Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-24 / 251. szám

Vasnrnan, 1978. október 29. II Versenyben az idővel Takarmány — télre Arról még nem készült sta­tisztika, hogy mennyi mező­gazdasági hulladékot, illetve mellékterméket szántanak be vagy égetnek el évről év­re betakarítás idején a me­zőgazdasági üzemek. Pedig számtalan előadáson, tájé­koztatón. értekezleten vagy bemutatón esik szó a mel­léktermékek felhasználásá­ban rejlő felbecsülhetetlen tartalékokról. A kukorica­szár, a kalászosok szalmája, tt cukorrépafej és -szelet a jelenleginél sokkal jelentő­sebb szerepet játszhatna a takarmányozásban. Miért fő téma mindez? Azért, mert 6t mezőgazdasági üzemekben még mindig sok abrakot etetnek a szarvasmarhákkal. Bizonyított tény, hogy a szarvasmarha-hizlalásakor Belhasznált abraktakarmány­nyal két és félszer több ser­tés- és három-négyszer any­nyi baromfihúst lehetne elő­állítani. Ugyanakkora kérőd­ző állatok táplálékigénye is inkább szálas és tömegtakar­máay felhasználását mdokol­Osoügiál megyében a szántóterület jelentős részét foglalja el a kukorica. Labo­ratóriumi vizsgálatok szerint a kukoricaszár kedvező bel­tartalmi értékei miatt kivá­lóan alkalmazható a takar­mányozásban. Országosan — figyelembe véve a hektáron­ként betakarítható mennyisé­get — mintegy 4,2—5,6 mil­lió tonnát tudnának a mező­gazdasági üzemek évente feletetni a jószágokkal. — A melléktermékfelhasz­nálása nem új dolog. A szak­könyvek is írták, hogy az ok­tóberben betakarított kuko­ricaszár közepes szénatermés minőségével egyenértékű — tájékoztat Kiss Miklós, a> Csongrád megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség osz­tályvezetője. — Kézzel ma már elkép­zelhetetlen összegyűjteni as kukoricaszárat. — Éppen ez az. Gép kelle­ne. A gondot tulajdonképpen az okozza, hogy inkább a fő­termék betakarításának mű­szaki megoldására törekedtek a gépszerkesztők, s a vissza­maradt szárat csak értékte­len hulladéknak vették. A szemes kukorica betakarítá­sa már jól gépesített. Nyil­ván előbb vagy utóbb meg­születik az a gép is. amelyik a szárat is összegyűjti. — De mi legyen addig, il­letve van-e megoldás a ku­koricaszár szecskázására? — Megyénkben a szöregi Tisza—Maros-szög Termelő­szövetkezetben a múlt hét csütörtökén kezdtek a kuko­ricaszár silózásához. Hatalmas, szürke putto­nyokkal felszerelt IFA-teher­autók hordják silókazalba az összeszecskázott kukoricaszá­rat. Lánctalpasok tapossák, tömörítik. Időnként répasze­letet is terítenek rá. — A kukoricaszárból ké­szített siló takarmányozási ériékét jól növeli a répasze­let — magyarázza Tóth Ist­ván, a tiszaszigeti szakosított eza rvas marhatelep vezetője. A kukoricaszárító üzemből is ideszállítjuk az úgynevezett léha és összetöredezett, sze­metes kukoricaszemeket. Ezt sem tudnánk külön feletet­ni, a silóban elkeverve vi­szont jól hasznosíthatjuk. — Az idén először hasz­náljuk fel a kukoricaszárat — mondja Molnár Imre, a termelőszövetkezet főagronó­musa. — Körülbelül 200— 250 vagonnyit szeretnénk be­gyűjteni. Augusztusban e célra 1 millió 400 ezer forin­tért vásároltunk egy John Deere silózót. A kombájnok után a területről a kukorica­szárat és az értékesebb le­veleket ezzel a géppel szed­jük össze és szecskázzuk le. Hektáronként átlagosan 30— 40 mázsa gyűlik össze. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy 100—110 hektár főve­tésű silókukorica termését helyettesitjük sokféle érték­telennek vélt melléktermé­kekkel. Tervünk, hogy jövő­re már 300—400 mázsányit készítünk. A felszabaduló te­rületen pedig szemes kukori­cát termelünk. A ti6zaszigeti határban alig érjük utói a silózó traktort. — Húsz kilométeres sebes­séggel megy a gépem — mondja a vezetője, ifj. Dávid József. — Az adapter szinte a földön csúszik, így a lehul­lott levél jó részét is felsze­di. Egy. tízórás műszakban 800—900 mázsát tud a gép betakarítani. De nagyobb tel­jesítményre is képes lenne, csak a teherautók nem tud­nak gyorsabban követni. — Nagyon okos dolog, hogy azt a kukoricaszárat, amit régebben alászántottunk, most felhasználjuk — nyug­tázza Halász Imre sofőr. Hazafelé indulunk Tisza­szigetről. Kiss Miklós meg­jegyzi: — Azokban a termelőszö­vetkezetekben járnak jól, ahol mielőbb „ráállnak* a szálas és tömegtakarmány felhasználására, ezen belül is a melléktermékek hasznosí­tására. A szépséghiba nagy: Csong­rád megyében ugyanis né­hány termelőszövetkezettől eltekintve még mindig nem hasznosítják a kukoricaszá­rat. R&dics Ferenc Bíró József A fegyver nélküli világért! O któber 24-én világszerte, hazánkban is, megemlékeznek az ENSZ meg­alakulásának 33. évfordulójáról. Ez a nap, a világszervezet napja az embere­ket arra figyelmezteti már több mint há­rom évtizede: a pusztító világégés után jött létre a Föld szuverén államait egyesí­tő szervezet. Ma már másfél száz tagja van az Egyesült Nemzetek Szervezetének — többségük a fejlődő országok közé tartozik. A leszerelés kérdése, a fegyverkezésre for­dított milliárdok sorsa a Föld e legszegé­nyebb régiói számára egyre égetőbb prob­lémává válik. Egyszerű adat: a világ or­szágai katonai célokra ma annyi pénzt fordítanak, mint amennyi bolygónk lakos­sága 45 százalékának évi jövedelme. Egy korszerű atom-tengeralattjáró árá­ból a fejlődő világban 16 millió ember oktatását lehetne megoldani..., de még so­káig lehetne sorolni számokat. A leszerelés századunk harmadik harmadában a Föld minden lakója számára létkérdés. Az ENSZ az idén júniusban rendkívüli ülés­szakon vitatta meg a leszerelés problé­máit, s fontos munkaprogramot, nyilatko­zatokat fogadott el. A Béke-világtanács javaslatára a világszervezet 1978. október 24—30. nemzetközi leszerelési hétnek nyil­vánitatta. A döntés célja: minél több em­ber figyelmét felhívni korunk legégetőbb problémájára. A hazai békemozgalom nak ebből a szempontból nem kell nehézségeket le­győznie. Országunkban a békepolitika nem csupán lelkes társadalmi aktivisták szívügye. Szocialista hazánk külpolitikai tevékenységében alapfeladat a nemzetközi és az európai béke megőrzésére, a leszere­lésre, az államok közötti együttműködésre való törekvés. Kifejezésre jutott ez az MSZMP KB október 12-i ülésén elfogadott határozatban: „Az enyhülés folytatásának, a nemzetközi béke és biztonság megszilár­dításának alapkérdése a leszerelés. Ha­zánk a szocialista közösség országaival együtt mindent megtesz a fegyverkezési verseny lefékezéséért, a nemzetközi fóru­mokon határozottan fellép a leszerelési in. tézkedéstít előmozdításáért. Ezen az úton döntő fontosságú, hogy mielőbb megegye­zés szülessen a hadászati támadó fegyve­rek korlátozásáról a Szovjetunió^ és az Egyesült Államok között. Európa békéjé­nek és biztonságának megszilárdítását szolgálná, ha a NATO tagállamai a kölcsö­nös biztonság elvének megfelelő, konstruk­tív választ adnának a Varsói Szerződés or­szágainak legutóbbi javaslatára a közép­európai haderők és fegyverzet csökkenté­sével foglalkozó bécsi tárgyalásokon." Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, leszere­lési ülésszakán a küldöttek többsége is rámutatott: életbe vágó, hogy az embe­riséget teljes megsemmisítéssel fenyegető nukleáris és rakétafegyverek korlátozásá­ról mielőbb megállapodások szülessenek, s hogy két világháború hadszínterén — Kö­zép-Európában — csökkenjen a fegyveres erők veszélyes koncentrációja. A szocialista országok igen sok kezde­ményező javaslatot tettek eddig is tárgya­ló partnereiknek. A leszerelés ügyének természetesen százmilliók hívei a tőkésor­szágokban is. Annak ellenére van ez így. hogy a burzsoá propagandagépezet min­den erővel arra törekszik, hogy az állí­tólagos szovjet veszélyről költött kam­pánnyal a leszerelés; a feszültség csökken­tése ellen hangolja a NATO-tagországok lakóit A neutronfegyver elleni tiltakozóu lapokon álló 700 millió aláírás bizonyítja — erőfeszítésük hiábavaló, a nyugati or­szágok polgárai is belátják: fegyverkezési verseny nem biztonságot hanem pusztu­lással fenyegető bizonytalanságot szül, a hadiiparba áramló milliárdok nem pros­peritást teremtenek, de az inflációt a vál­ságot állandósítják. A leszerelési világhét, rendezvényein országszerte nyílván sok szó esik minderről. A IX. kongresszusára ké­szülő magyar békemozgalom aktivistái, előadói ezekre a problémákra, veszélyekre hívják fel a figyelmet. Az elmúlt évtize­dek történelmi tapasztalata bebizonyította: korunkban a békeszerető nemzetközi köz­véleménynek egyre nagyobb a súlya Az emberek békevágyát kifejező felelős szó nem a pusztába kiéit Mfkloe Gábor Jean Francois Derrlan francia külkereskedelmi mi­niszter meghívására hétfőn Párizsba érkezett Bírd Jó­zsef külkereskedelmi mi­niszter. Bíró József csütör­tökön véget érő látogatása során több alkalommal is fSrgyal francia partnerével, valamint a Francia Nemzeti Bank és a Francia Gyárosok Országos Szövetsége vezetői­vel a két ország közötti ke­reskedelmi forgalom bőví­tésének lehetőségeiről. Nemzetközi konténer­tanácskozás Szüret, kékfestőben — Ez a falu már Byen. Megvárja a zeneszót, aztán gyülekszik csak a nép — nyugtatja meg a művelő­dési ház aggódó igazgatóját, a mulatság lelke, Czékus Jó­zsef né. — Ha Panni azt mondja, jönnek a pávások, biztosan itt lesz mindenki. A forrás­kúti Páva-kör tagjai a far­sangi tuskóhúzás, az ara­tóünnep, a szüreti mulat­ság, meg a lakodalmas já­ték főszereplői. Októberi dologidő ide vagy oda, egy vasárnap délutánja min­denkinek van, hogy ne fe­lejtődjenek el a régi szo­kások, hagyományok. Nép­viseletbe öltöznek hát sző­lőérés idején is, felpáritli­i ázzak kosaraikat, csapa­tostul indulnak a szőlőskert­be, hogy próbára tegyék aztán a régi darálót, az öreg prést is, bírják-e még az iramot. Juhász Ignác nyugdíjas té­esztag hagyta még néhány tőkén a fürtöket, hogy a játék azért inni való mus­tot is adjon. „Egészen édes" — ez volt a mustra ered­ménye. Csöppnyi fiúcska ma­gyarázza öccsének, mit tesz a prés: ,Játod, abból folyik a szőlőlé." Ö már nagy tu­dós szüret-ügyben, emlék­szik a tavalyi mulatság­ra. Mire a kóstolóra kerül sor, szépen összegyűlik a forrás­fcüti nép, messze viszi az októberi szél szüreti dala­ik csokrát. Igazán nem kell sokat gondolkodnia a rezesbandának sem, nép­dalkincsünkben bőven talál­ni szőlődalt, szüreti éneket. Fekete Pista bácsi tavalyi borral kenegeti közben a torkokat, nem tartja ezt il­letlenségnek senki. S mire a közös szalonnasütéshez pa­rázzsá lesz a fa, a kultúr­ház nagytermében is felag­gatják a lopnivalót Kis csomagokat, aknával, fillé­res apróságokkal, az esti bá­lon ezeket lophatják majd le a fiatalok a mennyezet alól, hogy aztán önként vállal­ják a bírók kiszabta bírsá­got. Játélv ez is, egy, a szü­rethez kapcsolódó sokfajta móka közül. Forráskúton még él ez a hagyomány; a szüret, kékfestőkben is. A Nemzetközi Közös Kon­ténerhasználati (SZPK) Ta­nács kilenc tagországa teg­nap Szegeden kezdte meg XIII. tanácskozását a MÁV Igazgatóság épületében. A munkában részt vesz a KGST-titkárság képviselője is. Az egyes országok kül­döttségeiben a minisztériumok rein kívül a külkereskede­lem képviselői is jelen van­nak. Többek között megvi­tatják a fuvarozás egyezte­tésének rendjét, a felelősség és a költségek viselésének módját, kidolgozzák az or­szágok között konténerfor­galom optimális rendszerét. Nagy jelentőségű a kombi­nált vasúti-vízi, valamint a közúti és a vízi konténer­fuvarozás szabályainak el­készítése is. Az igazgatóság tanácster­mében Juhász Miklós, a MÁV kereskedelmi igazga­tója köszöntötte a megje­lenteket, majd Lovász Lázár, a MÁV Szegedi Igazgatóság vezetője üdvözölte a tanács­kozás résztvevőit: — Megtiszteltetés szá­munkra. hogy ennek a ta­nácskozásnak Szeged város adhat otthont, éppen az a város, amelyik alig néhány hónapja — 1978. július 1-től — kapcsolódott be az SZPK forgalmába. Azóta Szege­den az SZPK-forgalomha feladott konténerek szá­ma megközelíti az 500 da­rabot. A MÁV a szegedi Ti­sza-pályaudvaron konténer­terminál létrehozását ter­vezi. Az előrejelzések sze­rint 1990-ig az összes export ténerhasználati Tanács dél­és import szállítási telje- utántól szekcióüléseken foly­közlekedési sítmények megkétszereződ- tatta munkáját szakembe- nek, a tranzitforgalom pe- G. J. dig mintegy két és f&szereí sére nő. Ezzel a nemzetkő­zi szállításoknak magyar közlekedésen belüli 50 szá­zalékos részaránya csaknem 60 százalékra emelkedik. A Nemzetközi Közös KonJ végh László felvétele Sanegl — kekitstoben Utazik a kosár Az ötvenféle változatban A szövetkezet alkotó pályá­font, különböző rendeltetésű zatot hirdetett egy-egy ősi tiszaalpári kosarak a világ vesszőfonási forma megújí­minden tájára eljutnak. A tására. Ennek eredményeként kézműves termékekből évente változatos alakú, fonatú be­120 ezer készül, de jóval több vásárlókosarakat szállítanak is elkelne — csakhogy keve- többek között Franciaország­sen foglalkoznak ezzel ames- ba, Svájcba, Svédországba és -bércessel* Angliába. Kongresszusra készülnek a hazánkban éiő szlovákok November 11-én összeül a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VI. kongresszusa; a kong­resszus előkészítéseként a Szövetség országos választ­mánya hétfőn a Fészek Klubban tartott ülésén meg­vitatta a küldöttválasztó gyűlések tapasztalatait. Amint Dankó János, a kong­resszus-előkészítő bizottság elnöke elmondta: a hazai szlovák nemzetiségű lakos­ság képviseletében mintegy nyolcezren vették részt a tizenegy megye 74 helységé­ben tartott küldöttválasztó gyűlésen, összesen 143 kong­resszusi küldöttet válasz­tottak. Üdültetés, turizmus Nemzetközi megbeszélés Budapesten A szervezett kedvezményes nek és turizmusának fej­lesztéséről tárgyal Budapes­ten — a IX. Szakszervezeti Világkongresszuson hozott határozatok alapján — a Szakszervezeti Világszövet­ség nemzetközi szociáltu­risztikai bizottsága (CSITSL), amely hétfőn kezdte meg kétnapos ülését a SZOT székházában. Gás­pár Sándor, az SZVSZ elnö­ke, a SZOT főtitkára nyitot­dolgozók lyen a bizottság húsz tag­üdültetésé- szervezetének delegációja, illetve küldötte és több uta­zási szervezet megfigyelője vesz részt. A kétnapos ülésen meg­tárgyalják az idege ga­lomban dolgozók oktat'sá­nak és továbbképzé-ének. a bizottság nemzetközi kap­csolatainak helyzetét és a fejlesztés feladatait. A leg­fontosabb tennivalókat ajánlásokban foglalják ösz­ta meg a tanácskozást, amc- tze. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents