Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

2 Szombat, 1978. október 21. család Népművészet a lakásban A szépség „iskolája" adottságokkal rendelkezik. Ezt mérjük fel elsősorban. Vegyük elő a centimétert és nézzük meg, hol f elesleges a vastagság és hol kell erősíteni magunkat., Leggyakoribb probléma a vastag alsótest és a viszonylag gyenge felső, ami kis, fejletlen mellel párosulhat. Az ls baj, ha keskenyek, beesettek a vállak. Sok problémát okoz a vaskos láb, viszont az sem szép, ha túl vékonyak a végtagok. Mindezeken lehet segíteni, bár nem könnyű dolog, mert az első kisebb eredmények féléves munka után kezdenek mutatkozni. A soványság orvossága az izomképzés. Ha vékony a karunk, lábunk, izmossítsuk meg (ugrálókötél, kerékpár> pedálos hajtók stb.) Ha fejletlen a mell, végezzünk mellizomerősítő gyakorlatokat. így tágul a mellbőség (expander, evezőpad). A Jő alakhoz tartozik még a helyes testtartás és a mozgás harmóniája. Bármilyen szép valaki, szépsége csak akkor érvényesül, ha kellemes hatású járással párosul. Tehát erre ls nagy gondot kell fordítani. A szépség fogalmához tartozik még a mindenkori tisztaság, ápoltság, a jó modor, derűs kedély is. Csaba Éva Ha közelebbről megvizsgáljuk, mit ls tartunk értekesnek a népi eredetű tárgyakban, arra is fény derül, hogyan, hová helyezzük el környezetünkben. Hová tegyük a korsót és a tarisznyát, a hímzett blúzt és a tulipános ládát. A népművészeti tárgy olyan megjelölés, amely csak alig egy évszázados. Azelőtt nem elnevezték — használták a kézműves ' módszerrel, vagy kisipari sokszorosítássá] előállított tárgvakat. Amikor a polgáriasodás. a városiasodás, az ipari termékek kezdték kiszorítani a kismesterek remekeit, akkor figyelt fel az emberiség elvesztésük lehetőségére. Mi Magvarországon csak a felszabadulás utáni években jutottunk el erre a fokra; Angliában, az északi államokban kellett a népművészetet először „megvédeni". (így keletkezett az első falumúzeum, a névadó „skanzen", Stockholmban.) A népi tárgyak a legritkább esetben készültek azzal a céllal, hogy csupán szépek legyenek. A használat volt mindig az elsődleges cél: a korsóban vizet hordtak, a tarisznyában kenyeret, az ingben Jártak, s a tulipános láda volt a szekrény. A mindig oly gazdag néni díszítőkedv rakott, égetett, festett, karcolt díszt a korsóra, színezte a tarisznya szövését, hímezte vidámmá az ingujiat, festette virágosra a ládát (amelyre még a tulajdonos neve is rákerült, különösen, ha hozományt tartó láda volt). A környezetünkben található népi tárgyak azonban igen gyakran nem eredeti céljukat szolgálják. A korsókban nem vizet viszünk — folyik a csapból —, hanem legfeljebb virágot tartunk, de még inkább önálló díszként „használjuk". A tarisznya is hamarosan falidisz lesz. ha megkopik, s kilyukad. A tolipános ládából ülőke vagy ágyneműtartó lesz, vagy csak egyszerűen szép, megbecsült darab. A kézműves mesterek munkáinak ugyanis volt egy értékes sajátja: az egyediség. Több „egyforma" tárgv készítése esetén is az egyesnek a többitől különböző — éppen mert kézi munkával alkotott — esetlegessége. Ez a tartalma ma hangulatuknak, régiségük, egy általunk már meg néniéit, de mindenképpen megbecsült korról való híradás, az értékük. A dísz, amely nem anyagidegen, külső, hanem a fától, cseréptől függő, azzal harmóniát alkotó, együtt lélegző széoségráadás, ma számunkra hangulati értékké válik, tisztelgést, áhítatott varázsol elő a régi mesterek kezemunkája iránt. Ezek a tulajdonságok, amelyek a tárgyat nem mint használati eszközt, hanem mint hangulati értéket becsültetik meg velünk, meghatározzák szerepét is: a kor-, sónak, ha nem vizet tartunk benne, akkor a szobában a helye, úgv, mint a tarisznyának, a falon. A rokka nem fonalkészítő többé, hanem dísztárgy. A lószerszám se a napi munka kelléke, hanem fali díszítmény. Vannak, akik sok és sokféle tárgyat szeretnek maguk körül felhalmozni; népi tárgyak esetében ezt azonban különösen meg kell gondolniok: a sok, különféle tárgy nem hagy egymásnak légteret. És nem segíti, inkább bénftja a szemlélődést. Ha sok a tárgy körülöttünk, nagyon megfontolt rendszerezésre van szükség. A sok csupor glédába állítva a polcon: remek Néhány régi üvegtárgy, mint a modern szoba dísze Korunk szépségideáljának eredete az antik görögök koráig nyúlik vissza. A görögök a test szépségét tekintették elsődlegesnek, ennek érdekében alakították ki a testedzési és testápolási rendszerüket. Művészeti alkotásaik is ezt a felfogást tükrözik. A történelem folyamán azonban mind jobban háttérbe szorult a test szépsége, ennek helyébe a ruházkodási kultúra lépett Napjainkban újra elkezdődött egy folyamat, mely a testkultúrát, a testi szépséget/ helyezi előtérbe. Először is tudnunk kell, milyen is a szép nő! Vegyük sorra azokat a tulajdonságokat, amelyek öszszességében meghatározói a női szépségnek. Régebben azt mondták, hogy szép az, aki szépnek született. Ezt azonban manapság bátran megcáfolhatjuk. Kaphatunk ugyan a sors kesyéből nagyon jó adottságokat, de ezek mltsem érnek, ha azután elhanyagoljuk magunkat. nem fordítunk kellő figyelmet testünk, bőrünk karbantartására, ápolására. Közelebb áll az igazsághoz, hogy az a szép nő, aki szép iakar lenni, és ennek érdekében meg is tesz minAz arc, ezen belül a szem, a száj elsődleges szerepet kap az emberi kapcsolatok létrejöttében. Nem is lehet vitás, hogy ennek gondozása legfontosabb feladatunk. Az első teendő tehát az arcbőr állandó, szükségszerű ápolása. A gondozatlan arcbőr taszít, az ápolt pedig vónz. Manapság mindenki elérheti, hogy szakszerű kezelésekkel, megfelelő kozmetikumokkal arcbőrét széppé varázsolja. Ezután foglalkozzunk a hajápolással és a megfelelő frizura kiválasztásával. így például a magas homlokúak írufrut, akinek alacsony a homloka, oldalra vagy hátrafelé fésült frizurát válasszanak. A halszínt is ajánlatos az arcbőr színéhez választani. Világos bőrűek vörös vagy szökés árnyalatai válasszanak, a kreol bőrhöz a természetes bnrnA vágy fekete haj illik. A másik fontos kérdés a testrészek arányossága. Természetesen a testmagasságon es a végtagok hosszán nem tudunk változtatni, de az annyiszor emlegetett következetességgel és kitartassal döntő változásokat érhetünk el a formák alakításában. Ez pedig nem lebecsülendő dolos. Nem kevesebbről van szó. minthogy beavatkozhatunk testünk arányainak kialakításába. Ez Viszont már majd- KISFIÚKNAK - KISLÁNYOKNAK, l. A könnyű .sCkabát nélnem egyenlő a jó alak el- külü. hetetlen a kirándulás aknái. Kényelmes szabással készült, zré?ável ugyanis a formák Sövonálú vftlepcrgetfl esdzubbony. B03é«e bejűzött zsinórral , ,, .ji<,. "rtabAJyozh-tó. - 2. A farmer a szabad Idő öltözködésben Jelenszepseget az aranyok a c. belye, í0gi„l •). ü.'szerű térdnadrágos változatot mutatunk Mindenki más és más alap- Itt be, kenguruzsebea lezser felső résszel. Már azt hittem, hogy a játékos szókettőzéssel keletkezett első csecsemőnyelvi szavak (mint baba, mama. papa. bibi, csecse, pápá) közül kiveszett a dádá, a verésre utaló kifejezés. De mégsem! A Tipegőben, a rádió haszncs gyermeknevelési műsorában panaszkodott egy édesanya, hogy 16 hóA könyvtárszobát néhány régi szőttes varázsolja barátságossá látvány. Ugyanennyi elszórva a lakásban ide is, oda is: összevisszaság, s még a sokféleség egyidejű felfedezését is gátolja. És még valamit: a legszebb, a legszentebb dísztárgy, legyen az akár a legegyszerűbb, amelyik felidézi egy dédanya vagy nagyapa kezenyomát, amelyik összeköt igazán az előttünk élőkkel. Torday Aliz napos kisfia még csak három szót tud. S bizony ezek egyike a dádá volt. A gyermekorvosi rendelőben ültem a minap csemetémmel, s volt ott egy tipegő apróság, aki minduntalan a szomszédos gyerek kocsijához lépkedett, tologatta. A mama egy ideig tűrte, aztán rászólt: nem szabad! Dádá lesz! S a legközelebbi alkalommal jól a popsijára csapkodott. Nem tudom, értette-e a kicsi a figyelmeztetést. Ám azt biztosan nem értette, hogy akit legjobban szeret, az édesanyja, miért okoz neki fájdalmat. Előttem van egy kép: egy apróságot csépel az anyja, a kicsi sír, s kinél találhatna védelmet ... a verés elől anyjához bújik. Mit is írt erről József Attila levegőt! cimű versében: Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, mint apró gyermeket. A. L. A káposzta savanyítása A zöldség és főzelékfélék savanyítás os tartósítása a konzerválás egyik légrégibb és egyben legismertebb módszere. A kiskerttulajdonosofaiak ls érdemes az őszi időszakban fel nem hasznait, vagy el nem adott termés egy részét a téli hónapokra átmenteni. A káposzta savanyításával például jelentős C-vitamin biztosítható télen is. Csupán száz grammnyi káposztában már 50—55 milligramm C-vitamin található. Ezen kívül a káposzta B-vitamint is tartalmaz. A savanyítása természetes tejsavas erjesztéssel történhet, s nem kíván különösebb szakértelmet. A feldolgozásra szánt káposztát még a fagyok beállta előtt, lehetőleg száraz időben kell begyűjteni. Törekedjünk arra. hogy teljesen beérett, fehér, kemény és tömött fejű legyen a leszedett káposzta. A káposzta torzsáját régebben eltávolították. ÜJabb vizsgálatok szerint azonban a torzsa, valamint a vastag levélér tartalmazza a legtöbb C-vitamint és cukrot. Ezért a torzsát a káposztafejben hagyhatjuk, legfeljebb éles késsel szurkáljuk körbe. A szurkálással elérjük, hogy szálasabb lesz a káposzta, s ugyanakkor biztosítjuk a jobb diffúziót. Ezután 1-2 milliméteres szeletekre vágjuk a káposztát, úgy, hogy a- káposztafej hossztengelyével párhuzamos szeleteket kapjunk. A szeletelt káposztát aztán a savanyítóedénybe tesszük. Ez lehet fából készült hordó, vagy kád, esetleg zománcos edény. A legfőbb szempont az, hogy az erjedés alatt a levegővel érintkező felület minél kisebb legyen. A gondosan kitisztított edényekbe először vékony sóréteget szórjunk, majd aztán a szeletelt káposzta következzék. A káposztát és a sót rétegesen rakjuk. Hogy mennyi só kell, azt mindig a savanyítandó káposzta súlya határozza meg. Általában az adagolandó őrölt só a savanyítandó káposzta súlyához viszonyítva 3 százaléknyi lehet. Ez a sókoncentráció elegendő ahhoz, hogy káros mikroorganizmusok ne szaporodjanak el. A sózáskor már fűszereket Js rakjunk a savanyítandó káposzta közé. Ilyenek: piros csöves erőspaprika, fekete bors, kapor, kömény, mag, koriander, babérlevél, alma- vagy birsszelet, eseti leg sárgarépa. Ezeket a fűszereket is egyenletesen ré-« tegezve helyezzük az edénybe Az erjesztés során az a legfontosabb, hogy sikerüljön a levegőt az edényből teljesen kizárni. Ezt döngöléssel. vagy nyomtatással érhetjük el. Addig tömítsünk, ameddig a káposzta sejtnedve el nem lepi a szeleteket. Az erjedés hatására meginduló és felfelé törekvő gázok nyomását is ellensúlyozni kell. Ezért a legfelső réteg káposztára hézagosan deszkalapokat, ezekre pedig tisztára mosott köveket helyezzünk. A kő súlya a káposzta súlyának 15—20 százaléka legyen- Egyszerűbb a helyzet a savanyító hordóknál, mert a nyomtatást csavarnyomóval végezhetjük el. Legjobb az erjedéshez a 15—20 Ce'sius-fok hőmérséklet. Általában ilyenkor hatnyolc hét az erledési idő. Az erjedés befeieződáse után a kész savanyúkáposztát plusz 5 Celsius-fok körüli hőmérsékleten célszerű tárolni Szalay Csilla