Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

AjMGO V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES ÖLJETEK! /V - \ % át -Y* £1 vO --trvv 5/ \ V * .y/ M S Z M SZEG E D VÁROSI BI ZOTTSÁGÁNAK LAPJA 68. évfolyam 255. szám 1978. október 28., szombat Ára: 80 fillér Közoktatásunk helyzetéről, a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról tárgyaltak a képviselők Befejeződött az országgyűlés oszi ülésszaka Pénteken délelőtt 10 órakor a Parlamentben folytatta munkáját az orK ág gyűl és őszi ülésszaka. Részt vettek a tanácskozáson: Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott voltak a Központi Bizottság titkárai, s a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az elfogadott napirendnek megfelelően a képviselők folytatták a közoktatás helyzetéről szóló miniszteri beszámoló vitáját Felszólalt Klenovits' Imre (Somogy megye), Réger Antal (Pest megye), Hütter Csaba (Nógrád megye), Szurgyi Istvánné (Szolnok megye) és Szemerits Ferencné (GyőrSopron megye). Miután a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Apró Antal a vitát lezárta, s megadta a szót az oktatási miniszternek. Dr. Polinszky Károly köszönettel és Jóleső érzéssel nyugtázta azt a nagy érdeklődést, amely a közoktatás helysete Iránt megnyilvánult. Megállapította: a vitában felszólalók természetes nyíltsággal mérlegélték a gondokat. a tennivalókat, és a kétségtelenül jelentős, több tekintetben történelmi eredményeket. Ez a higgadt, elotekíntő mérlegelés a további fejlődésünket is szavatolja. Eredményeink számotte. vőek, kétségtelen azonban, hogy szükség van újabb óvodákra, újabb iskolai tantermekre, szükség van megújult pedagógiára Mai körülményeink közepette a valóság őszinte áttekintése új erőfeszítésekre serkent és az újabb célok teljesítésének bizonyosságával tölt el mindannyiunkat — húzta alá dr. Polinszky Károly, majd hangsúlyozta: Azon munkálkodunk, hogy a továbbjutás lehetőségei azonosak legyenek mindenki számára függetlenül a szociális körülményektől, a lakóhelyi különbségektől, az anyanyelvtől. Az a törekvésünk, hogy a szocializmus útját járva új nemzeti felvirágzást biztosítsunk népünknek, emberi gazdagodást állampolgárainknak, így a hazánkban élő nemzetiségeknek is. Velük a lenini nemzetiségi politika szellemében külön figyelemmel törődünk, segítjük nemzetiségi hagyományaik és nyelvi kultúrájuk őrzését és fejlesztését. Tudjuk: ezzel is az egész magyar kultúra lesz teljesebb és gazdagabb. Befejezésül bejelentette: a minisztérium a vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat tanulmányozza és hasznosítja. Ezután határozathozatal következett: az országgyűlés az oktatási miniszter beszámolóját a közoktatás helyzetéről egyhangúlag, jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően — az elfogadott napirendnek megfelelően — Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter tartotta meg beszámolóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztésének főbb irányairól. (Beszédét külön ismertetjük.) A beszámoló feletti vitában részt vett Gyarmati János (Pest megye), dr. Lukács János (Zala megye). Daradics Ferenc (Tolna megye), dr. Faragó Margit (Szolnok megye), Kangyalka Antal ^Csongrád megye).. (Képviselőnk felszólalását lapunk 2. oldalán közöljük^ Tóth István (Budapest). Cserna Sándor (Baranya megye). Kalló István (Borsod megye), Riss Jenő (Budapest), Klabuzai Miklós (Somogy megye), dr. Marton János (Győr megye). Kaszai Imre (Budapest), Peták Tibor (Budapest), Grácsin András (Szabolcs-Szatmár). A vitában elhangzottakra Pullai Árpád válaszolt. — Minden hozzászólást megnézünk, minden javaslatot gondosan mérlegelünk és mindegyikre választ adunk — mondotta elöljáróban a miniszter. majd hangsúlyozta: a szállításban továbbra is a gazdaságosság, a népgazdasági érdek dönti el, hogy mely vasútvonalak szűnjenek meg. Természetesen egyetlen települést, közösséget sem kívánunk hátrányos helyzetbe hozni, s mindenütt a helyi lehetőségek figyelembevételével keressük az elfogadható és ésszerű megoldást. A miniszter egyetértett azzal a véleménynyel, hogy a közlekedés jelenlegi színvonalának tartásához, javításához valamelyest növelni kell az ágazat költségvetési részesedését. Természetesen az arányokat a hatodik, és az azt követő ötéves tervek kidolgozásánál határozzák meg. — A rakodógépek alkatrészellátása égető gond, s e berendezések javítása valóban megoldatlan — mondotta a többi között. — De őszintén meg kell mondani, hogy nem számíthatunk gyors megoldásra. Ezért részben pro. fiitisztítással. részben más eszközökkel is kell törekedni a helyzet javítására. Az autópályák építésével kapcsolatban a válaszadó rámutatott: minden végső döntéshez nagyon nagy lelkiismeretesség és körültekintés kell. Az igények meglehetősen nagyok, a lehetőségek viszont jóval kisebbek. A vita bizonyította: erényeinket és fogyatékosságainkat együtt látjuk és közö. sen teszünk erőfeszítéseket a jobb megoldásókra. A véleménycserék sokszor nagyon szenvedélyesek, de nagyon elvszerűek voltak. Jellemezze a jövőben is ez az. elvi magatartás a területi szervek és az ágazat együttműködését — hangsúlyozta a miniszter. Az országgyűlés a közlelcedés- és postaügyi miniszter beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután interpellációk következtek. (A kérdéseket és válaszokat lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Az országgyűlés őszi ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget Pullai Árpád beszámolója A közlekedés — kezdte beszámolóját a miniszter — szerves része a termelés, az elosztás, a fogyasztás folyamatának, fontos tényezője a nemzetközi együttműködésnek. Érinti hazánk csaknem minden lakosát, és a hozzánk látogató sok millió külföldit. Naponta 5 milliónyi munkába és iskolába járó használja a tömegközlekedés járműveit, biztosítani kell 150 ezer tehergépkocsi, 30 ezer autóbusz, másfél millió személygépkocsi és motorkerékpár forgalmi feltételeit. Mindezek — túlzás nélkül szólva — közüggyé teszik a közlekedést. A közlekedéspolitikai koncepció előrelátó, bátor célja volt a vasút rekonstrukciója, mert akkoriban a vasutak szerepének csökkentését vallották szerte a világon. Alapvető volt az az elhatározás, hogy nagy teljesítményű é» hatékony közúti közlekedést kell létrehozni, kellő figvelmet fordítva az, úthálózat építésére, bővítésére. Tíz év távlatából megállapíthatjuk, hogy • szerkezetében. munkamegosztásának arányaiban, műszaki színvonalában korszerűbb, ütőképesebb közlekedés jött létre. Teljesítette a személy- és áruszállítás igényeit. előmozdítva ezzel a népgazdaság fejlődését. Ezt a tényt az sem homályosíthatja el. ha időszakonként szállítási feszültségek keletkeztek. A közvélemény elismeri a szállítási munka eredményeit, de érzékenyen reagál a hibákra is, jogosan igényli a kulturáltabb utazást, a pontosságot, a tisztaságot és a rendet, ideértve a megbízható helyfoglalást is. A ma fogyatékosságaiért elsősorban a közlekedésben dolgozók a felelősek, de kérnünk kell az utasokat is, jobban ügyeljenek velünk együtt a rendre, a kulturáltságra. A vasúti hálózat szerkezetében a jövőben csak kisebb változásokat tervezünk. Az energiaellátási, környezetvédelmi és hatékonysági követelmények is indokolják, hogy további 1200—1500 kilométeres vonalat villamosítsunk, évente 350—400 kilométeren kell a pályát felújítani, s a törzshálózat vonalakat, állomásokat korszerű biztosítóberendezéssel ellátni. Gazdaságunk állandó mozgásának, fejlődésének törvénye, hogy a korszerűtlent, a gazdaságtalant, a korszerűbbnek, a hatékonyabbnak kell felváltania. A közlekedésnek is meg kell szüntetnie a korszerűtlen, gazdaságtalan tevékenységet, így a kis forgalmú vasútvonalakat is. Az utak 10 év alatt sokat javulták, főleg a 30 ezer kilométeres országos hálózat, amely az összforgalom 60 százalékát viseli. Szerény mértékben megkezdődött az autóutak és autópályák építése is. A hazai és a hazánkat érintő európai víziút-hálózat maros—gabcslkovól vizlépfejlesztésében, a hajózás fel- cső, és a Duna—Majnatételeiben fontos változások- Rajna-csatorna, továbbá a nak vagyunk tanúi. A Vas- tiszai vízlépcsők építése, a kapu vízlépcső, a Duna Duna-Tisza-csatorna terfelső szakaszának várható csatornázása, az épüló nagy- (Folytatás a 2. oldalon.) mmm. mm-. wmíy UH ' 1* *t Lázár György hazaérkezett Moszkvából Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki Alekszej Koszigin nek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének meghívására tett látogatást Moszkvában, tegnap, pénteken hazaérkezett a szovjet fővárosból. Vele együtt megérkeztek kíséretének tagjai: Huszár István, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdásági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke. A látogatás során megbeszéléseket folytattak a két ország közötti sokoldalú együttműködés időszerű • kérdéseiről, fejlesztésének feladatairól. A kormány elnökét a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyet külügyminiszter fogadta. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Lázár György moszkvai tárgyalásairól közleményt adtak ki, melyet lapunk 2. oldalán ismertetünk. Konferencia A magyar társadalmi szervezetek aktív részesei a leszerelésért, a béke fenntartásáért folytatott nemzetközi erőfeszítéseknek. Az egész magyar közvélemény erőteljesen síkraszál! a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a nukleáris Világkatasztrófa megakadályozásáért — mondotta Simái Mihály professzor, az Örszágós Béketánács alelnöke pénteken, .a Pataky István Művelődési Központban tartott konferencián, amelyet az Országos Béketanács és az európai biztonság és együttműködés nemzeti bizottsága rendezett az ENSZ leszerelési világhét a tilalmából. Hangsúlyozta: amint az ENSZ közgyűlésé leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakában is kifejezésre jutott — mondót* ta az előadó —, ki lehet alakítani azoknak a szervezeteknek a koalícióját, amelyek képesek megfékezni a fegyverkezés fenntartóit. Konténerek a nemzetközi forgalomban Megbeszélés Szegeden Tanácskoznak a képviselők A Nemzetközi Közös Konténerhasználati Tanács (SZPK) 9 tagországának delegációja hétfőtől péntekig Szegeden, a MÁV igazgatóság épületében tartotta 13. ülését. A munkában részt vett a KGST-titkárság képviselője is. Az országok küldöttségeiben ott voltak a közlekedési minisztériumok is a külkereskedelem munkatársai is. A tanácskozás öt napján a többi között megvitatták a fuvarozás egyeztetésének rendjét, a felelősség és a költségek viselésének módját, s kidolgozták az országok közötti konténerforgalom optimális rendszerét. A tanácskozás jegyzőkönyvének aláírása előtt kértük meg Juhász Miklóst, a MAV kereskedelmi igazgatóját, a soros ülés elnökét, hogy foglalja össze, mi is történt a 13. nemzetközi konténertanácskozáson. — Az SZPK országai között jelenleg csak kísérleti konténerforgalom van. Ez azt jelenti, hogy a mostani és az azt követő tanácskozásokon is a forgalom teljes beindulásának feltételeit kell megteremtenünk. Mindenekelőtt egyeztetnünk kell a konténerforgalomra vonatkozó nézeteket, s egységes tervet kell kovácsolnunk belőle. Mostani ajánlásaink a tapasztalatoktól függően természetesen még módosulhatnak majd. — Milyen kérdéseken vitatkoztak a legtöbbet?. — Nagy jelentőségűnek tartjuk az úgynevezett kombinált, vasúti-vízi, valamint a közúti és a vízi konténerfuvarozás megindítását. Ennek azonban egyelőre akadálya, hogy többféle fuvarjog van érvényben; külön a vasúti, a közúti és a vízi szállításhoz. A probléma olyannyira szerteágazó, hogy ezen a tanácskozáson nem is találtunk megoldást. Ajánlásunkat a KGST közlekedési állandó bizottságához juttattuk el. — Volt-e különbség a tárgyalófelek nézetei között. « konténerforgalom megítélésében? — Már hagyományos, hogy a tárgyalófelek törekszenek az együttműködésre. Ez hasonló koncepciók kidolgozását is jelenti. Ügy gondoljuk, hogy konténerekre csak ott van szükség, ahol előnyösebben alkalmazhatók, mint a vasúti kocsik. Itt jegyzem meg megvizsgáltuk például annak a lehetőségét, hogy a romlandó árukat hogyan lehet hűtőkonténerekben és gépi hűtésű konténerkocsikban szállítani. Ennek megvalósulása természetesen csak a távolabbi jövőben lehetséges. Beszéltünk arról is, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő konténereket hogyan javítsuk. Ez természetesen díjszabási problémákat is felvet, valamint az alkatrészellátás megszervezésének kérdését is. *