Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

4 Péntek, 1978. szentember 29. postaláda társszerzőnk az olvasó Postaládánk, e heti összeállításában hiába keresi az ol­vasó a „Válaszol az tlle*él:es" fejezetet, mert mi sem ta­láltunk a szerkesztőségbe érkező levelek között olyat, melyben valamelyik lapunk hasábjain közzétett észrevé­telre. reagállak volna az tiletékesek. Pedig az olvasók leve­leiből összeállított, hétről hétre megjelenő válogatás célja éppen az hogy a közérdekű bejelentésekre felhívja a fi­gyelmet. S ha netán azért nem fognak tollat azok, akik­nek kötelességük volna, hogy egy-egy észrevételre vála­szoljanak, mert csip-csup, jelentéktelen ügyeknek vélik az általunk megjelentetett panaszokat — vitába szállunk ve­lük. A lakosság kötérzetéi, az emberek hangulatát ugyanis döntően befolyásolják a mindennapok bosszúságai, ahogyan a kellemes benyomások is alakítják véleményüket. Kér­jük tehát az illetékeseket, segítsék munkánkat azzal, hogy válaszolnak a közzétett észrevételekre! Buszról, villamosról Aligha akad olyan Posta­láda. melyben ne adnánk hangot olvasóink közlekedés­sel kapcsolatos gondjainak. Érthető ez, hiszen a közle­kedés olyan téma, melyhez mindig, mindenkinek van hozzátenni valója. E héten Varga Károlyné (Maros ut­ca 9—13.) olvasónk leveléből idézünk, aki egyrészt a múlt héten megjelent össze­állításunkban közzétett so­rokhoz fűz hozzá néhány gondolatot. Akkor arról szól­tunk, hogy sok fiartal nem adja át a helyét a 'villamo­son az idős, szemmel látha­tóan gyenge, beteg emberek­nek. Olvasónk ezt elítéli, csakúgy, mint azoknak a kisgyerekes szülőknek a ma­gatartását. akik kisgyerekü­ket lucskos, sáros időben ls az ülésekre állítják. Nem törődnek azzal, hogy így ösz­szepiszkítják az illéseket, és sok bosszúságot okoznak azoknak. akik ruhájukat féltve, állva kénytelenek utazná. Olvasónk másik ész­Tevétele a busz- és a villa­mosvezetők ..vezetési stílusá­val" kapcsolatos. Mint Írja — s hasonló észrevételekkel már mások is megkerestek bennünket —, sok vezető tü­relmetlen. s nemegyszer az utasokra csukja az ajtót. Ef­féle incidensnek nap mint nan tanúi lehetünk, s úgy véli ük. igaza van olvasónk­nak. amikor azt (rja: az esetleges késéseket nem Ily módon kell behozni. Isimét „terítéken" az autó­buszokon felszereit jegyau­tomaták ügve. Noha jól is­mertük a Volán álláspont iát e téren, miszerint a jegy­automatákat nem cserélik kl a villamosokon használatos, csupán érvényesítésre szol­gáló szerkezetekkel. mégis kénytelenek vagyunk ismét szólni erről, a sokaknak nap mint nap bosszúságot okozó gondról. Nevezetesen airról, hogy az automaták sajnos igen gyakran „megmakacsol­ják" magukat, ós kétszer, sőt háromszor két forint ellené­ben adnak menetjegyet. Csáti Andrásné (Roosevelt tér 7—9) olvasónk levele kapcsán mondjuk el ereket az észrevételeket. Levélírónk ugyanis ismerőseivel egye­temben nemegyszer került ilyen helyzetbe Szerencsére legutóbb kollégái bizonyít­hatták az ellenőr előtt, hogy olvasónk nem potyázott, s négv forintot dobott az au­tomata ba, hiába. A büntetés így elmaradt. Ezzel meg ls oldódott minden, mondhat­nánk. ám ne érjük be eny­nytvel. Kérdésünk: vajon a Volán rendszeresen ellen­őrizteti a iegvautomaták mű­ködését? Feltételezésünk sze­rint a folyamatos karban­tartás az egyetlen módja an­nak. hogy a már oly sokat em'ege tett bosszúságok meg­szűnjenek. Ezúttal nem panasz, ha­nem egy javaslat következtk. Az Északi városrész lakót nevében írja Giczi Jstvánné, a Csongrádi sugárút 66. szám alél: „Nagyon örül tűnik, ami­kor megnyílt a József Attila sugárúton az új Hobiárt bisztró. Csak egy a fájdal­munk; az Északi városrész­ből nehéz az új bisztrót meg­közelíteni. Mivel az új lakó­telepen még semmiféle ven­déglátóipari létesítmény nincs, bizonyára sok látoga­tója lenne innen is a szép, ízes ételeket kínáló bisztró­nak. Kérésünk: a Volán te­gye lehetővé azt, hogy a 21-es jelzésű autóbusz, mely Petőíitelepre megy, a Rózsa utcán át érintse a Retek ut­ca sarkát. így az Északi vá­rosrész lakói könnyen és gyorsan elérhetnék az új bisztrót. Nyaktörök Varjú Istvánná (Hajnal utca 69/A) utcája lakóinak nevében teszi szóvá, hogy a járda, melyet egy évvel ez­előtt a gázcsövek lefektetése miatt felbontottak, még min­dig Járhatatlan. A Korda ut­cától a Hajnal utca végéig ugyanis jókora gödrök nehe­zítik a gyalogosok közlekedé­sét. Az erre lakók ezelőtt egy hónappal már-már re­ménykedhettek: nemsokára aszfalt borítja a nyaktörő­ket. Ám korai volt az öröm, mert a megbontott részek ma is aszfalt nélkül dísze­legnek. Esős időben így a víz és a sár, száraz időben pedig a nagy por okoz gon­dot A' József Attila sugárúton lakók többsége villamossal közelíti meg munkahelyét. A tarjáni 5-ös és 6-os ütem la­kói nevében Kiss Attila azt teszi szóvá, hogy a Buda­pesti körúti, végállomást megelőző megállóhelyeknél még mindig nincs kiépített Járdasziget. Csúszós időben bizony igencsak vigyázniuk kell az Idős embereknek és a kisgyermeküket ölben ci­pelő szülőknek arra, hogy nehogy megcsússzanak, s ne­tán a villamos kerekei alá essenek. Olvasónkkal együtt várjuk az illetékesek vála­szét: vajon mikor oldódik meg a 4-es villamoson uta­zók gondja. Piacon Sokat hallottam már a Marx téri vásárlási lehető­ségekről. Gondoltam, vég­re megnézem. „Hátha meg­látok valami jobb cuccot!" felkiáltássá!, pénteken ko­ra reggel ki is mentem a térre. Nem kell nagyon meg­erőltetnem magam hogy a csarnokkal szemben felfe­dezzem a kirakodók ma­roknyi csoportját. Amint a tömeg közelébe érek, bar­na bőrű, göndör hajú fiú suhan el mellettem, s tört magyarsággal odasúgja: — Kislány, nem kell farmer? 8 kiló. Nem köszönöm. De mái- itt is a következő: — Van farmenszoknyám pont magara való. Megné­zi? — Nem akarok farmer­szoknyát; köszönöm Odafurakodok az első asztalhoz. Vajon mit néz­nek ennyire? Kölni. Ha­talmas ibrikekben, elké­pesztő színekben, sex fel­Szeptember első nap­jai, az új tanév kezdete. Azokban a családokban., ahol iskolás korú gyer­mekek is vannak, meg­jelennek ilyenkor a már hagyományos, szülők­nek, gyerekeknek egy­aránt gondot okozó ki­sebb-nagyobb bosszúsá­gok. Mert ez évben is, a hagyományosnak megfelelően kezdődött minden: a táska, a fü­zetek, a könyvek beszer­zésével. Az első hét még vé­get sem ért, amikor egyik este leányom sza­bályos jegyzéket nyújt át a még beszerzendő és a legközelebbi rajzórán bemutatandó eszközök, felszerelések listájával. Mivel szerencsére sza­bad szombat követke­zett, a családi nagyta­nács úgy döntött, e na­pon indulunk el besze­rezni a listán felsorolt eszközöket. Menet köz­irattal. Mellette szempilla­spirál, bizsu gyűrűk, szín­játszó üvegcsillár apró lé­gókkal, kicsi és nagy mé­retben kőpúder. Továbbme­gyek. Egy termetes néni gyermekmóretű, használt pulóvert nézett ki magá­naik. — Nem kicsi? — kér­dezi. — Ugyan, dehogy! Még rám is nagy! — vála­szol a még termetesebb el­adó. Jókedvemet alig tu­dom elfojtani. Esernyők halmaza következik. (Aldg használtaik, és alig használ­hatók.) — Sesztdeszetpet­nacat foriota. — Akkor nem kell. — Mennyiért akarja? — Szólal meg az eladó magyarul.. Fiatal srác árul kisWbás rádiót ós magnót, „origi­nál" kazettával. Kétes fe­hérségű ingek, gyűrött pu­lóverek, W. C.-ajtóra való műanyag férfi- és nőd fej, pisáló kisfiú, keret nélkül, Tanév kezdetén ben ki is derült, hogy jól döntöttünk, amikor nem egy közönséges hét­köznap, munkaidő utá­ni kevéske idejét akar­tuk igénybe venni erre ' a célra. Minden papír­üzletben óriási tömeg: sok-sok szülő kis cédu­lával a kezében keres­gél, kérdez, kér és bosz­szainkodik ezen a dél­előttön. Két-három bolt­ba is el kell menni, s a végén még mindig hiányzik valami. Példá­ul ahol tollszár volt, ott nem kaptunk redasztol­lait, vagy volt ecset, de hiányzott a festék és így tovább. Miután röp­ke két óra alatt a ma­roknyi rajzfelszerelést és -eszközt beszereztük — „potom" száz forin­tért —, kiderült, hogy amire rajzolni, festeni kellene, a tízfilléres rajzlap nincs se égen, se földön. (Mint később fürdőszobába maitricák, moly rágta otkánok között válogathatok, de vehetek műbőr kabátot bőrkabát­ként, hóna alatt kis lyuk­kal, hamis farmert Jeans­felirattal, borostyángyűrüt üvegből 200 forintért, és bolhát (fejletlent és fejtet­tet) ingyen. Kis híján en­gem is megvesznek egy órára, de nem állok kötél­nek. A vásárolni vágyók több­nyire elégedetlenül távoz­nak, mégsem fogy a tömeg. Vajon miért? Az eladók többnyire nem adnak el semmit, mégis fáradhatat­lanul kihozzák használt cuccaikat... Szeged nő, fejlődik, fe­ketepiaca azonban még messze elmarad főváros­testvére mögött Med­dig?... Poós Edit Szeged, Bécsi körút 8—16. megtudtuk, Tariánban, az ABC-ben vem.) Bosszúságok árán ugyan, de végül sikerült mindent megvenni, fgy bízom abban, hogy a rajzórák zavartalan megtartásának most már semmi akadálya nem lesz. A szabad szombat is szépen el­telt, igaz, nem pihenés­sel. hanem sok-sok mér­gelődéssel — de hát eh­hez a gyerekes szülő igazán hozzáedződhet. Ahogy fiam — már kö­zépiskolás — általános iskolás múltja visszade­reng, valami olyasmire emlékszem, hogy akkor­tájt az »iskolában az előbb felsorolt eszközök megvásárlására tíz­húsz-harminc forintot szedtek össze, s egy té­telben szerezték be a kereskedelemtől ezeket. Igaz, akkor még sza­bad szombat sem volt. Szabó János Szeged, Olajos u. 6/C. * szólva akadozik. Hogy a ra­diátorok nem adnak elég meleget — most, jó idő lé­vén még nem nagy gond. Az már annál inkább, hogy a vízcsapokból is épphogy csak langyosan folydogál a víz. Sok, gyerekes szülő fazék­ban forrósítja fel a fürdetés­hez szükséges vizet, pedig a melegvíz-szolgáltatásért rendszeresen kifizetik a kért összeget Mint olvasónk írla, a ház lakód már többször, személyesen is panaszkodtak emiatt a Csongor téri iroda­házban, ám mindeddig sem­miféle érdemi intézkedés nem történt. Minden maradt a régiben. Mivel az idő nem­sokára hűvösre fordul, a la­kók szeretnének megnyugta­tóié választ kapni problémá­júikra. Üzenet Kószó Antal (Asotthalom, Lenin út 21.) olvasónk kér­désére, miszerint írhat-e la­punkba a közlekedéssel, az elsőbbség megadásával kap­csolatos cikket, azt válaszol­juk; észrevételeit szívesen fogadjuk. Kérjük, küldje el ezeket a Postaláda rovat cí­mére. Amennyiben úgy ta­láljuk, hogy a leírtak olyan hasznos tapasztalatokat tar­talmaznak, melyeknek birto­kában megelőzhetőek a saj­nos egyre szaporodó közúti balesetek, idézünk a levelé­ből. Köszönet Lakók panaszai Dombi Sándor (Dugonics utca 33.) olvasónknak az okoz bosszúságot, hogy az IKV elrendelte lakásában a villanyszerelést. Helyeseb­ben nem is ezért fogott tol­lot, hanem amiatt, hogy az elektromce szereléseket kö­vető helyreállítási munka hetek óta várat magára. Pe­cllg — mlnt olvasónk írja — az IKV ígéretet tett arra, hogy a munkálatok végezté­vel vállalja a lakás ki festé­sét. Vajon meddig kell még a vakolás okozta piszok kö­zött élnem? — kérdezi olva­sónk. Huszonöt aláírással érke­zett szerkesztőségünkbe levél a Retek utca 19. szám alól, a 805-ös épületből. A ház la­kói elkeseredetten panaszol­ják, az idén sok bosszúságot okozott számukra az, hogy a fűtés és a melegvíz-szolgál­tatás az épületben enyhén Tej és kifli A Sütőipari vállalat figyel­mébe ajánljuk Juhász Rózsa (Hunyadi János sugárút 20.) olvasónk észrevételét, mi­szerint az ÉLIKER 23-as boltjában reggel 8 óra után már nem kapni péksüte­ményt. A kora reggel érkező szállítmány ekkora már el­fogy, s a második szállítás — amint azt a vásárlók fel­tételezik — gyakran el is marad. A környék lakóinak, valamint a főiskolásoknak és az egyetemistáknak, ha csak nem kelnek hajnalban, le kell mondaniuk a reggelihez való péksüteményről. Bózsó Jánosné (Bihari u. 20/B) arra szeretne választ kapni, hogy az élelmiszer­üzletekben meddig kötelesek a jegyes tejet kiadni. Olva­sónk ugyanis szeptember 16-án, szombaton zárás előtt fél órával már hiába kérte a Retek utcai űj Csemege ABC-ben a jegyes tejet. Amint azt kérdésére el­mondták. a jegyes tejet idő­közben értékesítették. • Gyarmati Mátyásné IdŐ6 olvasónk a Dárda utca 11. szám alól köszönőlevelet küldött szerkesztőségünkbe. Mint írja, szeptember 15-én rosszul lett a Belvárosa te­metőben. Szerencsere nem hagyták magára, sőt a refor­mátus temető gondnoka ko­csijába ültette és hazavitte. A megszokottnál nagyobb fi­gyelmességéért olvasónk ez­úton mond köszönetet. összeállította: Ládányi Zsuzsa Idegsérült gyermekek A Varsó melletti, nagy­részt társadalmi erőből fel­épített Gyermekegészségügy] Központ tudományos tevé­kenysége nem csupán a len­gyel, de a külföldi szak­emberek érdeklődését is fel­keltette. A központ szákemberei különös figyelmet fordíta­nak a gyermek idegrend­szeri betegségeinek a vizs­gálatóra. Az idegrendszer rendellenességeinek korai felismerése rendkívül fon­tos a betegségek gyógyítá­sában. A probléma jelentő­ségét a statisztikai adatok is bizonyítják: az epidemio­lógiai vizsgálatok 180 ezer, lengyel iskolásgyermeknél mutattak ki szellemi elma­radottságot. A gyermekek fejlődési rendellenességének több mint 60 százalékát az Idegrendszer betegségei vál­tották ki. A Gyermekegészségügyi Központi Ideggyógyászati szakrendelője mellett re­habilitációs szakrendelő mű­ködik, ahol a gyermekek szülei fontos tanácsokat kap­nak az idegbeteg gyerme­kek otthoni foglalatosságát illetően. A központ három, az ideggyógyászatban rend­kívül fontos osztállyal ren­delkezik; mindhárom ko­runk legmodernebb műsze­reivel van felszerelve. Ezek az elektroencefalográfiai, az echoencefalográfiai és az elektromiogróíiai osztályok. Az elektro-encefalográfiai osztály három Siemens­Eiema készülékkel rendel­kezik, amelyek közül az egyik nem csupán az agy bioelektrikus funkcióit re­gisztrálja, hanem a szív működését és a vérnyomást is. Az e készülékkel vég­zett vizsgálatok lehetővé te­szik az epilepszia korai fel­ismerését, s az agyrák, a vér­ömlenyek és a gennyedések megállapítását úgyszintén. Az echoencefalográfiai osz­,táIyon az ultrahangok se­gítségével az agy belső struk­túrájának vizsgálatát vég­zik. Az itt alkalmazott „Ec­hó—3" készülék lengyel konstrukció és nagy ér­deklődés nyilvánult meg iránta a hasonló kutató­központokban szerte a vilá­gon. A harmadik osztály aj izom idegrendszerének vizs­gálatát végzi. A közeljövőben egy új részleget hoznak lét­re, a reoenceíalográfiai osz­tályt, ahol a többi között lehetővé válik a vérkeringés agyi vizsgálata, fájdalom­mentes módszerrel. E négy osztály komplex ideggyó­gyászati kutatásokat végez majd. A gyermek-ideggyó­gyászat e korszerű kutató­gyógyító intézetének osztá­lyai az egész országból fo­gadják a kis pácienseket. (BUDAPRESS—INTER­PRESS). Fácánfarmok Néhány évvel ezelőtt lé­tesült Ulánbátor közelében Mongólia első fácántenyésztő gazdasága. Ma ezeknek a hasznos madaraknak a szá­ma meghaladja az ezret. A gazdaság a tenyésztéshez szükséges felszereléseket a Bolgár Népköztársaságtól kapta. Ez a szép madár az­zal vonta magára a szak­emberek figyelmét, hogy rendkívül jól hasznosítható a mezőgazdaság kártevői el­len. Az utóbbi időben Mongó­liában több mezőgazdasági szövetkezet és állami gaz­daság kezdett el foglal­kozni méhészettel és ma­dártenyésztéssel, olyan ága­zatokkal, amelyeknek ai or­szágban nincsenek hagyo­mányai. (BUDAPRESS—APN —MONCAME) Mikrobiológia és műemlékek Tíz éwe] ezelőtt kezdte meg munkáját Szófiában, az Országos Műemlékvédelmi Intézetben a mikrobiológiai laboratórium. Feladata, hogy a művészeti alkotások bio­lógiai eredetű károsodását megakadályozó, megfelelő restauráló anyagokat és eljárásokat kísérletezzen ki. A Grigorov professzor ve­zetésével itt dolgozó kuta­tók munka ssaganak ered­ményét első ízben a kazan­liki trák sírbolt feltárásá­nál alkalmazták. A 2300 éves világhírű hellenisztikus fal­festmenyek különböző mik­roorganizmusok okozta ká­rosodásai ellen Grigorov professzor és munkatársai vették fel a harcot. Szov­iet tapasztalatok hasznosí­tásával ammóniumsókat al­kalmaztak a falfestmények egy részének — amely erre rászorult — restaurálásánál A leghatékonyabbnak ed­dig a KWTEROL—A nevű ammóniumsó bizonyult. Az ezzel kezelt sérült helye­ken ez a vízben jól oldódó készítmény megöli a gom­bákat ós elejét veszi a to­vábbi penészedésnek. A szí­neket károsító penészfajták további fiziológiai és bioké­miai aktivitását eredménye­sen gátolja meg az új bol­gár szernek már 0,5—I szá­zalékos oldata is. A tudósok az ország húsz különböző műemlékében vé­dik az új eljárással az ősi művészet emlékét „ őrző falfestményeket, többek kö­zött az ivanovói barlang­templomokban, a Veliko Tir­nevó-i, neszebári, arbanasszí templomokban, hogy meg­mentsék ezeket a pusztulás­tó] (BUDAPRESS—SZÓFIA ­PRESS). t \

Next

/
Thumbnails
Contents