Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

16 Vasárnap, "Í978. november 19. Vigyázat: katasztrófa! A Retvenes évek elején úgy látszott, hogy a közönség végleg elíc-dul a mozitól. A világ minden részen zót hódított a televízió, a gyártók tugosikorgatva emlegették az ötvenes évek végét, amikor sok filmszínházat be kellett zárni a teljes érdektelenség miatt. Az Egyesült Államokban például nem kevesebb mint hétszáz tv-társaság működik. és ezek hetente, az ország minden részére nyolc-kilencszáz játékfilmet vetítenek. Nagy tehát a konkurrencia, mert ezek a filmek nem több évvel a premier után jutnak el a tv-nézökhöz, hanem gyakran két hónap múlva. A nagy filmgyártó vállalatok rájöttek arra. hogy látványosabb Címeket kell készíteniük, és a vásznon olyanokat kell produkálniuk. amelyek a televízió képernyőjén élvezhetetlenek, megismételhetetlenek. Ma már kimutathatatlan melyik alkotás indította el a lavinát: tény azonban, hogy főleg a nyugati mozik termeiben a pornofilmek „csaK 18 éven felülieknek" táblája mellé ki lehet tenni a „csak erős idegzetűeknek V felszólítást. A hatalmas vászonra — esetenként vásznakra — vetített szuperprodukciók. az úgynevezett katasztrófafilmek, ha másban nem is, abban mindenképpen teljesítették feladatukat, hogy külföldön és itthon egyaránt sorbaállnak a gyakran nem is olcsó jegyekért. Mert vajon kit érdekel az. hogy Mexikóban leégett egy húszemeletes szálloda, amikor lángokban áll egy százharmincöt emeletes? Kit izgat fel, hogy Teheránban egy moziban háromszáz ember halt meg. amikor a Poseidon kaland című filmben ezrek fulladnak az óceánba? A horrorkatasztrófa kombináció elterjedése óta Hollywoodban nem volt példa olyan hatalmas bevételre, mint 1977-ben; a gyártók: és filmkölcsönzők hárommilliárd dollárt kasszíroztak. Miben rejlik a titok? A bűvös recept korántsem bonyolult: végy néhány jónevű sztárt, alkalmazd a legújabb technikai berendezéseket, kerftsd elő a legkiválóbb reklámszakembereket — és máris tele a pénztárcád! Persze az sem baj, ha az erszényed már a kezdetkor dagad: míg hat-nyolc évvel ezelőtt átlagosan kétmillió dollárból lehetett „kihozni" egy nem is biztosan átlagos minőségű filmet, addig a mostani szuperprodukciók már tízmillióba kerülnek. Nem magyarázható ez a látványos drágulás a dollár folyamatos Inflálódásával és tény az Is, hogy a mflkatasztrófák legkevesebb harmincmilliós nyereséget hoznak. A kritikusok, akik eddig a legtöbb esetben elmarasztaló véleménnyel voltak ezekről a filmekről. még ma is keresik a „világégést" bemutató filmek keletkezésének okait és előzményeit. Jelenet a Pokoli torony című filmből Nem mintha az idősebbek nem emlékeznének a Titanic pusztulására. vagy a még legendásabb „2001 Ürodüsszeia" című hátborzongató munkákra, vagy az 1950ben pánikhangulatot teremtő Welles-hangjátékra. Az első lökés azonban alighanem a Repülőtér című film volt, amely megbukott ugyan, de technikai tökéletessége folytán mégis megbizsergette a szakmát. Nem is maradt el a várt siker: a „Földrengés" még az előbbinél is tökéletesebbre sikerült. A gyártók ugvanis minden kópiához mellékeltek egy különleges hangeffektusokat kibocsátó készüléket, amelynek eredményeképpen a nézők egy valóságos földrengés színhelyén érezhették magukat. (A rossz nyelvek szerint ezt a filmet nálunk csak azért nern mutatták be — a legendás Soieiberg-Cápával együtt —, mert a mozitermek nem voltak alkalmasak a vetítésükre.) Az igazság azonban egészen más: pontosan arról van szó, hogv a katasztrófafilmek túlságosan is egykaptafára készülnek, kevés az igazán kiemelkedő produkció. Nem vitás, hogy technikai kivitelezésük parádés, de a történetek langyossága, a szereplők mellékes kezelése, és az ízléstelenül adagolt borzalmak is indokolják mellőzésüket. A tucatmunkák között természetesen felbukkannak igazi értékeket is rejtő alkotások. A sokat vitatott „Cápa", amelyet egvesek „csak" horrorfilmnek emlegetnek, szinte a tökéletessegig fejlesztett munka: rendezője és vele egyenrangú alkotói tisztában voltak a jó értelemben vett izgatás minden kellékével. Ez a film nem véletlenül döntött meg minden eddigi bevételi rekordot: eddig kétszázmillió dollárt hozott gyártójának, messze megelőzve a legendás Keresztapát és a Csillagok háborúját. Nálunk a „félkatasztrófa" Pénzt vagy életet!, és a már katasztrófának is beillő Száguldás gyilkosságokkal után teljesült a mozirajongók vágya. Bemutatták a Pokoli torony című amerikai filmet. Erről a filmről nem kell sokat elárulnunk: híre megelőzte bemutatkozását. San Franciscóban egy luxusszálloda nyolcvanharmadik emeletén tűz üt ki és a százharmincötödik emeleten levők már nem tudják elhagyni az égő katlant. Szerencse azonban, hogy közöttük van az építész (Paul Newman) és a bátor tűzoltóparancsnok (Steve McQuinn). akik mégis megpróbálják a lehetetlent. A Pokoli torony elkészítésével egyébként a rendező. John Guillermin a filmgyártás történetének mindmáig legdrágább munkáját hozta létre. A robbantgatások, a hatalmas tüzek fellobbantása. az ablakból percenként égve kizuhanó bábuk mozgatása, a pazar statisztéria felvonultatása — és nem utolsósorban a sztárok gázsija — tizenötmillió dollárt tettek ki. De állítólag megéri. Ügy hírlik, hogv érőt kapva az utóbbi két év sikerein, Hollywood még nem mondott le a katasztrófák „művészi" előidézéséről: lesz tehát földrengés, szökőár. S nemcsak az újságok címoldalán — a műtermekben is. LIGETI NAGY ANDRÁS Pénz Egy elővárosi villa mögött albéreltem havi hatszázért. Nyáron kellemesek az elővárosi ólak: nem fázik az ember, jó a levegő, néha a fejére esik egy-egy körte vagy barack, s az én ólamat még kutyával sem kellett megosztanom. Igaz, be se fért volna. Sok könyv sem fért be, azt az egyet is a zsebemben tartottam. Mindenki mindent tud az elővárosi családi utcákban. A lakosok fele nemrég költözött fel engedély nélkül, a másik fele nyugdíjas. Mivel az utóbbiaknák évi két százalékkal emelkedik és sokkal többel értéktelenedik a nyugdíjuk, irigy tekintettel követik, hogy ki mit szerez. Kerekes bácsi rézsűt szemben lakott Ismertem a történetét; mindennap számtalan gyalázkodást, rágalmat hallottam az egymással szomszédos kertekből, ha pöszmétét dugtam is a fülembe. Ezek szerint Kerekes bácsi 1945-ben kilenc forintért vette a telket, negyvenhatban kiásta a halottakat negyvenhétben szőlőt és gyümölcsfát telepített a helyükre, negyvennyolcban ribizlit és kecskét negyvenkilencben barackot, ötvenben egy törvénytelenül egvütt élő párt telepített ki a sufniból, ötvenegyben megalapozta a nvúl- és ga'ambtenyészetét és így tovább máig, mikor ő sem tudja, mit tenyészt és tévedésből megeteti a hangyákat is. A háború óta Monoiról járt be, volt éjszakás, délutános, reggelis, ebédes — minden volt azóta egv építőipari vállalatnál. Kerekes bácsi szakszervezeti tag volt, segítőkész, pokolian hangos, és születésétől elképesztően szerény képességű. Volt egy elhízott fia. egy elfogyott lánya és egy tátott szájú menve. 1972-re énült fel a házi emeletes, elöl nagvon színes cserepekkel díszített, alul-fölül három-három szobás csoda, egv tornyocskával a sarkán. Mesélték, hogv a vállalat munkásai körülbelül egy időben építették fel a családi házukat, s azóta kezd nyereséges lenni a cég. Kerekes bácsi volt szememben az az ember, akinél többet kétlábú nem dolgozhat Két-három órát aludt naponta, munka után utcát sepert vagont rakott kl, kramoácsolt. kopácsolt, csomagot hordott és még leállt beszélgeti a szomszédokkal is: örökké a kecskékről. a galambokról, a lugasról. meg hogy mennyire örül a házának. Nem volt időnk beszélgetni, mert én is sokat do'goztam. istállóra vagv mellékhelviségre cseréltem volna az ólat. hogv még egy könw beférien a zsebembe — ám minden találkozáskor szeretettel összemosolyogtunk, köszöntünk, megkérdeztem: — Hogy van, Kerekes bácsi? Alakul a palota? — De mire eszébe jutott volna a válasz. én már messze loholtam az utcán. Kész lett a ház. eladták a vidékit, és maradt százezer forint adósságuk. Kerekes bácsi tovább hajtotta magát, a felesége pedig teljes erejével a pletykának szentelte az idejét Kerekesné minden alkalommal erkölcsileg elítélt mindenkit. Berendezték és kiadták a földszintet. Gyári munkások vették ki. Keveset láttuk őket, mert szent életet kellett volna élniük, a kocsmában ittak, vagy moziba jártak. Fél évig bírták. Ezután arab egyetemisták tűntek fel, szobánként már ezerért. Néha eljöttek a csoporttársaik, egy-két lány is, Kerekesné húszpercenként ellenőrizte őket> és málnaszörpöt kínált körbe. Egy év múlva feltűntek aoró járműveikkel az olaszok. Kerekes néni napi száz forintot kért szobánként Gyanútlanul feküdtem vasárnap a fűben, mikor Kerekes bácsi üvölteni kezdett:' — Micsodaaa! E meg micsodaa! Hát hogv micsoda e. mi? — Grazia della visita! — Hát hogy gondolja eztet! E nem vót benne az árban 1 Kis szünet után: — Az én házamba ilvesmiiitl? Há mit képzel, mi?!M — Quanto costa? — Semmi kan tó. tessék kimenni, maga pucér nőszemély? Ez volt a kezdet. Az asszony egész héten feldúltan magyarázkodott egyik kaputői a másikig. Eleinte talán meggyőződésből nyitottak be minden nőnél, ám az űj konyhabútor után már inkább rutinból. Később már csak azért nehogy egyszerre két nőt használjon valamelyik apró olasz, mert akkor az kéthundert forint Kerekesék mind az öten egy szobába költöztek. Virágzott az ipar. Két évre feltörtem egv romlakásba. de összedőlt mielőtt lebontották volna, így visszaköltöztem a kutyaólba. Százzal többért, mert közben megszegezték. Ekkor már az én házigazdám is nekilátott — ő lengyelekben utazott Egv délután hallottam — épp kétszázhúsz lengyel pokrócot adtak el a kerület lakosainak —. amint Kerekesné tízet vásárol a tíz ágyra, és megjegyzi: Inkább ezt dobom el évente, minthogy mindig úlra kárpitoztassam a díványokat. Aznap délután azt suttogták a kerítésnél, hogv Kerekesék Zaporozsc°t vesznek. KURUCZ GYULA NIMIGÜSZI Mielőtt azzal vádolna bárki, hogy megint kitaláltam valamit nyilvánosan be kell vallanom, hogy az én fantáziám erre gyönge. Ha reggeltől estig kergetnének karikásostorral a körtöltésen körbe-körbe, akkor se lehettem voina ilyen szépen szóló csodabogár keresztapja. Városépítőknek való folyóiratban találtam, Ruttkai Éva neve mellett zárójelben. A gyalogos észjárás először azt akarja tisztázni, színésznőnknek mi köze lehet hozzá. Híresnek hfres, de nincs hire, hogy városépítésben jeleskedett volna, kitalálja tehát a baktató elme, másról van szó. Aki történetesen szintén Éva, és szintén Ruttkat. Ha minden Arany János, Juhász Gyula vagy Tóth Árpád költő lenne, költőink körében még nagvohb demográfiai hullámról adna hírt a kritikai statisztika. Mi lehet tehát a színpad nélküli NIMIGÜSZI? Azért társas lény az ember, ha nem tud valamit, megkérdezi. Neves tervező az első. Nagyot nevet a telefonba, amikor elbetűzöm neki, és azt mondja, vicc lehet. Ilyesmit ő csak a Ludasban olvasott eddig. Várost tervezett, de NIMIGÜSZI-vel még nem volt dolga, ha csak tudtán és akaratán kívül nem. Bár semmivel nem lettem okosabb, megnvugodtam. Megesehet, hogy az általános műveltségen esett folytonossági . hiány — remélem, most tudományosan fejeztem ki magam —, de ilyen sérülésben más Is szenved. Beteg embernek sokszor iólesik, ha más beteg is van a világon. Tisztelettel megkövetem a biztosan nagv hírű és nagyon fontos intézetet, vállalatot vagy szövetkezetet, de csúfondáros lépésre szántam el magam. Megkértem t'z embert, nőt és férfit, fiatalt és öreget vegvesen, fejtse meg. Az egvik az általános benyomásokra többet ad, mint az észbeli logikára, és azt mondta gondolkodás nélkül, hogy valami ógörög nő lehet. Talán Nausikaa testvérhúga? Vagy Nünüke nénje — mondá a másik —, lehetőleg kevéske göncöcskében, hastáncban hajladozva. A tudós megfejtők jobban ismerik az újmagyar szóalkotás törvényeit, mint az ógörög mitológiát, betűről betűre haladva imigy szóltak: Nimród-ivadékok Mószerigazgatóságának Ügvf élszolgálati Irodája. Olyan széoen hangzik, ha ilyen nincsen, meg kell csinálni. Ha megszüntetnek egv csomó gazdaságtalanul termelő vállalatot, szabad munkaerőre kell számítanunk, Íróasztal is marad, iroda is, csak a cégtáblát kell átfösteni. Se't valamit tá-sadalmi struktúránk néhány búitatott bugyráról az is. aki ezt a megfe^é-t ad. ta: Nótáskedvű Imposztorok Mimóz.aipari Gazüzemének Szeszita tóia. A márik lövés: Nehézipari Mikulások OénesPett Ügyeskedését Szigorító fga-'gat'ság. Ne legyen harag bel'le, igen tisztelt NIMIGÜSZ, de ilyesmit is mondtak a balga lelkek: Nagyon Ideges Mitugrászok Gügye Szervezetének Intézete. A csöndesebb fajtából valók közül egy: Nini, Minő Güzük Szimatolnak! Vele rokoniélek: Nincs Miért Güzülni Szervezeti Intézet. Biológusok a megmondhatói, a güzüegér hogyan teszi be a lábát társadalmi tudatunkba. Ezen most ne elmélkedjünk, mert sötét erdőbe jutunk, és eltévedünk. Nemzetközi Iparmágnások Immanens Géniuszfeltárási Ügyintézési és Szabálymódosítási Intézete — ezzel kínált meg a következő megfejtő. Művészeti körökben járatos az illető — lásd: Géniusz —, de valami fogalma lehet a külföldi kooperáci'król is, hiszen nálunk iparmágnások talán valóban nincsenek. hacsak a kiriDarban nem, de valutáért okkal-móddal dolgozunk nekik. Valami konvertibilis intézetről lehet szó. A realistábbak nehé-""pari csodabogárra gyanakszanak, olyasmire, amit a technikai fejlődés azért már túlhaladott: Nehézipari Minisztérium Gőzüzemű Szolgáltatóipara. Ez is lehet, meg a Ninivei Ministránsok Gügyögését Szapuló Intézet is. Én itt megállok, legföljebb házi föladat gyanánt folytassa, aki jobban tudja. Iged kedves, lenge öltözetű, gőzüzemű, immanens, güzülő és nem güzülő, ügyeskedő és szigorító Géniusz, nagvra becsült NIMIGÜSZI! Jól tudom, az ön neve éppen olyan tőről metszett magyar, mint a MÜSZ, a NAK, a SZEBISZ, a CSALFA és CSOMEGA, vagy a FÖBUHA. Csak meg kell szokni, megérteni nem muszáj. Mostanában ez a módi, a divatho' pedig mindig igazodik, aki modern. Nern a keresztvizet akarom tehát leszedni fejéről, csak kérdezni akarok: nem tudia véletlenül, ha nem értünk valamit, miért mondjuk mindiárt intézetnek, irodának vagv igazgatóságnak? A meg'ejtők legtöbbször ide lyukadnak ki. Nagvon sok olyan intézetünk és irodánk lehet,, amiről a lámbor lélek é->pen úgy nem tűdig. mj. re való, ahogy a NTMTGÜ nem érti. I ehet olvan váüa'at, amely nem is törődik vele. értik, vagv nem értik? Az a lényeg, hogv van? Fáradt feijel. de ifjonti hódolattal csókolom gyenge kacsóit. Güszi, güszi! HORVÁTH DEZSŐ