlom, de az ügy, ami­ről beszámolni bátorkodom, ége­tően fontos. Illetve, vagyis né­hány fát kellene elégetni. No, nem nekem, azaz nekem köte­lességem szólni. Mert, ugye, bá­torkodom felhívni tiszteletremél­tó figyelmedet, hogy tekints az ablakra, vagyis nem is az ab­lakra, hanem túl azon. Ugyan­is, ha jobban megnézzük a dol­got. odakünn dühöng a jeges té­li szél. Bár idebenn meleg van, de ha valaki az ablakon túlra megy, akkor fázik, mert mint mondottam, odakünn dühöng a jeges téli szél. — De mit is akar­tam ezzel mondani? Nem, szó­val, nem mi fázunk, mert itt lobog a kandalló, de aki kimegy az ablakon, izé... aki kint jár ugye, mindnyájan tudjuk, hogy az egyszerű nép a künnjáró, az aki kint van. s mint mondottam: fázik. Tehát azért, mert tulaj­donképpen ő sem kint fázik, mert kint mi is fáznánk, hanem odabenn az ő házában, mert nem ég a fa. A nép dolgos, tehát begyújtana, de az a lényeg, hogy nincs fája. Ezért javas'om, hogy adjunk neki fát, amivel mele­gedhetne. Javaslom, engedjük meg, hogy a királyi rengetegből kivágjanak néhány fát. hogy a szegény nép begyújthasson. Azzal az előadó boldog sóhaj­jal leült, örült, hogy vége a do­lognak. A tanácstagok töprengtek, s a ­király tekintetéből próbálták ki­olvasni a megoldást. A király fel­vonta szemöldökét, egyébként ki­fejezéstelen maradt az ábrázata. Az Elsőminiszter nagy bajban volt, mert neki illett elsőként hozzászólni. Mély lélegzetet vett, majd így szólt: — Hát csak tessék, urak, hoz­zászólni. Fel van adva a lecke — majd jelentőségteljes pillan­tását körbe hordozva ismét he­lyet foglalt. Kínosra nyúlt a csend. Verí­tékcseppek gyöngyöztek. Végül a Második Miniszter kényszerült megtörni a hallgatást. — Csat'akozom az előttem szó­lóhoz — kezdte —, az ügy ége­tően fontos. De mint minden fontos kérdés, egyúttal rendkí­vül bonyolult. Mert ha megsza­vazzuk a segélyt, ismétlem, ha megszavazzuk, akkor ls egy se­reg kérdés marad megválaszolat­lanul. Hogy mindjárt a közepé­be vágjak: a rengeteg mely ré­szét áldozzuk fel? A rengeteg Tanácsülés ugyanis így egységes egész. Ezért javaslom, hogy kérdezzük meg a Faügyi Miniszter véleményét. A Faügyi Miniszter kelletle­nül állt fel, de nem volt kibú­vó. Itt valóban fáról volt szól. — Hát, ha megszavaznánk, ak­kor bizony nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy melyik részt áldozzuk fel. Mert ha csak úgy nekimegyünk, az beláthatatlan következményekkel járna. Mind­járt itt van az Égigérő Fa. Ez egyik legfontosabb idegenfor­galmi látványosságunk. Nyilván­való, hogy nem vághatjuk ki. — Már régesrégen bebizonyo­sodott — pattant fel magából ki­kelve a Tudományügyi Minisz­ter —, hogy az Égigérő Fa nem ér az égig, tehát teljesen tudo­mánytalan égigérőnek nevezni. Ha égig érne. hogyan tudnának átrepülni rajta a griff madarak? Márpedig a griffmadarak át tud­nak rajta repülni. Ezt már ezer­szer elmondtam. Tartózkodjunk a pontatlan kifejezésektől. Az em­lített objektum neve tudományos megfogalmazásban: Csak Griff­madár Által Átrepülhető Fa. — Nono — vágott közbe a Sár­kányügyi Miniszter — tisztelt kollégám túlságosan is griffma­dár-centrikus lett az utóbbi idő­ben. Az Aranyszőrű Bárányok Juhásza ugyanis eskü alatt val­lotta, hogy látta, amint a Hét­fejű Sárkány átrepült felette. — Ugyan, hogy láthatta? — replikázott az előbbi —, hiszen mi is csak statisztikai adatok­kal számítottuk ki. Talán csak nem rendelkezik statisztikusi képzettséggel az a koszos ju­hász? — Mindenki tudja, hogy az Aranyszőrű Bárányok Juhászá­nak csillagszeme van. Márpedig azzal mindent lát. És még sosem hazudott. — Még hogy nem hazudik? — ordította a Főkolomposügyi Mi­niszter —, mint tudjuk, az arany­szőrű bárányok száma az utóbbi időben vészesen megcsappant. És amikor a Csillagszeműt felelős­ségre vontam, azt válaszolta, hogy a Hétfejű Sárkány tizede­li a nyájat. Márpedig még az a kelekótya Sulbavaló János is tudja, hogy a Hétfejű Sárkány kizárólag szűzlányokkal táplál­kozik. — És a sárkány mit mond? — kottyantott közbe valaki. Ekkor a Sárkányügyi Minisz­ter hangos zokogásban tört ki: — Engem nem szeret senki, nekem mindenki ellenségem. Én lemondok. Ügyis tudom, arra vár mindenki. Hát tehetek én arról Uram királyom, hogy az a gaz­ember Erős János megölte a Hétfejűt? Pedig a sárkány volt a legfőbb valutaforrásunk. De csak azért sem mondok le. Mél­tóságteljesen viselem hivatásom keresztjét. Pusztán azért, mert biztos vagyok bene, hogy a Hét­fejű rakott tojásokat. Lesz még nekünk tizenkét fejű sárkányunk is, annyit mondhatok — azzal duzzogva leült. — Apropó, tojások! — 6zólt közbe a Kincstárnok, mint aki most ébred legszebb álmából — mi van az Aranytojást Tojó Tyúkkal?, Már vagy egy eszten­deje nem láttam. — Megettük! — mondta le­targikusan a főszakács — az egyik kukta összetévesztette a többivel. De csak az nem hibá­zik, aki nem dolgozik. A Koronatanács helyeslően bó­logatott. de a gyomorbajos Ki­rályi Fődoktor felfortyant. — Mindig tudtam, hogy bajok vannak a konyhában, már rég ellenőriznem kellett volna, mi történik ott. Jó. hogy a sót nem tévesztik össze a ciánkálival. — Még ő beszél! — méltatlan­kodott a Főszakács. — Vagy ta­lán nem a tiszteletre méltó Fő­fődoktor keverte össze az élet­vizét a halálvizével? Ezért nem tudjuk felébreszteni 6zegény Csipkerózsikát. Pedig milyen jó házasság lenne, ha nyélbe lehet­ne ütni. Szegény legkisebb ki­rályfi a végén még belehal bá­natába. — Már tisztesség ne essék, Uram királyom — állt fel ekkor a Királylányügyi Miniszter —. de ez nem igaz. Nem akarok árulkodni, főleg Ilyen magas rangú fiatalúrról nem, de egyál­talán nem úgy fest, mint aki meghal bánatában. Sőt! Hírlik, mindenféle gyanús alakkal ösz­szeáll, és reggeltől napestig kor­helykedik. — Kikérem magamnak! — harsogta a Királyfiügyi Minisz­ter. — Jobban tenné az úr, ha saját portája előtt söpörne, hisz még a verebek is azt csiripelik, hogy az Aranyhajú Királylány valami békába habarodott bele. Már bocsánat, hogy kimondom, de ez közbotrány. Szodomia. Nem igaz, Főkovácsmester úr? — A Főkovácsmester csak hallgasson! — kiáltotta valaki — az egész páncélos sereg berozs­dásodott. Ezért ki felel? ... és ez így ment három álló hétig. Csak lakomaidőben csitult némileg a vihar. Pusztán a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy ak­kortájt valóban kissé kemény­re sikerült a tél. Igazán nem nagy ügy. de né­hány millióan megfagytak. SZABÓ ILLÉS Új könyvek Kiadványok az 1918—/9-es magyarországi forradalmak évfordulójára Az 1918. október 17-i ország­gyűlésen Tisza István kijelentése bombaként robbant: „Én elisme­rem azt, amit gróf Károlyi Mi­hály t. képviselő úr tegnap mon­dott, hogy ezt a háborút elvesz­tettük." Az első világháború ötö­dik évében, 1918-ban az Oszt­rák—Magyar Monarchia elindult szétbomlásának feltartóztathatat­lan útján. A fronton levő kato­nák — már az életben maradtak — ezt már sokkal korábban lát­ták, s tudták azok is, akik nem egy reakciós, önös érdekű politika szellemében cselekedtek és gon­dolkodtak. hanem az ország és a nép dolgában. Az első programot, az első kiáltványt „Magyarország dolgozó népéhez" az oroszországi Kommu­nista (bolsevik) Párt magyar cso­portja bocsátotta ki 1918. október 24-én. Moszkvában. Ezen a do­kumentumon szerepelt először a Kommunisták Magyarországi Szö­vetsége elnevezés. Itthon gyorsan peregnek az események: október 25-i tüntetés a béke mellett, ok­tóber 27-én derül ki, hogy a ha­tározatlan IV. Károly ígéretei el­lenére sem nevezte ki új minisz­terelnökké Károlyi Mihályt, az­tán 1918. október ?9—31-én i for­radalmi tömeg átveszi sorsának irányítását, Károlyi miniszterel­nök lesz. „... A nép maga csi­nálta meg a forradalmat, a nép maga vette kezébe a hatalmat és adta át a Nemzeti Tanácsnak" — írja visszaemlékezéseiben Káro­1>1 Mihály. 1918 őszén kezdődik országunk történetében az a pá­ratlanul gyors átalakulási, majd forradalmi folyamat, mely végül 1919 márciusában, a Tanácsköz­társaság kikiáltásában éri el csú­csát. Ez évben ünnepeltük az őszi­rózsás forradalom, és ünnepeljük 1979 márciusában a kommunisták vezette Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. Könyvkiadóink felkészültek erre az évfordulóra, s jó néhány nívós kiadványt tesznek le az olvasók asztalára. Két Károlyi-életrajz is napvilágot látott — a nagysikerű Károlyi-napló mellett —, az egyik még tavaly (Jemnitz János—Lit­ván György: Szerette az igazsá­got), míg Hajdú Tibor Károlyi­biográfiája pár hónappal ezelőtt. A Kossuth Kiadó és a Magyar Helikon közös gondozásban egy kivitelre is nagyon szép kötetet jelentetett meg. Siklós András a • magyarországi polgári demokrati­kus forradalom és a Tanácsköz­társaság dokumentumait gyűjtöt­te egybe. Magyarország 1918— 1919 című kötet korabeli fényké­pek, dokumentumok, képzőművé­szeti alkotások, térképek, könyv­tári és levéltári adatok segítségé­vel idézi fel a forradalmi korsza­kot. Események, képek, dokumen­tumok — a kötet a'.címe —. ez is kifejezi, hogy a történések mar­xista értékelését rendkívül gazdag illusztrációs anyag teszi még szemléletesebbé,, szinte izgalmas­sá. Az ízléses kiállítású kötet új­donságot jelent még azok számá­ra is, akik akár történeti, irodal­mi vagy képzőművészeti, sőt vá­rosképi szempontból hivatássze­rűen foglalkoznak e korszakkal, hiszen az értékelés új szempont­jai mellett olyan dokumentumok­kal is megismerkedhetnek, me­lyek jó része könyvalakban most lát először napvilágot. A Kossuth Kiadó másik újdon­sága egy jól ismert sorozatban keb&l a közönség elé. A „Mit kell tudni az 1918—1919-cs magyaror­szági forradalmakról?" — a Mit kell tudni... sorozat legújabb kö­tete. A jól szerkesztett történelmi kalauz végigkíséri az olvasót az első, 1918. őszi tüntetésektől a Tanácsköztársaság bukásáig. E kötetre nem a„ esemén.történet a jellemző, sokkal inkább a törté­nések rugóinak társadalmi, poli­tikai, gazdasági hátterének meg­világítása. Mioen rejlett a Káro­lyi-kormány külpolitikai illúzió­ja? Miért és milyen céüal tért vissza IV. Károly? Melyek voltak a szociáldemokrata pártvezetés belső ellentéteinek okai? Mind olyan kérdések, melyek ismert'e nélkül nem láthatók világosan a történelmi események. Sokszor hallunk, moniunk — ma már fo­galommá vált — kifejezéseket, mint Vyx-jegyzék, Magyar Nem­zeti Tanács, északi hadjárat. Köz­oktatásügyi Népbiztosság. Ezek pontos politikai, történelmi helyét és szerepét fogalmazza meg Bo­tos János, a kötet szerzője. E ki­advány valóban tartalmazza mindazt, amit ma 1918—1919-ről tudni kell. Felsorolja a Magyar Tanácsköztársaság vezetőit, intéz­ményeit, elemzi azok legfontosabb gazdasági, agrár-, szociál- és mű­velődéspolitikai intézkedéseit. A két forradalom ' vezetőiről rövid életrajzokat ad a kötet végén, ezt egy eseménynaptár követi. A Móra Kiadó népszerű Ké­pes történelem sorozatának leg­újabb kötetét a Kossuth Kiadóval közösen jelentette meg. Míg meg valósul gyönyörű képességünk, a rend a magyar munkásmozgalom történetét dolgozza fel 1918-tól napjainkig. E kiadvány elsősor­ban az általános iskolák felsőta­gozatos diákjainak szól — törté­nelmi. politikai ismereteiket bő­vítendő. ajánlható azonban azok­nak is, akik ug; an kinőttél már az iskolapadot, de történelmi is­mereteiket bővíteni kívánják. A kénanyag gaz tagságát külön is ki kell emelni: a társadalmi, politi­kai, kulturális élet szinte minden területét bemutatja. Z.F.

Next

/
Thumbnails
Contents