Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

8 Szerda, 1978. szeptember 6* gy falu egy nota Ha a lakodalomban egy nótát dalol mindenki, messzire szól, szépen hangzik. Rá is mondják gyorsan, szép az ilyen összetartás. És az ünneplésnek, az örömnek hire kerekedik nyomban. Jelképesen Mórahalmon most nótáznak, jó lakodalom van, daluk megyeszerte száll. Nemrég oklevelet, félmillió forintot kaptak a szépért, a rendért, a társadalmi munkáért, Elsők lettek a nagyközségek településfejlesztési versengésében. Virágsorfal Dolgos, szorgalmas, becsületes emberek lakják, és sokat tesznek falujukért. Nekik azól az elismerés. Ad magára Mórahatom. Egyenes, virágos utcáival, tágas, fás főterével majdhogynem üdülőhely hangulatát idézi. A tér a legszebb, a főutca mentén piros virágsor díszeleg. Kánénak hívják ezt a hatalmas virágot, minden ősszel felszedik és tavasszal újraültetik a hagymáját. Van rá a tanácsnak három embere, akik gondosan locsolják a többivel együtt. Áldoztak rá, hogy megmaradjan a szép. Akárcsak a valamikori erdősávon, a mostani parkon is látszik a természetet óvó emberi kéz munkája. A tölgyfák. a szomorúfüzek alját gyakorta gereblyézik, nem vastagodik el alattuk a levélalom. A tisztás füve is gondozott, akárcsak a fürdő, a gyógyszertár, a tanácsháza környéke. Amikor úgy áll a dolog, a diákok is besegitenek. Bár már az élénkpiros virágszegélyen meglátszik az ősz közeledte, még a nyárutó is nagyon látványos. Rózsa ós a betonkeverő Amikor a falut jártam, láttam olyat is, hogy a betonkeverő még ott tátongott a sóderrakás mellett, a tetőcserép fele még a földön volt, de már rózsák palettái ékesítették a kert másik oldalát. Hamarabb lett virág, mint tetó. Hogy ls vélekednek az ott élők? Engi Antal a Mező Imre utcában lakik: — Nem nagyon szoktam társadalmi munkára járni. A magunk utcáját megcsinál- , . juk. Van ott is munka, az Az ÁFÉSZ egyik utmantl egyik vége magasabb. Most bódéjában árul Kószó Szil— Hallották-e, hogy minta lett a község a meg vében? Megnyerték a szépséversenyt... — Nem tudunk róla — de biztos így igaz, mert errefelé szeretik a rendet — így az alkalmi társulás tagjai a főtérről. A Homokkultúra Szakszövetkezet Irodájában ebédelni indult a csoport. A téma ugyanaz: a társadalmi munka, a tisztaság. — A vasdolgokat majdnem mind a férjemék brigádja készítette — mondja Balogh Lajosné, a munkaügyi vezető. — Elég gyakran jön hozzánk a tanácselnök elvtárs. A falu szélén, tanyán lakik Börcsök Jánosné. Ahogy mondják, náluk margarétából van még a kerítés is. — Hát nem egészen így van. de megszoktuk már a rendet. Más is Mórahalom, mint a többi. Nemrég, amikor Bonyhádról jöttünk haza, sok szépet láttunk útközben is, de amikor ideértünk, minden sokkal másképp mutatott. Aztán kórusban mondják, hogy aki idejött lakni, itt is maradt és nevetve néznek a Zákányszékről ide került menyecskére. Németh Lászlónéra. Az ls kiderült, hogy derülnek a Gyep soron, ami utca, és ott öt testvér lakik egymás mellett és 36 gyerek játszik a „kutyanyelvű hosszon". És, hogy gyakran veszik kézbe a meszelől, nemcsak akkor, ha a sajátjukat csinosítják. Mint legutóbb a bölcsődében. A postás után a faluból legtöbbet a közvilágításfelelős lát. Balogh István, a DÉMASZ mórahalmi kirendeltségének vezető szerelője. ö mondja: — Bejárom minden héten az utcákat, dűlőutakat, én káromkodnék legjobban, ha elakadnék, mert rossz az út. Mondhatom, még a mellékutcák is gondozottak. A tanács odafigyel, a lakosság megbecsüli, sőt a majorokban is rend van. Nyugodtan kijelentem, a hatezer lakosból nyolcvan százaléknálszép az utca. Azért akad olyan is, aki nem tesz érte semmit, de hát hol nincs — tárja szét a karját a termetes ember. Ezres a közösnek lettünk kész a csatornával, vesztemé. Tőle is megkérés így leszalad róla a víz. A dem: sípokat a tanács adta. — Hát az is társadalmi munka, vagy nem? — Magunknak csináljuk azt. Mennyire igaza van, akárcsuk Jambrik Imrének, akinek a Zrínyi utcában áll a háza. — Hozzánk in jó az út, ki lehet jönni télen is, nyáron is biciklivel, lovas kocsival, autóval. Ez megfizethetetlen. — Járt társadalmi munkára? — A téesznel. Utat javítottunk, a bölcsődének segítettünk. Inkább úgy mondanám, szocialista brigád volt, azzal mentem oda, ahova hívtak. — Gyakran? — Az idén is voltam. — Szép-e Mórahalom? — El nem mennék innen sehova se, az emberek becsülik a szépet. — Jár társadalmi munkára? — Ügy nem, de négy öregem. meg egy lányom van, azokkal törődni kell... Az is társadalmi munka, hogy a kiflit meg a zsömlét minden reggel saját kocsival hozom ki. — Én a rendre értettem. — A saját házam előtt van virág. Ott ón tartok rendet. Ha az emberek nemcsak Mórahalmon, hanem máshol is — csak a rájuk eső részt tartanák rendben! Évről évre több a társadalmi munka Mórahalmon. Három éve 300, 1975-ben 593. tavaly több mint ezer forinttal gazdagították a közöst fejenként a nagyközségbeliek. Aki minderről sokat tud, Tanács István. Fiatalember, tanácstag, a Szőlő és a Mező Imre utca köze az ő területe. — Nehezebb a dolgom, mint az idősebbeknek, elfoglaltak az emberek. De azért tavaly közel 200 méter fedett csatornát és járdát építettünk. A tanács kitűzte, mi meg megcsináltuk. Általában 80—100 órát dolgoztak az emberek a köz javára az én körzetemben. — Azt is beleszámolták, amikor felsöpörtek a házuk előtt? — Persze, az is közterület. Lendületben Halljunk mást is! Varga Ferenc szabó a Szinkron Vegyesipari Szövetkezetben dolgozik, önkéntes rendőr: — Most szépül Mórahalom, lett csatorna, nyolcvan centi átmérőjű, itt a Szegedi úton. Most már nem látjuk a vizet. De azelőtt a házak eleje szebb volt, most tele van kaviccsal. A tanácsnak kéne a talpára állni, ne hagyják el a lakók magukat. Egy falu — egy nóta, akarják a szépet, meg is van az eredménye. A félmillió forintból tovább öltöztetheti magát Mórahalom. Majoros Tibor A nyomozó naplójából Dlkalom szüli a tolvajt A bűnözés csökkentésének legfőbb útja a megelőzés. Ezzel a bűnüldözésben a kriminológia egyik fő ága a kriminálprofilaxis — a megelőzés tana foglalkozik. E tudományág legalapvetőbb feladata azoknak a körülményeknek a feltárása és megszüntetése, amelyek előidézik vagy elősegítik a bűncselekmények elkövetését Fontos eszköze a megelőzésnek a közvélemény helyes alakítása. Ehhez tartozik például a társadalomra veszélyes cselekmények elítélése, és hogy nemcsak az igazságszolgáltatási apparátus feladata a bűnözés elleni küzdelem. A lakosság sokat tehet a bűncselekmények megakadályozásában. Hasznos tehát, ha a társadalom széles rétegei segítik a bűnüldözést. Alkalom szüli a tolvajt! Mennyire igaz ez a közmondás? Általában személyek javai vagy társadalmi tulajdon elleni, sőt más bűncselekményekre is vezethet, ha alkalmat, lehetőséget adunk rá. Tanulságul, a tucatnyi eset közül kiragadunk néhányat. Olyanokat, amelyek az elmúlt hónapokban fordultak elő, a legkülönbözőbb időpontokban és helyeken. A kárvallottak könynyelmüek, felelőtlenek voltak, a gazdálkodó egységek nem fordítottak kellő gondol a társadalmi vagyon biztonságos őrzésére, ezáltal elősegítették a bűncselekmény elkövetését. Csak egy ujjnyira Az egyik éjszaka a rendőrségen lopás miatt tettek feljelentést. Az ismeretlen tolvaj az utcán, parkoló Zsiguliból lopott el kisebb tárgyakat és egy pótkereket. A tulajdonos a rendőrségen elmondta, hogy a kocsi ablakát nyitva hagyta. Éppen „csak egy ujjnyira" — a szellőzés miatt. A helyszíni szemle során kiderült, hogy a tettes a Zsiguli nyitott ablakát lenyomta, így jutott be az utastérbe — de a csomagtérbe is. Nemrég történt, hogy a kárt szenvedett személy a Marx tér közelében az egyik utcában hagyta a motorkerékpárját. Igaz, lezárta, de a táskáját — benne különböző tárgyakkal, okmányokkal, pénzzel — a motorkerékpáron hagyta. Fél óra múlva már táskájanak hűlt helyét találta. Az ilyen esetekben a megelőzés legjobb módszere, hogy mindenki gondosan Vigyázzon a tulajdonára. Zarja le autóját, a motoron, biciklin ne hagyjon semmilyen értéket. Pénz a szalmazsákban Két fiú együtt lakott a munkásszálláson. Nem egy helyen dolgoztak, de néha együtt szórakoztak. A fiatalabbik fizetését rendszeresen félretette — ágyának szalmazsákjába. Lassacskán öszszegyűlt már majdnem tízezer forint. De egyik reggel nem találta. A tettes a rendőrségen így vallott: — Én láttam, hogy a haver hová teszi a fizetése egy részét. Nem tudtam ellenállni a „kísértésnek". Elvettem a pénzt a szalmazsákból. — Miért nem tette be a pénzét az OTP-be? — kérdezte a nyomozó a kárvallottól. — Hm... — Szüleimtől láttam, ők ls a szalmazsákba dugták. De tőlük soha nem lopták el. Ezért gondoltam én is, hogy... A fiatalembernek most szerencséje volt, a gyors intézkedés után pénze majdnem hiánytalanul megkerült. A fiatalasszony, amikor elindult otthonról, még nem gondolta, hogy ruhavásárlása „balul" üt ki. Pedig nagyon szeretett volna többek között egy szép, nyári ruhát. Ezerháromszáz forintot tett a táskájába. — Elmentem vásárolni a kezeli áruházba — mesélte később. Magammal vittem a megtakarított pénzemet. A női osztályon válogattam a ruhák között. Nagyon szép színűek voltak, és olcsók is. Bementem a próbafülkébe, hogy megnézzem, a mérete jó-e. Közben táskámat — benne a pénzemmel — a próbafülke előtt hagytam a széken. Pár percig lehettem bent. Mire kijöttem, már nem volt meg a táskám. Valaki ellopta. — Saját kárán tanul az ember! — mondta a fiatalasszony. Az egyik Szeged környéki mezőgazdasági üzemben a fejőnő rendszeresen megdézsmálta a közös vagyont. Tejet lopott. Kezdetben naponta pár litert, majd egyre többet. A tejet simán kivitte a kapun, nem ellenőrizték. Szabadsága idején sem akart lemondani a könnyen szerzett pénzről. Megkérte egyik kollégáját, hogy amíg ő távol van, addig lopjon — helyette is. A tejet eladták, így több ezer forint kárt okoztak a közös vagyonban. Mindezt a laza ellenőrzés tette lehetővé. „Apránként" lopott Nem egy helyen előfordul n.ég ma is, hogy az építkezések, különböző munkahelyek területét nem veszik körül kerítéssel, nem gondoskodnak az épitési anyagok biztonságos őrzéséről. Ez. lehetővé teszi a bűncselekményt. A tettes éveken keresztül a legkülönbözőbb anyagokat, betonacélt, gázcsöveket, szögvasat stb. vitt el munkahelyéről, — ezzel majdnem tízezer forint kárt okozott. — Apránként loptam el, a kerékpáromon — vallotta az illető, hogy a házépítésnél felhasználom ezeket az anyagokat. — Nem kérdezte meg senki, hogy hová viszi, vagy hogy mit visz? — Nem. —- Művezetője, munkatársai sem? — Nem. Az építkezés területén nem volt kerítés, de nem volt portai ellenőrzés sem, így bárki hozzáférhetett az anyagokhoz. Felelőtlenek vagyunk? Esetenként igen. A példák is mutatják. Vigyázzunk! Alkalom szüli a tolvajt! Dr. Olasz József Több kötöttárut vásárolunk Hazánkban a vásárolt kötöttáruk egy lakosra jutó évi átlagmennyisége jelenleg 1,30 kiló körüli, ami a korábbi évekhez viszonyítva számottevő emelkedés. Számításba véve az importot is — nem látszik túlzottnak az a célkitűzés, hogy a vasárolt mennyiség egy lakosra jutó hazai átlaga 1980-ra 1,45 kilóra növekedjék. E célt szolgálta a Könj* nyűipari Minisztérium legutóbbi helyzetfelismerése is, amelynek tapasztalataira alapozva a legfontosabb tennivalókról intézkedési terv készült. Ennek fő célkitűzése a megfelelő fonalellátá* biztosítása. A gyártás hazai fejlesztésével egyidejűleg az ez évi 2900 tonnás kötöttáruimportott 1980-ra a tervek szerint 3100 tonnára növelik. Gómes Eszter: Mindig magam Hinták a megyében — Maguk szerint szép-e Mórahalom? — Itt születtünk, nekünk ez. a jó, persze, hogy szép is. 115. Akkor elvállalták. Visszajönnek u pénzügyőrök, mondják, hogy nem akarták vállalni. Aztán megmondták, hogy a fiú hozta el magához, megőrzés végett. De nem a fia hozta, az anyja hozta el, hogy az adóvégrehajtók el ne vigyék Értse már meg végre, aki katona, annak a tulajdonához senki nem nyúlhat. Maga csak jót tett azzal a katonával. Valóban felhagytam a varrással. Jöttek ám a büntetések. Három helyről. A Jövedelemadó a községtől, még egy helyről, összesen 9 ezer forint. Ha mindenem eladnám, talán ki tudnám fizetni. Mentek a kérvények mindenfelé, ha Jött a válasz, 15—30 nap fellebbezésnek helye van Fel lett tüntetve a sándorfalvi varrásom is. Ügyannyira, hogy két helyen elengedték, a harmadik helyen nem engedték el. Pestről jött, a helyszínre szállt ki egy ember, még nem volt felépítve a ház. — Nézzen széjjel, uram, nézze meg a kezeim, az arcom. így néz ki egy varrónő? Miből fizessek én 3 ezer forintot? — Varrjon, azt keresse kii — Nem én, sohal — Asszonyom, 6 ezer el lett engedve, ezt nem leheti Azt a kedvezményt megadom, hogy tíz év múlva is jó lesz, ha kifizeti, de elengedni nem lehet. Belenyugodtam, majd teremnek a barackfáim, meg disznókat nevelek, feleskedek, majd csak kijön. Kl is jött. 1949 nyarán a házat lebontottam, a falát öszszedöntöttem. Kiverettem vályognak, az előző évi hizók elmentek a 400 négyszögöl földre. Most megint adtam el három süldőt, meg a búza ára is megvolt Csak az a baj építésnél, ahogy kiszámoljuk, mindig a duplájába kerül. Szerencsém volt, a kút körül árkokat csináltam, menetelesre, a partjára kétfelől uborkát vetettem, onnan a kútról locsoltam. Rengeteg uborkám lett, cseréltem szalonnáért, tyúkért, birkahúsért Nem is gondoltam, hogy mit segit nekem az uborka! Négy ember épített, de nekem mindig mennem kellett. Az ablakot kívül nem középre tették, kivetettem. A konyhából hagytak ajtót a szobára. Az előszobát végig akarták húzni, én meg ragaszkodtam a ház közepén, 2X2 méteres, kiugró előszobára, innen nyílik mind a két ajtó De sokat kaptam: — Asszonyész! Hosszú haj, rövid ész! Még az ls megtörtént, reggel megfőztem a krumplilevest, a fánktésztát felvertem, szedtem fel egy zsák tányéiicát, fel a csomagtartóra. Becserélték olajra Kisteleken, délre készen volt a fánk. Azért úgy iparkodtam, hogy kielégítő legyen a koszt. Tető alá került, de csak ennyit akartam elérni, mert én egy kis szűk kamrában laktam egy évig. Fekvő kéményt raktam egyik testvérem romkéményéhez. így tudtam tüzelni. A nagy gerendára rá volt írva: „Gémös Sándor". Vésővel. Azt elhasználtam, de a név ma is olvasható. 1830-ban épült, az ls rajta volt, de az elhányódott. Meg egy Santa Maria-érmet találtam a sárban, mikor a faltörmelékből gyúrtam. Az is megvan. Hogy az egyik szoba lakható lett, az egész épület tető alá került,' ki is merültem pénz dolgából, itt abbahagyattam a további építést. Javítottam egy szép. nagy bárányt, meghívtam a testvéreim, meg akik ott építettek, és majdnem reggelig mulattak. Még zenész is került. Mikor széjjelmentek, magam maradtam. A kemence mellett volt a sezlon, ezen feküdtem. Már ekkor Írogattam is. Elolvastam Móricz Zsigmond Rózsa Sándor könyvét, sok minden eszembe jutott, amit apósomtól hallottam, mert a börtönből kiszabadult Veszelka Imre sokszor meghúzódott nálunk, az beszélte el téteményeiket. Én 1925-ben kerültem hozzájuk tanyára' de főképpen az öreg János rab ls Veszelkáéknál töltötte Idejét. Az ls a betyárok közé való volt. Szűcsmesterséget tanult a börtönben, 90 éves lehetett, mikor meghalt. Subát, lószerszámot, cipőket Javított az öreg rab. Miért ne írhatnám le én is a gondolatom? Főleg a tévévétel után nyíltak meg az öregek, tárulkoztak ki, úgy, hogy újra kellett írnom, három spirálfüzet van vele teleírva. (FolytatjűkJ