Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

4 Kedd. 1978. októVr 3Í: Felnőttoktatás az iparban 2. Vállalat és iskola — Van olyan cég, ahol kü­lön oktatási osztályt is lé­tesítettek, amely támogatja, szervezi a továbbtanulást. A vállalatot érdekli, hogy ha­lad nálunk a dolgozója. A másik véglet, hogy azt sem tudják, jár-e mé3 iskolába az emberük, vagy már meg­bukott, évet halasztott, vagy egyszerűen elmaradt az órákról. Lehet, hogy ezek azért minden tanítási na­pon eljönnek a munkahe­lyükről, csak éppen az Is­koláig nem érnek el —ma­gyarázta Dr. Perényi János, a Déri Miksa Szakközépisko­la igazgatója. — Nem lehetne értesíteni az üzemeket, hogy szere­pelnek dolgozóik az isko­lában? — Ha kérik, értesítjük őket. Tovább növelné azon­ban az adminisztrációs mun­kánkat, ha kétezer ember ügyében külön leveleznénk a vállalatokkal, hogy meg­jelent-e dolgozójuk az órá­kor, megtanulta-e az anya­gct vagy nem. Van ennél egyszerűbb megoldás is, amellyel sajnos ritkán él­nek a személyzeti osztályok: minden tanulónknak adunk tanulmányi lapot, beleírjuk a beszámolók eredményét. Ezt minden beszámolási idő­szak végén ellenőrizni kel­lene. Az esti és levelező ok­tatás tetemes munkaerőt von ki a termelésből. Dr. Kövér Béla, a DÉ­LÉP személyzeti igazgatóhe­lyettese: — Minket az építőipar sa­játos körülményei egyene­sen kényszerítenek a fel­nőtt továbbképzés kiemelt támogatására. Ugrásszerűen fejlődik az építőipar gépe­sítése, a fejlettebb techni­ka pedig még szembetű­nőbbé teszi dolgozóink szak­mai hiányosságait. Mindig kevesebb fizikai munkás­kéz lesz, máris stagnál a létszám. Ugyanakkor a ter­vek előírják a termelés fo­lyamatos növelését. Fizikai dolgozóink többsége vidé­ki. ezért munkaidő utáni képzésük nehezen oldha­tó meg. összetételük is elég­gé heterogén, nekünk föl kell vennünk, ha analfabé­ta vagy ha börtönből jön az illető, akkor ls. Embere­ink egy része olyan, minta futóhomok. Az elmúlt év­ben körülbelül 1400 ember lépett be, illetve kl a vál­lalattól. A vándormadarak közül is megpróbáljuk ki­szűrni a rendesebbeket, meg­kötni őket. A szakmai kép­zés fejében olyan követel­ményt támasztunk, hogy az Illető egv évig maradjon utána a vállalatnál. Az utób­bi két évben a munkaerőnek ez az egészségtelen fluktuá­ciója csökkenő tendenciát mutat A vállalati képzési lehetőségeknek is lényeges szerepük lehet ebben a csökkenésben. Udvarhelyi Ferenc, a 10. sz. Volán oktatásügyi osz­tályvezetője: — Minden vállalat támo­gatja a szakirányú tovább­képzést. Nem munkakörre előírt szakképzettség ese­tén is engedélyezzük a ta­nulást, csak olyan feltéte­leket támasztunk, hogy in­kább meggondolja az ille­tő, oda menjen-e vagy más­hová. Ha valaki bölcsész akar lenni, vagy tanítókép­zőbe jár, esetleg jogi kar­ra. akkor például több fi­zetésnélküli, kevesebb fize­tett szabadságot adunk ne­ki. — Annyi fizetett szabad­ságot ad a vállalat, ameny­nylt akar. Ha nem látja hasznát a dolgozó támoga­tásénak, akkor nem ls tá­mogatja! — Némelyik üzemben 6orrrrl probléma nincs, mun­kaidőben állandó kilépővel rendelkeznek a továbbtanu­lók. Másutt örülnek, ha jár a dolgozójuk tanulni, csak r.e kelljen neki adni sem­mit. Ha valaki be tudja úgy osztani az idejét, hogy el­jarhat a konzultációkra, ak­kor nem szólnak bele. — Volt olyan, hogy írás­beli beszámolóra nem en­gedték el az embereket. A boltvezető-helyettes nem fo­gadta el az iskolalátogatási papirt, a szakszervezeti tit­kárhoz pedig nem mindenki n.er elmenni. Az olyan em­berek akadékoskodnak leg­többet, akiket kiemeltek is­kola nélkül és most féltik az állásukat, tekintélyü­ket. — Mi egyetlen vállalattal, a vasúttal kooperálunk. A vasútnak pedig egyre na­gyobb szüksége van szak­képzett munkaerőre — mondták a Bebrits Lajos Szakközépiskola vezetői, Kálmán Mihály és Dr. Szöl­lósi Gyula. — Növekszik a munkaerő­hiány, ez is kényszeríti a vasutat a folyamatos kor­szerűtsítésre. A MÁV a le­hetőségeihez képest támo­gatja a felnőttképzést is. Mind nehezebb azonban megoldani az iskolába já­rók helyettesítését. Az öt­venes években még volt le­váltási lehetőség, akár he­tekre is nélkülözni tudták a vasutasokat. A vasút éj­jel-nappali üzem. A sza­badjegy önmagában már nem bitosít kellő vonzerőt. A forgalom a tanulás mi­att sem állhat meg, ha nem tud elegendő szabad időt biztosítani a munkahely, föl­szaporodik a hiányzás. Föl­tornyosul az anyag a hall­gatóink előtt, elvesztik az önbizalmukat, végül egészen elmaradnak. Ismerve szemé­lyes és munkahelyi gond­jaikat, akik kitartanak azok­nak segítséget adnak a ta­nulmányi színvonal meg­tartásához. Horváth Ferenc, a Ró­zsa Ferenc szakközépiskola igazgatója: — 243 munkahellyel ál­lunk kapcsolatban. Ennyi vállalattal képtelenség tar­tós együttműködést kialakíta­ni. A tanulmányi kedvezmé­nyeket minden vállalat meg­adja dolgozóinak, de véle­ményem szerint a felnőttok­tatás nem kapja meg azt a törődést, figyelmet minden munkahely részéről, ame­lyet társadalmi jelentősé­génél fogva megérdemelne. Tanács István (Folytatjuk.) között A Német Demokratikus Köztársaság, bár területre és lakosságra nézve nem tar­tozik a legnagyobbak kö­zé a világ tíz iparilag leg­fejlettebb országa között ta­lálható. Az ipari bruttó termelés, amely 1949-ben 22 milliárd márka volt, 1976-ban már 266 milliárdra emelkedett. A nemzeti jövedelem ugyan­ezen idő alatt 22-ről 147 milliárdra halmozódott. Az ipari fejlettség mutatója, hogy amíg 1949-ben 100 000 márka nemzeti jövedelem eléréséhez 30 dolgozó mun­kája volt szükséges, addig ma csupán öté. 17 év alatt benzinből csaknem három­szorosára, nyersacélból, ce­mentből több mint kétsze­resére nőtt a termelés. Az életszínvonal emelkedését jelző háztartásigép-gyártás is megnőtt: például hűtőgépből 1960-ban 139 ezer, 1976­tan már 554 ezer készült. Hosszú évek tervszerű, szívós munkájával sikerült kiküszöbölni az jpar terü­leti aránytalanságaiból adó­dott hátrányokat. Az új né­met államnak a második vi­lágháború után egyetlen ko­hója maradt, négy kiörege­dett kemencével. Az ország kettéosztása miatt a leg­több — valamennyire ls épen maradt — üzem nyersanyagforrás, szállítási lehetőség nélkül állt. Az egykor iparilag elmaradott Cottbus megye ma az ener­gia- és fűtőanyagipar jelen­tős központja, ahol az el­múlt öt év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a ter­melés. Hasonló fejlődést mutatnak a többi megyék is: Halle a vegyipar felleg­vára, Magdeburg a nehéz­gépgyártás, Karl-Marx-Stadt a textil, textilgépipar hazá­ja, Erfurt az irodagépgyártás központja. A fejlődés újabb Jele, hogy az iparban nagyará­nyú koncentrációt hajtanak végre. Az utóbbi két évti­zedben az ipari üzemek száma húszezerről tízezer­re csökkent. A kis- és kö­zépüzemek összevonásával olyan üzamóriások kelet­keztek, mint a 30 000 dol­gozót foglalkoztató VEB Leuna Művek, a bitterfeldi vegyi kombinát, a magde­burgi Ernst Thálmann ne­hézgépgyártó kombinát — 13—18 ezres munkáslét­számmal. Az ipari üzemek áilóalapja hozzávetőleg 230 milliárd márkára rúg. Az NDK megbecsült tag­ja a KGST-országok tábo­rának. Külkereskedelmi for­galmának kétharmadát szo­cialista országokkal bonyo­lítja le. Legjelentősebb part­nere a Szovjetunió. Hozzá és a többi szocialista or­szághoz félezer szerződés és megegyezés fűzi az NDK Ipari üzemeit, kutatóintéze­teit Az NDK és a szocia­lista országok kölcsönös áru­szállítási volumene, amely 1975-ben 49,2 milliárd már­ka értéket képviselt. 1980­ra várhatóan 93 milliárdra emelkedik. Tovább széle­sedik a tudományos-műsza­kl együttműködés: az erre vonatkozó feladatok mint­egy 80 százalékát szovjet— NDK együttműködéssel old­ják meg. Integráció és fejlődés Lengyelország külkereske­delmi tevékenységének fő területe és az egész ország fejlődésének legfontosabb külső tényezője — a szocia­lista közösség. A KGST fedezi jelenleg a lengyel népgazdaság im­portszükségleteinek zömét: a beruházási javak mintegy 55 százalékát, a kőolaj több mint 80 százalékát, a vas­érc mintegy 70 százalékát, a lengyel ipar számára szük­séges anyagok és nyers­anyagok 50 százalékát. Más­felől Lengyelország a KGST piacán helyezi el egész ipa­ritermék-kivitelének 80 szá­zalékát, ezen belül a külön­féle exportált gépek és be­rendezések 60 százalékát. A szocialista országok — kö­zöttük is elsősorban a Szovjetunió — ötéves idő­szakokra egyeztetett és egyre szélesebb arányban meg­újított nagy megrendelései eredményezték azt, hogy Lengyelországban kifejlő­dött és a világ első tíz-ti­zenkét termelője között meg­erősítette helyét a hajó­gyártás, az autóipar, az épí­tőipari és a szerszámgépek, számítógépek, bányaberen­dezések gyártása, a vegy­ipar, a cementipar és a komplett létesítmények szál­lítására történt szakosodás. Szintén az egész KGST­viszonylatban végbemenő integrációs folyamatnak, vagyis a termelés, a ke­reskedelmi forgalom, a fon­tosabb beruházások kölcsö­nős egyeztetésének, a szé­les körű műszaki-tudomá­nyos együttműködésen ala­puló termelési szakosodás­nak és kooperációnak az eredménye, hogy Lengyel­ország előtt évről évre szé­lesebb fejlődési lehetőségek nyílnak. A KGST keretében vég­bemenő integrációs folya­matok alkotják a hetvenes években a szocialista kö­zösség országaival folyta­tott lengyel külkereskede­lem növekedésének és szer­kezeti korszerűsödésének a fő motorját. 1960-ban pél­dául az ezekkel az orszá­gokkal folytatott kereskedel­mi forgalom 1,5 milliárd ru­bellel zárult, 1970-ben már 4.1 milliárd rubel volt. az idén pedig várhatóan eléri a 12 milliárd rubeles össze­get. Emellett különösen lé­nyeges az, hogy 1978-ban a forgalom összértékének mintegy 22 százalékát a sza­kosodási és kooperációs alapon termelt áruk szál­lítása teszi ki. Az 1971—75-ös tervidő­szakban Lengyelország 156 ilyen jellegű kétoldalú és 27 tobb oldalú egyezmény meg­valósításában vett részt, a jelenlegi időszakban (1976— 1980.) csak a már eddig alá­írt vagy előirányzott két­oldalú egyezmények szá­ma eléri a 190-et. Mindezek az egyezmények korántsem merítik ki a sza­kosodási. még kevésbé a kooperációs együttműködés­ben rejlő óriási lehetősége­ket. Jelenleg erőfeszítések történtek arra, hogy az együttműködés kiszélesed­jék és elmélyüljön, s az ed­digieknél nagyobb mérték­ben terjedjen ki egész ága­zatokra'és a gazdasági te­vékenység minden fázisá­ra a tudományos kutatások­tól és a tervezői munká­latoktól kezdve a termelé­sig. szállításig és cseréig bezárólag. Évről évre nő Lengyelor­szág részvétele a közös nyersanyagkitermelő és ipa­ri beruházásokban. Jelenleg befejezéshez közelednek a munkálatok a szovjetunióbe­li orenburgi gázvezeték és a több mint 400 kilométe­res novopolicki kőolajveze­ték építésén; folytatódnak, illetve részben már jelen­tősen előrehaladtak a mun­kálatok a többi közös be­ruházáson: az usztv-ilimszki fa- és cellulózkombinát, & kijembajevi azbesztüzem, a kubai nikkelbánya és -ko­hó, a novovolinyszki villa­mcsberendezések gyára (szovjet—lengyel—NDK be­ruházás) építkezésén és egy sor más beruházáson. A KGST-országok szocia­lista gazdasági integrációjá­ban való részvétel kiter­jesztése, valamint az Integ­rációs folyamatok két- és több oldalú elmélyítése a lengyel fejlesztési stratégia egyik fő alapelve. lakásépítkezés a Szovjetunióban Az utóbbi évtizedben meg­kétszereződött a szovjet nép­gazdaság teljesítőképessége. A népgazdaság jelenéhez az alapokat a kiemelt közpon­ti beruházások adják. A Szovjetunió már a het­venes évek elején világel­ső volt a nyersvas, a vas, a mangán és a krómérc, a szén és a koksz, a cement, a kálisók és a foszfát nyers­anyagok termelésében, a traktor, a Diesel- és vil­lany mozdony gyártásában, a gyapot- és a lentermesztés­ben. A legutóbbi ötéves terv eredményeként ugyancsak az első helyre került az acél-, a műtrágyagyártásban és a kőolaj-kitermelésben. A Szovjetunióban a leg­utóbbi időkig körülbelül másfélszer olyan gyorsan nö­vekedtek a beruházások, mint a nemzeti jövedelem. A mostani tervidőszakra a szovjet népgazdaság törté­netében először azonos a nemzeti jövedelem és a be­ruházások növekedési üte­me. I Az öt évre tervezett, 600 • milliárd rubelt is megha­| ií.dó beruházási összegek le­HAZASSAG I. kerület Szeged: Janzsá István és Da­ni Piroska, Pusker János és Gulyás Mária Magdolna, Zádori Miklós és Németh Katalin, Nagy­György István János és Jőjárt Mária. Kurucsai Béla Imre és Paragi Gyöngyi, Krabót László és Eiudácsik Piroska, Szitás Ágoston és Hódi Gizella, Varga Imre Károly és Virág Ilona, Se­bestyén István és Zsótér Ilona Eva, vass János és Cserius Irén, Mészáros János Bálint és Lőkös Erika Röza házasságot kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Váczl Attilának és Mazanecz Évának Balázs Jó­zsef, Kéri József Lászlónak és Molnár Zsuzsannának József Róbert, Csórja Ferencnek és Ra­dics Katalinnak Zoltán András, Gazsi-Kovács Zoltánnak és Ná­daskl Ilonának Péter, Dezső Lászlónak és Tóth Máriának Annamária, Bóka János Vil­mosnak és Boscu Eva Margit­nak Zsanett, Kiss Endrének és Szűcs Máriának Anita, Kecske­méti Tibor Józsefnek és Kószó Irmának Balázs, Lakatos János Gusztávnak és Jankó Erzsébet Idának Erzsébet Ida, Beke Bé­lának és dr. Süli ' Arankának Miklós, Fejér Nándornak és He­gyi Ágnesnek Eszter, Somogyi Józsefnek és Nagy Gizellának Szilvia, Terecske! Sándor Im­rének és Kovács Erzsébetnek Sándor, Annus Ferencnek és Szatmári Ilona Eszternek Fe­renc Róbert, Blacsi Bélának és Borbás Ilonának Béla Zsolt, Goda István Károlynak és Pap Zsuzsanna Etelkának Gábor István, Fekete Mihálynak és Eertók Katalin Margitnak Mi­hály. Csernők József Mihálynak és Molnár Irénnek Mónika, Uh­rln Zoltán Jánosnak és Molnár Annának Erika, Amnovics Zsolt Józsefnek és Géczi Erzsébet Ju­liannának Zsolt, Flló Lászlónak és Virág Erika Irénnek László, Tóth Lászlónak és Sípos Er­Családi események zsébetnek Annamária, Bíró Ár­pádnak és Szakács Katalin Etel­kának Annamária, Varga Ist­vánnak és Kapronczai Mar.ának Zoltán, Kocsis Sándornak és Almást Máriának Zsolt, Musák Lászlónak és Greczula Erika Veronikának Richárd, Huszka Lászlónak és Köteles Annának Mónika, Kása Zoltán Ferencnek és Béres Erzsébet Veronikának Zoltán Péter, dr. Sándor László­nak és Kirsch Ursula Erikának Viktória, Pápá László István­nak és dr. Krajkó Margitnak László, Kurunczi László József­nek és Dimák Máriának Ágnes, Varga Lajos Györgynek és El­tér Gizella Magdolnának Lajos Sándor, Balázs Tibor Gézának és Nagy Rozáliának Ildikó, Im­re, Lászlónak és Hegedűs Má­ria Mártának Ágnes, Szögi Já­nosnak és Kolbászky Katalin­nak Andrea Katalin. Papfalvi Jánosnak és Vígh Piroskának Erika Piroska, Sólya Imrének és Savanya Jolánnak Györgyi, Kovács Józsefnek és Saja Jú­llanának Judit. Polyák József­nek és Na"v Erzsébetnek Ani­ta, Frrkns József Andrisnak és Daudda Magdolnának Attila, Bernáth Kálmánnak és Akim Juliannának Kálmán. Tonvsz Ele Györn-nek és Fülön K.n­tri'nnrk Ede Att'ln. Kozma Jó. zs*>fnek és Doktor Erzsébet Má­rtának Judit nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Varga-Tóth Imrének és Cserregi Erzsébetnek Gyön­gyi, Plgn'czki Jánosnak és Kuk­Us Honának Árpád, Canjavee Tamásnak és Takács Katalin Er­zsébetnek Eszter, Faragó Jó­zsef Ferencnek es Kecsmar Ibo­lyának József, Kiss Tamás Jó­zsefnek és Matari Mária Mag­dolnának Nóra, Csurl Mihály­nak és Zsótér Erzsébetnek Mi­hály, Gyuris Zoltánnak és Fü­löp Veronikának Attila, Mol­nár Ferencnek és Petrecz Ro­zália Piroskának Csaba Ferenc, Bihari Józsefnek és Kovács Zsuzsannának Róbert, Tóth Gé­zának és Kurucsai Ilonának Timei, Palacskó Istvánnak és Madár Juliannának Katalin, Molnár Antalnak és Vecsernyés Anna Máriának Tibor, Mészáros Jánosnak és Gyenes Máriának Franclaska Mária, Vigh Zoltán Mihálynak és Gyuricza Julian­nának Zoltán Mihály, Németh Jenőnek és Csinyi Edit Rózá­nak Renáta Edit, Balogh Ba­lázsnak és dr. Peroszlai Yvetle Teréziának Richárd Attila, Bárkányi Andrásnak és Szabó Irénnek Erika, Ecseki Árpád­nak és Janka Edit Évának Zsu­zsanna nevű gyermekük szüle­tett. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Szepesi Lászlónő Bó­di Erzsébet, Masa István, Ko­vács Mihályné Kovács Gizella, Vasvári Józsefné Fülöp Erzsé­bet, Márta Jánosné Szúnyog Er­zsébet, Dudás Istvánné Piti Mar­git, Oroszlán Elek, Schmid An­talné Farkas Franciska, Kisvár­dal Antal Gisoár, Csinak Sán­dor, Benczédi Jánosné Kasza Er­zsébet, Kókay Gyula, Vér Antal meghalt. III. kerület Szeged: Lovászi Islvánné Ka­tona Julianna, Németh István. Korék Zoltán, Fodor Józsefné Nagy Mária, Majoros János, Bűrcsök Istvánné Dobó Erzsé­bet. Kádár Imréné Horváth Má­ria Rozália, onozó Púlné Kál­mán Borbála. Illa Ferenc, Bör­C3ök Józsefné Mészáros Rozál'a. Lajkó Pál. Bolla Sándor, Csúri Sándor, Förgeteg Józsefné Csi­szár Julianna meghalt. hetővé teszik az építkezések méreteinek a fokozását. Ma rendszerint akkor kez­dődik az új építkezés, ami­kor az a termelékenység je­lentős növelésével járó, el­Vleg új tudományos-techni­ka: megoldásokat hoz. Az energetikai iparban példá­ul nagy teljesítményű atom­erőművek épülnek, köztük gyorsneutron-reaktorok, a hc- és a vízi erőműveknél jelentősen megnőtt az agg­regátok egységnyi teljesítő­képessége. Az atomerőmű­vek reaktorait már 1,5 ezer megawattosra készí­tik. 1000—1200 megawattos turbinákat, generátorokat és 250 megawattos gázturbiná­kat gyártanak. A vaskohászatban 5 ezer köbméteres nagyolvasztók készülnek, olyanok, mint a világ legnagyobb kohója Krivoj Rogban, 400 tonnás konverterek, nagy teljesít­ményű, teljesen automati­zált hengerművek létesül­nek. Elektromos acélművek épülnek, amelyek a nagyol­vasztók megkerülésével r.yernek acélt; ennek pro­totípusa a sztarooszkoli kom­binát a kurszki mágneses anomália körzetében. Kevesebb tehát a nagy­beruházás, de azok a lehető legnagyobb hasznot hajt­ják. Jelentősen többet for­dítanak a meglevő vállala­tok bővítésére és korszerű­sítésére. A szovjet népgaz­daság fejlődésében a jelen fejlődési szakaszban kiala­kult a beruházások és az éktszínvonal alakulásának leginkább kedvező aránya. Ezt azzal érték el, hogy jó eredménnyel fordítottak nagy összegeket a fogyasztást szolgáló ágazatokra. Példa a lakásépítés. A 70-es évek elejére elkészült egy új lakástípusterv-család, több mint 70-féle válto­zattal, amelyben figyelem­be vették a Szovjetunió kü­lönböző körzeteinek termé­szeti és éghajlati viszonyait, valamint a nemzeti szoká­sokból fakadó sajátosságo­kat. Ezzel együtt komfor­tosabb, nagyobb alapterü­letű, kellemesebb beosztá­sú. jobb hang- és hőszige­telésű lakásokat terveztek. Ma már csaknem minden harmadik lakóház e tervek alapján épül. és 1980-ra ez az arány eléri a 60 száza­tokot. A tervidőszak alatt, tf.OO-ig összesen 55 miJIió ember költözik maid új la­kasba. Ez az egyetlen példa is tol mutatja, milyen méretű fogyasztási beruházások foly­nak jelenleg a Szovjet­unióban. (BUDAFRESS—• AFN)

Next

/
Thumbnails
Contents