Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

4 Vasárnap, 1978. október 15. Biztosíték Pusztán néhány borsószem nagyságú golyócskáért, pgygn ki hajlandó végigjárni az üzleteket? Pedig, ha nem úgy tesz a percek alatt friss, jó szagú, és fóleg olcsó kávét adó totyogóját egy tdö után akár el ls dobhatja. Így aztán a legtöbben csak be-benéznek a boltokba, hátha sikerül a pulton érni a „ritka madarat", a biztosítékot. Addig pihen a kávéfőző, a gazdái meg átnyergelnek a presszókávéra. Az otthonihoz hasonlítva ugyan többszörösen átdesztillált löttynek tűnik, de abban a helyzetben kl tud jobbat? Aztán egyszer csak a presszógép ls elromlik, pontosabban az egyik alkatrésze meghibásodik, A kiszolgáló kirakja a táblát: kávé nincs! A család neszkávét vásárol. Praktikus, gyorsan elkészíthető, csak némi forróvíz kell hozzá. Kár, hogy a villanyboyler vacakolni kezd, s egy hét múlva, kedden, csütörtököt mond. Szerelőt hívnak, aki sajnálkozik: nem tudja pótolni a hőtorlátozó betétet, mert abböl ők ls kevesebbet kapnak, mint kellene. Néhány napig Ideges a hangulat a lakásban, libabőrösek a hideg víztől. Am csaknem a hasukat fogják nevettükben, mikor a mosógép tengelye is tönkremegy. Tudniillik azért, mert a mosn'valót a Patyolatba akarták elvinni, ott feltételezhetően még akad meleg víz. A szerelő, miután nagy nehezen kijön, végighallgatja a panaszokat, mint a jó orvos. A szomszéd városban van egy alkatrész-szaküzlet, ott sok mindent lehet kapni — mondja. Nosza, a hét végén felkerekedik a családfő, a legjobb barát kocsiján nekivág. Alig másfél óráig tart az út. Mindent sikerül beszerezni, csak a kávéfőző-biztosítékot nem. Nincs mit tenni, tovább kérdezősködnek a boltokban, de az eladók egyre azt feleik: nálunk az ilyesmi ritkán fordul elő. Mi is megkérdeztük több helyen. Azt válaszolták: igaz, hol van, hol nincs. De valójában ennél bonyolultabb az ügy. A kereskedelem rendel, csak az ipar nem szállít... Érteni ugyan nem értettük, de a beszélgetés során úgy tűnt, az Illetékeseknek nem szívügye, hogy ez az aprócska mütyür minden háztartásba eljusson. Így aztán a ház asszonya heteken át rakosgatja az értékét vesztett totyogót Mígnem öcsi, aki épp mostanában éli barkácsoló korszakát, és a múlt hónapban ls megjavította a villanyvilágítás 6 am peres biztosítékát, ugyanis azt sem lehet kapni, furcsa ötlettel áll elő. Egy darabka csokipapírt golyóvá gyúr, becsavarozza a biztosíték helyére. Csak vigyázzatok, nehogy felrobbanjon! — figyelmeztet. Csodák csodája, jó a kávéfőző. Lehet Inni a sikerre, meg arra, hogy az ipar és a kereskedelem kapcsolata nem elég biztosíték az „igazi" biztosítékhoz. J. E. Emlékülés a Komszomol évfordulóján A Komszomol megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a KISZ Csongrád megyei bizottsága emlékülést és baráti találkozót rendezett tegnap, szombaton délután az újszegedi KISZ-vezetőképző központ nagytermében. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Süli Mária, a KISZ-iskola tanára köszöntötte a találkozó résztvevőit; az ideiglenesen hazánktan állomásozó szovjet katonai alakulatok helyt képviselőit, a Magyar Néphadsereg szegedi műszaki alakulaténak KISZ-aktivistáit, valamint a KISZ-iskola hallgatóit. Az elnökségben foglalt helyet Tóth Zsuzsanna, a megyei KISZ-bizottság titkára, Lovászi József, a KISZ-vezetőképző központ Igazgatója, Kúti Ferenc, a Kossuth Lajos laktanya politikai instruktora, valamint a helyi szovjet katonai alakulat Komszomol-bizottságának titkára. Az ünnepségen előadás hangzott el a Komszomol történetéről, a szovjet és a magyar katonafiatalok fegyverbarátságáról, a KISZ és a Komszomol barátságáról, illetve Szeged é3 Odessza testvérvárosi kapcsolatáról. A megemlékezést a Komszomol történetéről szóló filmvetítés követte. A találkozó a szovjet és a magyar fiatalok baráti beszélgetésével zárult. Életünk legnagyobb eseménye A Bécsből Budapestre tar- lendülésünk után, éppen ide- kai, történelmünk egyetlen tó vonaton történt. A zsúfolt je volna — következmény- évtizedében sem volt elváfolyosón ideges tülekedés, in- ként — egy jóval nagyobb lasztható nemzeti létünk gerült hangok innan is, on- arányú szellemi fejlődést is sorskérdéseitől. Ma sem az. nan is. Maga3, jóvágású fia- szorgalmazni. Ehhez pedig Fontossága csak nő, ha mai talember hadonászott az egy nemzet múltjának és je- fejlődésünk átmeneti jelleget egyik ablak előtt. Megálla- lenének helyei felfogásán túl és az ezzel összefüggő tudatipíthatatlan nyelven kiabált, az anyanyelv értékel, múltja, világnézeti bizonytalanságoNémet, szerb és magyar sza- jelene és jövője szorosan kat vesszük szemügyre. Hervak keveredtek beszédében, hozzátartoznak. A Habsburg- der kétszáz év előtti hírhedt de a kérdésre „maga ma- elnyomás idején a magyar jóslata a magyar nyelv kigyar?" felháborodottan tlltu- vándorszínészet magyar nyel- pusztulásáról, szerencsére kozott. „Azon nyelven nem vű munkálkodása óriásit len- végképp megcáfaltnak tűnik, beszél!" Fejkendős néni fura- dített a nemzet öntudata- Túl nagy örömre mégslncs kodik mellénk, félve súgja nak, szabadságvágyának fel- ok. Nyelvészeink örök szakoda: magyar az istenadta, az élesztésén. Ma, egy megvál- mai elégedetlenségelken túl anyja ls az volt, Ismerte. De tozott történelmi közegben, a is vajH£k hogy a történel— ő nem akar az lenni. A magyar művészetnek nem- „„J„',„, ,,J1SAI„ körülállók aránylag higgad- csak azzal kell (kellene) kö- mi-társadalmi fejlődés kotan vették mindezt tudomá- telességszerűen a nemzeti rúbbi aránytalanságai és zasul, egy perc múlva már gondolkodást serkenteni, hogy varai nem a legjobban hamindenki mással, saját gond- nemzeti hibáinkat ostorozza tottak nyelvünk állapotára, jával-bajával foglalkozott (gondoljunk például Kovács ^ . . András filmjeire), hanem az- Romlik-e, s ha Igen, menyzal is, hogy az értékekkel, nyire édes anyanyelvünk — Előbb Illyés Gyula válasza amelyeket irodalmunk és ál- ezt nem szakkcikkeken, még jutott eszembe. „Ki a ma- talában anyanyelvi kultúránk csak nem is Lörincze Lajos gyar? Aki vállalja." Azután, évszázadok alatt létrehozott, ahogy hallgattam a sokféle az előbbivel legalábbis hahang zúgássá egyesülő kóru- sonló mértékben megismersát a fülkéből, a folyosóról, tesse népünket. Az előadóegyféle utánozhatatlan, sajá- estek vándorszínészei, akik ^Z^iX ™ . « és ritmus, behunyt szemmel szagot, a tanárok, akik ma „egyébkent" is dialektikus is belém áradó, megfoghatat- módszertani kérdésekben egységet alkot.) Vagyis, ha a lan világ. Pedig semmi más vesztenek olykor utat, az mindennapi életben próbélnem történt, csak itt is, ott írástudók, akiknek felelőssé- juk felmérni és tudni azt az is — magyarul beszéltek a . , . * _ .. , hazafelé tartó vonaton 86 ma c^PPet sem kisebb, alapvető tényt, ami már az „Az a tény, hogy anyanyel- mlnt bármikor korábban - elsős vem magyar és magyarul be- ezt a hivatást kell hogy beszélek, gondolkozom, írok, töltsék, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a Ez az út, nyelvünk fejlőkabétom még olyan sem, ősének csúcsai és szakadémint a testem... Ebben az egyedülvaló életben csak így rádióműsorain lehet elsősorban lemérni. Hanem, ha néha egy-egy párbeszédnél a tartalom mögötti formára ls odafigyelünk. (A kettő gyerek bizonyítványának adatlapján olvasható — anyanyelve: magyar. Vállalva nemzetünk sorsában — nyelvünk sorsát is. Domonkos László Adósság Reiznernek A közelmúltban egy össze- nyosodott, hogy szabadgon- meghalt. Emlékét saját majövetelen megismertem Reiz- dolkodó volt; így a boszor- ga örökítette meg történeti, ner Jánosnak anyai ágról le- kányperekkel kapcsolatos ál- művelődéstörténeti, jogi, részármazott unokáját. Beszél- lásfoglalása is haladó felfo- gészeti munkáiban és abban getésünk folyamán többek gását tükrözi. 1882-től a So- a lelkiismeretes pontossággá! között feltette nekem a kö- mogyl-könyv tár igazgatója készített leltárkönyvben, vetkező kérdést: mi lehet az lett; létrehozta a szegedi tör- amelyet 1883-tól 1904-ig veoku annak, hogy az 6 nagy- ténelmi és régészeti múzeu- zetett, kezdetben egyedül, apjáról, aki köztudottan fel- mot, és jelentős ásatásokat majd utódával, Tömörkény kutatta a város múltját, meg- is végzett; több cikke jelent Istvánnal együtt." „Síremírta annak négy kötetben a meg a Századokban, az Ar- lékét családja állíttatta, arctörténetét, és Szegeden ki- chaelógiai Értesítőben, a Ma- kópét a múzeum számára emelkedő tevékenységet foly- gyar Könyvszemlében, a Tör- Nyilasy Sándor festette meg. tátott, emlékének megörökí- ténelmi Tárban és a már em- de mind a városban, mind tésére eddig semmiféle kez- lített négykötetes Szeged tör- a múzeumban kőbe vésett deményezéa nem történt? ténete című munkáján kívül emlékét hiába keressük, pePéldául nincs megjelölve megírta és megjelentette két dig tudtunkkal ő volt az emléktáblával az a ház (Ap- kötetben A régi Szeged, Ma- egyetlen olyan tudós, aki a rtlls 4. útja 18. — Liliom utca kó város története, Szeged es város művelődéstörténetében sarok), amelyben hosszú Dél-Magyarország, a Mind- jelentős nyomokat hagyott ideig lakott, vagy utcát, te- szent—algyői uradalom tör- maga utén és olyan, kora ret sem neveztek el róla. ténete című műveit. Rövid színvonalán álló várostörtéElaondolkodtató ml lehet <87 évet élt) alap01 írt, melynek alapján az oto ^ak hőív^nnvtte és gondos kutatást' széles soron volt, hogy - mint ssffi H - • narsajsis is halt meg, és élete példa- rosunk as környéke törfcénesan alkotó, tevékeny mun- tének tanulmányozásában Miután a következő év jakásólet volt. Megitelésem akarnak elmélyedni. Legke- nuárjában lesz hetvenöt éve S történt.n^enf'gondol- J^^VÜSS ^ ^ ^^ -\aJele" * azokba helyto^téntez kutatók! megragadom az alkalmat arévtlzedekben, de a hamun- akik Szeged múUjót akarják ra- h°sy a köze11 évfordulóra T. M^T' közelebbről megismerni. . «nbefö í<» Egyetemünknek 1946. áp(1904-ben halt meg) távlat*- rlll/ 6.ig volt professzor^ ból kirajzolódtak az 6 - majd kö"wetíen ezután a bu„ kétségtelenül - jelentós ér- dapesti egyetem tanára. Bandpmei- ner János Reizner János és Reizner városunk al-,majd a szegedi múzeum ctmű, főjegyzője volt, előzőleg pe- 1903-ben megjelent értekezédlg tollnokként működött, s séből, annak alátámasztására, így az 1879-es nagy árvíz hogy nem érdemtelen térfiú minden Irata a kezén ment érdekében emelek szót, idékeresztül. Ezzel kapcsolatban zem az alábbiakat: „1964. jaérdemes megemlíteni, hogy nuár 18-én volt hatvan éve, minden eseményről részlete- hogy a szegedi városi músen 'udósított, és ugyanakkor zcum alapítója és első igaznem hallgatta el, hogy az gatója, a Szeged környéki árvízi katasztrófa elhéritásá- lelőhelyek céltudatos kutatóra tett Intézkedések során ja, Szeged igen jelentős helyhivatalos Illetékesek részéről történésze és a kor színvonavétkes mulasztások történ- Ián álló nagy szegedi motelt, Lépten-nyomon bebizo- nográfia írója, Reizner János felhívjam a figyelmet. Dr. Devlch Andor nyilatkozhatom meg igazán. Naponta soJíSZSfl. gon^lok erre: Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és, meghalok." Kosztolányi Dezső sorai, a vonatos élmény, Illyés Gyula mondata egyszerre, többféle összefüggésben és újult erővel támadt fel bennem a minap, amikor egy alőadóestet hallgattam. Bánffy György érdemes művész estje volt, igazából — anyanyelvünk főszereplésével. Alkalmam adódott beszélgetni Bánffy Györggyel. Aki a magyar Irodalom első aranykorának, a 16. századnak alkotásaiból adott elő válogatást, Nemeskürty István szép könyve (Az magyar népnek, ki ezt olvassa) alapján. Aki nyelvünk származásának rengeteg vitát kiváltó elméleteiből sorakoztatott föl néhányat, bemutatva az öntelt, melldöngető magyarkodás esztelen „sumér-magyar" teóriáit, és a többi, képtelennél képtelenebb, korlátoltságukat csak tudománytalanságukkal felülmúló „tanulmányokat". S aki mérleget készítve anyanyelvünk mai állapotáról, dohogott a köznyelv, a különféle zsargonok (önkritika: a sajtó!) és általában a szóbeli és írásos anyanyelvi kultúra látszólag csak megmosolyogtató, valójában nagyon ls elkeserítő bakugrásain. És elmondta, mi is lehet a magyar nyelv 1978 Magyarországán. Köztudott, hogy u történelmi fejlődés során a nemzetté válás eszmei tudata nálunk elég későn indult fejlődésnek. Ma, gazdasági felvh t> to A századik vizsga körül — Először az volt a tervem, hogy elvégzem a szaíkmérnökit és a közgazdászmérnökit. Két év mind a mindig ilyen magas színvonalon a pártoktatás, mint jelenleg. En jó1! kifogtam a tanárokat- Kemények, szdkettő, külön-külön. Nem így gorúak voltak, de ernbersétörtént, mégis lobban örü- gesek. Tényleg ötösre tudlck ennek az iskolának. Ha tam-e mindent? Szerencse most kéne kezdeni, gondol- kérdése is ez az egész. Ügy kodás nélkül ezt választa- érzem, a vizsgákon általában. nám. Az az igazság, hogy az egyetemi évek alatt a legtöbb diáktársammal együtt inkább a szakmai feleannyit produkálok, mtnt amennyi valójában a fejemben van. — A szakosítón a polltttárgyakat tanultuk leükiis- kai gazdaságtan volt az alapmeretesebben, a többit el- szakom két évi® ezenkívül hanyagoltuk, felette. — Körülbelül a századik vizsgánál tartok, öt és a elsiklottunk egy-egy év jutott a filozófiára és a magyar munkásmozgalom történetére. Ügy hiszem, megtanultam dialekműszakl egyetemen, három ttkusan gondolkodni és törév a marxista egyetemen, ténetlségében vizsgálni a dolnégy év a szakosítón. Most gokat. A német nyelvből akarok 61- számtalan lumvizsigázní, azután sze- tunk, retnék nekivágni a Razdasá szemináriumokon | témát megvitat| elemeztük, megbeszéltük a napi problémákat. Sok gi és szakmérnökinek. Ad- gazdasági vezetővel i ár tam die kell csinálni, amíg az együtt, különböző látásimódú emberben van ambíció. Nem emberekkel találkoztam. A szabad egy pillanatra sem vitáit során formáltuk, alaleálini. Az utóbbi ben folyamatosan hét év- kílgattuk egymást tanultam, _ Kaposvárról, a Somogyidőbeoaztást készítettem. Zala megyei Téglaipari válMunka mellett nem lehet laIa,.tó] keruitem Szegedre. másként. Van ugyan aki ha- Harminchét éves lógatja, s az utolsó napok- jagn-ban vették :-a hagyja az összes anyagot. Hogy hobbim-e a tanulás. A fotózás a hobbim. Szükségét vagyok, fél az MSZMP-be. A ruhagyárban öt éve dolgozom. Tagja vagyok az üzemi párbblzottérertem azonban és szulksé- aágnak. pórtsaenwnáriumogét érzem ma is a tanulás- ka1 tartok. Hogy szebb és nak. Sokat követelek ma- jobb ruhák készülnek-e ezengamtól s ezáltal nyilván túl a ruhagyárban, mert almásoktól ls. — Nem tudom pontosan ki, hogyan értékelt ezt az Iskolát. Ar biztos, hogy nem állt öaseraiétít próbálom A SZOTE nemzetközi kapcsolatai A SZOTE Gyógynövény és megbeszélték a további kap- Dr. Vághy Pál, a SZOTE Drogísmeroti Intézetébe lá- esőlétek tervelt Gyógyszertani Intézetének fogatott A. M. Smlraov A Haíle—'Wittenbergi Mar- tanársegéde mrihívctt előakadémikus, a Szovjet Tu- ön Luther Egyetem orvosi adóként vett réaat a nemzetdom&nyos Akadémia növény- fakultása dfszdcCctorává avet- közi szívkutató társaság idei Woléglal kutatóintézetének ta dr. Berencsi György egye- kengresszusán Űj-Delhiiben 'gazgatóhedyettese. Szegedi teml tanárt, a szegedi br- Pályamunkája és az ott tarvendéglátóival összegezték a vosegyetem Közegésztégta- tott előadása alapján a rankót intézet között nyolc éve ^^giSSt^ higiénét 805 pem«tközl mezőnyben létesült kutatási együttmü- mikrobiológia kutatása te- elnyerte a fiatal kutatóiknak ködés eredményeit, illetve rén elért eredményelértkiirt „Biriig"-pályadíjat végeztem a szakosítót? Bízom benne, hogy amennyire tőlem függ, igen. A megismereteket úgy hasznosítani a munkámban, hogy én ifi hozzájáruljak ehhez, Nyolcvanhatan felezték be eredménnyel az idén a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakasító tagozatát az MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási Igazgatóságán. Huszcnegyőjük nem kék, hanem vörös fedelű djplo<mát kapott kézhez. Körtük Luktcs Gyula, a Szegedi Ruhagyár szervezés-fejlesztési osztályvezetőhelyettese. R. I-