Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

Szerda, 1978. október 18. 5 Mamák és gondok Az elszigetelődés ellen „Nehéz ma nőnek lenni" — mondogatják, nem panasz­képpen, az asszonypk. S nem is a fiatalabbak, hanem ép­pen a nagymamakorba érők, akik szintén nem leányálom­ba illő körülmények között nevelték föl gyerekeiket, ben­nünket. Gsupa ellentmondás a mai asszonysors. Az emberhez méltó, teljes értékű élet fel­tételei adottak: a tanulás, a munka — a hivatásszeretet­tel űzött munka — reális lehetőség a nők számára is. De nem kevésbé hajtja őket az anyaság szépséges feladata evem, mint korábban. Telhe­tetlen a mai asszonynép: mindent akar. De győzi-e? Győznie kell, és képes is erre. Nem azért, mert vala­miféle bűvös forrás állandó­an táplálja energiáit. A tár­sadalmi segítség az, amely néljíül nem tud úrrá lenni megszaporodott gondjain. Sok idegen ország asszonyai szá­mára mesébe illő ajándék nálunk a gyermekgondozási segély. Pedig nagyon Is élő valóság. Erényeivel és ere­deti szándékaitól némileg eltérítő gyengéivel együtt Hogy milyen testet-lelket kibérelő állapot kismamának lenni, az tudja jól, akinek gyereke van. Az első hóna­pokban. az első egy-két év­ben biztos, hogy nemigen enged magához közel fér­kőzni másféle gondolatokat, tetteket, legfeljebb csak mód­jával. Végső soron a gyerek ápolása, harmonikus fejlődé­se a cél. De tény az is, hogy nagy ára van ennek, ha a gazdálkodás észjárásával gon­dolkodunk. A munkahelynek hiányzik az anyává vált, jó felkészültségű szövőnő, a ta­nár, az orvos. Helyettesítésük vagy jól megoldható vagy sem. S az is kár. ha egv­három éven át felé sem néz munkahelyének a csak a gyerekével elfoglalt szakem­ber. Az új technológiáról, új intézkedésekről nem szerez tudomást, visszatérve pedig alig tud megküzdeni a föl­halmozódott újdonságokkal. De elzáródik a lakást és a szűkebb, a tágabb környeze­tet összekötő csatorna is, nem­egyszer megbénul az embe­rek közötti mozgás, a kap­csolatteremtés képessége is. Nem jó ez az elsz'getelődés sem az anyának, sem a nagy közösségnek, talán a gyerek­nek sem. Az országos fölmérés része­ként Szentesen. Csongrádon és Mindszenten végzett tájé­kozódás is hasonló tanulsá­gokkal szolgált. Szentesen ugyan a megkérdezett 204 otthon maradt édesanya kö­zül 172 rendszeresen vagy alkalmanként kapcsolatban van munkahelyével Arra azonban nem futja sem az idejükből, sem az erejükből, hogy a társadalmi és tömeg­szervezetek rendezvényein jelen legyenek. Csaknem százan el is zárkóznak et­től. A gyerek, a háztartás A filmszalag bűvöletében „A technikai dolgok min­dig vonzottak, a számomra új, ismeretlen iránt mindig érdeklődtem. Lefényképez­tem valakit vagy valamit és előhívattam. Először ez a tudomány is elég volt, ké­sőbb nem elégedtem meg ennyivel. Hívótankot, nagyí­tót vettem, és magam kezd­tem kidolgozni a saját mun­kámat, az első fázistól az utolsóig mindept magam csi­náltam ... Túravezető tanfo­lyamra jártam, a kirándulá­sokon figyeltem fel a fel­húzható, zúgó filmfelvevőre. Láttam, hogy amíg én egy­egy pillanatot örökítek meg, a filmfelvevővel egész ese­ménysort lehet felvenni. Is­mét felülkerekedett a tech­nikai érd—iődésem... Elő­ször családi filmeket készí­tettem, a tandíjat megfizet­tem. Elég sok filmet elron­tottam, amíg nem ismertem meg teljesen a gépet és a módszert, ahogyan filmet kell készíteni. Amatőrfilmes tanfolyam indult a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban és erre jelentkeztem." Balogh Ferenc vallomása többé-kevésbé tipikus. Nem is akkor lettem biztos eb­ben, amikor a piros fedelű füzetben elolvastam írását: Hogyan lettem amatőrfil­mes? Inkább amikor a mű­velődési központ egyik ala­csony, emeleti termében a hosszú asztal körül ülő. kü­lönböző korú. de azonos bű­völetben élő emberekkel be­széltem. Tizenöt évvel ezelőtt kez­dődött. Megfelelő helyiség és technikai felszerelés nélkül. Teltek az évek: esztétikai, technikai kérdésekről tartot­tak előadásokat — és termé­szetesen vetítettek. Saját filmjeiket. (Évente átlagosan 20—25-öt készít a harminc­tagú közösség.) Az olajosok életéről, a kukoricanemesí­tésről, a szegedi régi mester­ségekről és még sok másról. Film készül a művelődési központ ifjúsági klubjáról, kiállításairól. Aki különösen gazdag ötletekben, animáci­ós filmet forgathat. Doku­mentum-, játékfilmes is akad. Sőt olyan is. aki hu­moros alkotásokat készít. Dolgoztak, dolgoznak a tévé körzeti stúdiójának is. Kap­csolatot tartanak a neves pécsi Ixilon stúdióval. a győriekkel, a hajdúböször­ményiekkel. És — a Balázs Béla Stúdióval, melynek tag­jai évente több alkalommal is vetítést rendeznek a klub számára. Tavaly a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyával közösen hirdettek pá­lyázatot, s az elsődíias Kiss Károly Kalit című filmiével idén a Bakuban megrende­zett Unica nemzetközi ama­tőrfilm-fesztiválon bronz­érmet nyert. S még néhány széo siker: ezüstdíi az Allos nemzetközi fesztiválon, nagydíj és harmadik díi az országos egészségügyi fesz­tiválon. Az említett piros füzet — az amatőrfilm klub mód­szertani kiadványa. Érdemes még idézni belőle néhány sort: „Nincs az a hivatásos filmes, aki az én foglalko­zásomat, az én környezete­met, barátaimat, városomat, Tiszámat nálam jobban is­merné és élvezné. Azok a gondolatok szüljenek filmet, amelyek minket érdekelnek, feszítenek." D. L. valóban igényli az anya ott­honi jelenlétét, némi magya­rázat lehet ez az elzárkó­zásra. De a szabad idő — ha marad ilyen — kihasználása már igényesség kérdése. Mindössze húszan vesznek részt iskolai továbbképzés­ben, a legtöbben kézimunká­zással töltik el a szabad órá­kat Ugyanakkor igaz az is: a továbbtanulás szándéka jó­val több asszonyban él, csak­nem 30 százalékuk foglalko­zik a gondolattal. A megkér­dezett anyák fele pedig szí­vesen hallgatna a gyermek­neveléssel, az ápolással kap­csolatos előadásokat, eljárna szabás-varrás tanfolyamra. Ugyanakkor Mindszenten, amikor a népfront javasla­tára ötféle szakmunkás vizs­gára fölkészítő tanfolyamot indítottak, a gyes-en levő mamák közül senki nem je­lentkezett. Ide nem mentek el. De elmentek a fővédőnő által szervezett kismama­klubba, a szentesiek a szülők akadémiájára, s Csongrádon, Kisteleken, Derekegyházán is működik sikeres kismama­klub. Szegednek követni kel­lene a jó példát: töri is ezen a fejét a népfront nőbizott­sága. Nehéz persze okosnak len­ni. Annyi bizonyos: egyetlen intézmény, társadalmi és tö­megszervezet nem képes föl­oldani ezeket az ellentmon­dásokat. De sokat tehetnek a munkahelyek saját dolgo­zóikért. Lennének édesanyák, akik anyagi gondjaik vagy éppen az idegőrlő elszigete­lődés miatt szívesen szakíta­nák meg a gyes-t. Meg kel­lene adni ennek a lehetősé­gét. De tudni kell: első a gyerek. Az ő elhelyezéséről gondoskodjék a vállalat. Aki pedig elszánja magát, hogv három évig még „összenő" csemetéjével, azt vallja ad­dig is saját családtagjának a munkahely. De a rokoni érzés, a vonzódás csak' akkor lesz kölcsönös, ha a gyereket is befogadja. Magyarán: ha a mamát elvárják, hívják a gyerekét is. S ez érvényes a társadalmi szervezetek kez­deményezéseire is: bármilyen előadásra, rendezvényre invi­tálják a kismamát, tartsák szem előtt: cselekedeteinek rugója az anyai érzés és a felelősség. Ha ezen a kettőn nem esik csorba — tudja, gyermeke jó kezekben van. jól érzi magát —, szívesen adja át magát a tájékozódás­nak, a tanulásnak, akár a ki­kapcsolódó szórkozásnak is. A szegedi, oly régen vajúdó kismama klub akkor szüle­tik meg, és akkor lesz élet­képes, ha kisgyerekek klub­jává is válik. Chikán Ágnes Filmsikerek A Pannón'a An'máclósfilm Stúdió újabb nemzetközi si­ker -ket ért el rövidfilmjei­vel. A barcelonai nemzetközi filmfesztiválon harmadik dí­jat nyert Kovács István „Vál­tozó idők" című animációs filmje. Az ezzel csaknem egy időben rendezett thessza­loniki filmfesztiválon kettős magyar siker született: Var­sányi Ferenc „Irka-firka" című filmje kitüntető okle­velet kapott, a Pannónia Animációsfilm Stúdió film­jeiből készült összeállítás pe­dig magas művészi színvona­láért a zsűri különdíját nyerte él, Az MTESZ rendezvényei Szegeden, a Technika Há­zában ma délután 13 óra 30-kor tartja vezetőségi ülé­sét a Magyarhoni Földtani Társulat alföldi területi szer­vezete. amely megtárgyalja a geológus szakember-ellá­tottság helyzetét Holnap, szerdán délután a Gépipari Tudományos Egyesület sze­gedi szervezetének tűzvé­delmi szakbizottsága „Kor­szerű tűzoltóanyagok és ol­tási eljárások" címmel a Saeged-Algyő tűzoltópa­rancsnokságon előadást és tűzoltási bemutatót tart. A rendezvény résztvevőit a Technika Háza elől 14 óra­kor autóbusz szállítja a be­mutató színhelyére. Köszönet társadalmi munkáért A megyei tanács és az MSZMP Csongrád megyei tanácsi apparátusi bizottságának köszönete Csongrád megyében széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki a szociális otthonban élők helyzetének javításáért. Ennek során át­alakítják az Asotthalom­irodasori tanyai iskolát szo­ciális otthonná. Az egyik legsürgetőbb teendő volt, hogy határidőre elkészüljön az épület fűtéséhez elenged­hetetlenül szükséges két ka­zán. Az orosházi Kazánépítő Szövetkezet és a szegedi Ka­zánjavító Iparj Szövetkezet vezetői, dolgozói megértést tanúsítottak a társadalmi ak­ció iránt. Vállalták, hogy társadalmi munkában, kom­munista szombatokon elké­szítik a két, egyenkent hat­vanezer kalóriás kazánt. ígé­retüket teljesítették, s ezzel jelentős mértékben meggyor­sították az átalakítás munká­latait. Áldozatkészségükért, önzetlenségükért a Csongrád megyei tanács és az MSZMP Csongrád megyei tanácsi ap­parátusi bizottsága elismeré­sét és köszönetét fejezi ki. Kiállítási naplá Heiler­emlékkiállítás Nem Szeged fia volt. ne­ve, rövid élete és alkotásai mégis összeforrtak Szeged­del, a Tiszával, Tápéval. Heller Ödön a szegedi kép­zőművészet történetének tragikus sorsú alakja 100 éve. 1878. november 21-én született Budapesten. Bár kereskedelmi érettségit tett és tisztviselőként dolgozott, festőrokonai sikerén fölbuz­dulva ő is az ecset és pa­letta vonzásába került. Fes­tővé válásának állomása Vajda Zsigmond festőiskolá­ja, müncheni és párizsi ta­nulmányútja és két nagy­bányai nyár. 1908-ban érkezett Szeged­re a baloldali érzelmű ked­ves fiatalember, akit barát­jául fogadott Juhász Gyula és Móra Ferenc. Nagyon megszerette Tápét, ahol mű­termes házat épített, s ké­pein megörökítette a tápéi embereket, a táoéi élet meg­annyi jellemző mozzanatát. Heller a szegedi képzőmű­vészet történetének korán elhunyt tehetségeinek sorát gyarapította. 1921 júniusá­ban Tápé határában meg­gyilkolták. A Tisza-parti töltésen kerékpárral haladt Szeged felé. amikor orgyil­kosok fejbe lőtték, s holt­testét a folyóba dobták. A gyilkosságot fehér tisztek és katonák követték el, mint a szegedi tisztikar forradalma­sításával vádolt Tabody Zsolt és Detre Béla elleni bűnper koronatanúját. A sírnál Juhász Gyula töb­bek között ezeket mondta: „Nem mondok örökre bú­csút, mert ami benned szép­ség, igazság és érték, az tovább él vásznaid napfé­nyében és színeiben .., Tra­gédiád volt, hogy éppen az a Szőke Tisza ringatott utoljára, amelyről annyit álmodozott ihletett lelked, és most ölére fogad a magyar rög is, amelynek lüktetése annyiszor visszadobbant a te művész szívedben." Móra a tragikus haláleset kapcsán írta A festő halála című re­gényét, melynek később Négy apának egy leánya cí­met adott, ö írta azt is Hel­ler halálakor, hogy „elment oda, ahol a halászképekhez az apostolok állnak modellt". Heller Ödön születésének 100. évfordulójára össze­gyűjtötték és a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban emlékkiállításon bemutatlák Heller napsugaras vásznait, portréit, a tiszai tájakat, a tápéi lányokat ábrázoló al­kotásait. A lírai realizmus szegedi képviselője nem tel­jesíthette ki művészetét, de alkotásai biztos kezű mester­re, tehetséges művészre val­lanak. Nemrégiben Szőri József emlékkiállításán adózhattunk a szegedi kép­zőművészet örökhagyóinak, most Heller Ödön alkotásai is bizonyítják, hogy sokkal gazdagabb ez a hagyaték, mint amennyire ismerjük, mint amennyire a köztudat­ban éL Ha nem lenne hálátlan az utókor, szobrot állítana a miniszatyor ismeretlen fölta­iálójanak. Becsülöm annyira, mint a szervo-kormány kita­lálóját, bár tudom, emennek buszvezetők áldják a kezét. Akárhogy csavarom a kis szatyrot, se fának, se falnak nem megyek vele, legföljebb zsebkendő helyett kapom elő, ha hirtelen rámjön a tüsz­szentés. Annál az összecsuk­ható esernyőnél pedig sokkal többre tartom, amelyiket ánnyira sikerült tökéletesíte­ni hogy összecsukni ugyan pillanatok alatt lehet, de ha ki akarod nyitni, jaj, régen bőrig áztál, mire sikerül. Cipelni ezt a kis szatyrot ts könnyű, telerakni nehéz. Ha hinni lehet az emberiség fejlődésében — miszerint minden szervünk a célszerű­ség jegyében jött létre —, hamarosan háromkezű lesz az utód: kettővel fogja a sza­ityor fülét, a harmadikkal pe­Idig rakja bele a sajtot meg Kampó a túrót. Leleményes emberek nem várták meg a lassű és bizonytalan fejlődést, a har­madik kéz pótlására kis kampót szereltek az új áru­házak rakodó pultjaira, övék a Kossuth-díj. ez megint szenzációs találmány. Jön a kedves vevő rakott kosárral, nincs gondja az átömlesztés­sel. Fölakasztja az egyik fü­lét — még mindig a szatyor­ról van szó —, és akár fütyü­részhetne Is, ha a káromko­dás ingere félbe nem szakí­taná. • Tojást rak az egyik, és megrémül, mert lába előtt látja mind a tízet. Legalább megtudja, volt-e benne csibe. A másik a büdös pálinkát ejti el, a harmadik kezéből az étolaj ugrik a földre. Mert az egyik boltban elegáns a vezető, és nem engedett föl. rakni mást, csak a ruhafogas kampóját. Kiderült hosszú kísérletek után, más a zakó és más a szatyor, de minden évben nem szerezhetünk új fogast, tessék elviselni, ahogy van. A másik boltban a pult ment tönkre a kampó alatt, minden eresztéke meg'azult, legföljebb az enyvet viselné el valahogy. A harmadikban olyan kicsike kis kampók állnak sorban — fő az ele­gancia! — mintha gombostű­ből hajlították volna min­det. Ide jött a pálinkás em­ber, áremelés után. Panasz nincs, pénztár után vagyunk, semmiféle reklamá­ciónak helye nincs. Külön­ben is. öreg szatyrok lennénk, mire a magyarázatokból ki­fogyna az ellenfél, ezért tisz­telettel kérem, szervezzünk társadalmi munkát. Három kampós szegem nekem Is van, kalapácsot viszek, ha megengedik, akár ökröt is lehet akasztani rá. H, D„ Megyei szakszervezeti nap Szegeden tegnap a Vídia Kereskedelmi Vállalat klub­helyiségében dr. Sebők Éva, a KPVDSZ Központi Veze­tőségének titkára adott tá­jékoztatást a megyei szak­szervezeti nap alkalmából a XXXII. kongresszus óta végzett munkáról, és a so­ron következő feladatokról. tankönyveiméleti tanácskozás Korunkban sem veszített jelentőségéből a tankönyv, az oktatásban változatlanul nél­külözhetetlen szerepet tölt be. Ennek a gondolatnak a jegyében kezdődött meg Bu­dapesten, az Országos Peda­gógiai Intézetben nyolc szo­cialista ország tankönyvkiadó szakembereinek tanácskozása. A tankönyvelméleti tanács­kozást Paál Rózsa, a Kultu­rális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának főigazga­tó-helyettese nyitotta meg. Az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet nevében Miklósvárt Sándor, az OPI főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Petkó András, a Tan­könyvkiadó Vállalat igazga­tója „A tankönyvkiadók fe­lelőssége és együttműködése a szocialista nevelés szolgála­tában" címmel tartott elő­adást. A korszerű tankönyvről Hi­nora Sándor, a kiadó irodal­mi vezetője tartott előadást. Az elkövetkező napokon a külföldi delegációk képvise­lői fejtik ki véleményüket a két fő témáról (MTI) Díszdoktor­avatás A bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avat­ták kedden az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetemen Giulio Carlo Argan egyete­mi tanárt, Róma főpolgár­mesterét. Az egyetemi ta­nács nyilvános ünnepi köz­gyűlésén részt vett Komi­desz Mihály, az MSZMP KB isztályvezetője. Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács el­nöke. Gosztonyi János ok­atósi államtitkár, jelen volt Vardo Oliveti, az Olasz Cöztársaság ideiglenes ügy­/ivője. Eörsi Gyula rektor köszöntője után Szathmári István, a bölcsészettudomá­nyi kar dékánja ismertette a díszdoktorjelölt tudomá­nyos tevékenységét.

Next

/
Thumbnails
Contents