Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

tl Vasárnan, 1978. október 22; Életképek Szenvedés keményítette, két szögletes arc. Egy fejkendős aszszonyé és egy fekete kalapos férfié. Mögöttük két darutollas csendőr. A háttérben pöttyes ruhás, csámpás kis lányalak. Esetlenül áll a fal tövében, és értetlen-könnyesen néz távolodó szülei után: odavisz útjuk, ahonnan nincs visszatérés: Virágh Gizella Kónya Károlyné szüleit kivégezték. Az emlékezet dédelgette pillanatot az ecset, a festék és a tus hívta elő, most. sok évtized után. s tette láthatóvá mások számára is. S nemcsak a tényt, hanem a halálba menő anya és apa fájdalmát, a kislány magára maradását. A kép címe: Ilyen volt gyermekkorom 1919-ben. De a Móra Ferenc öregek napközi Otthonának lakói a megörökítette a jelent ís. Derűt sugárzó rajzára azt írta: Ilyen vidám az öregségem. Nváron történt a csoda. A kapát-kaszát. söprűt, sőt tollat fogni már képtelen ujjak közé ceruza. ecset és filctoll simult. Mint ho'.mi kisiskolás kezeknek, először az ábrázolás szerszámait a vakító papírt kellett megszokniuk. Aztán ezek a varázseszközök megmozgatták a már szunnyadó idegpályákat is. Emlékek bukkantak föl a messzi mélyből, s ha még nem tudott, vagy már elfelejtett megtanult látni a Szem. Kicsoda, micsoda bűvös erő adott értelmet az egyhangúság függönye mögé bújt idős embereknek? Csupán egy ötlet. Jó pedagógiai érzékre, lélektani tudásra valló ötlet Tarnai Lászlóné, a petöfitelepi szociális otthon és öregek napközi otthonainak igazgatója — akit pártával ékesített ifjú lányként láthatott a napközi egyik idős lakója —, felrázta koros gondozottait Mindenesetre bátorság is kellett ahhoz, hogy rajz- és kézimunka-pályázatot hirdessen az efféle „mulatságokhoz" nem szokott, megfáradt betegeskedő férfiak, asszonyok részéra. S a vállalkozás nem ítéltetett kudarcra! Hogy mennyire nem. azt nem esupán a több tucatnyi rajz. festmény ás szekrényre való kézimunka jelzi. Aki elfogadja a feladatot, tervezget és vállalja a tettet is. az életigenlő gondolatokkal van elfoglalva. A depresszió, a bezárkózás helyett ezt is nyújtotta az ötlet az öregeknek. Az örömteli készülődést, az alkotás örömét, majd az eseményszámba menő díjkiosztás kellemes izgalmát, ünnepélyességét. Az élmények, emlékek leülepedettnek hitt kútjába mégis friss csöppek hulltak. .. * Nézem S. M.-né rajzait. Mindegyik csupa mozgalmasság, ötletei gyermekkori élményekből láplálKoznak, mint a húsvéti emlék is. Ahogy a falubeli fiatalemberek meglocsolták a lányokat, azt a képet nem radírozta ki s<*ha az idő. A mozdulatot, a lendület erejét velünk is láttatja a kéz. A kéz, amely béna... S. M.-né 18 éve csak emlékként őrzi a mozgás gyönyörűségét. A betegség fékezte mozdulatparány azonban mi mindenre képes! A szekrény egyik polca tele van az általa tervezett mintákkal, hímzésekkel, subaszönyegekkel. gobelinnel. „Odahaza őrzök egy fél zsák rajzot, csak hát nem hozathatom mind ide" — mondja. „Pedig jó lenne nézegetni, hiszen újakra már nem futja az erőmből, nehéz rajzolni így fekve." Büszkén mutogatja hát a szociális otthonban készült kézimunkatervek egész seregét. Sz. A.-né nem tekint vissza Ilyen „művész" múltra. Szinte szégyenlős mosollyal nyugtázza az oklevélért kaoott gratulációt. „Utoljára az iskolában rajzoltam, az pedig igen régen volt" Mentegetőzik, hogy alakokat nem is tud rajzolni, ezért aztán hiába keressük a képein. Az otthonban megrendezett kiállításon pedig sok csodáló'a akadt a betegfolyosót ábrázoló rajzának. „Két éve. és még a nyáron is, ki sem tudtam mozdulni az ágvból az ízületeim ide láncoltak. Hát, amit az aitónvfláson át láttam, azt a terítővel letakart kis ládát a széket azt örökítettem meg." A rajzokról 6 is már csak mesél, Inkább kézimunkázá ssat hímzéssel, gobelinkészítéssel múlatja az időt Dr. B. M. számára is beszűkült a világ. A betegszoba ajtaja és ablaka az egyetlen rés, amelyen kitekinthet. Maga is hihetetlennek tartja, hogy amikor az ujjai nem akartak engedelmeskedni a betűvetésre, nem mondtak ellent a rajzolásnak. JHátra tekintek innen a párnáról, s ezt a fát. a kis háztetőt fényképezi le a szemeim, lám, erre képes a kéz is. Sose hittem volna.. Sok-sok gyerekkori emléket a harmincas évek gramafonos nosztalgiáját vetítették még papírra ezek az idős emberek. De a régmúlt eseményein kívül tükröződik csendéleteikből a szépség utáni kialudhatatlan vágy, s foglalkoztatja őket a jelen; mai vágyaik és örömeik ls. JÓ, hogy van, aki kérdezi őket. S jó. hogy nemcsak szavakkal tudnak válaszolni. Képeik nem is művészetüket dicsérik; ennél is többet adnak: az élet gazdagságát és értelmét hirdetik. CHIKÁN ÁGNES iv.iw.v^.vIv.v.Xwv.vix'^^^^^í Nehéz rajzolni ágyban fenve Atván maradtam A dorozsmai szélmalom Őszinteség A levelet a panaszos ügyek rovatának címezték. A feladó húsz oldalon keresztül ócsárolta a tűzrendészeti árukat gyártó vállalat hiányosságait. A fegyelem egyenlő volt a nullával; a bürokrácia, a kritika elnyomása, a szemfényvesztés, a közös tulajdon rongálása, a sógorság-komaság, a közömbösség végképp elburjánzott a gyárkapun belüL Ha hinni lehet a levél írójának, a vállalatvezetés elnézően kezelte az igazolatlan hiányzásokat, az italozást, a pazarlást; a naplopókat, a talpnyalókat viszont atyáskodva babusgatta. Mielőtt még odafutottam volna, eldöntöttem, meghívom a levél íróját a szerkesztőségbe A levélíró tekintélyt parancsoló egyéniség volt Olyan alaposan fe :észült panasza minden tételének bizonyítására, mintha ez lenne a doktori disszertációja. Az asztalon papírokat. dossziékat, kimutatásokat rakott szét. Egy óra sem telt el, és a látogatóm meggyőzött: a vállalati visszáságokat feltétlenül meg kell írni. nímzett korsók Somogyi Kárulyne feivetelel — Mondja csak. kérem — szóltam a levélíróhoz —. ön szerint mi az alapvető oka ezeknek a vállalati bajoknak? — Az igazgató! — Maga milyen beosztásban dolgozik? — Én vagyok az igazgatói — Hogy mondta? — Igen. ennek a vállalatnak én vagyok az igazgatója. Remélem, most már a vállalat hiányosságaival, baklövéseivel kapcsolatos megjegyzéseimet kétségek nélkül elfogadja? — Abban biztos lehet, hogy a cikket megírom. Csak az a borzasztó, hogy mindezeket maga csinálta! — Tehát a szavát adja. hogy meglesz a cikk?... Remek! ...Akkor egészen őszinte Leszek ... Teljesen világos. a cikk megjelenése után engem Leváltanak. & akkor kezdik törni a fejüket, hová nevezzenek ki Tudja, a kerületünkben a káderutánpótlással bajok vannak... és éppen a jövő hónapban megy nyugdíjba a sörgyár igazgatója. Magától értetődik, hogy engem küldenek a helyére. A sörgyártás, tudja, jóval csendesebb munka. Nem olyan rázós, mint ez az ezernyi robbanásveszéllyel járó tűzrendészet! JURU PROKOPENKO Öt éven belül Nincs szegényebb, mint egy egyetemista tanév elején. ösztöndíjai majd akkor lát, ha a számítógép megemésztette a szociális adataii, és eldöntötte, mennyi jár. Kisegítő mezőgazdasági munkára sem pénzért megy, a munka öröme hajtja. Egyetemista és egyetemistáné ólálkodik a közért előtt, hümmögetnek, mennyi pénze lehet a putnoki halottlátónak. Uzsorás nincs már a mai világban. Van viszont bizományi áruhíz. összecsomagol hát egyetemistáné sosem használt, ajándék télikabátot, halomnyi blúzt, más méretére szabott nadrágkosztümöt. irány a milói Vénusz. Egyetemista, akiben nem teng túl a gyakorlati érzék, odahaza géppapírról és golyóstollbetétről ábrándozik. Aztán elszalad vele a 16. már a fellegekben jár. azt képzeli, a télikabát árából még Az ész trónfosztását is megveheti, amiből ösztöndíjosztásra egyetlen darab sem marad a könyvesboltban. Dúl-fúl egyetemistáné, mikor hazaér, szórja a nadrágkosztümöt, blúzokat a szemétre. Egyedül a télikabát maradi ott. az üzletben pár hónapja még ezerötszáz forintot ért, most négyszáznegyvenre becsülték. Abból is csak kétszázat fizettek ki. a többit majd akkor, ha elkel a kabát. — Végre egy szocialista vállalat. amelyik nyilvánvaló nyereségnél dolgozik — csitítja a férj. akiben több érzék van a magasabbrendű érdekek iránt. — Nem olyan biztos — háborog a feleség. — Hosszú sor állt a becsüs előtt. Két ujjal undorodva piszkálta a ruhákat, mintha tetvesek lennének. És ahogy beszélnek az emberrel: mintha úgy lopná, amit odavisz! — Biztos akad olyan is. Mért lenne udvarias a becsüs, nem az a szakmája. — Jött egy pasas, sziával köszönt a becsüsnőnek, soron kívül előrehívták. A.gyonviselt. nem is épp tiszta cuccokat hozott. Mind átvették, készpénzért. Nekem a kétszáz előlegért is könyörögnöm kellett. — Nem a dzsungelben vagyunk, valaki csak szabályozza ezt a bizományosán — véli az egyetemista, és tanulmányozni kezdi a Bizományi szerződés feltételei című írásművet a megbízólevél hátoldalán. „A BÁV kizárólagos joggal dönt abban a kérdésben, hogy folyósít-e előleget, és mennyit a megbízó által beadott tA'gy után" — így a hetedik feltétel. — Végy be egy dilibogyót, aszszony. és nyugodj meg: senki nem követett el jogsérelmet a terhedre — nyugtatja nejét, és tovább olvas. Először a refrénszerü mondatvégződések tűnnek a szemébe: ha meg nem tartja a BAV kikötéseit, „mindennemű kár és hátrány a,, megbízót terheli". Megtudja, ja négyszáznegyven forint még nem biztos, hogy végleges ár. Ha a BÁV-nak kedve szottyan, ellenőrző becsléssel akár holnap, harminc nap elteltével pedig minden további nélkül leszállíthatja a kabát árát, amennyire akarja. Erről ajánlott levélben értesíti a megbízói. Ha annak nem tetszik, három napon belül hazacipelheti a kabátot, miután visszafizette az előleget és „törvényes kamatát". Ha a megbízó netán nincs otthon egy hétig, hogy nyugtázza az árleszállítást közlő ajánlott levelet, a BÁV ezt beleegyezésnek veszi. A kabátot a B4.V vissza is adhatja. ha neki úgy tetszik. Ha egyetemistáné nem megy vissza a felmondási időn belül a kabátért, akkor ..a megbízó veszélyére és költségére 5 százalék tárolási díj felszámolása mellett" tárolják tovább. — Mit jelent az, hogy a megbtzó veszélyére? — tűnődik az egyetemista. — Olyasvalami, mint a pápai átok, bárki büntetlenül ellophatja? De azért a kezelési költséget fizetni kell. függetlenül attól, hogy a visszautasított kabát már it&m, a bizományira. hanem a gazdájára veszélyes? — A legjobbat még nem is láttad — mondja egyetemistáné nevetgélve, hisz mást úgyse tehet. — Azt nézd meg, mikor akarnak fizetni érte! — „A bolt az átvételi árat. az azt terhelő levonások után. az eladást követő második munkanaptól számítva, de öt éven belül személyesen a megbízónak kifizeti." — A törvényes kamat nélkül... — Nem baj — legyint rezignáltán az egyetemista — ha őt év múlva megkapjuk a kabátod árát. majd veszünk rajta egy doboz cigarettát. TANÁCS ISTVÁN V t