Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

Kedd, 1978. szeptember 26. 3 17 ezer tonna pvc Befejezéséhez köze'edik a pvc fóliát gyártó új üzemrész építése a Hungária Műaryagfe'do^ozó Vállalat nagytété­nyi gyárában. Az üzem a Borsodi Vegyi Kombinátban elő­állított pvc port dolgozza fel, és évente tizenhétezer tonna lágy pvcfóuát gyárt majd. Képünkön: szerelik az NDK­gyártmányú gépeket Okosabban és hasznosabban Termelési módszerek a megye téeszeiben Jó néhány esztendővel ezelőtt a közös gazdaságok­ban könnyebben akadtak tartalékok, amelyekkel gyor­san mutatós eredményeket lehetett elérni. Mostanára gyökeresen megváltozott a helyzet, nemcsak azért, mert kialakultak és megszilárdul­tak a nagyüzemi méretek, s hatékony gazdálkodást hono. sítottak meg a kollektívák­ban, hane n azért is, mert a külkereskedelmi mérlegre ható export-import árará­nyok kedvezőtlenül módosul, tak. Mindez sokkal élesebben veti fel a még okosabb gaz­dálkodás szükségességét, a termelés valamennyi ténye­zőjével való ésszerűbb és takarékosabb bánást. Szűkebb pátriánkban is egyre nagyobb figyelmet for­dítanak a földterület maxi­mális kihasználására, az élő munkaerő és az eszközök hatékonyabb alkalmazására. A termőterület, s a mező­gazdaságban foglalkoztat­hatók száma évről évre csök­ken, ugyanakkor az eszköz­befektetéseknek is korlátai vannak. Így aztán nagyobb jövedelmezőséget elérni csak 6zívós és következetes mun­kával lehet. Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági termelés ipa­rosodott, az álló- és forgó­eszköz-ellátottság javult, nö­vekedett az ipari eredetű anyagok felhasználása, a ter­melés technikai, technoló­giai színvonala emelkedett és egységnyi területről egyre nagyobb termésátlagokat takaríthattak be a termelő­szövetkezetek. Az állóesz­köz-ellátottságban és az ál­lóeszköz-hatékonyságban kü­lönösen a negyedik ötéves tervben történt gyorsabb vál­tozás. aminek a hatására a megye közös gazdaságaiban most az állóeszközérték meg­haladja az országos átlagot. A hetvenes évek elején a termelőszövetkezetek jelen­tós részt vállaltak a szako­sított szarvasmarha- és ser­téstelepek, valamint a nem szakosított áUatf érőhelyek létesítésében. Kialakult egy arány, amely szerint a me­gyei téeszek, termőterülete az országosnak csak öt szá­zaléka, ugyanakkor itt kon­centrálódik az összes szako­sított tehenészeti telepiek fé­rőhelyeinek kilenc százaléka, a szakosított sertéste'epek férőhelyeinek 8,4 százaléka. A szakosított telepeken van, ahol a 60 ezer forintot meg­haladja az egy tehénférő­helyre esö költség. A hízó­sertés férőhelyek megterem­tésének költsége is maga­sabb az országosnál. Ilyen körülmények között nagy gondot okozott és jobban rontotta a gazdálkodás haté­konyságát, hogy ezeknek az állattenyésztési telepeknek az üzembe helyezése késett, vagy részleges volt a férő­helyek kihasználása, az al­kalmazandó technológiák sem váltották be minden esetben a hozzájuk fűzött reménye­ket. Az épületek, a gépiek ked­vezőtlen aránya és a kapa­citás kihasználatlansága kö­vetkeztében Csongrád me­gyében az ezer forint álló­eszközértékre 12—13 száza­lékkal kevesebb termelési érték, bruttó és nettó jöve­delem jut, mint az országos átlag. , Az ipar szerű termelési módszerek térhódításával a gépesítés színvonala emelke­dett, a nagy teljesítményű gépiek és gépisorok aránya nőtt. Ugyanakkor több kö­i zös gazdaságban még jelen­leg is alacsony a gépisűrű­ség, a meg'.evö gépparkban igen sok a korszerűtlen, el­avult erő. és munkagép, s az amortizálódott eszközök ará­nya magas. A traktorok át­lagteljesítménye az országos­sal megegyező, de a trakto­rok évi műszak fel 'esítménye elmaradt attól, tehát a gép­kihaszná'ás alacsonyabb színvonalú. Napjainkban a rekonstruk­ciós beruházásoknál, az új építkezéseknél, az olcsóbb, eszköztakarékos mego'dások és gépi beruházások kerül­tek előtérbe, ugyanakkor az üzemek fokozott figyelme' fordítanak az ésszerű anyag­és energiatakarékosságra is. Vannak olyan közös gazda, ságok, amelyekben az álló­eszköz-hatékonyság és a gaz­dálkodás eredményessége szempontjából egyaránt ki­emelkedő sikereket értek el, a megyei átlag ötszörösét. Következetesebb, szigorúbb közgazdasági feltételek hat­nak, a jó eredményeket csak okosabb és hatékonyabb gaz­dálkodással lehet tartani, az új beruházásoknál, eszközbe­fektetéseknél takarékos, de technikai lag-technológiailag mégis jó, korszerű megoldá­sok alkalmazásával és az eszközhatékonyság színvona­lának növelésével. Sz. L. L Irány vonatok Zalai répiával segítette ki a vasút a Sárvári Cukorgyá­rat vasárnap, mivel az Al­földről a vártnál kevesebb érkezett. Szerencsére Zala­béren némi répiak észlettel rendelkeztek, s így a folya­matos üzemű gyár munká­jában nem keletkezett fenn­akadás. A nap folyamán összesen 77 vagon alföldi és 22 kocsi zalai répa érkezett sínen a gyárba. Más árufajtákból is nagy tételeket továbbított szeptem­ber utolsó vasárnapján a szombathelyi vasútigazgató­ság Nyugat-Magyarországon A nap folyamán hatalmas kőirányvonatok szállították a kavicsot a közép-dunán­túlj bányákból az ország minden részébe. Magánvélemény E lső gondolat szerint az újságnak ezen a helyén most egy beszélge­tésnek, eszmecserének, interjúnak kellene állnia. Beszélgettünk is. az interjú teljes szövege itt van az asztalom fiókjá­ban — és azt hiszem, ott is marad. Semmi nincs benne, amit a nyájas olvasó sze­münkre vethetne, mégis jobb lesz, ha asz­talban szitálódik rá az idő pora. Kenésekről, olajozásról, csúszópénzről és csúszós esetekről kértem magánvéleményt valakitől, aki ilyesmivel többször találko­zik, mint én. Ha az utcasarokra kiállók, ahogy mikrofonos riporterek teszik, erről a témáról fél óra alatt egész zsákkal gyűjthetem a magánvéleményt, de erőt vesz rajtam szakmai gyöngeségem: egy írásban két ember nekem már sok. Ha eggyel beszélhetek legalább fél órát, a fo­gaskerekek jobban kapcsolódnak, és látle­let helyett magyarázatot is kapok talán. Mire jó a magánvélemény? És mit ér egy ember véleménye ott, ahol fekete pon­tokra kellene rámutatnunk? Biztosan ész­revette más is, egész politikai struktúránk kíváncsi rá, mit mondanak az emberek. Politikai tényező lett, milyen a hangula­tunk. A közhangulat, a közvélemény azon­ban kis, egyéni véleményekből rakódik össze, a hullámmozgás törvénye szerint: találkozásnál vagy erősítik, vagy gyöngí­tik egymást Egy nyomós ember magánvéleménye jól jönne nekem, gondoltam, Ha jól le tu­dom írni, talán lesz, aki elolvassa. Ha el­olvassa, az is lehet — mindig többet aka­runk —, valami kis morzsa talán megra­gad benne. De ha csak együtt gondolko­dik velünk, szerény munkánkért fejedel­mi a bér akkor is. Azt mondja beszélgető társam, szívesen társul, mert hasznát nézi: fontos a téma, közéletünk tü-kéit szedegetjük, ha róla beszélünk. Belemelegedtünk, és eljutot­tunk oda, ahová tűzzel gondolkodó ember eljuthat: elítéltük azokat, akik a zavaros­ban halásznak, meg azokat is, akik a za­varos vizet csinálják. Hogy történt, hogy se, nem tudom, de két nap múlva csörög a telefon, és azt mondja a kagvló, türelmet kér. Be kellett mutatnia magánvéleményének betűbe fog­lalt máso'atát a főnöknek, és ő módosí­tást kér. Furcsának mondom én, de ha be­levágtunk, járjuk végig, átmegvek megint, kiegészítő beszélgetésre. Invitálnak a fő­nökhöz. Rendben van, menjünk oda. Azzal kezdi a főnök, hogv az első perc­ben kioktat Furcsállom, több okból is. Szemmel látható, én vagyok az öregebb, a kioktatás egyenesen udvariatlanság. Ven­dég is vagyok, az ő szobájában, az udva­riasság hivatali kötelesség lenne, hiszen végeredményben jószántamból jöttem. Az interjúcsinálás szabályait nekem kellene jobban ismernem, kenyérkereső foglalko­zásom egyik része, lehet, hogy többet is tudnék mondani róla, mint 6 nekem, de most hencegjek vele? Hallgatom végig. Fölszólít hogy a válaszokat igy és így igazítsam át. Hogyan tehetném? Mások magánvéleményét? Igen, mert az illető magánvéleményként is csak azt mondhat­ja, amit ő jónak tart. Megkockáztatom, sű­rű bocsánatkérések között, mondom, harag ne legyen belőle, de most egy másik em­ber magánvéleményére voltam kíváncsi, és mivel rokon az enyémmel, teljes meggyő­ződéssel le is írtam. Az ő véleményét eset­leg máskor, ha úgy jön ki a lépés, szíve­sen meghallgatom, és ha közös srófra talál a gondolatunk, szíves engedelmével föl is használom. Rövid, de kitartóan feszes találkozásunk nem enyhült csöndes ellenvetéseimmel, ra­gaszkodott hozzá, hogy munkatársa ma­gánvéleménye alakíttassék át. Néhol nem is kér több változtatást, csak azt, hogy az „ellangyosítás" némely szava kerüljön be a szövegbe: előfordult, megesett, volt már rá példa, néha, többször, alkalmanként, és ilyenek. Mondom én, amikor a témát ki­választottam, nem a langyos vizet keres­tem, ebbe a változatba semmiképpen nem mehetek bele. Szava pattogott, ke­mény volt, határozott, nem maradt szá­momra más megoldás, elbúcsúztunk egy­mástól. Most fordult elő először, hogy nem köszöntem meg a velem való foglal­kozást. Ha elkezdeném mondani, amit követelé­sei fontolgatása közben gondoltam, belees­nék az ő hibájába. Kioktatás lenne, ha elmondom, mi a magánvéleményem a munkahelyi demokrácia ilyenfajta eltérí­téséről. Annyira szent dolog a demokrá­cia, csip-csup vitákban ne vagdalkozzunk vele. Különben éppen neki kell tudnia er­ről többet, mint nekem az interjú belső szabályairól. Hozakodjam elő azzal, hogy az árnyalatok gazdagítják, a sablonok pe­dig vetkőztetik az igét? Állampolgári jog­ként, akár kötelességként említhetném, hogy valaki szóvá teszi, ha észreveszi, va­lahol nyikordul a társadalmi szerkezet pi­cike kereke. Ezt is tudja, úgy gondolom. Mondjam el. mennyire megtanultuk, a tisz­tességes emberek magánvéleményét hiva­talból sem szabad átfesteni? Leckét adjak az ö szobájában? Az idősebb jogán? Követ kővel fizessek? Ezt a csatát csak én nyer­hetem, a csöndes szónál kell maradnom. Zengjem el, az egészséges társadalmi vé­leménycsere szolgálatára milyen jogokat élvez a magyar sajtó? Olvasóink zöme régóta érzi ezt is. N em a vitát akartam kerülni, amikor inkább a kilincs után nyúltam, bár úgv láttam, elszokhatott a vitáktóL Olyan gondolat rágódott belém, talán nem is engem, és nem is munkatársát, inkább saját magát ítéli meg rosszul, és azt hiszi, az üdvözítő igazság egyedül az ő nyelve alatt rakott fészket Ahogy e'néztem, fiatalabbnak láttam. Ahogy hallgattam, ő tűnt öregebbnek. Horváth Dezső Tanácsi igazgatásszervezők országos konferenciája Budapesten Hétfőn az államigazgatá­si szervezési intézetben csak­nem 200 tanácsi szakember részvételével megkezdődött a tanácsi igazgatásszervezők ötnapos országos konferen­ciája. A tanácskozás előadó­ja Raft Miklós, a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese volt, aki a tanácsi munka korszerűsíté­sének igazgatáspolitikai kér­déseiről szólt Mivel az államigazgatás korszerűsítése az állami munka fejlődésének szükség­szerű velejárója, ezért a ta­nácsok csak önmagukat foly­i tonosan megújítva tölthetik be sikeresen szerepüket — Szülészeti kutatások Magyar és szovjet szülé­szek, nőgyógyászok, az or­vos továbbképzésben tevé­kenykedő kutatók részvételé­vel kétnapos tudományos konferencia kezdődött hét­főn Budapesten, a Semmel­weis-teremben. Az Orvos to­vábbképző Intézet szülészeti és nőgyógyászati klinikája, valamint a tbiliszi szülészetig nőgyógyászati és perlnatoló­giai tudományos kutatóinté­zet most először szervezett közös tanácskozást. Ezen el­sősorban a magzat méhen belüli fejlődésének körülmé­nyeit, az egészséges fejlő­dést veszélyeztető okokat és a karaszülés egyes kérdéseit elemzik. (MTI) hangsúlyozta. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy a korszerűsítés és az egysze­rűsítés nem önmagáért és nem is csupán a gazdasági­lag mérhető megtakarításo­kért, hanem az államszer­vezet és az állami munka szüntelen fejlesztéséért, javi­tasáért van. A továbbiakban rámutat­tak. A korszerű közigazgatás mibenléte nem elsősorban a látványos szervezeti, struk­turális változásokban, nem ib az imponáló technikai apparátusban, hanem a pon­tos, megbízható, eredményes munkában határozható meg. Nagyon fonto6, hogy a kor­szerűsítés divatjelenséggé vá­lását megelőzzük, azt, hogy a mutatós, de hatékonyságot nem javító öncélú intézke­dések „helyettesítsék" a pontos, megbízható közágaz­gatasi munkát. A korszerűsítés igazgatás­politikai feladatai közül az egyik legfontosabb az álla­mi munka demokratikus vo­násainak, szocialista jellegé­nek erősítése. Az intézmé­nyeknek, így a tanácsoknak azt kell szolgálniuk, hogy az embereik legyenek részesed a sorsukat, életüket befolyáso­lo döntéseknek. Ehhez pedig fontos a decentralizáció szé­lesítése, az érdékkképviselet erősítése az önkormányzati jelleg szem előtt tartásával. Ugyanígy jelentős szerepet kell kapjon a nyilvánosság, a tanácsi-lakossági párbe­széd, a jogszabályok közért­hetősége, valamint az ügy­fél- és jogsegélyszolgálat gyors ügyintézése. Az igazgatási tevékenység csak úgy lehet sikeres, ha mindenki a maga feladatát látja el. Mindenki ott, és abban legyen korszerű, ahol es amiben tennivalója van, s azt becsülettel, hivatástu­dattal, szolgálni akarással, emberséggel végezze. Mert vegsó soron a közigazgatás korszerűsítése sincs másért, mint az emberért, a róla való gondoskodásért — hangsúlyozta Raft Miklós el­nökhelyettes. A konferencia résztvevői' a következő napokban az ügyvitelgépesítés, valamint az információkezelés korsze­rűsítésének lehetőségeiről, a lyukkártyatechndka alkalma­zásáról cserélnek többek kö­Zötí véleményt (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents