Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

4 Kedd, 1978. november 2í: Hz MSZMP Központi Bizottságának jubileumi ölése (Folytatás a 3, oldalról.1 • kongresszus irányvonala a gyakorlatban igazolódott, népünk egyetért azzal és tet­tekkel támogatja megvalósí­tását. Jelentős eredmények születtek a szocialista építés jelen szakaszának konkrét tennivalóit törvénybe foglaló V. ötéves népgazdasági terv végrehajtásának eddigi me­netében. A Központi Bizottság — kötelessége szerint — rend­szeresen napirendre tűzi és megtárgyalja a szocialista építőmunka fontos kérdéseit. Így kerültek megvitatásra a közelmúltban a termelési szerkezet megváltoztatásá­nak tennivalói, valamint a mezőgazdaság és élelmiszer­ipar, az építő- és építőanyag­ipar feladatai, majd az új. második, 1990-ig szóló 15 éves lakásépítési terv irány­elvei. Pártunk vezető testü­letének tevékenységét megfe­lelően kiegészíti a Miniszter­tanács azonos irányú folya­matos munkája, és segít az országgyűlés, amely legutób­bi ülésén — mint ismeretes — átfogóan megtárgyalta a közoktatás és a közlekedés helyzetét, feladatait, s a to­vábbi fejlődés irányát meg­határozó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fő te­rületen a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi előirányzatainak teljesítésé­ben lemaradások van­nak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazdaság termelőerői, nő n fogyasztás, emelkednek a bérek és a keresetek. 93 ezer új lakás épül. Folyamatban van az 1979. évi népgazdasá­gi terv előkészítése. A fejlő­désnek most olyan szakaszá­ban vagyunk. amikor az anyagi termelésben és né­pünk életkörülménycinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása, és a jövőbe­ni további fejlődés feltételei­nek jó megalapozása a döntő feladat. Ezért jelenleg a munka kulcskérdése e terü­leten, hogy a minőségi és ha­tékonysági tényezők fokozot­tabb előtérbe állításával biz­tosítsuk népgazdaságunk ki­egyensúlyozott fejlődését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s álta­lában a szocialista társada­lom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. A központi Bizottság min­dig a helyzet reális megítélé­sére törekszik, s abból kiin­dulva foglalkozik tennivaló­inkkal, nem tévesztve szem elől távlati céljainkat sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturális építés soron lévő feladatainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddigi­nél magasabb követelménye­ket támaszt a munkában, el­sősorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dolgozónál, mégis bi­zakodóak vagyunk, céljaink felemelőek, és ugyanakkor el­érhetőek, mert szilárd ala­pokra támaszkodhatunk. Sa­ját erőforrásaink jobb moz­gósításával, pártunk és a tö­megek összefogásával, szocia­lista nemzeti egységünk to­vábbi szilárdításával, a test­véri szocialista országok együttműködésében rejlő le­hetőségek még jobb haszno­sításával feladatainkat meg­oldjuk, céljainkat elérjük. Kedves Elvtársak! A pártalapítástól eltelt hat­van esztendő alatt a világ és hazánk helyzete is gyökere­sen megváltozott. Lenin lát­nók! szavai beteljesülőben vannak, a világ a kapitaliz­musból a szocializmus irá­nyába halad. A szocializmus világrendszerré vált, a kapi­talizmus egyeduralma meg­szűnt, a szégyenteljes gyar­mati rendszer széthullott, és mar csak maradványai lelhe­tők fel. A szocialista orszá­gok, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgal­mak mindinkább meghatáro­zóan befolyásolják a világ­helyzet alakulását, és a tu­dományos szocializmus az emberiség legelterjedtebb esz­meáramlatává vált Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határoza­tai és az országgyűlés állás­foglalásai alapján — szocia­lista elveinknek, országunk, népünk érdekeinek megfele­lően aktív nemzetközi, kül­politikai tevékenységet foly­tat Pártunk, kormányunk, tömegszervezeteink és tömeg­mozgalmaink, intézményeink nemzetközi tevékenységükkel a társadalmi baladás, a nem­zeti függetlenség és a béke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és kö­vetkezetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket népünk helyesli és támogat­ja, s annak súlyát az egység demonstrálásával és a hazai építőmunka feladatainak eredményes megoldásával ad­ja meg és növeli. A külpoli­tikában a Szovjetunió, a Var­sói Szerződés tagállamainak szövetségeseként lépünk fel, arra törekszünk, hogy tovább erősítsük összefogásunkat a szocialista országokkal, és szolidaritásunkat a szabadsá­gukért küzdő népekkel, a fej­lődő országokkal. A fejlett kapitalista országokkal — a békés egymás mellett élés el­ve alapján — rendezett vi­szonyokra, kölcsönösen elő­nyös és gyümölcsöző gazda­sági és kulturális kapcsola­tok kiépítésére és fejlesztésé­re törekszünk. Elvtársi kapcsolat minden testvérpárttal A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a mar­xizmus—leninizmus elvein alapuló egység és együttmű­ködés előmozdítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvérpárt­tal. A kétoldalú kapcsolatok mellett támogatjuk a komi munista és munkáspártok sokoldalú találkozóit és esz­mecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmegítélést, a haladás és a béke érdekében szüséges. egy irányba ható, közös céljainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártunk aktívan részt vett az európai kommunista és mun­káspártok legutóbbi, 1976. évi berlini értekezletének előké­szítésében és lebonyolításá­ban, és kiveszi részét az ott megfogalmazott közös fel­adataink megoldásából is. Testvérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspártot hazai és nemzet­közi tevékenységében egy­aránt mindig a proletár in­ternacionalizmus elve vezé­relte, s biztosithatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is. Pártunk Központi Bizottsá­ga kormányunk Jolyamato; san, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nem­zetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar nép­nek is mindenekelőtt békére van szüksége, hogy folytat­hassa szocialista építőmunká­ját, és élvezhessen annak gyümölcseit. Pártunk, álla­munk, a Magyar Népköztár­saság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdeké­ben, hogy a nemzetközi hely­zetben az enyhülés irányzata további tért hódítson, a vi­tás nemzetközi kérdések tár­gyalások utján oldódjanak meg, és a béke tartós és szi­lárd legyen. Mindenkivel ké­szek vagyunk együttműködni, aki ugyanerre törekszik. Béketörekvéseinknek meg­felelően képviselőink részt vettek az európai és észak­amerika! államok Helsinki­ben megtartott, történelmi je­lentőségű értekezletén, an­nak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi talál­kozóra. Országunk közremű­ködött a helsinki ajánlások kidolgozásában, azokat elfo­gadta, és kész azok egységes megvalósításáért dolgozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának to­vábbvitele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csök­kentését, a fegyverkezési verseny megfékezését kövele­li meg. Amint az egész vi­lág, hazánk is érdekelt ab­ban, hogy eredményesen zá­ruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások, és az egyenlő biztonság elvei alapján mi­előbb megállapodás szülessen a stratégiai fegyverek korlá­tozására és létrejöjjön az úgynevezett SALT—II. meg­állapodás. Érdekeltek va­gyunk abban, hogy a közép­európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előrehaladja­nak. A közel-keleti kérdés igaz­ságos megoldása nemcsak az ott élő népek életbe vágó ér­deke. ezt követeli a béke ál­talános ügye is. Ezért elítél­tük és elítéljük az izraeli ag­ressziót. Elutasítjuk a Camp Davidben folyó izraeli— egyiptomi különutas egyezke­dést, amely nem közelebb hozza, hanem nehezíti az igazságos rendezést, a valódi békét a Közel-Keleten. Tá­mogatjuk az ENSZ határoza­tain alapuló genfi tárgyalá­sok összehívását, valamennyi érdekelt fél bevonásával, Ide­értve a palesztinai arabok egyetlen törvényes képvisele­tének, a Palesztin Felszaba­dítási Szervezetnek részvéte­lét is. Mélyen elkeserítőnek tart­juk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők dön­tései alapján előállott Indo­kínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Viet­nami Szocialista Köztársa­sággal, annak népével, s kí­vánjuk, hogy az agresszorok­kal vívott hosszú és dicsősé­ges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenye­getésekkel szemben 1S,; és bé­kében építhesse szocialista hazáját A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történel­mileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére-ked­vére azt amit akar. A béke­szerető erők hatalmasak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyete­mes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az enyhülé­sért küzdők erőfeszítését si­ker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új vi­lágháború útját, és a viharos századok után békésebb kor­szaknak nézhetünk elébe. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Bará­taim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy ese­ményről, a magyar munkás­osztály marxista—leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történt megalakításáról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel em­lékezünk azokról az elvtár­sainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadsá­gáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük ve­terán elvtársainkat, akik so­kat harcoltak, és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótol­hatatlan segítséget nyújtanak pártunknak. Köszöntjük elv­társainkat, akik a felszaba­dulást követően lettek pár­tunk tagjai, önfeláldozó mun­kával vettek részt a romok eltakarításában, az élet be­indításában. az ország újjá­építésében, a népi hatalom kivívásában és most a szo­cializmus építésén munkál­kodnak. Köszöntjük pártunk fiatal tagjait, akiken nagy­részt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a har­costársainkra, akik történel­münk különböző korszakai­ban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törek­véseinket, hozzájárultak har­cunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a pártonkívüli barátainkat, megbecsült szö­vetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, népünk bol­dogulásának szolgálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon teslvérpárt­jainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel össze­köt bennünket a szocializ­mus, a kommunizmus, a pro­letár internacionalizmus kö­zös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfogla­lásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizott­ságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az. évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kí­mélni erőinket. A párt tel­jes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, né­pünk, nemzetünk boldogulá­sáért. egy békés és szocialis­ta világ megteremtéséért. — Éljen munkásosztályunk élcsapata, társadalmunk ve­zető ereje, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt! — Éljen pártunk és né­pünk megbonthatatlan egy­sége! — Éljen a Magyar Nép­köztársaság! Pothornik József: fl hat évtizedes küzdelem hatalmas eredményeket hozott Kedves Elvtársnók! Kedves Elvtársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ün­nepi ülésén, hiszen 75 évem­ből 56 esztendőt a kommu­nista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillan­tás megtett történelmi utunk­ra, nagyon személyes, na­gyon belülről fokadó. Talán nem túlzok, ha azt mondom, sok mindent megéltem, ami­ről ezekben a napokban be­szédek hangzanak el, s amit a fiatalabbak, már csak köny­vekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harco­sává mindenki csak az osz­tályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyő­ződésem, egyetlen nemzedé­ket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztala­tokat is szerezzen. Nagyon fiatal voltam, amikor elbu­kott a Tanácsköztársaság, a fehérterror kíméletlenül ül­dözte a kommunistákat, a haladó gondolkodású embe­rekét, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak karcban lehet, megdön­teni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott a bányászok közöt tanultam meg, mit jelent kommunis­tának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mit a hű­ség az ügyhöz, az elvi szi­lárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kommunisták és a társa­dalmi haladás Iránt elköte­lezett valamennyi ember számára, mit jelent a pro­letár szolidaritás, az inter­nacionalizmus. Ebben a harcban találtunk egymásra a társadalom különböző osz­tályaiból, rétegeiből szárma­zó, de azonos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős. következetesen marxis­ta—leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen görön­gyös volt, 6ok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkó­zás, a valóságtól való elsza­kadás, a revizionista elhajlás hagy károkat okozott pár­tunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, politikai és cselekvési egysé­gét megszilárdítva került ki. s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci fel­adatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép Iránti szeretetből és felelős­ségérzetből fakadt. Ezt az el­kötelezettséget kell megőriz­nünk a jövőben is. Tisztelt Elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista moz­galom mindhárom nemzedé­kének képviselői. Mi idő­sebbek nagy bizalommal te­kintünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializmusban születtek és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoz­tak népünk legjobbjai. Hi­szem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozga­lomban mi, az idősebb gene­ráció tettünk a társadalmi haladásért, folytatódik, s a fejlett szocializmus felépíté­sében ölt testet. Végül engedjék meg nekem, hogy megmondjam: pártunk hat évtizedének kemény küz­delmeiből több mint húsz esz­tendeje az a Központi Bi­zottság vezeti a pártot, ame­lyet mindig az elvi szilárd­ság, a valóság iránti fogé­konyság, a következetesség jellemzett. Ennek nagy sze­repe volt abban, hogy né­pünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építé­sében. Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bi­zottságnak tagja lehetek és hogy az elmúlt két évtized­ben együtt dolgozhattam. Kádár János elvtárssal, pár­tunk Központi Bizottságának •első titkárával, akinek poli­tikai tapasztalata, az embe­rek Iránti szeretete és hig­gadtsága mindannyiunk szá­mára követendő volt és az i3 marad. Tisztelt Kádár elv­társ! Kívánom önnek, hogv még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunk­nak, Központi Bizottságunk­nak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse né­pünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének út­ján. Szentégothai János: Közös akarattal munkálkodunk nemzetünk felvirágoztatásán Tisztelt Központi Bizottság' Kedves Elvtársak! Miért is tagadnám, hosszú, számos ellentmondással, gyöt­relmes önvizsgálattal, kétely­lyel, belső és külső buktató­val, visszanózéssel és nem­egyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot a szocialista lét és életforma igenléséhez és abban megtisztelő és fele. lősségteljes feladat vállalásá­hoz. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső ha­tára egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány meg­becsülése volt. A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosak ural­kodó rétegéből, hanem a vi­déki humanista műveltségű értelmiségiek sorúból, a cifra nyomorúság és a biztos pol­gári egzisztencia közt húzó­dó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat-állapotok határsávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér-zöld hur­rápatrlota és búsmagyar ál­ellenzékl, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifeje­zéssel a „gutgesinntek", ha­nem sokkal inkább a nagy­világ felé nyílt, többnyelvű sodrából. Más világképet és életszemléletet közvetített családi és iskolni nevelteté­sem — bár, hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szű­kebb környezetemet is szem­befordította a kibontakozó fasizmussal. Háborús élmé­nyeim, a hadikórházakban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bi­zalma véglegesen a nép mel­lé állított. Ilyen lelkiállapot­ban foglaltam el 1946-ban pécsi katedrámat, ahol né­hány kommunista vezető pél­dája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, sem mint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott —, ha ellenséggé nem Is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokoza. tos visszatérése —, de első­sorban a szocialista építés si­kerei állítottak mind határo­zottabban és mind több fele­lősséget érezve és vállalva atre az oldalra. Az a társa­dalmunk széles rétegeiben ki­alakult érzés, hogy ez a „ml rendszerünk", és ha vannak és lesznek továbbra is nehéz­ségek és ellentétek, a politi­kai vezetés szándéka és gya­korlata szerint ezeken úrrá lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy u Kommunisták Ma­gyarországi Pártja me3alaku. lásának hatvanadik évfordu­lóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkívüllck jókívánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is te­kinthető, hogy nehéz törté­nelmünknek jelenlegi, szinte egyedülállóan reménytkeltő útszakaszán ilyen eredetek-

Next

/
Thumbnails
Contents