Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

Szerda, 1978. november 22. 5 Ölést tartott a KISZ megyei bizottsága Tegnap, kedden délután Bódi György első titkár vezetésével tartotta soron következő ülését a KISZ Csongrád megyei bizottsága. A testület tagjai meghallgatták a KISZ Szentes városi és járási bizottságainak együttes beszámolóját a két KISZbizottság együttműködésének helyzetéről, valamint a tanulói munkabizottság jelentését a tanintézeti tervezés kísérleti rendszerének tapasztalatairól. Ezt követően a megyei KISZ-bizottság elfogadta azt az intézkedési tervet, amely a makói járásban a KISZfeladatokat tartalmazza. Utazik a herendi porcelán Világszerte ismert, keresett az értékes-különleges herendi porcelán. A Herendi Porcelángyár áruinak több mint háromnegyed részét tőkésországokba exportálják. Az egyik legdivatosabb, legkeresettebb étkészletük a MIREMARE elnevezésű, amelyet először mexikói megrendelésre készítettek. Ugyancsak kedveltek az óperzsa mintázatú étkészletek is. (MTI) Kaposvár semper fidelis Aki Kaposvárra érkezik, szinte el sem kerülheti a színházat. Vicceltek már meg úgy Ideérkező . embereket, hogy az állomás előtt várakozó taxiba ültették őket, vitessék magukat a színházba. Persze a sofőr is „ugrott": „ne velem szórakozzon! Itt van az állomással szemben, egy futamodásnyira..." Babarczy László, a Csiky Gergely Színház igazgató-főrendezője a nyáron azt nyilatkozta á Kritikának: nagyon hiszi, hogy Kaposvár az elmúlt négy-öt év során színházi város lett S mondta mindezt azután, hogy a tavaszi, nagy port vert „robbantás", a társulat gerincét képező emberek Nemzeti Színházba történő távozása körül éppen hogy elcsitult a visszhang. Majd új évad kezdődött ... Bemutató Kaposvárott. Shakespeare: Szeget szeggel. Előbb csodálkoztam a választáson. Itt-ott unalmas, szürkés happy enddel végződő darabnak tűnt az egyetemi szeminárium Macbeth-es, Hamlet-es csillogásában. Most a színpadon 20 ezer volt futkározik a kéket-sárgát villantó neonszegélyben, felül a kápolna keresztje fölött is. Az apácarendbe belépni készülő Izabellán divatos kekiruha, piros kendővel. A porkolábok huszadik századi egyenruhában, fedetlen fővel, a hatalmon levők zárt eleganciájú bársony öltöny ben. Már érdemes belegondolni a cím eredeti jelentésébe ls: Measure for measure —mértéket mértékként, vagyis az újszövetségi hegyi beszéd egyik részietére utal: „amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek nektek". Sajátosan izgalmas, az egyéni felfogásban óriási többletet adni képes Shakespeareinterpretáció. A hatalmon levők, akik a törvények szellemét kérik számon, különkülön sem, egymás ellenében sem mentesek éppen az immorális cselekedetek rugóitól. Sőt! A korszerűsített és a hatalmi struktúra rejtett torzulásait felmutató értelmezés mögött szabadság és szabadosság, törvénytisztelet és törvénytelenség dialektikus villámai cikáznak ide-oda, kék-sárga neonfényben. íme, Shakespeare még mindig felfedezendő nagysága vagy a kaposvári folyama tosság-új_onság ereje, tolakodhat fel Tóennünk a dilemma. — Ügy látom, a változások óta, talán azok ellenére is, van egyféle kontinuitás Kaposvárott ... — mondom Babarczy Lászlónak. — Szelleme teremti mindenkor a színházat. Az valóban nem változott. A régiek folyamatos jelenléte, áttételesen és szó szerint egyaránt (Pogány Judit, Koltai Róbert, Zsámbéki Gábor például a mai előadáson is itt volt) biztosítéka mindennek. De nemcsak erről van szó. Azt a közösségi jelleget, amely mögött mindig egyfajta társadalmi tartás is rejlett — úgy érezzük, sikerült rr égői iznl Néhány tehe'séges fiatalt be tudiunk építeni a társulatba, többekkel kísérletezünk, talán sikerrel. Az etikai tényezők továbbra is döntőek... — A mai Shakespeare-bemutató... — ... folytatása, példája ennek a kontinuitásnak. A konvencionális színházban avíttá vált műveket olyan közegbe helyezzük, hogy kinyíljanak azok az asszociációs kapuk, amelyek újra élővé, egyben nyitottá teszik a darabot. Így aztán egyszerűen rábízzuk magunkat mindarra, amit a darab adni képes... A Szeget szeggel nem az első a sorban. Nem is az utolsó. — Próbáltak valamit kezdeni az operett műfajával is. A Mágnás Miskával, a Sybill-lel, legutóbb a Nebáncsvirággal... — Hosszú ideje tusakodunk ezzel. Az operett igen erős színházi forma, önmagában nem lebecsülendő. Aki valóban szereti a színházat, azt izgatja a dolog, mit is lehetne vele kezdeni. El lehet játszani a benne levő blőd valóságtartalommal, mintegy visszájára fordítva azt. A teátrális formákkal is el lehet szórakozni. De nem hülyéskedésről van itt szó! Hanem bonyolult és igen nehéz formai játékot jelentő, komoly feladatról. Ha ideveszszük az Állami áruházat, azt is bekalkulálhatjuk, hogy a darabban egy, a kort fölöttébb jellemző drámai anyag feszült, amit csak észre kellett venni. Viszont nem számít tipikusnak operettszempontból. Általában háromféle úton-módon lehet ma valamit kezdeni az operettel: vagy a commedia dell'arte felé haladva, ősszínházi hatásókkal, halálosan komolyan véve az anyagot. Vagy az atmoszférát ad abszurdum valóságként elfogadtatva, egyben megmutatva, hogy valamiféle intellektualitás lebeg fölötte A harmadik variáció a mi Nebáncsvirág-előadásunk: az operett, mint forma és elemek rendszere, amelynek összefüggésekre nincs szüksége. Modern színpadi ritmusban, modern ízű jelzésrendszerrel mindezt. Viszont ismétlem, az egész dolog igen bonyolult... Talán az utóbbi a járható út, de nem biztos. Operett, Shakespeare és egy társulat Kaposvárott. Ahol a színház az érkezőnek azonnal szembetűnik. Ahol voltak változások, de valami, a legfontosabb, változatlan maradt: az igény, hűnek maradni egy eredeti, korszerű, tehát izgalmas, szép és szín-, vonalas munkához, az ezt feltételező körülményekhez. Ügy látszik, Kaposvár mindig hűséges. Kaposvár semper fidelis. Domonkos László A jugoszláv ifjúsági küldöttség táteaafásai A megyénkben tartózkodó, Milán Milanidovic vezette Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség vajdasági választmánya küldöttségét tegnap, kedden délelőtt fogadta az MSZMP Csongrád megyei bizottságának épületében Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára. Ezt kővetően a jugoszláv fiatalok képviselői Bódi Györgynek, a KISZ megyei bizottsága első titkárának kíséretében a fózsef Attila Tudományegyetemre látogattak. Dr. Rácz János rektorhelyettes ismertette az egyetem helyét országunk felsőoktatási intézményeinek sorában, majd beszélt az itt folyó oktató-nevelő és tudományos munkáról. Országaink közötti összekötő kapocsként említette az egyetemen tanuló jugoszláv diákokat, akik közül többen itt szereztek tudományos minősítést. Dr. Vastagh Pál, a KISZ KB intéző bizottságának tagja is köszöntötte a vendégeket. Röviden utalt a KISZ és a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szöve+ség fejlődő kapcsolataira. Hasonló gondolatoknak adott hangot dr. Csernus Sándor, a JATE KISZ-bizottságának titkára is. Milán Milanidovic köszönte meg az egyetem vezetőinek, hogy átfogóan ismertették a küldöttség tagjaival az egyetem oktatómunkáját és a KISZ-vezetőknek azt, hogy a fiatalok mozgalmi tevékenysége is kirajzolódott előttük. E közben említést tett a JATE és az újvidéki felsőoktatási intézmény jó kapcsolatáról. Ezután a vendégek kérdéseire dr. Rácz János rektorhelyettes válaszolt. * Délután a küldöttség Horváth Andrásnak és Lele Istvánnak, a KISZ megyei bizottsága munkatársainak kíséretében Makóra látogatott. A kora esti órákban Deszkre utaztak és a község művelődési házában szerb nemzetiségi kulturális bemutatón vettek részt, majd este viszszaérkezítek Szegedre. Vándor-szemhatár Születésnapi beszélgetés Ábrahám Ambrussal „Négyesztendős voltam, amikor kint a mezőn, az erdélyi havasok között nagybátyám megkérdezte tőlem, mi akarok lenni. Azt válaszoltam: Ábel bácsi, én olyan ember szeretnék lenni, akinek senki nem parancsol." A most 85 esztendős dr. Ábrahám Ambrus akadémikus, a szegedi tudományos élet doyenje saját életével, munkásságával bizonyította, hogy jó példával nevelni, hatni nemesebb dolog, mint paranccsal. Ma is őrzi az erdélyi havasok fáinak sudár termetét, írásaiban a székelység tisztán, csobogó nyelvi forrásait, mely összekapcsolódik benne a biológia tudományágának pontosságával, a dolgok kristálytiszta megnevezésével. Naponta bejár a tanszékre, folytatja több mint hat évtizede megkezdett tudományos munkásságát, kongresszusokra készül, előadásokat tart, doktori diszszertációkat véleményez. JSe fel nem néztem senkire, se le nem néztem senkit. Szívtam utcaseprő pipáját és selmeci tubákot." Szobájának falán festett portréja, életének elengedhetetlen tartozékával, a mikroszkóppaL — A mikroszkóp szinte az életemet jelenti. Kutatómunkám nélkülözhetetlen eszköze, társ és barát. Mindent jelent számomra, örömet és bánatot, minden tudást és nem tudást. Először Csíksoimlón, ötödikes gimnazistaként néztem mikroszkópba, s a természetrajztanárunk mindenkitől megkérdezte, mit lát Én az égvilágon semmit nem láttam, de amikor az öreg Csató tanár úr megszorongatta „vastag székely nyakamat", egy idő után csak bemondtam azt, amit a többiek. Aztán 1916 őszén másodéves egyetemistaként szövettani gyakorlatokon láttam mikroszkópot, komolyan azonban harmadévesként néztem bele, amikor már a budapesti egyetem tanársegédje voltam. — Hogyan került kapcsolatba választott tudományterületével, a szövettannal, az idegrendszer vizsgálatával? — Megszerettem a mikroszkópot, mert abban láttam meg az élet alapját, a sejtet. Ez az eszköz segített megszeretni a szövettant. Amikor gyakorlatokat vezettem, belenéztem minden hallgató mikroszkópjába. Csak annyit magyaráztam, amennyire a hallgatóknak szükségük volt, de a magam számára mindent megfigyeltem, feldolgoztam. így lettem hisztológus, majd neurohisztológus. Amikor még nem láttam se idegsejtet, se idegrostot, óriási érdeklődéssel kerestem és figyeltem a nemzetközi folyóiratokban közölt ábrákat, képeket, amelyek nemcsak gyönyörűséget jelentettek, de gondolatokat is adtak. Azt éreztem ugyanis, hogy a középiskolában mindent megtanultunk, amit nem lehet, és semmit nem tanultunk meg abból, amit meg lehet tanulni. Tudtuk, hogy van érzés, érzet, észlelés, de hogy van máj, szív, véredény, agy és idegrendszer, azt, hogy ezek mire szolgálnak, milyen funkciókat touenek De, nem tudtuk. Ez vezetett a funkcionális anatómiához és a szövettanhoz. Majd az összehasonlító szövettanhoz, s amikor az alapoknak birtokába jutottam, egyre jobban kezdett érdekelni az idegrendszer — a környéki idegrendszer, a gerincvelő és az agy. Három évig éjszakákon át hajoltam a mikroszkóp fölé, a fűtetlen szobában gyakran rámköszöntőtt a nap, akácfalevéllel tömött pipámmal melegítettem elgémberedett ujjaimat, de tudtam, hogy munkámnak meg lesz az eredménye. Akkor lettem hisztológus. — Bizonyára az első mikroszkóp és a legújabb elektromikroszkópok között óriási a különbség. Hogyan befolyásolta ez az évek során munkáját? — Az első mikroszkópélmény 250-szeres nagyítást mutatott. 1967 óta, amióta elektromikroszkóppal dolgozom, ötszázezerszeres, sőt, egymilliószoros nagyításokat is szemlélhetek. Meg kell mondanom, hogy ez nem vezetett közelebb új igazságokhoz. Hiszen a dolgoknak, jelenségeknek nem oka van, hanem okai. Amikor negyvenévi fénymikroszltópo6 vizsgálatok után az elektronmikroszkópos lencséi elé tettem egy idegpreparátumot, új világokat láttam. S ha majd még nagyobb eredményekre lesz képes a tudomány, újabb ismeretlen birodalmak tárulnak fel. Minél mélyebbre jutunk a dolgok megismerésében, annál nagyobbak és mélyebbek az új felfedezésre váró birodalmak. Ez a vándor-szemhatár a tudósok hajtóereje. — A természetközelség, a biológia tudománya és a kutatómunka meghatározta egész életét. Hogyan kapcsolható össze mindez életszemléletével? — Kicsi koromtól kezdve az élet minden formájában érdekelt Természetközeiben nőttem fel, figyeltem a növényeket állatokat embereket Gyerekkorom egyik legjobb barátja egy öreg pásztor, Duda bá' volt. Egész életét a hegyek között elzártan töltötte. Amikor az iskolából hazalátogattam, első utam mindig hozzá vezetett. A házunk előtt gyakran megbirkóztunk, szálfaegyenes, erős ember volt. Egyszer aztán én győztem. Mire azt mondta: Többet úrral és diákkal nem küzdünk... * Dr. Ábrahám Ambrus 1934 óta él Szegeden. Több mint hat évtizedes munkásságáért megkapta a Kossuth-díjat és számos más elismerést. Könyvelt, publikációit a világ minden táján ismerik. A Magyar Biológiai Társaság szegedi csoportja holnap, csütörtökön délután 5 órakor a JATE Ady téri épületének előadótermében üdvözli a nyolcvanöt éves dr. Ábrahám Ambrus akadémikust. Az ünnepi ülésen — melyen dr. Horváth Imre egyetemi tanár elnököl — a tanítványok öt szakelőadással köszöntik tanítómesterüket. Tandi Lajos Kiváló újítók A SZOT, a Találmányi Hivatal és a Könnyűipari Minisztérium eddigi tevékenységük elismeréseként Kiváló Űjító kitüntetést adományozott a KSZV kilenc dolgozójának. Arany fokozatot kapott Huszta Ferenc, az Újszegedi Szövőgyár főmérnökhelyettese; az ezüst fokozattal Hódi Istvánt, a Szegedi Jutaárugyár műszaki osztályvezetőjét, dr. Kasza Gyulát, a Szegedi Jutaárugyár csoportvezetőjét, Szabó Jánost, a vajháti telep vezetőjét és Széli Jánost, az Újszeged! Szövőgyér üzemvezetőjét jutalmazták; mig a bronz fokozatot Baldauf Imre, a Pécsi Fonó- és Szövőgyár műszaki ügyintézője, Gábor Imre, a Szegedi Jutaárugyár tmk-vezetője, Papós Péter, a Szegedi Jutaárugyár villanyszerelője és Vitusz István, a vajháti telep karbantartóművezetője kapta meg. Ismeretterjesztés, tanfolyamok Ülést tartott tegnap délután a TIT városi szervezetének elnöksége. Először dr. Diós József gimnáziumi igazgató, a TIT Központi Nyelviskola vezetője számolt be a nyelvtanfolyamokon végzett munkáról. Elmondta, hogy tavaly Szegeden 104 idegen nyelvű tanfolyamra 1830 hallgató jelentkezett, az idén októberben megkezdett oktatási évadban pedig a Tömörkény gimnáziumban, a Radnóti gimnáziumban, valamint a 15 kihelyezett tanfolyamon (összesen 53 működik) több mint ezren kezdtek idegen nyelveket tanulni, örvendetes újdonság, hogy ebben az évton orosz nyetvvizsgnalőkészítő is indult. Fejlődésnek számít, hogy nőtt a kihelyezett tanfolyamok szá*. ma. A tanfolyamok 15 hétig tartanak, de szerveznek heti 12 órás, 10 hetes intenzív kurzusokat is. Újjá kívánjál: szervezni a társalgási klubokat, s a románnal bővítik a választható nyelvek számát, Az elnökségi ülés kővetkező napirendi pontja a Magyar Földrajzi Társaság szegedi osztályának ötéves munkáját értékelő beszámoló volt, amelyet dr. Fehér József, az osztály titkára, a városi elnökség tagja tartott. Beszámolt arról, hogy a földrajzi társaság országos választmánya a legjobb vidéki szakosztálynak minősítette a szegedit, az előadások maga* látogatottságáért (öt év alatt 53 előadás. 32 előadóval, átlagosan 130-150 fős látogatottsággal). kiemelkedő színvonaláért és változatos tematikájáért. A természetföldrajztól a gazdaság'OH-aizor át olyan regionális területekkel is foglalkoztak, mint pél déul a szegedi árvízvédelem ügye, a környezetvédelem , ? az urbanizáció számos kér dése. Egyik fő feladat ez. után a földrajzi ismerettel Jesztés hatékonyságának növelése — az ifjúság körében